A hit, hívőség és vallás fogalmak tartalmának változása

A hitéletben is, mint életünk több területén, használunk olyan szavakat, amelyek jelentésével nem vagyunk igazán tisztában, illetve jelentésük módosult és sekélyesebb lett, mint az eredeti tartalmuk.

A jelenlegi világkorszak a vége felé közeledik, ez kétségtelen. Van egy olyan globális mozgató ereje a jelenkori emberi civilizációnak, amely nem az ember érdekeit szolgálja. Ennek a tervnek része, hogy az emberek már ne is tudják, hogy mit beszélnek, s a szavak is már csak üresen csengjenek. Hogy mire is gondolok? Ahogyan régebben az adott szónak nagy ereje volt, a becsületszónak élet-halál kérdés volt a megtartása, ma már az írott szavaknak sincs becsülete.

A hit témaköre ezen belül egy igen kényes része az életnek, hiszen ha én az életem egy olyan világképre alapozom, ami már nem is azt jelenti amit jelentenie kellene, akkor tévútra visz engem, és ahelyett, hogy megmentene, a halálba visz.

Isten az ígéjét adta nekünk, ami kimondott szavakból áll. Ha ezeket a szavakat megváltoztatjuk, vagy más jelentést rakunk melléjük, akkor nem tudják betölteni az eredeti szerepüket, amiért is mindenekelőtt Isten nekünk adta őket. Ha egy szövegről, vagy beszédről van szó, (hogy ki mit írt, vagy mondott) akkor a szavaknak elsöprő jelentősége van, hiszen a szavak hordozzák az átadni kívánt gondolatok tartalmát. Egy képnél, a színek, formák, alakok, a jelenet, stb. hordozzák a mondanivalót. Amikor szövegről van szó, akkor a használt szavak adják meg ugyanezt a többszintű kifejezést. Ezért kulcskérdés, hogy milyen szavakkal mondom el és írom le a mondandóm. (megjegyzés: természetesen nem a személyes beszédről van szó, mert ott a jeletés lényegi részét maga a beszélő hordozza, hogy milyen hangsúllyal, milyen komolysággal, milyen hangerővel, milyen testbeszéddel, stb. adja át az üzenetet.)

Ha megvizsgáljuk a hitvilághoz tartozó néhány alapszavunk jelentésbeli változását, akkor tetten érhetjük azt a változást, amely a mai kereszténységben is sok probléma gyökerét jelenti, hiszen mást hiszünk arról, amit valójában teszünk.

A tömörség érdekében most csak a hit, hívő, vallás szavak jelentésbeli változását szeretném átnézni, mert ebből megtudhatjuk, hogy valóban hiszünk-e, és valóban hívők vagyunk-e.

Kezdjük a vallás szóval. Az eredeti jelentése egészen más, mint a ma használatos. Sokan ma már késznek vesszük a szavakat, és nem is gondolkodunk el az eredetükön, pedig a magyar nyelv kifejezetten leíró nyelv. Szóval a vallás szó jelentése: Nyilatkozat, amely által állítjuk, bizonyítjuk, hogy valami így vagy úgy van, vagy ellenkezőleg, tagadjuk. Ez az elsődleges jelentése. A másodlagos jelentése pedig ennek folyománya: Szóbeli és tettleges kijelentés, hogy bizonyos hitágazatokat hiszünk és követünk. Figyeljük meg, hogy szó szerint megvalljuk azt amiben hiszünk, és szavainkkal és cselekedeteinkkel bizonyítjuk, hogy abban hiszünk. Aszerint élünk, amit vallunk. A belső meggyőződésünket valljuk meg a vallásunkkal, és e mellé tesszük az életünk beszédét és cselekedeteit. Innen indul ki a hitéletünk külső megnyilvánulása. Eredetileg, ez a szó csak alanyra vonatkozóan volt értelmezhető, tehát valaki vall valamit.

A mai korra ez a jelentés leszűkült az isteni hittel kapcsolatos megnyilvánulások, szertartások, tanítások egységes rendszerére. Eltávolodott az alanytól, és attól, hogy megvallom az életemmel a hitemet. Más szavakkal, külső bizonyságát adom a belső hitemnek. A mai jelentés már csak egy hitrendszer tanait jelöli, hogy én elfogadom az adott hitrendszer tanait, de az én érintettségemről semmit nem árul el.

A vallás, jobban mondva a megvallás következő lépése, a hívség (maibb formájában a hűség), mely szerint és híven (hűen) követem azt, amit vallok. A régi jelentése megint többet árul el, mint a mai. Állandóság, melynél fogva bizonyos véleményben maradunk, határozatunkat ingadatlanul követjük. Azzal, hogy hűséges maradok a megvallásomhoz, irányba állítom az életem a belső meggyőződésemnek megfelelően. A hűség jelentése is megfakult mára, és annyi maradt belőle, hogy valamihez vagy valakihez állhatatos maradok. Elveszett belőle a korábbi döntésnek megfelelő határozottság, illetve a korábbi véleményemben való megmaradás. Eredetileg a hűség össze van kötve a vallásommal, vagyis az én hitvilágommal, még ha csak erkölcsi szinten is. Mára ez lekopott annyira, hogy csak valami vagy valaki mellett maradok.

Az eredeti jelentések vonalán a következő lépés az, hogy ha én megmaradok a vallásom mellett hűséggel, akkor leszek hívő, vagyis olyan, aki hisz és bízik valakiben. Tehát a vallásom következő lépése az, hogy azért maradok hűséges a megvallásomhoz, mert bízom az Istenben, hogy amiben hiszek, az úgy van. A bizalmam Belé helyezem. Ez a hívő szó, mára lefogyott annyira, hogy „vallásos ember”. Tehát megáll azon a szinten, hogy én elfogadok egy hitrendszert, elhiszem azt. Ez ma a keresztény világban egy óriási probléma, hiszen – egy kedves pásztor szavaival élve – így lesz az ember elméleti hívő. Az elmémmel elfogadom a hitrendszert, de az életem nem teszem mellé. Ez azonban a bibliai hitben nem elég az üdvösséghez. De ha valaki a mai értelemben vett szavak jelentését nézi, akkor teljesen elegendőnek látszik ez a mentális elfogadás.

Még egy lépéssel tovább menve, ha megvallom azt amiben hiszek és amihez hűséges vagyok, vagyis a bizalmam abba helyezem, akkor mondhatom el, hogy hiszek vagyis valamit bizonyosnak, igaznak tartok, vallok, mint olyanról meg vagyok győződve , különösen valamit alapos tekintély, igaz tanúk után megismerek és tudok. Ez az eredeti jelentése a hisz igének. Egy mély meggyőződés és hiteles forrás illetve tanúk által bizonyított állítás igazságként való elfogadása, melyet vallok és hűen követek a beszédemmel és cselekedeteimmel. Mai értelmezésében a hisz az valamit igaznak tekint, igaznak fogad el. És itt megáll. A mély meggyőződés kimarad már.

Itt zárul be a kör. Eredetileg tehát ha én elhiszem, hogy Isten létezik és él, ebbe helyezem a bizalmam és ez lesz a meggyőződésem, amit vallok hűséggel a beszédeimben és cselekedeteimben. Ezzel szemben a mai jelentések vonalán, elhiszem egy hitrendszerről amit állít, és ez lesz a vallásom. Érezzük a különbséget? A kereszténység keretein belül maradva, a mai jelentés alapján már nem jutok el feltétlenül az üdvösségre. Hiszen még egy nagy csapda áll a szavak mögött. Ma már sokan azt mondják, hogy ezt és ezt elhiszem, de azt és azt nem tudom elfogadni. Amit itt és itt írnak, az nem lehetséges. Isten olyat nem akarhat, vagy az másképp van, mint a Bibliában. Ezzel igazán az ember kimondja, hogy nem abban az Istenben hisz, amelyet Isten Igéjében találunk, hanem önmagának hisz, hiszen felülbírálja az igazságot. Mert ugye aki az egyiket mondta, az mondta a másikat is. De ha én felülbírálom, akkor már nem hiszek az írásoknak, hanem magamnak és a magam tudásának hiszek, és egy saját, szubjektív igazságot állítok fel. „Mert én jobban tudom.” Ezzel esek el végleg az üdvösségtől. Mert ha hiszem, hogy aki az írásokban van létezik, és olyan amilyennek bemutatják, akkor ha én azt felülbírálom azt amit róla állítanak, akkor már nem azt fogadom el valóságnak  amely a hit alapja, ugye – hanem én kreálok egy saját valóságot, amelyben már nincsenek benne a nekem nem tetsző részek.

Felhasznált irodalom:

A magyar nyelv szótára – Czuczor Gergely-fogarasi János, 1862

Értelmező Kéziszótár – MTA, 1972-2012 változatlan kiadás

Anyanyelvi könyvespolc (14000 szavas értelmező szótár) – Scriptum kiadó 2005

VALLÁS (vall-ás) fn. tt. vallás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Nyilatkozás, mely által állítjuk, bizonyítjuk, hogy valami így vagy úgy van, vagy ellenkezőleg: tagadjuk. V. ö. BEVALLÁS. Különösen, tanuságtétel, máskép: vallomás. 2) Szóbeli, és tettleges kijelentés, hogy bizonyos hitágazatokat hiszünk és követünk. Hitvallás (Fidei confessio). Külső vallás. Belső vallás. 3) A lelki üdvösségre vonatkozó hitágazatok öszvege, mennyiben azoknak hivői, és követői vagyunk. (Religio). Zsidó v. izraelita vallás, keresztény vallás, római katolikus v. katolika vallás, protestans vallás, óhitűek vallása. Muhamedánok vallása. Minthogy nyelvünk természete szerént ,vallás' csak az alanyra vonatkozólag érthető, t. i. midőn vall valaki: innen amennyiben a vallás (religio) fogalmát az alanytól elvonva is képzeljük, erre némelyek az ,egély' szót használják. 4) Némely öszvetételekben jelent bizonyos állapotot, melybe jutottunk, jót vagy roszat mely ért bennünket. Kárvallás, becsületvallás, gyalázatvallás, kinvallás, kudarcvallás. V. ö. VALL, áth.

HI gyökelem magas hangú i-vel, hisz, hit, és hív szókban. Sőt hisz ige ragozásában több helyütt törzs is. Azonos ih vagy ah gyökkel, s általános jelentése: ohaj, ohajtás (arabul: heva). Sínai nyelven is hi am. suspirare. lásd H betű.

HÍV, (1), HÍV, (hi-ö, hi-ü, hi-v, magas hangú t-vel) mn. tt. hiv-et. Egy gyökről szakadt a hisz, hit szókkal. 1) Olyanról mondjuk, kiben v. miben bízni lehet, nem csaló, szavát tartó; hozzánk ragaszkodó , nem pártos , nem áruló. Hív barát, bajtárs. Hív polgárok,hazafiak. Hiv feleség, férj. Hív tiszt. Hív szolga,cseléd. Hiv eb. Közelítő ragu neveket vonz. Légy hozzám hív. Hazájához, királyához hív magyar. Másképp : hű, (mint szív szű, nyív nyű). 2) Mint főnév jelent személyt, ki valamely testület, társulat érdekeihez erősen ragaszkodik , azt el nem hagyja, annak javát előmozdítani iparkodik. Hazádnak rendületlenül légy híve o magyar. (Vörösm.). Különösen egyházi ért. a keresztény vallás követője; bizonyos egyházhoz, plébániához tartozó lélek. Keresztény hívek. Kedveshíveim. Öszveírni a hívek számát. A pap iparkodjék megnyerni híveinek bizodalmát. Imádkozzunk a megholt hívek lelkeiért.

HlVŐ, (hi-v-ő) mn. tt. hivő-t. Aki hisz vagy valakiben bízik. Boszorkányokat hivő népek. mindent elhivő bamba ember. Krisztusban hivő keresztény atyámfiai. Vétetik főnévül iá, a am. hív, fn. A hívők száma naponként szaporodott.

HIVSÉG, (hi-v-ség, magas i-vel) fn. tt. hivségét, harm. szr. —e. 1) ígéret, s fogadás megtartásában való lelkiesmereteseég. Hátas fa (fi hivség. Vallásához hivséggel ragaszkodni. 2) Állandóság, melynél fogva bizonyos véleményben maradunk, határozatunkat ingadatlanul követjük. 3) Jobbágyi eskühöz, alattvalói kötelességekhez pontos ragaszkodás. Jobbágyi, szolgai, polgári hivség. Mondjuk állatokról is , különösen az ebekről, mennyiben uraikhoz ragaszkodnak,

s azokat némileg védik. Máskép : hűség. 4) Régiesen : bit, hiedelem. „Az ki hívségét elveszti, azonkívül semmit el nem veszthet." Bölcsek jeles mondási. Toldy kiadása.

HISZ, (1), v. HISZEN, (hi-sz, magas hangú i-vel) áth. és önh. Eredetileg hi, az sz csupán segéd v. pótlékbetű lévén, mint több más, pl. visz, tesz, lész, továbbá észik, iszik, alszik, fekszik, nyugszik stb. igékben, melyekből ha miveltetőt vagy tehetőt képezünk, az sz kimarad : hi-tet, hi-het; vi-tet, vi-het; té-tet, té-het; lé-tet v. lé-tel, lé-het; nyug-tat, nyughat-ik, al-tat, al-hat-ik ; é-tet, é-het-ik ; i-tat, i-hat-ik stb. Így több időben és függő múltban is nem annyira sz helyett, mint közbeszuratul v segédbetűt vesz fel : hi-vék (hi-ék helyett), hi-v-él, hi-ve ; hi-vénk, hi-v-éíek, hi-v-ének v. hínek. Régente épen úgy, mint lőn, lőnek, tőn, tőnek, volt hőn v. hűn, sőt hín is stb. „ö nekiek meghűn (= meghívó) az egész sokaság." Batiri András. „De uronk Krisitusban csak kevesen hőnek" (= hivének). Farkas András. (Mindkettő a XVI. századból). „Hűn az ember a beszédnek, melyet

mondott vala Jézus." Tatrosi cod. (Erdősynél is': hűn, Pesti Gábornál: hín). Másik múlt sz nélkül:

hi-tt. Jövő szintén : hi-endek, hi-endesz stb. Foglaló és parancsoló : hi-gy-j-ek (,hisz j-ek' helyett), hi-gy-j, hi-gy-j-en. T. i. mivel köz szokás szerént a kimondásban kettőztetík a gy, ennél fogva a parancsoló mód j képzőjét is ki lehet tenni, s így írni: higyjek, hígyj, higyjen, mely esetben a gy, sz helyett áll (hisz-j). Parancsoló 2-ik személye a tárgyi ragozásban: higyjed, v. öszvehúzva : hidd (== higy-d), pl. hidd el nekem. Htn. hinni (= hi-sz-ni). Igenév : hi-v-ő, hi-v-e, hi-end-ö. 1) Mint átható am. valamit bizonyosnak, igaznak tart, vall, mint olyanról meg van győződve , különösen valamit alapos tekintély, igaz tanuk után megismer és tud. Ez értelemben rokon a görög tfftjftt v. í a a f t i , latin acio, német wissen igékkel. Megvan a görög-latin história főnévben (íarmo = ismerő, tudó szótól, ez ismét EIJÍl törzstől), mely nem egyéb, mint a történt dolgoknak hiteles tanuk után szerzett tudomása. Erősen hittem, hogy az igaz ügy győzni fog. Hiszem a testnek feltámadását, és az örök életet. Mindent hiszek, mit Kriustus urunk tanított. Hiszem és vallom, hogy egy az Isten lényegében, és három szemelyében. Elhiszem, amit mondasz. Eb hiszi.

Higye, aki akarja, de én nem. Hiszed-e, hogy semmim sincsen? „Csendességben , békeségben ha akarsz élni , Minden szépnek , igaz képnek nem kell ám hinni.* Népven. (Erdélyi J. gyűjt).

2) Gondol , vél , gyanít , tart Azt hittem , el sem jössz hozzám. Kinek hiszesz te engemet? Ki hitte volna, hogy még ez st megtörténhessék? Nem bánom,akár mit hisztek felőlem, „Az emberi nemzet általában hisz fajának halhatlan létében." Lonovics József érsek. 8) Mint önható am. bízik , bizodalmat helyez valakiben v. valamiben, s rokon a görög pistis, latin fides szókkal Istenben hinni. Hiszek tebenned édet Istenem, „ő Szent Fiában gyönyörködjetek, Nagy szeretettel benne higyjetek." Panaszló ének. Tálya 1549. (Thali Kálmán gyújt). Hiszek benned , hogy meg nem csalszt. Innét : elhiszi magát , am. túlságosan bizik magában , rátartós , kevély, nagyralátó. Hidd el magad , ha szégyent akarsz vallani. (Km.). „Az élő Istennek olvastam könyvéből, Hogy ha ki elhinné magát , haragjából , Nyakra-főre jőne le az uraságból. u 1606-diki versezet (Thaly K. gyűjt). Meghinni valakinek, am. bízni benne. Meghitt emter, biztos, kire valamit bíztunk vagy bátran bízhatunk. Nem kell hinni minden nép szónak. Kötve kell hinni a komának. (Km.). Jól megnézd , kinek higyj. (Km.). Valamint a visz , tesz , lesz , megy, úgy a hisz is felveszi az en toldalékot, vagyis inkább a harmadik személynévmás vagy személyragot, hiszen = hisz-ön.

Aki hiszen és megkeresztelkedik , üdvözül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik. (Márk 16. 16. Káldi. Karolyinál : hijénd).

HISZ, (2), v. HISZEN v. HISZEM, indulatszó, mely által azt jelentjük, hogy bizonyos dologról nem kétkedünk, vagy úgy is tudjuk, hisszük. Hiszen hallotta ön is, mit mondottak. Hiszen itt maradnak. Hiszem már megmondottam.

HIT, (1), (hi-t, magashangu t-vel); fn. tt. hit-ét v. —ét, harm. szr. —e. 1) Lelki állapot, midőn a

mistói elbeszélt dolgot igaznak tartjuk. Szorosb ért. midőn az isteni kinyilatkoztatást, vallási tanokat, mint igazakat elfogadjuk. Legszorosb ért. az egyház nyelvén am. a három isteni jóságok vagy erények elsője, vagyis Istentől belénk öntetett malaszt, melynél fogva Isten igéjéről meggyőződünk, s a szerént élünk. Eleven hit, mely cselekedetek által nyilatkozik. A hit cselekedetek nélkül meg van halva. (Sz.Pál). Istenben való hit.„Boldog az , kinek szivében

Lángol, mint naptűz, a hit; Annak istenkéz vezérli Élte minden útjait" Király Károly.

2) Belső meggyőződés oly dolgokban, melyekről világos tudományunk nem lehet, csak belső sejtésünk, pl. mások erényében, őszinteségében, becsületében, jó szándékában való hit. „Nemzetünk ingadozhatlanul bízzék , s higyjen saját jobb, szebb, dicsőbb jövőjében — higyjen azon erős hittel, mely a vallás terén hegyeket képes egy helyről a másikra áttenni." Lonovics

József érsek. 3) Öszves foglalata azon tanoknak és igazságoknak, melyek az Isten és emberek

közti viszonyt illetik, s akkor egy értelmű e szóval : vallás, religio, újabb alkatú szóval : egély. Tárgylagos hit, mennyire ezen igazságok és kötelességek foglalata magában véve értetik. Alanyi hit, mennyire ezen igazságokat az ember meggyőződése szerént magáéinak vallja, s a kötelességeket e szerént teljesíti. Hitből él az igaz. (Biblia). 4) Hitvallás, vagyis külön vallási felekezet. Keresztény hit, zsidó hit, török hit. Szorosb ért keresztény vallási felekezet. Római katholika hit, ágostai hit, helvétziai reformált hit. Magyar hit, azaz helvétziai vallás, német hit,

azaz ágostai hitvallás, (így nevezték el hajdan egymás vallását Magyarországban a protestáns felekezetek , mivel a helvet vallástételüek leginkább magyarok, az ágostai vallásnak pedig eleinte jobbára németek valának). Ó hit, azaz görög hitvallás, mivel a magyarok közt, kivált Erdélyben, a görög vallás elébb kezdett terjedni a rómainál. Hitet vallani. Hitet változtatni. Más hitre térni. Hitét megtagadni, elhagyni. Hitétől elszakadni. Hite hagyott. Hittől szakadt. 5) Biztosító Ígéret. Hitre megjelenni, (fide publica venire). Hitlevél, (salvus conductus). Megadták hitre a várost. (Illésházy lev. 1600. évből), azaz oly ígéretre, mely szerént az ellenség sértetlenül hagyja őket. 6) Eskü, melyet Istenre vagy hitünkre, hitvallásunkra hivatkozva teszünk. Hitét valamire letenni.

Hitével játszani, azaz hitét semmibe venni, azzal nem gondolni. Hitét szegni. Hitemre, igaz hitemre mondom. Hittel fogadni, ígérni, erősíteni, bizonyítani valamit. „Aznak az árát igaz becsület (== megbecsülés , becsü) szerént, és annak az embernek hiti szerént megértvén."

Sajó-Szentpéteriek végezése 1403-ból.

HIT (Scriptum értelmező szótár)

1. Meggyőződés vkinek, vminek a létezéséről; a benne való bizalom. (Vallás) ~ Istenben, a szentekben, a feltámadásban. Ezt csak a jövőbe vetett ~tel (= bizalommal) lehet elviselni. Megingott a beléje vetett ~em.

2. (Vallás) Vallási tételek keretrendszere. Keresztény, mohamedán, zsidó ~. Egy ~en vannak. a)ugyanazt a vallást követik; b) (átv.) hasonló a véleményük. Áttér mohamedán ~re., ezután azt követi. Kitér a ~éből. a) elhagyja vallását; b) szakít elveivel; c) (tréf.) megbotránkozik.

3. Esküvés, eksü. ~et tesz vmi mellett: a) megesküszik rá; b) ünnepélyesen kijelenti, ill. bebizonyítja, hogy hisz benne. (rég.) ~emre (=becsületszavamra) fogadom.

A magyar nyelv szótára

HIT (hi-t, magashangu i-vel); fn. tt. hit-et v. ~et, harm. szr. ~e. 1) Lelki állapot, midőn a mástól elbeszélt dolgot igaznak tartjuk. Szorosb ért. midőn az isteni kinyilatkoztatást, vallási tanokat, mint igazakat elfogadjak. Legszorosb ért. az egyház nyelvén am. a három isteni jóságok vagy erények elsője, vagyis Istentől belénk öntetett malaszt, melynél fogva Isten igéjéről meggyőződünk, s a szerént élünk. Eleven hit, mely cselekedetek által nyilatkozik. A hit cselekedetek nélkül meg van halva. (Sz. Pál). Istenben való hit. "Boldog az, kinek szivében Lángol, mint naptűz, a hit; Annak istenkéz vezérli Élte minden útjait." Király Károly. 2) Belső meggyőződés oly dolgokban, melyekről világos tudományunk nem lehet, csak belső sejtésünk, pl. mások erényében, öszinteségében, becsületében, jó szándékában való hit. "Nemzetünk ingadozhatlanul bízzék, s higyjen saját jobb, szebb, dicsőbb jövőjében - higyjen azon erős hittel, mely a vallás terén hegyeket képes egy helyről a másikra áttenni." Lonovics József érsek. 3) Öszves foglalata azon tanoknak és igazságoknak, melyek az Isten és emberek közti viszonyt illetik, s akkor egy értelmü e szóval vallás, religio, újabb alkatu szóval: egély. Tárgylagos hit, mennyire ezen igazságok és kötelességek foglalata magában véve értetik. Alanyi hit, mennyire ezen igazságokat az ember meggyőződése szerént magáéinak vallja, s a kötelességeket e szerént teljesíti. Hitből él az igaz. (Biblia). 4) Hitvallás, vagyis külön vallási felekezet. Keresztény hit, zsidó hit, török kit. Szorosb ért. keresztény vallási felekezet. Római katholika hit, ágostai hit, helvétziai reformált hit. Magyar hit, azaz helvetziai vallás, német hit, azaz ágostai hitvallás, (így nevezték el hajdan egymás vallását Magyarországban a protestans felekezetek, mivel a helvet vallástételüek leginkább magyarok, az ágostai vallásuak pedig eleinte jobbára németek valának). Ó hit, azaz görög hitvallás, mivel a magyarok közt, kivált Erdélyben, a görög vallás elébb kezdett terjedni a rómainál. Hitet vallani. Hitet változtatni. Más hitre térni. Hitét megtagadni, elhagyni. Hitétől elszakadni. Hite hagyott. Hittől szakadt. 5) Biztosító igéret. Hitre megjelenni, (fide publica venire). Hitlevél, (salvus conductus). Megadták hitre a várost. (Illésházy lev. 1600. évből), azaz oly igéretre, mely szerént az ellenség sértetlenül hagyja őket. 6) Eskü, melyet Istenre vagy hitünkre, hitvallásunkra hivatkozva teszünk. Hitét valamire letenni. Hitével játszani, azaz hitét semmibe venni, azzal nem gondolni. Hitét szegni. Hitemre, igaz hitemre mondom. Hittel fogadni, igérni, erősíteni, bizonyítani valamit. "Aznak az árát igaz becsület (= megbecsülés, becsü) szerént, és annak az embernek hiti szerént megértvén." Sajó-Szentpéteriek végezése 1403-ból.

HISZ v. HISZEN, (hi-sz, magas hangu i-vel) áth. és önh. Eredetileg hi, az sz csupán segéd v. pótlékbetü levén, mint több más, pl. visz, tesz, lesz, továbbá eszik, iszik, alszik, fekszik, nyugszik stb. igékben, melyekből ha miveltetőt vagy tehetőt képezünk, az sz kimarad: hi-tet, hi-het; vi-tet, vi-het; te-tet, te-het; le-tet v. lé-tet, le-het; nyug-tat, nyug-hat-ik, al-tat, al-hat-ik; e-tet, e-het-ik; i-tat, i-hat-ik stb. Így több időben és függő multban is nem annyira sz helyett, mint közbeszuratul v segédbetüt vesz fel: hi-v-ék (hi-ék helyett), hi-v-él, hi-v-e, hi-v-énk, hi-v-étek, hi-v-ének v. hínek. Régente épen úgy, mint lőn, lőnek, tőn, tőnek, volt hőn v. hűn, sőt hín is stb. "Ő nekiek meghün (= meghive) az egész sokaság." Batizi András. "De uronk Krisztusban csak kevesen hőnek" (= hivének). Farkas András. (Mindkettő a XVI. századból). "Hűn az ember a beszédnek, melyet mondott vala Jézus." Tatrosi cod. (Erdősynél is hűn, Pesti Gábornál: hín). Másik mult sz nélkül hi-tt. Jövő szintén: hi-endek, hi-endesz stb. Foglaló és parancsoló: hi-gy-j-ek (,hisz-j-ek' helyett), hi-gy-j, hi-gy-j-en. T. i. mivel köz szokás szerént a kimondásban kettőztetik a gy, ennél fogva a parancsoló mód j képzőjét is ki lehet tenni, s így írni: higyjek, higyj, higyjen, mely esetben a gy, sz helyett áll (hisz-j). Parancsoló 2-ik személye a tárgyi ragozásban higyjed, v. öszvehúzva: hidd (= higy-d), pl. hidd el nekem. Htn. hinni (= hi-sz-ni). Igenév: hi-v-ő, hi-v-e, hi-end-ő. 1) Mint átható am. valamit bizonyosnak, igaznak tart, vall, mint olyanról meg van győződve, különösen valamit alapos tekintély,igaz tanuk után megismer és tud. Ez értelemben rokon a görög ishmi, v. isami, latin scio, német wissen igékkel. Megvan a görög-latin historia főnévben (istwr = ismerő, tudó szótól, ez ismét EIDW törzstől), mely nem egyéb, mint a történt dolgoknak hiteles tanuk után szerzett tudomása. Erősen hiszem, hogy az igaz ügy győzni fog. Hiszem a testnek feltámadását, és az örök életet. Mindent hiszek, mit Krisztus urunk tanitott. Hiszem és vallom, hogy egy az Isten lényegében, és három személyében. Elhiszem, amit mondasz. Eb hiszi. Higye, aki akarja, de én nem. Hiszed-e, hogy semmim sincsen? " Csendességben, békeségben ha akarsz élni, Minden szépnek, igaz képnek nem kell ám hinni." Népvers. (Erdélyi J. gyüjt.). 2) Gondol, vél, gyanít, tart. Azt hittem, el sem jősz hozzám. Kinek hiszesz te engemet? Ki hitte volna, hogy még ez is megtörténhessék? Nem bánom, akár mit hisztek felőlem. "Az emberi nemzet általában hisz fajának halhatlan létében." Lonovics József érsek. 3) Mint önható am. bízik, bizodalmat helyez valakiben v. valamiben, s rokon a görög pistis, latin fides szókkal. Istenben hinni. Hiszek tebenned édes Istenem. "Ő Szent Fiában gyönyörködjetek, Nagy szeretettel benne higyjetek." Panaszló ének. Tálya 1549. (Thali Kálmán gyüjt.). Hiszek benned, hogy meg nem csalsz. Innét: elhiszi magát, am. tulságosan bizik magában, rátartós, kevély, nagyralátó. Hidd el magad, ha szégyent akarsz vallani. (Km.). "Az élő Istennek olvastam könyvéből, Hogy ha ki elhinné magát, haragjából, Nyakra-főre jőve le az uraságból." 1606-diki versezet. (Thaly K. gyüjt.). Meghinni valakinek, am. bizni benne. Meghitt ember, biztos, kire valamit biztunk vagy bátran bízhatunk. Nem kell hinni minden szép szónak. Kötve kell hinni a komának. (Km.). Jól megnézd, kinek higyj. (Km.). Valamint a visz, tesz, lesz, megy, úgy a hisz is felveszi az en toldalékot, vagyis inkább a harmadik személynévmás vagy személyragot, hiszen = hisz-ön. Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik. (Márk 16. 16. Káldi. Károlyinál: hijénd).

HISZ(2) v. HISZEN v. HISZEM, indulatszó, mely által azt jelentjük, hogy bizonyos dologról nem kétkedünk, vagy úgy is tudjuk, hiszszük. Hiszen hallotta ön is, mit mondottak. Hiszen itt maradnak. Hiszem már megmondottam. "Várad! nagy kárt téssz mind ez országnak Hogy véget nem vetsz a sok vakságnak! Csak zabot pállaszsz az nagy érclónak: Hiszem az Isted állítod (talán: alítod?) vaknak." Panaszló ének. Tálya 1549. (Thaly K. gyüjt. Az érclóban célzás van Szent Lászlónak akkor fennállott érclovag szobrára). Néha neheztelést fejezünk ki általa, kivált midőn valaminek ismétlésére kedvünk ellen sürgettetünk. Ugyan ne rimánkodjál, hiszen már megmondottam, hogy nem bántlak. Néha cáfolatul használják. Miért nem fogadod el, hiszen elébb magad kérted. Van nagymondó és fenyegető értelme is, s ekkor de v. no szócskával tétetik öszve. Dehiszen v. öszvébbhuzva dejszen nincs oly legény a faluban, mint ő. Dejszen csak jőjön, majd adok én neki. No hiszen v. nohiszen, v. nojszen lesz az élet. Nojszen majd kapsz. Népnyelven h nélkül is isz, iszen.

HIT (Magyar Értelmező Kéziszótár – 1972 – változatlan kiadás 2002)

1. Olyasvalamiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni. Megrendül a ~e vmiben. Meggyőződés vmely természetfölötti lény létezéséről. Istenben való ~. Bizalom vkinek a jellemében, képességeiben. A barátjába vetett ~e. Meggyőződés arról, hogy vmi bekövetkezik. A jövőbe vetett ~.

2. (vallás)Vmely vallás tételeinek rendszere. Mohamedán ~; egy ~en van vkivel. a)egy vallású vele; b) hasonló nézet(ek)et vall; kitér a ~éből: a) régi vallását elhagyja; b) szakít az elveivel; c) (tréf.) nagyon megbotránkozik.

3. (vál.) Eskü(vés). ~et teszvmi mellett: a) esküvéssel erősíti, hogy igaz; b) ünnepélyesen kijelenti v. magatartásával bizonyítja, hogy hisz benne, ill. magáénak vallja. régiesen Becsület(szó). ~ére fogad vmit. táj Szavahihetőség, hitel.

VALLÁS (A magyar nyelv szótára)

(vall-ás) fn. tt. vallás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Nyilatkozás, mely által állítjuk, bizonyítjuk, hogy valami így vagy úgy van, vagy ellenkezőleg: tagadjuk. V. ö. BEVALLÁS. Különösen, tanuságtétel, máskép: vallomás. 2) Szóbeli, és tettleges kijelentés, hogy bizonyos hitágazatokat hiszünk és követünk. Hitvallás (Fidei confessio). Külső vallás. Belső vallás. 3) A lelki üdvösségre vonatkozó hitágazatok öszvege, mennyiben azoknak hivői, és követői vagyunk. (Religio). Zsidó v. izraelita vallás, keresztény vallás, római katolikus v. katolika vallás, protestans vallás, óhitűek vallása. Muhamedánok vallása. Minthogy nyelvünk természete szerént ,vallás' csak az alanyra vonatkozólag érthető, t. i. midőn vall valaki: innen amennyiben a vallás (religio) fogalmát az alanytól elvonva is képzeljük, erre némelyek az ,egély' szót használják. 4) Némely öszvetételekben jelent bizonyos állapotot, melybe jutottunk, jót vagy roszat mely ért bennünket. Kárvallás, becsületvallás, gyalázatvallás, kinvallás, kudarcvallás. V. ö. VALL, áth.

VALL (A magyar nyelv szótára)

(van-l, v. van-al, v. van-ol, l. alább); áth. m. vallott, htn. ~ani. Jelent 1) bizonyitást, állitást, azaz valamiről azon nyilvánitást, hogy bizonyos tekintetben van, létezik. Igazat vallani = azt mondani, ami igaz (quod verum est). Bűnét megvallani, megmondani hogy bűne van. Tanúságot vallani, valamiről állitólag mondani hogy így vagy úgy van. Számtalan régibb magyar oklevél kezdetén eléfordúl: "Valljuk (azaz bizonyítjuk ez levél rendiben." Szélesb ért. véli, hiszi, s meggyőződéssel nyilvánitja, hogy valami ez vagy amaz, v. ilyen vagy olyan. Jónak, rosznak vallani, vélni valamit. Hiszem és vallom hogy Isten van. Különösen hitet vallani. Mi más-más hitet vallunk. Innen hitvallás egyszerűen: vallás. Így a régieknél is: "Más bizon vallja vala" (alius quidam affirmabat. Münch. cod. Lukács. XXII.). "Vall vala úrnak" (confitebatur Domino. Lyukács. II.). "Tanuságot vallék" (testimonium perhibui. János. I.) "Nem vallom hogy ménd e világ foglalná azokat" (nec ipsum arbitror mundam capere posse eos. János. XXI.). "Szent nevedet holtig vallom. És soha meg nem tagadom." Katalin Verses Leg. 2) Jelent birtoklást; mely értelemben régente divatosabb vala, ma csak néhány esetben fordúl elé pl. kárt, kudarcot vallani. Búját vallod (a székelyeknél). l. VAL (2) alatt. - Hogy a van-l v. van-al elemzés helyes, (mint szégyell = szégyen-el, reméll = remény-l, hall = han-l v. hang-l) mutatja a Müncheni codexben valósággal is eléjövő vanal ,habet' értelemben. "Betegekre vetik kezeket és megvanalnak (bene habebunt, Márk. XVI). Eléjön helyette a régieknél ez is vadlani (mint hadlani = hallani, vádolni = vállalni. Budenz J. az első jelentésben némely esküt jelentő szókkal egyezteti, milyenek a finn vala, lapp vale, finnlapp valle, mordvin val (szó, hír); s megjegyzi hogy az árja szvar ige szintén am. esküdni, németül: schwören, Schwur; de általában mondani, szólni, mint ezekben: erew, sermo, svéd svara (felelni). Megemlítjük még, hogy véleményünkkel az ~all, ~ell képző, mely számos névből átható igéket alkot, nem egyéb mint ezen ,vall' ige, pl. rosz-all (am. rosz[nak] vall), jav all (am. jó-nak vall), drág-áll (azaz drága-all am. drágának vall), ural v. urall (mint a Carthausi Névtelen és Simai is írja am. úrnak vall), kevesell (am. kevésnek vall), rest-ell (piget), helyesell (helyesnek vall) stb. a régieknél is eléjön hamisall (am. hamisnak vall, hamissággal vádol (Szalay Á. 400 m. 1. 342. 1.), kár-oll v. kár-l (= kárnak v. károsnak vall; ugyanott 3.1.), nehez-ell (graviter fert = Simay. Régi Magyar Passio 22. 1.) stb.

VALL (Scriptum)

1. konzervatív elveket ~, - meggyőződéssel hisz, hangoztat.

2. Ártatlannak ~ja magát, vallomásában azt állítja, hogy ártatlan. A tanú a vádlott ellen ~ott, vallomásával a vádlott bűnösségét bizonyította.

3. (kifejezésekben) Szerelmet ’: bevall, feltár. Nem akar színt ~ani, határozottan állást foglalni.

4. Ez a cselekedet rád ~, jellemző rád.

VALLÁS (Scriptum)

1. A ~ alapja az Isten létezésében való hit.

2. Az ilyen hittel kapcs. megnyilvánulások, szertartások, tanítások egységes rendszere. Keresztény, mohamedán, buddhista, ~.

3. Vallásfelekezet(hez való tartozás). ~a: római katolikus.

4. (ritkábban) Régimódi elvek ~a, hangoztatása, képviselete jellemezte.