Ki az én testvérem?

Mivel többször felszólít Isten igéje arra, hogy szeressük a testvéreinket (régiesen atyafiakat), akkor ez egy kulcs fogalom, hogy kik az én testvéreim. Az ok, amiért ezzel foglalkozunk az az, hogy egyes források szerint, ma több mint harmincezer keresztény felekezet, irányzat van. Az ökumenizmus ugyan kezd erősödni, de ez újabb aggályokat vet fel. Hiszen ha csak arra gondolunk, hogy hány hittársunk adta az életét azért, hogy ne csak a katolikus egyház működhessen egyházként, szabadon lehessen Bibliát olvasni az anyanyelvünkön, más formában jöhessünk össze, más szertartást követhessünk, ne kelljen gyónni járni, és még sorolhatnám, hogy mi minden miatt, ami miatt ma létezik a protestantizmus, amely azóta is több „újjászületésen” ment keresztül. Egy dolog azonban  az idők folyamán nem változott, és ez a katolikus egyház lényege. Persze ott is voltak változások, de a lényeg megmaradt, és a mostani ökumenizmus, a pápa vezetésével megy előre úgy, hogy nem csak a keresztényeket, hanem más vallásokat is befogad, tekintet nélkül arra, hogy Jézus istenségét tagadják. A protestantizmusnak hivatalosan vége. (A Lutheránus Világszövetség és a Római Katolikus Egyház Közös Közleménye, Augsburg 1999. október 31. – megjelent a Credo Evangélikus műhely 1999/3-4 számában, de a katolikus újságban is.) A közös nyiltakozatban azt olvashatjuk, hogy az egyezmény elfogadása után is folytatják a párbeszédet, „hogy elérjék a teljes egyházi közösséget, egységet a különbözőségekben, amelyben a megmaradt különbségek „kiengesztelődnek" és nem jelentenek többé elválasztó tényezőket”. Nem tudom, hogy ezt tudja-e itthon minden protestáns, hogy szinte eggyé akarják tenni a két egyházat.

Olyan idők kapujában állunk, amelyekről Jézus ezt mondja:

„Mert akkor nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha.” (Mt 24,21)

Ez azt jelenti, hogy Noé idejének nyomorúsága sem mérhető ahhoz, ami ránk vár. Ennek sajnos számtalan jelét egyre nyilvánvalóbban lehet látni. Ebben az elkövetkező időben...

„Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket. És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad, az megtartatik.” (Mrk 13,12-13) (Mt 10,21-22) (Lk 21,16-17)

Tehát valóságos, családon belüli árulásokra is gondolni kell. Ez már egyszer végigment a történelmen, a keresztény üldözésekkel, de újra közeledünk hozzá. Orwell ír egy utópisztikus társadalomról, ahol bemutatja, hogy a gyerek elárulja az apját, mert az álmában hangosan beszélt, és olyat mondott, amit a rendszer tilt.  Mivel a gyereket már az állam nevelte fel a maga ideológiájának megfelelően, ezért ő ahhoz hűséges, és nem a családjához. Ha a gyerekeket kiskoruktól fogva nem a család neveli, hanem az állami alkalmazottak, államilag előírt tantervnek megfelelően, akkor ne ábrándozzon senki, hogy nem jön el ez a világ. Norvégiában egy hívő családtól elvették az öt gyerekét, mert túlságosan keresztényi módon nevelték őket, és ezzel „fogyatékossá teszik őket”. Ezért a gyerekeknek jobb, ha állami intézetben nevelik fel őket. A gyerekek tanárnőjének bejelentésére az ifjúságvédelmi hivatal emberei elvették őket.

(http://www.churchmilitant.com/news/article/norwegian-govt.-seizes-5-children-from-parents-for-alleged-christian-indoct)

A világ törvényei ebbe az irányba mutatnak, hogy egyre több helyen gyűlöletbeszédnek számít a bibliai keresztény hitvallás. A szervezett egyházak, a különböző világi értékek és normák elfogadási szintjén, több dologban egyre nagyobb összhangban vannak.  Az összhang erősödni fog az elfogadás irányába azokban az egyházakban, akik aktív résztvevői az ökumenizmusnak. Egyébként általában is igaz lesz, hogy az állam egyre több vallásgyakorlási törvényt fog hozni a „kisebbségek védelmében”, beleszólva a szabad vallásgyakorlásba. El fog veszni a nyilvános közösségek beleszólási joga abba, hogy maguk döntsék el, hogy ki látogathatja összejöveteleiket.

Ma, Amerikában már jogszabály mondja ki, hogy bármely nyilvános összejövetelen, ahol nyilvánosan imádkoznak, ott bármely vallás képviselőjének meg kell adni a lehetőséget, hogy imádkozhasson. Egy városi tanács ülésén nyilvános sátánista ima volt, ennek a szabad vallásgyakorlási toleranciának a jegyében. (http://www.churchmilitant.com/news/article/christians-interrupt-satanic-prayer-in-city-council-meeting)

Innen már csak egy lépés, hogy a gyülekezeti házakba is benyúljon a törvény, mert ugye jogállamban élünk. A Sátán pedig tudni fogja, hogy hogyan rombolja az igazi istentiszteleteket, a példában mutatott, vagy más módon. Észre kell vennünk, hogy ezek az események tőlünk karnyújtásnyira vannak, és már nem kell összeesküvés elméletként kezelnünk, hanem ez maga a valóság.

Marx tévedett, amikor azt mondta, hogy az emberi önzés a legmélyebb, legőszintébb tulajdonság, és ez mozgatja az emberi cselekedeteket. Ez majdnem így van, de a hitbéli meggyőződés ezt is legyőzi. Ezért fordulhat elő olyan, amelyről Jézus ír, hogy a családon belül is elárulják majd egymást, mert más lesz a szülő, és más a gyerek hite (Lk.12,53). Aki pedig a világot szolgálja, az ki fogja szolgáltatni a rendszer ellenségét. Már volt példa erre is, sok diktatúra idején. Gondoljunk Kínára, Oroszországra, Németországra, vagy akár Magyarországra az 50-es években. Világvallás márpedig lesz. Meg van írva:

És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult; És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adattak neki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondva a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesíttetett, de megelevenedett. És adatott neki, hogy a fenevad képébe szellemet adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt művelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek, Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek; És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.(Jel 13,12-17)

Aki nem fogja imádni a fenevadat, és felvenni a bélyegét, az nem fog tudni életben maradni. Ebben a helyzetben, a családi, baráti kötelékek nagy próbának lesznek kitéve. Nem fog számítani a vérrokonság, hanem a szellemi hovatartozás. Életbevágó lesz tudni, hogy ki az én testvérem, ki az, akiben megbízhatok. Szintén Amerikában, már van egy város, ahol mindenki chippel (RFID) éli a mindennapjait, és boldogok, hogy egyszerű az élet. Ott 2017-re tervezik, hogy mindneki kapjon egyet. Magyarországon, a minap az állatorvosnál voltunk, és a váróban hárman voltunk. Rajtam kívül a két másik férfi elmondta, hogy alig várják a chipet, mert „túl sok számot kell megjegyezni”, és a chippel csak odatartja majd a kezét. Nem érdekelte őket, hogy azt egy megfelelő eszközzel bárki, bárhol leolvashatja majd, és ellophatja a személyazonosságukat, ahogyan ez minden más elektronikai dologgal megesik. Illetve onnan kezdve megszűnt a szabad mozgás illúziója is, hiszen nem lehet elbújni az olvasóktól. Ez megint nem utópia, hanem a valóság, az egyre kifinomultabb arcfelismerő rendszerekkel, az egyre elterjedtebb biometrikus azonosítással, és mindezeket pozitív propagandával bemutató médiával együtt. Egy ilyen világban létkérdés lesz, hogy kivel osztom meg a hitem, az életem, legféltettebb titkait. Ezért nem mindegy, hogy kit nevezek testvéremnek.

Szóval ki is az én testvérem? Korábban azt vallottam, hogy aki újjászületett, és az Urat keresi, az bármely egyházban is van, a testvérem. De az ige mást mond erről.

Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nekem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.(Mt 12,50)

Ezt maga Jézus mondja, amikor tanított, és közben megjelent a családja, és kinn várták őt, jelezve, hogy beszélni szeretnének vele. Ennek megfelelően nem lehet testvérem, aki legyen bár újjászületett, vagy az urat kereső, aktív egyháztag, de nem követi Isten akaratát. Figyeljük meg a megfogalmazást. Nem Isten rendeleteit, határozatait, parancsolatait, hanem az Atya akaratát követő a testvérem. Nem a külső jeleket kell nézni, hanem a szívet, azt pedig kétféleképpen ismerhetem meg. Vagy akkor, ha valóban közelről látom a másik életét, vagy Isten Szent Szelleme mutatja meg az adott pillanatban. A külső jelek veszteni fognak a megítélés hangsúlyából, mert nem az fog számítani, hanem a szív ismerete. Tudom kell, hogy valaki szívből, vagy színből cselekszik-e. Ezért fontosak a Szent Szellem ajándékai. Gondoljunk bele a reformáció korába, amikor a Jezsuiták vezették az inkvizíciót. Sokan ma sem tudják, hogy ők kizárólag a Római egyház és a pápai hatalom védelmére, mint ellenreformátor csoport jöttek létre. Erről olvashatunk számtalan egyháztörténeti írásban. Amit azonban kevesebben tudnak, hogy az esküjükben benne van, hogy ha kell, akkor még beépüléssel és színlelt testvériséggel is mindent elkövetnek a protestánsok rombolásáért. (Milyen más hangsúlya van akkor a mai ökumenizmusnak egy jezsuita pápa alatt?)

Éles a határ a külső szabályokat követők között, és a belső vezetést követők között. Ezért akarták Jézust is megfogni az övéi, hogy magán kívül van (Mrk 3,21), mert nem volt az a szívükben, ami Jézuséban. Ez a különbség azonban nem jön elő, amíg minden a szabályok adta keretek között mozog. Csak akkor, amikor a Szellem vezetése túlmutat a szabályon. A vallásos ember, és a Szellem által vezetett hívő közötti legnagyobb különbség ott van, hogy a vallásos ember úgy érzi, hogy ő odaáldoz valamit Istennek. Áldozatot hoz az életéből. Ezért háborodott fel Káin is, amikor Isten nem tekintett az ajándékára. Nem szívből vitte, hanem mert erre tanította Ádám és Éva. Odatette a legjavát a termésének, és felháborodott, hogy Istennek nem volt jó ez az áldozat. Mondhatta volna: „Odaadtam a legjobb részt, hát ez sem elég, mi kell még?!” És összehasonlítva saját áldozatát az Ábel áldozatával, az Ábelét nem találta különbnek a magáénál. Ezért viselkedtek a farizeusok is ellenségesen Jézussal, amikor az őseiktől örökölt szabályokat áthágta, a Szellem vezetésének megfelelően.

Felelve pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombat napon gyógyított Jézus, mondta a sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell; azokon jöjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombat napon. (Lk 13,14)

Jézus a farizeusok szemére veti, hogy bár kutatják az írásokat, azokat mégsem értik meg, mert nem Isten felé forduló szeretettel teszik mindezt, hanem emberi erőfeszítéssel. Úgy pedig nem lehet a hitéletet megélni, mert ez a vége:

Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen! Dicsőséget emberektől nem nyerek. De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek: Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jönne a maga nevében, azt befogadnátok. Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, amely az egy Istentől van, nem keresitek?(Jn 5,39-44)

Csak külső cselekedetek maradtak, és az emberek visszajelzései számítottak, nem az, amit Isten mond.

És igyekeztek őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondta. Azért elhagyva őt, tovább mentek.(Mrk 12,12)

Tudták, hogy ellenük szól, és igaz amit mond, de annyira megszállottan vágyták az emberek tiszteletét, hogy még ilyen helyzetben sem mertek olyat tenni, ami a jó hírnevüknek árthatna. Nagyon sok gyülekezetben megfordultunk, és azt tapasztaltuk, hogy ahol a Szent Szellem munkája kezd elhalványulni, ott egyre több szabályt vezetnek be. Minél halványabb az Isten vezetése, annál több a szabály, annál több a világi módszer, a világias gondolkodás, a világtól átvett szokás. Pedig az Úr mindent megad, hogy a hívők közössége Krisztus által tökéletes legyen, mert egy a test (Ef.4,4), ahol...

kinek-kinek tulajdon kegyelmi ajándéka van Istentől, egynek így, másnak pedig úgy.(1Kor 7,7)

Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatva, növekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Szellem által.(Ef 2,20-22)

Ahol Isten vezetése megvan, ott kevés a szervezett munka, és lassabban formálódnak a „tisztségek” és szolgálatok, mert előbb látni kell a Szellem bizonyságát, hogy kinek mit adott, és akkor lehet elkezdeni azt gyakorolni.Kipróbált embereket választottak maguk közül az apostolok a szolgálatra:

Válasszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.(ApCsel 6,3)

Aki teljes Szent Szellemmel, és a Szellem vezetése szerint él, aki ismeri az Atyát, és az Atya is ismeri őt, azoknak tudja Isten megadni a szükséges vezetést, ahogyan Jézusnak is. Ez pedig csak folyamatos Istennel járás útján lehetséges, hogy megéljük azt, amit Jézus is megélt.

És Jézus, látva az ő gondolataikat, mondta: Miért gondoltok gonoszt a ti szívetekben?(Mt 9,4)

Még kijelentést kapott mások gondolatairól is. Ennek a szellemi vezetésnek a titka az Istennel való napi közösségben van, amelyet elsősorban a napi imádó úrvacsorával lehet gyakorolni, és végre szó szerint kell érteni a Bibliában leírtakat. De nem csak Jézusnak, hanem Péternek is kijelentést adott a Szent Szellem, mikor Ananiás és Safira hazudtak a gyülekezetben:

És félre tett az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvitte, az apostoloknak lábai elé letette. Mondta pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Szellemet, és a mezőnek árából félretegyél?(ApCsel 5,2-3)

Titokban tették, Péter mégis tudta, hogy hazudnak. Ez a fajta tisztaság, már régen kikopott az egyházból. De a világ rá fogja kényszeríteni Isten népére újra ezt a tisztaságot, mert másképpen nem lehet majd megállni a hívő életben. Enélkül a tisztaság nélkül Isten sem fog tudni bizonyságot tenni az övéiről azzal, hogy megvédi őket erővel és hatalommal.

Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalta őket;

(ApCsel 5,13)

Az Apostolok Cselekedeteiben azt látjuk, hogy Jeruzsálemen kívül (ahol a templomban is összejöttek), házanként jöttek össze a tanítványok (Filem 1,2; Kol 4,15). Pált is féltek beengedni, mert másként ismerték.

Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem híve, hogy ő tanítvány. (ApCsel 9,26)

Ezért lesz a kis csoportoknak a jövőben létjogosultsága, ahol mindenki ismerni fog mindenkit. Az idő próbálja meg a hitet, az odaszánást. Aki ismerni fogja az Atyát, az igét, és teljes lesz a Szent Szellem vezetésével, az meg fogja ismerni a testvérét is. Ezért fontos a jó Biblia is. (Lásd a korábbi bejegyzéseket az Újszövetség görög szövegeinek variánsai és a Miért éreztük szükségét egy új Biblia kiadásának címmel.)

Akik egyházba, vagy gyülekezetekbe járnak, azokat csak buzdítani tudom, hogy járjanak házicsoportokba is, lehetőleg olyanokkal, akik a lakókörzetükben élnek, mert ott lehet igazán egymást megismerni. Akik pedig már házi gyülekezeteket szerveznek, azok maradjanak állhatatosak, mert el fog jönni az ő idejük. Hamarabb, mint szeretnénk.

Buzdítok mindenkit, hogy járjon az Úrral teljes szívvel, és törekedjen a Szent Szellem közösségére, mert más nem tud megtartani. Ne ebbe az életbe kapaszkodjunk, hanem az örök életbe, mert az utolsó időkben a fenevad hatalmat kap arra is, hogy Isten szentjeit megölje, és akkor semmi sem fog tudni megtartani, csak az Úr.

És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk.(ApCsel 4,12)