Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek
vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy
betöltsem. (Mt 5,17)
Jézus valóban nem azért jött,
hogy Isten törvényeit eltörölje. Azok mind a mai napig érvényesek. Mindenkire
egyformán vonatkoznak. Sőt, a Krisztus eljövetele előtti időkhöz képest, a
pogány népek új reménységet kaptak, mert Krisztus megjelenéséig nem is
tudhatták, hogy mik Isten törvényei, és ezért nem is tarthatták be, hacsak nem
olyan helyen éltek, ahol prozelitává lehettek.
Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók
voltatok, Izrael társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távol
valók, reménységetek nem volt, és Isten nélkül valók voltatok e világon; (Ef 2,12)
Krisztus óta azonban az új
szövetségben élünk (már aki benne él). Az Atya szemszögéből nézve, két
csoportja van az embereknek. Az egyik csoport az, aki nem Krisztusban van –
rájuk vonatkoznak a törvények; és akik Krisztusban vannak – rájuk nem vonatkoznak
az ószövetségi törvények, mert kegyelem alatt vannak. Vigyázat, nem azt mondom,
hogy törvénytelenül élhetnek! Csak nem az ószövetségben lefektetett törvényi
eljárások szerint kell élniük (1Kor.9,21). De erre a cikk során magyarázatot fogunk kapni.
Hogyan lehet Krisztusban lenni? És miért fontos, hogy Krisztusban legyünk?
Maradjatok én bennem és én is ti
bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a
szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanem ha én bennem maradtok. Én
vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem
sok gyümölcsöt: mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. Ha
valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és
egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.
(Jn 15,4-6)
Aki eszi az én hústestemet és issza az én
véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert
az én hústestem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki
eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is
abban. Amiként elküldött engem az az élő Atya, és
én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,54-57)
Itt figyelnünk kell arra, hogy
nem a keresztséget említi Jézus, hogy akik megkeresztelkedtek, azok vannak
őbenne, hanem akik eszik az ő testét és isszák az ő vérét. Az egyház, az
újjászületettek, Krisztus teste, akik Krisztusban vannak, ezek mind mind más és
más embercsoportokra igazak, de van átfedés a csoportok között. De egy
bizonyos, aki meggyőződéssel rendszeresen úrvacsorázik, az betölti a János
6-ból idézett szakaszt, mely szerint az az Úrban van. Nem a szertartás a
fontos, hanem mint minden Istennel kapcsolatos dolognál, itt is a szív állapota
számít. Hittel, és meggyőződéssel kell vennie az Úrvacsorát, mint aki valóban
egyesülni akar Krisztussal. Ahhoz, hogy Őbenne lehessünk, követnünk kell az
utat, amelyet már az apostolok is hírdettek:
Péter pedig mondta nekik: Térjetek meg és
keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek
bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát.
(ApCsel 2,38)
Először a megtérés, majd a
keresztségek. A keresztségeknél fontos kiemelnünk, hogy mindenki szabad
akaratból tette meg. Vagyis személyes döntést hozott. Ezt nem helyettesítheti a
gyermek keresztség, mert az ige sorrendet állít fel:
Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül;
aki pedig nem hisz, elkárhozik. (Mrk 16,16)
És kifejezetten azt mondja, hogy
aki hisz, nem aki helyett hisznek – a keresztszülei – és megkeresztelik, hanem
megkeresztelkedik – a saját akaratából. És a keresztséggel egy nagyon fontos dolgot
végzünk el. Mégpedig belekeresztelkedünk Jézus halálába.
Avagy nem tudjátok-e, hogy akik
megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? (Róm 6,3)
Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a
törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból
feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. (Róm 7,4)
A keresztségben az egyik
elvégzett dolog, hogy meghalunk a törvénynek. Ahogyan a bevezető igében mondja
Jézus, hogy Ő nem törölte el a törvényt, de azokat, akik belekeresztelkedtek az
Ő halálába, azokat „kimenti” a törvény hatálya alól azzal, hogy meghalnak Vele
együtt. Ha tehát már elszenvedtem a halálos ítéletet azért, mert nem tudtam a
törvényt megtartani, akkor már mégegyszer nem tudok meghalni. Más szavakkal -
mivel nem tudok áldozatot vinni, nem tudok nem ölni, nem tudok nem hazudni,
ezért meg kellett halnom. És meg is haltam a kereszten Jézussal. Ha pedig
meghaltam a törvény kívánalmainak megfelelően, akkor a törvény már nem
követelhet rajtam semmit (Róm.7,4). Hogy ma is áthágtam egyet, szinte majdnem
biztos, de már halott vagyok. Végre lett hajtva rajtam, vagyis az óemberemen az
ítélet. A keresztség után elkövetett bűneimet folyamatosan meg kell bánnom az
Úr előtt, bocsánatot és kegyelmet kell kérve értük, különben újra ítéletet
vonok magamra.
Így lesz a szívembe írva a
törvény az újjászületés után. Az újjászületett lelkiismeretem fog ítéletet
tenni a cselekedeteim felett, és annak megfelelően kell eljárnom (Zsid.9,9-15).
Jézus megváltása után következő
korban már nem a törvény betartása számít, hanem a törvény betöltése.
A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig voltak: az időtől fogva az Istennek országa
hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba.
(Lk 16,16)
Erről pedig vallást teszek neked, hogy én
aszerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én
atyáim Istenének, mint aki hiszek mindazokban, amik a törvényben és a
prófétákban meg vannak írva. (ApCsel 24,14)
Most pedig törvény nélkül jelent meg az
Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; (Róm 3,21)
Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem
csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki
szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert
ez: Ne paráználkodj, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne
kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe:
Szeresd felebarátodat mint magadat. A szeretet nem illeti gonosszal a
felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet. (Róm 13,8-10)
Ebből a négy igehelyből szépen
látszik az átmenet az újszövetségi korba. Pál maga is mondta, hogy hisz a
törvényben és a prófétákban. De Krisztus Jézusban megjelent az Isten igazsága,
ezért a törvény betöltése a szeretet. Jézus maga is azt mondta, hogy új parancsolatot
ad:
Új parancsolatot adok nektek, hogy
egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is
egymást. (Jn 13,34)
Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek
egymást, amiképpen én szerettelek titeket.
(Jn 15,12)
És most kérlek téged, Asszonyom, nem
mintha új parancsolatot írnék neked, hanem, amelyet kezdettől fogva vettünk,
hogy szeressük egymást!
(2Ján 1,5)
Tehát mindazoknak, akik Őbenne
vannak, egy új parancsolatuk van Jézustól. Mégpedig az, hogy szeressék egymást.
Az eddig taglalt igehelyekből láthatjuk, hogy akik Krisztusban vannak, azoknak
más törvényt adott Jézus, a szeretet betöltésének törvényét. Jézus a hegyi
beszédben (Mt.5,21-48) áthelyezi a bűn elkövetésének helyét a cselekedetekről a
szívbe. Már nem az számít, hogy valóban megöltem-e valakit, vagy valóban
elkövettem-e a paráznaságot, hanem az, hogy ha már a szívemben „készen álltam”
rá, akkor már elkövettem a bűnt. Ezért az ószövetségi törvények „gyengébbek”,
mint amiket Jézus adott, mert a cselekedetekre koncentrálnak, és a szívnek
indulatát nem vizsgálják.
Mindezek ellenére, még ma is
sokan úgy gondolják, hogy néhány ószövetségi törvényt meg kell tartani. De
rögtön önmagunknak mondunk ellent, mert mindegyikünkre igaz, hogy úgy jutottunk
hitre, hogy nem a törvények szerint éltünk.
Annak okáért, aki a Szellemet
szolgáltatja nektek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény
cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekszi-e? (Gal 3,5)
Mivel mi nem zsidókból lettünk keresztényekké,
ezért egyikünk sem tudja elmondani, hogy kora gyermekkorától megtartotta a
törvényeket, és így tiszta lelkiismerettel vette és kapta a Szent Szellemet és
a kegyelmet. Nekünk először az Úr megmutatta a bűneinket, majd felismertük,
hogy szükségünk van az Úr megváltására, és utána ebből a hitből
keresztelkedtünk meg, és kaptuk a Szent Szellem ajándékát. Bátran merem
állítani, hogy hitre jutásunk előtt még a Bibliát is kevesen vettük kézbe, nem
hogy Isten törvényei szerint éltünk volna. És lám, a hitünkre válaszolt az Úr,
és pecsételt el minket az Ő Szent Szellemével.
Most akkor melyik törvénnyel kell
nekem foglalkoznom? Melyiket kell megtartanom? Manapság két törvény kezd
„divatossá válni” keresztény körökben. Az egyik az eledelektől való tartózkodás
(1Tim.4,3), a másik pedig a szombat megtartása. Mindkettőre számtalan indokot
hoznak fel, hogy ezek miért kivételek a többi törvény alól. De a Biblia
többször is elmondja, hogy a törvények egységet képeznek, és ha az egyiket
megszegem, akkor olyan, mintha mind megszegtem volna (Jak.2,10; 5Móz.27,26;
Mt.5,19; Gal.3,10). Egyszóval nem lehet válogatni közöttük.
De mégis mi van a tisztátalan
állatokkal? Ha megnézzük, hogy amikor adta az Úr az embernek az állatok evését,
akkor hogyan adta:
Minden mozgó állat, amely él legyen
nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne
egyétek. (1Móz 9,3-4)
Ezek szerint, amikor az egész
emberiséghez szólt az Úr, akkor minden mozgó állatot eledelül adott. Egy
kikötése volt, hogy a vérrel együtt ne együk. Ahogyan a cikk elején is
említettem, a pogány népeknek nem volt ismerete arról, hogy melyik állat tiszta
és melyik tisztátalan. Ezért nem is engedelmeskedhettek a zsidó népnek majdnem
800 évvel később adott törvénynek. De sokan kihagynak egy másik igehelyet is
ezzel kapcsolatban:
Mindent, amit a mészárszékben árulnak,
megegyetek, semmit sem tudakozódva a lelkiismeret miatt. (1Kor 10,25)
Pál felszólítja a pogány
tanítványokat, hogy ne aggódjanak a lelkiismeret miatt, hanem egyenek meg
mindenféle húst. Ez teljesen egybecseng a Noénak adott isteni parancsolattal,
illetve azzal, amit Jézus mond a Lk.16,16-ban (fentebb). De ha ez még nem volna
elég bizonyság arra, hogy megehetjük például a sertéshúst, akkor álljon itt még
egy igehely:
Mert Istennek minden teremtett állata jó,
és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert
megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által.
(1Tim 4,4-5)
És most nézzük meg a szombatot. A
szombat is visszanyúlik a mózesi törvények kora elé. Sokan emiatt tartják indokoltnak
a megtartását. Nézzük meg az első helyet, ahol a szombat feltűnik:
Mikor pedig elvégezte Isten hetednapon az
ő munkáját, amelyet alkotott, megszűnt a hetedik napon minden munkájától,
amelyet alkotott. És megáldotta Isten a hetedik napot, és
megszentelte azt; mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától, melyet teremtve
szerzett Isten. (1Móz 2,2-3)
Nem említ semmit azzal
kapcsolatban, hogy mi emberek mit kezdjünk a szombattal. Ha tovább olvassuk ezt
a fejezetet (1Móz.2,16-24), akkor több dolog történik az Isten és az ember
kapcsolatában, de szó sem esik arról, hogy az Úrnak bármilyen szándéka is lett
volna, hogy az ember tegyen valamit a szombattal. Amikor Noéval új kezdete volt
az embernek, akkor szintén nem említi a szombatot, sőt, még az áldozást sem. Ábrahámnak
sem említ semmit a szombatról. A szombat ismét a zsidóknak adott törvényekben
bukkan fel újra, és mit mond?
Legyen közöttem és az Izrael fiai között
örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon
pedig megszűnt és megnyugodott. (2Móz 31,17)
Az Úr és Izrael fiai között
legyen ez örök jel. A pogányokról nincs szó. De ha ez kevés lenne, akkor álljon
itt az újszövetségi gyülekezetek egy hivatalos álláspontja, melyet a
jeruzsálemi gyülekezet adott ki a pogányokból lett tanítványoknak:
Akkor tetszett az apostoloknak és a
véneknek az egész gyülekezettel együtt, hogy férfiakat válasszanak ki maguk
közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve
Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek voltak. Megírva
azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének és az atyafiak, az Antiókhiában,
Szíriában és Ciliciában lévő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket! Mivelhogy
meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenve, megháborítottak titeket
beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondva, hogy körülmetélkedjetek és
a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: Tetszett
nekünk, miután egy értelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és
elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, Olyan
emberekkel, kik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. Küldtük
azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket. Mert
tetszett a Szent Szellemnek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessen ti
rátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, Hogy tartózkodjatok a bálványoknak
áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva-holt állattól, és a paráznaságtól;
melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben! (ApCsel 15,22-29)
Az akkori hitélet nagyjai mind
emellett a levél mellett álltak, és még azt is leírják, hogy „tetszett a Szent
Szellemnek” ez a határozat. De miért is fontos ez? Mert ök nem említenek semmit
a szombatról és a húsevésről. Ha ök ott mind a Szent Szellem vezetése alatt ezt
a négy dolgot adták nekünk, pogányokból lett tanítványoknak, akkor mi miért
akarunk más törvényeket magunkra venni? Ha az Úrnak elegendő ez a négy külső
dolog, akkor nekünk miért nem? A szív a fontos, ahogyan ezt fentebb említettem
(Mt.5,21-48). De egyébként pedig azt mondja az írás, hogy meg van a szombatja
az Isten népének:
Annak okáért megvan a szombatja az Isten
népének. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az
maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól, Igyekezzünk
tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon
példájába ne essen. (Zsid 4,9-11)
Ha megnyugszunk a magunk
cselekedeteiből, akkor benne vagyunk az Isten nyugodalmában. És attól fogva már
csak Krisztusban cselekedhetünk (Jn.15.fej.). Bármely törvény kiemelése, és a
törekvés, hogy azok szerint éljünk, rögtön kivisz minket a kegyelemből, és a
törvény átka alá helyez bennünket, mert abban a pillanatban az összes törvényt
be kellene tartanunk:
Íme, én Pál mondom nektek, hogy ha
körülmetélkedtek, Krisztus nektek semmit sem használ. Bizonyságot
teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész
törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény
által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek. Mert
mi a Szellem által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert
Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a
körülmetéletlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit. Jól
futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az
igazságnak? Ez a hitetés nem attól van, aki titeket
hív. (Gal 5,2-8)
Ráadásul a törvény megtartására
való buzdítást még hitetésnek is nevezi Pál. És a törvények betartásának a
legkisebb része is úgy működik az életünkben, mint a kovász, elkezd a
hitéletben terjedni, és megrontja azt.
Az a véleményem, hogy ahogyan a
kegyelem hamis értelmezésével épp egy másik irányba téríti el a Sátán az Úr népét,
úgy ezekkel a helyesnek látszó törvényekkel pedig átok alá akar terelni. Észre
kell vennünk, hogy az emberiségben egyedül azok képesek a Sátán ellen
valósággal az Úr oldalán harcolni, akik igei (és teljes igei) hitéletet élnek
Krisztusban. Az Úr is csak a győzteseknek tud ígéretet tenni. Igen, bizonyosan
sokunknak meg van az üdvössége, de kevesek azok, akik győzni tudnak az
életükben. A törvények betartásával kapcsolatban a jeruzsálemi gyülekezet
levele döntő kellene, hogy legyen, hiszen törvénytudó, Krisztusban
újjászületett, Szent Szellemtől vezetett tanítványok egész gyülekezete írta
egyetértésben a pogányokból lett tanítványoknak. Mert Jézus maga is új törvényt
adott mindannyiunknak:
Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást
szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről
ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. (Jn 13,34-35)
Amit akartok azért, hogy az emberek ti
veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény
és a próféták. (Mt 7,12)
Erről a szeretetről ismerjenek meg
minket, ne a szombatról és a hús nem evésről.
