Úgy érzem, hogy Isten kegyelméből
egy kis világosságot kaptam a hatodik pecsét időszakának megértéséhez, melyet
szeretnék megosztani mindenkivel. Az Úr elmondja két prófétán keresztül is,
hogy „az Úr napján” mi fog történni, és mint tudjuk, két vagy három tanú
bizonyságára megáll minden (2Kor.13,1).
Jelenések:
Azután láttam, mikor a hatodik pecsétet
felnyitotta, és íme nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett mint a
szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér; (Jel
6,12) És az
ég csillagai a földre hullottak, miképpen a fügefa hullatja éretlen
gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. (Jel 6,13)És az
ég eltakarodott, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy
és sziget helyéből elmozdíttatott. (Jel 6,14)És a
földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és
minden szolga és minden szabad, elrejtették magukat a barlangokba és a
hegyeknek kőszikláiba; (Jel 6,15)És
mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi ránk és rejtsetek el minket
annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától:
(Jel 6,16)Mert eljött az ő haragjának ama nagy
napja; és ki állhat meg? (Jel 6,17)
Zakariás:
És úgy lesz azon a napon: Nem lesz
világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak.
(Zak 14,6)De lesz egy nap, amelyet az Úr tud, se
nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estének idején.
(Zak 14,7)És e napon lesz, hogy élő vizek jönnek ki
Jeruzsálemből, fele részük a napkeleti tenger felé, fele részük pedig a nyugati
tenger felé, és nyárban
és télben is úgy
lesz. (Zak 14,8)És az Úr lesz az egész földnek királya, e
napon egy Úr lesz, és a neve is egy. (Zak 14,9)Az
egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem
felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első
kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig.
(Zak 14,10)És lakni fognak benne, és nem éri többé
pusztulás, és bátorságban laknak Jeruzsálemben.
(Zak 14,11)
A hatodik pecsét felnyitása olyan
eseményeket ír le, amelyek után már nem igazán marad hely és idő a hetedik
pecsét eseményeire. Ezért feltételezhetjük, hogy ez a pecsét lesz az utolsó, a
végrehajtásban, és ez zárja le a végidők eseményeit, nem pedig a hetedik
pecsét. De miért is merem ezt kimondani? Ahogyan a teremtés történetében, az
1Mózes 1. és 2. fejezetében leírtak sem követik a fizikai, emberileg logikus
menetet, hanem amit az Úr szellemben megalkotott, az egy későbbi időpontban
jelent meg (vagy jelenhetett meg). Ugyanezen az elven, Krisztus áldozata is a
világ teremtése előtt el volt rendelve, de nem jelent meg az idők végezetéig
(1Pét.1,20; Zsid.9,26), ahogyan az elpecsételés titka sem lett nyilvánvaló
egészen Krisztus megdicsőüléséig (Ef.1,9; Ef.3,9-10), amelyet a gyülekezeten
keresztül jelentett ki Isten (Kol.1,26). Ezt a titkot még a Sátán sem ismerte,
hiszen akkor bármit megtett volna, hogy Jézus ne haljon meg. A tekercs
pecséteinek titka sem lehetett nyilvánvaló, amíg nem lett a felnyitásukra méltó
a mi Urunk Jézus Krisztus (Jel.5,4-7). A pecsétekben lévő „határozatok” már rég
megvoltak és mindvégig igazak voltak – ahogyan Krisztus áldozatának igazsága is
a teremtés elöttről már igazság volt, - de nem ismerhette meg senki Krisztus
idejéig, hogy mit tartalmaznak. A
pecsétek felnyitásának sorrendje adott, de a végrahajásuk ideje, illetve az
életbe lépésük közötti idő nincs leírva. A Jelenések könyvének 6. fejezetében
csak a pecsétek tartalmát tudjuk meg, de nem tudjuk meg a bekövetkezésük idejét
a világban. Ezért a hatodik pecsét
felnyitását akár azonnal is követheti a hetedik pecsét felnyitása, és a hetedik
pecsétben leírt események elkezdődhetnek a hatodik pecsét eseményei előtt is.
Más szempontból mondva, a mi Mindenható Urunk és Atyánk, a haragját a
történelem legvégére visszatartotta, hogy valósággal, akinek csak lehet
kegyelmezhessen. A harag nem az Ő legjellemzőbb tulajdonsága, hanem a szeretet
(1Jn.4,8). Ezért van fél óráig a mennyben is csend (Jel.8,1), mert Isten
haragját még nem látták ilyen mértékben kiáradni, és ha megindul az Úr az ő
haragjában, akkor az igen rettenetes (Ézs.64,1-3; Ámós.9,5; Náh.1,5;
2Pét.3,10-12; Jel.20,11).
Ahogyan a bevezető igéből látjuk,
a pecsétek felbontásával kezdődik el az események sorozata. Erről a napról,
amely nem naptári napot jelent, azért beszél úgy, mint egy nap, mert az időszak
kezdetét jelőli meg.
Zakariás könyvének 12. 13. 14.
fejezete tárja fel az Úr napjának eseményeit a földről nézve, míg a Jelenések
könyvében a mennyből látjuk ugyanezt. Zakariás leírásából is látszik, hogy nem
egy nap eseményeiről van szó, hiszen az is időbe telik, míg minden pogányok
felsorakoznak Jeruzsálem előtt (Zak.12,3). Ez a csata az armageddoni csata. A
Jelenések könyvében két csata van megemlítve, az első az armageddoni csata,
amely Jézus ezer éves uralkodása előtt lesz, amely a hatodik pecsét eseményei
közé tartozik, és a Góg és Magóg csatája, amely az ezer éves királyság után
lesz. Mindkét csatának más és más jellemzői vannak, ezért jól elkülöníthetőek
egymástól. Az Úr napjának csatája az armageddoni csata, amellyel Zakariásnál is
találkozunk.
Az Úr igéjének terhe Izrael ellen. Így
szól az Úr, aki az egeket kiterjesztette, a földet fundálta, és az ember
keblébe szellemet alkotott: (Zak 12,1)Íme,
én részegítő pohárrá teszem Jeruzsálemet minden körülötte való népnek; Júda is
az lesz, mikor ostromolják Jeruzsálemet. (Zak 12,2)És
azon a napon lesz, hogy nyomtatókővé teszem Jeruzsálemet minden népnek; aki
emelni akarja azt, mind szakadva-szakad meg, noha összegyűl ellene a föld
minden pogánya. (Zak 12,3)Azon
a napon, így szól az Úr, megverek minden lovat rettegéssel, a lovagját pedig
őrültséggel; de a Júda házát nyitott szemmel nézem, a népeknek pedig minden
lovát vaksággal verem meg. (Zak 12,4)
És itt kezd az idővonal érdekessé
válni, mert ezt a sereggyűjtést, a Jelenések könyvében, a harag poharainak
kitöltésénél találjuk.
A hatodik angyal is kitöltötte az ő
poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre; és kiszáradt annak vize, hogy a
napkelet felől jövő királyoknak út készíttessen.(Jel
16,12) És láttam a sárkány szájából és a fenevad
szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellemet kijönni, a
békákhoz hasonlókat;(Jel 16,13) Mert
ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az
egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama
nagy napjának viadalára.(Jel 16,14) (Íme
eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy meztelenül
ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.)(Jel 16,15) Egybegyűjtötték
azért őket a helyre, amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek.(Jel
16,16)
Az események összetartozását a
történtek „méretéből” lehet felismerni, mert ilyen csak egyszer lesz a föld
történetében. A nap és hold elsötétedése, az Eufrátesz kiszáradása, hogy
„minden pogány népek” jönnek össze, nem csak a szomszédos népek.
A Jelenések könyvének 19.
fejezetében, már fenn látjuk a mennyben a menyegzőre hivatalos menyasszonyt,
akik az Úr szentjeiként vannak megnevezve, amikor visszajön a második,
dicsőséges eljövetelével. A kulcsot az adja meg, hogy az Úr seregében lévők
tiszta gyolcsba vannak öltözve, amely emberekre vonatkozik, - És
adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér
gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei.(Jel 19,8) Velük együtt indul
le a földre az Úr:
És láttam, hogy az ég megnyílt, és íme
volt egy fehér ló, és aki azon ült, hivattatott Hűnek és Igaznak, és igazságosan
ítél és hadakozik. (Jel 19,11)És az
ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel volt
írva, amit senki nem tud, csak ő maga. (Jel 19,12)És
vérrel hintett ruhába volt öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik. (Jel
19,13)És mennyei seregek követték őt fehér lovakon, fehér
és tiszta gyolcsba öltözve. (Jel 19,14)És az
ő szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat
legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének
borsajtóját. (Jel 19,15)És az
ő ruháján és tomporán oda volt írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak
Ura. (Jel 19,16)És láttam egy angyalt állni a napban, és
kiáltott nagy szóval, mondva minden madaraknak, amelyek repdestek az égnek
közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára;
(Jel 19,17)Hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek
húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtuk ülőknek húsát, és mindenkinek
húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét.
(Jel 19,18)És láttam, hogy a fenevad és a föld
királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon
ült és az ő serege ellen. (Jel 19,19)
Ezt a mennyből látott leírást
egészíti ki Zakariás a földi események leírásával, hogy mi történik, amikor
Jézus leér a földre:
Íme, eljön az Úrnak napja, és a te
prédádat felosztják benned. (Zak 14,1)Mert
minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és
kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe
megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból.
(Zak 14,2)Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a
népek ellen, amint harcolt ama napon, a harcnak napján.
(Zak 14,3)És azon a napon az Olajfák hegyére veti
lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye
közepén ketté válik, kelet felé és nyugat felé, igen nagy völggyé, és a hegynek
fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. (Zak 14,4)És az
én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok,
amint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban.
Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele.
(Zak 14,5)
Az 5. versből látjuk, hogy eljön
az Úr, és minden szent vele. Ezért egyezik a leírás a Jelenések könyvében
talált mennyei jelenettel, majd a „csata” leírása következik.
És ez lesz a csapás, amellyel megcsapkod
az Úr minden népet, amelyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsuk és
pedig amíg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvük is
megsenyved szájukban. (Zak 14,12)És
azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttük, úgy, hogy
ki-ki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli
fel kezét. (Zak 14,13)Sőt
még Júda is harcolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyűjtetik a köröskörül lakó
népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha.
(Zak 14,14)És éppen olyan csapás lesz a lovakon,
öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, amelyek e táborban
lesznek, amilyen ez a csapás. (Zak 14,15)
A többiek pedig megölettek a lovon ülőnek
kardjával, amely az ő szájából jött ki; és a madarak mind megelégedtek azoknak
húsával. (Jel 19,21)
Látható, hogy a seregek tagjai
egymást fogják megölni, és a madarak fogják megenni a maradványokat. Góg és
Magóg csatájánál nem lesznek tetemek, hanem mindent tűz emészt meg, ebből
látható a különbség a két csata között. Ezzel a „harci cselekmények” végére is
értünk, de ezt a napot természeti jelenségek is kísérik.
Íme az Úrnak napja jön kegyetlen
búsulással és felgerjedt haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak
bűnöseit elveszítse arról. (Ézs 13,9)Mert
az ég csillagai és csillagzatai nem ragyogtatják fényüket, sötét lesz a nap
támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti.
(Ézs 13,10)És meglátogatom a földön a bűnt, és a
gonoszokon vétküket, és megszüntetem az istentelenek kevélységét, és az erőszakoskodóknak
gőgjét megalázom. (Ézs 13,11)Drágábbá
teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.
(Ézs 13,12)Ezért az egeket megrendítem, és megindul
helyéről a föld is, a seregek Urának búsulása miatt, és felgerjedt haragjának
napján, (Ézs 13,13)És mint az űzött zerge, és mint a pásztor
nélkül való nyáj, ki-ki népéhez tér meg, és ki-ki az ő földjére fut;
(Ézs 13,14)Valaki ott találtatik, átveretik, és valaki
megfogatik, fegyver miatt hull el, (Ézs 13,15)
Ézsaiás földrengésről szól, és
azt is megemlíti, hogy aki még időben elmenekül Armageddonból, azok haza jutnak,
de aki ott marad az mind meghal.
Zakariás leírása még tovább összefonódik
a Jelenések könyvével, ezért érdemes folytatni az események összefésülését a
csata utáni történésekkel.
És láttam egy angyalt leszállni a
mennyből, akinél volt a mélységnek kulcsa, és egy nagy lánc a kezében.
(Jel 20,1)És megfogta a sárkányt, azt a régi
kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözte azt ezer esztendőre,
(Jel 20,2)És vetette őt a mélységbe, és bezárta azt
és bepecsételte ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az
ezer esztendő; azután el kell neki oldoztatni egy kevés időre.
(Jel 20,3)És láttam királyi székeket, és leülnek
azokra, és adatott nekik ítélettétel; és láttam azoknak lelkeit, akiknek fejüket vették
a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a
fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és
kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. (Jel
20,4)A többi halottak pedig meg nem elevenednek, mígnem
betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.
(Jel 20,5)Boldog és szent, akinek része van az első
feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az
Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.
(Jel 20,6)
Armageddon után kezdődik Jézus ezer
éves földi uralkodása, amelyet Zakariásnál így olvashatunk.
És lesz, hogy akik megmaradnak mind ama
népek közül, amelyek Jeruzsálem ellen jönnek: esztendőről esztendőre mind
felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a
sátorok ünnepét. (Zak 14,16)És
lesz, hogy aki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy
hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lesz azokra eső.
(Zak 14,17)És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az
egyiptomi nemzetség, ő rájuk sem lesz; de lesz az a csapás, amellyel megcsapkodja
az Úr a népeket, akik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.
(Zak 14,18)Ez lesz Egyiptomnak büntetése, és mind ama
népek büntetése, akik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni.
(Zak 14,19)Azon a napon a lovak csengettyűin is ez
lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek,
mint az oltár előtt való medencék. (Zak 14,20)És
Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és
eljönnek mind, akik áldozni akarnak, és választanak közülük és főznek azokban;
és nem lesz többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon.
(Zak 14,21)
Érdekes, hogy Krisztus uralkodása
idején is lesznek engedetlenek. Lesznek olyan népek, akik nem mennek fel
Jeruzsálembe a sátorok ünnepére, különben nem említené meg az ige ezt a
lehetőséget. Jézus még a földi uralkodása idején sem kényszerít senkit, hogy
elfogadja, hanem hív és mi szabad akaratból eldönthetjük, hogy engedelmeskedünk
vagy sem. A királysága után azonban elengedi a Sátánt, hogy újra megpróbálja az
embereket.
És mikor eltelik az ezer esztendő, a
Sátán eloldatik az ő fogságából. (Jel 20,7)És
kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a
Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövenye.
(Jel 20,8)És feljönnek a föld szélességére, és
körülveszik a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz
száll alá, és megemészti azokat. (Jel 20,9)
Szomorú, de lesznek, akik
elmennek Jézus ellen, hogy megtörjék az uralmát. Szomorú látni, hogy a szelíd
és igazságos Jézus uralkodása sem elég jó mindenkinek. Ezer év uralkodás után
még lesz olyan ember, akinek ez nem elég bizonyíték arra, hogy kicsoda a mi
Istenünk, és képes lesz lázadni ellene. A hitetlenségnek és lázadásnak ez a
mértéke végképp felgerjeszti az Úr haragját, és akkor már a mennyből jön
le a csapás. Ez Góg és Magóg csatája, ahonnan már senki sem menekül meg, de még
a föld sem éli túl ilyen formában, ahogyan ma ismerjük.
Sem ezüstjük, sem aranyuk nem
szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze
megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld
minden lakosának. (Zof 1,18)
Ezzel hirtelen vége minden földi
életnek, és elkezdődik a nagy ítélet.
És láttam egy nagy fehér királyi széket,
és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnt a föld és az ég, és helyük nem
találtatik. (Jel 20,11)És
láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állni az Isten előtt; és könyvek
nyittatnak meg, majd egy más könyv nyittatik meg, amely az életnek könyve; és megítéltetnek a halottak azokból,
amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
(Jel 20,12)És a tenger kiadta a halottakat, akik ő
benne voltak; és a halál és a pokol is kiadta a halottakat, akik ő náluk
voltak; és megítéltetnek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
(Jel 20,13)
A ítélet után megláthatjuk az új
eget és földet (Jel.21.fej.) Ezzel ér véget ennek a földnek a jelenlegi
korszaka és megszűnik az idő.
Az események több részletére most
nem tértem ki, mint a Jeruzsálemben elpecsételtek (Ezék.9.fej.), a menyasszony
elragadtatása, a világkormány kialakulása, ki vezényli a népeket Jeruzsálemhez,
stb. Nagyon nagy a téma, amely feldolgozására egy könyv lenne alkalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.