A hatodik angyal is kitöltötte az ő
poharát a nagy folyóvízre, az Eufráteszre; és kiszáradt annak vize, hogy a
napkelet felől jövő királyoknak út készíttessen. És
láttam a sárkány szájából és a fenevad szájából és a hamis próféta szájából
három tisztátalan szellemet kijönni, a békákhoz hasonlókat; Mert
ördögi szellemek azok, akik jeleket tesznek; akik elmennek a földnek és az
egész világnak királyaihoz, hogy egybegyűjtsék azokat a mindenható Isten ama
nagy napjának viadalára. (Íme eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki
vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy meztelenül ne járjon, és meg ne lássák az ő
rútságát.) Egybegyűjtötték azért őket a helyre,
amelyet zsidóul Armageddonnak neveznek. A hetedik angyal is kitöltötte az ő
poharát a levegőégre; és nagy szózat jött ki a mennyei templomból a királyi
széktől, amely ezt mondta: Meglett! És lettek zendülések és mennydörgések és
villámlások; és lett nagy földindulás, amilyen nem volt, mióta az emberek a
földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy. És a nagy város három részre szakadt, és
a pogányok városai elestek; és a nagy Babilon megemlíttetett az Isten előtt,
hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából. És
minden sziget elmúlt, és hegyek nem találtattak többé. És
nagy jégeső, mint egy-egy talentum, szállt az égből az emberekre; és káromolták
az Istent az emberek a jégeső csapásáért; mert annak csapása felette nagy.
(Jel
16,12-21)
Az előző írásban a hatodik pecsét
napjának főbb eseményeit foglaltuk össze. Most visszafelé haladva az időben,
megnézzük, hogy közvetlenül milyen események előzik meg azt a napot. Ahogyan
már abban az írásban is jeleztem, az Úr napja, az nem egy 24 órás nap, hanem
egy időszak. A pecsétek és a haragpoharak ideje sem egy naptári nap, hanem egy
hosszabb időszak, hogy pontosan mekkora, annak becslésére most nem vállalkozom.
A hatodik pecsét eseményei a
legutolsók, a föld mai korszában, mert utána Krisztus ezer éves királysága jön
el. De ahogyan a fenn idézett versekből látjuk, a hatodik haragpohár nem igazán
csapás, hanem egy előkészítés az armageddoni csatára. Ebből is jól látszik,
hogy egy időszakról van szó, és nem egy időpillanatról. De menjünk még egy
picit vissza az időben, ezek elé az események elé.
Ahogyan Zakariásnál látjuk, az
Armageddonnál összegyűlt sereg bemegy Jeruzsálembe, és ott még rabolni fognak.
Íme,
eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned. Mert
minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és
kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele
számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. (Zak 14,1-2)
Ez az ige teljesen összevág a
Pétertől kapott kijelentéssel, hogy az ítélet először Isten házán kezdődik.
Mert itt az ideje, hogy elkezdődjön az ítélet az
Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végük, akik nem
engedelmeskednek az Isten evangéliumának? (1Pét 4,17)
Ezzel kerül helyére Dániel
könyvének a próféciája, hogy a pogányok fogják tapodni Jeruzsálemet
(Dán.12,11). Mert a „pusztító utálatosság”, ahogyan Jézus is hivatkozott rá
(Dán.11,31; Mt.24,15; Mrk.13,14), már ott lesz a templomban.
És a király a maga tetszése szerint
cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az
istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a
harag; mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik.
(Dán 11,36)
Aki ellene veti és fölébe emeli magát
mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy
maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatva magát. (2Thessz 2,4)
Ebben az időben, már meg lesz a
fenevad, vagyis az a világrend, amelynek a kialakításán ma nagy erőkkel
dolgoznak. Ennek a fenevadnak a vezetője lesz az, aki beül majd a templomba,
istenként mutogatva magát. Amikor azt mondjuk, hogy világrend a fenevad, akkor
a dánieli próféciák ezt alátámasztják, mivel a birodalmak ott is egy-egy
vadállat, illetve egy rettenetes állat képével vannak megjelenítve (Dán.7,3-8; 23).
Már látszanak a fenevadra jellemző tulajdonságok kezdetei, mint a Norvégiában a
családtól elvett gyermekek esete, akiket a gyermekek érdekében vettek el a szüleiktől
(http://mno.hu/hetvegimagazin/nagyon-kereszteny-a-norveg-gyamugy-tulkapasai-1334610).
Hogy ez mennyire nem távoli esemény, arról az idén Magyarországon is benyújtott
törvénymódosítási javaslat árulkodik, mely szerint az állam ezt itthon is meg
szeretné tenni (http://www.hirarena.com/keszul-a-csaladzsarolo-torveny_1678).
Már nem vagyunk messze ettől a korszaktól, amely a megfelelően idősek számára
nem is olyan új, hogy az állam jobban tudja, hogy mi kell a gyereknek, mint a
szülő. Tehát ez a fenevad, egy
államrend, amely be fogja tölteni a világot, és mindenkin hatalmat fog
gyakorolni, az adás-vétel ellenőrzésével.
Visszatérve az igei háttérre,
Jeruzsálemben három és fél év mózesi áldozat után annak újra vége szakad, és a
„veszedelem fia” fog ott uralkodni a templomban. Erről az időszakról ír
Ezékielnél az ige:
És íme hat férfi jött a felső kapu
útjáról, amely északra nézett, mindegyiknek kezében zúzó eszköze, egy férfi
pedig köztük gyolcsba volt öltözve, és íróeszköz volt derekán. És bementek és
álltak az ércoltár mellé. És Izrael Istenének dicsősége elvonult a
Kérubról, amely fölött volt, a ház küszöbéhez, és kiáltott a gyolcsba öltözött
férfiúnak, akinek derekán íróeszköz volt. És mondta az Úr neki: Menj át a város
közepén, Jeruzsálem közepén, és jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik
sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek
annak közepében. És amazoknak mondta az én hallásomra:
Menjetek át a városon ő utána, és vágjátok; ne kedvezzen a ti szemetek, és ne
szánakozzatok: Vént, ifjat, szüzet, gyermeket és
asszonyokat öljetek meg mind egy szálig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy
van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdték azért a vén
férfiakon, akik a ház előtt voltak. És mondta nekik: Fertőztessétek meg a
házat, és töltsétek meg a pitvarokat megölöttekkel. Menjetek ki. És kimentek és
öldököltek a városban. És lett, hogy levágták őket, és én
megmaradtam és estem az én orcámra és kiáltottam és mondtam: Ah, ah, Uram
Isten, avagy ki akarod-e irtani Izrael egész maradékát, mikor kiöntöd búsulásod
Jeruzsálemre? És mondta nekem: Izrael és Júda házának
vétke felette nagy, mivelhogy tele a föld vérontással, és a város tele van
igazságtalansággal, mert azt mondták: Elhagyta az Úr ezt a földet, és az Úr nem
lát. Azért én is (nem kedvez szemem, sem meg
nem szánom őket) útjukat fejükhöz verem! És íme a gyolcsba öltözött férfi, kinek
íróeszköz volt derekán, választ hozott, mondva: Úgy cselekedtem, amint
parancsoltad. (Ezék 9,2-11)
Összegezve, a Zak.14,-ben látott
pusztítás az, ahogyan lezajlik az ítélet amelyről Ezékielnél olvasunk.
Izraelből a maradék tartatik meg, akik szeretnének az Úrral járni, de a sok
utálatosság miatt ezt nem tudják többé Jeruzsálemben megtenni. Így teljesedik
be a Péternél olvasott prófécia egyik olvasata, hogy az ítélet Isten házán
kezdődik. Jeruzsálemben az igazakat elpecsételik, és ők megmaradnak, a hatodik
pecsétben látott időig, amikor is az Úr lejön Jeruzsálembe:
Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a
népek ellen, amint harcolt ama napon, a harcnak napján. És
azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel
napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugat
felé, igen nagy völggyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé
szakad. És az
én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok,
amint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban.
Bizony eljön az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. (Zak 14,3-5)
Még egy kicsit visszafelé
pörgetve az időt, a Jelenések könyvének 11. fejezetében szereplő két bizonyság
halálával véget ér a második jaj (Jel.11,14), vagyis a hatodik trombitaszó. Ezt
követi a hetedik trombitaszó, amely számunkra, Krisztus egyházának tagjai
számára igen fontos esemény. Ekkor történik ugyanis az első feltámadás, és a
második elragadtatás.
Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan
ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy
hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog
szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. (1Kor 15,51-52)
Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával,
hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg
azokat, akik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal
szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik
meghaltak a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk,
elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elé a levegőbe; és ekképpen
mindenkor az Úrral leszünk. (1Thessz 4,15-17)
Pál kijelentését Jézus maga is
megerősíti, amikor az Úrvacsoráról tanít:
Aki eszi az én hústestemet és issza az én
véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,54)
Most már tudjuk, hogy az utolsó
nap, az a hatodik pecsét ideje, mert akkor ér véget a ma ismert világrend. A
hetedik trombitaszóra feltámadnak azok, akik az Úrban haltak meg, és akik még a
Jel.12. fejezetének megfelelően itt a földön lesznek az asszony magvából valók
közül, azok elragadtatnak. Később az Úrral együtt jönnek le, amikor minden
szentjeivel eljön. Ezután térnek meg a zsidók is, akik ott lesznek
Jeruzsálemben.
Máshol ismét így szól az írás: Néznek
majd arra, akit általszegeztek. (Jn 19,37)
Íme eljön a felhőkkel; és minden szem
meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek
minden nemzetségei. Úgy van. Ámen. (Jel 1,7)
A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira
pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek szellemét, és rám tekintenek,
akit átszegeztek, és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút, és
keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után. (Zak 12,10)
Ahogyan elragadtatnak azok, akik
az Úrban vannak, már nem lesz lenn az asszony magvából senki sem a földön. Az
egyháznak természetesen részei azok a zsidók is, akik eddig az időig megtérnek
(Gal.3,28). Tehát azok a zsidók, akik nem tértek meg, de igeileg hisznek az
Istenben, és még itt vannak a földön, azok megtérnek, amikor meglátják Jézust
eljönni. Erről tesz bizonyságot Pál is:
Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai
ezt a titkot, hogy magatokat el ne higgyétek, hogy a megkeményedés Izraelre nézve
csak részben történt, ameddig a pogányok
teljessége bemegy. (Róm 11,25)
Amikor a hetedik trombitaszó
elhangzik, akkor a pogányok teljessége bement az üdvösségre, és vége a zsidók
megkeményedésének. Akik akkor már itt maradnak pogányok, azok közül nem lesz
megtérő, mert már a kegyelem is lezárul (Jel.15,8), hiszen a mennyei templomba
nem lehet bemenni, vagyis a közbenjárás megszűnik.
Megpróbálom az eddigieket
időrendben, egymást követő sorrendben összegezni. A pusztító utálatosság a
dánieli hét év felén elveszi Jeruzsálemben a mózesi áldozást. Jeruzsálemben ezt
röviddel megelőzi a két bizonyság szolgálatának kezdete (Jel.11.fej.). A két
bizonyság ezerkétszázhavan napig tesz bizonyságot a földön. Az ő idejük nem
esik egybe a dánieli hét évvel, mert ahogyan látjuk, az ő szolgálatuk előbb
véget ér. Amikor felragadtatnak (Jel.11,12), akkor van vége a hatodik trombita
idejének, vagyis a második jajnak. Eközben elpecsételik Jeruzsálemben azokat a
zsidókat, akik „sóhajtanak és nyögnek” a sok utálatosság láttán. Majd megszólal a hetedik
trombita, és feltámadnak azok, akik az Úrban haltak meg. Ezt követően
elragadtatik az „asszony”, aki még itt van a földön, és ezzel bemegy a pogányok
teljessége a mennybe. Ez bizonyítja, hogy a Jel.12.fejezetében leírt kétszer
ezerkétszázhatvan napos periódus nem esik egybe a dánieli, vagyis a zsidó nép
hét éves szövetségének idejével, hanem előbb kezdődik és előbb is fejeződik be. A hatodik
harag pohár kiszárítja az Eufráteszt, hogy a seregek eljöhessenek az armageddoni
csatára Jeruzsálem alá. A pogányok bemennek Jeruzsálembe, és megölik azokat,
akiken nincs ott a pecsét, amelyről Ezékiel ír. Ezt követően eltakarodik az ég, és a földről meglátják, hogy az Úr közeledik a
föld felé minden szentjével és seregével. De ez már a hatodik pecsét
időrendjéhez kapcsolódik, melyet az előző cikkben tárgyaltunk.