"Egyetlen mércénk a Biblia. A Biblia tiszta igéjét akkor is bátran
hirdetjük,
ha az emberek ellenünk fordulnak; ám a Biblia igéjével nem egyező
tanítást
akkor sem tudjuk elfogadni, ha mindenki mellette áll."
Watchman Nee
Ha valaki nem jár utána dolgok hátterének, akkor önkéntelenül
is irányítottá válik a nyilvános propaganda által, mert gyermekként elfogadtuk amiket
már kiskorunk óta mondtak és tanítottak nekünk szüleink és tanáraink, és meg
sem fordult a fejünkben, hogy az igazság más lehet. Felnőttként pedig ha
valamihez hozzáragasztják a „tudományosan bizonyított” vagy a „mindenki így
tanítja és tudja ezt már régóta” kifejezéseket, akkor hajlamosak vagyunk arra,
hogy azt igaznak tekintsük és elfogadjuk. De az Úr segítségével meg lehet látni
a „törvényszegés titkos bűnének”[1]
valóságát, és felismerni, hogy áldozatul estünk a világ elemi tanításainak[2],
Nincs ez másképp a keresztény életben sem. Ha valaki egy új
bibliafordítást készít, akkor az jobb, mint a korábbiak, és mindig több
„tudományos tényen” alapul mint az előzőek, több tudós dolgozott rajta, stb.,
ezért „higgyük el” (mást nem tehetünk), hogy ez mindenképpen jobb, mint a
korábbiak. Sajnos ez nincs mindig így, és meg fogjuk látni, hogy ez nem csak a
fordítókon múlik. De ez nem csak a hitvilággal kapcsolatos területeken van így,
hanem az élet majd’ minden területére igaz. Valami megváltozott az emberi
történelemben az ipari forradalmak korától kezdve, amely kapott még egy „lökést”
a 19.században. Sok technikai újdonság született, és az úgynevezett
felvilágosodással elindult az értelem (jobban mondva az Istentől elszakadt
emberi bölcsesség) diadala. Ha csak abba gondolunk bele, hogy egészen a
20.század elejéig a ló volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, és az 1950-es
évekre megjelentek a rakéták, akkor látszik az a rohamos fejlődés, amelynek a
kiterjedését és végének határait ma már nem lehet látni.
A Biblia környékén is egy korábban viszonylag lassú folyamat
a 19.században kezdett felgyorsulni, mintegy folyományaként a társadalmi és
technikai változásoknak.
A Biblia Isten kinyilatkoztatása az ember felé[3].
Ebből a szempontból —és csak ebből a szempontból érdekes, hogy mit tesznek
vele, és innen nézve érthető, hogy miért történik vele az, ami történik. Mert
ha hisszük, hogy Isten létezik és a Biblia Isten kijelentése, akkor amit
kijelent a szellemi hatalmasságokról és a láthatatlan világról, azt is el kell
fogadnunk – ezért látnunk kell, hogy hol nyiltan, hol rejtve a gonosz is
munkálkodik Isten igéje ellen[4].
A mai Biblia két fő részből áll. Van az Ószövetség, amelyet
a zsidó néppel őrzött meg Isten, ezért héber nyelven íródott, és van az
Újszövetség, amely Jézus apostolainak írásait tartalmazza, ezek az írások pedig
görögül íródtak, mivel akkor a Római birodalmon belül ez volt az általánosan
beszélt nyelv.
Ahogyan az Apostolok Cselekedeteiből[6] is
értesülünk, Antiókhiában volt egy igen erős bázisa a gyülekezeteknek, amely a mai Szíria
területe. Itt készülhetett el az egyik legkorábbi bibliafordítás, a Peschitta[7], mely
már a Kr.u. 2. században létezett. Ez tartalmazta mind az Ó, mind az Új
Szövetség írásait, és héberből, illetve görögből lett szíriai nyelvre fordítva.[8] Ezzel
elindult a Biblia sokszorosítása, és fordítása más nyelvekre. Amíg a
történetben elérünk napjainkig, addig két fontos állomásnál meg kell állunk. Ez
a két állomás pedig a reformáció kora és a felvilágosodás kora.
A reformáció korának Bibliára vonatkozó egyik
megkerülhetetlen alakja Desiderius Erasmus[9]. Erasmus 1516-ban jelentetett meg egy
kiadványt, ahol a latin Újszövetség mellett ott volt párhuzamosan az eredeti görög
szöveg is. Valójában a saját latin fordításának igazolására tette mellé a görög
szöveget, de a görög szöveg teljes siker lett. Ez volt az első teljes görög
Újszövetség. Textus Receptus[10]
néven, magyarul Fogadott Szöveg néven terjedt el. A kéziratok a bizánci
egyházi ágból érkeztek hozzá. Hiszen a görög nyelvterületen működő egyház, a
mai orthodox vagy bizánci egyház, az egyházi iratokat görögül sokszorosította
tovább. Bizáncból sok tudós és egyházi ember menekült el az 1453-as oszmán megszállás elől. Ők magukkal hozták a
könyveiket és a kézirataikat, melyek között volt sok bibliai szöveg is. Ezek a
Bizáncból menekült tudósok iskolákat alapítottak, ahol elkezdték oktatni a
görög nyelvet, mert akkoriban nyugaton szinte ismeretlen volt a görög nyelv,
mert a római egyház dominanciájával együtt járt a latin nyelv dominanciája is.
Desiderius Erasmus ezekből a bizánci eredetű kéziratokból
állította össze a ma Textus Receptus néven ismert görög Újszövetséget. A Textus
Receptus több kiadást is megért, és ez lett a reformkori bibliafordítások
alapja, így a magyar vizsolyi Bibliának is. A Textus Receptus vált ezáltal
valamelyest úttörőjévé a bibliai szövegkritikának, amely meghatározó eleme a
bibliafordítások és kiadások mai hullámának.
A bizánci szövegek egyértelműen rámutattak arra, hogy az
akkori hivatalos katolikus Biblia, a Vulgata, mennyire eltér az eredeti
kéziratoktól. Erről tesz bizonyságot Károli Gáspár is, a Vizsolyi Biblia
előszavában, 1590-ben:
„[...]
De mivelhogy nem elégesznek meg a Pápisták ezzel, hogy a községtől mindenestől
megtiltják a Bibliának olvasását és annak közönséges nyelvre való fordítását,
hanem ama Bibliára akarnak minket szorítani, melyet vulgata editionak neveznek, [...]De hogy
igaz légyen a mi beszédünk, amit mondánk a vulgata editioról, azaz ama régi Biblia
felől, hogy tudniillik igen megvesztegettetett, azt bizonyítsuk meg. Hogy sokat
adtak ahhoz és abban sok toldalék vagyon, bizonyítjuk e példákkal: [...]Hogy
pedig sokat elloptak és elhagytak benne, az is nyilván vagyon. [...]Ezeknek
felötte sok helyen a régi Bibliát a pápai tudomány mellé szabták. [...]”
De miért érdekes, hogy a reformáció idején a bizánci
kéziratokat vették alapul? A fennmaradt kéziratokat származásuk szerint
csoportosítják. Erasmus a saját fordításához bizánci eredetű kéziratokat
használt. Ezek a kéziratok közeli rokonságot mutatnak egymással, és kicsi
közöttük az eltérés. Ezért is tudott Erasmus egy meglehetősen pontos görög
szöveget összeállítani féltucat kéziratból. A bizánci kéziratok korban nem túl
régiek, többségük az 5. század utáni, mivel ezeket az egyházban használták, és
emiatt gyakrabban meg kellett őket újítani. De pont az intenzív használat miatt
sok másolat készült belőlük. Más néven a bizánci kéziratokat többségi szövegnek
is nevezik, mert ezek képezik a megmaradt szövegek döntő többségét.
A másik ma használatos kézirat csoport, az alexandriai,
amely az alapja a mai tudományos világ által összeállított görög szövegeknek.
Ezek számban jóval kevesebben maradtak fenn, mint a bizánci szövegek, ezért is
nevezik őket más néven kissebbségi szövegeknek. Az ebbe a kategóriába tartozó
egyes kéziratok között is sokkal több és nagyobb az eltérés, mint a többségi
szövegeknél. Ezek közül több régebbi, 5.század előtti maradt fenn, a sivatagos
száraz egyiptomi klímának köszönhetően. Az egyes kéziratok sokkal nagyobb
vairációjára magyarázatot ad, hogy ezen a tájékon voltak a gnosztikus vallási
iskolák, és mindegyik a maga tanainak megfelelő kéziratokat másolt.
Tehát a reformáció korának bibliafordításai a Fogadott
Szöveg (a Textus Receptus) alapján készültek. Ez a szöveg volt „A” protestáns Bibliák
szövege közel 400 évig.
A felvilágosodás kora, a 18.-19. században meghatározó
szellemi irányzatot hozott Európára[11]. Ez
az élet minden területére hatással volt, így a vallási életre is. Az elme
diadala megkérdőjelezett minden addigi értéket, és forradalmakat, forradalmi
változásokat hozott.
És itt érkezünk el a Biblia történetének egy újabb
mérföldkövéhez, hiszen ekkorra már a Biblia szövege megállapodott a reformáció
óta. Ezért lett a King James fordítás is „hivatalos verzió”[12]
(Authorized Version) Angliában, az Anglikán egyházban. Ekkor még nálunk is a
Károli fordítás tartja magát, hiszen a Káldi György féle katolikus kiadás nem
igazán terjedt el a katolikus egyházon kívül[13].
Tehát 1881-ben megjelenik a Westcott-Hort féle Újszövetség
görög nyelven[14]. Ez a
gyökere a későbbi Nestle-Aland féle Novum
Testamentum Graece[15]-nek,
amely alig tér el a Westcott-Hort verziótól, és alapja szinte az összes modern
kiadásnak. A Westcott-Hort munka súlyát mutatja, hogy akkor Angliában is még az
1611-es King James fordítás a standard, és szinte egyeduralkodó az angol
nyelvterületen (természetesen többszöri helyesírási javítást követően[16]).
Ezért ők is azzal hasonlítják össze munkájukat, és azt teszik revíziójuk
tárgyává. Mielőtt betekintenénk ennek a revíziónak az elemeibe, ejtsünk pár
szót Westcott és Hort[17]
személyéről, mivel az ő karakterük meghatározza az Újszövetség irányvonalát egészen
a mai korig.
Mindketten egyetemi professzorok voltak, és bírták a
„professor of divinity” teológusi címet, emellett Westcott még egyházi személy
is volt. Nézzük meg a saját véleményüket a hitélet adott területeiről:
Az írásokról:
„Túlnyomórészt elutasítom a Szent Írás
szavainak tévedhetetlenségét.”[18]
„A Bibliánk, ahogyan a hitünk is, egy merő
kompromisszum.”[19]
„Az evangéliumiak perverzeknek tűnnek
számomra...Attól tartok, hogy több különbség van köztünk a tekintély
kérdésében, különösen a Biblia tekintélyét illetően.”[20]
Ezek a kijelentéseik mutatják, hogy nem hitték, hogy a
Biblia Isten kijelentése lenne (— és úgy is kezelték). Látni vélték benne az
emberi tényezőt, és azt helyezték túlsúlyba.
Krisztus Istenségéről:
„Ő sohasem beszél magáról közvetlenül, mint
Isten, de kinyilatkoztatásainak célja az volt, hogy az embereket rávezesse
arra, hogy Istent lássák Benne.”[21]
Ezek szerint, amikor Jézus azt mondja, hogy „én és az Atya egy vagyunk”(Jn 10,30), az nem számít
kijelentésnek, hanem csak közvetett utalásnak.
A megváltásról:
„Megvallom, hogy nem undorodom a Sátánnak
fizetett váltság primitív doktrinájától. Nem látok más lehetséges formát,
amelyben a váltság doktrinája tartható; bármi jobb, mint az atyának fizetett
váltság doktrinája.”[22]
Ezzel elutasítják, hogy Jézus áldozata engesztelő áldozat
volt értünk, ahogyan ezt maga az ige is állítja.(Jn 20,17; Zsid 9,24[23])
A pokolról és
kárhozatról:
„Nincs biztos ismeretünk az elkövetkező
büntetésről, és az ’örök’ kifejezésnek is van egy sokkal magasabb jelentése.”[24]
Ezzel a katolikus egyházban lévő tisztítótűz fogalmát
támasztják alá, illetve elmossák a megtérés fontosságát. De ezt az írásokban
semmi nem támasztja alá[25]
(talán csak néhány újabb fordítás, amely a modern görög szövegeken alapul).
A teremtésről:
„De a könyv, amelyik leginkább lekötött, az
Darwin. Bármit is gondoljanak róla, az egy olyan könyv, amire büszke vagyok,
hogy kortársa lehetek...Erős az érzésem, hogy az elmélet megválaszolhatatlan.”[26]
„Feltételezem, hogy például Mózes első
könyvének első három fejezetét ma már senki sem tartja szó szerinti
történelemnek.”[27]
Teológia professzorként, nem hiszik el a teremtésről szóló
leírást — bár ezt nem lehet csodálni azok után, hogy Isten Ígéjét sem veszik Istentől
kapott kijelentésnek.
De ezek mögött a kijelentések mögött lévő szellemiségről
árulkodik, hogy több spiritualista társaságnak is tagjai voltak. Volt, ahol az
alapító tagok között voltak.
„Két másik társaság ...lett
elindítva...úgy tűnik, hogy mindkettőben Hort volt a mozgató szellem..a másikat
a tagok úgy nevezték, hogy „a kísérteties szövetség”. Az volt a célja, hogy
összegyűjtse és rendszerezze azokat az eseményeket, amiket ma „fizikai manifesztációnak”
neveznek...A „Bogie Club”, ahogy a csúfolódók hívták, öszeszedett némi
csúfolódást, és még némi riadalmat is; nyilvánvalóan túl korán született.”[28]
Ezzel a szemlélettel vezették végig a módosításokat az
átdolgozott Újszövetségen. Fel kell ismernünk, hogy a fenti idézetek mögött
álló világnézeti gondolatok határozták meg a változtatások irányát. A
változtatásokat figyelve, fel lehet ismerni a mintákat, amelyeket
következetesen végigvezettek az új Újszövetségen.
Nézzük meg, hogy milyen alapelveket követtek végig a revízió
során:
- Mivel bizonyítékuk nem volt, ezért feltételezték, hogy a
későbbi – fiatalabb – kéziratokban a sok másolás miatt sok a hiba, ezért
használhatatlanok
- A bizánci kéziratok a sok másolás miatt hibásak, ezért teljesen
kizárták őket a revízióból
- A sínai és a vatikáni kódex tisztán őrizte meg a szöveget,
ezért rájuk támaszkodtak elsősorban, mint alapszövegre
- A régebbi szöveg a jobb
- A rövidebb szöveg a jobb, mivel a hosszabb szöveget a
másolók betoldásának bélyegezték
De hallgassuk meg ismét őket magukat, ahogyan a „The New
Testament in original greek” című könyvük amerikai kiadásában (1886) nyilatkoznak
erről.
„(12) Az elsődleges
unciálisok [nyomtatott betűs kódexek], א, B, C és A – különösen א és B – ha
támogatják a régi verziók és a niceát [zsinatot] megelőző idézetek, akkor
fontosabbak mint a későbbi bizonyítékok, és feltételezhetően az eredeti
szöveget adják vissza.” (Előszó - lxiv.oldal)
A sínai kódexről (א
– ’alef’)
„Nagy részeket tartalmaz a
Septuaginta szerinti verzióban az Ószövetségből (199 ívet), és a teljes
Újszövetséget, kihagyás nélkül, együtt Barnabás levelével, mind görögül, és egy
részt Hermasz pásztorából görögül (147 ½ ív).” (Előszó - xx.oldal)
A Vatikáni kódexről
(B)
„Ez a legfőbb hatalmasság a
kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez” (Előszó -
xxvi.oldal)
A szabályok
alkalmazásáról
„Ezeknek a kritikus szabályoknak
az alkalmazása döntő, legfőképpen a Textus Receptus-szal szemben, amelyből a
protestáns verziók készültek, az unciális szövegek javára. Az előző [TR] kevés
és késői, leginkább kurzív [írott] kéziratokon nyugszik, melyeknek nincs vagy kicsi
a tekintélye amikor összehasonlítjuk a sokkal régebbi kéziratokkal, amelyek
azóta kerültek napvilágra.” (Előszó - lxiv.oldal)
Ezekkel a szabályokkal eleve kizárták, hogy a kéziratok
többségét képviselő bizánci szövegek képviselve legyenek az új görög szövegben.
A szabályok pedig arról árulkodnak, hogy egyrészt elfogultak voltak a vatikáni
és a sínai kódex javára, másrészt a feltételezésüket, miszerint a későbbi,
vagy sokat másolt szövegek eleve
hibásak, tényként kezelték. Pedig ez is csak feltételezés. Scrivener, aki maga
is tagja volt a revíziós bizottságnak, így ír erről:
„Nem kevésbé igaz, mint
amennyire ellentmondásosnak hangzik, hogy a legerősebb megrontások, amiknek az
Új Szövetség ki lett téve, keletkezésének idejétől számított száz éven belülről
származnak:”[29]
Munkájukat igen kevés kéziratra, és főleg kódexekre
alapozták. Ezek fontossági sorrendben a Vaticanus (B) Sinaticus (א) Alexandriai (A) Rescriptus
(C) és Bezae (D). De nézzük meg egy
kicsit közelebbről a revízió két oszlopos tagjának a történetét.
A Vatikáni kódex (Codex
Vaticanus B)
A Codex Vaticanus tartalmazza majdnem a teljes ószövetséget
a Septuaginta szerint. Csak a Makkabeusok 1-4 és Manassé imája hiányzik belőle.
Az Újszövetségből a Zsidókhoz írt levél 9,14-ig van meg, és onnantól hiányzik
belőle az 1-2 Timótheus, Titusz, Filemon és a Jelenések.
A kódex eredete és története ismeretlen. A kódex legkorábban
1475-ben lett említve a vatikáni könyvtár leltárában. Keletkezése
körülményeiről nincs semmilyen adat. Mivel ez egy unciális (vagyis nagybetűvel
írt) kódex, ezért feltételezett, hogy a 4. században íródott. Az Apostolok
Cselekedeteinek egyedi fejezetbeosztása megegyezik a Sínai kódexével, ezért
szintén feltételezett, hogy ez a kódex is ott íródott.
„A legfrissebb értekezés,
amit a Kódex Vaticanus eredetéről megtaláltam, egy írás, amelyet W.H.P. Hatch
professzor olvasott fel a Bibliai Irodalmi Társaságnak, amelynek egy rövid
kivonatát közölték a Journal of Biblical Literature 72. számában (1953-ban), a
xviii-xix. oldalon. Hatch végkövetkeztetése, hogy „a codex Vaticanus
Felső-Egyiptomban íródott. Ezt a nézetet támasztja alá a Zsidókhoz írt levél
helye a vatikáni kézirat őstipusában, és ezt támasztja alá néhány szövegi és
paleografikai érv.” Eddig tudom feltárni, mert ezt az írást sohasem
publikálták.”[30]
Hort szerint Olaszországban íródott, de véleményét leginkább
arra alapozta, hogy helyesen írták a neveket, és ez a nyugati vagy latin
befolyás jellemzője. Másodsorban pedig, hogy az Apostolok Cselekedeteinek
számozása megegyezik néhány régi latin Vulgáta kézirattal.
A kódex szövege rokon az Alexandriai kéziratokkal.
A Sínai kódex (Codex
Sinaiticus א)
A kódexet Kostantin von Tischendorf találta meg 1844-ben a
Sinai hegy lábánál a Szent Katalin kolostorban. Elmondása szerint bizonyos
lapjait, 43 lapot, egy szemeteskosárban találta meg. 1853-ban visszautazott a
kolostorba, de akkor nem talált újabb kéziratokat, és végül harmadszor is
odautazott, 1859-ben. Ekkor mutatták meg neki a kódexet, amely tartalmazza a
komplett Újszövetséget, Barnabás levelét, részeket Hermész pásztor leveléből,
és részeket az Ószövetségből is.
Gondolkodjunk el azon, hogy Tischendorf története mennyire
valószínű. Egy a szemétbe kidobott, használt kódex lapjait megtalálja és
elhozza, majd amikor 15 évvel később visszatér, akkor ugyanez a kódex hiánytalanul
meg van.
De e körül a kódex körül van más furcsaság is. Constantine
Simonides, egy görög származású paleografikus,
azt állította, hogy a kódex az ő keze munkája 1840-ből. Aki egyébként a kódex
felfedezése előtt, 1843-ban már publikálta Barnabás levelét, és Hermasz
pásztort 1856-ban, ugyanabban a formában, ahogyan Tischendorf bemutatta a
kódexben. Hogyan lehettek ezek a világ számára ismeretlen könyvek a birtokában
már akkor?
„Simonides kinyomtatott egy
kiadást az egész szövegről, ahogyan megtalálható a Sínaiban, megjegyzésekkel; a
címlapon, amelynek dátuma 1843, és a kiadás helye Smyrna”[31]
The Apostolical
Fathers: A Critical Account of Their Genuine Writings and of Their Doctrines
(1874) James Donaldson p. 315,
„Simonides úgy tűnik, hogy
beszélt a Sínai kódex dátumáról 1862 szeptembere előtt, amennyiben Tragelles
ismerte ezt az elméletet akkor. Ő beszélt róla J.E. Hodgkin-nak 1860-ban és egy
levélben Sir Thomas Phillipps-nek, 1861 augusztus 2.-án.” (See
British Library Add MS 52502A folio 348 and the Phillipps Robinson MS.
collection in the Bodleian Library).[32]
Elliott p. 26
De még maga Tischendorf is megemlíti a magánlevelezésében,
egy 1859 január 17.-én írt levelében, ahol azt írja, hogy [a porosz konzul] „újra hallotta a Simonides által elmondott történeteket.”[33]
Egyébként a kódex szövege maga tele van javításokkal. Még
maga Tischendorf sem tudta rendesen kiadni a kódex szövegét, mert még Eberhard
Nestle szerint is, aki a Nestle-Aland verzió egyik névadója, a 7. és a 8. kiadás
között is 3572 eltérés van.[34]
Egyik kódexnek sem ismert a
pontos háttere, hanem feltételezésekkel támasztják alá az elméletüket, mind a
származásukat, mind a korukat illetően. Robert L. Dabney így ír az új
görög újszövetség alapjául szolgáló kódexekről:
„...Az egésznek az alapja
egy csomó feltételezés; [...] Egyik kódexnek sincs egy folyamatos, hiteles,
ismert története [...] Ez különösen igaz arra a korra vonatkozóan, amelyet
hozzárendelnek azokhoz a görög kéziratokhoz, amit úgy mutatnak be nekünk, mint
a legtiszteletreméltóbbak, a vatikáni, az alexandriai és most a sínai. Kifejezetten
elismert, hogy egyiküknek sincs pontos története. Semmilyen dokumentált külső
bizonyíték nem létezik a másolók neveivel, akik írták őket, időponttal, vagy az
írásuk helyét illetően. Senki sem tudja, hogy a vatikáni kódex mióta került a
pápai könyvtárba, vagy mióta van ott. [...] Tischendorf maga sem volt képes
kinyomozni a kedvenc kódexének a megjelenését a Szent Katalin kolostorban a
Hóreb hegyen, olyan kivülálló tanúkkal, amik régebbiek mint a 12. század. [...]
A korai dátum bevallottan feltételezés alapján lett megadva...”[35] (Discussions,”
– Robert L. Dabney, 359.oldal)
És mégis hozzájuk, különösen a
Codex Vaticanus-hoz kell igazítani minden más szöveget:
„Íme az oltár, amin durván
feláldozzák a Másolatokat, az Egyházatyákat, A változatokat: ...ahol kiejtik
kódex B nevét. [...] Az összes Eusebius utáni görög Egyházatyának utat kell
adnia Kódex B-nek. (202.oldal) [...azokat] bizalmatlanul kell kezelni, és talán
el is kell utasítani (202-5. oldal) - ha úgy találják, hogy ellentmondanak
kódex B-nek! (171.odal).”[36] – J.W. Burgon: The revision
revised, 301.oldal
„Mindezt
természetesen követi egy gyenge mese a ’semleges’ szövegről, és kódex B
abszolút kiválóságáról – amely” - Dr Hort saját szavaival elmondva
(23-24.oldal) – „B messze túlszárnyal minden más dokumentumot a szöveg
semlegességében, azzal, hogy valóban
mindig, vagy majdnem mindig semleges.” (A tény azonban az, hogy kódex B is bizonyítottan
az egyik legromlottabb létező dokumentum.)”[37] – J.W.burgon –
The revision revised, 396.oldal
Így lett a vatikáni kódex az alapja a modern görög
Újszövetségeknek. Még a mai kutatók is figyelmen kívül hagyják, hogy ennek a
kódexnek a története és eredete szinte teljesen ismeretlen.
Az Újszövetség görög revíziójának végeredményről Westcott és
Hort ezt mondta:
„... az Új Szövetség egy új verziójának, amely
népszerű használatra és tanulmányozásra készül, kötelessége figyelembe venni az
eredeti szöveg lehetséges olvasatbeli variációit, és azok ellentmondó
értelmezéseit. Nem létezhet legitim
hatalom, sem olyan előírást nem lehet használni, amely a kritika kérdéseit
eldönthetné. [...] Mindkét vonatkozásban – a görög szövegnek és annak
fordítása meghatározásában – a Revised Version (Javított Változat) hűséget
mutat egy széles egyezségre, amely újra és újra ki volt próbálva egymást követő
megbeszéléseken. Nem mutat túlsúlyt a személyes vélemény. Hogy úgy mondjuk, sok erő ütközésének az eredménye. Minden
felülvizsgáló örömmel engedte a saját meggyőződését egy gyengébb vagy erősebb
ellenállásnak. Mindegyik iskola, a felülvizsgálók között – már ha használhatjuk
a kifejezést – győzött a saját fordulójában, ezért fel lett jegyezve az az
álláspont, amely nem lett elfogadva. A
margó (vagy lábjegyzet), ezért felkínál az olvasónak egy folyamatos olvasási és
értelmezési alternatívát, amelyik forma az egyik legfontosabb tanulsága a
Javításnak.”[38] [kiemelés hozáadva]
Állításuk szerint nincs semmi, ami a szövegkritika
eredményeit megkérdőjelezhetné. Nem az Úr a legfőbb ítélője az Ő saját
ígéjének, hanem a szövegkritikus a legfőbb hatalom. A kritikusok pedig
ütköztették a véleményüket, de nem mindig tudták eldönteni, hogy mi a helyes,
ezért a többi véleményt is leírták. Mi sem mutatja jobban, hogy nélkülözték az
isteni vezetést. Ahogyan a Biblia mondja:
Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten
Szellemének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy
szellemiképpen ítéltetnek meg. (1Kor 2,14 – Váradi-Károli Biblia)
Az ószövetség sem maradt mentes a változtatásoktól. A
reformkor Bibliái a Második Rabbinikus Bibliát használták, a „Mikraot Gedolot”
verziót, Ben Hayyim kiadásában. Ez volt a standard héber Biblia egészen a
modern korig. Az első kiadást Felix Pratensis, egy kereszténnyé konvertált
zsidó ember készítette. A Második Rabbinikus Biblia kiadója Daniel Blomberg,
aki szintén a júdaizmusból tért át a keresztény hitre, és kért a pápától
nyomtatási engedélyt. Éppen ezért kritizálták a zsidó kritikusok, mert nem
teljesen zsidó munka volt, hanem kereszténységre áttértek is részt vettek az
elkészítésében.
Ben Hayyim Második Rabbinikus Bibliája széles körben
elfogadott volt, mert egy kiváló és szövegében helyes szerkezetű Héber Biblia,
vagy Ó Szövetség. A legjobb kéziratokból készült, amik elérhetőek voltak Ben
Hayyim számára, és nagy gondot fordítottak a nyomtatáshoz szükséges betűk
elkészítésére is. Kiállta az idők próbáját, és alapjául szolgált minden
fordításnak, egészen a modern korig, mióta is a leningrádi kódex az általánosan
használt.
1906-ban, és 1913-ban Rudolph Kittel elkészítette a Biblia
Hebraica kiadást, amely a Ben Hayyim szöveghez képest 20.000 változtatást
tartalmaz.[39] A
Második Rabbinikus Bibliát hozzáigazították a Leningrádi Kódexhez.
A Leningrádi kódex a legrégebbi teljes héber nyelvű Héber
Biblia kézirat, amely a maszoréta szöveget tartalmazza. Kr.u.1008-1009-ben
keletkezett, és a záradéka szerint Kairóban másolták.[40]
Ezt a kódexet használták a Biblia Hebraica Stuttgartensia
harmadik kiadásához 1937-ben, és 1977-ben is, és ez a Biblia Hebraica Quinta
(BHQ – 5.kiadás) alapja.
Ahogyan látjuk, itt is tetten érhető az alexandriai behatás,
ugyanúgy, ahogyan az Újszövetség kéziratainál, és a Septuagintánál is. Hogy
érzékeljük a változtatásokat, nézzük meg az Ézsaiás 7,14-et:
Ezért ad jelt nektek az Úr maga: Íme, a
szűz fogan méhében, és szül fiút, s nevezi azt Immánuelnek, (Ézs 7,14 – Váradi-Károli Biblia)
Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni:
Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el. (Ézs 7,14 – Revideált Új Fordítás - Bibliatársulat)
De visszatérve az Új Szövetség történetéhez, hallgassuk meg
hogyan vélekedik Westcott és Hort revíziójuk végeredményéről:
„A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást. Pontok,
ahol talán régimódinak látszott a változtatás egy helyen, ismétlődés által
lenyűgöző lett.”[41]
Valóban, a sok kis változtatás, egy-egy szó vagy igeidő
változtatása itt-ott, és már teljesen más igét olvasunk, és más
következtetésekre juttatják az olvasót.
Ilyen változtatás például az Ef.3,9-ben...
És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy
miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől
fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9 - Váradi-Károli
Biblia)
és hogy világossá tegyem mindenki előtt,
mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva
Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9 - Revideált Új Fordítás - Bibliatársulat)
vagy az 1Tim.3,16-ban
És minden versengés nélkül nagy az
istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott
Szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek
benne a világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16 - Váradi-Károli Biblia)
Valóban nagy a kegyességnek a titka: aki
megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak,
hirdették a pogányok között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben. (1Tim 3,16 - Revideált
Új Fordítás - Bibliatársulat)
A gonsztikus tanokat szövi bele a szövegbe a következő változtatás:
És valamely szellem nem vallja Jézust hústestben
megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban
van már. (1Ján 4,3 - Váradi-Károli
Biblia)
És minden lélek, amely nem vallja Jézust,
nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már
most a világban van.
(1Ján 4,3 – Káldi neovulgáta)
Westcottnak és Hortnak voltak kortársai, akik felemelték
szavukat a már meglévő görög szöveg mellett. Egyikük John William Burgon, aki
kutatásának eredményeit összegyűjtötte a Revízió revíziója című könyvébe. Amikor
John William Burgon tételesen átnézte az átdolgozott Új Szövetséget,[42]
vette a fáradságot és betűről-betűre átnézte az akkor fellelhető kéziratokat (az Új Szövetség írásaiból, 1890-ben 3555
kézirat volt ismert és katalogizált[43]), és
minden eltérést feljegyzett. Innen tudjuk az akkori pontos számokat is, hogy a
szövegkritikusok által preferált Alexandriai szövegek (pl. kódex Sinaiticus és
kódex Vaticanus) mennyi eltérést mutatnak egymáshoz képest is.[44] Ő
akkor úgy gondolta, hogy megcáfolta az új kiadás minden pontját, és ennek az új
verziónak éveken belül el kell tűnnie. De nem tűnt el, hanem a Bibliatársulat
felhatalmazta a fordítókat, hogy használják az átdolgozott verziót ott ahol
szükségét érzik, és úgy, ahogyan szükségét érzik.[45]
Ezzel zöld utat kapott ez a kiadás, és ma tovább él a Nestle-Aland[46] féle Új Szövetség verzióban. Ezt Eberhard
Nestle adta ki először 1898-ban, és ő igazán csak összehasonlította a Westcott-Hort,
Tischendorf és Weymouth verziókat. Fia, Erwin Nestle folytata a munkáját, és a
tizenharmadik kiadásban megfeleltette a szöveget a WH/Tischendorf/Weiss
szöveggel. Kurt Aland, 1952-ben csatlakozott a munkához, a huszonegyedik
kiadásnál. Ezt a szöveggyűjteményt nevezik ma Kritikus Szövegnek.
Nézzünk meg néhány idézetet magától Dr Kurt Alandtól, hogy megismerjük
ki gondozta a mai Új Szövetség
fordításainak alapjául szolgáltó görög szöveget, és vezette a bizottságot,
amely döntött bizonyos írások isteni ihletettsége felől. Könyvei nem jelentek
meg magyar nyelven, ezért nem is ismertek széles körben.
A xvii.oldalon, a UBS (United Bible Societies) szövegének
előszavában a következőket találjuk:
„Az alábbi minusculák[47],
kritikus vizsgálat után lettek kiválasztva több mint ezer kézirat közül, lettek
idézve rendszeresen, mert egy jelentős mértékű függetlenséget mutatnak a
bizánci kézirat hagyományaitól.”[48]
Pontosan úgy elutasítja a bizánci hagyományokból jövő
írásokat és bizonyítékokat, ahogyan ezt Westcott és Hort is tette. A többségi
szövegeket, azt a vonulatot, ahonnan a Textus Receptus is jön.
„Tagadhatatlan, hogy a külső normák, amelyeket a korai egyház
alkalmazott az Új Szövetség írásainak kanonizálásakor, ha a modern tudományos ismeret szempontjából nézzük, akkor elégtelen és
gyakran még hibás is. A szempontok, amelyeket a mai újszövetségi kritikusok
elfogadnak az Új Szövetség írásainál szerzők
és keletkezési idők tekintetében, sok esetben mások, mint amelyeket a korai
egyház tartott....[14.oldal, kiemelés hozzáadva]
Tiszta, mint a déli nap, hogy még az egyháznak egy korábbi
időszakában[a 3.század] is az egyház elégtelen
kiválasztási normákkal dolgozott.
Ennek tekintetében, a kánon aktuális eredménye, csak újra és újra lenyűgözi a megfigyelőt.
Megmagyarázhatatlan marad ha— az emberi tevékenység és a megkérdőjelezhető
emberi normák mögött — valaki nem feltételezi a providentia Dei ellenőrzését, a
Szent Szellem munkáját...[14.oldal, kiemelés hozzáadva]”[49]
Azt állítja, hogy emberi erőfeszítéssel, és nem megfelelő
szempontok szerint lettek kiválasztva a mai Új Szövetség írásai a kanonizáció
során a korai egyházban. De a végén mégis azt kell, hogy mondja, hogy
tagadhatatlan az isteni felügyelet. Egyébként ő is amellett van, mint például Luther[50],
hogy több könyvnek nem kellene benne lennie az Újszövetségben, de mégis benne
vannak.
„Amikor az Újszövetség pseudonymus[51]
irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt
valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a
legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a
munkájuknak— de logikus végeredménye a
feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal:
- kiemelés hozzáadva]”[52]
Egy igen komoly vádat hoz fel Isten Szent Szelleme ellen.
Mégpedig azt, hogy maga Isten sugallta a névtelen íróknak, hogy milyen nevet
„hazudjanak” az írásaikra, hogy azokat máshol is elolvassák, ne csak a saját
gyülekezetükben. Magának Istennek tulajdonítja a csalást.
„Az ismeretlen emberek, akik szerezték ezeket a leveleket, nemcsak hogy
azt hitték, hogy a Szent Szellem hatása alatt voltak, hanem ténylegesen ott voltak. [írása végén mondja - kiemelés hozzáadva]”[53]
És ismét, Isten Szellemének munkáját hozza fel, mint aki
ezeket a csalásokat kezdeményezte.
„az állítások „eredetisége”— az Új
Szövetség tekintélye — feltételezte a tényt, hogy apostolok és szemtanúk
szóltak. [105.oldal,
kiemelés hozzáadva]
Amint a kritikus kutatás bebizonyította,
hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem
készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt
összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott;
és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is
összeomlott...Természetesen, a hit
valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal,
egy hamis alapot, amelyet az egyház valódiként mutatott be...[kiemelés
hozzáadva]
Ha az egyetemes leveleket valóban
azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a
legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az
apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát
valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett
Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak
megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi
Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában
említi...Akkor ezt figyelhetjük meg—feltételezve, hogy az írások, amelyekről
most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak—akkor ez majdnem
úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is
nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal...[106.oldal, kiemelés hozzáadva]”[54]
Állítása szerint a módszere bebizonyította, hogy az Új
Szövetség írásai nem azoktól a szerzőktől származnak, akiknek a neve alatt ma
ismerjük, ezzel számára az egész Új Szövetség hitelét vesztette. De mégis ő az,
aki nekünk ideadja a teljes szöveget, hogy olvassuk, mint hitünk alapját.
Jelenleg a Nestle-Aland féle görög Újszövetség a 28.
kiadásnál jár. Ez a szövege az Egyesült Bibliatársaság (United Bible Societies)
görög alapszövegének is, mint 5. kiadás.
A Nestle-Aland féle szöveg 28. kiadásának szövegkritikai
munkáiban részt vett Stephen Pisano, a Pápai Biblia Intézet munkatársa, a Szent
Szék egyeteméről, Olaszországból. Az 50-es években Carlo Maria Martini jezsuita
szerzetes volt tagja a szövegkritikai bizottságnak. Az ő jelenlétük már a II.
vatikáni zsinat következménye, amely után Róma nyitott az együttműködésre és az
ökumenizmusra.
Azt kevesen tudjuk, hogy Kurt és Barbara Aland 1984 és 1992
között teljesen revideálta és frissítette az 1906-os Nestle Latin Új
Szövetséget, és ugyanezen a néven újra kiadta. A szöveg egy reprintje a
Nova-Vulgata Új Szövetségének, amelyhez a szövegkritikai bizottság hozzáadott
különböző olvasatbeli variációkat a korábbi kiadásokból. A szöveget úgy formálták,
hogy megegyezzen a Novum Testamentum
Graece-vel.
Ennek azért van nagy hordereje, mert a katolikus egyházon
belül a latin nyelvű Nova-Vulgata a hivatalos Biblia. Tehát a katolikus „alap”
Biblia Újszövetsége most már megegyezik a protestáns Újszövetséggel!
Nova-Vulgata
1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai
enciklikája, a „Divino afflante Spitiu”,
vagyis a „Szent Szellem által inspirálva”
címmel. Ebben felhív új bibliafordítások készítésére, amelyek Jeromos latin
Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Jeromos Vulgata-ja volt
addig az alapja a nemzeti nyelvekre fordított katolikus Bibliáknak.
A második Vatikáni zsinat határozott a latin Zsoltárok
revíziójáról, összhangban a modern szövegekkel és nyelvészeti tanulmányokkal
úgy, hogy mindeközben tartsa meg és finomítsa a keresztény latin stílust.
1965-ben VI. Pál pápa felállított egy bizottságot, hogy
revideálja a Vulgata többi részét, követve ugyanazokat az irányelveket. A latin
Zsoltárok 1969-ben lett kiadva, az Új Szövetség 1971-ben, és az egész
Nova-Vulgata először egy kötetben 1979-ben.
Az Új Szövetség az 1969-es stuttgarti Vulgata-n és az Oxford
Vulgata-n alapul. Mind ezek az alapszövegek összhangba lettek hozva a modern
kritikai görög, héber és arámi szövegekkel, és 1979-ben II: János Pál Scripturarum Thesaurus apostolli
alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.
Ennek megfelelően, ma már ugyanaz a katolikus latin Neo-Vulgata,
mint a protestáns héber Ó Szövetség és görög Új Szövetség. És ahogyan láttuk,
mindkettőnek a Leningrádi Kódex és a Codex Vaticanus adja az alapját.
Bibliafordítások
A II. vatikáni zsinat határozatai között, a hatodik
fejezetben, a Dei Verbum 22. pontjában ezt olvashatjuk:
„Krisztus hívei előtt
szélesre kell tárni a kaput, hogy hozzájussanak a Szentíráshoz. Ezért az Egyház
kezdettől fogva magáénak tekintette az Ószövetség úgynevezett Hetvenes ősrégi
görög fordítását; mindenkor tiszteli a többi keleti fordítást, s a latin
fordításokat, különösen a Vulgátát. Mivel pedig Isten igéjének minden korban
elérhetőnek kell lennie, az Egyház anyai törődéssel gondoskodik róla, hogy
megfelelő és pontos fordítások készüljenek az egyes nyelveken, főleg a Szent
Könyvek eredeti szövegei alapján. E fordításokat minden keresztény használhatja
majd, ha -- eljön az ideje és az egyházi hatóság jóváhagyja -- különvált
testvéreink is részt vesznek elkészítésükben.”[55]
A különvált testvérek itt a protestáns egyházakban lévőket
jelenti. Ha katolikus forrásoknál maradva szeretnénk megtalálni a kapcsolatot „különvált
testvérekkel” együtt végzett bibliai munkához, akkor meg kell néznünk a
2010-ben, XVI. Benedek pápa ideje alatt kiadott Verbum Domini nyilatkozatot, amely a Biblia értelmezésével, és a
Bibliához kapcsolatos tanításokkal is foglalkozik.
32. [...]„Mivel
a bibliai Szóban Isten közeledik felénk, és mi közeledünk feléje, meg kell
tanulni, hogyan lehet behatolni a nyelv titkába, hogy struktúrájában és
kifejezési módjaiban megértsük. Így éppen az istenkeresés miatt váltak
jelentőssé a világi tudományok, melyek utat mutatnak a nyelv felé”
Ezzel kifejezi, hogy a világi tudományokat is be kell vonni
a bibliai szövegek megértésébe. A világi tudományok felé tereli a Biblia
olvasóját, nem Isten keresése felé.
38. [...]Ha
újra megkülönböztetjük a különböző szentírási jelentéseket, döntővé válik, hogy
megtegyük a lépést a betűtől a lélekig. Ez a lépés nem automatikus és spontán;
inkább túl kell lépni a betűn: „Isten Szava ugyanis soha nincs jelen a szöveg
puszta betűszerűségében.”
Ezzel utat nyit a betűtől elváló
magyarázatok felé, amelyhez természetesen felajánlja az egyház az általa
képzett személyeket, akik segítenek eligazodni a „lelki” útmutatásban. De azzal,
hogy elszakadásra buzdít a betűtől, azt sugallja, hogy át kell értelmeznünk
azt, amit olvasunk. Épp ezért emel szót a fundamentalista olvasás ellen:
44. [...] a fundamentalista olvasat
által védelmezett literalizmus valójában mind a betű szerinti, mind a
spirituális értelmezés elárulását jelenti, mert utat nyit a legkülönbözőbb
ideológiájú értelmezéseknek, például a Szentírás egyházellenes értelmezéseit
terjesztve. [...]Ennek érdekében úgy kezeli a bibliai szöveget, mintha a
Szentlélek szóról szóra diktálta volna, és nem jut el annak fölismerésére, hogy
Isten Szavát egy adott kor nyelvi és frazeológiai adottságai között fogalmazták
meg.
Nem a szellemi, vagyis értelmezett
olvasatnál jelentkezik az értelmezések közötti probléma, hanem pont a
fundamentalista olvasatnál.
46. [...]II.
János Pál pápa megállapította: „Aki emlékszik rá, hogy mennyire befolyásolták a
szakadást, különösen nyugaton a Szentírás körüli viták, megértheti, milyen
jelentős előrelépést jelentenek az ilyen közös fordítások.” Ezért a közös
bibliafordítások támogatása az ökumenikus tevékenység része. Itt szeretnék
köszönetet mondani mindazoknak, akik ezen a jelentős területen fáradoznak, és
bátorítom őket, hogy folytassák munkájukat.
A közös fordítások előmozdítják az ökumené programját, és
még egy fontos dolgot elér. Mégpedig azt, hogy az Szentírás protestáns
értelmezésére hatással lehet a katolikus szemlélet. Ezekből az idézett
részekből láthatjuk, hogy a katolikus egyház a magasabb szövegkritikát helyezi
előtérbe a fundamentalista olvasattal szemben.
De mi is ez a
szövegkritika?
„A bibliakritika mint
tudományág az újkor szülötte. [...] tulajdonképpen megalapítójának Richard Simon (1638–1712)
francia teológus, pap tekinthető – úttörő munkája, a Histoire critique du vieux testament (Az Ószövetség
történeti-kritikai vizsgálata) 1682-ben jelent meg.” (forrás: Wikipedia -
Biblikaritika)
A modern korig úgy készültek a fordítások, hogy a
szöveghűségre és a leírtak minél pontosabb visszaadására törekedtek. A
szövegkritika a 19. században vált ketté a magasabb szövegkritikára, amely a
bibliai szövegek történetét és kompozícióját tanulmányozza, valamint az
alacsonyabb szövegkritikára, amely a szöveg konkrét vizsgálata az eredeti vagy
„helyes” szöveg helyreállításához.[56]
Itt kell megemlítenünk Eugene Nida-t, akinek kulcsszerepe
van a mai bibliafordításokban. 1937-ben részt vett a Wycliffe Táborokban, ahol a
bibliafordítást tanította. Ebből lett 1942-ben a Wycliffe Bibliafordítók szervezet,
amelynek egyik alapító tagja volt. Nézetbeli különbségek miatt innen távozott,
és 1943-ban csatlakozott az Amerikai Bibliatársasághoz. Nida nevéhez fűződik a
„dinamikus megegyezés” vagy „dinamikus egyenlőség” elvének kidolgozása a
fordításokban.
„[a dinamikus megegyezés] a
fordítás minősége, amelyben az eredeti szöveg üzenete úgy van áttéve a fogadó
nyelvre, hogy a fogadó reakciója lényegében olyan legyen, mint az eredeti
fogadóké.”[57]
„Nida és Lawrence Venuti
bebizonyította, hogy a fordítási tanulmányok az egy sokkal komplexebb tárgy,
mint amilyennek elsőre tűnik, mivel a fordítóknak a szöveg mögé kell nézniük,
hogy lebontsák egy szövegközi szintre, és dekódolják egy referencia szintre –
összegyűjtve a kultúra specifikus elemeket, idiómákat és a képes beszéded, hogy
megértsék a forrás szöveget, és erre csatlakozva készítsék el a fordítást,
amely nem csak a szavak jelentését adják át egy adott környezetben, hanem újra
létrehozza az eredeti szöveg hatását a fordító saját nyelvének határain belül.”[58]
(forrás:Wikipedia)
Vagyis nem a szó szerinti fordítás a lényeg, hanem arra kell
törekedni, hogy az olvasó ugyanazt az „élményt” kapja, mint akiknek eredetileg
szólt az írás. Ezzel már nem a szöveg pontos visszaadása a lényeg, hanem a
szöveg értelmezését követően a fordító által megértett üzenet érzelmi és
mentális hatásának az átadása. Ez egyértelműen a magasabb szövegkritika útjára
viszi a fordításokat, amit maga a katolikus egyház is támogat, ahogyan
olvashatjuk a pápai nyilatkozatban:
„inkább
túl kell lépni a betűn” – Verbum Domini 38.pont
Nem is csoda, hogy Nida lett az egyik
meghatározó egyénisége a Vatikán és az Egyesült Bibliatársaságok (UBS) közös erőfeszítésének,
hogy felekezetek közötti bibliafordítások készüljenek szerte a világon. Ez a
közös munka a Vatikánnal 1968-ban kezdődött, és Nida „Funkcionális megegyezés”
fordítási elméletével összhangban ment végbe.
Hogy teljesen egyértelmű legyen a bibliafordítások
irányvonala, olvassunk bele a Bibliatársulat oldalán nyilvánosságra hozott fordítási
irányelvekbe:
„Megállapodás a Vatikán és az Egyesült
Protestáns Bibliatársaságok között.
Megjegyzés:
1. Az Ószövetségben a fordítás alapja a
Héber Ószövetség (középkorban revideált formájában=masszoréta szöveg) – a
Hetvenes fordítást figyelmre sem méltatva –, az Újszövetségben a protestáns
szakemberek által készített Nestle-Aland-féle kritikai kiadás.
2. A kiadói jog általában a protestáns félé (ez őket egyoldalú előnyökhoz juttatja).”
(forrás: http://www.biblia-tarsulat.hu/docum/iranyel.htm)
A szövegről
„Új szövetség: A
tudóscsoportok a közös fordítások munkálatait alapozzák az Újszövetségnek arra
a kritikai kiadására, amit a Nemzetközi Bibliatársaság adott ki, amely már a
római katolikus és más keresztény felekezetek szakértőinek közös
erőfeszítésével jött létre.”
Ahogyan láttuk, a protestáns és katolikus alapszövegek már rég
megegyeznek, és nagy részben a vatikáni kódexen alapulnak.
Az exegézis
„Egyes fordító bizottságok
számoltak azzal a lehetőséggel, hogy megmagyarázzák a különböző tanbéli
álláspontokat, jelezve, hogy a római katolikusok és más keresztény felekezetek
különbözőképpen magyarázzák a szakaszt. Ez az eljárás nem tűnik megfelelőnek,
mert a különbségeket hangsúlyozza;”
Ezek szerint nem jó, és nem támogatott, hogy látsszon a különbség
a katolikus és a protestáns értelmezések között.
A fordítók
kiválasztásáról
„A fordítókat rendesen
egyházunkból lehet kiválasztani, és nem közvetlenül a Bibliatársaságokból.”
Ezzel be is zárult a kör. A protestáns és a katolikus
Bibliák ugyanazt az eredeti szöveget használják alapul, amely nagy egyezőséget
mutat a Codex Vaticanus-szal, és a Leningrádi Kódex-szel. Mindkettő erős
alexandriai hatással, elszakadva az egyház és az egyházatyák által hátrahagyott
számos bizonyítéktól. Ezeket az „eredeti” szövegeket ráadásul ugyanazon az
elven fordítják, azok a fordítók, akik lehetőleg a katolikus egyházból lettek
kiválasztva. Olyan elvek alapján, amely megegyezik a katolikus egyház által
képviselt szándéknak.
Sokan meghaltak a reformáció idején, hogy ez ne így legyen.
A világvallás
mutatkozó jelei
A mai görög és héber szövegek már megfelelnek a legszélesebb
vallási körök tanainak, és ezzel utat nyitnak az elkövetkező világvallás
számára. Hiszen a kereszténység alapját képező „szentírásnak” nincs olyan
része, amely kizárná a világ másképp gondolkodó részét.
De még a kereszténynek mondott körökben is, például a Jehova
Tanúi is tudják használni olyan módon, hogy a saját tanaikat már ki tudják
olvasni a szövegből, mint például a Jn.1,18
Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú,
aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (Váradi-Károli Biblia)
Istent egy ember sem látta soha; az egyszülött isten,
aki az Atya keblénél van, az szolgált felőle magyarázattal. (Új Világ fordítás)
Tehát a gnosztikus tanításoknak megfelelően, itt Jézus már
csak egy kisbetűs isten, mint egy a sok isten közül. És ez a kritikus
szövegeken alapuló fordításokba már változtatás nélkül belefér.
Ezen nagyon el kellene gondolkodnia az egész keresztény
társadalomnak.
De ezek a fordítások már a készülő világvallás szempontjából
is megfelelnek, egy befogadó és toleráns szemlélettel, Jézus Istenségét
lekicsinyítve.
1Jn.3,5
VKB -- És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi
bűneinket elvegye; és ő benne nincs bűn.
EFO -- Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a
bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn.
KAT -- Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a
bűnöket, s hogy benne nincs bűn.
RÚF -- Azt pedig tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye
a bűnöket, és hogy őbenne nincsen bűn.
Megjegyzés: A „mi bűneinket” vette el, azokét, akik kérték a bűnbocsánatot, és nem általában a
bűnöket törölte el. A bűnök attól még megvannak és mindenki bűnös, aki nem kéri
Jézust, hogy a bűneit bocsássa meg.
Zsid.1,3
VKB -- Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő
valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki
minket bűneinktől megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,
EFO -- A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne
mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja
össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket
megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a
Mennyben.
KAT -- Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása,
ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást
elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,
Megjegyzés: Ezt megint csak az mondhatja el,
hogy a „bűneinktől megtisztítva”, aki kérte, hogy Isten bocsássa meg a bűneit Krisztusban. Nem általános a vétkek eltörlése. Ezek
szerint a fordítások szerint a mai világnak bűntől mentesnek kell lennie,
hiszen Jézust általában a bűnök eltörlésével ruházzák fel.
1Jn.4,3
VKB
-- És valamely szellem nem vallja Jézust
hústestben megjelent Krisztusnak, nincs az Istentől: és az az antikrisztus
szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljön; és most e világban van már.
REV
-- és amelyik lélek nem tesz vallást Jézusról, az nincs Istentől, és az az
antikrisztus, amelyről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van.
EFO
-- De ha ezt nem ismeri el, és nem akarja kimondani, akkor nem Istentől jött.
Ez a Krisztus Ellenségének szelleme, akiről hallottátok, hogy el fog jönni a
világra, és már itt is van.
KAT
-- S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az
antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.
RÚF
-- Amelyik lélek pedig nem vallja Jézust, az nem az Istentől van. Ez az
antikrisztus lelke, amelyről hallottátok, hogy eljön, most pedig már a világban
van.
Megjegyzés: Szükséges hangsúlyozni, hogy Isten
Jézusban emberré lett. Tejesen hasonlóan a mi testünkhöz. Az EFO már Jézus
nevét sem említi. A többi fordítás lenyeli a testi megjelenés hangsúlyosságát.
Aki ma egy új fordítású Bibliát vesz a kezébe, annak hinnie
kell a következőket:
Hinned kell, hogy
azok az emberek, akik hittek Krisztus Istenségében, gyakran megrontották a
Biblia kéziratait.
Hinned kell, hogy
azok az emberek, akik elutasítják Krisztus Istenségét, sohasem rontották meg a
Biblia kéziratait.
Hinned kell, hogy nem
lehet rábízni a Bibliát azokra, akik meghaltak azért, hogy eljuttassák az
evangéliumot a világnak.
El kell hinned, hogy
a gyilkosaik megbízhatók.
Hinned kell, hogy a
kelta keresztények, Valdensek, Albigensek, a Görög Orthodox Egyház, a
Protestáns Egyházak, az Anabaptisták és a Baptisták közül senki nem használt tiszta
Bibliát.
Hinned kell, hogy a római
katolikusoknál és a 19.század racionalistáinál van Isten tiszta igéje.
Miért választották a korai egyházak a 2., 3. században, és
miért választották a protestáns reformerek a 15., 16. és 17. században a Textus
Receptus-t a kisebbségi szövegekkel szemben?
A következők miatt:
Textus Receptus a görög kéziratok hatalmas többségén
(5300+, több mint 95%) alapul. Ezért is nevezik többségi szövegnek.
Textus Receptus nem változott törlésekkel,
hozzáadásokkal és változtatásokkal, mint a kritikus szöveg.
Textus Receptus megegyezik a legkorábbi Biblia
kiadásokkal: Peshitta (kr.u.150), Régi Latin Vulgata (kr.u.157), Olasz Biblia
(kr.u.157), stb. Ezek a Bibliák körülbelül 200 évvel előzik meg a Kisebbségi
szövegeket (Codex Vaticanus, Codex Sinaiticus), amelyeket az egyházak ma
preferálnak.
Textus Receptus megegyezik a korai egyházatyák 86000+
bibliai idézetének a túlnyomó többségével
Textus Receptus mentes az egyiptomi filozófiától és
hitetlenségtől
Textus Receptus erősen tartja a keresztyénség
alapvető tanításait a hitről: A teremtéstörténetet, Jézus Krisztus istenségét,
a szűznemzést, a Megváltó csodáit, a feltámadását hústestben, a valóságos
visszatérését és a vérének a tisztító erejét
Ezek a jellemzők útjában állnak a kialakulóban lévő
világvallásnak!
Ahogyan Isten Igéje leírja az Ef. 6. fejezetében a hívő
ember fegyverzetét, egyetlen támadó fegyver van a gonosszal szemben, és ez
Isten Igéje (Ef.6,17 – a Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde). Ha a
Sátán el tudja venni ennek az élét, akkor fegyvertelenek leszünk ellene.
Ahogyan Jézus is Isten Igéjével állt ellen a Sátán kísértésének, nekünk sincs
más fegyverünk. Ezért kell vigyáznunk rá!
A magyarországi
helyzet
A hazai kiadások is követik a nemzetközi trendeket, és a
Nestle-Aland féle görög Új Szövetség kiadásra alapozzák munkájukat. Sajnos még
azok a munkák is, mint például a Revideált Károli kiadás[59],
amelyeknek erős hagyományra kellene építeniük. Azután van olyan fordítás is,
amely nagyon jó, és mint fordítás a legjobbak között van (Csia Lajos, Vida
Sándor fordításai), de önmagukban már visszatükrözik a Nestle-Aland verzió
eltérítéseit. Megjelent a Pathmos kiadó[60]
gondozásában egy Károli kiadás, de nem vállalta fel a komoly változtatást a
szövegben. Például a szellem szót sem említi, pedig a kiadó gyülekezete a saját
fordításában így használja. Hasonló a Krisztus Szeretete egyház Bibliája, ahol
folyamatosan változtatják az 1908-as Károli Biblia szövegét, de ezek a
változtatások követhetetlenek, és dokumentálatlanok.
Az 1908-as Károli Biblia az egyetlen olyan ma még kapható
teljes Biblia, amely a reformkori Textus Receptus-on alapuló Újszövetséget és a
Második Rabbinikus Biblián alapuló Ószövetséget tartalmazza. Ezt az
antikváriumokon kívül, már csak a Kálvin kiadónál és a Brit és Nemzetközi
Bibliatársulat könyveit forgalmazó helyeken lehet kapni. Ha ezek a források valamilyen
okból megszűnnek, akkor Magyarországon nem lenne olyan Biblia, amely ne a
kritikus szövegeken, vagyis a Vatikáni Kódexen alapuló szövegen nyugodna.
Azt azonban még kevesebben tudják, hogy az 1908-as Károli
Biblia is egy átdolgozott kiadás. Ezt egy darabig feltüntették, de azután
eltűnt. Hogy ez az átdolgozás mekkora mértékű volt, csak akkor derül ki, ha
valaki veszi a fáradságot, és összeveti az eredeti Károli Bibliával, vagy
legalább egy 19. század előtti kiadásával. Ekkor látszik, hogy milyen mértékű
volt ez az átdolgozás, és összehasonlítva a régebbi Károli kiadásokkal sokszor
olyan benyomást kelt, mintha nem is magyar anyanyelvűek készítették volna az
átdolgozást[61].
Az 1908-as Károli Biblia eladásai folyamatosan csökkennek,
és fennáll a veszély, hogy már nem fogják újra nyomtatni. Nemzetközi szinten is
sajnos ugyanez a tendencia figyelhető meg, hogy a reformkori szövegeken alapuló
Bibliáknak nyelvenként már csak egy-egy hírmondója maradt. 1912 óta még a német
Luther Biblia is a kritikus szövegek fordításával jelenik meg.
A Váradi-Károli
Biblia
Az 1908-as Károli nyelvezete ma már valóban nagyon nehézkes,
és a sok változtatás, - ami többször volt hátrányára, mint előnyére, -
indokolttá tette, hogy megújuljon, de ne modernizálódjon. Ehhez nem mai
forrásokhoz, hanem épp ellekezőleg, korábbi forrásokhoz kellett nyúlni.
Ezért is választottuk a Váradi Bibliát a Váradi-Károli
Biblia (VKB) „oltóanyagául”. Sajnos az 1908-as átdolgozás nem csak az Új
Szövetséget, de az Ó Szövetséget is nagy mértékben megváltoztatta, és
összehasonlítva nem csak a Váradi Bibliával, hanem más külföldi Bibliákkal is,
azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok és jelentős az eltérés. Ezek az eltérések nem
igazán érintik a történeti könyveket (Királyok, Krónikák, Eszter, stb.), hanem
inkább a prófétai könyveket.
Ha már azonban valaki hozzányúl a Biblia szövegéhez, akkor
pár olyan dolgot még mérlegre kell tenni, mint a lélek és szellem[62],
valamint a test és hús(test)[63] egy
szóval való fordítása. A szellem szót többen is „felvállalták” a fordításaikban
(pl. Kecskeméthy István 1935; Csia Lajos 1939; Vida Sándor 1971), de a test és
hús(test) közötti különbségtételt Csia Lajoson és Vida Sándoron kívül más nem
tette meg (de sajnos nekik csak Új Szövetség fordításuk létezik). Mivel ezek
között a szavak között jelentésbeli eltérés van, és nem véletlen, hogy más
nyelveken más-más szóval adják vissza, ezért szükségesnek éreztük, hogy végre
magyarul is legyen különbség e szavak között.
Ezért belefogtunk egy általános összevetésbe, amelynek az
eredménye a 2016-os Váradi-Károli kiadás. A változtatások nyomonkövethetősége
érdekében, a Biblia függelékében található egy lista a megváltoztatott
versekről. Álljon itt néhány vers ízelítőül azok közül, amelyeket
megváltoztattunk, hogy érezhető legyen a változtatások természete.
Jób 19,26
Károli 1908: És miután ezt a bőrömet megrágják, testem
nélkül látom meg az Istent.
Váradi-Károli
2016: És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent.
Préd.8,8
Károli 1908: Egy ember sem uralkodhatik a
szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak
napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem
szabadítja meg azt, a ki azzal él.
Váradi-Károli
2016: Egy ember sem uralkodhat a szellemén, hogy megtartsa a szellemét; és semmi hatalmasság nincs
a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a
gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él.
Dán.3,25
Károli 1908: Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon
járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata
olyan, mint valami istenek-fiáé.
Váradi-Károli
2016: Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok szabadon
járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata
olyan, mint az Isten fiáé.
Jn.1,9
Károli 1908: Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
Váradi-Károli
2016: Ez volt az az igaz világosság, amely minden e világba jött embert megvilágosít.
Zsid.1,3
Károli 1908: A ki az ő dicsőségének visszatükröződése,
és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával
fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek
jobbjára a magasságban,
Váradi-Károli
2016: Aki az ő dicsőségének fényessége, és az ő személyének
bélyege, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől
önnmaga által megtisztítva, ült a Felségnek jobbjára a magasságban,
Jel.1,7
Károli 1908: Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által
szegezték is; és siratja őt e földnek
minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.
Váradi-Károli
2016: Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt,
még akik őt átszegezték is; és jajgatással
sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen.
Jn.6,33
Károli 1908: Mert az az Istennek kenyere, a
mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
Váradi-Károli
2016: Mert az Istennek ama kenyere az, aki leszállt a mennyből, és életet ad e
világnak.
Hisszük, hogy Isten ígéjének nagyon nagy szerepe van az
utolsó időkben, hiszen a „törvényszegés titkos bűne” el fog menni az igaz
hittől való „szakadásig”[64],
mielőtt eljön az Úr napja. De a hittől való szakadást csak akkor van módunkban
felismerni, ha a „mérték” mindig igaz marad. Ha a mérték, a viszonyítási alap
is elváltozik, akkor nem tudunk mihez viszonyítani. Egy másik alig
kiküszöbölhető probléma még így is marad, mégpedig a szavak jelentésének
változása (változtatása). Annyit és annyian intették erre a hívőket, hogy
óvakodjanak a korszellemtől[65],
hogy én sem tehetek másképp, mint Jézus szavait idézem:
„Amiket
pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mrk 13:37)
Ezért, a hit védelmében, kellett egy új Biblia, amíg a régi
források nem merülnek teljesen feledésbe.
„Csak hogy megtudd, hogy a Szent Lélek
megvilágosító kegyelme nélkül homályos a Jézus Krisztus evangéliuma, azoknak
tudniillik, akiket e világnak istene megvakított, s nem fényesedhet nekik az
evangéliumnak dicsőséges ragyogó világa. Azért szüntelenül könyörögj a
Dáviddal, hogy Isten nyissa fel a te lelki szemeidet, hogy láthassad az ő
csodálatos dolgait. Zsolt.119,18; Ef.1,12.17.18.19.”
(Váradi Biblia előszó, 1660)
Medveczky László
Vonyarcvashegy, 2017. november
[2] Kol 2,8 Meglássátok, hogy senki ne
legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely
emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus
szerint való
[3] 2Pét 1,20-21 Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad
saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó;
hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei.; 2Tim.3,16 A teljes írás
Istentől ihletett...
[4] Ef 2,2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli
hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség
fiaiban munkálkodik; Ef 6,12 Mert
nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen,
a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság
szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.
[5] „A
gyülekezet megéljenezte a fordítókat és megdicsérte Demetriost is a fordítás
ötletéért, mert ezen a réven sok jóban részesítette őket. Aztán megkérték, hogy
adja át elmélyedésre elöljáróiknak is a könyvet, s valamennyien, a papok és a
legöregebb fordítók, valamint a község elöljárói, kifejezték azt az óhajukat,
hogy a fordítás, mivel ily pompásan sikerült, maradjon így és ne változtassanak
rajta semmit. Ehhez az óhajhoz valamennyien hozzájárultak, és elhatározták,
hogy ha valaki észrevenné, hogy valami fölösleges dolog becsúszott a törvénybe,
vagy esetleg kimaradt valami, arról alapos vizsgálattal meg kell győződni és
csak azután szabad kijavítani. Ezt pedig bölcsen tették, mert ha már a
fordítást egyszer kifogástalannak minősítették, akkor helyes volt, hogy
változatlan maradjon.” – Josephus Flavius: A zsidók története, Európa Kiadó
1980 - 121.old.
[6] ApCsel.
11. 13. 14. 15. fejezetek
[7] Peschitta jelentése kb. egyszerű
[8] Sebastian
P. Brock: The Bible in the Syriac Tradition, St. Ephrem
Ecumenical Research Institute, 1988. idézet 13.oldalról: "The Peshitta Old
Testament was translated directly from the original Hebrew text, and most
Biblical scolars believe that the Peshitta New Testament directly from the
original Greek. The so-called "deuterocanonical" books, or "Apocrypha" were all translated from Greek,
with ..."
[9]
Rotterdami Erasmus (1466-1536)
[10] Textum
ergo habes, nunc ab omnibus receptum: in quo nihil immutatum aut corruptum
damus –kb. Azt a szöveget tartod, amelyet mindnyájan vettünk, amiben nincs
romlottság.
[11] „Az
istentagadás rendszerét már régen a „felvilágosodás” tudományának nevezik.
Ezzel a tudománnyal a gyűlölet fog együttjárni mindazok ellen, akik azt
magukévá nem teszik, szóval a gyakorlati és elméleti istentagadásnak nem
hódolnak. Az istentagadó tudomány elmélete maga után fogja hívni a
legborzalmasabb keretyénüldözés gyakorlati istentagadását. Az istentagadók
annyira gyűlölni fogják a keresztyén múltat, hogy annak minden nyomát
eltüntetni igyekeznek majd;” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új
Barea kiadó 2007, 114-115.old.)
„A humanizmus, az isteninek eltörlése és az emberi
színvonallal való megelégedés történelmi tény; az emberiség
felmagasztosulásának korára gondolunk, melyben nem volt józan dolog magasabbra
nézni, magasabbal számolni, mint az emberi, mint az, ami embertől telik ki.
...ez a felvilágosodásnak nevezett elsötétülés, mely az istenit kitagadta a világból
s az Istennel együtt erkölcsi törvényt és lelkiismeretet is félredobott” (Csia
Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 118.old.)
[12] A
későbbi idézeteknél, ahol zárójelben hivatkozik a Hivatalos Verzióra, ott erre
a King James Bibliára hivatkozik, amely akkor a hivatalos verzió, vagyis
„Authorized Version” volt.
[13] Margit
István: Magyar Bibliafordítások - Biblia
és gyülekezet 2008.Október XX.évfolyam 3.szám. A Biblia Szövetség folyóirata
[14] The new
testament in the original greek – B.F.Westcott and F.J.A.Hort, 1881.
[15]
Jelenleg (2016) a 28. kiadás az aktuális. Német bibliatársaság, Stuttgart.
[16]
1769-ben lett az Anglikán egyházban az Oxford kiadás a hivatalos Biblia
(Authorized version)
[17] Brooke
Foss Westcott (1825-1901) and Fenton John Anthony Hort (1828-1892)
[18] “I
reject the word infallibility of Holy Scriptures overwhelmingly”. (Westcott,
The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. I, 207.oldal)
[19] “Our
Bible as well as our Faith is a mere compromise”. (Westcott, On the Canon of
the New Testament, vii oldal)
[20]
“Evangelicals seem to me perverted. . .There are, I fear, still more serious
differences between us on the subject of authority, especially the authority of
the Bible”. (Hort, The Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol.
I, 400. oldal)
[21] “He
never speaks of Himself directly as God, but the aim of His revelation was to
lead men to see God in Him”. (Westcott, The Gospel According to St. John, 297.
oldal)
[22] “I
confess I have no repugnance to the primitive doctrine of a ransom paid to
Satan. I can see no other possible form in which the doctrine of a ransom is at
all tenable; anything is better than the doctrine of a ransom to the father”.
(Hort, The First Epistle of St. Peter 1:1-2:17, 77. oldal).
[23] Jn 20:17 Mondta neki Jézus: Ne illess engem;
mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd
nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a
ti Istenetekhez.; Zsid 9:24 Mert nem
kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem
magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk.
[24] “We
have no sure knowledge of future punishment, and the word eternal has a far
higher meaning”. (Hort, Life and Letters, Vol. I, 149. oldal).
[26] “But
the book which has most engaged me is Darwin. Whatever may be thought of it, it
is a book that one is proud to be contemporary with..... My feeling is strong
that the theory is unanswerable”.( Hort, Life and Letters, Vol. I, 416. oldal)
[27] “No one
now, I suppose, holds that the first three chapters of Genesis, for example,
give a literal history” (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott,
Vol. II, 69.oldal)
[28] "Two
other societies…were started…in both of which Hort seems to have been the
moving spirit…the other called by its members ‘The Ghostly Guild.' The object
was to collect and classify authenticated instances of what are now called
‘psychical phenomena’…the 'Bogie Club' as scoffers called it, aroused a certain
amount of derision, and even some alarm; it was apparently born too soon."
21. Arthur Hort, Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I, Macmillan
& Co., 1896, pp. 171-72; pp. 211, 219-20.
[29] „Scrivener (Introduction, p. 453)) [...] ' It is no
least true to fact than paradoxical in sound, that the worst corruptions to
which the New Testament has ever been subjected, originated within a hundred
years after it was composed:” – idézeve J.W. Burgon: The revision revised p.317
[30] „The
latest discussion I can find of the provenance of the Codex Vaticanus seemsto
be a paper read by the late professor W.H.P. Hatch to the Society of Biblical
Literature of which a very brief summary is printed in the Journal of Biblical Literature, 72 (1953), pp. xviii-xix. Hatch’s
conclusion is ’that Codex Vaticanus was written in Upper Egypt. This view is
suggested by the position of the Epistle to the Hebrews in the archetype of the
Vatican MS, and is strongly supported by certain textual and paleographical
arguments.’ So far as I can discover, this paper has never been published. –
The Collected Biblical Writings od T.C. Skeat, 122.old. lábjegyzet
[31] "Simonides also printed an edition of the entire
text, as found in the Sinaitic, with notes; on the title-page of which the date
is 1843, and the place of publication Smyrna." - The Apostolical Fathers:
A Critical Account of Their Genuine Writings and of Their Doctrines (1874) James
Donaldson p. 315,
[32] Simonides seems to have spoken about the date of
Sinaiticus prior to September 1862, in so far as Tregelles knew of this theory
before then. He spoke of it to J.E. Hodgkin in 1860 and in a letter to Sir
Thornas Phillipps on August 2nd 1861. (See British Library Add MS 52502A folio 348
and the Phillipps Robinson MS. collection in the Bodleian Library). Elliott p.
26
The
Prussian consul and Russian consul (from Cairo] are old acquaintances of
Tischendorf. The Russian vice-consul in Alexandria tells Tischendorf that
during the past year the Russian consulate has done much in favour of the Sinai
monastery: Good preparation ! All correspondence from the Synod in Petersburg
goes through the Russian vice-consulate, and there is nothing to arouse
suspicion. The goal of his journey is known at least here in Alexandria, but
there is no connexion here with the monastery. He has heard again of the
stories told by Simonides. He is in a hurry to go to Cairo and then further on
to his goal.
[34] Nestle, Eberhard
(1901). Introduction to the Textual Criticism of the Greek New
Testament. William Edie (trans).
New York: G.P. Putnam's Sons. p. 20.
According
to Eberhard Nestle the text of the eighth edition differs from the seventh
edition in 3,572 places.
[35] „... the grand foundation of the whole is a bundle of
conjenctures...” „None of these codices have a continuous, authentic, known
history...” „This charge is eminently true concerning the age which they are
pleased to assign those Greek MSS. which they recommend to us as most
venerable...” „... the Vatican, the Alexandrine, and now the Sinai.” „It is
expressly admitted that neither of these has an extant history.” „No
documentary external evidence exists as to the names of the copyists who
transcribed them...” „... the date, or the place of their writing.” „Nobody
knows whnce the Vatican MS. came to the Pope’s library, or how long it has been
there...” „... Tischendorf himself was unable to trace the presence of his
favourite codex, in the monastery of St. Catherine...” „... by external
witnesses higher than the twelfth century...” „Their early date is confessedly
assigned then by conjecture...” (Discussions,” – Robert L. Dabney, 359.oldal
[36] „Behold then the altar at which Copies, Fathers,
Versions, are all to be ruthlessly sacrificed :-the tribunal from which there
shall be absolutely no appeal :-the Oracle which is to silence every doubt,
resolve every riddle, smooth away every difficulty. All has been stated, where
the name has been pronounced of--codex B. One is reminded of an enigmatical
epitaph on the floor of the Chapel of St. John's College, ' Verbum non
amplius-Fisher' ! To codex B all the Greek Fathers after Eusebius must give
way. Even Patristic evidence of the ante-Nicene period ' requires critical sifting
' (p. 202),-must be distrusted, may be denied (pp. 202-5), -if it shall be
found to contradict Cod. B ! 'B very far exceeds all other documents in
neutrality of Text.'---(p. 171.) – J.W. Burgon: The revision revised, p.301.
[37] „All this is followed, of course, by the weak fable of
the 'Neutral' Text, and of the absolute supremacy of Codex B, -which is "
stated in Dr. Hort's own words :"(pp.23-4) '-viz . " B very far
exceeds all other documents in neutrality of text, being in fact always, or
nearly always, neutral." (The fact being that codex B is demonstrably one
of the most corrupt documents in existence.) – J.W.burgon – The revision
revised, p.396
[38] „But
further reflection will show how greatly we gain by the fact that the record of
revelation, even as the revelation itself, comes to us in the way of human
life, exercising every power of man, and hallowing the service of his whole
nature. The fact, when we face it, is seen to be a part of our religious discipline.
And a version of the New Testament for popular use and study, ought to take
account of the existence of variations in the reading of the original text, and
of conflicting interpretations of it. There can be no legitimate authority, no
prescription of use, to decide questions of criticism. When the Caliph Othman
fixed a text of the Koran and destroyed all the old copies which differed from his
standard, he provided for the uniformity and Rendering of subsequent
manuscripts at the cost of their historical foundation. A classical text which rests
finally on a single archetype is that which is open to the most serious
suspicions. A book which is free from all ambiguities can hardly deal with the
last problems of human experience, or give natural expression to human feelings
and impressions. In both these respects—in the determination of the Greek text
and in the translation of it —the Revised Version exhibits a loyal regard to
wide general consent tested again and again by successive discussions. It
exhibits no preponderance of private opinion. It is, so to speak, the resultant
of many conflicting forces. Each Reviser gladly yielded his own conviction to
more or less serious opposition. Each school, among the Revisers, if the term may
be used, prevailed in its turn, yet so as to leave on record the opinion which
failed to obtain acceptance. The margin, therefore, offers the reader
continually alternative readings and renderings, which form one of the most
important lessons of the Revision.” 8-10.old
[39] **The modern versions use Rudolph Kittel’s Biblia Hebraica
for the Old Testament. The King James uses the 1524-25 Bomberg edition of the
Masoretic Text known as the Ben Chayyim text. There were two editions of Biblia
Hebraica in 1906 and 1913. In the third edition, changes took place, 20,000 to
be exact from the Ben Chayyim text, when the editors incorporated the readings
of the Leningrad Codex (circa 1008 A.D. and believed to be written in Egypt) in
his 1937 edition (completed by Albrecht Alt and Otto Esselte - Stuttgart,
1937), and it is also used in the 1977 edition of the Biblia Hebraica
Stuttgartensia. Their text was the Ben Asher text which they exchanged from the
Ben Chayyim text and it contained the readings of a few minor Hebrew
manuscripts. – Idézet az NIV fordítói előszavából.
[40] The Leningrad Codex (or Codex Leningradensis) is the
oldest complete manuscript of the Hebrew Bible in
Hebrew, using the Masoretic Text and Tiberian vocalization.[1] It is dated
1008 CE (or possibly 1009) according to its colophon.[2] The Aleppo Codex,
against which the Leningrad Codex was corrected, is several decades older, but
parts of it have been missing since 1947, making the Leningrad Codex the oldest
complete codex of the Tiberian mesorah that has survived intact to this day.
According to its colophon, the codex was copied in Cairo[3 - Stuhlman, Daniel D. (1 March 1998). "The
Leningrad Codex". Librarian's
Lobby. Retrieved 13 October 2014.
[41] „The
accumulation of small details then produces its full effect. Points on which it
might have seemed pedantic to insist in a single passage become impressive by
repetition.” 184.odal
[42] John
William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal
[43] H.C.
Hoskrich: A full account and collation of the greek cursive codex evangelium
604, London, 1890. xix.oldal.
[44] John
William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xix.oldal
[45] John
William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal
[46] Dr Kurt
Aland (1915-1994), nevéhez fűződik a United Bible Societies Görög Új
Testamentuma, melynek harmadik kiadása (1983) megegyezik a Nestle-Aland szöveg
26. kiadásával, mely görög verzió az alapja számtalan ma készült
bibliafordításnak. (halála után felesége Barbara Aland vette át szerepét)
[47]
kistbetűvel írt bibliai kéziratok és töredékek
[48] Idézve
a megjelölt forrásban: The Doctrinal Views
of DR KURT ALAND, Textual Critic — by
A. Hembd, MACS - QUARTERLY RECORD - Issue Number 579 - April to June 2007- The
Magazine of the Trinitarian Bible
Society
[49] idézve
a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new
testament canon, 1962 - It cannot be gainsaid that the external standards which
the early Church applied in canonizing the New Testament Scriptures are, when
looked at from the viewpoint of modern scientific knowledge, insufficient and
frequently even wrong. The views accepted by the present-day New
Testament critics on matters of authorship or date
of the New Testament Scriptures are, in many cases, different from
those held in the early Church… [p. 14, emphasis added]
[I]t is clear as the noonday that even in the previous
age of the Church [the third century] the Church was working with
inade quate standards of discrimination. In view of this, the actual
result of the Canon can only astonish the observer again and again. It remains
inexplicable if, behind the human activity and the questionable standards of
men, one does not presuppose the control of the providentia Dei,
the working of the Holy Spirit… [p. 14,
emphasis added]
[50] Luther
antilegomenája 1522-ből.
[51]
pseudonymus írás az, amelyen nem az igazi szerző neve áll, hanem egy olyan név,
amely csak állítja, hogy ki a szerző, de a szerző valójában ismeretlen
[52] idézve a
49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and
Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 - He
continues on page 8: When the pseudonymous writings of the New Testament claimed the authorship of the most prominent
apostles only, this was not a skillful trick of the so-called fakers, in order
to guarantee the highest possible reputation and the widest possible
circulation for their work, but the
logical conclusion of the presupposition
that the Spirit himself was the author of the work. [emphasis added]
[53] idézve
a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and
Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 - he concludes the document by saying, We must not forget that all
of these pseudonymous writings— except perhaps the second and third epistles of
John—obviously do not bear the name of an apostle without reason. The unknown
men by whom they were composed, not only believed themselves to be under the
sign of the Holy Spirit; they really were. [emphasis added]
[54] idézve
a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent
németül 1980-ban és angolul 1985-ben - He says: We need only observe the course of church history
during the last centuries where we will find with clarity the devastating
consequences that result from using such inappropriate criteria. [p. 105] We
see this in what follows in the next sentences, where he says: It [using
inappropriate criteria] began in the time of Orthodoxy, repeated itself in a new way in the nineteenth century, and
continues to our own day: the ‘genuineness’ of the
statements—the authority of the New Testament—had as its presupposition the
fact that her apostles and eyewitnesses were speaking. [p. 105, emphasis added]
Aland proceeds in the next sentences openly to sneer at such a
suggestion: As soon as critical scholarship proved that
this or that New Testament writing could not have been written
by an apostle, the authority of its author collapsed along with it; and with
the authority of the author, the authority of the New Testament writing
collapsed along with it; and with the authority of the New Testament writing
collapsed the authority of the Church… Of course, the
genuine foundation of faith was not
disturbed, but only a false foundation— nevertheless, a false
foundation which the Church had proposed as the genuine one… [emphasis added]
Aland goes on to assert what he sees as the folly of assuming
the apostolic authorship of the New Testament writings by attempting to prove
its absurdity from the Catholic Epistles. Says he: If the catholic epistles
were really written by the apostles whose names they bear
and by people who were closest to Jesus (by James, the brother of the Lord; by
Jude, James’s brother; by the prince of the apostles, Peter; by John, the son
of Zebedee; if the Gospel of John was really written by the beloved disciple of
Jesus), then the real question arises: was there really a Jesus? Can Jesus
really have lived, if the writings of
his closest companions are filled with so little of his reality?The catholic
epistles, for example, have so little in them of the reality of the historical
Jesus and his power, that it suffices for James, for example, to mention only
Christ’s name in passing… When we observe this—assuming that the writings about
which we are speaking really come from their alleged authors—it almost then
appears as if Jesus were a mere phantom and that the real theological power lay
not with him, but with the apostles and with the earthly church…’ [p.
106, emphasis added]
[56] Biblical criticism, defined as the treatment of
biblical texts as natural rather than supernatural artifacts, grew out of the
rationalism of the 17th and 18th centuries. In the 19th century it was divided
between the higher criticism, the study of the composition and history of biblical
texts, and lower criticism, the close examination of the text to establish their
original or "correct" readings. – forrás: wikipedia- biblical
criticism
[57] „[dynamic equivalence is the] quality of a translation
in which the message of the original text has been so transported into the
receptor language that the response of the receptor is essentially like that of
the original receptors”. - Nida, Eugene A., and Charles R. Taber. (1969). The
Theory and Practice of Translation, With Special Reference to Bible
Translating, 200. Leiden: Brill.
[58] Nida and Lawrence Venuti
have proved that translation studies is a much more complex discipline than may first
appear, with the translator having to look beyond the text itself to
deconstruct on an intra-textual level and decode on a referential
level—assessing culture-specific items, idiom and figurative language to achieve an understanding
of the source text and embark upon creating a translation which not only transfers what
words mean in a given context, but also recreates the impact of the original
text within the limits of the translator's own language system (forrás:
Wikipedia)
[59] „Az
Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle
görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.” – Revideált Károli Biblia
utószó, 2011, Baranyi József – Protestáns Média Alapítvány
[60] „A
Patmos Kiadó javított verziója csupán bizonyos, ma már értelmezhetetlen régies
alakok kiküszöbölésére, könnyebb olvashatóságra, a helyesírási hibák
korrigálására, nevek esetében egységes írásmódra törekszik. Jézus szavait
pirossal szedik, a kötetet a Szentírás megértését segítő mellékletekkel –
például térképekkel, idővonallal stb. – látják el. Tartalmi változtatást csak
két helyen eszközölnek (a Mikeás 6:4-ben a félreértések elkerülése végett a
Mária nevet Miriámra cserélik, valamint a Jób 19:26-ban a feltámadásról szólva
a „testem nélkül” kifejezést az eredeti héber szöveghez hűen „testemből”-re
módosítják – támogatva ezzel az eredeti szöveg test feltámadásának hitébe vetett
reményét)”- Hetek, 2013.04.12. (XVII/15)
1908-as kiadás: És esztendők mulva
szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy
békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő
karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki
őt egy ideig gyámolította.
Váradi Biblia 1661: És egynéhány esztendö múlva
egybebarátkoznak, és a’ Déli Király leánya mégyen az Eszaki Királyhoz, hogy
öket egybe-békéltesse, de nem lészen annak arra való karja ereje, sem pedig a’
Király meg nem marad az ö erejében, hanem kézbe adatik az aszszonyi-állat, mind
azok a’kik azt elhozták vólt, mind az ö attya, és a’kik az idöben azt bátorították.
Váradi-Károli 2016: És esztendők múlva
szövetkeznek, és a déli király lánya az északi királyhoz megy, hogy
békéltessen, de nem lesz annak arra ereje, és a király sem áll meg az erejében,
hanem kiszolgáltatják az asszonyt és mindazokat akik őt elhozták, és az ő
atyját és azt, aki őt bátorította ezekben az időkben.
[62] „Hogy
az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek
nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar
nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen
okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy
magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart
okoztak a magyar lélekben.”(Csia Lajos: Bibliai lélektan, 122.old. –
Százszorszép Kiadó 1994)
[63]„A
kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít
ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá
a görög soma-t és sarx-ot.”( Csia Lajos: Bibliai lélektan. 35.old. –
Százszorszép Kiadó 1994)
[64] 2Thessz 2:2-3 Hogy ne tántoríttassatok el
egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se
beszéd által, se nekünk tulajdonított levél
által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki
semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való
szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia,
[65] Róm 12:2 Ne idomuljatok ehhez a korhoz,
hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az
Isten jó, kedves és tökéletes akarata. (Csia
Lajos fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.