Helyi gyülekezetek, házi gyülekezetek és az elkövetkezendő hitetés

A Kolosséban lévő szenteknek és hívő atyafiaknak a Krisztusban: kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. (Kol 1,2)

Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Priscilla, a házuknál lévő gyülekezettel együtt. (1Kor 16,19)

És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál lévő gyülekezetnek: (Fil 1,2)

Talán még nem írtam olyan fontos cikket, mint a mostani. A körülöttünk lévő világ olyan tempóban változik, amit nagyon nehéz követni, ép ésszel feldolgozni pedig még nehezebb. A cikkekből korábban is kiderülhetett, hogy a házi gyülekezetek felé orientálódunk. De miért is olyan fontos ez? A világ változásaiból nem lehet előre megmondani, hogy hol milyen változások fognak egyik napról a másikra bekövetkezni. Még maga a pápa is azt mondja, hogy a legkiszámíthatatlanabb időkben élünk. És ez így igaz.

Különösen a nagyvárosokban igaz ez a két fontos dolog:

1. A nagy gyülekezetekben sok az ismeretlen arc, és gyakran ezek az arcok még változnak is. Egy-egy Istentiszteleten ott vannak, másikon más arcokkal találkozunk. El lehet menni egy Istentiszteletre, hogy senkivel sem beszél az ember. Csak bemegy, és utána kijön, úgy, hogy egy szót is szólt volna hozzá bárki. Kisebb településeken, vagy kis létszámú, hogy úgy mondjam családias gyülekezetekben ezt nem lehet megtenni. Ahogyan egy kis faluba sem mehet be úgy egy idegen, hogy ne tudná a falu, hogy ott járt.

2. A nagy városokban egy pillanat alatt lekorlátozhatják a szabad mozgást. Budapesten egy-egy rendezvény, film forgatás, külföldi delegáció fogadása vagy sportesemény miatt egyik napról a másikra az ember helyhez kötötten marad és csak gyalogosan közlekedhet. Ez akkor érdekes, ha otthon épp csak aznapra való élelem van, és a „zónámon belül” nincs nyitva bolt, vagy ha van is, akkor nem ér el oda az áruszállító a „blokád” miatt.

Ebből a két tényből kiindulva, láthatjuk, hogy egyik pillanatról a másikra ott maradhatok, hogy nem ismerem a közelben lakó testvéreim, és nincs semmi készletem sem, hogy napokat, vagy akár hosszabb időt kihúzzak. Ez még természetesen nincs így, és nem akarok senkit azzal riogatni, hogy ez bármelyik pillanatban megtörténhet. Csak gondolkodjunk el a helyzeten, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva.

És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesedtek eledelben örömmel és tiszta szívvel. (ApCsel 2,46)

Hogy semmitől sem vonogattam magamat, ami hasznos, hogy hirdessem nektek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként, (ApCsel 20,20)

És betelt az egész város háborúsággal; és egy akarattal a színházba rohantak, megfogva Gájust és Aristárkhust, kik Macedóniából valók és Pálnak útitársai voltak. (ApCsel 19,29)

Köszöntsétek az atyafiakat, akik Laodiceában vannak, és Nimfást és a gyülekezetet, mely az ő házánál van. 

(Kol 4,15)

És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (ApCsel 2,42)

Az apostolok idején két fő gyülekezése volt a hívőknek. Házanként megtörték a kenyeret, közösségben voltak és imádkoztak. Ezen felül, összejöttek tanításokat hallgatni, de ott nincs utalás, hogy olyan Istentisztelet lett volna, mint amelyet ma gyakorlunk a gyülekezetekben. A televízió előtti időkben a templomok voltak azok a helyek, ahol meghatározták a közösség gondolkodását, és irányt mutattak a világi dolgok értelmezésében is. Ezért volt sokáig a katolikus egyházban halálos bűn a misétől való távolmaradás, mert ez az ellenőrzésnek és a véleményformálásnak egyfajta eszköze lehet.

A sok üldözés miatt, a korai egyház életében szó szerint életbevágó volt ismerni a testvéreket. Nem is beszélve a mára újra kialakult hivatali rendszerre, amely akkor nem létezett. Nem kellett a gyülekezetnek eltartania a szervezetet, hanem valósággal a testvérek szükségeire adakozhattak. Ennek meg volt az az előnye is, hogy a szolgálatokra a Szent Szellem által kijelölteket meg tudták próbálni és ítélni, ahogyan erre Pál is felszólítja Timótheust (1Tim.3,10), hogy próbálja meg a szolgálókat. Ilyen gyülekezeti struktúrában két dolgot könnyebb megtenni, mint a maiban:

1. Tudom, hogy melyik testvérem miben szűkölködik, és ezért célirányos lehet a segítség egymás szükségeire. Közvetlen ahhoz jut el az adomány, akinek szüksége van rá.

Mert ha a készség megvan, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van, és nem aszerint, amije nincs. Mert nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük, nektek pedig nyomorúságotok legyen, hanem egyenlőség szerint; e mostani időben a ti bőségetek pótolja amazoknak fogyatkozását; Hogy amazoknak bősége is pótolhassa a ti fogyatkozásotokat, hogy így egyenlőség legyen; Amint megvan írva: aki sokat szedett, nem volt többje; és aki keveset, nem volt kevesebbje. (2Kor 8,12-15)

Ma sokszor az „átlagos” gyülekezeti tag erőn felül ad, és akik kapják, azok pedig bővölködnek. De nem kellene ennek így lennie. (ApCsel.4,32-35)

2. Helyben, utazás nélkül is kapcsolatban lenni a testvérekkel, és részesülni Krisztus testének minden áldásában. Mivel mindannyiunknak szüksége van a test többi tagjára, ezért a helyi közösség szinte bármikor össze tud jönni, hogy szolgáljon egymás felé. De ezt csak helyben lehet megtenni, ahol ismerem minden testvérem. Ha pedig az üldözések miatt nem lehet utazni, akkor is könnyebb összejönni, mert ismerem az enyéim, és tudom, hogy kit engedek be a házamba. Ehhez viszont idő kell, hogy a szükséges bizalom és ismeretség kialakuljon. Ahogyan ezekben a cikkekben is le van írva, akik elkezdik gyakorolni a házi gyülekezetek keretein belül az úrvacsorát és az Istentiszteletet, azoknak az Úr vezetésével maguknak kell megtalálniuk a formát és a tartalmat. De tanúsíthatom, mint egy házi gyülekezet tagja, hogy ebben nagyon segít az Úr. Röviden összegezve, még nincs itt a pánik ideje, de az Úr már hívja az övéit Babilonból.

És mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. (Jn 10,4-5)

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is. (Mrk 13,22)

Ő pedig mondta: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jönnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (Lk 21,8)

Életbevágó minden Krisztusban hívő embernek, hogy közvetlen kapcsolata legyen az Úrral, vagyis ismerje az Ő hangját és határozottan tudja, hogy mit és mikor mondott az Úr. Nem szabad, hogy külső forrásokra szoruljon rá. Mindenkor tudnia kell a Szent Szellem vezetését követni. Az előttünk álló időszakban ez valósággal életbevágó lesz. Nem szabad, hogy emberi bölcsesség vezessen minket, hanem az Úr vezetésére van szükségünk. Ha rászorulunk a külső magyarázatokra, és nem tudjuk mi magunk megkérdezni a Szent Szellemen keresztül az Urat, akkor nagyon könnyen elveszünk, mert semmi védelmünk nem lesz az eljövendő hitetéssel szemben.

Ha valaki figyeli a tudományos világ híreit, akkor három fő irányt vehet észre. A génmanipuláció, DNS térképészet, fajok keresztezése, stb. az egyik fő irány. A másik, a mesterséges intelligencia. Ebbe is hatalmas propagandát, tőkét és energiát fektetnek. A harmadik irányvonal pedig az űrkutatás. Szinte hetente vannak újabb fontos bejelentések, egyre közelebb viszik a közvéleményt ahhoz, hogy egy földön kívüli életformát fogadjon el. Ha valaki olvasta a blogon a Noé napjai napjainkban 1. rész; Noé napjai napjainkban 2. rész ; Noé napjai napjainkban 3. rész írásokat, akkor elmékezhet rá, hogy milyen jellemzői voltak akkor ennek az időszaknak, és azok a jellemzők kezdenek ma is ugyanúgy felbukkanni. Hogy csak egy rövid kitérőt tegyek. A 3. részben megemlítetem az emberek feláldozását. A mai művészvilágban már megjelent a „spirit cooking”, vagyis a „szellem főzés”. Ha erre valaki rákeres, akkor felkavaró  képeket találhat. Egy blogon most megjelent erről egy tudósítás is, hogy már 2011-ben ezt nyilvánosan is megtették, és ahogyan a „művész” maga elmondja, az alkotásoknak „több szintű jelentésének kell lennie”. Az összeállítás itt látható is Végidőfigyelő - hajszálra a kannibalizmustól. (Vigyázat, felkavaró!) Ebből mindenki vonja le maga a következtetést.

Ugyanígy meg van a szerepe a mesterséges intelligenciának is a következő egyre egységesedő világtársadalomban, mégpedig az emberek „lelketlen” ellenőrzése. Hiszen egy gép nem fog mérlegelni, hanem végrehajtja a programját. De ha a DNS és gén programozásba gondolunk bele, akkor felismerhetjük, hogy a Noé előtti kor test nélkül maradt lényei próbálnak meg kétségbeesetten újra fizikai testet kapni. De a hitvilághoz legszorosabban mégis az űrkutatás kapcsolódik, méghozzá több szállal. Ha megfigyeljük a Vatikán kommunikációit az idegenekkel kapcsolatban, akkor egy hatalmas változást fogunk látni. Míg évtizedekkel ezelőtt azt mondták, hogy megkeresztelnének egy földönkívülit, addigra ez ma már oda jutott, hogy ők nem buktak el, mint mi, ezért nekik nincs szükségük a megváltásra. Tanulhatunk majd tőlük hit dolgában. És ezt ráadásul ki is olvassák a Bibliából. Tegyünk próbát. Itt most végigvezetek egy gondolatmenetet, amely ezen megy végig, és egy mai Bibliát használok az idézetekhez. (Szeretném hangsúlyozni, hogy nincs ellenérzésem ennek a Bibliának a készítőivel szemben.) (Figyelem, ez nem az én véleményem, csak példa!)

Szóval a hit és az UFÓk

A katolikus egyház azt mondja, hogy lekorlátozzuk Isten teremtő erejét, ha azt mondjuk, hogy csak a földön van élet. Ezért is aktív ez az egyház abban, hogy UFÓ konferenciákat tartson, és mélyen beleássa magát a földönkívüli életformák tanulmányozásába. Sajnos az eredeti nyilatkozatokat nem sikerült megtalálnom, csak egy könyvben idézett változatukat:

„Ez magába foglalja Dr Christopher Corbally-t is, aki 2012-ig a Vatikán Obszervatórium Kutató Csoportjának alelnöke volt a Graham hegyen, aki hiszi, hogy az istenképünk meg fog változni, ha a tudósok hamarosan nyilvánosságra hozzák az idegen életet (beleértve a szükségét egy emberszerű Istenről egy „tágabb lénnyé”). A jelenlegi igazgató, Jose Funes, ugyanilyen messzire ment, sugallva, hogy az idegen élet nem csak létezik az univerzumban, hanem „testvéreink”. Amikor megjelennek, jóváhaggyák a kereszténység „igaz” hitét és Róma uralmát. Amikor a L’Osservatore Romano újságban, amely nem közöl semmi olyat, amelyet a Vatikán nem engedélyez, megkérdezte, hogy ez alatt mit ért, akkor így válaszolt: „Hogyan zárhatjuk ki, hogy máshol nem fejlődött élet? Ahogyan a földi teremtményeket „testvéreinknek” tekintjük, miért nem beszélünk „földönkívüli testvérekről”? Ez még mindig a teremtés része lenne” és hinni a létezésében nem ellentmondásos a katolikus tanoknak.”

(Tom Horn – Chris Putman: Exo-Vaticana, 2.fejezet)

Tehát, létezik más bolygón élet, amelyről tudomásunk is van, és ez teljesen alá is támasztható a Bibliából:

De vannak más juhaim is, amelyek nem ebből az akolból valók. Őket is vezetnem kell, és hallgatnak a hangomra. Így lesz majd belőlük egy nyáj, egyetlen pásztorral. (Jn 10,16 – Egyszerű fordítás)

Jézus így folytatta: „Ti lentről származtok, én fentről származom. Ti ehhez a világhoz tartoztok. de én nem. 

(Jn 8,23 – Egyszerű fordítás)

Jézus maga mondja, hogy más bolygókon is van élet, és ők majd hallgatnak a szavára, nem úgy, mint az emberek. Ráadásul még azt is mondja, hogy Ő fentről származik, az űrből, az univerzumból. Azt tudjuk, hogy akiket mi láttunk mint angyalok, azok UFÓK valójában, és Énokot is UFÓK vitték el más bolygóra, magukhoz.

Világra szóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás? Nosza, övezd föl, mint a hős, a derekadat! kérdezni szeretnélek, világosíts fel! Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed! Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? (Jób 38,2-7 – Katolikus Biblia) (saját kiemelés)

Jól láthatjuk, hogy amikor Isten a földet megteremtette, akkor a más világokon lévő gyermekei már bőven megvoltak, és újjongtak a mi földünk megalkotásán. Ugyanők azok, akik az 1Móz.6. fejezetében már itt jártak, és próbáltak velünk nem csak kapcsolatot tartani, hanem tanítottak is minket mindarra az isteni bölcsességre, amelyet ők már ismertek. Ugyanígy, rajtuk keresztül született meg Jézus is. Máriát ugyanis elvitték az UFÓk, és úgy termékenyítették meg, ahogyan az ige is mondja, hogy nem férfitól született:

Mária erre így szólt: „Hogyan történhet meg mindez? Hiszen én még soha nem voltam férfival.” Az angyal így válaszolt neki: „Eljön hozzád a Szent Szellem, és a Mindenható Isten hatalma takar be. Ezért a szent gyermeket is, amely születni fog, Isten Fiának nevezik majd. (Lk 1,34-35 – Egyszerű fordítás)

Jézus, Isten fia lett, ahogyan a hajnalcsillagok, vagy ahogyan az 1Mózes 6.-ban lévő Isten fiak. Ezt támasztja alá az ige másutt is, hogy csak a formája volt emberi Jézusnak:

Kétségtelenül nagy a titka az istenfélő életnek, amelyet Isten kijelentett nekünk: Jézus Krisztus emberi formában jelent meg közöttünk, a Szent Szellem bizonyította, hogy igaz volt, és látták őt az angyalok. Hirdették a népeknek, szerte a világon hittek benne, és felment dicsőségben a Mennybe. (1Tim 3,16 – Egyszerű fordítás) (saját kiemelés)

Egészen bizonyos, hogy csak külsőre volt emberi a formája, hiszen vízen is járt, amit élő ember nem tud megtenni. Péter is csak úgy tudta megtenni, hogy Jézus adott az ő isteni erejéből. De minden más csodája is, azt bizonyítja, hogy egy másik világból kellett jönnie, mert e világ fölött teljes uralomról tett bizonyságot. A földi szolgálata végeztével elment, felemelkedett az égbe.

Miután Jézus ezt mondta, a szemük láttára felemelkedett az égbe, majd egy felhő eltakarta. 

(ApCsel 1,9 – Egyszerű fordítás)

Nekünk, akik itt vagyunk, elég ha hisszük, hogy ő itt járt, és máris tárt karokkal vár bennünket. Akik pedig még itt lesznek a földön, amikor visszatér, azok örömkönnyeket fognak ontani, hogy vége a szenvedésüknek.

Nézzétek! Jézus jön a felhőkkel körülvéve! Mindenki meg fogja látni, még azok is, akik átszúrták a lándzsával, és az egész világon mindenki sírni fog miatta. Igen, így lesz, ámen! (Jel 1,7 – Egyszerű fordítás)

Ki vádolhatja azokat az embereket, akiket Isten kiválasztott? Senki! Isten felmentette őket minden vád alól!

(Róm 8,33 – Egyszerű fordítás)

Tudjátok, hogy Krisztus azért lett emberré, hogy a bűnt félretegye az útból, és őbenne egyáltalán nincs bűn.

(1Ján 3,5 – Egyszerű fordítás)

A Fiú az Isten dicsőségének kisugárzása, és benne mutatkozik meg igazán, hogy Isten kicsoda és milyen. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és irányítja az egész Világmindenséget. Ő az, aki az embereket megtisztította bűneiktől, azután a Felséges Isten jobb oldalára ült a Mennyben. (Zsid 1,3 – Egyszerű fordítás)

Ez maga az örömhír! Jézus eltörölte a bűnöket, és senki sem vádolhatja az embereket, akiket Isten kiválasztott, mert felmentette őket minden vád alól! Jézus félretett minden bűnt, és megtisztította az embereket a bűntől. És ahogyan az utolsó idézetből is látjuk, Ő tartja össze a világmindenséget. Tehát a Biblia szerint nem egyedül vagyunk. Így még a multiverzumokra is nagy az esély, és mindez a Bibliából.

- Eddig tart a gondolatmenet a vatikáni közlemények alapján. (Újra hangsúlyozom, hogy ez nem az én saját meggyőződésem!)

Látjuk, hogy milyen messze el lehet menni a következtetésekkel? Csak a megfelelő Bibliát kell elővenni. A régi Bibliák ezt a fajta világnézetet, és Istenképet nem támasztják alá! Jézus nem véletlen tett olyan nagy hangsúlyt a figyelmeztetésre, hogy vigyázzunk, mert szinte mindenkit el fognak hitetni. Mondhatnám, hogy ilyet még nem látott a világ. Az modern Bibliák már készen állnak erre a hitetésre. Idézet Dr. Drábik János Uzsoracivilizáció című könyvéből:

„Dr.Richard Day előadásából, 1969.márc.20. ...

... Az ilyen szinkretikus és eklektikus világvallás létrehozásához a bibliát is meg kell változtatni. Óvatos technikával át kell írni, hogy megfeleljen ezen új eklektikus világvallás igényeinek. Bizonyos kulcsszavakat ki kell cserélni, amelyeknek az árnyalati értelme már más. Az új szó rokon-értelmû a régivel és ezért eleinte nem okoz nagy ellenállást. Az idő múlásával azonban az eredeti szó valódi jelentése elhalványul, és az új szó csak kis árnyalattal eltérő jelentése pedig hangsúlyozásra kerül. Így fokozatosan megváltoztatható a bibliai szövegek értelme.”

Ezért foglalkozom sokat a körülöttünk lévő világgal is, mert ha az arról alkotott képünk hamis, akkor minden más hamis lesz, ami arra épül. Igenis fontos, hogy a föld csak egy a sok lakható bolygó közül, vagy nincs világűr, nincsenek bolygók, nincs univerzum, hanem egyedül mi, és az egek (mennyek). Hitre, vallásra, felekezetre való tekintet nélkül minden ember jól felfogott érdeke, hogy tudja az igazságot erről is. Ezért kell ezzel foglalkozni. Nagyon nagy az esélye a hitetésben a földönkívüliek szerepének. Nagyon sok űr és csillagászati bejelentés kerül napvilágra mostanában. Nagyon nagy a tempó. Valószínűleg, a fajok keresztezése is a célegyenesben jár, amikor ezek a lények megjelenhetnek testben is. És akkor fog elkezdődni...

Ezért minden igaz, Krisztusban hívő életbevágó érdeke, hogy megtalálja az „övéit” a lakókörnyezetében, és igazi, élő kapcsolata legyen az Úrral. Ehhez újjá kell születni víztől és vértől, valamint rendszeresen, naponta úrvacsorát kell venni, hogy Jézus élete és a Szent Szellem vezetése valóság lehessen az életünkben!

A kijelentések fontossága

A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mindörökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük. (5Móz 29,29)

Az Istennel való együttjárás csak úgy képzelhető el, ha létezik egy párbeszéd az Úrral. Minden más emberi okoskodás, és mint ilyen nincs köze az isteni dolgokhoz. Az természetesen más, ha valaki kér megértést Istentől egy bizonyos dologra, vagy helyzetre, és azt megkapja. De az isteni dolgokkal kapcsolatban, különösen Isten személyével kapcsolatban, csak és kizárólag kijelentések útján lehet haladni. Emlékszem, mikor középiskolás voltam, akkor mondták, hogy az általános műveltséghez hozzátartozik a Biblia ismerete. Ezért elkezdtem azt olvasni Mózes első könyvétől. Nagyon keservesen haladtam, majd Mózes ötödik könyvénél leraktam. Egy kínlódás volt az egész, és akkor még semmi gyümölcsét nem tapasztaltam, azon kívül, hogy elmondhattam büszkén, hogy már Mózes öt könyvét elolvastam. Szinte semmire sem emlékeztem pár évvel később. Mondanom sem kell, hogy nem az Úr indított erre az olvasásra. De maga az ige is sok helyen, és sokféleképpen megerősíti, hogy Isten jelenti ki magát, és arra „válaszolhatunk” mi. Bár mi is kereshetjük az értelmünkkel az isteni dolgokat, de azok tartalmát csak a Szent Szellem adja meg. Nézzünk ezekre konkrét példákat.

Mert íme, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad meglátszik. (Ézs 60,2)

És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjanak a földnek egész színén, meghatározva eleve rendelt idejüket és lakásuknak határait; Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem: (ApCsel 17,26-27)

Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. (Róm 3,11)

A földet szellemi sötétség borítja, és mindannyian ide születünk, minden Istentől és Istenről való világosság nélkül. Ez szándékosan van így az Úrtól, ahogyan Pál apostolnál mondja, hogy mindenki keresse az Urat. Ezzel Isten már hatalmas bölcsességéről tesz bizonyságot. Mivel mindannyian Tőle elzárva kezdjük az életünk, ezért akinek ez így jó, az már maga is kimondja magáról, hogy neki ez a földi élet úgy jó, ahogyan van. Ha valakinek ennél több nem is kell, akkor Isten is hagyni fogja, mert akkor az az ember ebben érzi jól magát. Aki viszont elkezd keresni, hogy miért is vagyunk itt, mi az élet értelme, akkor Isten is elkezdi vonni maga felé. Az angyalokat ért ítéletekből látjuk, hogy mivel ők színről-színre láthatják az Urat, ezért nekik nincs bűnbocsánat, ha elhagyják a helyüket (2Pét.2,4; Júd.1,6). De minket embereket, ha elkezdjük Őt keresni, akkor megajándékoz a kijelentéseivel és a kegyelmével. Tőlünk, mivel ilyen sötétségben kezdjük el a Vele való kapcsolatunkat, nem várja el a tökéletességet, csak a keresést. Ha pedig keresünk, akkor már Ő adja meg a növekedéshez és az ismerethez szükséges kijelentéseket. A kijelentései tárháza a Biblia, vagy jobb lenne úgy mondani, hogy az írások. Ezekben benne vannak mindazok a kinyilatkoztatások, amelyek nekünk, embereknek adattak. Ebben a világ végéig bezárólag benne van mindaz, amelyet Isten a korszakokon át kijelentett. Sok esetben azonban csak és kizárólag Ő tudja az értelmünket ezeknek a megértésére felnyitni. Nézzünk is egy példát arra, hogy milyen az, amikor Jézus „hasogatja az igét”.

És adták neki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárva, arra a helyre nyitotta, ahol ez volt írva: Az Úrnak Szelleme van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. (Lk 4,17-19)

Jézus, mikor felolvassa Ézsaiás prófétánál a rá vonatkozó részt, akkor nem olvassa végig az ottani verset, hanem megáll a vesszőnél (amelyet mi ma vesszővel választunk el), és nem olvassa végig a verset, hanem az „és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót” (Ézs 61,2) szakaszt már nem olvasta hozzá. Pontosan tudta, hogy mire szól az ő földi szolgálata, és nem tette hozzá azt a részt az igéből, amely már a szolgálatának egy másik idejére szólt. Pontos kijelentése volt arról, hogy mit mondhat, és mit nem. De nézzünk más példát is:

A tanítványok pedig hozzámenve, mondták neki: Miért szólsz nekik példázatokban? Ő pedig felelve, mondta nekik: Mert nektek megadatott, hogy érthessétek a mennyeknek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. (Mt 13,10-11)

Példázat nélkül pedig nem szólt nekik; maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyarázott. (Mrk 4,34)

Jézus a nagy sokaság előtt példázatokban beszélt, mert azt mondta, hogy nekik nem adatott meg a kijelentés, csak a tanítványoknak. Ebből is látjuk, hogy nem mindenkinek szól az Isten országába való meghívás. Sokszor kísértették Jézust, hogy tegyen csodát, de nem tette meg, mert az Isten országa hatalmának gyakorlása nem emberek látványosságára van, hanem aki őszinte szívvel keresi az Urat, annak Isten megnyilvánulhat a hatalmán keresztül is. Ráadásul olyan helyzet is van, amikor az Úr szándékosan rejtve mondja el az üzenetét, és csak kijelentés útján érthetjük meg az igazi jelentést. Például amikor Jézus a nyilvánosság előtt beszél az úrvacsoráról, akkor a hús kifejezést használja (a Váradi-Károli Bibliában hústestet írtunk, hogy a régi Károliban lévő testre utalás megmaradjon, de eredetileg itt hús áll), nem kis megbotránkozására az őt hallgatóknak. (itt most az idézetben a jobb érthetőség érdekében átírtam húsra a hústest kifejezést)

Én vagyok az az élő kenyér, aki a mennyből szállt alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én húsom, amelyet én adok a világ életéért. Tusakodtak azért a zsidók egymás között, mondva: Mi módon adhatja ez nekünk a húsát, hogy azt együk? Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának húsát és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én húsomat és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én húsom bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én húsomat és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,51-57)

Mivel további kijelentést nem adott erről a tömegnek, a tanítványok is csak az utolsó vacsorán kapták meg erről a kijelentést, amikor már nem a hús szót használja Jézus, hanem a test szót:

Mikor pedig ettek, vette Jézus a kenyeret és hálákat adva, megtörte és adta a tanítványoknak, és mondta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. (Mt 26,26)

És mikor ők ettek, véve Jézus a kenyeret, és hálákat adva, megtörte és adta nekik, mondva: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. (Mrk 14,22)

És minek után a kenyeret vette, hálákat adva megszegte, és adta nekik, mondva: Ez az én testem, mely ti értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. (Lk 22,19)

Ezzel tette egyértelművé számukra, hogy nem a húsát kell megenni, hanem a kenyér Jézus teste, amely test szó jelentésében eltér a hústól, hiszen most mi is Krisztus testének a részei vagyunk. De ennek bővebb magyarázatára itt most nem térek ki, mert a taglalt téma szempontjából nem fontos.

Az Úr a megértést nem büszkélkedésre és emberi felfuvalkodásra adja, hanem az Istent keresőknek azért, hogy Őt közelebbről megismerhessék. A tanítványoknak a feltámadása után külön megnyitotta az írásokat, hogy megértsék azt, ami történt, mert önmaguktól ezt nem tudták volna.

És mondta nekik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. Akkor megnyitotta az ő elméjüket, hogy értsék az írásokat. 

(Lk 24,44-45)

De ugyanígy, mindenki más, aki követi Őt, kijelentés útján került hozzá közelebb. Pál története teljesen képszerűen mutatja meg, hogy mi történik az emberben. Pál először üldözte mindazokat, akik Jézus bizonyságtevői voltak. Bár többször hallott bizonyságot Jézusról, mégis nyugodtan végignézte, ahogyan Istvánt megkövezik, mert nem ért el a szívéhez az evangélium, mert még nem kapott róla kijelentést, hogy az az igazság. De ezt követően megjelent neki Jézus, és onnan kezdve már nem volt kérdés számára, hogy az evangélium az igazság.

Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való; Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által. (Gal 1,11-12)

Jézus kijelentette magát Pálnak, és akkor már el tudta fogadni, mi több, az életét is feltette az evangélium hírdetésére. De még az utazásait is csak az Úrtól kapott kijelentésből tette.

Azután tizennégy esztendő múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvíve Tituszt is. Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjük adtam az evangéliumot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam volna. (Gal 2,1-2)

Ezért életbevágó, hogy mindannyian újjászülessünk Szent Szellem által, mert különben Isten nem tud minket vezetni. Sem ismeretben, sem cselekedetekben. Az ismeret azért fontos, mert ahogyan Jézus is mondja, abban van az örök élet, hogy megismerjük az Atyát (Jn.17,3). És csak úgy tudunk Isten engedelmes gyermekei lenni, ha a szelleme vezet (Róm.8,14). Csak a Szent Szellem kijelentése vezethet minket az igazságban az Atya és Krisztus felé. Még ha valaki bizonyságot tesz, vagy egy tanítást hallunk, akkor is kell bennünk a Szent Szellem vezetése, hogy bizonyságot tegyen a másik ember szavairól, hogy azok Tőle vannak vagy sem.

De mikor eljön amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti nektek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és megjelenti nektek. (Jn 16,13-15)

A Szent Szellem vezetése nélkül könnyen csapdába, hitetésbe eshetünk. Sok minden van, ami az Úrtól valónak látszik, de mégsem az. Ahogyan sok olyan út van az ember előtt, amely tisztának látszik ,de mégis a halálba visz (Péld.14,12). Ezért kell a kijelentés az élet minden részére, hogy tudhassuk, hogy mi az isteni és mi nem. És kijelentéseken keresztül kezd el vonni az Atya is magához:

Senki sem jöhet én hozzám, hanem ha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,44)

Ha pedig az Atya elkezd minket vonni, válaszolunk a hívására, és elkezdjük szeretni is (1Jn.4,19), akkor a kapcsolatunkban megjelennek a kijelentések.

Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. (Jn 14,21)

Kijelentések nélkül csak okoskodni, rosszabb esetben tévelyegni tudunk. Az emberi ismereten alapuló hitvilág, vagy vallás, csak a tévelygéshez vezethet, mert ha hallok egy jobb érvet, vagy magyarázatot, akkor „átpártolok” ahhoz, és otthagyom a régit, mert meggyőzték az elmém. Ha azonban a kijelentés útján növekedik bennem az ismeret, akkor az mindannyiunkat csak egy irányba vihet, mégpedig az egy élő Isten megismeréséhez. Akkor viszont nem fogunk „ide s tova”, csoportról-csoportra, vagy rosszabb esetben vallásról-vallásra járni. Ezért elengedhetetlenül fontosak a kijelentések az életünkben.

Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; (Ef 4,13-14)

Mindenkinek azonban haszonra adatik a Szellemnek kijelentése. (1Kor 12,7)