2021. április 21., szerda

Vulgata és a mai protestáns fordítások, avagy: Ma tényleg mindenki a régi katolikus Bibliát olvassa?

 

Róma 11,6

Ha pedig kegyelemből, már nem a cselekedetekből: mert külömben a kegyelem nem lészen kegyelem  (Káldi György Vulgata fordítása 1626)

S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Szent István Társulat - SZIT)

De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Káldi Neovulgata - KNB)

ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. (Revideált Új Fordítás - RÚF)

Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján különben a kegyelem nem lenne kegyelem., (Egyszerű Fordítás - EFO)

Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. (Új Revideált Károli , Protestáns Média Alapítvány- ÚRK)

 

Ellenpélda:

Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. (Károli Biblia 1908)

 

Egy igen megdöbbentő tényre szeretném felhívni a protestáns olvasók figyelmét. Ha ma valaki egy mai protestáns Bibliát vesz a kezébe, akkor igazán már egy katolikus Bibliát forgat. Emlékszünk, hogy amikor a reformáció elindult, vagyis a protestálás, akkor nagy visszhangja volt annak, hogy az akkori katolikus Biblia mennyire eltér az eredeti nyelveken készült kéziratoktól, és emiatt kezdtek el új fordításokat készíteni. Mára ez a különbség egyre inkább eltűnik, és egyre közelebb kerülünk ahhoz a Bibliához, amelyet a katolikus egyház preferál, és mindig is preferált.

Nagy súlya van annak, amit mondtam. Nem is szeretném ezt csak úgy a levegőben hagyni, mindenféle magyarázat nélkül. Nézzük meg a bevezető igét, a Róma 11,6-ot. Első helyen van a Káldi György fordítása, aki az 1600-as évek elején, a latin nyelvű Vulgata-ból fordította magyar nyelvre a Bibliát. Ezt követi két 20.századi katolikus fordítás, a Szent István Társulat és a Szent Jeromos Társaság fordítása. Ezek megegyeznek Káldi György fordításával. Majd ezt követi néhány protestáns fordítás, amelyek a kritikai, vagyis a Nestle-Aland féle szöveg alapján készültek. Ezek is megegyeznek a katolikus fordítással. Végül mint bizonyság, ott áll az 1908-as protestáns fordítás, amelyben ez a vers sokkal hosszabb, és rávilágít arra, hogy a cselekedetek nem érnek semmit sem a megigazulás szempontjából, ha egyszer kegyelemből kapjuk a megigazulást. Látjuk, hogy a rövidebb változat mennyire támogatja a katolikus tanokat, ahol kellenek a cselekedetek is ahhoz, hogy valaki igaz legyen mikor a mennybe megy?

Hogyan lehetséges, hogy 500 év alatt a protestáns egyházak sora jutott el oda, hogy a reformáció korának felismerését elhagyva, minden gond nélkül a katolikus Bibliát forgatják? Ennek probálunk a végére járni.

(Szeretném mindezt közérthetően elmondani, de helyenként kénytelen leszek neveket említeni, hogy bárki utánanézhessen a mondandómnak. Bár zárójelben megjegyzem, hogy elég ha valaki előveszi a régi Káldi György féle fordítást, mellétesz egy mai protestáns Bibliát, és elkezdi a verseket összehasonlítani. Akkor rögtön látni fogja, hogy mekkora egyezésről is van szó.)

A reformáció korára annyira romlott volt már a Vulgata szövege, hogy a katolikus egyházon belül is már egyre nagyobb volt a nyomás, hogy készüljön egy javított változat. Ennek folyománya volt többek között az, hogy a katolikus Erasmus 1516-ban a görög nyelvű kéziratok alapján elkészítette saját latin fordítását. Ez akkor mindenki előtt leplezte a Vulgata állapotát, és megmutatta, hogy mennyire eltér a szövege a görög kéziratoktól. Ezek után már nem volt nehéz, hogy a reformáció hittudósai elforduljanak a hivatalos katolikus egyházi Bibliától, és a görög és héber nyelvű kéziratok alapján készítsenek új nemzeti nyelvű fordításokat.

 

De hogyan is jutott ide a Vulgata?

A Vulgata története elég „viharos”. Gyökerei a régi latin fordításokon alapulnak, amelyek még az apostolok korában keletkezhettek. Azt katolikus körökben is elismerik, hogy ezek a korai latin fordítások inkább szószerintiek voltak, mint a későbbi Vulgata (Vanyó László: Az egyházatyák bibliája és az ökeresztény exegézis módszere, története, 2002). A későbbi latin fordításokat folyamatosan befolyásolta a liturgiával való megegyezés kényszere, ezért kezdett több változat is terjedni. A katolikus egyházon belül is volt igény arra, hogy egy megbízható fordítás készüljön, ezért is kapott pápai megbízást Jeromos, hogy készítsen egy új revíziót. Annyi bizonyos, hogy az evangéliumokat revideálta, és a San Gallen-i töredékek alapján 772 helyen megváltoztatta, de a valós változtatás ettől jelentősebb lehetett. Jeromos elvetette a nyugati megromlott szövegek olvasási módját, de nem minden javítása tükrözi a Vatikáni Kódex szövegét. Vanyó László szerint is, a latin fordítások mindig egy kettősséget hordoztak, mely szerint összevetették a görög szövegekkel, de meg kellett felelniük a liturgiának is. Az újat igazították a régiekhez. Jeromos is problémának említi, hogy a Biblián belüli idézetek harmonizálása miatt sok helyen eltér a szöveg a görög nyelvű kéziratoktól, de úgy kellett hagynia. Kr.u.801-re, megjelent az Amiatinus Kódex, amely már mentes volt a régi latin olvasatoktól. A XII.századra pedig a Vulgata revízók sora eljutott oda, hogy alig lehetett két egyforma kéziratot találni. A szövegromlásnak három fő oka volt: betoldások, változtatások és elhagyások.

A Vulgata számos revízión ment keresztül, de a katolikus egyház véleménye folyamatosan kitűnik ezekből a revíziókból. Ez a nézet pedig az, hogy nem csak az ige hordozza az isteni kijelentést, hanem az egyház is. Három alapja van a hitnek, és az ige csak az egyik, a hagyomány és az egyház kijelentései mellett. Nincs olyan tekintélye az igének, mint a reformáció korában is megfogalmazott „Sola Scriptura”, mely szerint egyedül az ige ad eligazítást a hitünkre nézve. Ehhez még a katolikus egyházban jelen van a pápai tévedhetetlenség tana is.

1546-ban a Tridenti zsinat megjelölte a Vulgata-t, mint az egyház hiteles és hivatalos bibliafordítását. Nem igazán azért mondták ezt ki, mert hűséges volt a görög és héber szövegekhez, hanem azért, mert több mint ezer éve már az egyház használatában volt, és ez garantálja a hitelességét.

Emiatt fordulhatott elő, hogy V.Sixtusz pápa elrendelte a Vulgata revízióját, melyet 1588-ban mutattak be neki. Mivel azonban nem volt elégedett a revíziós bizottság munkájával, ő maga számos változtatást eszközölt a Biblián. Halála után kevéssel jelent meg a Bibliája (1590-ben?), amely nagy felháborodást keltett. Ezeket a változtatásokat az egyház is elutasította, majd betiltotta ezt a változatot, és komoly erőfeszítések árán megpróbálta visszavásárolni ezeket a példányokat és elégetni. VIII.Kelemen pápa ezek után 1592-ben, egy több mint 3000 helyen megváltoztatott Vulgata-t adott ki, amely az egyház hivatalos Bibliája lett egészen a legújabb korig.

 

A Vatikáni kódex

És itt kerül a látókörünkbe a Vatikáni kódex, mert azt tartják ma a tudományos körökben az egyik legrégebbi és legjobb minőségű bibliai szövegtanúnak. Nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt-e nagyobb hatással a Vatikáni kódexre, vagy a Vatikáni kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra. Az azonban bizonyos, hogy a szövegük közel áll egymáshoz. Tarjányi Béla, katolikus egyetemi professzor, a Vatikáni kódex című írásában megemlíti, hogy az Ószövetség 1586-1587-es római kiadásának előkészítésében döntő szerepet játszott a Vatikáni kódex. Ugyanő megemlíti a Sixtina 1582-es előkészítésénél is a Vatikáni kódex jelentős használatát. Így már érthető a Vulgata hasonlatossága a Vatikáni kódexhez.

A Vatikáni kódex eredete a mai napig tisztázatlan.  A kódex először 1475-ben van megemlítve a Vatikáni könyvtár leltárában, de keletkezése körülményeiről nincs semmilyen adat. Az látszik a kódexen, hogy az eredeti szöveget felülírták, és később látták el iniciálékkal. A kódex keletkezését Alexandriára teszi a mai kutatók többsége. A korai egyház, mivel szegény és üldözött volt, ezért nem használt bőrt az írások másolásához, a Vatikáni kódex pedig bőrre van írva, ami azt jelenti, hogy nem egyházi használatra készült, és nem is a korai egyház készítette. A korai egyház szinte kizárólag papíruszra másolt, és nem csupa nagybetűkkel írt, ahogyan az a kódexben szerepel, hanem csupa kisbetűvel.

A Vatikáni kódex szövegét, mióta az egyetemi körök foglalkoznak vele, „semleges” szövegnek tartják. Ezt az a tény cáfolja, hogy szövege az előkerülő egyiptomi papírusz leletekhez hasonlít leginkább, és nem egy általános szöveget tartalmaz. Erre a tudós világ azt mondja, hogy ez azért van, mert azok egy régebbi változatot őriznek. Az bizonyos, hogy régebbi változatot őriz a kódex, egy olyan változatot, amelyet a kiterjedt egyház nem használt az évszázadok alatt. A Vulgata közelítése a Vatikáni kódexhez azért figyelemreméltó, mert a Vatikáni kódex is, és a Vulgata is Origenész szövegeihez nyúlik vissza. Ő pedig sok helyen saját értelmezése szerint módosította a szöveget. Origenész munkásságáról, és a mai napig tartó befolyásáról itt most nem ejtünk több szót, mert igen terjedelmessé tenné a cikket.

De hangsúlyozom, hogy mivel a Vatikáni kódex keletkezésének helye és ideje a mai napig tisztázatlan, ezért igen nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt nagyobb hatással a kódexre, vagy a kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra, de a szövegük igen hasonló egymáshoz.

Ma mind a katolikus, mind a protestáns Bibliákban kiemelkedő szerepe van a Vatikáni kódexnek, és mindjárt meg is látjuk, hogy miért.

Miután a katolikus egyház elfogadta hitelesnek a tudományosan összeállított görög és héber nyelveken elkészült szövegeket, azóta mind a katolikus, mind a protestáns bibliafordításoknak ugyanaz az alapszövege. 1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spiritu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel, melyben olyan új fordítások készítésére hív fel, amelyek Jeromos latin Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Ennek alapján készült el újonnan az Új Szövetség, mely az 1969-es stuttgarti és oxfordi Vulgata-n alapul. De ezek a latin szövegek már összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi szövegekkel – vagyis a protestáns tudósok által készített szövegváltozattal. 1979-ben pedig II. János Pál Scripturarum Thesaurus apostoli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.


Hogyan került a protestáns egyházakban ilyen előkelő helyre a Vatikáni kódex?

A reformáció idején Erasmus is ismerte már a Vatikáni kódexet, és a Vatikán könyvtárosával levelezve, megkapta azokat az információkat, amelyekre a szövegek összehasonlításánál szüksége volt. Szövege összeállításánál azonban egyszer sem alkalmazta a Vatikáni kódex szövegét. A Vatikáni kódex egészen a 19.századig nem került a protestáns egyházak látókörébe, csak amikor megjelent a Westcott-Hort féle Újszövetség. Ahhoz, hogy megértsük milyen út vezetett ide, meg kell néznünk, hogy mi történt ebben az időben Angliában, az Anglikán egyházban.

 

Az Oxford mozgalom

1833-ban elindult egy mozgalom, az Oxford mozgalom, amelyet anglikán egyházi személyek indítottak azért, hogy megújítsák a katolikus tanítást és gyakorlatot. Éllovasa John Henry Newman anglikán lelkész volt, akit 1847-ben katolikus pappá szenteltek, és később bíboros lett. Ez a mozgalom akkoriban sokakat visszatérített a katolikus hitre, és elindult Anglia újra katolicizálása. A szűkebb értelemben vett mozgalom maga 1845 környékén megmerevedett, de hatása megmaradt.

Ebben a közegben élt Westcott és Hort, akik maguk is vonzódtak a katolicizmus felé. Ők maguk protestáns professzorok voltak, és meg is maradtak anglikánnak, de ránk maradt leveleikben több utalás is van a katolikus tanokkal kapcsolatos gondolkodásukról.

 

Westcott és Hort

Ismét az ő személyük az, ahová a szálak vezetnek. Ők az 1840-es években ketten elkezdtek titokban az Újszövetségnek egy új görög szövegén dolgozni. Már 20 éve ezen dolgoztak, amikor megkapták az egyház felkérését, hogy a King James Bibliát nézzék át, keresve a szükséges fordítási korrekciókat. Másszóval nem arra kaptak felhatalmazást, hogy egy új görög Újszövetséget készítsenek, hanem a meglévő angol fordítás esetleges korrekciójára. 1853-tól egy bizottság dolgozott a szövegen egészen 1881-ig, amikor kiadták az új görög szöveget, és az új angol fordítást is.

A bizottság tagjainak titoktartási kötelezettség mellett elküldték az ő szövegváltozatukat, és ezt tették a munka alapjául. A bizottság tagjai ezt nem mutathatták meg senkinek. Westcott és Hort kikiáltotta, hogy a két legmegbízhatóbb forrás az eredeti nyelvű szövegekhez, a Vatikáni és a Sínai kódex.

A Vatikáni kódexről így nyilatkoznak Bibliájuk előszavában:

„Ez a legfőbb hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez” 

(Előszó - xxvi.oldal)

Munkásságukról bővebben már szóltunk a blogon a Mi a probléma a modern Bibliákkal, és a Miért kell egy új Biblia (2016) írásokban, ezért arra itt most nem térek ki.

A revíziós bizottság ülései a leírások alapján úgy festettek, hogy Hort előtárt egy változtatási javaslatot, amelyet vitára bocsátottak, és aki ellene mondott, az elmondhatta a véleményét, majd meg kellett küzdenie Hort-tal, aki vitában megerősítette az állítását. Minden ilyen szóharcból ő került ki győztesen. Többen el is hagyták a bizottságot, és sokszor nem teljes létszámmal folyt le a bizottság ülése, viszont a változtatásokat átvezették.

Hort-ék kardoskodtak a Vatikáni kódex szövegének „semleges” voltáért, amelyet más kutatók, akiket nem hívtak meg a bizottságba, többszörösen megcáfoltak. A legismertebb közülük talán John William Burgon, aki kutatásait a Revízió revíziójában írta meg (Burgon: The revision revised). Az ő tanítványa volt H.C. Hoskier, aki folytatta a szövegkritikai munkákat, és alaposan kielemezte a Vatikáni kódexet.

„A következő oldalakon óriási mennyiségben mutatok be helyeket, ahol meghamisított szövege van [a vatikáni kódexnek], tisztán, kétségtelenül meghamisított. Hortnak és nekem nem lehet egyaránt igaza abban, hogy mennyire „semleges” ez a szöveg. Csupán azt állítom, hogy nem semleges, és nem szabad követni, hacsak nem áll együtt egy erős független [kézirat] csoporttal, elválasztva a többi szokásos „egyiptomi” [kézirat] bizonyságtól.” (Hoskier: Codex B and its allies, előszó VI.oldal)

 

„Úgy tűnik, hogy itt az ideje felhívni a figyelmet arra, hogy Hort elméletének hiányzik az alapja, mert kutatók és szerzők még mindig beszélnek a „semleges szövegről” (amely benne van a szövegükben, vagy amely az olvasatba gyakorlatilag mindig beleértett), miközben jelen sorok írója nem ismer egyetlen ilyet sem.

Bőséges területe van azonban ennek a nézetnek ellenkezőjére, hogy azt [a szöveget]már befolyásolja a Szír és a Latin verzió, a szövegek látható sajátosságai mellett, melyek közül sok a nyelvtani, és néhány az egyiptomi környezet miatti. 

Mindeddig nem ismerjük a görög egyiptomiak szövegkritikájának a történelmét, de minden fontos dokumentum, ideértve az új W [kódexet], amely összecseng ezzel a csoporttal, jobban és jobban odakötözi ezt a tényt az egyiptomi földhöz, és leegyszerüsíti a problémát.

Félretéve Westcott-Hort kijelentéseit az előszavukban, az elvek amelyre a szöveget alapozzák, Hort kezében maradnak örökre, és számunkra el lettek temetve egy sztereotípiában; és ezek az elvek egy szabályra lettek leszűkítve: azt a kéziratot [Vatikáni kódexet]kell követni, amelynek bármilyen támogatottsága van, még ha csak egyetlen egy kézirat is.” (Hoskier: Codex B and its allies, 1.oldal)

Hogy hogyan és mint jutott ilyen erős meggyőződésre Westcott és Hort, hogy a Vatikáni kódexet ilyen erősen képviselje más bizonyítékokkal szemben, az a cikk írójának (egyenlőre) ismeretlen. A munkájuk végeredménye azonban jól látható. Olyan Újszövetséget tártak a protestáns egyházak elé, amely már a katolikus Vatikáni kódex szövegéhez áll a legközelebb.

Tarjányi Béla Vatikáni kódexről szóló írása bepillantást enged a katolikus célok megismerésébe:

„A szent könyvek kánonjáról és a Vulgatáról, mint legfőbb tekintélyről folytatott viták közepette a tridenti atyák 1546 március 17-én kifejezték azon óhajukat, hogy a pápa járuljon hozzá ahhoz, hogy a lehető legpontosabb kiadásban tegyék közzé a Vulgátát, valamint a görög és a héber Szentírást. A kihirdetett szövegek nem tesznek említést erről, de az atyák kívánsága nem merült feledésbe. Amint az a legátus-bíborosoknak Farnese bíboroshoz intézett április 26-i leveléből kiderül, a levél írói azt az óhajukat fejezték ki a pápának, hogy vállalkozzon a következőre: „Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is”. (Tarjányi Béla: Vatikáni kódex - fordítás a saját közlésében: „di far corregger prima la nostra editione latina e poi anco la greca et la hebrea", CT X, 471.o. 13-14. sor.)

Hadd álljon itt egy fontos mondat újra:

"Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is"

Először a Vulgata-t hozták összhangba a Vatikáni kódex-szel, majd céljuk a görög és héber szövegek összhangba hozása volt. Westcott-nak és Hort-nak a vatikáni kódexre építő munkája korántsem merült feledésbe. A Nestle-Aland szövegkritikai bizottság, amely átvette a szerepüket, már az ökumenizmus jegyében tagjai között tudta Carlo Maria Martini jezsuita szerzetest is.

 

Nestle-Aland és a United Bible Society

 


 1981-ben, Bruce Metzger azt írta egyik könyvében, hogy

 „A nemzetközi bizottság, amely a United Bible Society [Nemzetközi Bibla Társaság] görög Új Szövetségét megalkotta, nem csak magáévá tette a Westcott és Hort kiadást mint alapszövegét, hanem az ő módszereiket is követték, a belső és külső körülmények figyelembe vételénél.”

 


Kurt Aland így fogalmaz a Novum Testamentum Greace 24. kiadásának 62.oldalán:

„Ezért a szöveg, amely a 19.század munkáján alapul, egészében változatlan maradt, különösen azért, mert a legutóbbi évek kutatása nem vezetett az Új Szövetségnek egy általánosan elfogadott szövegéhez.”

(Erwin Nestle and Kurt Aland, Novum Testamentum Graece, 24th edition, 1960, p. 62)

Az összes mai új fordítás a Nestle-Aland féle kritikai görög szövegeken alapul, amelynek ahogyan látjuk, a Vatikáni kódex az alapja.

 

 

A protestáns Bibliák katolikussá válása

Idézet Tarjányi Béla: Vatikáni kódex című írásából:

„A legújabb bibliafordításokban – az Újszövetség görög szövegének kritikai kiadását (Nestle-Aland) követve – több helyen is azt látjuk, hogy a szövegben csak a versszám szerepel, a hozzá tartozó szöveg hiányzik. Az alábbiakban felsoroljuk ezeket a helyeket, és jelezzük, hogy a kihagyott szövegek megtalálhatók-e a Vatikáni ill. a Sínai kódexben:

Szöveg                                                                                                                                 Vatikáni    Sínai

Mt 17,21 Ez a fajta pedig nem megy ki másképp, mint imádság és böjtölés által.               nem        igen (2. kéz)

18,11 Mert az Emberfia üdvözíteni jött azt, ami elveszett.                                                   nem        nem

23,14 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Mert megeszitek az

özvegyek házait, hosszú imádságokat mondván, ezért súlyosabb ítélet

alá estek.                                                                                                                                nem        nem

 Mk 9,44 Ahol a férgük ki nem hal, és a tüzük el nem alszik.                                              nem        nem

 9,46 Ahol a férgük ki nem hal, és a tüzük el nem alszik.                                                     nem        nem

 11,26 Hogyha ti meg nem bocsátotok, a ti Atyátok, aki a mennyekben van, ő

sem bocsájtja meg nektek vétkeiteket.                                                                                  nem        nem

 15,28 És beteljesedett az Írás, amely azt mondja: És a gonoszok közé számíttatott.           nem        nem

 Lk 23,17 Az ünnepnapon ugyanis szabadon kellett nekik bocsájtani egyet                         nem        igen

 Jn 5,4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a tóba és felkavarta a vizet. Aki a

viz felzavarása után először ment a tóba, meggyógyult, akármilyen

betegségben sínylődött is.                                                                                                       nem        nem

 Csel 8,37 Fülöp erre azt mondta: Ha hiszel teljes szivedből, akkor szabad. Az

így felelt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.                                                             nem        nem

 Csel 15,34 Szilás azonban jónak látta, hogy ott maradjon, ezért Júdás egyedül

meng el Jeruzsálembe.                                                                                                            nem        nem

 24,7 Ítélkezni akartunk felette a magunk törvénye szerint. 7.v. Liziás ezredes

azonban közbelépett, s nagy karhatalommal kiragadta őt a kezünkből.

Egyben megparancsolta, hogy hozzád jöjjenek, akik vádat

emelnek ellene.                                                                                                                        nem        nem

 28,29 Ezeket mondta, mire a zsidók imentek tőle, s közben sokat vitatkoztak

egymás között.                                                                                                                         nem        nem

 A fenti példákból látható, hogy milyen messzemenően támaszkodik a mai bibliai szövegkritika a Vatikáni kódexre, és hogy a legtöbb esetben ennek a szövegét tekinti a Biblia eredeti szövegének. Ez is világosan mutatja a kódex egyedülálló értékét.”


Összegzésül

Az ökumené mozgalma a tudomány segítségével eljuttatta oda a protestáns egyházakat, és velük együtt a protestáns hívőket is, hogy azt a régi katolikus Bibliát olvassák, amelyet a reformáció kora megvetett és elhagyott. Azok a katolikus változtatások a Bibliában, amelyek ellen felszólaltak a reformátorok, a 19.században a tudomány álcáját felhasználva ismét belekerültek a protestáns Bibliákba. Minél frisebb protestáns fordítást olvasunk, annál inkább a régi, megváltoztatott katolikus Bibliát olvassuk, amely a katolikus tanokhoz lett igazítva.

Fel kellene tűnnie a protestáns tudósoknak, hogy az a katolikus egyház, amely nem változtatott a tanain, és kezdetben égette és üldözte a protestáns fordításokat, egyszerre ilyen elfogadó lett a Bibliával kapcsolatban. Egyre több országban jelennek meg az ökumenikus fordítások, amelyek már megfelelnek a katolikus elvárásoknak. De még ezekben az esetekben is a katolikus egyház diktálja a feltételeket! Akkor ne legyünk olyan naívak, hogy elfogadnának bármit, ha az nem pontosan olyan lenne, amilyennek ők akarják!

Ahogyan láttuk, először a latin Biblia szövegét akarták „rendbe tenni”, majd annak kapcsán a görög és héber szövegeket. Ezt meg is tették, mert találtak olyan „protestáns” professzorokat, mint Westcott és Hort, akik felvállalták a harcot azért, hogy a Vatikáni kódexet tegyék az új görög szövegek alapjává. Az ő munkájukat folyatta a Nestle-Aland bizottság, de már kiegészülve a katolikus, még pontosabban a jezsuita jelenléttel.

Nem lehet elégszer ismételni, hogy olyan szövegkritikai alapokat használnak a szövegek kialakításánál, amelyek nem tükrözik a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A kéziratok önkényes szelektálásával egy olyan szöveget kapunk, amelyből már hiányzik minden olyan szakasz, amely zavarhatná egyrészről a katolikus egyházat, másrészről az ökumenizmust.

Nem állítom, hogy ezt a protestáns professzorok szándékosan csinálják, de akkor eddig az orrunknál fogva vezettek minket protestánsokat, hogy visszatérjünk oda, ahonnan elindultunk. Ebben mindenképpen látni kell a szellemi erők vezetését! Nyilvánvalóan tudománytalan elveket tudományosnak kijelentve mennek a professzorok ezen az úton. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a szövegeknek milyen az eredete, és kik állították először össze ezeket az alexandriainak nevezett kéziratokat, amelyeket a világegyház egyáltalán nem használt, csak most adják oda a kezünkbe, mint a „legjobb” szövegeket.

Át kellene tudni látni a szemfényvesztéseken, és afelé a világosság felé fordulni, amit a reformáció korának hittudósai is megkaptak. Nem lett volna szabad elengedni a vívmányaikat, és legfőképpen nem lett volna szabad elengednünk a tiszta Igét.

A protestánsok még megtérhetnek ebből, és elhagyhatnák a katolikus Bibliát. Kevés protestáns érzi jól magát egy katolikus misén, és kevés protestáns jár katolikus misékre. A katolikus Bibliát viszont elfogadja, amely tele van katolikus változtatásokkal. Ezzel azonban a tanítások is összemosódnak, és  végül azokat a katolikus tanokat hirdetik a protestáns egyházakban is, amelyektől éppen el akartak szakadni.

A mai kor papjai igazán a tudósok, mert ha egy tudós azt mondja, hogy „ez tudományos alapon a legjobb”, akkor azt az emberek tömege vakon elhiszi. Hiába nincs mögötte semmilyen tudományos értékrend, a tömegek ellenőrizetlenül elfogadják az állításaikat. Westcott és Hort tudománytalan szempontok szerint emelte ki a Vatikáni kódexet a többi kézirat tanúságai közül. Sajnos voltak akik továbbvitték a nézeteiket, és ma ennek a következményeit látjuk. Ezért amíg a szövegkritika alapelvei nem változnak, addig a Vatikáni kódex marad az alapja a protestáns Újszövetségeknek!

Hitünk alapjáról van szó! Ne engedjük ki a kezünk közül mindazt, amit reformátor őseink egyszer már megszereztek!

 

„A trend nyilvánvaló: akárhogyan is bizonyítani, hogy az apostoli atyák nem a mi Új Szövetségünket használták.” (Hoskier: Codex B and its allies, 89.oldal)

 

 

- - - -

UI: Ha valaki szeretne megbizonyosodni a Bibliák hasonlóságáról, illetve különbözőségéről, de egy kis segítségre van szüksége a versek összehasonlításához, akkor ez a cikk segítheti az elindulásban.

Illetve ízelítőnek itt van néhány igehely:

Mt.6,1; Mt.6,13; Mk.2,17; Lk.2,33; Lk.11,2; Jn.7,8; Jn.12,47; 1Kor.12,3; 1Kor.15,47; Fil.4,13; Jel.2,15;

 

2021. február 24., szerda

Ismét a fenevad bélyegéről

9 És harmadik angyal is követte azokat, ezt mondva nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, 10 Az is iszik az Isten haragjának borából, amely keveretlenül töltetett az Ő haragja poharába: és kínozzák tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt, és a Bárány előtt; 11 És az ő kínlódásuk füstje felmegy örökkön-örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. (Jel 14,9-11)

 

 

A jelenlegi járványhelyzet a világban újra alkalmat adott arra, hogy keresztény körökben előkerüljön a fenevad bélyegének kérdése. Sajnos megint azt kell mondanom, hogy a rémhírterjesztéssel azonos kategóriában zajlanak ezek a „bejelentések” és „kijelentések”, amelyek ezzel kapcsolatosak.

Igen, valóban aggályos a járvány és az oltások körül kialakult helyzet, nem is beszélve az egyes anyagok alkotóelemeiről. De itt különösen keresztényként meg kell állnunk, és az ige tükrében kell a kialakult helyzetet értékelnünk. A fenevad bélyegének vonatkozásában is olyan már a helyzet, mint az elragadtatással kapcsolatban is, hogy annyi tévtanítás forog már, hogy lassan elfordulnak tőle az emberek. Lassan egy legyintéssel elintézik, és könnyen úgy járhatunk, mint a farkast kiáltó fiú esetében, aki annyiszor kiáltott hamisan farkast, hogy amikor tényleg jött a farkas, akkor már mindenki csak legyintett, és már nem érdekelte őket.

 

A fenevad bélyegének kérdése valósággal élet-halál kérdés, mert azt mondja az ige, hogy aki felveszi, annak csak egy sorsa lehet, mégpedig az, hogy a tűzzel és kénkővel kínozzák, és kínlódásuk füstje örökkön-örökké fel fog szállni.

 

De kezdjük az elején.

 

Istennek minden ember élete fontos. Nem akarja, hogy egy ember is elvesszen (Mt.18,11-14), mert nem is az embernek teremtette a tűznek tavát, hanem a Sátánnak és az ő angyalainak (Mt.25,41). Mindent megtesz, hogy az emberek életet nyerhessenek, és ne kelljen meghalniuk. Ezért adta váltságul a saját Fiát, az Úr Jézus Krisztust is, hogy megtartsa azt, ami elveszett.

 

Jeremiás szolgálatának idején, már nagyon közel volt az idő, hogy Jeruzsálemet el fogja pusztítani a babiloni sereg, Isten mégis folyamatosan küldte a figyelmeztetést, hogy hátha megtérnek a népből, és nem kell elveszniük. A veszély közeledtével már küldte Isten a prófétáit, hogy ne kelljen a haragját rájuk bocsátania:

 

1 Az a beszéd amely Jeremiáshoz jött az egész Júda népe felől, Joákim negyedik esztendejében; aki fia volt Jósiásnak, Júda királyának, mely az első esztendeje Nabukodonozornak, a babiloni királynak; 2 Amelyet Jeremiás próféta az egész Júda népéhez és Jeruzsálem minden lakosához szólt, ezt mondva: 3 Jósiás tizenharmadik esztendejétől fogva, aki Amonnak, a Júda királyának fia volt, e napig (vagyis huszonhárom esztendő óta) szólt az ÚR nekem, és én szóltam nektek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok. 4 És az ÚR elküldte hozzátok minden szolgáját, a prófétákat, jó reggel elküldte, de nem hallgattátok, és fületeket sem hajtottátok a hallásra. (Jer 25,1-4)

 

Fontos volt számára, hogy a népe ne kapjon a haragjából, és még mielőtt lecsapott volna az ítélet, mindent megtett, hogy időben figyelmeztesse őket a közelgő veszélyre. Jeremiásnak folyamatosan figyelmeztetnie kellett a népet, újra és újra, hátha megtér valaki:

 

2 Ezt mondja az ÚR: Állj az ÚR házának udvarába, és mondd el Júdának minden városából azoknak, akik imádkozni jönnek az ÚR házába, mindazokat az igéket amelyeket parancsoltam neked, hogy mondd el nekik. Egy szót se hagyj el! 3 Hátha szót fogadnak, és mindenki megtér az ő gonosz útjától, akkor én is megtérek a háborúságtól, amelyet okozni gondoltam nekik az ő cselekedeteik gonoszsága miatt. (Jer 26,2-3)

 

Újra és újra elküldte Jeremiást, hogy szóljon a néphez. Minden lehetséges módon és időben, hogy bárcsak megtérnének. De végül amikor Jeremiást bebörtönzik, és már nem tud nyilvánosan szólni a néphez, akkor az Úr parapcsára le kell írnia minden szót, amit addig az Úr parancsolt neki, és azt Báruknak kellett felolvasnia, hogy el ne vesszen csak egy ember is Jeruzsálemben:

 

2 Vegyél elő egy könyvet és mind írd bele a szavakat amiket szóltam neked Izrael és Júda ellen, és minden nemzet ellen, attól a naptól fogva, amelyen szóltam neked a Jósiás ideje óta mind e napig. 3 Hátha meghallja Júda háza mindazt a gonoszt, amelyeket velük cselekedni szándékozom, hogy mindenki megtérjen az ő gonosz útjáról, és megbocsássam az ő álnokságukat és bűnüket. 4 És előhívta Jeremiás Bárukot, a Néria fiát, és megírta Báruk a Jeremiás szájából a könyvbe mindazokat a szavakat, amelyeket az ÚR szólt neki. 5 És parancsolt Jeremiás Báruknak, ezt mondva: Én fogoly vagyok, nem mehetek be az ÚR házába. 6 Azért te menj be, és a könyvből amelyet az én számból írtál, olvasd el az ÚR szavait a nép hallatára az ÚR házában böjti napon, és az egész Júda hallatára, akik felgyűlnek az ő városaikból, olvasd el nekik. 7 Hátha könyörögnek az ÚRnak, és mindenki megtér az ő gonosz útjáról, mert nagy az ÚR haragja és felháborodása, amellyel szólt az ÚR e nép ellen. 8 Báruk pedig, a Néria fia, egészen úgy cselekedett ahogy Jeremiás próféta megparancsolta neki, elolvasva a könyvből az ÚR szavát, az ÚR házában. (Jer 36,2-8)

 

Akkor egy népről volt szó, és nem az egész emberiségről. Az Úr mindent megtett, hogy bárcsak hallgatnának a szavára, és nem kellene elveszniük. Ma több ember él a földön, mint valaha, és csak egyre többen leszünk. Azt is tudjuk, hogy még a pogányok közül, vagyis azok közül, akik nem hisznek Jézusban, azok közül is lesznek az új földön (Jel 21,24). Isten valóban keresi a lehetőséget, hogy mindenkit megmentsen akit csak lehet.

 

Ebből a szemszögből kell a fenevad bélyege felé is közelítenünk. Ma, ha megfigyeljük a fenevad bélyegéről szóló találgatásokat (mert jobb szó nincs erre), akkor azt látjuk, hogy ezek nyilvánossága igen kicsi. Még a népszerűbb tanítók és szerzők könyvei vagy előadásai is csak pár millió, legjobb esetben is csak pár száz millió emberhez jutnak el, és leginkább csak a keresztény körökben forognak. Tapasztalataink szerint, a katolikus körökben pedig szinte ismeretlen mind a téma, mind ezek az írások, amely ugye még mindig a legnagyobb egyháznak minősül. Szóval a föld több milliárdos lakosságához képest, csak az emberek egy igen kis töredékéről beszélhetünk világszerte, akik ismerik ezt a témát.

 

Gondolkodjunk el, hogy a világi szomszédaink közül, hányan gondolkodnak azon, hogy lesz majd egyszer egy olyan jel, amit ha felvesznek, hogy tudjanak adni-venni, akkor örök kínszenvedés lesz a sorsuk, és nem lesz kegyelem a számukra. Én nem ismerek egyet sem.

 

Amikor esedékes lesz a fenevad bélyegének a felvétele, akkor az Úr olyan figyelmeztetést fog kiküldeni a világba, amelyet valóban minden embernek meg kell hallania! Azért, mert valóban nem akarja, hogy egy ember is feleslegesen elvesszen. Ezért fog az égen egy angyal repülni, aki hirdetni fogja minden embernek az erről szóló figyelmeztetést:

 

9 És harmadik angyal is követte azokat, ezt mondva nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, 10 Az is iszik az Isten haragjának borából, amely keveretlenül töltetett az Ő haragja poharába: és kínozzák tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt, és a Bárány előtt; 11 És az ő kínlódásuk füstje felmegy örökkön-örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. (Jel 14,9-11)

 

 

Mert valóban, mindenkinek aki felveszi a fenevad bélyegét, annak egy sorsa lesz: az örök szenvedés. Itt kell megemlítenem azt a sajnálatos tanítást, hogy aki egyszer megtért, az már nem veszítheti el az üdvösségét. Ezt nagyon sok egyházban hírdetik, elég általánosan elterjedt tanítás. Ha ez így lenne, akkor semmit sem kellene a fenevad bélyegét felvevő keresztényeknek aggódniuk, mert akkor az üdvösségük mindenképpen megmaradna. Viszont ha ez így lenne, akkor Isten igéje ellentmondásban lenne önmagával. Mert hogyan mondhatja egyszer azt, hogy ha újjászülettél, akkor nem vesztheted el az üdvösséget, bármi történjen is veled, és máshol pedig azt mondania, hogy mindenki aki felveszi a fenevad bélyegét, az örökké szenvedni fog. Akkor az egyik nem lehetne igaz. Isten pedig egyrészről mindig igazat mond, másrészről pedig tévedhetetlen.

 

(Csak egy rövid megjegyzés az elveszíthetetlen üdvösségről. Ha ez valóban így lenne, akkor nem lenne a Bibliában annyi figyelmeztetés, hogy maradjunk meg a hitben, és igyekezzünk szent életet élni – ApCsel 14,22; Kol 1,23; Mt 24,13; Jak 1,12; Zsid 10,26-29; 1Pét 4,18; stb.)

 

Az elveszíthetetlen üdvösség miatt mondják olyan neves igehírdetők is, mint John F MacArthur is, hogy nem gond, ha valaki keresztényként felveszi a bélyeget. És ezért igen nagy probléma több apokrif írás is, mint a Hermász pásztor és az Illés apokalipszise, mert azok kifejezetten arra bíztatnak, hogy vegyük fel a bélyeget, mert Isten így tart meg minket a nehéz időkben. Ebből is látszik, hogy ellentétesek a Biblia tanításaival, és kerülnünk kell őket.

 

 

A mostani járványhelyzet valóban abba az irányba tereli az emberiséget, hogy megbarátkozzon egy olyan egységes jelöléssel, amely igazolja a viselőjét, hogy biztonságos a közösségre nézve. Ezt most még egy oltáskönyvvel intézik el, de már vannak hírek, hogy a repüléshez olyan hamisíthatatlan rendszer kell, amely vagy elektronikus, vagy más központilag tárolt adatokat tartalmaz, hogy senki se tudja hamisítani. Ez egyrészről már bevezet egy globális központi nyilvántartást a „biztonságos” emberekről, másrészt megszokottá teszi a rendszert a társadalomban. Ez mindenképpen aggályos. Nem beszélve a most felnövő korosztályról, akik belenőnek ebbe az „új normálisba”, és nekik már természetes lehet egy ilyen nyilvántartás és bizalmatlanság azok felé, akik nincsenek beoltva. De figyelnünk kell arra, hogy még nem jött a figyelmeztetés Istentől, hogy ebben ne vegyünk részt! Biztosan lesznek olyan igaz hívők, akiknek utazniuk kell, és bele kell kerülniük ebbe a rendszerbe. Akár az Úr munkásaiként, akár a világi munkahelyük miatt. De ez még nem a fenevad bélyege.

(Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nyugodt vagyok az oltások miatt, mert sok olyan összetevőről hallani, amely valódi nyugtalanságra ad okot, mint például a DNS komponens, amelynek kiszámíthatatlan következményei lehetnek.)

 

Továbbá. Az ige azt mondja, hogy „aki felveszi” a bélyeget. Ez azt mondja számunkra, hogy az mindvégig önkéntes marad. Igen, aki nem veszi fel, azt üldözni fogják, kínozni, a társadalomból ki fogják vetni, nem vehet élelmet magának, de nem fogják lefogni és kényszerrel rátenni a bélyeget! Ezért bármi legyen is az elkövetkező bélyege a fenevadnak, azt csak és kizárólag önkéntesen fogják terjeszteni. Mint felvezetés, az oltások is önkéntesek maradnak, és minden ehhez hasonló dolog önkéntes marad. Ha nem az lenne a bélyeg, akkor megállhana az ember Isten előtt és mondhatná, hogy ő sohasem akarta ezt a bélyeget, de rátették, ezért neki ne kelljen az örök kínszenvedést kapnia. Itt valószínű, hogy a gyerekek közül is csak azokat fogja ez érinteni, akik már vásárlási jogokkal rendelkezhetnek, vagyis vannak annyira felnőttek, hogy maguk döntsék el, hogy inkább a bélyeget választják, vagy inkább az örök életet Istennel.

 

Azok a dolgok, amiket korábban már a fenevad bélyegének mondtak, azok több pontban sem egyeznek az igével, amely leírja a fenved bélyegének jellegét.

 

16 Azt is teszi mindenkivel, kicsikkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy az ő homlokukra bélyeget tegyenek; 17 És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy a fenevad neve, vagy nevének száma. 18 Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát, mert emberi szám az: és annak száma hatszázhatvanhat. (Jel 13,16-18)

 

Ennek megfelelően, a bélyegnek háromféle jellege van, és a három közül elég az egyik megvalósulása:

1. a fenevad bélyege – mint egy valóságos embléma, címer, vagy idegen szóval logó

2. a fenevad neve – konkrétan annak a fenevadnak a neve, akit imádni kell, vagy a birodalmának a neve

3. a fenevad nevének a száma – vagyis konkrétan a 666

 

Ahogyan látjuk, ezek között nincs úgynevezett egyéni azonosító, mint amelyet a chip, a vonalkód, a biológiai azonosítók, vagy személyi szám, vagy bármi ehhez hasonló, az egyéneket beazonosító jelzés lenne. A fenevadat konkrétan beazonosító egységes utalásnak kell szerepelnie a bélyegben! Enélkül nem lehet a fenevad bélyege.

 

 

Hiszem és vallom, hogy a fenevad bélyegének felvétele olyan horderejű az egyén életében, hogy arra Isten mindenkit figyelmeztetni fog olyan módon, hogy senki se mondhassa Isten előtt, hogy nem tudtam, hogy ez azzal jár, hogy örökké szenvedni fogok miatta. Ezért fog Isten akár természetfeletti módon is szólni az egész emberiségnek, hogy aki azt felveszi, annak nincs tőbbé kegyelem.

 

Nincs konkrét kijelentésem arról, hogy az igében szereplő angyal az valóban szó szerint repülni fog az égen, és ezt fogja mondani, ami le van írva, vagy ez másképpen fog lezajlani. Az azonban kiderül az igéből, hogy az angyal itt egyesszámban szerepel, ezért nem lehet azt mondani, hogy az Úr szolgái fogják ezt hírdetni. Ők nem is érnének el a világ összes emberéhez olyan rövid idő alatt, amely idő alatt ez be fog következni (ha belegondolunk a fenevad három és fél éves uralkodásába, és figyelembe vessszük Afrika, vagy Ázsia eldugott helyeit is a számításba, hogy oda is el kellene jutni az Úr munkásainak a félreérthetetlen figyelmeztetéssel – az emberi szó pedig mindig elég okot ad a kételkedésre azokban az emberekben, akiknek szólnak).

 

Azt is figyeljük meg, hogy ez az üzenet nincs a megtéréshez kötve. Nem beszél arról, hogy meg kellene térni annak, aki nem akar örökké szenvedni. Ugyanis a Máté 25-ben lévő ítélet leírása arra enged következtetni, hogy a pogányok közül lesznek olyanok, akiknek a cselekedetei között az Úr fog olyat találni, hogy bemehetnek az életre. Róluk ír a Jelenések könyve is, hogy „a pogányok akik megtartatnak”. Vagyis olyanok, akik nem adták oda magukat az Úrnak, de mégis kegyelmet nyertek arra, hogy életben maradjanak. Az ő gyógyításukról szól az élet fájának levele is (Jel 22,2). És ide tartoznak azok is, akik valamilyen meggyőződésből nem fogják felvenni a fenevad bélyegét, és inkább meghalnak, mint hogy felvegyék, de ettől függetlenül nem lesznek megtért és újjászületett keresztények.

 

Összegzésül azt tudom mondani, hogy bármilyen aggályos is a mostani helyzet, és bármennyire hasonló a fenevad bélyegének idejéhez, ez még mindig nem az. Aki ilyen rémhíreket terjeszt, az több kárt okoz, mint hasznot, és bizonyos, hogy nem az Úr üzenetét hordozza.

 

 

- - -

Más:

 

Hála az Úrnak, hogy a kijelentései nem apadtak el, hanem ugyanúgy megnyitja az ige kijelentéseit, ahogyan korábban, de most minden lehetséges időben (szó szerint éjjel és nappal) a Biblián dolgozunk, és ezért a blog kicsit a háttérbe szorult. Egyre közeledünk a szöveg végleges és kijavított formájához, a nyomdai előkészítéssel együtt. Bízunk benne, hogy hamarosan készen leszünk vele, és az ÚR sem fog sokáig várni, hogy kinyomtatva is kézbe vehessük.