Területi Szellemek

Az asszony magvának és a kígyó magvának harcáról szóló írásban már megemlítettem a szellemek területi felosztását, más szóval a területi szellemek létezését. Ott ezt a térképet is megmutattam, amely megmutatja, hogy a mai Izrael pontosan azokért a területekért harcol, amelyeket Józsué idejében nem foglaltak el. Ez egy elég nyilvánvaló példája a területi szellemeknek.

De mi alapján merem azt mondani, hogy ilyen területi szellemek léteznek? Nos, az Ige tele van a szellemi hatalmasságok területi felosztásával. A legnyilvánvalóbb Igehely ebben a témában Dániel könyvében van.

12 És mondta nekem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédeid, és én a te beszédeid miatt jöttem. 13 De Perzsiának fejedelme ellenem állt huszonegy napig, és íme Mihály, egyike a fő fejedelmeknek, eljött segítségemre, és én ott maradtam a perzsa királyoknál; (Dán 10,12-13)

20 És mondta: Tudod-e, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a perzsa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, íme Görögország fejedelme jön elő! (Dán 10,20)

Az angyal arról beszél, hogy azon az úton, amelyen jött Dánielhez az üzenettel, akkor útközben meg kellett küzdenie Perzsia fejedelmével, és a visszafelé vivő úton pedig Görögország fejedelme fog elémenni. Ezzel egyértelművé teszi az Ige, hogy az országok fölött szellemi hatalmasságok vannak. Amikor az angyal ezt mondta Dánielnek, akkor még Perzsia önálló hatalom volt, de mivel később Nagy Sándor által Görögország leigázta, ezért joga lehetett már Görögország fejedelmének ellene harcolnia.

Látható-e az igében, hogy mi az eredete ezeknek a szellemi hatalmaknak? Igen, látható. Elsősorban a 82.-es zsoltárban olvashatunk erről.

1 Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között. 2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela. 3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot! 4 Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki. 5 Nem tudnak, nem értenek, sötétségben járnak; a földnek minden fundamentuma inog. 6 Én mondtam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: 7 Mindamellett meghaltok, mint egy közönséges ember, és mint akárki, ti fejedelmek elhullotok. 8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert neked jutnak örökségül minden népek. 

(Zsolt 82,1-8)

Ez a zsoltár isteneknek nevezi azokat a fejedelemségeket, akik a népeket ítélik. Ha itt azonban már azt látjuk, hogy őket ítéli meg az Isten, akkor már a zsoltár megírása előtt a pozíciójukban kellett lenniük. Pálnál is azt mondja az Ige, hogy sok isten van a pogányok fölött.

5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; 

(1Kor 8,5)

Ez azt igazolja, hogy a népek fölött egy-egy szellemi hatalmasság van, aki alá van rendelve egy-egy adott terület. Ezek a területek lehetnek nagyobbak is és kisebbek is, mint egy ország. Az eredetükre egy újabb nyomot szolgáltat Dániel könyve, ahol Vigyázóknak nevezi őket.

10 Láttam fejem látásaiban az én ágyamban, és íme: egy Vigyázó és egy Szent szállt alá az égből; (Dán 4,10)

14 A Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és akinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra. (Dán 4,14)

A Vigyázók egy csoportja lett megbízva azzal, hogy őrizze a népeket. Mivel ők népekre vannak felosztva, ezért nézzük meg, hogy honnan is erednek a népek.

6 És mondta az Úr: Íme e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. 7 Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét. 8 És elszélesztette őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűntek építeni a várost. 9 Ezért nevezték annak nevét Bábelnek; mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette el őket az Úr az egész földnek színére. (1Móz 11,6-9)

Egészen Bábel tornyáig egy volt a nép, és egy nyelvet beszéltek. Ezt tudta kihasználni Nimród is, hogy összefogja az embereket egy – az akkori világ szerinti – szuperhatalomba. A Biblia nem írja le részletesen azt, hogy milyen magasra építettek, de Isten azt mondta, hogy véghezviszik, amit elkezdtek, ezért megállította őket. Ez az építkezés az egész akkori világot Isten elleni bűnbe sodorta, és az egész világ Isten elleni lázadását eredményezte. Ezért az Úr, miután összezavarta a nyelvüket, rábízta őket népenként egy-egy Vigyázóra. Később azonban sajnos ezek a vigyázók nem Istenről tettek igaz bizonyságot, hanem elkezdték magukat istenként imádtatni. Erről tesz bizonyságot fentebb az 1Kor.8,5 is. Az özönvíz után minden ember tisztában volt vele, hogy egy Isten van, mert csak Noé és családja menekült meg az előző világból. Az akkori egész emberiség tudta, hogy egy Isten teremtette az egész földet és mindent ami abban van. Hogyan lett akkor ebből egy olyan világ, amely több istent imádtat az emberekkel? Erre ad magyarázatot a 82.-es zsoltár, a Vigyázók léte, valamint a Dániel 10. fejezetéből idézett szakasz. De még számos helyen látunk a területi megoszlásra példákat. Nézzünk meg egy párat.

4 (Az egyiptombeliek pedig temették azokat akiket megölt az Úr ő közöttük, minden elsőszülöttjüket; az isteneiken is ítéletet tartott az Úr.) (4Móz 33,4)

Az egyiptomiaknak is valóságos szellemi hatalommal rendelkező isteneik voltak. A varázslók kígyóvá tudták változtatni a botjukat, ahogyan Mózes. Vérré tudták változtatni a vizet, ahogyan Mózes. Békákat is fel tudtak hozni, hasonlóan Mózeshez, de tetveket már nem tudtak felhozni, ahogyan Mózes. Ekkor beismerték, hogy ez bizony Isten ujja (2Móz.8,19). Az Egyiptom felett lévő szellemi hatalmasságnak „eddig tartott az ereje”. Az összes többi csapást már nem tudta leutánozni. Azokban Isten megmutatta, hogy Ő az egyedüli Isten, és minden olyan szellemiség fölött Ő uralkodik, akik magukat Egyiptomban isteneknek mondják.

De ott van Naámán példája is, aki Szíriában főember volt. Egy Izraelből fogságba vitt kislány mondta neki, hogy a Samáriában lévő próféta meg tudná gyógyítani a bélpoklosságból, vagyis a leprából. Ekkor engedélyt kért a királyától, és elment Elizeushoz. Mivel a Jordánban csodásan meggyógyult, felismerte, hogy Izrel Istene az igaz Isten.

15 Azután visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, és bemenve megállt előtte, és mondta: Íme, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izraelben! [...] 17 És mondta Naámán: Ha nem; adj kérlek a te szolgádnak e földből annyit, amennyit elbír két öszvér; mert a te szolgád többé égőáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak. (2Kir 5,15 és 17)

Naámán nagyon is tisztában volt vele, hogy az istenek hatalma adott területekhez kapcsolódik. Mivel meglátta, hogy Izrael Istene az igaz Isten, ezért számára teljesen természetes volt, hogy azon a földön akarja Istent imádni, amely annak az igaz Istennek a hatalma alatt van. Ezért vitt földet Izraelből. Az igaz Isten földjén akarta imádni az igaz Istent! De hasonlóan jártak azok az emberek is, akiket betelepítettek Samária földjére. Ők nem tudták, hogy hogyan kell tisztelni Izrael Istenét, ezért sok csapás zúdult rájuk.

24 És más népet telepített be Asszíria királya Babilóniából, Kutából, Avából, Hámátból és Sefárvaimból, és beszállította őket Samária városaiba az Izrael fiai helyett, akik birtokba vették Samáriát, és annak városaiban laktak. 25 És történt ott lakásuk kezdetén, hogy nem az Urat félték, és az Úr oroszlánokat bocsátott rájuk, amelyek többet megöltek közülük. 26 Mondták azért Asszíria királyának: A pogányok, akiket ide hoztál és Samária városaiba telepítettél, nem tudják e föld Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az rájuk, amelyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene tiszteletének módját. 27 Parancsolt azért Asszíria királya, mondva: Vigyetek oda egyet a papok közül, akiket onnan elhoztatok, aki menjen el és lakjon ott, és tanítsa meg őket ama föld Istene tiszteletének módjára. 28 És elment egy a papok közül, akiket Samáriából elvittek, és lakott Béthelben, és megtanította őket, hogy miképp tiszteljék az Urat. (2Kir 17,24-28)

Isten keze rájuk nehezedett, mert nem tudták, hogy azon a földön Őt kell tisztelni. Ekkor elkezdték Őt tisztelni, de mellette még a saját isteneiket is tisztelték. Izrael földjén egyértelműen a mi Urunk, az egy élő Isten az Úr. Az az Ő területe. Ez a valóság még Jézus idejében is, amikor testben itt járt a földön. Izrael felett az Isten az Úr, és ezt még a tisztátalan szellemek is tudták. Nézzük meg, hogy szólítja meg Jézust az egyik Júdeában lévő tisztátalan szellem:

23 Volt pedig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan szellem volt, és felkiáltott, 24 És mondta: Ah! mi dolgunk van nekünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-e, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje. (Mk 1,23-24)

Egyértelműen az „Isten Szentjének” nevezte Jézust. Mivel Izrael ott az Istent imádta, ezért a területe fölött is Isten volt az Isten. Nem így szólítják meg Jézust a pogány területen élő démonok.

7 És fennhangon kiáltva mondta: Mi közöm nekem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem. (Mk 5,7)

Ez a démon Jézust a „magasságos Isten Fiának” nevezi. Tudta, hogy az ő területe fölött lévő istenség fölött még van más hatalom, ezért úgy nevezte meg, hogy az „én istenem fölött lévő magasságos Isten Fia”. Tudta, hogy a területe fölött lévő istenség nem a legmagasabb szellemi hatalom.

Egy-egy város fölött is vannak szellemi hatalmasságok. ilyennel küzdött meg Pál is Efézusban:

32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? [...](1Kor 15,32)

Efézusban nem vadállatokkal küzdött. Szellemi hatalmasságokkal, amelyeket fenevadaknak nevez. Ez a hatalmasság indította fel az egész várost, hogy órákon át kántálják a nevét (ApCsel.19,34).

Ezek a szellemi hatalmasságok azok, akik rosszat tesznek az emberekkel, ha nem imádják őket. Ebből jön a sok babona is, hogy ezt és ezt kell tenni, nehogy baj történjen. Ezek mind-mind az adott területek szellemi hatalmasságainak a követlményei. Az ő hatalmuknak azonban Jézus a kereszthalálával véget vetett. Már csak arra várunk, hogy Jézus teljesen magához vegye a népeket, és teljesen átvegye tőlük a hatalmat.

8 Kérjed tőlem és odaadom neked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. (Zsolt 2,8)

5 És szült fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtatott annak fia Istenhez és az ő királyi székéhez. (Jel 12,5)

Végül minden uralom Jézus alá fog vettetni, és Ő fog uralkodni minden nép és nemzet fölött (Ézs.9,7; Ef.1,21-22;). Ő az a kő, amely ledönti a Nabukodonozor álmában bemutatott állóképet, amely az emberi birodalmakat mutatja be.

34 Nézted, amíg egy kő leszakadt kéz érintése nélkül, és letörte azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzta azokat. 35 Akkor eggyé zúzódott a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lettek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapta azokat a szél, és helyüket sem találták azoknak. Az a kő pedig, amely leütötte az állóképet nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet. (Dán 2,34-35)

24 Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. 25 Mert addig kell neki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. 26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 27 Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. 28 Mikor pedig minden alá vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. (1Kor 15,24-28)

Ő a mi Királyunk, az Uraknak Ura! Legyen most is és mindörökké minden dicsőség a mi Atyánké és az Ő szerelmes fiáé!

--------

Egy nagyon jó könyv a területi szellemekkel kapcsolatosan

Peter Wagner: Területi Szellemek

Alfa és Omega, a kezdet és a vég – Krisztus személye

 (véletlen törlés miatt újra feltöltve)

Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. (Jel 22,13)

Én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10,30)

Ha Krisztus személyét kutatjuk, akkor szinte véget nem érő utazásra indulunk, hiszen annyira gazdag a személyigése, hogy ahogyan János csak a földi cselekedeteiről azt mondja, hogy ha mind megirattak volna, akkor nem fogadhatnák be a könyvek (Jn.21,25). És ezek csak a földi itt tartózkodásának a cselekedetei.

Jézus többször is egyértelműen kijelentette magáról, hogy ő egy az Atyával, és ő az Atya egyszülött Fia. Sőt ezt még maga az Atya is kijelentette többször, hogy nekünk, embereknek ne legyen efelől semmi kétségünk (a vízkeresztégénél – Mk.1,11 és a megdicsőülés hegyén - Mt.17,5).

Maga az Atya is kijelentette magáról már az Ószövetségben, hogy Ő a kezdet és a vég.

Így szól az Úr, Izraelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincs Isten. (Ézs 44,6)

Hallgass rám Jákob és Izrael, én elhívottam, én vagyok, én vagyok az első és én az utolsó. (Ézs 48,12)

Ha Ő a kezdet, akkor mindenek előtt már léteznie kellett, hiszen vele kezdődött minden. Ezért is mondjuk, hogy Ő örökkévaló (Zsolt.90,2). Mózes első könyve a teremtéssel kezdődik. Ahhoz, hogy elkezdődhessen a teremtés, lennie kell egy személynek, aki által elkezdődhet. És a teremtés kezdetével kezdődött el az idő is. Mindannyian szinte kívülről tudjuk ezt a verset, hogy „ Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”(1Móz.1,1)

Az az Isten, aki a kezdetekben mindet alkotott, az Jézus személyében kimondja, hogy Ő megegyezik azzal, mert Ő az Alfa és Omega. Képzeljük el, hogy mit érezhetett János, mikor Jézus ezt mondta neki. Akkor már nem a mestere volt, hanem a mindenség Ura! Ahogyan megjelent Jézus Jánosnak, az is mind azt mutatta, hogy Ő (Jézus) a hatalommal és dicsőséggel teljes Isten. Ezért János pontosan tudhatta, hogy Jézus miről beszél. De hogyan is mondhatja ezt Jézus magáról? Úgy, hogy Ő és az Atya egyek.

Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; (Kol 1,15)

Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő rá nézve teremtettek; (Kol 1,16)

Jézus mindenek előtt született, és minden Őbenne teremtetett. Ha Őbenne lakozik az Istenség teljessége testileg (Kol.2,9), akkor az azt jelenti számunkra, hogy minden anyagi (akár szellemi akár fizikai) megnyilvánulás Krisztusban van. Ezzel bizonyságát adja annak, hogy valóban Ő a kezdet.

Itt szeretnék egy kis kitérőt tenni, mert úgy érzem, mintha az arianizmus újra kezdené bontogatni a szárnyait. (megjegyzés: Az arianizmus lényege, hogy a Fiú nem örkötől való.) Egyre több helyről hallani, hogy a „szentháromság” az egy tan, mert Isten csak egy van. Ezt hordozza az Unitárius egyház is, hogy Jézus csak egy jó ember volt. Bár Jézus többször maga mondja el, hogy milyen a viszonya az Atyához. Ha egy személy, esetünkben Jézus, csak és kizárólag azt mondja, amit az Atya mond, és kizárólag azt teszi, amit az Atya tesz, akkor az a két személy, bár különállók, de mégis egyek. Hiszen a Fiú személye nem különül el az Atyáétól, hiszen a maga akarata szerint semmit, de valósággal semmit nem cselekszik. Másképp mondva, ha a Fiúval kapcsolatba kerülünk, akkor nem Őt találjuk, hanem az Atyát, hiszen minden amit mond és tesz, az nem Ő, hanem az Atya rajta keresztül. Nem tudjuk Jézus személyét különválasztani az Atyáétól. Nincs olyan, hogy Jézus ilyen vagy olyan, mert minden tulajdonsága megegyezik az Atyáéval. És a Szent Szellem is ugyanezt képviseli. Ő sem szól és tesz mást, mint az Atya (Jn.8,28). Nincs olyan, hogy Ő magától tenne vagy szólna bármit is.

A Szent Szellem megértéséhez hadd hozzak egy példát. Az egész Istenség olyan hatalmas, hogy mi, kis emberek nem tudnánk Őt befogadni. Jézusban testesül meg az Isten (Kol.1,17; Kol.2,9). A Szent Szellemen kereszül pedig munkálkodik a szellemvilág szintjén (Mt.12,28; Róm.15,19). Ezért – csak a példa kedvéért, képzeljünk el egy nagy görögdinnyét. Ezt a dinnyét egyikünk sem tudja egyben megenni, mert túl nagy ahhoz. Ha azonban felvágjuk kis darabokra, akkor bárki lenyelheti. Pontosan így működik irányunkban a Szent Szellem. Az Atya olyan hatalmas, hogy nem fogadhatja be egy ilyen kis teremtmény, mint az ember. Egyáltalán egy teremtmény sem. Ezért a Szent Szellemén keeresztül, magát „felaprózva”, mindannyiunkban lakozást vehet. És mértéke velünk együtt növekedhet. Ahogyan képesek vagyunk többet befogadni Belőle, úgy lehet bennünk egyre több az Istenből. És még egy fontos dolog. Ezzel mindannyiunkban ugyanaz az egy Isten lesz, ha egy Szellemet veszünk. Ezért Isten bármelyik személyével kerülünk kapcsolatba, akkor magával, az EGY Istennel, a mi Atyánkkal kerülünk kapcsolatba, a Biblia Istenével, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével, aki a Vagyok.

Én vagyok az Alfa és az Ómega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható. (Jel 1,8)

Most, hogy már tisztáztuk, hogy Jézus egy az Atyával, és Ő a kezdet és a vég, a Mindenható. Nézzük meg, hogy ez milyen „új” érdekességet tár még elénk.

Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, (Zsid 1,2)

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9)

Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. (Jn 1,3)

A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. (Jn 1,10)

Pálon, és Jánoson keresztül is bizonyságot tesz a Szent Szellem, hogy Krisztuson keresztül lett minden megalkotva az egész teremtésben. (megjegyzés: ahogyan a Szent Szellem szellemben képviseli az Atyát a teremtésben, úgy Jézus a „megtestesülés” – legyen az fizikai vagy szellemi megtestesülés szintjén – képviseli.)

Itt még egy fogalmat tisztáznunk kell. Mégpedig mit jelent az, hogy „által”. A legegyszerűbben talán egy népdallal tudnám elmondani. Biztosan sokan megtanultuk az iskolában az „Által mennék én a Tiszán ladikon” dalt. Ebben tisztán látszik, hogy át szeretnék menni a Tisza túlsó partjára. Keresztül szeretnék menni rajta. Szóval az által kifejezés azt mondja, hogy valamin, vagy valakin keresztül. Tahát ha mindeneket Jézus által teremtett, akkor Jézuson keresztül teremtette az Atya.

A teremtés elején azt olvassuk, hogy az Atya szólt, és lett. Egészen addig, amíg az embert nem alkotta.

És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké. (1Móz 2,7)

Az embert nem csak a szavával teremtette, hanem itt azt olvassuk, hogy formálta. Amennyiben Jézuson keresztül teremtett mindent, akkor itt azt kell látnunk, hogy Jézus formálta meg az első embert, és Jézus volt az, aki belelehellte az életnek lehelletét az orrába. És ennek egyenes következménye, hogy Ádám először Jézust pillantotta meg.

Innen ugorjunk pár ezer évet. Egészen Krisztus feltámadásának idejéig. Az Isten, aki teremtett mindent, eljött, hogy megmentse az Ő teremtményét, akit a maga képére és hasonlatosságára alkotott. Azért, hogy végre eggyé válhasson vele. Önmagát adta váltságul a bűnökért, hogy megmenekülhessünk a haláltól. Ha visszaemlékezünk, akkor az éden kertjében nem volt tilos az embernek az élet fája, csak a jó és gonosz tudásának fájától tiltotta el Isten az embert. És ma nekünk Jézus Krisztus, a messiás áldozatán keresztül ugyanaz az örök élet van megígérve, mint amire szánt bennünket a mi Istenünk és alkotónk. És mit tett a mi teremtőnk, miután eljött, odaadta magát a bűneinkért váltságul, elszenvedte a kínhalált és a mi ítéletünket:

Ismét mondta azért nekik Jézus: Békesség nektek! Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, és mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet: (Jn 20,21-22)

Már nem az orrába lehellt, hanem rájuk lehellt, de most már a Szent Szellemet lehellte az emberbe. Ugyanaz, aki az első emberbe lehellt, mindezek után újra lehellt az emberre, hogy immár vegye azt a Szellemet, amellyel egyesülni tud Vele egy örök életre. Milyen csodálatos! És milyen csodálatos lehetett ez Jézusnak, aki ezt mindkét alkalommal megtette!

Így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. (1Kor 15,45)

Jézus által lett az ember számára elérhető az örök élet, és a megelevenített kapcsolat Istennel. Ezért lett Ő a megelevenítő szellem, mert a Benne való hit és engedelmesség nélkül nem kaphatjuk meg a megelevenítő szellemet. Megint azt a szót kell használnunk, hogy általa.

Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához. (Ef 2,18)

Mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam. (Jn 14,6)

Az Atyánkkal csak a Krisztus Jézuson keresztül (Jézus Krisztus által) lehet kapcsolatunk. Nincs más út. Egyedül a megtérésen, bemerítkezésen és az engedelmességen át mehetünk be végül az Isten országába. Jézus az út, és Ő az ajtó is (Jn.10,9). Kizárólag rajta keresztül lehet igazi életünk, immár Istennel együtt. Ő megtette mindenkiért azt, amit megtehetett. Innen már mindenki szabad akaratából eldöntheti, hogy mit választ.

És mondta nekem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. (Jel 21,6)

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,54) Mert az én hústestem bizony étel és az én vérem bizony ital. (Jn 6,55) Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. (Jn 6,56) Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,57) Ez az a kenyér, aki a mennyből szállt alá; nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (Jn 6,58)

És tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, (Zsid 5,9)