Alfa és Omega, a kezdet és a vég – Krisztus személye

 (véletlen törlés miatt újra feltöltve)

Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. (Jel 22,13)

Én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10,30)

Ha Krisztus személyét kutatjuk, akkor szinte véget nem érő utazásra indulunk, hiszen annyira gazdag a személyigése, hogy ahogyan János csak a földi cselekedeteiről azt mondja, hogy ha mind megirattak volna, akkor nem fogadhatnák be a könyvek (Jn.21,25). És ezek csak a földi itt tartózkodásának a cselekedetei.

Jézus többször is egyértelműen kijelentette magáról, hogy ő egy az Atyával, és ő az Atya egyszülött Fia. Sőt ezt még maga az Atya is kijelentette többször, hogy nekünk, embereknek ne legyen efelől semmi kétségünk (a vízkeresztégénél – Mk.1,11 és a megdicsőülés hegyén - Mt.17,5).

Maga az Atya is kijelentette magáról már az Ószövetségben, hogy Ő a kezdet és a vég.

Így szól az Úr, Izraelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincs Isten. (Ézs 44,6)

Hallgass rám Jákob és Izrael, én elhívottam, én vagyok, én vagyok az első és én az utolsó. (Ézs 48,12)

Ha Ő a kezdet, akkor mindenek előtt már léteznie kellett, hiszen vele kezdődött minden. Ezért is mondjuk, hogy Ő örökkévaló (Zsolt.90,2). Mózes első könyve a teremtéssel kezdődik. Ahhoz, hogy elkezdődhessen a teremtés, lennie kell egy személynek, aki által elkezdődhet. És a teremtés kezdetével kezdődött el az idő is. Mindannyian szinte kívülről tudjuk ezt a verset, hogy „ Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.”(1Móz.1,1)

Az az Isten, aki a kezdetekben mindet alkotott, az Jézus személyében kimondja, hogy Ő megegyezik azzal, mert Ő az Alfa és Omega. Képzeljük el, hogy mit érezhetett János, mikor Jézus ezt mondta neki. Akkor már nem a mestere volt, hanem a mindenség Ura! Ahogyan megjelent Jézus Jánosnak, az is mind azt mutatta, hogy Ő (Jézus) a hatalommal és dicsőséggel teljes Isten. Ezért János pontosan tudhatta, hogy Jézus miről beszél. De hogyan is mondhatja ezt Jézus magáról? Úgy, hogy Ő és az Atya egyek.

Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; (Kol 1,15)

Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő rá nézve teremtettek; (Kol 1,16)

Jézus mindenek előtt született, és minden Őbenne teremtetett. Ha Őbenne lakozik az Istenség teljessége testileg (Kol.2,9), akkor az azt jelenti számunkra, hogy minden anyagi (akár szellemi akár fizikai) megnyilvánulás Krisztusban van. Ezzel bizonyságát adja annak, hogy valóban Ő a kezdet.

Itt szeretnék egy kis kitérőt tenni, mert úgy érzem, mintha az arianizmus újra kezdené bontogatni a szárnyait. (megjegyzés: Az arianizmus lényege, hogy a Fiú nem örkötől való.) Egyre több helyről hallani, hogy a „szentháromság” az egy tan, mert Isten csak egy van. Ezt hordozza az Unitárius egyház is, hogy Jézus csak egy jó ember volt. Bár Jézus többször maga mondja el, hogy milyen a viszonya az Atyához. Ha egy személy, esetünkben Jézus, csak és kizárólag azt mondja, amit az Atya mond, és kizárólag azt teszi, amit az Atya tesz, akkor az a két személy, bár különállók, de mégis egyek. Hiszen a Fiú személye nem különül el az Atyáétól, hiszen a maga akarata szerint semmit, de valósággal semmit nem cselekszik. Másképp mondva, ha a Fiúval kapcsolatba kerülünk, akkor nem Őt találjuk, hanem az Atyát, hiszen minden amit mond és tesz, az nem Ő, hanem az Atya rajta keresztül. Nem tudjuk Jézus személyét különválasztani az Atyáétól. Nincs olyan, hogy Jézus ilyen vagy olyan, mert minden tulajdonsága megegyezik az Atyáéval. És a Szent Szellem is ugyanezt képviseli. Ő sem szól és tesz mást, mint az Atya (Jn.8,28). Nincs olyan, hogy Ő magától tenne vagy szólna bármit is.

A Szent Szellem megértéséhez hadd hozzak egy példát. Az egész Istenség olyan hatalmas, hogy mi, kis emberek nem tudnánk Őt befogadni. Jézusban testesül meg az Isten (Kol.1,17; Kol.2,9). A Szent Szellemen kereszül pedig munkálkodik a szellemvilág szintjén (Mt.12,28; Róm.15,19). Ezért – csak a példa kedvéért, képzeljünk el egy nagy görögdinnyét. Ezt a dinnyét egyikünk sem tudja egyben megenni, mert túl nagy ahhoz. Ha azonban felvágjuk kis darabokra, akkor bárki lenyelheti. Pontosan így működik irányunkban a Szent Szellem. Az Atya olyan hatalmas, hogy nem fogadhatja be egy ilyen kis teremtmény, mint az ember. Egyáltalán egy teremtmény sem. Ezért a Szent Szellemén keeresztül, magát „felaprózva”, mindannyiunkban lakozást vehet. És mértéke velünk együtt növekedhet. Ahogyan képesek vagyunk többet befogadni Belőle, úgy lehet bennünk egyre több az Istenből. És még egy fontos dolog. Ezzel mindannyiunkban ugyanaz az egy Isten lesz, ha egy Szellemet veszünk. Ezért Isten bármelyik személyével kerülünk kapcsolatba, akkor magával, az EGY Istennel, a mi Atyánkkal kerülünk kapcsolatba, a Biblia Istenével, Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével, aki a Vagyok.

Én vagyok az Alfa és az Ómega, kezdet és vég, ezt mondja az Úr, aki van és aki volt és aki eljövendő, a Mindenható. (Jel 1,8)

Most, hogy már tisztáztuk, hogy Jézus egy az Atyával, és Ő a kezdet és a vég, a Mindenható. Nézzük meg, hogy ez milyen „új” érdekességet tár még elénk.

Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, (Zsid 1,2)

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9)

Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. (Jn 1,3)

A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. (Jn 1,10)

Pálon, és Jánoson keresztül is bizonyságot tesz a Szent Szellem, hogy Krisztuson keresztül lett minden megalkotva az egész teremtésben. (megjegyzés: ahogyan a Szent Szellem szellemben képviseli az Atyát a teremtésben, úgy Jézus a „megtestesülés” – legyen az fizikai vagy szellemi megtestesülés szintjén – képviseli.)

Itt még egy fogalmat tisztáznunk kell. Mégpedig mit jelent az, hogy „által”. A legegyszerűbben talán egy népdallal tudnám elmondani. Biztosan sokan megtanultuk az iskolában az „Által mennék én a Tiszán ladikon” dalt. Ebben tisztán látszik, hogy át szeretnék menni a Tisza túlsó partjára. Keresztül szeretnék menni rajta. Szóval az által kifejezés azt mondja, hogy valamin, vagy valakin keresztül. Tahát ha mindeneket Jézus által teremtett, akkor Jézuson keresztül teremtette az Atya.

A teremtés elején azt olvassuk, hogy az Atya szólt, és lett. Egészen addig, amíg az embert nem alkotta.

És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké. (1Móz 2,7)

Az embert nem csak a szavával teremtette, hanem itt azt olvassuk, hogy formálta. Amennyiben Jézuson keresztül teremtett mindent, akkor itt azt kell látnunk, hogy Jézus formálta meg az első embert, és Jézus volt az, aki belelehellte az életnek lehelletét az orrába. És ennek egyenes következménye, hogy Ádám először Jézust pillantotta meg.

Innen ugorjunk pár ezer évet. Egészen Krisztus feltámadásának idejéig. Az Isten, aki teremtett mindent, eljött, hogy megmentse az Ő teremtményét, akit a maga képére és hasonlatosságára alkotott. Azért, hogy végre eggyé válhasson vele. Önmagát adta váltságul a bűnökért, hogy megmenekülhessünk a haláltól. Ha visszaemlékezünk, akkor az éden kertjében nem volt tilos az embernek az élet fája, csak a jó és gonosz tudásának fájától tiltotta el Isten az embert. És ma nekünk Jézus Krisztus, a messiás áldozatán keresztül ugyanaz az örök élet van megígérve, mint amire szánt bennünket a mi Istenünk és alkotónk. És mit tett a mi teremtőnk, miután eljött, odaadta magát a bűneinkért váltságul, elszenvedte a kínhalált és a mi ítéletünket:

Ismét mondta azért nekik Jézus: Békesség nektek! Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelt, és mondta nekik: Vegyetek Szent Szellemet: (Jn 20,21-22)

Már nem az orrába lehellt, hanem rájuk lehellt, de most már a Szent Szellemet lehellte az emberbe. Ugyanaz, aki az első emberbe lehellt, mindezek után újra lehellt az emberre, hogy immár vegye azt a Szellemet, amellyel egyesülni tud Vele egy örök életre. Milyen csodálatos! És milyen csodálatos lehetett ez Jézusnak, aki ezt mindkét alkalommal megtette!

Így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. (1Kor 15,45)

Jézus által lett az ember számára elérhető az örök élet, és a megelevenített kapcsolat Istennel. Ezért lett Ő a megelevenítő szellem, mert a Benne való hit és engedelmesség nélkül nem kaphatjuk meg a megelevenítő szellemet. Megint azt a szót kell használnunk, hogy általa.

Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Szellemben az Atyához. (Ef 2,18)

Mondta neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam. (Jn 14,6)

Az Atyánkkal csak a Krisztus Jézuson keresztül (Jézus Krisztus által) lehet kapcsolatunk. Nincs más út. Egyedül a megtérésen, bemerítkezésen és az engedelmességen át mehetünk be végül az Isten országába. Jézus az út, és Ő az ajtó is (Jn.10,9). Kizárólag rajta keresztül lehet igazi életünk, immár Istennel együtt. Ő megtette mindenkiért azt, amit megtehetett. Innen már mindenki szabad akaratából eldöntheti, hogy mit választ.

És mondta nekem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. (Jel 21,6)

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,54) Mert az én hústestem bizony étel és az én vérem bizony ital. (Jn 6,55) Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. (Jn 6,56) Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,57) Ez az a kenyér, aki a mennyből szállt alá; nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (Jn 6,58)

És tökéletességre jutva, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek, (Zsid 5,9)

Jézus hatalmának és jelentőségének kisebbítése a Bibliában (Modern Bibliák eltérései 5.rész)

A sorozat első részében megnéztük, hogy Jézus Istenségét hogyan csorbítják a kisebbségi vagy kritikus szövegeken alapuló modern bibliafordítások. Most visszatérünk Jézus személyéhez, amely folyamatos céltáblája ezeknek a változtatásoknak, és megnézzük azokat a változtatásokat, amelyek Jézus hatalmát és jelentőségét csorbítják.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

Jel.6,17

                          Váradi-Károli                                                  Revideált Új Fordítás

Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? (Jel 6,17)

mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?" (Jel 6,17)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy egyes szám harmadik személyből többes szám harmadik szeméybe rakja a verset ezen a helyen.

Probléma: Itt egyértelműen a Bárány haragjáról van szó, és nem az Atya és a Fiú együttes haragjáról. Ezzel a változtatással ezt a verset összhangba hozzák a Jel.1,7 megváltoztatásával. Mindkét Ige így már arra utal, hogy Jézus második eljövetele kegyelemmel lesz, és nem ítélettel. Ezzel Jézus jelentőségét kisebbítik, mert a Jn.5,22-23 szerint, az Atya Jézusnak adta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan tisztelik az Atyát. De még Pál is erről a haragról és veszedelemről ír a 2Thessz.1,7-8-ban: „...amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.”

1Kor.5,5

                          Váradi-Károli                                                 Revideált Új Fordítás

Átadjuk az ilyent a Sátánnak a hústestnek veszedelmére, hogy a szellem megtartasson az Úr Jézusnak ama napján. (1Kor 5,5)

átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. (1Kor 5,5)

A RÚF, az EFO, a REV, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanazt mondja ezen a helyen. Vida Sándor Újszövetsége megtartotta Jézus nevét.

Probléma: Ugyanaz a helyzet, mint az előző versnél. Jézus az Úr. Ezért az Úr napja is egyértelműen hozzá kötődik. Ha elveszik innen az ő nevét, akkor már könnyen megmagyarázható más úrral is ez a vers.

Róm.14,10

                          Váradi-Károli                                                 Revideált Új Fordítás

Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. (Róm 14,10)

Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. (Róm 14,10)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, és a katolikus SZIT is ugyanazt mondja ezen a helyen. A KNB  megtartotta Jézus nevét.

Probléma: Akik a Krisztuséi, akik az Úrban halnak meg, azok Krisztus ítélőszéke elé fognak állni. A nem hívők, pedig a nagy ítéletkor az Atya trónja elé fognak állni (Jel.20,12). Ezzel a változtatással megint Jézus szerepét és jelentőségét csökkentik azzal, hogy az övéinek az ítéletét elveszik tőle, és Istennek adják.

Ef.3,9

                          Váradi-Károli                                                 Revideált Új Fordítás

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9)

és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy megváltoztatja a verset ezen a helyen.

Probléma: Az egész teremtés Krisztuson keresztül jött létre. Erről tesz bizonyságot a Kolossé levél első fejezete, és a Zsid.1,2 is. Krisztus nélkül nincs ez a teremtés, amelyben mi is élünk. Ismét afelé terelik a gondolkodásunkat, hogy egy Isten van, és a Fiú személyét próbálják az emberfia szintjére leszorítani. A világban több szellemi irányzat is jelen van, ahol valóban egy Istenben hisznek, de a Fiút már nem tudják hová tenni. Ezekkel a változtatásokkal megkönnyítik azoknak a szellemi irányzatoknak a Biblia elfogadását  egy kialakuló világvallás elősegítésére.

Jel.19,1

                          Váradi-Károli                                                 Revideált Új Fordítás

És ezek után hallottam mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, ezt mondva: Alleluja! Az üdvösség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! (Jel 19,1)

Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: "Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, (Jel 19,1)

A RÚF, az EFO, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy kihagyja az Urat ebből a versből. A Revideált Károliban (REV) megtalálható az „Úr” kifejezés.

Probléma: Jézusnak kijár ugyanaz az isteni tisztelet, mint az Atyának. Minden szempontból! Itt a vers azt mondja, hogy az Úr (Jézus), a mi Istenünk! Ha azonban kihagyja az Úr kifejezést, akkor megint elveszi Jézustól az istenségét. Jézust az Atya valósággal úrrá tette mindenek felett (Mt.28,18).

Zsid.2,7

                          Váradi-Károli                                                Revideált Új Fordítás

Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, (Zsid 2,7)

Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, (Zsid 2,7)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is mind kihagyja ezt a részt ebből a versből.

Probléma: Ahogyan az előző versnél is láttuk, el akarják venni Jézustól azt a hatalmat,  amelyet adott neki az Atya. Mindkét vers arról tesz bizonyságot, hogy övé minden hatalom mennyen és földön. De a modern Bibliák ezt már elveszik Tőle.

1Kor.10,28

                          Váradi-Károli                                                 Revideált Új Fordítás

De ha valaki ezt mondja nektek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg amiatt, aki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége. (1Kor 10,28)

De ha valaki azt mondja nektek: "Ez bálványáldozati hús", ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. (1Kor 10,28)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is mind kihagyja ezt a részt ebből a versből.

Probléma: Ez a vers is ékes példája a tendenciáknak. Ez már a harmadik vers ebben a sorban, ahol  elveszik azt a kijelentést Jézusról, hogy Ő mindenek ura.

Ef.3,14

                          Váradi-Károli                                                   Revideált Új Fordítás

Ezért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, (Ef 3,14)

Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, (Ef 3,14)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy megváltoztatja a verset ezen a helyen.

Probléma: Elveszik Jézustól az Isten Fiúságot. Ez a vers sokadik bizonysága annak, hogy Jézus az Isten Fia. Más vallásoknak is kell egy „nagy” isten, de ahogyan írtam, az, hogy Istennek Fia legyen, az már nem fér bele azokba a vallásokba. Ezzel megint Jézus személyét és jelentőségét csökkentik.

Ebben a sorozatban témánként megpróbáltam érzékeltetni, hogy a modern Bibilák nem csak egyszerű fordításbeli különbségeket hordoznak, és ezek az eltérések igen komoly hatással vannak a kereszténység alaptanításaira. Még több téma és eltérés van a Fogadott szövegen alapuló, reformkori Bibliák és a modern görög szövegeken alapuló Bibliák között, amelyekre részletesen nem fogok kitérni. Ha valaki szeretne utánajárni, akkor itt van egy pár igehely:

Bibliai hitélet csorbítása

Mt.5,22; 1Jn.4,19; Mk.9,29; 1Kor.7,5; Csel.10,30; Mk.10,21; Lk.4,4; Lk.11,2 és 4; Csel.4,24; Csel.9,6; Csel.15,24; 1Tim.6,5; 1Tim.5,16;

Jézus, mint Isten Fia

Mt.8,29; Ef.3,14; Jn.6,69; Jn.9,35; Jn.12,41; Lk.4,41;

Isten személyének elmosása

Jel.15,3; Jel.14,5; Jel.19,1; Jel.20,12; Jel.5,14; Ef.3,14

Csak megerősíteni tudom azt a kijelentésem, hogy a reformkor Bibliái erősen megalapozott héber és görög szövegeken alapulnak. Még Kálvin János is hivatkozik írásaiban arra, hogy tisztában van a kéziratok közötti eltérésekkel, de a Textus Receptus szerinti változatot fogadja el igaznak. Amikor ő a magyarázatait készítette a Biblia könyveihez, akkor már a Textus Receptus is úgy jelent meg, hogy a margón jelölték a változatokat a többségi szöveghez képest. Mégsem választotta senki sem azokat a változatokat a Bibliája fordításának alapjául. Egyébként még maga Erasmus is azt írta az 1Tim.3,16-hoz, hogy szerinte is ott annak kellene állnia, hogy „aki” és nem annak, hogy „Isten”, de a szövegben mégis azt hagyta meg, mert a kéziratok azt bizonyították. Ezek a kéziratok sohasem voltak egyediek, és mindegyiknek meg volt a maga előzménye, amelyből jól nyomonkövethető az eredete és a hitelessége. A számos idézet is, amelyek szövege megyegyik a kéziratok szövegével, bizonyságot tesz a Textus Receptus hitelességéről.

Ki kell jelentenünk, hogy nem létezett olyan Biblia, amelynek a szövegére alapozzák a modern Bibliákat. A Kritikus szövegekből összeállított görög szöveg egyben sohasem létezett! A „nagy bizonyságok”, mint a Vatikáni és a Sínai kódexek is, több ezer eltérést tartalmaznak. A Sínai kódex körülbelül 23,000 javítást tartalmaz. A Textus Receptushoz képest, csak az evangéliumokból 3455 szót kihagy és 839-et hozzáad. 1114 szót egy másikkal helyettesít. Mindent összeszámolva 8972 eltérést mutat. A Vatikáni kódex hasonló eltéréseket mutat a Textus Receptushoz képest. Az evangéliumokból 2877 szót kihagy, 536 szót beilleszt, 935 szót pedig egy másikkal cserél fel. Mindösszesen 7578 eltérés van a Textus Receptushoz képest. A szövegkritikusok, különösen Westcott és Hort, ezt a kódexet, egy „tiszta”, változatlan szövegként jelölik. De ez a két kódex, az evangéliumokban több mint 3000 helyen tér el egymástól. 

De a modern görög szöveg, a Nestle-Aland szöveg is több mint 8000 eltérést tartalmaz a Többségi szövegekkel szemben.

Ahhoz kell igazán hit, hogy valaki a mai Bibliákat fogadja el hitelesnek.