A hét pecsét időrendje Jézus elmondásában

Én azért igen sírtam, hogy senki nem találtatott méltónak a könyv felnyitására és elolvasására, a ránézésre sem: És egy a Vének közül mondta nekem: Ne sírj: íme győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétjét. És láttam a királyi szék és a négy élőlény között és a Vének között egy Bárányt állni, mint egy megöltet, hét szarva és hét szeme volt, ami az Istennek hét Szelleme, amely elküldetett az egész földre. És eljött és elvette a könyvet a királyi székben ülőnek jobbkezéből. (Jel 5,4-7)

Volt egy könyvtekercs, amelyet senki sem volt méltó felnyitni, csak az Úr Jézus, mint Isten báránya. Ebben a tekercsben nagy titkok vannak, és ebben a tekercsben van megírva a mai világkorszakot záró események sorozata. Ezt Jézus áldozata előtt senki sem volt méltó elvenni az Atyától, sőt, még a ránézésére sem. De Jézus, mikor itt járt közöttünk, már akkor bizonyságot tett róla, hogy Ő valóban egy az Atyával, mert Ő már akkor ismerte ennek a tekercsnek a tartalmát és a tanítványainak elmondta mi fog történni. Ezt kapta meg később János elragadtatásban, a Jelenések könyvének tanúsága szerint. A blog előző két cikkében már utaltam rá, hogy a pecsétek felbontásának a Jelenések könyvében található sorrendje nem tükrözi  feltétlenül azok bekövetkezésének idejét. A bekövetkezés sorrendjét azonban Jézus maga mondja el nekünk. Ezt fogjuk ma egy kicsit közelebbről megvizsgálni.

Mikor pedig az olajfák hegyén ült, hozzá mentek a tanítványok magukban mondva: Mondd meg nekünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? (Mt 24,3)

Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, amikor mindezek beteljesednek? (Mrk 13,4)

Megkérdezték pedig őt, mondva: Mester, mikor lesznek azért ezek? és mi lesz a jel, mikor mind ezek meglesznek? (Lk 21,7)

Az evangéliumok rögzítették Jézus szavait, amikor válaszolt a tanítványok kérdésére a világ végét és az Ő eljövetelét illetően. Ha ezeket a szakaszokat összevetjük, akkor meg fogjuk kapni a Jelenések könyvében szereplő pecsétek felnyitásának sorrendjét. Az evangéliumokat fogjuk vezetőként használni, és azokhoz fogjuk a Jelenések könyvének eseményeit igazítani.

És Jézus felelve, mondta nekik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. 

(Mt 24,4-5)

Jézus pedig felelve nekik, kezdte mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket. Mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek. 

(Mrk 13,5-6)

Ő pedig mondta: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jönnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. 

(Lk 21,8)

Amennyiben Jézus ismerte teljesen a világ történetét, akkor el kell fogadnunk, hogy a hitetés az első pecsét felnyitásával indult el a világban. Persze itt is, mint sok más prófétikus képnél, több jelentéssel is számolnunk kell, de itt most megmaradunk Jézus elbeszélésénél. Úgy kezdi az eseményeket a világ végéről, hogy sok hitető fog jönni, akik Jézus nevében jönnek. Ez az első pecsét tartalmával egyezik meg a Jelenések könyvéből:

És láttam, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallottam, hogy a négy élőlény közül egy mondta, mintegy mennydörgésnek szavával: Jöjj és lásd. És láttam, és íme egy fehér ló, és a rajta ülőnél íj volt; és adatott neki korona; és kijöjjön győzve, és hogy győzzön. 

(Jel 6,1-2)

Sajnos az idők folyamán többen ezt a lovast az igaz evangéliummal azonosították, de amikor Jézust látjuk hasonló helyzetben, akkor sohasem íj van nála, hanem kard.

És láttam, hogy az ég megnyílt, és íme volt egy fehér ló, és aki azon ült, hivattatott Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel volt írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába volt öltöztetve és a neve Isten igéjének neveztetik. És mennyei seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. (Jel 19,11-15)

Volt pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jött ki; és az ő orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében. (Jel 1,16)

A szellem kardja az ige (Ef.6,17), és a hit pajzsa véd minket a gonosz tűzes nyilai (Ef.6,16) ellen. Jézus tehát a hitetés lovasáról beszél, aki nagyon hasonló hozzá és az igaz evangéliumhoz, de mégiscsak a hitetést hozza. Ezt támasztja alá a Jelenések könyvének több pontja is, amely a hamis prófétáról szól, aki a fenevadat fogja istenként bemutatni (Jel.13,12-14) és elhitetni a föld lakóit, hogy imádják a fenevadat (Jel.13,7-8). A hamis próféta leírásánál van egy fontos jelző, mégpedig az, hogy hasonló szarva van a bárányéhoz. Ezzel igencsak leszűkíti a hamis próféta hátterét, mely szerint keresztény körből fog származni. De ezt támasztja alá az a tény is, hogy a földből jön fel, mert a jó föld Krisztust (ebben az esetben Krisztus testét) szimbolizálja több helyen is az igében (Jel.12,15-16; 1Móz.1,10-13).

Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég. (Mt 24,6)

Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniük; de ez még nem a vég. (Mrk 13,7)

És mikor hallotok háborúkról és zendülésekről, meg ne félemljetek; mert ezeknek meg kell lenni előbb, de nem jön mindjárt a vég. Akkor mondta nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; (Lk 21,9-10)

A hitetést követően háborúkról beszél Jézus, amely a második pecsét felnyitásának a jellemzője:

És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam, hogy a második élőlény ezt mondta: Jöjj és lásd. És előjött egy másik, vörös ló, és aki azon ült, megadatott annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberek egymást öljék; és adatott annak egy nagy kard. 

(Jel 6,3-4)

A háborúkat általában országok vívták országok ellen. De Jézus következő szavai már nem országokról szólnak, hanem nemzetekről, vagyis nem feltétlenül országhatárokon túl nyúlnak ezek a háborúk, hanem országokon belüli háborúkról szól, ahol különböző népcsoportok támadnak egymásra. Ezt ma a világban nagyobb kiterjedésben éljük meg, mint a történelemben bármikor. Hiszen nem bizonyos meghódított területek elnyomott népei harcolnak a szabadságukért egy polgárháborúban, hanem sok helyen az országon belüli kisebbség harcol a többség ellen, vagy ami még rosszabb, elnyomott népcsoportok harcolnak más népcsoportok ellen országhatárokra való tekintet nélkül. Erről szól az afrikai történelem legutóbbi időszaka, de a terrorcselekmények és vallásháborúk is ezt mutatják. Erről Jézus így szól:

Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. (Mt 24,7)

Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok. (Mrk 13,8)

Akkor mondta nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen; És mindenfelé nagy földindulások lesznek, és éhségek és döghalálok; és rettegtetések és nagy jelek lesznek az égből. (Lk 21,10-11)

Jézus nagyon tömören fogalmaz, csak egy szóval utal a harmadik lovasra, aki a harmadik pecsét felbontásakor indul el, és gazdasági válságot, éhezést hoz a világra.

És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élőlény mondta: Jöjj és lásd. Láttam azért, és íme egy fekete ló; és annak, aki azon ült, egy mérleg volt kezében. És hallottam a négy élőlény közt szózatot, amely ezt mondta: A búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár; de a bort és az olajat ne bántsd. (Jel 6,5-6)

Ennek a lovasnak a hatása ma már egyértelműen látszik, amikor a zöldségek ára a hús árával vetekedik. Akik meg tudják fizetni a luxus cikkeket, azokat nem fogja érinteni ennek a lovasnak a hatása, de a tömegeket igen. Ettől kezdve már nem lehet egy-egy verset az evangéliumokból teljesen megfeleltetni a Jelenések könyvével, mert csak egy-egy szóval mondja el, hogy mi következik. A „döghalálok” kifejezés a negyedik pecsét lovasára utal:

És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallottam a negyedik élőlény szavát, amely ezt mondta: Jöjj és lásd. És láttam, és íme egy fakó színű ló; és aki rajta ült, annak a neve halál, és a pokol követte azt; és adatott azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által. (Jel 6,7-8)

De még egy pillanatra itt meg kell állnunk, mert a „földindulásokról” is szólt már Jézus, amely a hetedik pecsét felnyitásának első eseménye, a hét angyal trombitálása előtt (Jel.8,5). Ezek után a mennyei szózatok és földindulások után fújják meg csak a trombitáikat az angyalok. Ez az, amelyre a Lk.21,11 utal. Vagyis Jézus elbeszéléséből már látszik, hogy a pecsétek tartalmának bekövetkezése nem követi a felbontásuk leírásának sorrendjét a Jelenések könyvéből.

A járványokkal közel egyidőben kezdődnek azok az üldözések, amelyek Jézus igaz követőit fogják sújtani:

Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. (Mt 24,9-10)

Ezt fejti ki a Mrk.13,9-13 és a Lk.21,12-19 igeszakasz is, amely az ötödik pecsét idejét fedi le, amikor is a mártírokat látjuk a mennyben (Jel.6,9-11). Ez az időszak az a hét éves időszak, amelynek az első felét nyomorúságnak, a második felét pedig nagy nyomorúságnak is nevezzük.

Az üldözések közepette is hírdetni fogják az evangéliumot azok, akik itt maradnak a nyomorúság idején (Mt.24,14; Mrk.13,10). Az akkori világállam (más néven a fenevad), amelynek a vezetője fog beülni az Isten templomába, világszerte üldözni fogja azokat, akik nem hajtanak neki fejet, és nem imádják őt (Jel.13.fejezet). Így teljesedik be az evangéliumokban leírt helyzet, hogy minden pogányok között hírdetni fogják Krisztus evangéliumát mindazok, akiket a hitükért elfognak és törvényszékek elé állítanak. Ez valóban a nagy nyomorúság kezdete lesz már. Ezt az időt sokan Jeruzsálem 70-es pusztulásával azonosítják, de ahogyan bizonyos próféciák akár többször is beteljesedhetnek, úgy ez is többször teljesedett be. Mert már Jézus kora előtt egyszer beteljesedett, a Makkabeusok könyvének tanúsága szerint, melyet a világi történelem is igazol. Ezért nem meglepő, hogy Jézus élete után 70-ben újra beteljesedett, de még várhatjuk a beteljesedését mégegyszer, egy következő templom idejében.

Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólt, ott állni, ahol nem kellene (aki olvassa, értse meg), akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; A háztetőn lévő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen; És a mezőn lévő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye. Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futásotok ne télen legyen. Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, amilyenek a világ kezdete óta, amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek. És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen hústest sem menekülne meg; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. (Mrk 13,14-20)

Mikor pedig látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve, akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. Akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból; és akik a mezőben, ne menjenek be abba. Mert azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokban a napokban; mert nagy szükség lesz e földön, és harag e népen. És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje. (Lk 21,20-24)

Csak Lukácsnál találjuk azt a kifejezést, hogy amikor látják seregektől körülvéve Jeruzsálemet, akkor tudják meg, hogy itt a vége Jeruzsálemnek. Ez már az armageddoni csata előképe, amely megegyezik a hatodik haragpohár eseményével, amikor kiszárad az Eufrátesz, hogy a seregek oda tudjanak gyűlni Jeruzsálem alá. Ezzel együtt elmondja azt is, hogy bemennek Jeruzsálembe a pogányok és ott végrehajtják Isten ítéletét, ahogyan Zakariásnál láttuk a Zak.14,2-ben. Ezzel az eseménnyel, már a hetedik pecsét, a hetedik haragpohár és a hetedik trombita után vagyunk, de a hatodik pecsét eseményei még csak ezután következnek.

Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek hatalmasságai megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. (Mt 24,29-30)

De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, És az ég csillagai lehullanak, és az egekben lévő hatalmasságok megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljönni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. 

(Mrk 13,24-26)

És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása a tanácstalanság miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog, Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljönni a felhőben, hatalommal és nagy dicsőséggel. (Lk 21,25-27)

A hetedik angyal is trombitált, és nagy szózatok lettek a mennyben, amelyek ezt mondták: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön-örökké uralkodik. És a huszonnégy Vén, aki az Isten előtt ül az ő királyi székeiben, esett az ő orcájára és imádta az Istent, Ezt mondva: Hálát adunk neked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki voltál és aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdted. (Jel 11,15-17)

Ezzel nyilvánvalóvá lett, hogy a hatodik pecsét eseményei az utolsók a pecsétek között, mert Jézus  ebben a sorrendben mondja el a történéseket. A hetedik trombita idejéből csak a választottak összegyűjtését emeli ki külön, amelyet a Jelenések könyve aratásnak nevez.

És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. (Mt 24,31)

És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig. (Mrk 13,27)

És láttam, és íme volt egy fehér felhő; és a felhőn ült valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló. És más angyal jött ki a templomból, nagy szóval kiáltva annak, aki a felhőn ült: Indítsd a sarlódat és arass; mert eljött a te órád, hogy arass, mert a földnek aratni valója megszáradt. Bocsátotta azért, aki a felhőn ült az ő sarlóját a földre; és learattatott a föld. (Jel 14,14-16)

Jézus elbeszélésének és a Jelenések könyvének egybevetése után már sokkal tisztábban lehet látni e korszak záró eseményeinek sorrendjét. Valóság az, amit az Úr mondott Jánosnak, hogy ne pecsételje be a Jelenések könyvét, hogy azt megérthessük, mert az idő közel van. Azzal, hogy Jézus már  a tekercs felbontása előtt elmondta, hogy abban mi található, egyértelműen tudtunkra adta, hogy Ő valóban egy az Atyával. Dicsőség és hála az Úrnak örökkön-örökké!

Azután mondta nekem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van. (Jel 22,10)