"Aki azt visszatartja..."

Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. (2Thessz 2,7)

Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: (Jak 5,17)

Krisztus testének, vagy mondhatjuk úgy is, hogy Isten népének, fontos szerepe van az emberiség történetében. Amikor Jézus itt járt, akkor bizonyságot tett arról, hogy eljött az Isten országa (Mt.9,35; Mt.12,28). Nem csak beszéddel, hanem bemutatva az Isten országának erejét és hatalmát.

Bár az írások nem sokat árulnak el a mindennapi keresztény élet gyakorlatáról, hanem inkább az útmutatásról, hogy hogyan éljük meg a hitünket, az Új Szövetség írásai mégis kifejezetten erős támaszt adhatnak nekünk, hogy hogyan éljük meg a hitünket. Nem szó szerint idézve, Gerhard Eberling írta, hogy a keresztény egyház története virtuálisan szinomímája a Biblia értelmezés történetének. Ez azt jelenti, hogy a korszakok egyházi élete tükrözte a Biblia értelmezésének állapotát. Ez a megállapítás teljesen helytálló. Ma, amellett, hogy már sokan nem tartják tévedhetetlennek Isten igéjét, már abban sem biztosak, hogy van-e abszolút igazság. Ha nem tudjuk elfogadni, hogy az igazmondó Isten ihlette a Bibliában lévő írásokat, és az mind igaz, ami meg van írva, akkor sohasem fogjuk tudni az életünk „horgonyát” Istenbe vetni. Nem lesz szilárd alapja az életünknek. Mit is mond Jézus,

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. (Mrk 13,31)

Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonló lesz a bolond emberhez, aki a fövenyre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. (Mt 7,24-27)

Azt mondja, hogy még ha a körülöttünk lévő világ elmúlik is, amit mond, az örökké megáll. Azért alapozhatjuk rá az életünk, mert az Isten semmilyen körülmények között nem vonja vissza a szavát. Ahogyan Jézus mondja, hogy az a bölcs ember, aki nem csak hallgatja, hanem meg is tartja az Ő beszédeit. De mit is jelent ez? Azt, hogy aszerint él. Alkalmazza az életében. Az vezeti az élete döntéseit. Az Isten igéjébe vetett hit alapján áll az élete, és elenged minden mást maga körül.

Ne ijedjünk meg, nem azt mondom, hogy egyik napról a másikra mindent megváltoztat az életében. Nem erről van szó. Erre nincs konkrét szabály, csak egy. Az a szabály, hogy az Úr vezetését kell követnünk ebben is. Ha valakit hív, és többet akar neki adni, akkor a legbölcsebb dolog, hogy megyünk vele, és az Ő kijelentéseire alapozzuk az életünket.

Ezután a kis kitérő után, térjünk vissza az egyházhoz. Már sokan nem is tudják, hogy az egyház, azt jelenti eredetileg, hogy a „kihívottak”, vagyis a világból kihívottak. Ennek sok oldala, területe van. Például, hogy ne a világ normái szerint éljen a gyülekezet, vagy ne a világ erkölcsei szerint éljen, vagy gyűlölje a gonoszt, stb. Emberként Jézusnak is meg kellett tanulnia gyűlölni a gonoszt (Ézs.7,15).

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; (Péld 8,13)

Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! (Zsolt 97,10)

Ha megnézzük, hogy a szolgálata idején Jézus milyen példát adott a tanítványainak, és milyen utasításokkal küldte ki őket, akkor megláthatjuk, hogy a tanítványoknak mi a dolga.

Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, démonokat űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. (Mt 10,8)

Elmenve azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! (Mt 28,19-20)

Nem olyan példát ad elénk, amelyben csak tétlenül nézzük, hogy mi zajlik a világban. A gonosz tevékenységét kell egyértelműen visszaszorítani, azzal, hogy kiszabadítsuk az embereket a gonosz hatalma és befolyása alól. És ami talán még fontosabb, arra szólítja fel a tanítványokat, hogy megtartsák mindazt, amit parancsolt nekik. Itt persze most könnyen mondhatja valaki, hogy ezt teszi, hogy hírdeti az evangéliumot, és arra nincs hatása, hogy valaki azt elfogadja vagy sem. A probléma ezzel azonban az, hogy legtöbb esetben nem tanítványokká tesszük az újakat, hanem csak hívőkké. Elhitetjük őket, hitetők vagyunk (1Thessz.2,3-4). Hiszen ha valaki maga nem gyakorolja a halottak feltámasztását, a betegek gyógyítását, és a démonok kiűzését, akkor az nem tudja erre megtanítani a másikat. Ahogyan egy mesterember is csak arra tudja megtanítani a tanítványát, amit maga is tud és csinál. Ha nincs tapasztalatom a szellemi világban, akkor nem tudok arra másokat megtanítani. Ha nem ismerem az Urat, akkor nem tudok másokat az Úr ismeretére megtanítani.

valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lesz. (Mt 5,19)

Az Úr azt értékeli, ha valaki nem csak hallgatója az igének és a parancsolatoknak (Jak.1,23), hanem cselekvője is. Ezért nagy a felelőssége a tanítóknak (Jak.3,1). Csak beszél Isten országáról, vagy jó példát mutat (1Pét.5,3). Ha konkrétabban akarunk a nyitó igéről beszélni, akkor azt kell észrevennünk, hogy Krisztus teste az, aki vissza tudja tartani a gonoszságot a földön. Krisztus menyasszonya az, akin keresztül az Úr uralkodik a gonosz fölött. Ezzel át is térhetünk arra, hogy mit mond az írás a hívő harcáról.

Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. (Ef 6,10-12)

Mert noha hústestben élünk, de nem hústest szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem hústestiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontva okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, (2Kor 10,3-5)

Mert még vérig nem álltatok ellent, tusakodva a bűn ellen. (Zsid 12,4)

A Szent Szellem ajándékai között ott szerepel a szellemek megítélése. Ez nagyobb kincs, mint ahogyan elsőre gondolnánk. Az Efézus levélből a fenti idézet azt mondja, hogy nem hús és vér ellen küzdünk, hanem szellemi hatalmasságok ellen. Ezért nagyon fontos, mondhatnám elengedhetetlen, hogy egy adott helyzetben felismerjük, hogy milyen szellemi erők állnak velünk szemben. Ismét Jézus példájával élve, amikor Péter kijelenti az Atyától, hogy Jézus az Isten fia, akkor azt a Szent Szellemtől kapja (Mt.16,17), de pár perccel később, amikor Péter szól, akkor a Sátánt dorgálja meg Péterben (Mt.16,23). Ilyen gyorsan változhat egy emberben a szellem, aki szól rajta keresztül. Ez még akár egy mondaton belül is megtörténhet. Ha ennyire gyorsan változik a szellemvilág, akkor nem teheti meg egyikünk sem, hogy kivonja magát a szellemi harcból, mert azzal rögtön áldozattá teszi magát. Ezért nem lehet feltenni a szemellenzőt, és azt mondani, hogy én szeretem az Urat, békében élem a magam kis életét, és nem veszek tudomást a világ szörnyűségeiről, illetve nem akarok tudni a szellemi dolgokról.

Ha nem akarom meglátni, hogy a világban milyen erők, mit tesznek, akkor ezzel szabad utat adok a gonosz terjedésének.  Az Úrral erősebbek vagyunk a gonosz erőknél. Ezért lett a második ige a cikk elején Illés példája, aki imádkozott, és nem esett eső három és fél évig. Igenis egy ember imája is jelentős erőt képvisel Isten országában.

És közületek öten százat elűznek, és közületek százan elűznek tízezret, és elhullanak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által. (3Móz 26,8)

Az Apostolok cselekedeteinek leírásában is észre kell vennünk, hogy egész tájegységeket, egész régiókat tudott egy ember szellemileg befolyásolni. De az evangélium hírdetésének egyenes következménye, hogy a hitre jutással, az ember már tudatosan is belép ebbe a szellemi harcba, és szükséges, hogy Isten országának erejét megtapasztalja, hogy megszabadulhasson a gonosz erők befolyása alól.

Hát ezt, az Ábrahám lányát, kit a Sátán megkötözött íme tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani e kötélből szombat napon? (Lk 13,16)

Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanem ha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát? (Mt 12,29)

És felocsúdnának az ördög tőréből, akitől fogva tartatnak az ő akaratának cselekvésére. (2Tim 2,26)

És Filep lemenve Samária városába, prédikálta nekik a Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmezett azokra, amiket Filep mondott, hallva és látva a jeleket, melyeket cselekedett. Mert sokakból, kikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimentek; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult. (ApCsel 8,5-7)

A magvető példája is remekül bemutatja ezt a szellemi harcot (Mk.4,14-20). Két fő területe van ennek a harcnak. Magunkban, a bukott önmagunk ellen, önmagunkért, illetve kifelé, másokért és a teremtett világért. A belső harc egyfajta befelé fordulással, az Úr Szellemének vezetése alatt zajlik, ahol először meg kell tanulnunk megismerni a különböző szellemi hangokat. Különbséget kell tudnunk tenni a saját, a démonok vagy gonosz erők, és az Úr hangja között. Ha ez megvan, akkor lehet utána már harcról beszélni. Amíg ez nincs meg, addig az ember nem tudja, hogy miért is gondolt vagy tett bizonyos dolgokat. De a Szent Szellem egyik ajándéka, a szellemek megítélése (1Kor.12,10), amely segít ennek elsajátításában és kezelésében.

Mert a hústest a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. (Gal 5,17)

Akik pedig Krisztuséi, a hústestet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. (Gal 5,24)

Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. (Lk 9,23)

Az óember (Ef.4,22; Kol.3,9) mindig a Szent Szellem munkája ellen törekszik, ezért küzdenünk kell ellene, hogy ne tudja a cselekedeteit véghezvinni. Ez egy belső harc, a hívő életének végéig. A külső harcok kicsit mások. Ott kijelentés nélkül egy tapodtat sem tehetünk, mert különben nem tudjuk, hogy kivel állunk szemben. Szeretném leszögezni, hogy itt nem a közbenjáró imákról van szó. Annak természetesen van helye, még akkor is, ha az Úr nem adott külön kijelentést a másik személyről (1Jn.5,16; Jak.5,13-15).

A másik személyén túlmenően, lehet bizonyos helyekért vagy területekért is imádkozni. Helyért imádkozva gondolhatunk itt Salamonra, amikor a templomszentelési imát mondja a Királyok Első könyvének 8. fejezetében. Azt a 82.-es és a 96-os zsoltárokból tudjuk, hogy Isten a népeket szellemi lényekre bízta. De a világ ura, a Sátán maga is szellemi lény. Ahogyan korábban olvashattuk az efézusbeliekhez írt levélből „nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen”. Ennek megfelelően a világ eseményeit is csak kétféle erő irányíthatja. Vagy az Úr áll a dolgok mögött, vagy a gonosz. Ahogyan Jézus is mondja, hogy nem lehet két úrnak szolgálni (Lk.16,13). Nincs több, csak kettő. Minden olyan esetben, amikor nem az Úrnak szolgálunk, akkor közvetve, vagy közvetlenül a gonoszt szolgáljuk. Ha befolyással szeretnénk lenni a körülöttünk lévő világ eseményeire, akkor imádkoznunk kell.

És igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érte az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek. (Jer 29,7)

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban lévőkért, hogy csendes és nyugalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. (1Tim 2,1-2)

Az imáinkkal tudunk befolyást gyakorolni a világ történelmére. Az imáinkat, könyörgéseinket még nyomatékosabbá tehetjük böjtöléssel. Akár egy démon kiűzése érdekében (Mt.17,21), vagy bármely más könyörgésünk megerősítéséért az Atya felé, ahogyan a niniveiek is könyörögtek a bűnbocsánatért (Jón.3,5). Igenis lassíthatjuk a gonosz terjedését, de még az Úr által elvégzett dolgok bekövetkezésének idejét is befolyásolhatjuk, mint például itt:

Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallottad az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr. Íme én téged a te atyáid közé takarítalak, és tetetsz a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, amelyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak. (2Krón 34,27-28)

Egy egész nép életére, hogy ne mondjam egy egész generáció életére hatással volt a király cselekedete, mert nem az ő életében jött el a veszedelem, hanem csak utána. Ugyanígy, amikor a világ gonoszságának erői ellen imádkozunk és könyörgünk, akkor a világ sorsára vagyunk hatással. Ne higgyük, hogy ha nem veszünk tudomást a gonosz erők munkájáról, akkor elkerülnek minket a gonosz tevékenységének hatásai. De akkor könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nem is értjük miért történhet meg velünk a rossz. Akkor nem irányítóivá, hanem elszenvedőivé válunk a környezetünknek. A bevető ige, a 2Thessz.2,7-ben szereplő erő, aki visszatartja a veszedelem fiát, az nem más, mint Krisztus teste, aki igenis imában és böjtben ellene megy a világi erőknek, és ezzel késlelteti a gonosz kiteljesedését. Ha a menyasszony, vagy más néven a győztesek, ahogyan a Jelenések könyve nevezi őket, elragadtatnak a földről, akkor már nem lesz itt az az erő, amely visszatartja a gonosz kiteljesedését, és el tud jönni a veszedelem (máshol: a kárhozat) embere.

Ha valaki hívőként mégis felteszi ezt a szemellenzőt, és nem hajlandó harcba bocsátkozni a világban lévő gonoszság ellen, akkor azzal kiszolgáltatja nemcsak a saját, hanem mások életét is a gonosznak. Ne várja senki, hogy ha nem harcol, akkor őt sem éri támadás. Ha a Sátán a Bibliát is támadja, akkor az élő embereket méginkább. Már csak abból is észre kellen vennünk, hogy harc van, hogy a gonosz támadásai nem állnak le. Sőt, ha valaki felveszi a harcot, akkor még nyilvánvalóbbá válnak ezek a támadások. Lássuk meg, hogy Pál mi mindent kapott egy-egy városban, azért, mert a gonosz szellemi erők felindították a lakosságot, hogy megakadályozza az evangélium hírdetését. Az Úr nem jólétet ígér a földi életre, és nem a világ szerinti békességet ígéri.

Jézus pedig felelve, mondta: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit én értem és az evangéliumért, Aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet. (Mrk 10,29-30)

Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjon a ti szívetek, se ne féljen! (Jn 14,27)

Meg kell döbbennünk, hogy amint a menyasszony elragadtatik a földről, eltűnik az az erő, amely képes a gonosz kiteljesedését megakadályozni, pedig maradnak még itt vallásos emberek, hívő keresztények.

Hogy mennyire nem szereti a Sátán, ha a végidőkre való felkészülést prédikálják, álljon itt példának id.Zimányi József prédikációjának egy részlete (12 perc). Amikor a fenevad bélyegének felvételénél arról tanít, hogy a hívők milyen szívvel adják oda az életüket. Lélekben igenis fel kell készülnünk arra, hogy az Úrért oda merjük adni az életünket! De ez a Sátánnak sohasem fog tetszeni, mert azt akarja, hogy felkészületlenül érjen minket az az idő.

https://drive.google.com/open?id=0B6DmKQsRQhfJODF3ZWl4a0JSa2c