A teljes írás Istentől ihletett ... (2Tim 3,16)
De mit mond az Írás? ...(Gal 4,30)
Ő
pedig felelt, és mondta: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem
minden igével, amely Isten szájából származik.
(Mt 4,4)
Ebben az írásban ismét az Ige ihletettségével foglalkozom,
mert olyan sok támadás éri ebben a tekintetben az igét, hogy úgy érzem, nem
lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem egy emberi alkotásról van szó, amikor a
bibliát olvassuk. A témával már korábban foglalkoztam egy kicsit más
szempontból, amikor azt néztük végig, hogy „szövegtechnikailag”, vagyis a
szavak használata alapján lehet-e ihletett az írás. 2019. áprilisban írtam
erről Az írás
ihletett? cikkben. Szintén hasonló téma volt, amikor azt
néztem végig, hogy egy fordítás lehet-e ihletett. Abban az írásban azt
vizsgáltuk, hogy a kéziratok másolatai, illetve a fordítások lehetnek-e
egyenértékűek az eredeti kéziratokkal, valamint létezik-e tökéletes fordítás. (A
bibliafordításokról, 2020. április)
Sajnos ma már általános nézet teológus körökben, és emiatt
az egyházakban is általában, hogy Isten a szerzők gondolatait ihlette, és ők a
saját szavaikkal leírták mindazt, amire emlékeztek, vagy amire megvolt az
ismeretük és a szókincsük. Legtöbbször a Bibliában található „hibákat” és
ellentmondásokat hozzák fel erre érvként. Ennek a nézetnek maga a Biblia mond
ellent, és ezt mindjárt meg is fogjuk látni.
De miért is fontos ez?
Azért, mert ha ez így lenne, akkor nem lehet tudni, hogy a
Biblia melyik része az, ami valóban Isten kijelentése, és melyik rész az, ami
emberi alkotás. Akkor ki tudná megmondani, hogy melyik részt kell komolyan
venni, és melyik rész az, amit az írt oda, aki leírta a szöveget. Ha nem minden
egyes szót Isten ihletett, és benne vannak az emberi tökéletlenségből származó
hibák, akkor hitünk alapjai inognak meg. Akkor valóban szükség lenne a
bibliakutatók verejtékes munkájára, hogy kihámozzák, hogy valóban mit is akart
Isten mondani. De ha nincs így, - és remélem ez az írás elolvasásának a végére
sokaknak nyilvánvaló lesz – akkor viszont nyugodtak lehetünk, mert az isteni
gondviselés megőrizte számunkra Isten beszédét, és nem csak az üzenetét, ahogyan
ezt az Egyszerű Fordítás borítóján olvashatjuk.
Az Írás bizonysága
De mit mond az Írás? ...(Gal 4,30)
Mert sohasem ember akaratából származott
a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent
emberei. (2Pt 1,21)
Az apostolok által szóló Szent Szellem arról tesz
bizonyságot, hogy úgy forgatták az Ószövetséget, mint Isten hiteles szavát. Az
Újszövetség tele van ószövetségi idézetekkel, és egyszer sem bizonytalanok
azok, akik az igéket idézik. Mindig teljes hitelt adnak az igének, és nem
kérdőjelezik meg annak helyességét. Péternél arról tesz bizonyságot az Úr
Szelleme, hogy egyetlen ige sem származott saját magyarázatból, hanem a Szent Szellem
ihletéséből szóltak Isten prófétái. Azt írták le, amit Isten mondott nekik. Nem
adtak hozzá személyes magyarázatot, még akkor sem, amikor nem értették, hogy
mit is kaptak (Dán.12,8).
Azt mondja az ige, hogy két vagy három tanú bizonyságára
megáll minden (2Kor.13,1). Ebben az esetben is, Péter levelén kívül, Pál
apostol Timótheushoz írt levele is arról tesz bizonyságot, hogy a teljes írás
Istentől ihletett:
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos..., (2Tim 3,16)
És nem is csak ihletett, hanem hasznos is. Hogyan másképp
lehetne hasznos, ha nem úgy kezelnénk az egész írást, mint Isten beszédét. Ha
nem tudnánk, hogy melyik rész az, ami Istentől van, és melyik rész az, ami nem,
akkor nem lehetne hasznos az egész írás. Sajnos ma már megkérdőjelezik Mózes
könyveit is, hogy egészében ő írta volna azokat. De annak, aki ezt állítja, két
komoly kérdéssel kell szembenéznie, mert Jézus elismeri, hogy Mózes könyveit
maga Mózes írta:
Mert Mózes azt mondta: Tiszteld atyádat
és anyádat. És: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg. (Mk 7,10)
Akkor ha mégsem Mózes írta Mózes könyveit, meg kell tudnunk
válaszolni ezt a két kérdést:
1. Ha Jézus nem tudta, hogy nem Mózes írta ezeket, mert a
közvélemény abban az időben Mózesnek tulajdonította, és ezért ő is úgy
gondolta, akkor hogyan mondhatja magáról, hogy Isten Fia, és honnan tudott
olyan dolgokat kijelenteni, amelyeket csak Isten tudhat? Akkor annyira
emberinek kellett volna lennie, hogy ezt a fontos körülményt nem látta. De
akkor hogyan lehetne elhinni neki, hogy a többi kijelentése pedig igaz? Hogyan
mondhatta akkor, hogy én és az Atya egy vagyunk (Jn.10,30), ha ezt nem tudta?
2. Ha tudta, hogy nem Mózes írta a könyveit, és mégis úgy
tett, mintha Mózes írta volna, akkor pedig nem lenne bűntelen. Akkor hogyan
tudott minket megváltani, ha nem volt bűntelen? Ez a kérdés önmagában is
káromlás, mert az Atya tett bizonyságot arról, hogy Jézus bűntelen volt
(2Kor.5,21; Ézs.53,9; 1Pét.2,22; Jn.10,25; ApCsel.17,31; stb).
Szóval Jézus, amikor azt mondja, hogy „Mózes azt mondta”,
akkor Mózesnek tulajdonítja Mózes öt könyvét, és ebben semmit sem kételkedik.
Később külön is megnézzük, hogy Jézus milyen bizonyságot tesz az Igéről.
Ha pedig Isten maga tesz bizonyságot az Igéjéről, mind Jézus
személyében, mind a Szent Szellem által, és azt mondja, hogy ez az ő beszéde,
akkor az úgy van! Ha az emberek mást mondanak, akkor lelkük rajta.
... Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden
ember pedig hazug,.... (Róm 3,4)
Az ihletés
Isten emberei megkapták azokat a szavakat, amiket szólniuk
kellett. Nem homályos gondolatokat kaptak, hanem kifejezetten megkapták a
szavakat, amiket mondaniuk kellett. Isten beszédét adták tovább. Isten az, aki
igazán ismeri az embert, és egy teremtménye sem leplezett előtte (Zsid.4,13;
Péld.15,11), ezért Ő könnyedén tud úgy szólni hozzánk, hogy azt „megkapjuk”, és
pontosan tudjuk, hogy mit mondott. Itt most csokorba szedek néhány igeverset,
amelyek mind arról tesznek bizonyságot, hogy az Úr beszédét adták tovább, és
írták le azok, akiket a Bibliában olvasunk.
Az ÚR Szelleme szólt énbennem, és az ő beszéde az én
nyelvem által. (2Sám 23,2)
Hiszen Dávid maga mondta a Szent Szellem által: ...
(Mk 12,36)
És
mondta nekem: Ember fia! eredj, menj el az Izrael házához, és az én szavaimmal szólj
nekik. (Ezék 3,4)
Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az ÚR
szól: ...
(Ézs 1,2)
..., és valamiket parancsolok neked,
megmondd. (Jer 1,7)
..., és mondta nekem az ÚR: Íme, az én
igéimet adom a te szádba!
(Jer 1,9)
És szóld nekik az én beszédeimet, ...
(Ezék 2,7)
Mindez
pedig azért lett, hogy beteljesedjen, amit az Úr mondott a próféta által, aki
így szól: (Mt 1,22)
És ott volt egész a Heródes haláláig,
hogy beteljesedjen, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt:
Egyiptomból hívtam ki az én fiamat.
(Mt 2,15)
Amint
szólt az ő szent prófétáinak szája által, kik eleitől fogva voltak, (Lk 1,70)
Ismét azt kell látnunk, hogy a próféták által leírtakat
Istennek a Szent Szellemtől átitatott újszövetségi szolgái is teljesen úgy fogadták
el, mint valósággal Isten beszédét, és bizonyságot tettek arról, hogy valóban
Isten adta azokat a szavakat, amelyeket leírtak.
Atyámfiai, férfiak, szükség volt betelni
annak az írásnak, melyet megjövendölt a Szent Szellem Dávid szája által
Júdás felől, ki vezetőjük lett azoknak, akik megfogták Jézust. (ApCsel 1,16)
Krisztus bizonysága
Jézus beszédei között is sok olyan van, amely megerősít
bennünket abban, hogy bizalommal olvashassuk az Igét, mert az valósággal Isten
beszéde. Sőt, arról tesz bizonyságot, hogy még a legkisebb írásjelek is a
helyükön vannak.
Mert bizony mondom nektek, míg az ég és a
föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg
minden be nem teljesedik. (Mt 5,18)
...és az írás fel nem bontható (Jn 10,35)
Erős kijelentést ad arról, hogy minden, ami meg van írva, az
be fog teljesedni úgy, ahogy meg van írva. Még a saját szolgálatában is úgy
kellett meglennie mindennek, ahogyan meg volt róla írva (Lk.18,31; Lk.24,44).
És mondta nekik: Így van megírva, és így
kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon: (Lk 24,46)
Amikor az idők végéről szól, akkor is az írások
beteljesedéséről szól:
Mert
azok a bosszúállásnak napjai, hogy beteljesedjenek mind azok, amik megírattak. (Lk 21,22)
A tanítványoknak pedig egyenesen felrója, hogy nem hiszik el
mindazt, amit a próféták megírtak:
És ő mondta nekik: Óh balgatagok és rest
szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak! (Lk 24,25)
Sokan állítják ma, hogy Jónás könyve nem igaz történet,
hanem csak egy legenda. Jézus nem vonta kétségbe annak valóságát, és azt, hogy
megtörtént:
39 Ő pedig felelve, mondta nekik: E gonosz
és parázna nemzetség jelet kíván; és nem adatik neki jel, hanem csak a Jónás
próféta jele. 40 Mert ahogyan Jónás három éjjel és három
nap volt a cethal gyomrában, úgy az ember Fia is három nap és három éjjel lesz
a föld gyomrában. (Mt 12,39-40)
Azt is mondják, hogy Dániel könyvét nem Dániel írta. Erre
általában azért hivatkoznak, mert annyira pontos leírását adja a történelmi
eseményeknek, hogy azt feltételezik, hogy később írták. Egyenesen három szerzőt
látnak bele Dániel könyvébe. Jézus azonban nem vonta kétségbe, hogy Dániel írta
volna:
Mikor pedig látjátok a pusztító
utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólt, ott állni, ahol nem kellene (aki
olvassa, értse meg), akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; (Mk 13,14)
Ismét azt kell kijelentenünk, hogy ha ezekről a mai
tudományos nézetet vallók állításait elfogadjuk, akkor meg kell válaszolnunk a
fent már felvázolt két kérdést. Jézus egyáltalán nem kételkedett az Írások
helyességében és hitelességében.
Még tovább vizsgálva az igét, azt a megnyugtató kijelentést
találjuk Jézustól, hogy Ő is azt a protestáns ószövetségi kánont fogadta el, amit
mi is olvasunk. Az apokrif írásokat nem sorolta a Szent Írások közé:
És mondta nekik: Ezek azok a beszédek,
melyeket szóltam nektek, mikor még veletek voltam, hogy szükség beteljesedni
mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a
zsoltárokban én felőlem. (Lk 24,44)
A zsidó szerkezete ugyanis az Ószövetségnek úgy áll össze,
hogy első a törvények, utána a próféták, majd a költői könyvek, vagy írások,
amelyeket zsoltárok néven is szoktak említeni. Innen van, hogy amikor Jézus az ártatlan
életekről szól, akkor Ábeltől Zakariásig (Mt.23,35) sorolja fel, amely a teljes
Ószövetséget jelenti, mert abban az első Mózes első könyve, és a Krónikák
második könyve az utolsó.
A szavak ihletése
A Biblia megdönti azokat az érveket, amelyek azt mondják,
hogy csak gondolatokat ihletett Isten, és nem a pontos szavakat. Amit ma
olvasunk az Igében, azokat a szavakat mind Isten ihlette. sokszor nem is
értették, hogy miért írják le azt, amit leírnak, de mégis azt kellett leírniuk,
amit Isten mondott.
10 Amely üdvösség felől tudakozódtak és
nyomozódtak a próféták, akik a rátok következő kegyelem felől jövendöltek: 11
Nyomozódva, hogy mely vagy milyen időre jelentette azt ki a Krisztusnak ő bennük lévő Szelleme,
aki eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való
dicsőségről. (1Pt 1,10-11)
Valószínű, hogy Dávid sem volt tisztában a 22-es zsoltár
jelentésével, amikor leírta, hiszen egyesszám első személyben írja le Jézusnak
a kereszten gondolt gondolatait. Ráadásul Dávid idejében még nem is volt ismert
a keresztre feszítés, mint kivégzés.
De több más vers is bizonyságot tesz arról, hogy Isten
konkrét szavakat adott a szolgái szájába:
Ezért
most menj el, és én leszek a te száddal, és megtanítalak téged mit szólj. (2Móz 4,12)
Szólj neki, és add a szájába ezeket a
beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával és megtanítalak titeket,
hogy mit cselekedjetek. (2Móz 4,15)
Az Úr megígérte Mózesnek, hogy menjen el nyugodtan, mert Ő
fogja betölteni a szájukat azzal, amit mondaniuk kell. De Dánielt már fentebb
említettem, hogy ő sem mindig tudta, hogy mit kapott, hanem annak ellenére
lejegyezte, hogy számára értelmetlen volt.
És én, Dániel, elájultam és beteg voltam
néhány napig, de felkeltem és a király dolgát végeztem; és álmélkodtam ezen a
látáson, és senki sem értette. (Dán 8,27)
Én
pedig hallottam ezt, de
nem értettem, és mondtam: Uram, mi lesz ezeknek a vége? (Dán 12,8)
Nekünk, akik Krisztusban vagyunk, ugyanaz az ígéretünk van
az Úrtól, hogy amikor nehéz helyzetben leszünk, akkor ne aggódjunk, hogy mit
kell mondanunk, mert Ő fogja megadni abban a pillanatban, hogy mit kell
mondani.
Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak
titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok,
hanem ami adatik nektek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok,
akik szóltok, hanem a Szent Szellem.
(Mk 13,11)
Bálám is arról tett bizonyságot, hogy ő mást akart mondani
Izraelről, mint ami a száján kijött, de Isten adta a szájába azokat a szavakat,
amiket Izraelre kimondott:
Ha Bálák az ő házát ezüsttel és arannyal
tele adná is nekem, az ÚR beszédét át nem hághatom, hogy akár jót, akár
gonoszt cselekedjek az én szívemből: Amit az ÚR szól, azt szólom. (4Móz 24,13)
De még Pál esetében is, amikor magyarázza az írást, akkor
kiemeli, hogy Ábrahám leszármazottainál nem többesszámban van az igéret, hanem
egy magról kapta Ábrahám a kijelentést:
Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és
az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a
te magodnak, aki a Krisztus. (Gal 3,16)
Itt csak ismét a felszínt tudtuk érinteni, de remélem, hogy
sikerült egy valamennyire átfogó képet adnom, és megerősíteni a bizalmunkat
abban, hogy valóban a teljes írás Istentől ihletett. Nem kell attól tartanunk,
hogy hibás, és vannak benne az emberi gyengeségből származó hibák. Lehet, hogy
vannak nehezebben érthető részek, de az akkor a mi gyengeségünk, ha nem
értjük azokat.
Ez pedig ismét a modern szövegkritika és a modern Bibliák kritikája,
mert nem kell helyreállítani a Biblia szövegét, mert Isten megőrizte azt
számunkra. Nem kell keresni benne az emberi hibákat, mert az egész fölött Isten
őrködik, ahogyan mindig is tette. Ő adott minden szót, ami le van írva, és Ő
jelentette ki, hogy melyik könyvek vannak Tőle. Kijelentem, hogy Isten igéjét a
reformáció korának fordításai maradéktalanul őrzik, szemben a modern
kiadásokkal, amelyek a Biblia Herbraica Stuttgartensián, és a Nestle-Aland féle
Újszövetségen alapulnak, amelyek felülírják az évszázadok alatt megőrzött
szöveget azon az alapon, hogy azt állítják, hogy tele vannak emberi hibákkal.
Tudományosnak látszó kejelentéseket tesznek, de ezek mögött túl sok a
feltételezés, szemben a tényekkel, amelyek mást mutatnak. Ismét arra
bátorítanék mindenkit, hogy a régi Bibliákat forgassa, ha valóban Isten igéjét
akarja olvasni.
Az Isten teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az
ahhoz folyamodóknak. (Péld 30,5)
