A bibliafordításokról

Előhívattak azért a király írnokai az első hónap tizenharmadik napján, és minden úgy íratott meg, ahogy Hámán parancsolt, a király fejedelmeinek és a kormányzóknak, akik az egyes tartományokban voltak, és minden egyes nép fejeinek; minden tartománynak annak írása szerint, és minden egyes népnek az ő nyelve szerint, Ahasvérus király nevében íratott és megpecsételtetett a király gyűrűjével.

(Eszt 3,12 – kiemelés tőlem)

Hívattattak azért a király írnokai azonnal, a harmadik hónapban (ez a Siván hónap), annak huszonharmadik napján, és ahogyan Márdokeus parancsolt, úgy írták meg a zsidóknak és a fejedelmeknek, a kormányzóknak és a tartományok fejeinek, Indiától fogva Etiópiáig százhuszonhét tartományba; minden tartománynak annak írása szerint, és minden nemzetségnek az ő nyelvén, és a zsidóknak az ő írásuk és az ő nyelvük szerint. (Eszt 8,9 – kiemelés tőlem)

Akkor Dárius király írt minden népnek, nemzetnek és nyelvnek, akik az egész földön laknak: Békességetek bőséges legyen! (Dán 6,25 – kiemelés tőlem)

Így szól az ÚR: (1Sám 2,27)

Ő pedig felelve, mondta: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik. (Mt 4,4 – kiemelés tőlem)

Mióta Bábelnél Isten összezavarta a népek nyelveit, azóta minden nép a saját nyelvén beszél. Ezért ha Isten szól valakihez, akkor az valamilyen nyelven fogja leírni, vagy elmondani mindazt, amit Isten mondott neki. Ha pedig más népek is tudni akarják, hogy Isten mit mondott, akkor ha nem beszélik a másik nép nyelvét, akkor le kell fordítaniuk a saját nyelvükre.

Ez a világi életben is így van. A nemzetközi kapcsolatokban is mindenütt jelen van a fordítás. Minden nemzetközi szerződést le szoktak fordítani a résztvevő országok nyelvére, hogy mindenki pontosan érthesse a megállapodás szövegét. Így értesülünk például az Európai Bíróság ítéleteiről is, amiket minden tagállam nyelvére lefordítanak, hogy minden tagország állampolgára a saját nyelvén olvashassa azt.

Ez pedig felveti a fordítások kérdését. Egy fordítás sem olyan fontos, mint Isten szavának a fordítása, mert mindenkinek pontosan kellene tudnia, hogy mit mondott Isten. Sokan az életünket tesszük arra, hogy mit mondott Isten, és aszerint élünk, amit mondott. Hogy úgy mondjam, ez élet halál kérdése, mert végül mindenkinek meg kell állnia Isten előtt, hogy megítélje az életét, és ennek következményeként dől el, hogy örök élet, vagy örök kárhozat lesz a sorsa (ApCsel.17,31; Jel.20,12).

A Biblia két, vagy inkább három nyelven íródott. Az Ószövetség héberül és arámi nyelven, az Újszövetség pedig görögül. Ezért ha valaki nem beszéli ezeket a nyelveket, akkor annak egy fordításra van szüksége, hogy a saját nyelvén is elolvashassa, hogy mit mondott Isten a Bibliában. Most nem kifejezetten a bibliafordítások történetével szeretnék foglalkozni, hanem azzal a kérdéssel, hogy bizalommal olvashatjuk-e ezeket a fordításokat, vagy jobb lenne, ha az eredeti nyelveken olvasnánk.

Van-e jó fordítás? Vagy jobban mondva, lehet-e egy fordítás ihletett?

Ma sajnos több irányzat van a fordítások kérdéskörében, amelyek igencsak megosztják a mai fordítókat, és az általuk készített fordítások minőségét is. Egy biztos, hogy Isten évezredek alatt adta oda az embernek a kinyilatkoztatását (Mózestől Jánosig kb. 2000 év telt el), és miután ezt „lezárta”, azóta nem emelt egy ilyen üzenetet sem a Bibliában található írások szintjére.

Csak az autográf kéziratok az ihletettek?

Van egy olyan irányzat, amely azt mondja, hogy csak az eredeti kéziratok voltak ihletettek, és sem a másolatok, sem a fordítások nem ihletettek. Ezt idegen szóval úgy mondják, hogy csak az autográf kéziratok voltak ihletettek. A másolatok és a fordítások már nem. Ha ez igaz lenne, akkor nagyon nagy bajban lenne az emberiség, mert akkor ma már tényleg nem tudhatnánk, hogy Isten valóban mit is mondott, és nem bízhatnánk meg egy írásban sem. De mit is mond az írás?

14 Mikor pedig kihozták azok a pénzt, amely az ÚR házában gyűlt össze: megtalálta Hilkia pap az ÚR törvénykönyvét, amelyet Mózes által adott. 15 Hilkia pedig szólt, és mondta Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az ÚR házában. És Hilkia a könyvet Sáfánnak adta. (2Kr 34,14-15)

Izrael annyira elhagyta az Úr követését, hogy senki sem gondolt már a mózesi törvényekre, ezért nem gondozták a törvénykönyvet sem. Jósiás idejében, amikor megtalálták a törvénykönyvet, akkor az a törvény leírása után 879 évvel történt. És egy példányt találtak belőle. Nagy valószínűséggel, ez már nem az eredeti kézirat volt, amelyet Mózes írt le, hanem annak egy másolata. Erről a másolatról készültek utána további másolatok, amelyek eljutottak hozzánk is. Érdemes megfigyelni, hogy Jósiás, és Izrael nem vonta kétségbe a másolat hitelességét, és elkezdtek aszerint élni, ami meg volt írva.

És lám, Isten velük volt, pedig „csak egy másolat” alapján kezdtek el úgy élni.

De a probléma ugyanúgy fennáll az Újszövetség idején is, hiszen Pál ezt mondja Timótheusnak:

És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. (2Tim 3,15)

Pál bizonyosan tudta, hogy Timótheus nem az eredeti, Mózes által írt írásokat forgatta, és mégis, tudomást sem vesz a másolások tényéről, hanem teljes meggyőződéssel mondja Timótheusnak, hogy azok az írások, amiket gyermekségétől fogva olvasott, azok Isten beszédei, és azok bölccsé teszik őt.

Pálnak ehhez a kijelentéséhez még hozzá kell számítanunk, hogy a Szent Szellem ihlette azt, amit írt. Tehát a Szent Szellem is megerősítette Pál kijelentését az írásokról. Amik köztudottan másolatok voltak. Ráadásul Timótheus nem is Izrael földjén élt, és mégis megismerhette Istent a másolt írásokból. A Biblia maga mond ellent annak az elméletnek, hogy csak az eredeti kéziratok lehetnek ihletettek!

Lehetnek-e ihletettek a fordítások?

Hadd kezdjem egy idézettel, Nemeskürty Istvántól, amelyet kifejezetten a bibliafordítások kapcsán állít:

„A fordítás tehát: változtatás. (Erősebb kifejezéssel: hamístás) De mindenképpen eltérés az eredetitől.” (12.oldal – Nemeskürty István: Magyar Bibliafordítások, Szépirodalmi könyvkiadó, 1990)

Nemeskürty nincs egyedül a véleményével, mármint azzal, hogy többen azt állítják, hogy nincs tökéletes fordítás. Hívjuk segítségül a Bibliát, hogy megláthassuk, hogy ezt az igen erős kijelentést valóban kimondhatjuk-e.

Dániel könyve két nyelven íródott. Arámi, és héber nyelven. Sőt, van benne egy fejezet, amit nem is Dániel írt, hanem maga Nabukodonozor.

Én Nabukodonozor békében voltam a házamban, és virágzó a palotámban. (Dán 4,1)

Szóval a 4. fejezetet Nabukodonozor írta, és arámi nyelven írta. Ezt fordították le később héber nyelvre. De a bevezető igéket pont azért hoztam fel, mert ott Ahasvérus perzsa király ír a birodalmában lévő minden nyelvnek és népnek a saját nyelvén, és lepecsételték a király pecsétjével, vagyis elfogadta hiteles fordításnak. De Ezsdrás könyvében is találunk fordítást, amely nem héberül írt levelek fordítása (Ezsd.4,11, Ezsd.5,6), de mégis úgy olvassuk, mint Isten igéjének szerves részét.

De ne maradjunk meg az Ószövetségnél, hanem nézzük meg, hogy van-e fordítás az Újszövetsgében.

Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiáltott Jézus, mondva: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engem? (Mt 27,46)

Nem más, mint Jézus szavai vannak lefordítva görögre. Ha a mai bibiliakutatók, vagy Nemeskürty álláspontját követnénk, akkor ki kellene mondanunk, hogy a Szent Szellem nem tudta tökéletesen lefordítani azt, amit Jézus mondott, mivel nincs tökéletes fordítás.

De ugye már sejtjük, hogy az ő állápontjuk nem tartható. De ott van Pál beszéde is, amely szintén görögül lett leírva, de az írásból egyértelműen kiderül, hogy zsidóul mondta el (ApCsel.22,2). De Jézus főpapi imáját sem görögül mondta el, és mégis görögül lett leírva, ahogyan az összes ószövetségi igevers hivatkozás is görögül lett leírva, és nem a héber eredetiben.

Ha azt mondanánk ki, hogy nincs tökéletes fordítás, akkor azt mondanánk ki, hogy a tökéletes, mindenható és mindent tudó Isten sem képes lefordítani egy szöveget az egyik nyelvről egy másikra. Ez pedig egyenes megkérdőjelezése Isten istenségének.

A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítésre, az igazságban, (2Tim 3,16)

20 Megtanulva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. 21 Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei. (2Pt 1,20-21)

Egyértelműen kijelenti a Szent Szellem, hogy minden írás ihletett. Nem lehet azt mondani, hogy Dániel könyvének negyedik fejezete nem ihletett, mert fordítás, vagy ugyanígy nem ihletett Pál beszédének leírása, mert nem héberül lett leírva.

Hit nélkül nem lehet Istennek tetszeni (Zsid.11,6), de hinnük kell, hogy Ő őrizte meg számunkra a saját beszédét, hogy az emberek minden korban üdvösséget nyerhessenek belőle. Isten mindenkor tiszteletben tartja az ember szabad akaratát, ezért nem használ olyan módszereket, mint a gonosz erők, akik „csatornázással” adják át a mondanivalójukat. Isten Szent Szelleme ihletést ad (Jób.32,8), és sohasem veszi át az ember felett az irányítást – csúnyán mondva, nem szállja meg az embert. De attól még az üzenetét pontosan átadja.

Hadd mutassak be egy példát a Beszélgetések Istennel című könyvből:

„1992 tavaszán - Húsvét táján - váratlan, döbbenetes jelenség következett be az életemben. Isten beszélgetni kezdett veletek. Rajtam keresztül.Hadd magyarázzam meg. Abban az időszakban emberileg, szakmailag, érzelmileg is mélyponton voltam, és minden szinten elhibázottnak éreztem az életem. Mivel évek óta szokásom volt el nem küldött levelek formájában rögzíteni a gondolataimat, nyomban felkaptam a jegyzetfüzetemet és papírra vetettem áradó érzelmeimet. [...] Meglepetésemre, alighogy odafírkantottam utolsó keserű kérdésemet is, és már-már félrehajítottam a tollat, a kezem megállt a papír fölött, mintha láthatatlan erő tartaná ott. És váratlanul megmozdult a toll, nem azért, mert megmozdítottam, ellenkezőleg, valósággal magával ragadta a kezemet. Halvány fogalmam sem volt róla, mit kezdek írni, de lassanként kirajzolódott egy elképzelés, így elhatároztam, hogy hagyom magam sodortatni.”

(Neale Donald Walsch: Beszélgetések Istennel, Édesvíz kiadó 2018)

Ezt automatikus írásnak mondják, és az igazi Istennel, vagyis a Biblia Istenével való kapcsolatban ez a módszer ismeretlen. Mert mit is mond Jeremiásnak?

Ezt mondja az Izrael URa Istene, ezt mondva: Mindazokat a szavakat, amelyeket mondtam neked, írd meg magadnak könyvben; (Jer 30,2)

Az összes csatornázott és automatikus írással érkező üzenet mind tisztátalan szellemektől érkezik!

Szóval a mi Atyánk, az Úr Jézus Krisztus Atyja, és az Úr Jézus nem használ sem csatornázást, sem automatikus írást, mégis megőrizte a mondanivalóját számunkra, akik Krisztus után már több mint 2000 évvel élünk. Erről már a blogon több cikkben is írtam, hogy a többségi szövegek kéziratai megőrizték számunkra az Újszövetséget, és a maszoréta szövegek pedig az Ószövetséget. Maga az Írás mondja ki, hogy Isten megőrzi a beszédeit.

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak. (Mt 24,35)

Nem csak megőrizte, hanem tisztán őrizte meg.

Az Isten teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak. (Péld 30,5)

És most térjünk vissza a fordításokhoz. Ahogyan magából a Bibliából láttuk, Isten tud ihletet adni a fordításokhoz, és hogy úgy mondjam, ő is „több nyelven beszél”. Hiszen az arámi írást, vagy Pál héber beszédét is lefordította Isten Szent Szelleme, és egy másik nyelven adja tudtunkra. De hit nélkül ez sem megy, hogy elhiggyük neki, hogy ha odaadta a Fiát értünk, akkor megőrzi a beszédeit is, hogy eljuthassunk az igazság megismerésére, és átmenjünk a halálból az életre.

1 Mivelhogy sokan kezdték rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, amelyek minálunk beteljesedtek, 2 Amint nekünk előnkbe adták, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: 3 Tetszett énnekem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak neked, jó Theofilus, 4 Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, amelyekre taníttattál. (Lk 1,1-4)

Lukács leírja mindazt, aminek a végére járt, hogy Theofilus bizonyos lehessen mindazokban, amikre megtanították! Ezért lett megírva a Biblia, hogy bizonyosak lehessünk Isten felől. Gondolom senki sem kételkedne a hamisításban, ha a négy evangélium szóról-szóra megegyezne, mert akkor egyértelmű lenne mindenki számára, hogy másolták egymást. Egy „csatornázott” üzenet pedig ilyen lett volna. De évezredek alatt, aki Isten beszédével foglalkozott, az mind különös gonddal tette, mert tudta, hogy mi van a kezében. Ezért őrizték meg, mert fontos volt, hogy mit mondott az Úr. Sokszor még az életük árán is. Mindig voltak olyan irányzatok, amelyek megpróbálták az íársokat elferdíteni, ahogyan először a gnosztikusok a 3. században, vagy a 19. században a német racionalisták, vagy éppen Westcott és Hort. De a Biblia esetében egyértelműen látszik az írásoknak az a vonala, amelyet Isten megőrzött. Még akkor is, ha manapság éppen ez a legtámadottabb vonala a kéziratoknak.

Igen, az eredeti kéziratok elvesztek. Ezért hitből kell megközelítenünk a Bibliát is, hogy a mindenható Isten megőrizte azt úgy, ahogy eredetileg elmondta.  Sajnos ma már azok a bibliatudósok is, akik konzervatívnak tekinthetők, már egy igen liberális álláspontot képviselnek, és már nem beszélnek „eredeti” szövegről, hanem kiinduló szövegről. Már nem hiszik el, hogy Isten sok-sok másolatban megőrizte a beszédét az évezredek során. Bár állításaik túlnyomórászt feltételezéseken alapulnak.

De nem csak a másolatok, hanem a fordítások is lehetnek ihletettek, ha a fordítókat a Szent Szellem vezeti. Nekik azonban ma már arra is figyelniük kell, hogy milyen forrásból származó szöveget fordítanak, mert ha a forrás nem tiszta, akkor a végeredmény sem lehet tiszta. Ezért például hiába tartják szép fordításnak Káldi György Bibliáját, az nem lehet jó, mert nem jó alapokról indul. Ugyanígy, hiába lehetne mai nyelven jó az Egyszerű Fordítás, az nem a megfelelő szöveg fordítása, ezért nem lehet jó. De a fordítások összehasonlításával már szintén foglalkoztam a blogon.

Csak ismételni tudom magam, hogy nem mindegy, hogy melyik Bibliát olvassuk, mert nem egyformák, és nem csak nyelvi különbségek vannak. Hitből kell a fordítások felé is közelíteni, és igenis vannak olyan fordítások, amelyekben a Szent Szellem is részt vesz, és van olyan, amelyekben nem.

Az igazság előttünk van, csak meg kell találnunk. Nem szabad elhinnünk valamit azért, mert egy tudós mondja. Mindent meg kell próbálnunk, és ami jó, azt kell megtartanunk (1Th.5,21)

Végül legyen itt egy idézet 1550-ből Heltai Gáspártól, fordításának előszavából, amely elmondja a fordítók szempontjából a Szent Szellem vezetését:

„Mert nem jár a Szentlélek mindenütt a grammatika után, miképpen nékik vélik: hanem a grammatikának kell a Szentlélek értelme után járni. Mert ha a Szentírásba valami együtt homályosan vagyon, másutt ugyanazon dolog nyilvánvalóbban vagyon megírván. Ezért kell az Írást nem annyira a grammatikából, mennyire az Írásból magyarázni, miképpen Szent Ágoston is mondja és vallja.”