A betű megöl?

Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem szellemé; mert a betű megöl, a szellem pedig megelevenít. (2Kor 3,6)

A szellem az, aki megelevenít, a hústest nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok nektek, szellem és élet. (Jn 6,63)

 Aki már régóta keresztény, az bizonyosan sokszor hallotta már azt, hogy a betű megöl, és a Szellem az, ami megelevenít. Ezt különösen olyan helyzetben mondják vissza az embernek, amikor az igével támasztja alá a mondandóját, és ez kínos arra nézve, akinek mondja. Ezzel az igével szoktak arra hivatkozni, hogy „ne olvassuk rá” az igét valakire, hanem szeretetben, megengedően kezeljük a másikat. Ilyen helyzetben csinálnak valakiből törvénykezőt és ítélkezőt.

De helyes ez így? Ez valóban így van?

Ilyen helyzetben mondhatná valaki, hogy Jézus is a parázna asszony történetében (Jn.8,3-11), elküldte azokat, akik a betű szerinti törvény alapján joggal akarták a paráznaságon kapott asszonyt megkövezni, de Jézus kegyelmet adott neki. Remélem, hogy mire az okfejtésem végére érek, addigra látni fogjuk, hogy ez a helyzet nem egyenlő azzal, amikor ma ki akarunk bújni az igével való szembesülés alól.

A fenti 2Kor.3,6 igét csak akkor lehet úgy használni, hogy valaki ne szembesüljön az írott igével, ha kiragadjuk a környezetéből. Ezért most nézzük meg, hogy a vers környezete mit mond.

3 Akik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tintával, hanem az élő Isten Szellemével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira. 4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten előtt a Krisztus által van. 5 Nem mintha magunktól volnánk alkalmasak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmas voltunk az Istentől van: 6 Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem szellemé; mert a betű megöl, a szellem pedig megelevenít. 7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgy, hogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: 8 Hogyne volna még inkább dicsőséges a szellemnek szolgálata? 9 Mert ha a kárhozat szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata? (2Kor 3,3-9)

Azt mondja, hogy a Szellem szolgálata az az Új Szövetség szolgálata. És erre úgy tette őt Isten alkalmassá, hogy a szívébe írta ezt a szövetséget, és nem kívül, egy kőtáblán van megírva ennek a szövetségnek a betűje. Tehát nem betűkkel van írva ez az Új Szövetség a szívünkbe, hanem a Szent Szellem által. A betűvel írt szövetségről mondja azt, hogy az a „halálnak betűkkel kövekbe vésett” szövetsége, és az a „kárhozat szolgálata”.

Az ószövetségi törvény nem volt képes igazzá tenni az embert, aki részese volt ennek a szövetségnek.

Tudva azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy hústest sem. (Gal 2,16)

Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert az igaz ember hitből él. (Gal 3,11)

Annak okáért a törvénynek cselekedeteiből egy hústest sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által van. (Róm 3,20)

Ezért nevezi Pál a kárhoztatás törvényének, mert ha egy ellen is vét valaki, akkor olyan, mintha az egészet megrontotta volna.

Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. (Jak 2,10)

Igen, Isten azt mondja, hogy ha valaki megtartja, akkor él általa (pl. Ez.20,11; 3Móz.18,5), de nincs senki, aki mindegyik törvényt meg tudná tartani. Ezért mondja azt, hogy ez a törvény a kárhoztatás törvénye, mert a törvény szerint mindenki bűnös:

Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugasson, és ez az egész világ Isten ítélete alá essen. (Róm 3,19)

A törvénynek lehetetlen volt, hogy minket igazzá tegyen (Róm.8,3), mert az óember, vagyis a hústest, az mindig óember maradt, és nem volt képes az ember a szívét „kicserélni”, hogy valójában megváltozzon. Ezért mondja a Róm.8,3, hogy erőtlen volt a törvény.

És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul. (ApCsel 13,39)

Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, amely által közeledünk az Istenhez. (Zsid 7,19)

A törvény semmiben sem szerzett tökéletességet. Maga a törvény az szent, igaz és jó (Róm.7,12), de éppen az a feladata, hogy nyilvánvalóvá tegye a bűnt (Róm.7,13), és ezzel „megölt”, hiszen bűnössé tett. Mert ha nincs törvény, akkor nincs törvény ellen való cselekedet sem, és akkor nincs bűn sem (Róm.4,15; Róm.5,13). Ebből láthatjuk, hogy a törvény az valósággal a kárhoztatás törvénye, és ezért mondja azt, hogy a betű megöl, mert az írott törvény leleplezi a bűnt, és a megigazulás nélkül pedig rögtön ki is mondja a halálos ítéletet a bűnösre.

De nézzük meg, hogy hol hivatkozik még az ige a betűre:

Most pedig megszabadultunk a törvénytől, minek után meghaltunk arra nézve, aki által lekötve tartattunk; hogy szolgáljunk a szellemnek újságában és nem a betű óságában. (Róm 7,6)

Itt is egyértelmű a kapcsolat a betűre való utalásnál, hogy az írott mózesi törvényekről van szó, és NEM ISTEN BESZÉDÉRŐL!

A második bevezető ige kimondja, hogy Isten beszédei szellem és élet. Ellentmondásban lenne önmagával az ige, ha egyszer azt mondaná, hogy az írás megöl, utána meg azt mondaná, hogy élet. Az Új Szövetség többször is úgy hivatkozik az igére, hogy azzal lehet tökéletessé tenni Isten embereit:

15 És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által. 16 A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítésre, az igazságban, 17 Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre tökéletesen felkészített. (2Tim 3,15-17)

Timótheusnak kifejezetten hasznára van, hogy gyermekségétől ismeri az írásokat, és ezek bölccsé tehetik. De pontosan az írások, az Istentől, a Szent Szellem által ihletett írásokból tudjuk az igazságot, és azok alapján tudunk „tájékozódni”, hogy mi van Istentől, és mi nincs. Abból tudjuk meg, hogy a Krisztusban élő hívőnek mi van hasznára és mi van kárára. Ezekből az írásokból ismerjük Krisztus titkát (Ef.3,3, Kol.1,26; Ef.6,19; Kol.4,3). Ezek alapján az írások alapján tudjuk megvizsgálni, hogy mi a jó, és mi nem (1Th.5,21). Az ige alapján tudjuk, hogy valaki más Krisztust, más evangéliumot, és más szellemet hirdet (2Kor.11,4), vagy olyan istent mutat be, amely nem a Biblia Istene, vagyis nem Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, és nem a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja.

Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak, akik más tudományra tanítanának azon kívül amelyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. (Róm 16,17)

Miért is atyámfiai, legyetek állhatatosak és tartsátok meg a tudományt, amelyre akár beszédünk, akár levelünk által taníttattatok. (2Th 2,15)

Különböző és idegen tudományok által ne hagyjátok magatokat félrevezettetni; mert jó dolog, hogy kegyelemmel erősíttessen meg a szív, nem ennivalókkal, amelyeknek semmi hasznát sem veszik azok, akik azok körül járnak. (Zsid 13,9)

Számos helyen figyelmeztet minket az ige arra, hogy vigyázzunk azokkal, akik mást tanítanak nekünk, és nem az „egészséges tudományt”. Ezeket azonban csak úgy tudjuk leleplezni, ha az igét forgatjuk. Az igéből tudjuk például, hogy a paráznaság az Új Szövetség idején is bűn. Az képes minket megtartani, ha ismerjük az igét, és nem hagyjuk magunkat attól eltéríteni.

Sokan tanítják, hogy a béreaiak milyen jól cselekedtek, hogy Pál tanítását naponta összevetették az írásokkal, hogy vajon úgy van-e, ahogyan mondja.

Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevették az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-e ezek. (ApCsel 17,11)

Pál olyan dolgokat mutatott nekik, amiket még nem hallottak, ezért összevetették az írásokkal. Náluk ez erény volt? Nekünk pedig nem szabad az igére hivatkozni, mert az rögtön szeretet nélküli ítélkezés, és a betűvel való ölés? Figyeljük meg, hogy milyen sorrendben mondja Pál Timótheusnak, hogy miben maradjon meg:

De te, óh Istennek embere, ezeket kerüld; hanem kövesd az igazságot, az istenfélelmet, a hitet, a szeretetet, a békességes tűrést, a szelídséget. (1Tim 6,11)

Az ifjúkori kívánságokat pedig kerüld; hanem kövesd az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, akik segítségül hívják az Urat tiszta szívből. (2Tim 2,22)

Az első helyen az igazság áll! Azután a hit, és csak utána a szeretet. Mit mond ez nekünk? Azt, hogy ha nem az igazságban vagyunk együtt, akkor már nem Krisztusban vagyunk együtt. Ezért elfogadhatatlan a mai ökumenizmus, különösen a vallások közötti tolerancia. Mert nem az igazságban gyökerezik. A második helyen a hit van. Az igaz hit pedig egyedül Jézus Krisztusban lehetséges. A többi hit az hamis hit. És csak ha ez a kettő megvan, akkor szeressük azokat, akik hittársaink az igazságban!

Az ige többször szólít fel a feddésre és intésre, vagyis figyelmeztetésre, és nem arra, hogy toleráljuk a bűnt, valakinek az életében, különösen nem a gyülekezetben.

Prédikáld az igét, állj elő vele alkalmas, alkalmatlan időben: feddj, dorgálj, ints minden hosszútűréssel és tanítással. (2Tim 4,2)

Ezeket szóld, és ints és feddj teljes méltósággal; senki téged meg ne vessen. (Tit 2,15)

A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonosz embert magatok közül. (1Kor 5,13)

Csak Isten igéje lehet közöttünk az objektív mérce. Nincs más. Ha erre azt mondjuk, hogy a „betű megöl”, akkor elvesszük magunktól azt az egyetlen közös „nevezőt”, ami alapján mindannyian megítélhetjük mind saját cselekedeteinket, mind mások cselekedeteit. Enélkül nem tudjuk leleplezni a hamisságokat, és kiszolgáltatottak lennénk minden hamissággal szemben.

Egy esetben öl Isten igéje. Abban az esetben, ha ki van tekerve, és már nem azt olvashatjuk, amit Isten mondott. Más szóval, ha rossz Bibliát olvasunk. Akkor valóban megöl, mert nem találhatjuk meg benne az igazságot. Ebben az esetben tud megölni a Biblia, vagyis a betű. Amikor eltérít az igazságtól, vagy elrejti előlünk az igazságot. De minden más esetben az életnek beszéde:

14 Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; 15 Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei, e gonosz és elvetemedett nemzetség között, kik között fényletek, mint csillagok e világon. 16 Életnek beszédét tartva eléjük; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem munkálkodtam hiába. (Fil 2,14-16)

UI: A paráznaságon kapott asszony példája azért nem egyenlő azzal, ha ma valakit az igével figyelmeztetünk, mert Jézusban Isten volt itt a földön, és ő nem azért jött, hogy kárhoztasson (Jn.12,47), hanem azért, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett (Lk.9,56, Lk.19,10). Éppen nem a törvényt jött hirdetni, hanem a hitből való kegyelmet. Azért mondta a bűnösöknek, hogy ne vétkezzenek többet (Jn.5,14, Jn.8,11). Bár a törvény ellen sohasem beszélt, sőt, amikor megkérdezte tőle a gazdag ifjú, hogy mit kell tennie, hogy elnyerje az örök életet, akkor a törvénnyel válaszolt neki (Mt.19,16-22). De igazán a hegyi beszédben (Mt.5-7. fejezet) mutatta be, hogy a törvény megsértése nem a cselekedettel kezdődik, hanem a szívben. Ezért volt lehetetlen a kőtáblára vésett törvénynek tökéletességre juttatni az embert, és ezért mondja az ige, hogy ez a törvény a kárhoztatás betűje, mert a szívét nem tudja megváltoztatni az ember. Ezért nem tudja a hústesti ember, vagyis az újjá nem született ember a törvényt sem betartani, sem betölteni. Jézus meghalt az első szövetségbeli bűnök váltságáért, hogy betöltse a törvényt, vagyis az ellenünk szóló írást (Kol.2,14), ezzel is igazolva, hogy a törvény mindannyiunkat bűnössé tett, amelyből csak a halál tud minket megszabadítani. Ezért kell nekünk Krisztusban meghalnunk és újjászületnünk.

8 Azt jelentve ki ezzel a Szent Szellem, hogy még nem nyílt meg a szentély útja, fennállva még az első sátor. 9 Ami példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak olyan ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt, 10 Csakis ételekkel meg italokkal és különböző mosakodásokkal - melyek hústesti rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezők. 11 Krisztus pedig megjelenve, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, 12 És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer a szentélybe, örök váltságot szerezve. 13 Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintve, megszentelt a hústest tisztaságára: 14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek. 15 És ezért új szövetségnek a közbenjárója ő, hogy meghalva az első szövetségbeli bűnök váltságáért, a hívottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét. (Zsid 9,8-15)