Égi jel - Mit mond az ige a 2017.szeptember 23.-i jelekről

Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! (Jer 10,2)

Elsőre lehet, hogy úgy tűnik, hogy ennek a témának nem sok köze van egy bibliai bloghoz. Ami indokolja, hogy mégis foglalkozom ezzel a témával az az, hogy egyfajta tévedést vélek felfedezni abban, hogy a világból próbáljuk megmagyarázni a Bibliát, és nem fordítva. Isten igéje számtalanszor mondja, hogy Benne és az Ő igéjében bízzunk, és azon keresztül ítéljük meg a világot, nem fordítva.

A mai keresztény társadalom igen felbuzdult egy égi jel kapcsán, amit már továbbvittek, és még több égi jelet magyaráznak bele a Bibliába. Isten igéje másra tanít bennünket. Valóság lett, hogy csak úgy maradhat meg Isten népe, ha ragaszkodik Isten igéjéhez, a Bibliához. Sokáig azt hihettük, hogy ami meg van írva, az már idejét múlt, vagy a tudomány megcáfolt bizonyos dolgokat, és ezért nem kell mindent szó szerint venni. De újabban az élet egyre több területéről kiderül, hogy a Szentírást bizony szó szerint kell venni, és ami ott meg van írva, az úgy van.

2017. szeptember 23.-áról mostanában sajnos sok olyan tanítás került a nyilvánosságra, amelyek szembemennek a Biblia tanításaival, és jobb esetben a világ elemi tanításait követik, rosszabb esetben pedig az okkultizmust. Isten szemében mindkettő útálatos.

Az 1908-as Károli kiadás előtt megjelent Károli Bibliákban szerepelnek az asztrológusok, mint „ég-forgás-nézők”. De a Revideált Új Fordításban is szerepelnek, mint „csillagászok”, az 1935-ös Kecskeméthy Bibliában is szerepelnek mint „csillagnézők”, és ezért került vissza a Váradi-Károli kiadásba is. Az asztrológiát a 19.században kezdték kiemelni az okkultizmus köréből, mint egy tudományt, és ezért kerülhetett ki a Biblia szövegéből, mint egy terület, ami nem a varázsláshoz tartozik. De igazán csak a Bibliából láthatjuk, hogy együtt szerepelnek a varázslókkal, jövendőmondókkal.

Felelt Dániel a király előtt, és mondta: A titkot, amelyről a király tudakozódott, a bölcsek, asztrológusok, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak; (Dán 2,27)

De van Isten a mennyben, aki a titkokat megjelenti; (Dán 2,28)

Isten a népét arra szólítja fel, hogy Őt keresse és tőle tudakozódjon, ne a tisztátalan szellemvilágtól és ne az anyagi világ jeleitől. Ő jelenti ki a titkokat. Az égi jelek kutatása pontosan ezt az asztrológiát jelenti. Amikor jelnek vesszük az égitestek mozgásának valamilyen különlegességét (például: együttállások, egymáshoz való helyzet, stb.), akkor az asztrológia. Ha a Szűz és a Jupiter együttállását jelnek vesszük, akkor az asztrológia, akármilyen bibliai verset is ragasztunk mellé.

Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg ne tántorodj, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteld azokat, amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közölt, az egész ég alatt. (5Móz 4,19)

Az Úr egyértelműen felszólít, hogy ne emeljük fel a szemeinket az égre, hogy meg ne tántorodjunk. A vers második részét hadd magyarázzam meg egy kicsit - „amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közölt, az egész ég alatt” - A föld egész lakossága tudhatja az időket, ha megfigyeli a nap és hold járását. Ezért tudtak vetni és aratni azok a népek is, akik nem az Úrral jártak együtt. A csillagképek pedig segítik a tájékozódást. De többet nem tulajdonított nekik az Úr. Amikor megalkotta az égitesteket, akkor megtudjuk, hogy miért alkotta meg őket: „hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.” (1Móz.1,14) Egyértelművé teszi, hogy az időt mutassák, tehát az évszakokat, a hónapokat, az éveket, és nem eseményeket jelölnek. Ezt erősíti meg más helyen is az ige:

Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, amely lenyugvását tudja. (Zsolt 104,19)

Most bárki mondhatja, hogy Jézus születését is kiolvasták a csillagokból a keleti bölcsek (Mt.2,1-2; 9-10). Heródes azonban a csillagról mit sem tudott, sem az egész zsidó nép, hiszen ők nem vizsgálták az égitesteket. De mit tett az Úr a népének, hogy megtudja, hogy megszületett a megváltó?

Voltak pedig pásztorok azon a vidéken, akik kinn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszaka az ő nyájuk mellett. (Lk 2,8) És íme az Úrnak angyala hozzájuk jött, és az Úrnak dicsősége körülvette őket: és nagy félelemmel megrettentek. (Lk 2,9) És mondta az angyal nekik: Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz: (Lk 2,10) Mert született nektek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. (Lk 2,11) Ez pedig nektek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. (Lk 2,12) És hirtelenséggel megjelent az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dicsérik és ezt mondták: (Lk 2,13) Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! (Lk 2,14) És lett, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlük a mennybe, mondták a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentett nekünk. (Lk 2,15)

Angyalt küldött, hogy megjelentse a pásztoroknak, hogy megszületett az Úr Krisztus. Nem kellett vizsgálniuk az eget és értelmezniük a csillagokat. Így jelentette ki Simeonnak is a megváltót (Lk.2,25-35), de Istentől kapott kijelentést Erzsébet és Zakariás is, Keresztelő János és mindenki más. Isten gondoskodik a népéről, különösen akkor, ha az a neki való engedelmességből nem vizsgálja a csillagokat.

Ne találtasson te közötted, aki az ő fiát vagy lányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; (5Móz 18,10)

Ne legyen köztünk jegymagyarázó, vagyis ne értelmezzük az Úr nélkül a jeleket! Nem lehet a földön olyan esemény, amelyről az Úr ne tudna (Mt.10,29), ezért ne máshol kutassuk a jeleket. Amikor olyan égi jelekről beszél, amelyeket látnunk kell, akkor azok nem fogják senki figyelmét elkerülni:

És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat. (Jóel 2,30)

A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja. (Jóel 2,31)

A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényüket; (Jóel 3,15)

Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele és a fügefáról a hervadó lomb. (Ézs 34,4)

Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is. (Mt 24,27) Mert ahol a dög, oda gyűlnek a keselyűk. (Mt 24,28) Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek hatalmasságai megrendülnek. (Mt 24,29) És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. (Mt 24,30)

Más összefüggésben nem beszél égi jelekről, amiket figyelnünk kellene. Azt a jelet, amelyet az Úr az égben meg akar mutatni, azt mindenki látni fogja, minden kétséget kizáróan. A nap elsötétedik, a hold vérré válik, az ég eltűnik, és az összes csillag leesik a földre. Ez csak a bibliai világmodellel lehetséges, amelyet már korábban is taglaltam, a Föld ahol élünk című írásban.

Ha igaz lenne a ma tanított világkép, akkor a csillagok nem tudnának leesni a földre, mert a mai hitetlen világkép szerint a legkisebb csillag is sokszor nagyobb, mint a föld. De ha igaz lenne a heliocentrikus világkép, akkor az ellentmondana a Szentírásnak, és nem lehetne helyes a következő esemény leírása:

És megállt a nap, és vesztegelt a hold is, amíg bosszút állt a nép az ő ellenségein. Avagy nincs-e ez megírva a Jásár könyvében? És megállt a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem teljes egy napig. (Józs 10,13)

Azt mondja, hogy megállt a nap, és nem a föld állt meg. Ha elkezdi az ember ezeket az igéket felülbírálni, akkor alapjaiban rendíti meg Isten igéjének a hitelességét, aminek Istenkáromlás a vége, mert akkor hazugnak állítom be az Urat (2Tim.3,16, 2Pét.1,20). Hiszen akkor mi nem igaz még, ha ez sem igaz? Miért igazak más csodák, és éppen ez nem igaz?

Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: (Kol 2,8) [saját kiemelés]

Kinek hiszünk, a tankönyveknek, vagy Istennek, aki mindeneket megalkotott? Ha ebben a tankönyveknek hiszünk, akkor hogyan hihetjük el, hogy mindent Isten teremtett? Csak éppen nem tudta elmondani amit szeretett volna, hogy megértse az, aki leírta!? De álljon itt még egy igehely, ami az égitestekkel és az éggel foglalkozik:

Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti a kiterjesztett erősség. Nap napnak mond beszédet; éj az éjt tanítja bölcsességre. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennük sátort. Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát. Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, ami elrejtőzhetne hevétől. (Zsolt 19,2-7) [saját kiemelés]

Ezek szerint a nap az égen belül van, és az ég szélein belül mozog, vagyis minden olyan magyarázat, amely univerzumot feltételez, az rossz alapokon nyugszik. Ezért ha az asztrológusok univerzumban gondolkodnak, akkor nem bibliai alapokon. Ha ez az egész nem bibliai alapokon nyugszik, akkor miért akarják a keresztények ezeket mégis bibliaivá tenni? Nem érezzük az ellentmondást?

De nézzük meg, hogy miről is beszélünk, amikor a 2017.szeptember 23.-i égi jelről beszélünk. A Biblia asszonyról beszél, és nem szűzről. Van amikor szűzről beszél, mint Jézus születésénél (Ézs.7,14; Mt.1,23), de itt asszony áll. Egyébként pedig a fiú, miután megszületik, ragadtatik a királyi székhez. Ezt hogyan lehet megmagyarázni ebből a csillagmozgásból? Akkor a Jupiter el fog tűnni? Hová tűnik el? És az ige azt is mondja, hogy az asszony elfut a pusztába. Elmozdul a szűz csillagkép? Hol a puszta az égen? Mit jelent, hogy a sárkány vízet bocsát az asszony után? Köd lesz az égen? Akik ezt Isten jelének akarják bemutatni, nem érzik ezeket a problémás kérdéseket?

Általában szólva is, nem vesszük észre, hogy az egész űrkutatás és csillagászat tele van bálványistenekkel? Már ennek a puszta ténynek is figyelmeztetőnek kellene lennie.

A Szűz csillagkép nevének eredete:

A Szűz eredete bizonytalan. A babiloni időkben a termékenységet szimbolizálta, kalászként értelmezték, legfényesebb csillagának, a Spicának a neve annyit tesz: búzaszem. Istárral is kapcsolatba hozható, hiszen ő volt a termékenység istennője a mezopotámiai mitológiában. (forrás: wikipedia)

Tehát ez az égi jel azt mondja, hogy Istár megszüli Jupitert, az ég istenét, ami ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy Isis megszüli Osirist. Ezt nekem nagyon nehéz úgy felfognom, mint egy isteni jelet, és nem úgy látnom, mint az okkult egy fontos jelét. Teljesen úgy néz ki, mintha az ég ura jönne el, akinek a fia Apollo. A nagy hitetés sorozat épp ezzel a szibilla jóslattal foglalkozik, hogy a nagy Jupiter fia, Apollo megszületik a földre. Ezt várja az okkult világ. Tudjuk, hogy Apollo hol szerepel a Bibliában?

Királyukul pedig a mélység angyala volt felettük; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve. (Jel 9,11)

Ez a szó, hogy „apollion” azt jelenti, hogy pusztító, ahogyan a veszedelem fia is az „apoleia” fia, vagyis a pusztító fia.

Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia, (2Thessz 2,3)

Nem zavarja azokat, akik ezzel keresztényként foglalkoznak, hogy a „Planet X” bolygót vörös sárkánynak nevezték el? Nem zavarja őket, hogy a Vatikán a LUCIFER távcsővel nézi ezeket? Nem akadunk fenn ilyeneken? Hanem ezt még keresztény köntösbe is öltöztetjük? A Vatikán is azért fürkészi az eget, mert a szibilla jóslatokban hisznek még mindig. Az ókor óta az égből várják az isteni megváltót, aki nem a Biblia Istene. Még a középkori Esztergomban is csillagvizsgáló volt, és a csillagokból jósoltak. Az ókorban minden uralkodónak isteni származás kellett, ezért kell az égi kapcsolat. Minden a levegőég uráról szól ekörül, és belekeverjük Isten szent igéjébe? A Nibiru bolygó nevének jelentése sem zavar? Hogy már nem csak Jupiter, hanem Marduk is jön?

A Nibiru sumer eredetű szó, Marduk főisten égi otthonát jelöli. Marduk főisten, miután megölte az Anunnakikat (a legenda szerint ők az égből érkezett megszállók voltak), felköltözött égi otthonába, a Nibirura.(forrás: Wikipedia)

Miért nem várjuk meg, amíg az Úr kijelenti nekünk a Jelenések könyvének 12. fejezetében lévő jelnek az igaz jelentését? Nem a Szent Szellemet kellene megkérdeznünk erről? A világi tudományokhoz fordulunk, és azt fogadjuk el igaznak, Isten igéje helyett? Ha már mást nem is nézünk, csak a világegyetem képét, már az is ellentmond a Bibliának!

Csak kérni tudok mindenkit, aki eddig ezzel az égi jellel komolyan foglalkozott, hogy imádkozzon az Úrhoz, és kérjen tőle világosságot, ne lehessen igaz egyikünkre sem ez az ige:

Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, akik a csillagokat nézik, akik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jön rád. (Ézs 47,13)

Harcosok, papok, harcos papok - a végidők szolgálata

És minden pap naponként szolgálatban áll (Zsid 10,11)

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1Pét 2,9)

Az ószövetségi papság nem tűnt el Krisztusban, hanem átalakult. Ahogyan a főpap személye is megváltozott, és örökkévaló főpapunk lett (Zsid.7,21-24). A testi rendszabályokat felváltották a szellemi értelemben vett istentiszteleti cselekedetek. Ahogyan ezt több helyen olvashatjuk:

Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. (1Pét 2,5) [saját kiemelés]

Annak okáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét. (Zsid 13,15) [saját kiemelés]

De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják. (Jn 4,23-24) [saját kiemelés]

Ennek megfelelően egyértelműen megfeleltethető az ószövetségi papság tennivalóinak a leírása, a mai tanítványok papi szolgálatával. Hangsúlyoznunk kell, hogy tanítványokat keres az Úr és nem csak hívőket. Nem az a parancsolatunk, hogy tegyünk hívőkké másokat, hanem tanítványokká (Mt.28,19). A tanítványság már magában feltételezi, hogy aki tanítvány, az aktívan tanulni akar, és el akarja sajátítani a mestere ismeretét, hogy utána önállóan is tudja ugyanazt cselekedni.

A szent sátor körül tevékenykedő papi szolgálat részletesen le van írva. A főpap személye számunkra állandó, ezért az ő kötelességét nem nekünk kell beteljesíteni. Jézusnak kell lennie mindannyiunk életében a főpapnak, hiszen ő mutatta be mindannyiunkért az áldozatot azáltal, hogy önmagát megáldozta.

Akinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozva. (Zsid 7,27)

Ezért mindaz a szolgálat, amelyet a szentek szentjében kell elvégeznie a főpapnak, azt Ő megtette. Ennek megfelelően mi papságra vagyunk elhívva. De miért is kell ezt hangsúlyoznunk? Azért, mert mindannyiunk hívő élete zátonyra fut, ha nem úgy tekintünk magunkra, mint akiknek papokká kell válnunk. (Itt szeretnék utalni Soós Péter kiváló tanítására, Növekedés krisztusi érettségre - http://soospeter.blogspot.hu/2013/11/novekedes-krisztusi-erettsegre.html) Mert törekednünk kell a fejlődésre az Úrban. Az Atya és Jézus mindenét odaadta értünk, hogy mi beteljesedhessünk Isten ismeretével, és örökül kaphassuk a teljes ígéretet. Ehhez fel kell ismernünk, hogy meg kell harcolnunk a hit harcát és el kell végeznünk a hit munkáját, valamint le kell tennünk az életünket, hiszen Jézus megvásárolta azt – ezért nem lehetünk tovább a magunk urai. Egyébként is hogyan nevezhetjük Úrnak, ha nem engedelmeskedünk neki.

De visszatérve a papságra, nézzük meg a papi szolgálaton keresztül, hogy azt a szolgálatot ma hogyan töltjük be. A bevezető igében az áll, hogy „minden pap naponként szolgálatban áll”, ami egy folyamatos, mindennapi tevékenységet jelent. Ez egy nagyon komoly mondat. Ez azt jelenti, hogy amint megismertük az Urat, attól fogva naponként szolgálnunk, keresnünk kell őt. De hogyan is néz ez ki a gyakorlatban?

Ószövetség:

És csinálj rézmedencét, lábát is rézből, mosakodásra; és tedd azt a gyülekezet sátra közé és az oltár közé, és tölts bele vizet; Hogy Áron és az ő fiai abból mossák meg kezeiket és lábaikat. Amikor a gyülekezet sátrába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy meg ne haljanak; vagy mikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak és tűzáldozatot füstölögtessenek az Úrnak. Kezeiket is, lábaikat is mossák meg, hogy meg ne haljanak. És örökkévaló rendtartásuk lesz ez nekik, neki és az ő magvának nemzetségről nemzetségre. (2Móz 30,18-21)

Új szövetség:

Mondta neki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felelt neki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. (Jn 13,8)

A réz, a szent sátor elemei között az ítéletet szimbolizálja. Meg kell ítélnem a cselekedeteim az Úr előtt, és meg kell térnem a bűneimből. Meg kell aláznom magam előtte, és igaz megbánással és alázattal bocsánatot kell kérnem tőle. Ahogyan az Ószövetségben látjuk, enélkül meghalt volna a pap, ha be akart volna menni a szentélybe. Ma a kegyelem időszaka van még, ezért ha ezt nem is tesszük meg, és úgy is mehetünk az Úr elé, csak akkor ne csodálkozzunk, ha nem hallgatja meg az imáinkat.  Örüljünk, hogy nem halunk meg azonnal. Csak tisztán, Jézus kereszt áldozatával azonosulva lehet bemenni a szentélybe. János evangéliumában látjuk, hogy Jézus maga mosta meg a tanítványok lábát, mielőtt megosztotta velük az úrvacsorát, és hangsúlyozta, hogy ők már egyébként tiszták, a beszédek által, amiket ő mondott nekik. Ezzel betöltötte az ószövetségi követelményt, hogy mosakodjanak meg, mielőtt a közösségbe belépnek. Azt is meg kell látnunk, hogy egyedül ő jogosult erre a „megmosdatásra”, ő tud feloldozni a bűneink terhe alól.

Ha már itt tartunk, hiszem, hogy azoknak nagyon kicsi az esélyük az Úrral való közösségre, akik nem keresztelkedtek meg saját akaratukból (másképp mondva- felnőttként), hiszen az az első lépcsője annak, hogy közösségbe kerüljünk Jézus halálával és feltámadásával (Róm.6,3). Utána viszont elég „megmosakodnunk”, mert egyébként már tiszták vagyunk (Jn.13,10).

Ezek után léphetünk be Isten közelségébe. A szentély berendezése megmutatja a mai papi szolgálat területeit. Három dolog volt a szentélyben. Az füstölő oltár, a kenyerek asztala és a mécses. A mai papi szolgálatnak is ez a három területe van.

Ószövetség:

És a rudakat csináld sittim-fából, és borítsd be azokat arannyal. És tedd azt a függöny elé, amely a bizonyság ládája mellett, a bizonyság fedele előtt van, ahol megjelenek neked. Áron pedig füstölögtessen rajta minden reggel jó illatú füstölő szert; mikor a mécseket rendbe szedi, akkor füstölögtesse azt. És amikor Áron este felrakja a mécseket, füstölögtesse azt. Szüntelen való illattétel legyen ez az Úr előtt nemzetségről nemzetségre. Ne áldozzatok azon idegen füstölőszerekkel, se égőáldozattal, se ételáldozattal; italáldozatot se öntsetek rá. 

(2Móz 30,5-9)

Új szövetség:

És mikor elvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy Vén leborult a Bárány előtt, mindegyiknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai. (Jel 5,8) [saját kiemelés]

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, (1Tim 2,1)

Minden reggel jó illattal kellett a papnak füstölögtetni a szentélyben lévő oltáron. De vigyáznia kellett, hogy azon se idegen fülstölő, se más fajta áldozat ne legyen. Ma ez az illat az imaéletünk. Ezért kell „kinn” letennünk a bűneinket, és Kristusba „belépnünk”, hogy az Úr előtt már csak a Szent Szellemtől átitatott könyörgésünk legyen. Igazán itt már minden cselekedetnek a Szent Szellemtől átitatottnak kell lennie, mert ha nem az, akkor „idegen áldozattal” vagy „idegen tűzzel” megyünk az Úr elé, ami útálatos előtte. Ahogyan látjuk, reggelente kellett a füstölő oltáron a papnak füstölögtetni, amely arra utal, hogy minden zsenge az Úré (2Móz.23,16; 2Móz.23,19), ezért a napunk „zsengéje” is az Úré legyen.

Ószövetség:

Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta faolajat, amelyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égő lámpákat gyújthassanak. A bizonyság függönyén kívül, a gyülekezet sátrában úgy helyeztesse el azokat Áron, hogy estétől fogva reggelig az Úr előtt legyenek. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél. A tiszta arany gyertyatartóra rakja fel a mécseket; az Úr előtt legyenek szüntelen. (3Móz 24,2-4)

Új szövetség:

Amíg oda megyek, legyen gondod az olvasásra, az intésre és a tanításra. (1Tim 4,13) [saját kiemelés]

Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. (2Tim 4,2) [saját kiemelés]

Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindegyikőtöknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. (1Kor 14,26) [saját kiemelés]

A mécses, mint akár a Szent Szellem képe is, példázza az Ige világosságát (Jn.1,1-5). Mélyedjünk el Isten igéjében, hogy megvilágosítsa az életünket és az elménket. A Zsoltárokban benne van, hogy tanulmányozzuk és elmélkedjünk az igén, mert akkor lesz jó dolgunk (Zsolt.1,2-3). Az Úr az igéjén keresztül tanít minket, és az igéje tartalmazza mindazt a bölcsességet, amelyre az élethez szükségünk van. Mert nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével (5Móz.8,3; Mt.4,4; Lk.4,4),  az Ő igéje szellem és élet (Jn.6,63). Isten igéjéből tud épülni a belsőnk. Ez segít, hogy megismerjük az Atyánkat, ez segít abban, hogy az elménk megújuljon teljesen. Más szóval, megváltozzon az értékítéletünk, és isteni természet részeseivé legyünk (2Pét.1,4). De ez ad eligazítást arra vonatkozóan is, hogy Isten előtt mi a bűn és mi kedves neki (Róm.7,7).

Ószövetség:

És vegyél lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized efából legyen egy lepény. És helyeztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta arany asztalra az Úr elé. És tégy mindegyik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetőül a kenyér mellett, tűzáldozatul az Úrnak. Szombat napról szombat napra rakja fel azt a pap az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izrael fiaival. Azután legyen az Ároné és az ő fiaié, akik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tűzáldozataiból, örök rendelés szerint. (3Móz 24,5-9)

Új szövetség:

Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának hústestét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én hústestem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,53-57)

Ma az úrvacsorán keresztül tudunk az Úrral eggyé válni. Ahogyan látjuk, a papok is megették a szent kenyereket, ahogyan mi ma megesszük a kenyeret, amely Jézus testét szimbolizálja. Ezzel a cselekedettel tudunk Jézusban maradni. Ha valaki tanulmányozza Isten igéjét, akkor fel kell ismernie egy mintát arra vonatkozóan, hogy Isten dolgai egyszerűek. Azért egyszerűek, mert ő valósággal minden ember számára elérhető szeretne lenni. Nem kell nagy szertartásokat elképzelnünk, nem kell bizonyos nehezen teljeseíthető körülményeket kialakítanunk, ahhoz, hogy vele lehessünk. Egyszerűen vennünk kell a kenyeret és a bort, mint Jézus testét és vérét, ha közösségben akarunk vele lenni. Nem a külső körülmények számítanak, hanem a szív állapota. Ezért bárhol, bárki veheti az úrvacsorát, ha nincs közössége, akkor még egyedül is, mert nem kell hozzá se végzettség, se külön procedúra.

Erra a papi közössgére nekünk kell készen állnunk! Ha megbánjuk a bűneinket, és elé járulunk, hogy könyörögjünk, és vesszük az úrvacsorát, hogy benne lehessünk, akkor máris közösségben lehetünk Vele: A MINDENSÉG URÁVAL.

Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne, Meggyökerezve és tovább épülve Ő benne, és megerősödve a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködve abban hálaadással. (Kol 2,6-7)

Csak ezen keresztül, a rendszeres, napi papi szolgálaton keresztül tudunk meggyökerezni Krisztusban, hogy utána megállhassunk Őbenne! Mert a vihar és a megpróbáltatás eljön minden ember életében (Mt.7,24-27), de nem mindenki áll meg a viharral szemben. Csak az tud megállni, aki meggyökerezett az Úrban!

Az Újszövetség pontosan bemutatja az újszövetségi papi szolgálatot a kezdeti gyülekezetekben. Sajnos ez mára kiveszett az istentiszteletekről, és egyébként is az apostoli idők keresztény életéthez kellene visszatérnünk, hogy amikor összejövünk, akkor mindenki a maga ajándékát „be tudja hozni a közösbe”. Ne az legyen, mint az átlagos istentiszteleteken, hogy van egy pár szolgáló, a többiek pedig „fogyasztók”, mintha nekik nem adott volna az Úr semmit. A pásztorok és egyéb szolgálók szolgálnak, a „test” többi tagja pedig rájuk néz, hogy kapjon valamit. Nem kellene ennek így lennie. Az Úr ezért hívja ismét az övéit, hogy házi gyülekezetekben legyenek együtt, Őt keresve. Mert akkor tud beteljesedni a test mindegyik tagja a maga Istentől kapott ajándékaival a test épülésére. Ezt tették az aopstolok idejében a gyülekezetek. Az összejövetelek a 3 papi szolgálati részből álltak. Imádkoztak, tanítással foglalkoztak és megtörték a kenyeret. Ez a mi mai MINDENNAPI papi szolgálatunk.

És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (ApCsel 2,42) [saját kiemelés]

Most azonban szólnunk kell még egy fontos területről. Ez a harcos karaktere, az Úr harcosa. Általános probléma, különösen azok között, akik pünkösdi gyülekezetben kezdik a hívő életüket, hogy sokszor már közvetlen a megtérés után elkezdenek „szellemi harcolni”. Ez azonban sok problémát vet fel. Ahhoz, hogy valaki igazán szellemi harcot tudjon vívni, annak felhatalmazást kell kapnia az Úrtól.

Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tetsszen annak, aki őt harcossá avatta. (2Tim 2,4)

Ezért ha én a magam akaratából, és önös céljaim érdekében kezdek el szellemi harcot vívni, akkor pont azt teszem, amit Pál említ Timótheusnak. Olyan harcot kezdek, ami nem az Úrtól van, ezért nem is várhatom el, hogy Ő támogasson ebben a harcban. Csak az Úrnak odaszánt élethez adhat az Úr szellemi jogosultságot és hatalmat. Csak amikor bizonyos felőle, hogy nem használják ezt a hatalmat rosszul, nem élnek vissza vele. Ehhez azonban az emberben Krisztus jellemének kell lennie. Ezt pedig csak a napi papi szolgálattal tudjuk magunkban megerősíteni. Jézus a fej, ő a seregei vezére, és neki kell megmondania, hogy ki mikor és hogyan harcoljon, legfőképpen neki kell megmutatnia az ellenséget. Ezért ki merem jelenteni, hogy először pappá kell(ene) válnunk, és amikor már erősen meggyökereztünk az Úrban, akkor lehetük a harcosai.

Észrevehették sokan, hogy itt a blogon az írások egy nagy része arról szól, hogy a végidőkben milyen szörnyűségek várnak erre a földre. Ezen a blogon, a G+ és Youtube csatornán is sok olyan témát hozott fel az Úr, ami sokakat megzavarhat, hogy milyen rémisztő dolgokat festettem le. Ebből készült a kis sorozat is, A nagy hitetés címmel:

A nagy hitetés 1.rész

https://youtu.be/8U1fab6q-oY

A nagy hitetés 2.rész

https://youtu.be/nBYbSyjhba8

A nagy hitetés 3.rész

https://youtu.be/koBkyhHLag0

A nagy hitetés 4.rész

https://youtu.be/f4pqK3kpiZk

Valóban félelmetes idők előtt állnuk. Egyikünk sem tudja az elragadtatás idejét, és nem tudjuk, hogy abból, ami már ma körvonalazódik, mennyit kell itt a földön még azoknak is megélni, akiket az Úr el fog ragadni. Egy dolog azonban biztos. Abban, ami következik, csak azok fognak tudni megállni és harcolni ellene, akik az Úr papjai, és meggyökereztek Őbenne. Valóban olyan idők jönnek, amilyenek a világ teremtése óta nem voltak.

Az Úr azért figyelmeztet mindenkit az elkövetkező dolgokra, hogy az övéi közül ez ne érjen senkit felkészületlenül. Igen, hitetnek minket a világképpel, az idegenekkel, a tévtanításokkal, és még az óriások is és a démonok is jönni fognak. Minezek mellett olyan technológiai fejlődés előtt állunk, ami lehetővé teszi az utolsó fenevadnak a teljes kontrollt az életünkön. Csak egy módon állhatunk meg ezekben az időkben, ha erősen az Úrban vagyunk. Napi közösséggel, odaszánt élettel. Különben a legjobb, ami történhet velünk, hogy a nyomorúság elején „learatnak” minket, és mártírhalált halunk, mert harcolni nem fogunk tudni. Mert ha én magam nem engedelmeskedek Isten parancsainak, és nem aszerint élek, akkor hogyan is várhatnám el, hogy a gonosz nekem engedelmeskedjen. Nem lesz a szavamnak súlya, mert csak egy képmutató élet van mögötte, amelyet még az Úr sem tud támogatni.

Csak arra tudok mindenkit buzdítani, hogy keresse az Urat amennyire csak tőle telik. Ez egyébként nem egy új felhívása az Úrnak (Ézs.55,6; Ámós 5,4, Ámós 5,14; Sof.2,3; Mt.6,33; Kol.3,1). A győztesek nyernek örökségül mindent (Jel.21,7). Az Úron nem fog múlni semmi, csak rajtunk.

Ezen a blogon lehet, hogy kevesebb szó esik a krisztusi karakterhez vezető útról, és inkább az elkövetkező idők részleteit tárta fel nekem az Úr. De a végidőkben még nagyobb szükség van a krisztusi karakterre, és nem lesz elég a langyos kereszténység. Ezért ajánlom Soós Péternek az összes tanítását, amely ezt az utat teljesen, és nagyszerűen bemutatja:

http://soospeter.blogspot.hu/

http://hitvedelem.blogspot.hu/

Rajta keresztül az Úr hatalmasan szól a mai kereszténységhez. Magam is bizonyságot teszek a hitelességéről. És arról is bizonyságot tudok tenni, hogy ami a tanításaiban van, azokat isteni kijelentésként több más olyan forrásból is visszahallottam, akik nem ismerik őt, és ő sem ismeri azokat. Nincs egyedül a világban azzal az üzenettel, amellyel felkente az Úr! Ezért ki merem mondani, hogy ő Krisztus igaz tanítója a mai időkre és az előttünk álló időszakra.

Aki komolyan gondolja, hogy nem ezen a világon akar boldogulni, hanem az Úrhoz készül, annak nincs több vesztegeti való ideje. Keresse a Úrral való közösséget, mert semmi más nem tart meg!

Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen! (Jn 5,39-40)