Jézus hatalmának és jelentőségének kisebbítése a Bibliában (Modern Bibliák eltérései 5.rész)

A sorozat első részében megnéztük, hogy Jézus Istenségét hogyan csorbítják a kisebbségi vagy kritikus szövegeken alapuló modern bibliafordítások. Most visszatérünk Jézus személyéhez, amely folyamatos céltáblája ezeknek a változtatásoknak, és megnézzük azokat a változtatásokat, amelyek Jézus hatalmát és jelentőségét csorbítják.

Az összehasonlításhoz elsősorban ismét a Bibliatársulat által gondozott, Kálvin Kiadó által kiadott Revideált Új Fordítást (RÚF); és az Egyszerű Fordítást (EFO) fogom használni. A további Bibliák rövidítései:

REV – Revideált Károli 2011

SZIT – Szent István Társulat Bibliája (2003)

KNB – Káldi Nova Vulgata Biblia (1997)

CSIA – Csia Lajos Újszövetség (2005)

VIDA – Vida Sándor Újszövetség (1971)

Jel.6,17

                          Váradi-Károli                                                  Revideált Új Fordítás

Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? (Jel 6,17)

mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?" (Jel 6,17)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy egyes szám harmadik személyből többes szám harmadik szeméybe rakja a verset ezen a helyen.

Probléma: Itt egyértelműen a Bárány haragjáról van szó, és nem az Atya és a Fiú együttes haragjáról. Ezzel a változtatással ezt a verset összhangba hozzák a Jel.1,7 megváltoztatásával. Mindkét Ige így már arra utal, hogy Jézus második eljövetele kegyelemmel lesz, és nem ítélettel. Ezzel Jézus jelentőségét kisebbítik, mert a Jn.5,22-23 szerint, az Atya Jézusnak adta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan tisztelik az Atyát. De még Pál is erről a haragról és veszedelemről ír a 2Thessz.1,7-8-ban: „...amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.”

1Kor.5,5

                          Váradi-Károli                                                 Revideált Új Fordítás

Átadjuk az ilyent a Sátánnak a hústestnek veszedelmére, hogy a szellem megtartasson az Úr Jézusnak ama napján. (1Kor 5,5)

átadjuk az ilyet a Sátánnak, teste pusztulására, hogy lelke üdvözüljön az Úrnak ama napján. (1Kor 5,5)

A RÚF, az EFO, a REV, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanazt mondja ezen a helyen. Vida Sándor Újszövetsége megtartotta Jézus nevét.

Probléma: Ugyanaz a helyzet, mint az előző versnél. Jézus az Úr. Ezért az Úr napja is egyértelműen hozzá kötődik. Ha elveszik innen az ő nevét, akkor már könnyen megmagyarázható más úrral is ez a vers.

Róm.14,10

                          Váradi-Károli                                                 Revideált Új Fordítás

Te pedig miért kárhoztatod a te atyádfiát? avagy te is miért veted meg a te atyádfiát? Hiszen mindnyájan oda állunk majd a Krisztus ítélőszéke elé. (Róm 14,10)

Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé. (Róm 14,10)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, és a katolikus SZIT is ugyanazt mondja ezen a helyen. A KNB  megtartotta Jézus nevét.

Probléma: Akik a Krisztuséi, akik az Úrban halnak meg, azok Krisztus ítélőszéke elé fognak állni. A nem hívők, pedig a nagy ítéletkor az Atya trónja elé fognak állni (Jel.20,12). Ezzel a változtatással megint Jézus szerepét és jelentőségét csökkentik azzal, hogy az övéinek az ítéletét elveszik tőle, és Istennek adják.

Ef.3,9

                          Váradi-Károli                                                 Revideált Új Fordítás

És hogy megvilágosítsam mindeneknek, hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; (Ef 3,9)

és hogy világossá tegyem mindenki előtt, mi ama titok megvalósulásának a rendje, amely el volt rejtve öröktől fogva Istenben, mindenek teremtőjében; (Ef 3,9)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy megváltoztatja a verset ezen a helyen.

Probléma: Az egész teremtés Krisztuson keresztül jött létre. Erről tesz bizonyságot a Kolossé levél első fejezete, és a Zsid.1,2 is. Krisztus nélkül nincs ez a teremtés, amelyben mi is élünk. Ismét afelé terelik a gondolkodásunkat, hogy egy Isten van, és a Fiú személyét próbálják az emberfia szintjére leszorítani. A világban több szellemi irányzat is jelen van, ahol valóban egy Istenben hisznek, de a Fiút már nem tudják hová tenni. Ezekkel a változtatásokkal megkönnyítik azoknak a szellemi irányzatoknak a Biblia elfogadását  egy kialakuló világvallás elősegítésére.

Jel.19,1

                          Váradi-Károli                                                 Revideált Új Fordítás

És ezek után hallottam mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, ezt mondva: Alleluja! Az üdvösség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! (Jel 19,1)

Ezek után hallottam, mintha nagy sokaság hatalmas hangon szólna a mennyben: "Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké, (Jel 19,1)

A RÚF, az EFO, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy kihagyja az Urat ebből a versből. A Revideált Károliban (REV) megtalálható az „Úr” kifejezés.

Probléma: Jézusnak kijár ugyanaz az isteni tisztelet, mint az Atyának. Minden szempontból! Itt a vers azt mondja, hogy az Úr (Jézus), a mi Istenünk! Ha azonban kihagyja az Úr kifejezést, akkor megint elveszi Jézustól az istenségét. Jézust az Atya valósággal úrrá tette mindenek felett (Mt.28,18).

Zsid.2,7

                          Váradi-Károli                                                Revideált Új Fordítás

Kisebbé tetted őt rövid időre az angyaloknál, dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt és úrrá tetted kezeid munkáin, (Zsid 2,7)

Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, (Zsid 2,7)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is mind kihagyja ezt a részt ebből a versből.

Probléma: Ahogyan az előző versnél is láttuk, el akarják venni Jézustól azt a hatalmat,  amelyet adott neki az Atya. Mindkét vers arról tesz bizonyságot, hogy övé minden hatalom mennyen és földön. De a modern Bibliák ezt már elveszik Tőle.

1Kor.10,28

                          Váradi-Károli                                                 Revideált Új Fordítás

De ha valaki ezt mondja nektek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg amiatt, aki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége. (1Kor 10,28)

De ha valaki azt mondja nektek: "Ez bálványáldozati hús", ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. (1Kor 10,28)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is mind kihagyja ezt a részt ebből a versből.

Probléma: Ez a vers is ékes példája a tendenciáknak. Ez már a harmadik vers ebben a sorban, ahol  elveszik azt a kijelentést Jézusról, hogy Ő mindenek ura.

Ef.3,14

                          Váradi-Károli                                                   Revideált Új Fordítás

Ezért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, (Ef 3,14)

Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt, (Ef 3,14)

A RÚF, az EFO, a REV, a Vida, a Csia, a katolikus SZIT és a KNB is ugyanúgy megváltoztatja a verset ezen a helyen.

Probléma: Elveszik Jézustól az Isten Fiúságot. Ez a vers sokadik bizonysága annak, hogy Jézus az Isten Fia. Más vallásoknak is kell egy „nagy” isten, de ahogyan írtam, az, hogy Istennek Fia legyen, az már nem fér bele azokba a vallásokba. Ezzel megint Jézus személyét és jelentőségét csökkentik.

Ebben a sorozatban témánként megpróbáltam érzékeltetni, hogy a modern Bibilák nem csak egyszerű fordításbeli különbségeket hordoznak, és ezek az eltérések igen komoly hatással vannak a kereszténység alaptanításaira. Még több téma és eltérés van a Fogadott szövegen alapuló, reformkori Bibliák és a modern görög szövegeken alapuló Bibliák között, amelyekre részletesen nem fogok kitérni. Ha valaki szeretne utánajárni, akkor itt van egy pár igehely:

Bibliai hitélet csorbítása

Mt.5,22; 1Jn.4,19; Mk.9,29; 1Kor.7,5; Csel.10,30; Mk.10,21; Lk.4,4; Lk.11,2 és 4; Csel.4,24; Csel.9,6; Csel.15,24; 1Tim.6,5; 1Tim.5,16;

Jézus, mint Isten Fia

Mt.8,29; Ef.3,14; Jn.6,69; Jn.9,35; Jn.12,41; Lk.4,41;

Isten személyének elmosása

Jel.15,3; Jel.14,5; Jel.19,1; Jel.20,12; Jel.5,14; Ef.3,14

Csak megerősíteni tudom azt a kijelentésem, hogy a reformkor Bibliái erősen megalapozott héber és görög szövegeken alapulnak. Még Kálvin János is hivatkozik írásaiban arra, hogy tisztában van a kéziratok közötti eltérésekkel, de a Textus Receptus szerinti változatot fogadja el igaznak. Amikor ő a magyarázatait készítette a Biblia könyveihez, akkor már a Textus Receptus is úgy jelent meg, hogy a margón jelölték a változatokat a többségi szöveghez képest. Mégsem választotta senki sem azokat a változatokat a Bibliája fordításának alapjául. Egyébként még maga Erasmus is azt írta az 1Tim.3,16-hoz, hogy szerinte is ott annak kellene állnia, hogy „aki” és nem annak, hogy „Isten”, de a szövegben mégis azt hagyta meg, mert a kéziratok azt bizonyították. Ezek a kéziratok sohasem voltak egyediek, és mindegyiknek meg volt a maga előzménye, amelyből jól nyomonkövethető az eredete és a hitelessége. A számos idézet is, amelyek szövege megyegyik a kéziratok szövegével, bizonyságot tesz a Textus Receptus hitelességéről.

Ki kell jelentenünk, hogy nem létezett olyan Biblia, amelynek a szövegére alapozzák a modern Bibliákat. A Kritikus szövegekből összeállított görög szöveg egyben sohasem létezett! A „nagy bizonyságok”, mint a Vatikáni és a Sínai kódexek is, több ezer eltérést tartalmaznak. A Sínai kódex körülbelül 23,000 javítást tartalmaz. A Textus Receptushoz képest, csak az evangéliumokból 3455 szót kihagy és 839-et hozzáad. 1114 szót egy másikkal helyettesít. Mindent összeszámolva 8972 eltérést mutat. A Vatikáni kódex hasonló eltéréseket mutat a Textus Receptushoz képest. Az evangéliumokból 2877 szót kihagy, 536 szót beilleszt, 935 szót pedig egy másikkal cserél fel. Mindösszesen 7578 eltérés van a Textus Receptushoz képest. A szövegkritikusok, különösen Westcott és Hort, ezt a kódexet, egy „tiszta”, változatlan szövegként jelölik. De ez a két kódex, az evangéliumokban több mint 3000 helyen tér el egymástól. 

De a modern görög szöveg, a Nestle-Aland szöveg is több mint 8000 eltérést tartalmaz a Többségi szövegekkel szemben.

Ahhoz kell igazán hit, hogy valaki a mai Bibliákat fogadja el hitelesnek.

Az EGY

Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. (Ef 4,6)

És mondta: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. Mózes pedig elrejtette az ő orcáját, mert félt az Istenre tekinteni. (2Móz 3,6)

Ismét egy olyan témát kell közelebbről megvizsgálnunk, amely egyre erősődő tendenciát mutat ma újra a keresztény körökben. A kereszténységen kívül mindig is jelen volt, de amiért ma erről beszélnünk kell az az a jelenség, hogy ma a kereszténységben sokan Isten hármasságát már hamisságnak bélyegzik, és túlhangsúlyozák azt, hogy egy Isten van.

Az ige valóban azt mondja, hogy bár van sok isten és sok úr (1Kor.8,5), nekünk egy Istenünk van, aki teremtette a világot, és mindent, ami azokban van.

Mert így szól az Úr, aki az egeket teremtette; Ő az Isten, aki alkotta a földet és teremtette azt és megerősítette; nem hiába teremtette azt, hanem lakásul alkotta: Én vagyok az Úr és több nincs! (Ézs 45,18)

Mondjátok meg hát nekik: Az istenek, akik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól! (Jer 10,11)

Az elmúlt századokban itt, Európában kényelmes életünk volt istenek dolgában. A több évszázados kereszténység rányomta a bélyegét a gondolkodásunkra, és teljesen természetes dolog volt az egyistenhit. Sőt, az Istenünket még be is azonosítottuk a Biblia Istenével, vagyis Ábrahám, Izsák és Jákob Istenével. Ez a tendencia mintha kezdene megváltozni mostanság. Új és új istenségek törnek be a kultúráinkba, és vetik meg a lábukat. De még a keresztény körök sem mentesek ezektől, sőt sok hamis istenség azonosítani kívánja magát a Biblia Istenével.

De miért is kezdünk el az „egy”-gyel foglalkozni? Mert az egynek a jelentése az évezredek során nem változott. Ezoterikus és más okkult körökben az EGY jelentése az ő istenükre vonatkozik, és sohasem jelentette a Biblia Istenét, vagyis Ábrahám, Izsák és Jákob Istenét. Az EGY uralmának visszaállításáért munkálkodók élén jár a Teozófiai társaság, akik nem is titkoltan Lucifer uralmának a visszaállításán dolgoznak. Ehhez felhasználják a mai egyházakat is. Csak egy idézet állljon itt, amely erről számol be:

„Nem kérdés, hogy a munka amit el kell végezni az, hogy ebben a fontos időszakban a népesség számára ismerős legyen a Misztériumok természete. Ezek a rejtélyek újra megjelennek a nyilvánosságra az egyházon [hamis egyház] és a Szabadkőműves papságon keresztül... Amikor a NAGY EGY [antikrisztus] visszatér a tanítványaival, és elkezdi helyreállítani a misztériumokat és azok exoterikus [külső, nyilvános] bemutatását,” [kiemelés hozzáadva]

forrás: "President Clinton Will Continue The New World Order"; Dennis L. Cuddy, RESEARCH MANUAL: AMERICA 2000/GOALS 2000, MOVING THE NATION EDUCATIONALLY TO A "NEW WORLD ORDER" Editor: James R. Patrick Citizens for Academic Excellence, 1994, 28-48.

A blogon már sokat foglalkoztunk Nimród személyével, aki az első világbirodalmat alakította ki, és magát óriássá tudta változtatni (Nimród, a fenevad és a fenevad bélyege - https://varadikarolibiblia.blogspot.hu/2017/07/nimrod-fenevad-es-fenevad-belyege.html).

Ő az, akit ma olyan nevek alatt is ismerhetünk, mint Osiris, Orion, Apolló, Zeus vagy Gilgames. A Nagy hitetés című filmben is foglalkoztam azzal, hogy Nimród készül visszatérni a földre. Nimród, vagy az ő szellemével betöltött ember lesz majd a fenevad, akit az egész világ imádni fog. Ő lesz az, akit a Jelenések könyvében megnevezett hamis próféta imádatni fog (Jel.13,11-15). Ezért érdekes, hogy kicsoda az EGY, akit azok várnak, akik nem fogadják el Jézus Krisztust, mint Isten fiát, és a mi Atyánkat, aki Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak Istene. Ezért nem szabad egy kereszténynek sem elhinni azokat az Isten nevében elmondott tanításokat és cselekedeteket elfogadni, ahol nem vagyunk tisztában egészen pontosan azzal, hogy ki is ez az EGY Isten, akire hivatkoznak.

Ennek az EGY istennek a nyoma végigkísérhető az egész emberi történelmen. Ennek a mai hullámnak az eredetét ott találjuk a kereszténység elterjedésének hajnalán, illetve a pogányok „elkeresztényesítési” törekvései nyomán. Nagy kegyelmünk van Istentől, hogy a magyar nyelv az egyik legősibb, vagy talán a legősibb nyelv a világon, mert nálunk megvan a mai nyelvek gyökere, egészen a régmúltig.

A rovásírás több kultúrában is megvan, de a jelkészletük kevesebb jelet tartalmaz, mint a székely rovásírás. A székely rovásírásban szinte mindegyik más kultúra jele megtalálható úgy, hogy azok közül egyikben sincs meg az a jelkészlet, mint ami a székely rovásírásban. A jelek jelentéstartalma is megegyezik, hiába választják el ezeket a kultúrákat hatalmas távolságok, vagy akár évezredek.

Témánk szempontjából az egyik legfontosabb jel a „kettős kereszt”. Ennek jelentése „egy”.

                                                                                                                 forrás: Varga Géza - Bevezetés: Őrségi jelkincs

Ma már természetesen ehhez is újabb és újabb jelentések ragadtak, de az ősi jelentése az „egy”. Ha így olvassuk a templomok tetején lévő kettős kereszteket, akkor már mindjárt mást jelentenek. Más értelmet nyer az EGY-ház szavunk is.

Ezen a kapun is az a felirat látszik, hogy „EGY az Isten”.

Vagyis, „Az EGY az isten”. Az ősi magyar tárgyi leletek tele vannak a ma mitológiának nevezett témakör jeleivel. Ilyenek, mint Bél, Óg, Életfa, Ten (mint Is-Ten), Ősi. Egyik sem kapcsolatos a kereszténységgel, hanem az emberi történelem legkorábbi korszakainak neveivel.

Például Óg, aki az utolsó óriás volt (5Móz.3,11), több helyen megjelenik az Óg-Úr jelkapcsolattal. De itt elgondolkodhatunk az –ogur népeken, ahová minket, magyarokat is be akartak sorolni, mint finn-ogur népet. Az ogur-ok olyan népek, akiknek Óg az Ura.

Még egy jelet szeretnék itt megmutatni. Ez az ország jele. A hármas halom, országot jelent.

                                                                                                                  forrás: Varga Géza: Bevezetés: Őrségi jelkincs

De mit is jelent ez a két jel, ha összekombináljuk:

                                                                                                                 forrás: Varga Géza: Bevezetés: Őrségi jelkincs

 Az EGY országa. De ezt találjuk a magyar címeren is:

A jobb oldalon azt „olvassuk ki a jelekből, hogy „az EGY országa”. A hármas halom jelenti az országot, és a kettős-kereszt jelenti az EGY-et. Most már láthatjuk, hogy ennek nem sok köze van a kereszténységhez, és a Biblia Istenéhez. De gondolom ez nem is csoda, hiszen Nimródot sokan a magyarok ősatyjának tekinti.

 De nézzünk meg egy másik jelet, amely Jézust hivatott ábrázolni. Nagy Konstantin kezdte el használni a következő szimbólumot.

 

És most nézzük meg, hogy ez mit jelent a székely rovásírás jelei között.

                                                                                                                forrás: Varga Géza: A székely rovásírás eredete 37.oldal

                                                                                                                  forrás: Varga Géza: A székely rovásírás eredete 46.oldal

Tehát az Atya jele, vagyis Nimród jele, az Orion csillgaképből ered, aki Nimródot szimbolizálja. Az ő jele van belekombinálva ebbe a ma Jézusénak mondott szimbólumba.

De hogy teljes legyen a kép, Nimród jeleiből van még egy, amit ma a Katolikus egyház használ.

Ez az IHS, jel, a jezsuiták jele, amelybe több más szimbólummal együtt, benne van Nimród jele is.

 

Kifejezetten két régi megjelenését kerestem meg, hogy jól lássuk a H betű és a kereszt szimbólum kapcsolatát. És most nézzük meg a Nimród jelet:

                                                                                                          forrás: Varga Géza: Szabír jelek az Iseumban 10.oldal

 A jobb oldali felső képen jobban látszik a T formájú középső rész, amely az IHS emblémában egy kicsit feljebb csúszott, de attól még a hasonlóság – véleményem szerint – nem véletlen. Ilyen véletlenek nem szoktak történni. És ahogyan Varga Géza írja, ez a nimródi szimbólum volt a hun uralkodóház jele is. (Mintha nem lenne elég nemzeti átok rajtunk.)

Ezek a tárgyi bizonyítékok mind azt mutatják, hogy Nimród, ha rejtetten is, de jelen van. Amikor az EGY Istenről szól valaki, és nem mondja meg, hogy pontosan kiről, vagy akár tudatosan is az EGY Istent nevezi meg Istenének, akkor nem lehetünk benne biztosak, hogy éppen nem Nimródra gondol.

Ezért látom veszélyesnek, ha a keresztények is elkezdenek az EGY Istenről beszélni, és figyelnem kívül hagyják a Biblia nyilvánvaló tanítását Isten személyéről. Ahogyan az első idézetben is olvashattuk, pontosan ezt akarják elérni az okkult körök – illetve a mögöttük álló szellemi hatalmasságok, hogy egy Istenre gondoljunk, és ne másra. A Szentháromság valóban nincs így leírva a Bibliában, de Isten személyének három megnyilvánulása igencsak pontosan le van írva. Ha eröltetjük az egy Isten személyt, akkor könnyen belecsúszhatunk az előbb részletezett EGY Isten imádatába.

Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. (1Kor 1,3)

Én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10,30)

Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. (1Ján 5,12)

Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják. (Jn 4,24)

Ama vigasztaló pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondtam nektek. (Jn 14,26)

Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Szelleme által: mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. (1Kor 2,10)

Így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. (1Kor 15,45)

Ezekből az igékből is látszik, hogy van a mi Istenünk, a mi Atyánk. Van a Fiú, Jézus Krisztus, aki egy az Atyával. És mivel az Isten Szellem, ezért van a Szent Szellem, akivel egyesült Jézus, amikor megelevenítő szellemmé lett.

A Krisztus előtti időkben a zsidóság körében sem volt ennyire erős az egy Istenhez való ragaszkodás, és mindjárt példákkal meg is mutatom, hogy két erő hatalom van a Bibliában az ószövetségi időkben. Szerencsére a régi Károli fordításban az Úr angyala és az Isten Angyala kifejezés meg van különböztetve. Amikor az Úr Angyalával (Jahve angyala) találkozunk, akkor az az Angyal másképp viselkedik, mint az angyalok általában.

És megjelent neki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látta, hogy íme a csipkebokor égett; de a csipkebokor meg nem emésztetett. (2Móz 3,2)

És mondta: Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állsz, szent föld. És mondta: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene. Mózes pedig elrejtette az ő orcáját, mert félt az Istenre tekinteni. Az Úr pedig mondta: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, amely Egyiptomban van és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit. (2Móz 3,5-7)  [saját kiemelés]

Az Úr angyala szól, és azt mondja, hogy Én vagyok a te atyádnak Istene. De Jákob is többször megélte, hogy az Úrral egy angyal formájában találkozott. Erről tesz bizonyságot élete végén is:

Izrael pedig kinyújtotta az ő jobbkezét és rátette Efraim fejére, pedig ő a kisebb volt, az ő bal kezét pedig Manasse fejére. Tudva tette így kezeit, mert az elsőszülött Manasse volt. És megáldotta Józsefet s mondta: Az Isten, aki előtt jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten aki gondomat viselte, amióta vagyok, mind e napig: Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön. (1Móz 48,14-16) [saját kiemelés]

Az Angyalra hivatkozik, hogy az szabadította meg minden gonosztól, és az áldja meg a gyermekeket. De van ettől még érdekesebb hivatkozás is két Úrra:

És bocsátott az Úr Szodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. (1Móz 19,24) [saját kiemelés]

Az Úr bocsátott kőesőt az Úrtól Szodomára és Gomorrára. Dánielnél már sokkal tisztábban látható a két hatalmasság a mennyben:

Néztem, míg királyi székek tetettek, és az öreg korú leült, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz; Tűzfolyam folyt és jött ki az ő színe felől; ezerszer ezren szolgáltak neki, és tízezerszer tízezren álltak előtte; ítélők ültek le, és könyvek nyittattak meg. Néztem akkor a nagyzoló beszédek hangja miatt, amelyeket a szarv szólt; néztem, míg megöletett az az állat, és az ő teste elveszett, és tűzbe vettetett megégetésre. A többi állatoktól is elvetetett az ő hatalmuk; de ideig-óráig tartó élet adatott nekik. Láttam éjszakai látásokban, és íme az égnek felhőiben mint valami emberfia jött; és ment az öreg korúhoz, és elé vitték őt. És adott neki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv neki szolgált; az ő hatalma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik. (Dán 7,9-14) [saját kiemelés]

A királyi székben is ül valaki, és az emberfiát elé viszik, akinek adatott minden hatalom. Egyértelműen két személyről van szó. Sokkal több példa is van ettől, de úgy érzem ennyi példa, hogy lássuk, hogy mindig is két személynek volt meg az isteni hatalma. Az Újszövetség is erről tesz bizonyságot Jézusban:

És hozzájuk menve Jézus, szólt nekik, mondva: nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. (Mt 28,18)

Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. (1Ján 2,23)

Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt. (Jn 1,18)

Ahogyan látjuk, a Fiú személye elkülönül az Atya személyétől. Ezért probléma, hogy a kritikus szövegen alapuló Bibliákban a Jn.1,18-ban átírták a fiút Istenre. Éppen Jézus Krisztus miatt hangsúlyozzák a zsidó vallásban is, hogy egy Isten van, hogy ne kelljen Jézust elfogadniuk. De akik hiszünk abban, hogy Jézus Krisztus a megígért messiás, nekünk egyértelművé teszi az ige, hogy most Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. De még az ítélet is, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát (Jn.5,23).

Ezért minden olyan tanítás és törekvés, amely túlzottan hangsúlyozza, hogy egy Isten van, az afelé tereli a hívőket, hogy „az EGY” elfogadására készüljenek fel, aki mint láttuk nem más mint Nimród. A régi kultúrák mind megőrizték a nefilimeknek, mint félisteneknek vagy isteni származásúaknak az imádatát. Mind szimbólumaikban, mind neveikben. Ebben sajnos a magyar őstörténet is rendkívül gazdag. Ezért okozhat gondot a népművészet is, hiszen abban a nimródi motívumok erőteljesen jelen vannak. De a táltos vallás papjai is csak születés által lehetnek azok, és általában hat újjal születtek, amely ismét a nefilim (vagy óriás) ősökre mutat vissza. Ne gondoljuk, hogy annyira elszakadtunk az óriásoktól. Az ezoterikus körökben ezért van most a vaskorszak, mert igen kevés az óriás leszármazott napjainkban. Aranykornak nevezték azt az időszakot, amikor a bukottak uralkodtak a földön. Ezüstkorszak volt, amikor a gyermekeik, és bronzkorszak volt az, amikor az özönvíz után a szórvány óriások voltak jelen. Ezért várják újra az aranykort, amikor ismét eljönnek a bukottak, és uralkodnak majd a földön.

Ne engedjünk a csábításnak, hogy túlságosan elragadjanak minket az EGY Isten hite felé, mert a Biblia nem erről tesz bizonyságot! Nekünk, embereknek nem adatott más név, mint a mi Urunk Jézus Krisztusnak a neve. Ne engedjük elvenni!

És nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk. (ApCsel 4,12)

Annak okáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott neki olyan nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Fil 2,9-11)