2021. április 21., szerda

Vulgata és a mai protestáns fordítások, avagy: Ma tényleg mindenki a régi katolikus Bibliát olvassa?

 

Róma 11,6

Ha pedig kegyelemből, már nem a cselekedetekből: mert külömben a kegyelem nem lészen kegyelem  (Káldi György Vulgata fordítása 1626)

S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Szent István Társulat - SZIT)

De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Káldi Neovulgata - KNB)

ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. (Revideált Új Fordítás - RÚF)

Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján különben a kegyelem nem lenne kegyelem., (Egyszerű Fordítás - EFO)

Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. (Új Revideált Károli , Protestáns Média Alapítvány- ÚRK)

 

Ellenpélda:

Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. (Károli Biblia 1908)

 

Egy igen megdöbbentő tényre szeretném felhívni a protestáns olvasók figyelmét. Ha ma valaki egy mai protestáns Bibliát vesz a kezébe, akkor igazán már egy katolikus Bibliát forgat. Emlékszünk, hogy amikor a reformáció elindult, vagyis a protestálás, akkor nagy visszhangja volt annak, hogy az akkori katolikus Biblia mennyire eltér az eredeti nyelveken készült kéziratoktól, és emiatt kezdtek el új fordításokat készíteni. Mára ez a különbség egyre inkább eltűnik, és egyre közelebb kerülünk ahhoz a Bibliához, amelyet a katolikus egyház preferál, és mindig is preferált.

Nagy súlya van annak, amit mondtam. Nem is szeretném ezt csak úgy a levegőben hagyni, mindenféle magyarázat nélkül. Nézzük meg a bevezető igét, a Róma 11,6-ot. Első helyen van a Káldi György fordítása, aki az 1600-as évek elején, a latin nyelvű Vulgata-ból fordította magyar nyelvre a Bibliát. Ezt követi két 20.századi katolikus fordítás, a Szent István Társulat és a Szent Jeromos Társaság fordítása. Ezek megegyeznek Káldi György fordításával. Majd ezt követi néhány protestáns fordítás, amelyek a kritikai, vagyis a Nestle-Aland féle szöveg alapján készültek. Ezek is megegyeznek a katolikus fordítással. Végül mint bizonyság, ott áll az 1908-as protestáns fordítás, amelyben ez a vers sokkal hosszabb, és rávilágít arra, hogy a cselekedetek nem érnek semmit sem a megigazulás szempontjából, ha egyszer kegyelemből kapjuk a megigazulást. A tridenti zsinat 9. kánonja, amelyet sohasem vontak vissza, ezt mondja:

 „Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnös egyedül a hit által igazul meg, s ezt úgy érti, hogy semmi mással sem kell hozzájárulnia a megigazulás kegyelmének az elnyeréséhez, és hogy az embernek egyáltalán nem kötelessége, hogy akarati tevékenységgel előkészüljön és felkészüljön a megigazulásra: legyen kiközösítve”

Illetve a 14. kánon szerint:

„Ha valaki azt állítaná, az ember feloldozást nyer bűneitől és megigazul pusztán azáltal, hogy biztosan hisz abban, hogy feloldozást nyer és megigazul; vagy hogy senki sem igazult meg igazán, csak az, aki magát megigazultnak is hiszi, és egyedül e hit által nyeri el a feloldozást és a megigazulást: legyen kiközösítve.”

Látjuk, hogy a rövidebb változat mennyire támogatja a katolikus tanokat, ahol kellenek a cselekedetek is ahhoz, hogy valaki igaz legyen mikor a mennybe megy?

Hogyan lehetséges, hogy 500 év alatt a protestáns egyházak sora jutott el oda, hogy a reformáció korának felismerését elhagyva, minden gond nélkül a katolikus Bibliát forgatják? Ennek probálunk a végére járni.

(Szeretném mindezt közérthetően elmondani, de helyenként kénytelen leszek neveket említeni, hogy bárki utánanézhessen a mondandómnak. Bár zárójelben megjegyzem, hogy elég ha valaki előveszi a régi Káldi György féle fordítást, mellétesz egy mai protestáns Bibliát, és elkezdi a verseket összehasonlítani. Akkor rögtön látni fogja, hogy mekkora egyezésről is van szó.)

A reformáció korára annyira romlott volt már a Vulgata szövege, hogy a katolikus egyházon belül is már egyre nagyobb volt a nyomás, hogy készüljön egy javított változat. Ennek folyománya volt többek között az, hogy a katolikus Erasmus 1516-ban a görög nyelvű kéziratok alapján elkészítette saját latin fordítását. Ez akkor mindenki előtt leplezte a Vulgata állapotát, és megmutatta, hogy mennyire eltér a szövege a görög kéziratoktól. Ezek után már nem volt nehéz, hogy a reformáció hittudósai elforduljanak a hivatalos katolikus egyházi Bibliától, és a görög és héber nyelvű kéziratok alapján készítsenek új nemzeti nyelvű fordításokat.

 

De hogyan is jutott ide a Vulgata?

A Vulgata története elég „viharos”. Gyökerei a régi latin fordításokon alapulnak, amelyek még az apostolok korában keletkezhettek. Azt katolikus körökben is elismerik, hogy ezek a korai latin fordítások inkább szószerintiek voltak, mint a későbbi Vulgata (Vanyó László: Az egyházatyák bibliája és az ökeresztény exegézis módszere, története, 2002). A későbbi latin fordításokat folyamatosan befolyásolta a liturgiával való megegyezés kényszere, ezért kezdett több változat is terjedni. A katolikus egyházon belül is volt igény arra, hogy egy megbízható fordítás készüljön, ezért is kapott pápai megbízást Jeromos, hogy készítsen egy új revíziót. Annyi bizonyos, hogy az evangéliumokat revideálta, és a San Gallen-i töredékek alapján 772 helyen megváltoztatta, de a valós változtatás ettől jelentősebb lehetett. Jeromos elvetette a nyugati megromlott szövegek olvasási módját, de nem minden javítása tükrözi a Vatikáni Kódex szövegét. Vanyó László szerint is, a latin fordítások mindig egy kettősséget hordoztak, mely szerint összevetették a görög szövegekkel, de meg kellett felelniük a liturgiának is. Az újat igazították a régiekhez. Jeromos is problémának említi, hogy a Biblián belüli idézetek harmonizálása miatt sok helyen eltér a szöveg a görög nyelvű kéziratoktól, de úgy kellett hagynia. Kr.u.801-re, megjelent az Amiatinus Kódex, amely már mentes volt a régi latin olvasatoktól. A XII.századra pedig a Vulgata revízók sora eljutott oda, hogy alig lehetett két egyforma kéziratot találni. A szövegromlásnak három fő oka volt: betoldások, változtatások és elhagyások.

A Vulgata számos revízión ment keresztül, de a katolikus egyház véleménye folyamatosan kitűnik ezekből a revíziókból. Ez a nézet pedig az, hogy nem csak az ige hordozza az isteni kijelentést, hanem az egyház is. Három alapja van a hitnek, és az ige csak az egyik, a hagyomány és az egyház kijelentései mellett. Nincs olyan tekintélye az igének, mint a reformáció korában is megfogalmazott „Sola Scriptura”, mely szerint egyedül az ige ad eligazítást a hitünkre nézve. Ehhez még a katolikus egyházban jelen van a pápai tévedhetetlenség tana is.

1546-ban a Tridenti zsinat megjelölte a Vulgata-t, mint az egyház hiteles és hivatalos bibliafordítását. Nem igazán azért mondták ezt ki, mert hűséges volt a görög és héber szövegekhez, hanem azért, mert több mint ezer éve már az egyház használatában volt, és ez garantálja a hitelességét.

Emiatt fordulhatott elő, hogy V.Sixtusz pápa elrendelte a Vulgata revízióját, melyet 1588-ban mutattak be neki. Mivel azonban nem volt elégedett a revíziós bizottság munkájával, ő maga számos változtatást eszközölt a Biblián. Halála után kevéssel jelent meg a Bibliája (1590-ben?), amely nagy felháborodást keltett. Ezeket a változtatásokat az egyház is elutasította, majd betiltotta ezt a változatot, és komoly erőfeszítések árán megpróbálta visszavásárolni ezeket a példányokat és elégetni. VIII.Kelemen pápa ezek után 1592-ben, egy több mint 3000 helyen megváltoztatott Vulgata-t adott ki, amely az egyház hivatalos Bibliája lett egészen a legújabb korig.

 

A Vatikáni kódex

És itt kerül a látókörünkbe a Vatikáni kódex, mert azt tartják ma a tudományos körökben az egyik legrégebbi és legjobb minőségű bibliai szövegtanúnak. Nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt-e nagyobb hatással a Vatikáni kódexre, vagy a Vatikáni kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra. Az azonban bizonyos, hogy a szövegük közel áll egymáshoz. Tarjányi Béla, katolikus egyetemi professzor, a Vatikáni kódex című írásában megemlíti, hogy az Ószövetség 1586-1587-es római kiadásának előkészítésében döntő szerepet játszott a Vatikáni kódex. Ugyanő megemlíti a Sixtina 1582-es előkészítésénél is a Vatikáni kódex jelentős használatát. Így már érthető a Vulgata hasonlatossága a Vatikáni kódexhez.

A Vatikáni kódex eredete a mai napig tisztázatlan.  A kódex először 1475-ben van megemlítve a Vatikáni könyvtár leltárában, de keletkezése körülményeiről nincs semmilyen adat. Az látszik a kódexen, hogy az eredeti szöveget felülírták, és később látták el iniciálékkal. A kódex keletkezését Alexandriára teszi a mai kutatók többsége. A korai egyház, mivel szegény és üldözött volt, ezért nem használt bőrt az írások másolásához, a Vatikáni kódex pedig bőrre van írva, ami azt jelenti, hogy nem egyházi használatra készült, és nem is a korai egyház készítette. A korai egyház szinte kizárólag papíruszra másolt, és nem csupa nagybetűkkel írt, ahogyan az a kódexben szerepel, hanem csupa kisbetűvel.

A Vatikáni kódex szövegét, mióta az egyetemi körök foglalkoznak vele, „semleges” szövegnek tartják. Ezt az a tény cáfolja, hogy szövege az előkerülő egyiptomi papírusz leletekhez hasonlít leginkább, és nem egy általános szöveget tartalmaz. Erre a tudós világ azt mondja, hogy ez azért van, mert azok egy régebbi változatot őriznek. Az bizonyos, hogy régebbi változatot őriz a kódex, egy olyan változatot, amelyet a kiterjedt egyház nem használt az évszázadok alatt. A Vulgata közelítése a Vatikáni kódexhez azért figyelemreméltó, mert a Vatikáni kódex is, és a Vulgata is Origenész szövegeihez nyúlik vissza. Ő pedig sok helyen saját értelmezése szerint módosította a szöveget. Origenész munkásságáról, és a mai napig tartó befolyásáról itt most nem ejtünk több szót, mert igen terjedelmessé tenné a cikket.

De hangsúlyozom, hogy mivel a Vatikáni kódex keletkezésének helye és ideje a mai napig tisztázatlan, ezért igen nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt nagyobb hatással a kódexre, vagy a kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra, de a szövegük igen hasonló egymáshoz.

Ma mind a katolikus, mind a protestáns Bibliákban kiemelkedő szerepe van a Vatikáni kódexnek, és mindjárt meg is látjuk, hogy miért.

Miután a katolikus egyház elfogadta hitelesnek a tudományosan összeállított görög és héber nyelveken elkészült szövegeket, azóta mind a katolikus, mind a protestáns bibliafordításoknak ugyanaz az alapszövege. 1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spiritu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel, melyben olyan új fordítások készítésére hív fel, amelyek Jeromos latin Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Ennek alapján készült el újonnan az Új Szövetség, mely az 1969-es stuttgarti és oxfordi Vulgata-n alapul. De ezek a latin szövegek már összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi szövegekkel – vagyis a protestáns tudósok által készített szövegváltozattal. 1979-ben pedig II. János Pál Scripturarum Thesaurus apostoli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.


Hogyan került a protestáns egyházakban ilyen előkelő helyre a Vatikáni kódex?

A reformáció idején Erasmus is ismerte már a Vatikáni kódexet, és a Vatikán könyvtárosával levelezve, megkapta azokat az információkat, amelyekre a szövegek összehasonlításánál szüksége volt. Szövege összeállításánál azonban egyszer sem alkalmazta a Vatikáni kódex szövegét. A Vatikáni kódex egészen a 19.századig nem került a protestáns egyházak látókörébe, csak amikor megjelent a Westcott-Hort féle Újszövetség. Ahhoz, hogy megértsük milyen út vezetett ide, meg kell néznünk, hogy mi történt ebben az időben Angliában, az Anglikán egyházban.

 

Az Oxford mozgalom

1833-ban elindult egy mozgalom, az Oxford mozgalom, amelyet anglikán egyházi személyek indítottak azért, hogy megújítsák a katolikus tanítást és gyakorlatot. Éllovasa John Henry Newman anglikán lelkész volt, akit 1847-ben katolikus pappá szenteltek, és később bíboros lett. Ez a mozgalom akkoriban sokakat visszatérített a katolikus hitre, és elindult Anglia újra katolicizálása. A szűkebb értelemben vett mozgalom maga 1845 környékén megmerevedett, de hatása megmaradt.

Ebben a közegben élt Westcott és Hort, akik maguk is vonzódtak a katolicizmus felé. Ők maguk protestáns professzorok voltak, és meg is maradtak anglikánnak, de ránk maradt leveleikben több utalás is van a katolikus tanokkal kapcsolatos gondolkodásukról.

 

Westcott és Hort

Ismét az ő személyük az, ahová a szálak vezetnek. Ők az 1840-es években ketten elkezdtek titokban az Újszövetségnek egy új görög szövegén dolgozni. Már 20 éve ezen dolgoztak, amikor megkapták az egyház felkérését, hogy a King James Bibliát nézzék át, keresve a szükséges fordítási korrekciókat. Másszóval nem arra kaptak felhatalmazást, hogy egy új görög Újszövetséget készítsenek, hanem a meglévő angol fordítás esetleges korrekciójára. 1853-tól egy bizottság dolgozott a szövegen egészen 1881-ig, amikor kiadták az új görög szöveget, és az új angol fordítást is.

A bizottság tagjainak titoktartási kötelezettség mellett elküldték az ő szövegváltozatukat, és ezt tették a munka alapjául. A bizottság tagjai ezt nem mutathatták meg senkinek. Westcott és Hort kikiáltotta, hogy a két legmegbízhatóbb forrás az eredeti nyelvű szövegekhez, a Vatikáni és a Sínai kódex.

A Vatikáni kódexről így nyilatkoznak Bibliájuk előszavában:

„Ez a legfőbb hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez” 

(Előszó - xxvi.oldal)

Munkásságukról bővebben már szóltunk a blogon a Mi a probléma a modern Bibliákkal, és a Miért kell egy új Biblia (2016) írásokban, ezért arra itt most nem térek ki.

A revíziós bizottság ülései a leírások alapján úgy festettek, hogy Hort előtárt egy változtatási javaslatot, amelyet vitára bocsátottak, és aki ellene mondott, az elmondhatta a véleményét, majd meg kellett küzdenie Hort-tal, aki vitában megerősítette az állítását. Minden ilyen szóharcból ő került ki győztesen. Többen el is hagyták a bizottságot, és sokszor nem teljes létszámmal folyt le a bizottság ülése, viszont a változtatásokat átvezették.

Hort-ék kardoskodtak a Vatikáni kódex szövegének „semleges” voltáért, amelyet más kutatók, akiket nem hívtak meg a bizottságba, többszörösen megcáfoltak. A legismertebb közülük talán John William Burgon, aki kutatásait a Revízió revíziójában írta meg (Burgon: The revision revised). Az ő tanítványa volt H.C. Hoskier, aki folytatta a szövegkritikai munkákat, és alaposan kielemezte a Vatikáni kódexet.

„A következő oldalakon óriási mennyiségben mutatok be helyeket, ahol meghamisított szövege van [a vatikáni kódexnek], tisztán, kétségtelenül meghamisított. Hortnak és nekem nem lehet egyaránt igaza abban, hogy mennyire „semleges” ez a szöveg. Csupán azt állítom, hogy nem semleges, és nem szabad követni, hacsak nem áll együtt egy erős független [kézirat] csoporttal, elválasztva a többi szokásos „egyiptomi” [kézirat] bizonyságtól.” (Hoskier: Codex B and its allies, előszó VI.oldal)

 

„Úgy tűnik, hogy itt az ideje felhívni a figyelmet arra, hogy Hort elméletének hiányzik az alapja, mert kutatók és szerzők még mindig beszélnek a „semleges szövegről” (amely benne van a szövegükben, vagy amely az olvasatba gyakorlatilag mindig beleértett), miközben jelen sorok írója nem ismer egyetlen ilyet sem.

Bőséges területe van azonban ennek a nézetnek ellenkezőjére, hogy azt [a szöveget]már befolyásolja a Szír és a Latin verzió, a szövegek látható sajátosságai mellett, melyek közül sok a nyelvtani, és néhány az egyiptomi környezet miatti. 

Mindeddig nem ismerjük a görög egyiptomiak szövegkritikájának a történelmét, de minden fontos dokumentum, ideértve az új W [kódexet], amely összecseng ezzel a csoporttal, jobban és jobban odakötözi ezt a tényt az egyiptomi földhöz, és leegyszerüsíti a problémát.

Félretéve Westcott-Hort kijelentéseit az előszavukban, az elvek amelyre a szöveget alapozzák, Hort kezében maradnak örökre, és számunkra el lettek temetve egy sztereotípiában; és ezek az elvek egy szabályra lettek leszűkítve: azt a kéziratot [Vatikáni kódexet]kell követni, amelynek bármilyen támogatottsága van, még ha csak egyetlen egy kézirat is.” (Hoskier: Codex B and its allies, 1.oldal)

Hogy hogyan és mint jutott ilyen erős meggyőződésre Westcott és Hort, hogy a Vatikáni kódexet ilyen erősen képviselje más bizonyítékokkal szemben, az a cikk írójának (egyenlőre) ismeretlen. A munkájuk végeredménye azonban jól látható. Olyan Újszövetséget tártak a protestáns egyházak elé, amely már a katolikus Vatikáni kódex szövegéhez áll a legközelebb.

Tarjányi Béla Vatikáni kódexről szóló írása bepillantást enged a katolikus célok megismerésébe:

„A szent könyvek kánonjáról és a Vulgatáról, mint legfőbb tekintélyről folytatott viták közepette a tridenti atyák 1546 március 17-én kifejezték azon óhajukat, hogy a pápa járuljon hozzá ahhoz, hogy a lehető legpontosabb kiadásban tegyék közzé a Vulgátát, valamint a görög és a héber Szentírást. A kihirdetett szövegek nem tesznek említést erről, de az atyák kívánsága nem merült feledésbe. Amint az a legátus-bíborosoknak Farnese bíboroshoz intézett április 26-i leveléből kiderül, a levél írói azt az óhajukat fejezték ki a pápának, hogy vállalkozzon a következőre: „Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is”. (Tarjányi Béla: Vatikáni kódex - fordítás a saját közlésében: „di far corregger prima la nostra editione latina e poi anco la greca et la hebrea", CT X, 471.o. 13-14. sor.)

Hadd álljon itt egy fontos mondat újra:

"Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is"

Először a Vulgata-t hozták összhangba a Vatikáni kódex-szel, majd céljuk a görög és héber szövegek összhangba hozása volt. Westcott-nak és Hort-nak a vatikáni kódexre építő munkája korántsem merült feledésbe. A Nestle-Aland szövegkritikai bizottság, amely átvette a szerepüket, már az ökumenizmus jegyében tagjai között tudta Carlo Maria Martini jezsuita szerzetest is.

 

Nestle-Aland és a United Bible Society

 


 1981-ben, Bruce Metzger azt írta egyik könyvében, hogy

 „A nemzetközi bizottság, amely a United Bible Society [Nemzetközi Bibla Társaság] görög Új Szövetségét megalkotta, nem csak magáévá tette a Westcott és Hort kiadást mint alapszövegét, hanem az ő módszereiket is követték, a belső és külső körülmények figyelembe vételénél.”

 


Kurt Aland így fogalmaz a Novum Testamentum Greace 24. kiadásának 62.oldalán:

„Ezért a szöveg, amely a 19.század munkáján alapul, egészében változatlan maradt, különösen azért, mert a legutóbbi évek kutatása nem vezetett az Új Szövetségnek egy általánosan elfogadott szövegéhez.”

(Erwin Nestle and Kurt Aland, Novum Testamentum Graece, 24th edition, 1960, p. 62)

Az összes mai új fordítás a Nestle-Aland féle kritikai görög szövegeken alapul, amelynek ahogyan látjuk, a Vatikáni kódex az alapja.

 

 

A protestáns Bibliák katolikussá válása

Idézet Tarjányi Béla: Vatikáni kódex című írásából:

„A legújabb bibliafordításokban – az Újszövetség görög szövegének kritikai kiadását (Nestle-Aland) követve – több helyen is azt látjuk, hogy a szövegben csak a versszám szerepel, a hozzá tartozó szöveg hiányzik. Az alábbiakban felsoroljuk ezeket a helyeket, és jelezzük, hogy a kihagyott szövegek megtalálhatók-e a Vatikáni ill. a Sínai kódexben:

Szöveg                                                                                                                                 Vatikáni    Sínai

Mt 17,21 Ez a fajta pedig nem megy ki másképp, mint imádság és böjtölés által.               nem        igen (2. kéz)

18,11 Mert az Emberfia üdvözíteni jött azt, ami elveszett.                                                   nem        nem

23,14 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Mert megeszitek az

özvegyek házait, hosszú imádságokat mondván, ezért súlyosabb ítélet

alá estek.                                                                                                                                nem        nem

 Mk 9,44 Ahol a férgük ki nem hal, és a tüzük el nem alszik.                                              nem        nem

 9,46 Ahol a férgük ki nem hal, és a tüzük el nem alszik.                                                     nem        nem

 11,26 Hogyha ti meg nem bocsátotok, a ti Atyátok, aki a mennyekben van, ő

sem bocsájtja meg nektek vétkeiteket.                                                                                  nem        nem

 15,28 És beteljesedett az Írás, amely azt mondja: És a gonoszok közé számíttatott.           nem        nem

 Lk 23,17 Az ünnepnapon ugyanis szabadon kellett nekik bocsájtani egyet                         nem        igen

 Jn 5,4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a tóba és felkavarta a vizet. Aki a

viz felzavarása után először ment a tóba, meggyógyult, akármilyen

betegségben sínylődött is.                                                                                                       nem        nem

 Csel 8,37 Fülöp erre azt mondta: Ha hiszel teljes szivedből, akkor szabad. Az

így felelt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.                                                             nem        nem

 Csel 15,34 Szilás azonban jónak látta, hogy ott maradjon, ezért Júdás egyedül

meng el Jeruzsálembe.                                                                                                            nem        nem

 24,7 Ítélkezni akartunk felette a magunk törvénye szerint. 7.v. Liziás ezredes

azonban közbelépett, s nagy karhatalommal kiragadta őt a kezünkből.

Egyben megparancsolta, hogy hozzád jöjjenek, akik vádat

emelnek ellene.                                                                                                                        nem        nem

 28,29 Ezeket mondta, mire a zsidók imentek tőle, s közben sokat vitatkoztak

egymás között.                                                                                                                         nem        nem

 A fenti példákból látható, hogy milyen messzemenően támaszkodik a mai bibliai szövegkritika a Vatikáni kódexre, és hogy a legtöbb esetben ennek a szövegét tekinti a Biblia eredeti szövegének. Ez is világosan mutatja a kódex egyedülálló értékét.”


Összegzésül

Az ökumené mozgalma a tudomány segítségével eljuttatta oda a protestáns egyházakat, és velük együtt a protestáns hívőket is, hogy azt a régi katolikus Bibliát olvassák, amelyet a reformáció kora megvetett és elhagyott. Azok a katolikus változtatások a Bibliában, amelyek ellen felszólaltak a reformátorok, a 19.században a tudomány álcáját felhasználva ismét belekerültek a protestáns Bibliákba. Minél frisebb protestáns fordítást olvasunk, annál inkább a régi, megváltoztatott katolikus Bibliát olvassuk, amely a katolikus tanokhoz lett igazítva.

Fel kellene tűnnie a protestáns tudósoknak, hogy az a katolikus egyház, amely nem változtatott a tanain, és kezdetben égette és üldözte a protestáns fordításokat, egyszerre ilyen elfogadó lett a Bibliával kapcsolatban. Egyre több országban jelennek meg az ökumenikus fordítások, amelyek már megfelelnek a katolikus elvárásoknak. De még ezekben az esetekben is a katolikus egyház diktálja a feltételeket! Akkor ne legyünk olyan naívak, hogy elfogadnának bármit, ha az nem pontosan olyan lenne, amilyennek ők akarják!

Ahogyan láttuk, először a latin Biblia szövegét akarták „rendbe tenni”, majd annak kapcsán a görög és héber szövegeket. Ezt meg is tették, mert találtak olyan „protestáns” professzorokat, mint Westcott és Hort, akik felvállalták a harcot azért, hogy a Vatikáni kódexet tegyék az új görög szövegek alapjává. Az ő munkájukat folyatta a Nestle-Aland bizottság, de már kiegészülve a katolikus, még pontosabban a jezsuita jelenléttel.

Nem lehet elégszer ismételni, hogy olyan szövegkritikai alapokat használnak a szövegek kialakításánál, amelyek nem tükrözik a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A kéziratok önkényes szelektálásával egy olyan szöveget kapunk, amelyből már hiányzik minden olyan szakasz, amely zavarhatná egyrészről a katolikus egyházat, másrészről az ökumenizmust.

Nem állítom, hogy ezt a protestáns professzorok szándékosan csinálják, de akkor eddig az orrunknál fogva vezettek minket protestánsokat, hogy visszatérjünk oda, ahonnan elindultunk. Ebben mindenképpen látni kell a szellemi erők vezetését! Nyilvánvalóan tudománytalan elveket tudományosnak kijelentve mennek a professzorok ezen az úton. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a szövegeknek milyen az eredete, és kik állították először össze ezeket az alexandriainak nevezett kéziratokat, amelyeket a világegyház egyáltalán nem használt, csak most adják oda a kezünkbe, mint a „legjobb” szövegeket.

Át kellene tudni látni a szemfényvesztéseken, és afelé a világosság felé fordulni, amit a reformáció korának hittudósai is megkaptak. Nem lett volna szabad elengedni a vívmányaikat, és legfőképpen nem lett volna szabad elengednünk a tiszta Igét.

A protestánsok még megtérhetnek ebből, és elhagyhatnák a katolikus Bibliát. Kevés protestáns érzi jól magát egy katolikus misén, és kevés protestáns jár katolikus misékre. A katolikus Bibliát viszont elfogadja, amely tele van katolikus változtatásokkal. Ezzel azonban a tanítások is összemosódnak, és  végül azokat a katolikus tanokat hirdetik a protestáns egyházakban is, amelyektől éppen el akartak szakadni.

A mai kor papjai igazán a tudósok, mert ha egy tudós azt mondja, hogy „ez tudományos alapon a legjobb”, akkor azt az emberek tömege vakon elhiszi. Hiába nincs mögötte semmilyen tudományos értékrend, a tömegek ellenőrizetlenül elfogadják az állításaikat. Westcott és Hort tudománytalan szempontok szerint emelte ki a Vatikáni kódexet a többi kézirat tanúságai közül. Sajnos voltak akik továbbvitték a nézeteiket, és ma ennek a következményeit látjuk. Ezért amíg a szövegkritika alapelvei nem változnak, addig a Vatikáni kódex marad az alapja a protestáns Újszövetségeknek!

Hitünk alapjáról van szó! Ne engedjük ki a kezünk közül mindazt, amit reformátor őseink egyszer már megszereztek!

 

„A trend nyilvánvaló: akárhogyan is bizonyítani, hogy az apostoli atyák nem a mi Új Szövetségünket használták.” (Hoskier: Codex B and its allies, 89.oldal)

 

 

- - - -

UI: Ha valaki szeretne megbizonyosodni a Bibliák hasonlóságáról, illetve különbözőségéről, de egy kis segítségre van szüksége a versek összehasonlításához, akkor ez a cikk segítheti az elindulásban.

Illetve ízelítőnek itt van néhány igehely:

Mt.6,1; Mt.6,13; Mk.2,17; Lk.2,33; Lk.11,2; Jn.7,8; Jn.12,47; 1Kor.12,3; 1Kor.15,47; Fil.4,13; Jel.2,15;

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.