Ne légy részes más bűneiben

A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bűneiben; önmagad tisztán tartsd. 

(1Tim 5,22)

A bűnök terjedéséről igen szegényes ismeretekkel rendelkezünk, pedig a Szentírás ezzel kapcsolatban sem hagy minket sötétségben. Azt hisszük, hogy ha egy bűnt nem követek el aktívan, akkor az már nem is érint engem, és szabad vagyok attól a bűntől. A bűnök azonban nem csak így terjednek, hanem szellemi úton is. Hiszen minden bűn először a szívben kezdődik (Mt.15,8-19). Ahogyan a  tisztátalan kívánság is elkezdődik a hústestben, és ha nem kezeljük Szellem szerint, akkor cselekedetté válik, amely bűnné lesz az életünkön. De miért is írhatta Pál ezt a figyelmeztetést Timóteusnak, egy mondatban a kézrátétellel? Feltételezhetjük, hogy ha Timótheus bűnbe is esett, bizonyosan nem élt életvitelszerűen bűnben. De ennek ellenére mégis részese lehet az ember más bűnének. Az aktív részvételt most nem tárgyaljuk, mert az elég egyértelmű. Azt nézzük meg, hogy részvétel nélkül hogyan eshetek bűnbe mégis.

És hallottam más szózatot a mennyből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: (Jel 18,4)

Az bűnrészesség jöhet a közösséggel, amelynek a tagjai vagyunk. A fenti ige a Babilon bűneivel való bűnrészességre figyelmeztet. Ha egy babiloni egyházban vagyok, akkor hiába nem osztom az egyház véleményét, ameddig tagja vagyok annak a szervezetnek, addig egyetértek a nézeteivel, amelyet képvisel. Az nem elég a mentességemhez, hogy én magam nem teszek semmi olyat, amely Isten előtt nem kedves. Egyházi vonalon, a Jelenések könyvének gyülekezeti leveleiből (Jel.2,24; 3,4;) láthatjuk azonban, hogy ez alól lehetnek kivételek, de az Úr erős vezetése kell ahhoz, hogy egy ilyen helyen bizonyosan az Úrban tudjon maradni valaki. Világi helyen, elsősorban egy munkahelyen, ott van a határ, ahol kifejezetten bűnre (pl. hazugság, csalás, lopás, stb.), bálványimádásra, vagy okkult cselekedetre buzdítanak. Munkavállalóként nem minket terhel a felelősség a cég működéséért, hanem az anyagi és törvényi felelősséget a vezetőség viseli. Ezért tartom külön kategóriának a szándékos bűnre csábítást, a bálványimádást és az okkult gyakorlatot, mert ahhoz szükséges a személyes beleegyezés. Dániel is szolgált a pogány birodalomban és hűséggel tette a dolgát, de a bálványimádásban és más bűnökben nem volt részes. Hasonlóan József is szolgálta a Fáraót Egyiptomban, és mégsem volt részes a bűneikben. Mindketten távol maradtak ettől a három kategóriától, amelyet itt említettem. Emellett a rendszert nem akarták megváltoztatni, és Isten is bizonyságot tett mellettük, hogy az Ő hűséges szolgái voltak. A nagy egyházak szellemisége is mindig a kis csoportokon keresztül működik. Ott van meg a hétköznapokban a személyes kapcsolat a gyülekezeti tagok között, és ott dől el, hogy a nagy egyház szellemi irányvonalát „kicsiben” hogyan élik meg az egyház tagjai. Ezért most térjünk át a helyi gyülekezeti közösségek vizsgálatára.

Paráznaság pedig és akármely tisztátalanság vagy fösvénység ne is neveztessen ti közöttetek, amint szentekhez illik; Sem undokság, vagy bolond beszéd, vagy trágárság, melyek nem illenek: hanem inkább hálaadás. Mert azt jól tudjátok, hogy egy paráznának is, vagy tisztátalannak, vagy fösvénynek, ki bálványimádó, nincs öröksége a Krisztusnak és Istennek országában. Senki titeket meg ne csaljon üres beszédekkel; mert ezekért jön az Isten haragja a hitetlenség fiaira. Annak okáért ne legyetek részesei ezeknek; Mert voltatok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. (Mert a világosságnak gyümölcse minden jóságban és igazságban és valóságban van), Meggondolva, mi legyen kedves az Úrnak. És ne legyen közösségetek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat; Mert amelyeket azok titokban cselekszenek, éktelen dolog csak mondani is. (Ef 5,3-12)

Pál igen részletesen felsorolja, hogy milyen cselekedetek ne legyenek benn a gyülekezetben. Ebben a levelében is felszólít, hogy ne legyünk részesei ezeknek a bűnöknek, hanem járjunk Krisztushoz méltó tisztaságban. A gyülekezetnek törekednie kellene a tiszta és szent életre, hiszen szentség nélkül senki sem kerülhet az Úrhoz (Zsid.12,14). Itt megint hangsúlyoznunk kell egy fontos szempontot. Nem azokról van szó, akik akarják a megszentelődést, és amint felismerik a bűnüket azonnal megbánják és megtérnek belőle, mert ez így helyes. Csak így tudunk mindannyian fejldőni az Úrban, ahogyan Ő előhozza az életünkben a számára nem kívánatos dolgainkat, és megítéli bennünk. Azokról van szó, akik nem hajlandók megtérni a bűneikből és életvitelszerűen azokban élnek. Az ilyen emberek azok, „Kiknél megvan az istenfélelem látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld.” (2Tim 3,5) Látszólag hívő életet élnek, de nem hiszik el, hogy az Úr meg tudja őket változtatni, illetve nem akarnak változni. Ezeket a gyülekezeti tagokat kerülnünk kell. Szándékosan nem írtam testvéreket, mert ők nem az a kategória, mert nem az Isten akaratát cselekszik, hanem a maguk kedvére élnek. És itt kezdődik a gyülekezet felelőssége, hogy a bűnös életükön változtatni nem akaró tagokat hogyan kezeli.

Azt írtam nektek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. Most azért azt írom nektek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívül valókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belül lévők fölött tesztek-e ítéletet? A kívül valókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonosz embert magatok közül. (1Kor 5,9-13)

Egyértelműen felszólít minket az ige, hogy az olyan embert, aki nem él Krisztushoz méltó életet, azt vesse ki a gyülekezet magából. És itt bukkan fel a kollektív bűnrészesség. Ha egy vagy több tagról lehet tudni, hogy milyen bűnökben él, és nem kezeli a gyülekezet a helyzetet, akkor ott mindenki elfogadja annak a bűnnek a jelenlétét, és mivel nem ítélik meg, ezért bűnrészesek lesznek. Felszólít minket az ige, hogy ítéljük meg a belül lévőket. Részesei leszünk mások bűnének azzal, hogy elfogadjuk azt a szellemiséget (szellemet), amelyet a másik képvisel. Legyen az a paráznaság, vagy a kapzsiság, stb. utat engedünk magunk felé ezeknek a szellemiségeknek (szellemeknek). De az erkölcsi bűnök mellett igen sokat foglalkozik a Biblia a hamis tanítások terjesztőivel is, akiket ugyanúgy, ha nem szigorúbban kell kezelni, mint az erkölcsi bűnökben élőket.

Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki elmegy hozzátok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek; Mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben. (2Ján 1,9-11)

Az eretnek embert egy vagy két intés után kerüld; Tudva, hogy az ilyen romlott, és vétkezik, önmaga is kárhoztatva magát. (Tit 3,10-11)

Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. (Róm 16,17)

Ha lehet mondani, akkor a tévtanítások terjesztőit messzebbre kerüljük el, mint az erkölcsi bűnökben lévőket. János egy nagyon erős kijelentést mond, hogy aki köszönti az olyat, az már részes az ő bűnében. Ezzel egyértelművé teszi, hogy hogyan is válunk bűnrészessé aktív cselekedet nélkül. A passzívitásnak (vagy udvariaskodásnak) sokkal nagyobb a veszélye, mint gondolnánk. Ha egyértelműen nem határolódunk el egy adott bűntől, akkor már bűnrészessé válunk. Ezt torpedózza meg a Sátán a mai gyülekezetekben, a hamis szeretet és a hamis kegyelem álcájával, valamint az „egyikünk sem különb a másiknál, mindenki egyformán bűnös” kijelentéssel. Itt könnyen félreérthetővé válik Jézus és a parázna nő története, amikor Jézus azt mondja a megkövezéshez készülődőknek, hogy aki nem bűnös, az hajtsa végre az ítéletet (Jn.8,7-11). Ezzel nem azt mondta, hogy ne hozzák felszínre a bűnös cselekedetet, hanem az ítélet végrehajtását vette ki a kezükből. Nem támogatta a bűnös régi életvitelét, hanem azt akarta, hogy hagyjon fel azzal, ezért a bűnösnek azt mondta, hogy ne vétkezzen többé. Ezzel esélyt adott neki a megtérésre. Ez a kegyelem lényege, hogy az ítélet nincs azonnal végrehajtva, hogy legyen a bűnösnek ideje megtérni és elhagyni a bűnöket. Ahogyan Pál is mondja, a Róma levél 6. fejezetében - vétkezzünk, mert nem vagyunk törvény alatt? Távol legyen! Emlékezzünk Péter történetére, amikor Kornéliusznál járt (ApCsel.10-11. fejezet), és utána Jeruzsálembe érve rögtön felelősségre vonták, és amint megfelelő magyarázatot adott, megbékéltek vele. De még Jézus maga is említ olyan helyzetet, amikor zárjanak ki valakit a gyülekezetből:

Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem közt: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, vegyél magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessen minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. (Mt 18,15-17)

A korábbi részekben a kollektív, azaz gyülekezeti szintű helyzeteket néztük meg, most menjünk át a gyülekezeten belüli személyes helyzetekre. Azért mondja Jézus, hogy ha valaki nem hajlandó megtérni a bűnéből, akkor végső soron vessék ki maguk közül, hogy ne legyen benn a bűn a közösségben, mert ezzel hatással van az egész gyülekezetre.

Nem jó a ti dicsekedésetek. Avagy nem tudjátok-e, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. (1Kor 5,6)

Amenyiben személyes ismeretem van egy adott bűnről, akkor beszéljem meg a testvéremmel, hogy tisztázhassa magát. Ha továbbra is fenn áll a bűn, akkor több tanúval beszéljék meg, ha ez sem segít, akkor vigyék az egész gyülekezet elé, de még mindig esélyt adva a megtérésre. Ha akkor sem hajlandó változni, akkor zárják ki. Ez egybecseng a 2Tim.3,5 verssel, hogy aki nem akar megváltozni, annak nincs helye a gyülekezetben. A legjobb, ha személyes probléma esetén az érintettek egymás közt oldják fel a nézeteltérést, vagy intsék meg egymást diszkréten, hiszen Isten sem a nyilvános megszégyenítést akraja.

Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessen meg a bűnnek csalárdsága által: (Zsid 3,13)

Sokszor szerepel az intés az igében (Fil.2,1), mert igenis helye van közöttünk, hogy ne vesszen el senki. Gyakran a bűnös nem is látja a saját helyzetét, és akkor igenis segítség, ha valaki szól neki, hogy bűnben van, mert meg tud belőle térni, és megszabadulhat annak terhétől.

Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, Tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez. (Jak 5,19-20)

Az intésnek, vagy figyelmeztetésnek igenis pozitív dolognak kellene lennie a gyülekezetben, mert egymás segítésére van. Ehelyett ma senki sem szólhat senkinek, mert a „te sem vagy különb” felkiáltással elnémítják. De ha valaki tud a másik bűnéről, és nem határolja el magát, akkor részes lesz annak bűnében. Ha négyszemközt tudja meg a másik bűnét, akkor négyszemközt határolódjon el, és figyelmeztesse a másikat. Ha azt látja, hogy az nem tér meg, akkor vigye tovább az ügyet. De emiatt ne gyűlölje meg a másikat:

Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseld az ő bűnének terhét. (3Móz 19,17)

A gyülekezeti helyzeteknél van egy sokkal bensőségesebb terület, ahol a bűnrészesség sokkal észrevétlenebbül lopakodik be. Ez pedig a házastársak viszonya. Ha az egyik fél tolerál egy bűnt, és bűnrészes lesz, akkor a másik házastársat akár tudtukon kívül is bűnrészessé teszik, mert ők ketten egynek számítanak.

Ő pedig felelve, mondta: Nem olvastátok-e, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremtette őket, És ezt mondta: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy hústestté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy hústest. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. (Mt 19,4-6)

Az a fél, aki nem tud a másik bűnpártolásáról, jóhiszeműen elfogadja a házastársát, aki már bűnrészes valaki másnak a bűnében, és ezzel ő is bűnössé válik. Észre kell vennünk, hogy a bűnrészességgel együtt a bűn is terjed. Ahogyan nagyban, Babilon bűnének részesei lehetünk, ugyanazon az elven leszünk a gyülekezetben és a házasságban vagy barátságban is bűnössé a bűnrészességen keresztül.

A mai korszellem az elfogadást tűzte a zászlajára. Mindenféle kisebbséget nem csak tolerálni kell, hanem elfogadni, tisztelni a másságát és még ünnepelni is kell a másságát, legyen az akármilyen bűnös is Isten törvényei szempontjából. Ez a korszellem már benn van a gyülekezetekben is, ezért észrevétlenül bűnrészesek leszünk egymás bűneiben és csodálkozunk, hogy az Úr rajtunk keresztül alig tud tenni valamit. Meg van a lehetősége a szeretetben való megintésnek és a szeretetből jövő aggodalom kimutatásának, ha valakiről azt gondoljuk, hogy bűne van. Szeretetből el is kellene tudni fogadni az ilyen intést, meglátva a jó szándékot, és értékelve a törődést, azért, hogy mind a magunk élete, mind a gyülekezet tiszta lehessen. Felfedve a bűnöket, de helyet hagyva a kegyelemnek tisztítsuk ki a gonoszt magunk közül, hogy ne legyünk részesei a mások bűnének, mert ha bűnrészes vagyok, akkor bűnös vagyok és a bűnökkel járó minden terhet és problémát is viselnem kell.

Hogyha találtatik közötted valamelyikben a te kapuid közül, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked, vagy férfiú vagy asszony, aki gonoszt cselekszik az Úrnak, a te Istenednek szemei előtt, megszegve az ő szövetségét; És elmegy és szolgál idegen isteneket, és imádja azokat, akár a napot, akár a holdat, vagy akármelyet az égnek seregei közül, amelyet nem parancsoltam; És megjelentik neked, és meghallod: jól megtudakozd; és hogyha igaz, és bizonyos a dolog, és megtörtént ez az utálatosság Izraelben: Akkor vidd ki azt a férfiút vagy azt az asszonyt, aki azt a gonoszságot művelte, a te kapuidba, (a férfiút vagy az asszonyt) és kövezd agyon őket, hogy meghaljanak. Két tanú vagy három tanú szavára halállal lakoljon a halálra való; de egy tanú szavára meg ne haljon. A tanúk keze legyen első rajta, hogy megölettessen, és azután mind az egész nép keze. Így tisztítsd ki magad közül a gonoszt. (5Móz 17,2-7)