Kiszabadultunk a világból

Kegyelem nektek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól, (Gal 1,3)

Aki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint. (Gal 1,4)

Jézusban nem csak az örök élet ígérete van meg, hanem az Ő halála az emberi élet sok más területére is hatással van. Isten igéje többször felhívja a figyelmet arra, hogy jöjjünk ki a világból. A világ egy különleges helyen van az életünkben, mert benne élünk. A saját személyünk után ez az, amivel naponta találkozunk. A Világ pedig megy a maga útján, a saját szabályai szerint, amely bár teljesen Isten hatalma alatt van, de nem Isten szerint van megszerveződve.

Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; (Ef 2,2)

A legevőég hatalmassága szerint működik, ahogyan láthatjuk abból is, hogy még Jézusnak is fel tudta ajánlani a világ minden kicsét, ha neki szolgál (Mt.4,9). Amikor megszületünk, akkor Isten tudat nélkül születünk meg, a bűnös természetünkkel. Istenről fogalmunk sincs. Ezért mondja az ige, hogy...

Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szerelmes Fiának országába; (Kol 1,13)

A sötétség egyik fő ismérve, hogy aki benne van, az nem tudja, hogy hol van. Nem lát maga körül semmit. Amíg az Úr meg nem mutatja magát valakinek, addig az sötétségben van. Ne essünk tévedésbe, ez nem azt jelenti, hogy van, akit nem hív. Mindenkit hív, de erre a hívásra nem mindenki felel. (pl. Mt.20,16 – sokan vannak a hivatalosok; Róm.1,18-25; Ezék.18,32) Mivel a világ nem Isten szerint működik, ezért hívja ki abból sajátjait. De a kezdő igénkből láthatjuk, hogy nem csak kihív, hanem meg is szabadít a világból. Saját erőnkből ez nem sikerülhetne. Az egész világ gonoszságban vesztegel (1Jn.5,19), és aki része annak, a világban lévő bűnnek a szolgája. Ezt Jézus szavaiból érthetjük meg, amikor azt mondja, hogy nem lehet két úrnak szolgálni:

Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és e világi gazdagságnak. (Mt 6,24)

Ha pedig szolgálom a világi gazdagságot, akkor szolgálom azt, aki megszabja annak feltételeit, hogy hogyan szerezhetem meg. Érdekes belegondolni, hogy Jézus, a maga idejében nem más, istenként tisztelt bálványt nevezett meg, hanem e világ gazdagságát. Nem Baált, nem Molokot, nem az ég királynőjét, stb. hanem a gazdagságot. Mára azokban az országokban, ahol régóta a kereszténység a fő vallás, a megszemélyesített bálványok el is tűntek, de a gazdagság szeretete és a pénz szeretete törtelenül megmaradt. Ebből érhetjük meg, hogy aki a világi dolgokért lelkesedik, az szolgálni köteles a világ fejedelmét, hogy hozzájusson ezekhez a javakhoz. Ezért nem lehet Istennek egy embere sem igaz az Úr előtt, ha a világ dolgai után vágyakozik.

Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. (Jak 4,4)

Ha egy kicsit is a világ örömei, kincsei, javai, szórakozása felé kacsintok, akkor már alá kell vetnem magam a világ fejedelmének. Ezért kellett minket Jézusnak abból a szolgaságból kiszabadítania. Ebből a szabadságból pedig a Sátán szeretne minket minden áron visszacsábítani a saját uralma alá, hogy újra neki szolgáljunk.

Tudniillik a belopózott hamis atyafiakért, akik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek: (Gal 2,4)

Ez az újjászületéssel kezdődő szabadság, azonban még nem elérhető addig, amíg valaki kiskorú az Úrban.

Mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek; Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig. Azonképpen mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként: (Gal 4,1-3)

Amíg az Úr nem kősziklaként van jelen az életemben, és amíg le nem rontom az életemben a világi kívánságokat, amíg nem tanulok meg az Úrral élni, amíg nem tudom forgatni az Úrtól kapott tálentumokat, amíg nem ismerem a magam helyét Krisztus testében, amíg nem csak az odafelvalókat keresem, addig kiskorú maradok, és szolgálnom kell a világ elemeit, hogy életben tudjon tartani az Úr. Hiszen Ő tudja, hogy a testünknek mire van szüksége. De amíg nem tudjuk elengedni a világot, mert az jár a fejünkben, hogy mit kell tennem, hogy életben maradhassak, addig nem vehet ki engem az Úr a világ rendszeréből, mert nincs annyi hitem, hogy Rá tudjak támaszkodni. Az újjászületés pillanatában, amikor megtérek, és megkeresztelkedem vízzel és Szent Szellemmel, akkor Isten Szent Szelleme belénk költözik, és elkezd munkálni. Ezért már a fiúság magja igazán bennünk van,...

Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által. Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek; Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok?  (Gal 4,6-9)

Az Úr, a szabad akaratunkat halálunkig tiszteletben tartja. Ezért ha mi lassan megyünk felé — más szóval — lassan növünk fel, akkor lassabban fog tudni kiszabadítani a világból. Bár a szabadítás ténye valóság az újjászületés első pillanatától fogva, csak annyit tudunk magunknak elvenni, amennyit elhiszünk ebből. Az újjászületéskor egy új teremtés jön létre bennem, amely a Bibliában mint új ember is meg van nevezve (2Kor.5,17; Kol.3,10). Ez az új teremtés az, amely eggyé válik Isten Szent Szellemével, és készen áll az Úrral való járásra. Meg van bennünk a „régi” is, de van egy új is.

Ami hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az. (Jn 3,6)

Az élet, amellyel a világra jöttünk, az a hústesti élet, amikor pedig az Úrban újjászületek, akkor az a szellemtől született élet. A hústesti a szolgaságra született, két okból is. Az egyik, hogy a bűnt szolgálja, ahogyan ezt Pál Rómabeliekhez írt levele fejti ki részletesen. A másik, hogy a világot kell szolgálnia a test életben maradásáért. A Szellemtől újjászületett pedig szabad mindkettőtől.

Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól. De a szolgálótól való hústest szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár, Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonló pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja, (Gal 4,22-26)

A szolgaságra született, az nem tehet mást, mint szolgál. A szabadságra született, pedig megteheti, hogy nem szolgál. A bennünk lévő új ember nem vettetett a világ szolgasága alá! Szabadon választhatja az Istennel való járást, anélkül, hogy ezért a világot kelljen szolgálnia.

Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek. Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy nektek szükségetek van ezekre. Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak nektek. (Lk 12,29-31)

Ígéretünk van Jézustól, hogy ha az Isten országát keressük, akkor a világi szükségleteket Ő betölti, mert Ő tudja, hogy nem lehet két úrnak szolgálni. Jézus buzdít arra, hogy ne szolgáljuk a világ urát. Tehát a bennünk lévő hústest, aki a világ szerint él(ne), állandóan a szolgálatának a helyét keresi, hogy hogyan tudná a világot szolgálni, azért hogy az ő „tudása” szerint kielégítse a testi szükségleteket. Ezzel azonban folyamatosan Isten Szellemének vezetése ellen törekszik.

Mondom pedig, Szellem szerint járjatok, és a hústestnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a hústest a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. (Gal 5,16-17)

De valamint akkor a hústest szerint született üldözte a Szellem szerint valót, úgy most is. De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával. Annak okáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi. (Gal 4,29-31)

Ehhez kell az „örökösnek” felnőnie. Ki kell tudni űzni a szolgálótól születettet, vagyis a hústestet (Gal.5,24; Lk.9,23). Ezért kell megtanulnuk, hogy a Szellem vezetése szerint éljünk. Ezért meghatározó tudnunk, hogy Jézus halálával és feltámadásával való közösségünk mi mindent tartalmaz, és mi mindenre jogosít fel minket, Őbenne. Ezért kell engedelmeskednünk Jézusnak, és maradnunk Őbenne (Jn.15.fej.). Mindez csak Őbenne és általa (rajta keresztül) lehet számunkra elérhető és valóságos. Ezért kell Őt felöltöznünk és maradnunk a Szellem vezetésében, mert bármi más irány a szolgaság felé vezet és megoltja a Szellemet.

Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötözzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. (Gal 5,1)

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. (Gal 3,26-27)

Ha pedig Vele járunk, akkor az azt jelenti, hogy a szolgálni vágyó hústestünket megfeszítettük, és a kívánságait és vágyait nem éljük ki. De ahogyan Jézus felszólít, hogy aki tanítvány akar lenni, az naponta tegye ezt meg, úgy ez a cselekedet a halálunkig elkísér minket. Ha ezt sikerül megélni, akkor hatalmas ígéretünk van:

Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet. (Gal 6,8)

A szellemben való járás pedig felszabadít az emberi, vagy hústesti cselekedetektől. Ezért inti meg Jézus Pétert, amikor a szenvedéseiről beszél (Mrk.8,32-33; Mt.16,22-23), mert Péter csak az emberi dolgokkal foglalkozik. Jézus életének számtalan pontja ellenkezett a „józan” emberi gondolkodással,  még a testvérei is buzdították, hogy mutassa meg magát a világ szerint (Jn.7,3-4), hogy tudjanak róla. De ugyanígy ellentmond az emberi gondolkodásnak az, hogy nem beszélt Heródeshez, aki várta, hogy valami csodát tegyen (Lk.23.fej.). Ott bebizonyíthatta volna, hogy kicsoda Ő, de megint csak nem e világ normái szerint cselekedett, hanem az Atya akarata szerint. És ezzel a különbséggel, hogy szellem szerint járt, tudta beteljesíteni mindazt, amelyért eljött a földre.

Ezért mondom magamnak és mindannyiunknak:

Akik pedig Krisztuséi, a hústestet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk. (Gal 5,24-25)

Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak. (Gal 6,14)