Bosszúálló ne légy, és haragot
ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeresd felebarátodat, mint magadat. Én
vagyok az Úr. (3Móz 19,18)
A címben szereplő kérdés egy jogos kérdés, amit az írástudó
is megkérdezett Jézustól. A válasz magyarázatával három irányban indulhatunk
el. Megnézzük, hogy a magyar nyelvben mit jelentenek, megnézzük, hogy az
eredeti nyelvekből (héber, görög) hogyan fordították, és végül a Biblia hogyan
magyarázza. Előre bocsátom, hogy nem fogok egyértelműen állást foglalni, hogy
hogyan is értsük pontosan, hanem mindenki ítélje meg maga, hogy mit is jelent
igazán a felebarát minőség.
Kezdjük a magyar nyelvvel. Amennyiben a magyar nyelv
szótárát nézzük, akkor a válasz igen egyszerű. Minden ember az én felebarátom. De
akkor miért nem azt írja itt a magyar nyelvű Biblia, hogy mindenkit szeressünk.
Sokkal egyszerűbb lenne. És ez a szó, már a korai bibliafordítások idején is
meg volt, tehát nem azért áll itt a felebarát szó, mert korábban nem volt más.
Az is érdekes, hogy a két tag (fele – barát) jelentése nem visz el abba az
irányba, hogy ez minden embert jelentsen. A fele, mint a felesége szóban is,
társat jelent. Ebből származik az a szó is, hogy felemás – a társa nem illik
hozzá, nem illenek egymáshoz. Más az egyik fele. Ez még elvihetne oda, hogy
minden ember itt él a földön, ezért társak vagyunk az életben, de az megint
csak igaz mindenkire, és ez nem indolokná, hogy szűkítsük a mindenki fogalmát. A
barát szó is egy kifejezett kapcsolatra utaló kifejezés, amelyben benne van,
hogy valakivel szoros, bizalmas kapcsolatban vagyunk. Ez a szó nem jelent mást
a Bibliában sem, a barát az barát. (Péld 17,17)
Az eredeti bibliai nyelvekről ezt a szót leginkább a
szomszéd, társ szavakkal adják vissza. (A Strong szótár szerint a H7453 és
G4139 szavak állnak itt— jelentésüket
lásd a jegyzetben lenn.) Legjobban ez a két szó adja vissza a tartalmát
ennek a szónak. Érdekes, hogy a héber szót, a fenti két szón kívül még a
testvér, atyafi, másik, polgár, másik idegen, szavakkal is fordítják a
Septuaginta verzióban. Az Ószövetségben van egy érdekes ige, a 3Móz 19,34 „Olyan legyen nektek a jövevény, aki nálatok
tartózkodik, mintha közületek való bennszülött volna, és szeresd azt mint
magadat”. A sok felebarátra vonatkozó példabeszéd következtetni enged arra,
hogy a felebarát, a valóságosan a környezetünkben élő embereket jelenti,
akikkel valamilyen „dolgunk akad”. Tehát a szomszédaink, a polgártársaink.
Ezért szól külön arról, hogy a jövevényt, aki ott lakik, azt is kezeljék
felebarátként. Az emberek egy kategóriája biztosan nem része ennek az
ószövetségi igének, ezek pedig az ellenségek. Ezt változtatja meg Jézus azzal,
hogy felszólít, hogy szeressük ellenségeinket is (Mt 5,43-48). De megint
megfigyelhető, hogy nem a mindenkit vagy a minden embert kifejezés áll itt.
Most nézzük meg, hogy a Biblia igéin keresztül milyen
következtetésekre juthatunk. Ehhez először nézzük meg Jézus magyarázatát erre a
kérdésre, az irgalmas szamaritánus példáján keresztül (Lk 10,29-37). Ahogyan
már korábban elgondolkodtunk, nem egyszerűen azt mondja válaszként, hogy
mindenki a felebarátom. Ez igen egyszerű lenne, és nem kellene egy ilyen hosszú
történetbe belekezdenie, hogy megmagyarázza nekünk, hogy ki is a mi
felebarátunk. „Szeressetek mindenkit!” – mondhatná, de nem teszi. Sőt, amikor új parancsolatot ad nekünk, akkor
egy még szűkebb kört nevez meg: Ez
az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek
titeket. (Jn 15,12) Ezeket
parancsolom nektek, hogy egymást szeressétek. (Jn 15,17) Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy
aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.
(1Ján 4,21) Sőt, a főpapi imájában Jézus még
egyértelműbbé teszi, hogy kikért imádkozik: Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket
nekem adtál, mert a tiéid. (Jn 17,9)
Tehát az írástudónak erre a példázatra adott válaszából
kiderül, hogy nem minden ember az én felebarátom, hiszen Jézus maga mondja róla,
hogy nincs messze az Isten országától. Ha megvizsgáljuk Jézus cselekedetét a
jeruzsálemi templomban (Jn 2.14-16), vagy a farizeusoknak tett megjegyzéseit
(Mt 12,34; Mt 23,23-39), akkor ezek nem a szelíd szeretet cselekedetei és
szavai. Ezek ítélő szavak és tettek. Vagy a Bethesda tónál is csak egy embert
gyógyít meg, és nem mindenkit (Jn 5,2-8), vagy a vérfolyásos asszony
gyógyulásánál, egy egész tömeg szorongatja őt, hogy kapjon tőle valami
segítséget, és mégis csak egy ember gyógyul meg (Mrk 5,25-31). Ha a felebarát
mindenkit jelent, akkor Jézus miért nem ezt a példát mutatja nekünk? Még egy
érdekesség, hogy erről, a felebaráti szeretetről, csak itt beszél Jézus. Csak
az ószövetségi magyarázatnál, egyébként nem említi.
Amennyiben tovább nézzük az Újszövetség írásait, akkor
látnunk kell egy különbségtételt a testvérek és a „kívül valók” között. Mindenkit
tiszteljetek, az atyafiságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt
tiszteljétek. (1Pét 2,17) Péter
sem azt írja, hogy mindenkit szeressünk, ahogyan az előbb idézett János sem azt
írja az első levelében. De még mindig Péternél maradva – A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz
való hajlandóság mellé pedig szeretetet. (2Pét 1,7) Ő sem a minden ember szeretetére
buzdít fel. Pál is különbséget tesz: Hogy
a kívül valók iránt tisztességesen viselkedjetek, és semmi szükséget ne
érezzetek. (1Thessz 4,12) mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás
iránt, mint mindenki iránt. (1Thessz 4,12)
De szintén ő az, aki a Róma levél 12. fejezetében (Róm 12, 13-21) taglalja,
hogy melyik ember felé hogyan viseljék magukat Krisztus követői. Megint csak
egyszerű lenne egy szóval elmondani, hogy szeress mindenkit, de ő sem teszi.
Álljon itt
párhuzamban két igeszakasz:
(5Móz 15,7) Ha mégis szegénnyé lesz valaki a te
atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, amelyet az Úr, a
te Istened ad neked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárd kezedet a te
szegény atyádfia előtt;(5Móz 15,8) Hanem örömest nyisd meg a te kezedet neki, és örömest adj kölcsön neki,
amennyi elég az ő szükségére, ami nélkül szűkölködik.
(ApCsel 4,32) A
hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi vagyonát nem
mondta magáénak, hanem nekik mindenük közös volt.(ApCsel 4,33) És az apostolok nagy erővel tettek
bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon.(ApCsel
4,34) Mert szűkölködő sem volt ő
közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladva,
elhozták az eladottak árát,(ApCsel 4,35) És letették az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt,
amint kinek-kinek szüksége volt.
Ezek szerint az anyagi szükségletekre sem úgy adakoztak,
ahogyan azt ma sugallja a világ nekünk. Miért nem osztották szét a templomban,
vagy akárhol a vagyonukat? Miért csak maguk között osztották szét? Miért
mutatnak ilyen példát, ha mindenkit szeretnünk kell? Mára sok sztereotípia van
az emberek fejében, többek között arról is, hogy milyennek kell lennie egy
kereszténynek. De ahogyan az igéből látszik, a keresztény életről alkotott
világi fogalom nincs teljesen fedésben a bibliai hívő élet meghatározásával. Ma
van egy „szeressünk mindenkit” irányzat a világban, amely az ökumenizmus felé
tereli a vallásokat, és a szeretetet tűzte a zászlajára. Ezért is van ma sok új
fordításban a felebarát szó helyett már embertárs és sok félremagyarázás is
(pl. Wikipedia – Felebaráti szeretet) De Jézus maga mondja: Jaj nektek, mikor minden ember jót mond
felőletek; mert éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal az ő atyáik. (Lk
6:26) De miért is jaj nekünk, ha
minden ember jót mond rólunk? Azért, mert akkor mi minden bűnt tolerálunk.
Ahhoz, hogy mindenki jót tudjon mondani rólunk, ahhoz nekünk mindenkit jó
embernek kell elismernünk, az életvitelükre való tekintet nélkül.
Mindebből a
fejtegetésből, én oda jutottam, hogy az az én felebarátom, akinek számít, hogy mi van velem, de nem minden ember a földön. Ezt látszik alátámasztani az
irgalmas szamaritánus példázata, ugyanis ott a sérült mellett többen elmennek,
akiknek mindegy, hogy mi lesz a sérülttel. Az, aki azonban törődik vele, az a
felebarátja. Az ószövetségi törvények is a népen belül lévő eseteket taglalják,
soha nem mondja azt, hogy menj át más népekhez, és ítéld meg, hogy mit is
cselekszenek. Erre int Pál is, hogy a kívül valókat majd az Isten ítéli meg
(1Kor 5,11-13). Ezért fontos, az atyafiakon túl az ellenség szeretete. Az
ellenség már valamilyen kapcsolatban áll velem. Nem vagyok közömbös számára,
ezért számít, hogy mit teszek felé. A gonoszt, jóval győzzük meg (Róm 12,21; Mt
5,43-48; Lk 6,31-36).
Ha bárkivel bármilyen kapcsolatba kerülök, akkor én, mint
hívő, álljak a szeretet talaján, és ne a másik féltől függjön az én
hozzáállásom és cselekedetem. De ebben is, mint mindenben, a Szent Szellem
vezetése kell, hogy irányadó legyen, hogy kit kell megsegítenem és kinek legyek
a felebarátja. Ha nem a Szellem vezetését követem, akkkor máris egy szabályt
állítottam fel, amely kimondja, hogy mindenkin segítenem kell. Akkor ez már nem
a Szellem vezetése, hanem az én szabályaim (Ézs 28,13). Mert csak azok az
Istennek fiai, akiket a Szellem vezet (Róm 8,14)
Medveczky László
Vonyarcvashegy, 2016. június
Jegyzet
A magyar nyelv
szótárának ide vonatkozó címszavai:
FELEBARÁT
(fele-barát) ösz. fn. Keresztényi
ért. embertárs, azaz minden ember, legyen az keresztény vagy nem keresztény.
Szeressed felebarátodat, mint tennen magadat. (Üdvözitőnk szavai Káldi szerént,
a Tatrosi codexben: "Szeressed te feledet, ment ten magadat; Pestinél már
szintén: felebarátodat). V. ö. FELE.
FELE
(fel-e) mn. A fél főnévből harmadik egyes személy raggal
ered, s am. felényi, vagy fél. Fele árán venni, adni, kérni valamit. Fele bor,
fele viz. Fele készültében, fele mentében. Fele nyereséggel, vagy veszteséggel.
Fele teherrel megkönnyebbedni. Fele fáradsággal végezni a munkát. A régieknél am. társ: "Monda azért
Tamás ő fele tanejtványoknak" (ad condiscipulos). "Ő fele
szolgák" (conservi sui, Pestinél: szolgatárs). Tatrosi codex. Innen magyarázandó a fele barát, mi
rendesen egy szóba iratik: felebarát, azaz baráttárs, rokontárs. Felemás,
azaz társa más, nem hasonló. Felemás csizmákat, keztyüket húzni. V. ö. FÉL, fn.
BARÁT
(1), fn. tt. barát-ot. 1) Rokon lelkü és érzelmű társ, fél, kivel szoros belső viszonyban, s
bizodalmas öszveköttetésben élünk. Jó, hű, igaz, állhatatos barát. Nem
minden bokorban fekszik, ritka madár a jó barát.
Km. Nem mind barátod, ki reád mosolyog. Km. Ebnek kutya a
barátja. Km. Eb aki nem barát. Km. Barátom! barátim! nyájas, bizodalmas
szólítások.
2) Szerzetes rendbeli egyházi személy, a római és görög
anyaszentegyházban. Csuklás barát. Fatalpu barát. Fejér barát, milyenek a
dömések és több mások. Tarka barát, cistercita. Szürke barátok, szürke
posztóban járó ferenciek. Fekete barátok. Néma barát, camaldulensis. Vörös barát,
templarius. Így neveztetnek némely nem keresztény pl. hindu, mahomedán valláson
levő szerzetesek is. Török barát, azaz, dervis. Közvetlenül a szláv brat szóból
kölcsönöztetett, honnan a XII. századbeli halotti beszédben: szerelmes bratim.
Különben a szláv brat-tal egy ivásuak a hellen frathr, latin frater, német
Bruder, góth brothar, szanszkrit bhratar, perzsa burader, stb. stb. melyek
gyöke köz hiedelem szerint a szanszkrit bhar, s megfelel a latin fero és pario,
a hellen jorew, a magyar pár és vér szóknak, különösen a magyarban az utóbbi,
mint tudjuk, testvér és rokon értelemben is vétetik.
A Strong szótárból
vett jegyzet:
Felebarát – H7453
Héb. Rea (kiejtve kb.:reja, réja)
– barát, társ,
Angol: friend, companion, fellow,
another person
companion
1. a person who is frequently in
the company of, associates with, or accompanies another: my son and his two
companions.
2. a person employed to
accompany, assist, or live with another in the capacity of a helpful friend.
3. a mate or match for something:
White wine is the usual companion of fish.
4. a handbook or guide: a bird
watcher's companion.
5. a member of the lowest rank in
an order of knighthood or of a grade in an order.
fellow
1. a man or boy: a fine old
fellow; a nice little fellow.
2. Informal. beau; suitor: Mary
had her fellow over to meet her folks.
3. Informal. person; one: They
don't treat a fellow very well here.
4. a person of small worth or no
esteem.
5. a companion; comrade;
associate: They have been fellows since childhood.
6. a person belonging to the same
rank or class; equal; peer: The doctor conferred with his fellows.
7. one of a pair; mate; match: a
shoe without its fellow.
Neighbour (101) – felebarátként
van fordítva
Barát (42), társ, testvér (15),
egy másik (25)
Felebarát –G4139
Plesion
- Phonetic: play-see'-on
1. a neighbour
a. a friend
b. any other person, and where two are concerned, the other (thy fellow
man, thy neighbour), according to the Jews, any member of the hebrew nation and
commonwealth
c. according to christ, any other man irrespective of nation or religion
with whom we live or whom we chance to meet
Héber – görög szótár
szerint a héber szó görög fordításai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.