A szellem egyik fő jellemzője

Váradi-Károli Biblia:

A szél fúj, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki Szellemtől született. (Jn 3,8)

Csia Lajos Új Szövetség fordítás:

A Szellem oda fúj, ahová akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy: így van mindenkivel, aki Szellemtől született. (Jn 3,8)

A világban már régen helyreállt a szellem és a lélek közötti különbségtétel, csak a keresztény körök küzdenek még ezzel. Amikor már nem lélekjárásról beszélünk, hanem szellemjárásról, vagy több évtizeddel ezelőtt már létezett a Vidámparkban a Szellemvasút, amit a Bergendy zenekar meg is énekelt, hogy „szellemeket látni én ingyen sem akarok”, akkor a lélek és a szellem szó közötti jelentésbeli különbség már régen a helyére került. Fel kellene hagyni az álságos viselkedéssel és a túlzott hagyománytisztelettel, mert ma ez már inkább káros, és hátrányára van a keresztény közösségeknek, mint előnyére. Az ember nem két, hanem három részből áll, úgymint test, lélek és szellem. Ebben az írásban a szellem egyik fő jellemzőjével fogunk foglalkozni. Megpróbálom röviden, tömören és közérthetően.

Megjegyzés: A fent idézett versben, a szellem szó, görögül pneuma, Károli fordításában két magyar szóval van visszaadva, de Csia Lajos szintén helyesen, ugyanazzal a szóval adja vissza. Egyszer úgy mint szél, egyszer pedig úgy, mint szellem. Ha visszaemlékezünk a legelső bibliafordításokra, akkor a szellet szót használták, ami teljesen pontosan jellemzi a szellem jellegét. Ezek szerint Károli teljesen tisztában volt a szó jelentésével, de ahogyan már korábbi írásomban taglaltam, valószínűleg a katolikus nyomás miatt a Lélek szót használta a szellet helyett.

Az ember, amíg meg nem tér a bűneiből, és újjá nem születik, vagyis amikor gyermekként megszületik, akkor a szellem a lélek elnyomása alatt van, és nem tudja betölteni azt a szerepét, amelyre Isten először megalkotta. A lélek, pedig a test kívánságaira figyel, és ezért is nevezi a Biblia ezt a fajta lelket hústestnek. A szellem pedig szinte észrevétlenül van jelen. Amikor újjászületik valaki Szent Szellemtől, akkor elevenedik meg a szelleme, és kerül kapcsolatba Isten Szent Szellemével, és akkor kapja meg az esélyt arra, hogy szellem szerint éljen. Ha ez nem történik meg, akkor marad valaki lelki keresztény, és akkor nem tud a Szent Szellem vezetése szerint élni. Ezért kell tisztában lennünk a szellem jellemzőivel, hogy felismerhessük, hogy a bennünk keletkező gondolatok, indulatok, érzelmek milyen forrásból érkeznek.

A szellemek jönnek és mennek

Jézus szavaiból is egyértelműen látszik, hogy a szellem (vagy mondhatnánk többesszámban is — szellemek), jönnek és mennek. Az Új Szövetségben számtalan példát találunk démonoktól (gonosz szellemektől) való szabadulásra. Ebből is látszik, hogy azok ki- és bejárhatnak az emberi testbe úgy, hogy az ember lelke és szelleme is ugyanabban a testben van. De nézzünk először ószövetségi példákat.

És mikor elmentek ama hegyre, íme a prófétáknak serege vele szembe jött, és az Istennek Szelleme ő rá szállt, és prófétált ő közöttük. És lett, hogy mind azok, kik ismerték őt annak előtte, mikor látták, hogy íme a prófétákkal együtt prófétál, mondta a nép egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van? (1Sám 10,10-11)

Saul nem volt igazi próféta, de amikor rá szállt Isten Szent Szelleme, és amíg „rajta volt”, az által tudott prófétálni. Mikor befejezte a prófétálást, akkor elhagyta őt a Szellem, és újra csak maga maradt. Saul jelleme nem változott meg ettől az eseménytől. A Szellem által kapott valamit, amely a feladat teljesítése után elhagyta őt, és akkor benne minden visszaállt az eredeti állapotba.

És mondta nekik Ésaiás: Így szóljatok uratoknak: ezt mondja az Úr: Ne félj a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel szidalmaztak engem az asszíriai király szolgái. Íme, én olyan szellemet adok bele, hogy hírt hallva, térjen vissza földjére, és elejtem őt fegyver által az ő földjében! (Ézs 37,6-7)

Az asszíriai királyra küldött Isten egy olyan szellemet, amely azt idézte elő, hogy ő ne akarja tovább Jeruzsálemet ostromolni, hanem térjen vissza. Ez a szellem indulatot adott a szívébe, hogy eltérjen a szándékától. Itt azonban hangsúlyozni kell valamit.

A szellem(ek) tevékenysége(i)

A szellem, legyen az bármilyen, Istentől jövő, vagy gonosz szellem, csak indulatot, érzést vagy „sugallatot” ad, de a döntés megmarad az embernek. Ez az állítás igaz addig, amíg a Szent Szellemről beszélünk. A Szent Szellem bármekkora mértékben is legyen jelen az emberben, az ember személyiségét mindig tiszteletben fogja tartani. Ezért mondja az ige, hogy a „prófétaszellemek engednek a prófétáknak” (1Kor 14,32). Ha egy olyan Bibliánk van, amely különbséget tesz a szellem és a lélek szavak között, akkor megláthatjuk, hogy Jézus szelleme milyen aktív volt.

Ő pedig szellemében felfohászkodva, (Mrk 8,12)

Azon órában örvendezett Jézus szellemében, (Lk 10,21)

elbúsult szellemében és igen megrendült. (Jn 11,33)

igen nyugtalankodott szellemében, (Jn 13,21)

Láthatjuk, hogy a szelleme érzelmeket, indulatokat közölt vele, de ő ettől függetlenül erősen állt az adott helyzetben, és nem befolyásolta cselekvőképességét a szellem jelzése. Lelkileg stabil maradt. Ha valakinek már van ilyen tapasztalata, az tudja, hogy ha a szellemtől jön egy indulat, akkor nem igazán lehet mindig tudni, hogy miért is érezzük azt, amit érzünk. A lelkünk nyugodt, de valami mégis táplálja ezeket az indulatokat. Az ószövetségi példákkal együtt láthatjuk, hogy vagy érzelmeket, vagy akár Istentől jövő kijelentéseket is vehetünk a szellemünkkel. Mária, dícsérte az Urat, ezt tette az akaratával, vagyis a lelkével. De volt benne egy öröm, amelyet a szellemében érzett.

Akkor mondta Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat, És örvendez az én szellemem az én megtartó Istenemben. (Lk 1,46-47)

Isten szellemével ellentétben, a gonosz szellemek az ember testében lévő telítettség egy bizonyos mértéke után, már átveszik az ember lelkétől az irányítást, és maguk használják a testet.

És amint a hajóból kiment, azonnal elébe ment egy ember a sírboltokból, akiben tisztátalan szellem volt, Akinek lakása a sírboltokban volt; és már láncokkal sem bírta őt senki sem lekötni. Mert sokszor megkötözték őt béklyókkal és láncokkal, de ő a láncokat szétszaggatta, és a béklyókat összetörte, és senki sem tudta őt megfékezni. És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva. Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futott, és elé borult, És fennhangon kiáltva mondta: Mi közöm nekem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem. 

(Mrk 5,2-7)

Látszik, hogy „emberfeletti” ereje volt, és már nem is ő szólt, hanem használva a testét, a démonok szóltak belőle. Hasonlót figyelhetünk meg, amikor a gonosz szellem beszél az emberekhez, majd megveri azokat, akik őt el akarják űzni (ApCsel.19,14-16). Amint ezek a szellemek elhagyják a testet, akkor az ember lelke visszaveheti az irányítást a test felett, és élhet normálisan tovább. Ahogyan a gadarénus is miután megszabadult és kitisztult az elméje, elment és bizonyságot tett Jézusról. Olyan sikerrel, hogy már várták Jézus visszajövetelét, hogy találkozhassanak vele. A gonosz szellemek is adnak gondolatokat, érzelmeket, felindítanak cselekedetre, de nem visznek közelebb az Úrhoz, nem adnak kijelentést Istenből. A gonosz szellemektől mielőbb meg kell szabadulni. Sajnos ma tévtanítás az, hogy aki megtér és újjászületik, abban már nem lehet démon. Sajnos ez nem így van. Attól, hogy az én edényembe, testembe, belekerül valami új — a Szent Szellem — attól még a régi nem fog automatikusan eltűnni. Van rá példa, hogy azonnal megszabadul az ember bizonyos démonoktól az újjászületéskor, de ez kizárólag Isten kegyelmén múlik, hogy megtörténik-e vagy sem.

A lélek szerepe a szellemmel kapcsolatban

A szellemünk a léleknek továbbítja jelzéseit, egyedül nem képes cselekedni, mert a lélek része az akarat és az elme is. Mindig a lélek van a középpontban. A testünk, az anyagi világ felé adja meg a kapcsolatot, a szellemünk pedig a szellemvilág felé. A lélek pedig eldönti, hogy „merre megy”, melyik ingernek engedelmeskedik, mert ott van az akaratunk. A testi ingert választja, vagy a szellemtől jövőt. Mindenki volt már úgy, hogy éhes volt, de nem tudott rögtön enni, nem tudta ezt az ingert azonnal kielégíteni, de ettől még ment tovább, és élte az életét, amíg egy alkalmas pillanatban kielégíthette a test kívánságát és ehetett. A szellemi inger ugyanígy működik. A „nem tudtam uralkodni magamon” kifejezés takarja legjobban azt a helyzetet, amikor a gonosz szellemi befolyásnak enged valaki, és az leuralja a személyiségét.

Amikor Jézus a lelkében háborgott, akkor látható, hogy mekkora a különbség a szellemi háborgás és a lelki háborgás között.

És maga mellé vette Pétert és Jakabot és Jánost, és kezdett rettegni és gyötrődni; És mondta nekik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. (Mrk 14,33-34)

Ebben az egy esetben van megemlítve, hogy Jézus a lelkében szomorúságot érez. A többi esetben mind a szellemében, vagy a szívében zajlottak az érzelmi megnyilvánulások. A Gecsemáné kertben igen szenvedett Jézus, mert akkor már a lelkében szenvedett. Lukács egészen részletesen leírja a szenvedését. Ha összehasonlítjuk a korábban idézett helyzetekkel, akkor látjuk, hogy mekkora a különbség a lelki és a szellemi háborgás között. A szellemi háborgások idején Jézus cselekvő képessége mindvégig megmaradt. Amikor azonban a lelke szenvedett, akkor még neki is erőt kellett vennie magán, hogy tovább tudja csinálni azt, amiért eljött.

A Szent Szellem munkája

Amikor újjászületünk, akkor Isten Szelleme összeragad a mi szellemünkkel, és életre kelti. Attól fogva tudunk rajta keresztül, az Úrral közösségben lenni, és „kijelentéseket” venni Tőle. Az egyik legfontosabb kijelentése az, hogy lesz egy belső meggyőződésünk arról, hogy most már Isten gyermekei vagyunk:

Ez a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.

(Róm 8,16)

Amikor Isten Szent Szelleme, vezet bennünket, akkor az Úr felé, Isten igéje felé, az Úrral kapcsolatos dolgok felé leszünk „fogékonyabbak”. Pál összefoglalva leírja, hogy a Szent Szellem milyen ajándékokkal ruházhat fel bennünket. Fontos a feltételes mód, mert ezeket nem lehet kierőszakolni Istentől, hanem ő adja a saját elbírálása alapján. Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem. (1Kor 7,17)

Azért tudtotokra adom nektek, hogy senki, aki Istennek Szelleme által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Szellem által. A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Szellem. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Szellemnek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Szellem által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Szellem szerint; Egynek hit ugyanazon Szellem által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Szellem által; Némelyiknek csodatevő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig szellemeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem cselekszi, osztogatva mindenkinek külön, amint akarja. (1Kor 12,3-11)

Ezért kell Szent Szellemtől is újjászületnünk, hogy a mi szellemünk megelevenedjen Isten Szent Szelleme által, és összekapcsolódjon Vele. Ezzel az újjászületéssel fog a lelkiismeretünk is újra feléledni, és jelezni, ha Isten (nem csak a törvényben megírt) törvényei, vagy akarata ellenére cselekszünk valamit. De ebből az élő szellemünkből kapjuk az intuitív „megérzéseket”, hogy az Úr akarata szerint mit cselekedjünk. Így vezet minket, a szellemünkön keresztül.

A gonosz szellemek munkája

A gonosz szellemek esetében a helyzet annyiban más, hogy ők kérdezés nélkül le akarják uralni a személyiségünket, és a testünket maguk akarják használni, hogy kiéljék a saját indulataikat, saját akaratukat. Isten Szent Szellemével ellentétben, őket a mi beleeggyezésünkkel behívhatjuk magunkba, de legtöbbször akaratunk ellenére jönnek, álcázva magukat, mint akik a segítségünkre érkeznek.  A közvetlen és tudatos behívás mellett, a bűnök elkövetésével jönnek. Amire odaadjuk magunkat azoknak vagy annak leszünk a szolgái (Róm.6.fej.). Ha akarjuk, akkor megkapjuk azt a bizonyos szellemiséget, amelyet akartunk, de uralni sohasem fogjuk tudni magunkban.

Ezért létfontosságú tudni, hogy a szellemünkben mi zajlik, és ezt csakis és kizárólag a Szent Szellem tudja megvilágosítani, tehát a Szent Szellemtől való függés létfontosságú). Tudatában kell lennünk, hogy ami itt a szellemben zajlik, az nem a mi személyiségünk. Ahogyan a világ szerint is a pszichológia foglalkozik a lélektannal. Az írások is azt mondják, hogy a lélek üdvössége a célunk (1Pét.1,9), mert én magam, aki most a személyem tudatában vagyok, szeretnék ott lenni az Úrral egy örökkévalóságig. Ebben az esetben a szellem inkább mint az életerő hordozója van jelen, ezért adja vissza Jézus a szellemét az Atyának (Lk.23,46).

Ha azt veszem észre, hogy „nem azt művelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem.” (Róm 7,15). Akkor meg kell vizsgálni, hogy ez az én újjá nem született lelkemből jön, vagy egy gonosz szellem akarja bennem véghezvinni az akaratát, de legyünk tisztában vele, hogy ehhez a gonosz szellemnek is van valamilyen jogalapja, hogy jelen lehet az életemben! Amennyiben bebizonyosodik a Szent Szellem kijelentése útján, hogy egy gonosz szellem, akkor attól meg kell szabadulni. Ehhez a Szent Szellem által kijelentett bűnt fel kell ismerni magamban, meg kell az Úr előtt vallani, kérni kell a bocsánatát, meg kell tagadnom és nem szabad többször újra elkövetnem. Ezután kérhetem az Urat, hogy szabadítson meg. (Erre vannak szolgálatok is a gyülekezetekben.) Ha pedig a lelkemből cselekszem, akkor azt jellemformálással, az Úr segítségével tudjuk leküzdeni.

Az Úr Szent Szelleme lakozást vesz az újjászületett emberben, de munkáját kezdetben nem folyamatosan érezzük, hanem ahogyan Jézus is mondja, jönnek és mennek a szellem jelzései, sokszor nem is fogjuk fel, hogy a szellem szól. A szellemi életet is tanulnunk kell, mint minden mást. Ehhez azonban, ahogyan a testünket is tápláljuk, úgy a szellemünket is táplálni kell. folyamatos közösségben kell lennünk az Úrral. Rendszeresen úrvacsoráznunk kell, Isten igéjét kell forgatnunk, imádkoznunk kell, mert ezek mind táplálják a szellemet. Ebben segít egy olyan Biblia, mint a Váradi-Károli kiadás, ahol különbséget tettünk a lélek és szellem fogalmak között.

A megelevenedett szellem az, amely együtt tud az Úrral dolgozni, és akkor fogjuk tudni elmondani, hogy Isten fiai vagyunk,...

Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. (Róm 8,14)