Isten ítélete már itt van a földön — A Jelenések 1,7 megváltoztatásának jelentősége

Váradi-Károli kiadás szerint:

Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen.(Jel 1,7)

Az 1908-as Károli kiadás szerint:

Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.(Jel 1,7)

Egyszerű Fordítás 2003-ból:

Nézzétek! Jézus jön a felhőkkel körülvéve! Mindenki meg fogja látni, még azok is, akik átszúrták a lándzsával, és az egész világon mindenki sírni fog miatta. Igen, így lesz, ámen!(Jel 1,7)

Protestáns Új fordítás szerint:

Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.(Jel 1,7)

Jézus második eljövetele egy igen fontos mérföldkő a föld történetében. Igen sok jelentős esemény csoportosul köré, és nem mindegy, hogy mit mond róla az Írás. Ezt a verset is vissza kellett változtatnunk az 1908-as Károli kiadáshoz képest, mert az eredeti nem ezt mondta. Egy nagyon fontos különbség van a kettő között. Nem mindegy, hogy Őt siratják, mert sajnálják, hogy mi történt vele, vagy pedig aggodalmukban sírnak, hogy mi lesz velük, mert Ő megjelent. Ne siessünk a válasszal.

Kezdjük azzal, hogy miért is mondjuk azt, hogy Isten ítélete már itt van a földön.

És mondta Jézus: Ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak; és akik látnak, vakok legyenek. (Jn 9,39)

Jézus, már mikor itt járt a földön, akkor azt mondta, hogy ítélet miatt jött el, és itt nem arról beszél, hogy betöltse a törvényt, hogy magára vegye a bűneinkért az ítéletet, hanem egy másik ítéletről. Mégpedig azokéról, akik őt látták és hallották.

De nekem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. (Jn 5:36)

Nagyobb volt a bizonysága Jánosénál, mert olyan csodákat tett, amelyre nem volt példa korábban. Születésétől fogva vak embert gyógyított, süket-némát gyógyított, halottat támaszott fel. Ezeket más nem tehette, csak az, akit az Atya küldött. Más ember ilyet soha előtte nem tett. És mégsem volt elég ennyi bizonyság. A tettei mellett pedig úgy tanított, hogy arra sem volt korábban példa, nem úgy mint aki csak az írásokat ismeri, hanem mint akinek hatalma is van (Mt.7,29).

Körülvették azért őt a zsidók, és mondták neki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyilván! Felelt nekik Jézus: Megmondtam nektek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. (Jn 10,24-25)

Látható jelét adta annak, hogy ami benne van, az Isten erejének a cselekedete, és a bölcsesség, amit szól, az szintén Istentől való. Ezért volt nagy annak a bűne, aki mindezt látta, és nem hitt. Mert sokan, ettől kisebb súlyú bizonyságra is megtértek. Ezért akik Őt nem fogadták el, azokat előre figyelmezteti a várható ítéletre.

Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és íme nagyobb van itt Jónásnál. Délnek királyné asszonya felkel majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcsességét; és íme, nagyobb van itt Salamonnál. (Mt 12,41-42)

A cselekedetein és a tanításain túl, már nem kellet volna más bizonyság Róla, hogy Ő valósággal Isten Fia. De az Atya is bizonyságot tett felőle többször (Mrk.9,7; Lk.3,22; ApCsel.2,32; ApCsel.17,31). Ennyi bizonyság után, már nem marad mentsége annak, aki nem hisz benne. Ezért mondja Jézus, hogy...

Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki én bennem hisz. És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hisz, én nem kárhoztatom azt: mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szóltam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. (Jn 12,46-48)

Mindaz, amit Ő elmondott és cselekedett itt a földön, az szól az ellen, aki nem fogadja el. De attól, hogy az ítélet nincs még végrehajtva, még nem jelenti azt, hogy nincs meg az ítélet. Manapság is gyakorlat, hogy a halálbüntetéseket nem azonnal hajtják végre. Istennél pedig az idők kezdete óta, csak nagyon speciális helyzetekben történik meg, hogy valakin azonnal végrehajtja az ítéletet. Még Akhábot sem ítélte el azonnal, pedig ő Jezabelnek, a feleségének, minden gonoszságát elnézte (1Kir.21,21-29). De ugyanezt a példát látjuk Manasse esetében is, aki megtöltötte bálványokkal Jeruzsálemet hosszú évtizedeken át, melynek következményeként elvitte őt az Úr fogságba. Ott azonban szívéből megtért, és az Úr visszafogadta (2Kr.33,9-13).

Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniük az ő bűnüket. Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, amelyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat. (Jn 15,22-24)

Ezzel világosan kimondja, hogy aki nem fogadja el Őt, az bűnös, mert nem mondhatja többé, hogy nem tudott ezekről a dolgokról. Csak annak van némi esélye, aki sohasem hallott Jézusról, aki nem hallotta az evangéliumot. Mindenki más magára mond ki ítéletet, ha nem fogadja el Isten bizonyságtételét.

Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele van önmagában. Aki nem hisz az Istennek, hazuggá tette őt; mert nem hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az ő Fiáról. (1Ján 5,10)

Amint elutasítom Jézust, abban a pillanatban kimondom Istenről, hogy hazug, mert nem hiszem el mindazt, amit Jézusról mondott és amit Jézusért, Jézussal és Jézuson keresztül tett. Ezzel érkezett el az ítélet, amely folyamatosan itt van a világban, és azért éljük még a kegyelem időszakát, mert egyrészről még hirdetik az örömhírt Jézusról, másrészt pedig az Úr eljöveteléig még meg lehet térni a hitetlenségből. Ezért nagy probléma, ha az Úr második eljövetelekor a kegyelem kiáradását várjuk. A Jelenések könyvének 1,7 versének megváltoztatása igen nehezen érhető tetten, mert a Westcott-Hort féle revízió kapcsán, 1881-ben került bele az Új Szövetségbe, minden megjegyzés nélkül. Ha nem írta volna meg maga Brooke Foss Westcott, a Néhány lecke az Új Szövetség felülvizsgált verziójához című könyvében, akkor ma nem is  tudnánk, hogy miért változott meg. De nézzük, hogy ő miként is ír erről:

„egy szakaszban nyilvánvalóan van jelezve, hogy az Úr visszajövetelét követni fogja a ’kegyelem és könyörgés szellemének kiáradása’. ’Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt átszegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.’(Jel.1,7) A föld minden népe siratni fogja őt bűnbánattal, és nem úgy, ahogyan a Hivatalos verzió [megj. King James fordítás] írja – jajveszékel miatta - egy szörnyű bosszú várásában (összehasonlítva a Zak.12,10-zel).”

(Some lessons of the revised version of the new testament – by Brooke Foss Westcott, 1897 – 196.old.)

Azt más forrásokból tudjuk, hogy akkoriban, az 1800-as évek végén, nagy szellemi változások indultak meg Európában. A teozófia is akkor kezdett itt tért hódítani, és ennek a hatását látjuk itt is. A teozófia, pedig talán a legbefolyásosabb alaptanítása a mai New Age mozgalomnak. Akik várják az aranykort, azoknál van ez a kegyelmes messiás várás, aki elhozza a világbékét is. Keresztény körökben is mindazok, akik azt hirdetik, hogy már nincs harc a bűnnel, minden ember jó, és nem nevezik nevén a gonosz cselekedeteket, azok ebbe a szellemi irányzatba állnak be, még ha tudatlanul is. (megj.: a  „A hústest és a test közötti egyre fontosabb különbség” című korábbi blogbejegyzés ezt a fontos messiási ismérvet tárgyalja)

A Biblia nem így szól Isten napjáról. Akik így várják Jézus második eljövetelét, azok nagyon vigyázzanak, mert ez nem igei. A nyomorúság napjai után hatalmas jelekkel megremeg a föld is, amikor az Úr visszajön. Ha békességgel jönne, akkor nem ilyen rémületes jelekkel jönne el, hanem kedvesen, mint mikor először eljött. Nézzük meg, hogy hogyan szól erről a napról a Biblia maga:

Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek hatalmasságai megrendülnek. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. (Mt 24,29-30)

Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet; az Úr napjának szava keserves, kiált azon a hős is. Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja; pusztításnak és pusztulásnak napja; sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borúnak napja. Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen és a büszke tornyok ellen! És megszorongatom az embereket és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérük, mint a por, és hústestük, mint szemét. Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának. (Sof 1,14-18)

Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való nektek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. (Ámós 5,18)

Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják fényüket; Az Úr pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izrael fiainak erőssége! (Jóel 3,14-16)

A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja.

(Jóel 2,31)

Azután láttam, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és íme nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér; És az ég csillagai a földre hullottak, miképpen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. És az ég eltakarodott, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy és sziget helyéből elmozdíttatott. És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejtették magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; És mondták a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi ránk és rejtsetek el minket annak színe elől, aki a királyi székben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg? (Jel 6,12-17)

Még sok példát idézhetnék, de egy sem erősíti meg Westcott állítását, hogy az Úr napja békességet hoz. Annál inkább az Antikrisztus megjelenése. Ő fog a káoszban feltűnni, és a béke embereként megjelenni, de akkor már a hitetleneknek késő lesz. Olyan jelekkel és csodákkal fog megjelenni, hogy aki nem az Úré, azoknak elegendő (hamis) bizonyságot fog adni a maga kilétéről. Csak Isten Szent Szelleme és Isten ismerete tud abban az időben megtartani! Pál ezt az időt így fogalmazza meg:

Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekülnek. (1Thessz 5,3)

Aki akkor ezt a valakit — mert már nem merem mondani, hogy embert — elfogadja, mint a világ megmentőjét,  annak, ahogyan Pál is írja, már nem lesz menekülés. Mivel ez bele fog torkollni abba, hogy a fenevad bélyegét is fel fogja venni (legyen az bármi is), és akkor pedig az Atya fogja őt elutasítani (Jel.14,9-11). Sajnos a biztonságukért az emberek a mai napig képesek a szabadságukat is odaáldozni, pedig nem ettől a haláltól kellene félni, mert ezen mindenki átmegy (Zsid.9,27), hanem a második haláltól. Jézus is erre figyelmeztet, hogy ne attól féljünk, aki a testet öli meg, hanem attól, akinek hatalma van a lelket is megölni. Ez pedig egyedül az Isten! Őt féljük!

És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában. (Mt 10,28)

Ezért igen problémás ennek a versnek a megváltozása. Munkánk során, ahogyan az 1908-as Károli Bibliát összehasonlítottuk a korábbiakkal, ez a tendencia volt megfigyelhető, ami a mai kiadásokat is végigkíséri. Mégpedig az, hogy lágyítani akarják Isten üzenetét, hogy befogadóbb, engedékenyebb legyen. De nem az, és nem is lehet az. Nagyon keskeny az az út, amely az örök életre vezet. Egy lábnyom széles, mégpedig Jézus előttünk járó lábának nyoma. Ha valaki nem követi őt szorosan, akkor már nem tud oda jutni, ahol Ő van. Csak aki Őbenne van és marad(!), annak van esélye!

Jegyzet

A szövegben szereplő idézet eredetiben:

„in one passage it is not obscurely indicated that the return of the Lord shall be followed by a great outpouring of 'the spirit of grace and supplication.' Behold he cometh with the clouds; and every eye shall see him and they which pierced him; and all the tribes of the earth shall mourn over him. Even so. Amen (Apoc.i. 7). All the tribes of the earth shall mourn over him in penitential sorrow, and not, as the Authorised Version, shall wail because of him in the present expectation of terrible vengeance (comp. Zech. xii. \o ff).” (Some lessons of the revised version of the new testament – by Brooke Foss Westcott, 1897 – 196.old.)