Az Alaptörvény, a koronatan és a társadalom központi átformálása

A korábbi Alkotmány, amely 2012-ig volt érvényben, nem tartalmazott a humanizmus elemein kívül más filozófiára vagy vallásra utaló elemet. A jelenlegi Alaptörvény azonban már az első hivatalos verziójától fogva tartalmaz egy nemzeti hitvallást, amelyet minden magyar nevében tettek közzé azok a parlamenti képviselők (pártok), akik ennek megírásában közreműködtek és végül megszavazták. Ezzel az egész nép nevében egy adott filozófiai és vallási irányt adtak az országnak. Ez pontosan olyan, mint azokban az országokban, akik magukat iszlám országnak mondják, csak nálunk éppen más vallást neveztek meg.

Részletek az Alaptörvényből, illetve a nemzeti hitvallásból:

„MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:”

„Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.”

„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.”

„Alaptörvényünk jogrendünk alapja, szövetség a múlt, a jelen és a jövõ magyarjai között. Élõ keret, amely kifejezi a nemzet akaratát, azt a formát, amelyben élni szeretnénk.”

„Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására az állam jogosult.”

A 7.módosítással a hitvallásba bekerült rész:

„Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.”

Ez a történeti alkotmány a szentkoronatan, és annak képviselője, a magyar korona, amelyet a hitvallás szerint minden magyar tisztel, kivéve azokat, akik ennek határozottan és nyiltan ellenmondanak. Bár a szentkorontan és a kereszténység összekötése lehetetlen, de mégis megteszik, kitekerve a kereszténység alapjait, hogy beilleszkedjen az általuk ősibbnek mondott koronatanba.

Két ok miatt aktuális most ez a téma. Az egyik az Alaptörvény 7. módosítása, amely immár kötelezi az állami szerveket, ennek a védelmezésére. A másik ok pedig egy igen erősen megtámogatott országos kampány, amely a települések és egyének szintjén akarja a társadalmat újjászervezni a koronatan alapján.

Az ország vezetése az alaptörvény módosításával nyiltan is kifejezte, hogy az egész országot ebbe a vallási irányzatba akarja terelni, és az ezzel ellentétes megnyilvánulásokat az állami szerveknek immár kötelessége elfolytani. Mivel ez vallási alapon nyugszik, ezért immár kimondhatjuk, hogy ez korlátozza a szabad vallásgyakorlást és a szólásszabadságot is, hiszen aki ellene mond ennek az ősi koronatannak, akkor az sérti azt a nemzeti önazonosságot, amit az állami szerveknek meg kell védelmezniük.

A Tudatos Társadalom mozgalom a Civil MultiMédia társasággal összefogva egy nemzeti programot hírdetett meg, amely a koronatan eszméjén és vallásán alapul. De miért probléma ez? Mert aki résztvesz ezekben a programokban, az akaratlanul is egy vallási tevékenységet végez, amelynek elkerülhetetlenül szellemi (itt nem az értelemre utalva használom ezt a szót, hanem a szellemvilággal kapcsolatosan, hagyományos vallási szókincsben itt a lelki kifejezés állna) vonzata is van. Nézzük meg először a Tudatos Társadalom alapszabályát:

„Hisszük, hogy aki a szellemet irányítja, az uralja az anyagot, tehát az utódokra testálandó valóságot is. Hisszük, hogy aki elméleti szinten rendet és tisztaságot teremt, az a Föld kibillent tengelyét is képes a helyére tolni, és megálljt tud parancsolni az öngyilkos láncreakcióknak. Új törvények helyett a természettel szembeni alázatra, holisztikus világszemléletre, szellemi tisztaságra, az univerzális rend helyreállítására törekszünk. Ez alapelv és feladat is egyben.”

                (forrás:tudatostarsadalom.hu)

Már ebből is látszik, hogy nem egyszerűen „okosan” akarják megszervezni az új társadalmat, hanem holisztikusan, vagyis az egész emberre vonatkozóan, más szóval szellemileg is. A vallásokkal és a szellemi tevékenységekkel óvatosnak kell lennie mindenkinek, mert nem csak tiszta szellemi erők vannak, hanem gonosz szellemi erők is.

És itt meg kell néznünk, hogy a Tudatos Társadalom milyen szellemi úton akarja az „univerzális rendet” helyreállítani.

„Dicső őseink iránti tiszteletből és utódainkért érzett felelősségtől vezérelve, őseink reánk bízott hagyatékát, nemzetünk gazdag élő műveltségét kötelességként megőrizzük, és tovább adjuk. A Tudatos Társadalom közössége a boldog, együttműködő, szellemi úton járó embert, és a belőle felépülő szeretet alapú társadalmat, mint elérhető világot kívánja megvalósítani”

                (forrás:tudatostarsadalom.hu)

Az ősök hagyatékából akarják mindezt felépíteni, „szellemi úton járó” emberekből. Az ősök hagyatéka itt már kezd közelíteni a koronatanhoz, illetve az Alaptörvényben megfogalmazott „történeti alkotmányhoz”. A társadalom újraszervezésének, és a koronatan összekötésének nemzetszintű programját látjuk. 2018 augusztusában Öcsényben volt ennek a rendezvénysorozatnak a kezdő állomása, amellyel ezt a programot elindították. Itt Dr. Halász József településre lebontva a korona által felállított értékrend szerint megadta, hogy az adott helyen mit kell tenniük az embereknek, hogy beilleszkedjenek a nagy nemzeti „összképbe”.

„... konkrét lépéseket lehet megbeszélni Dr. Halász József és a települések azon képviselői között, akik megkeresik őt, hogy a saját településükön (kerületükben) elindítsák a tényleges rendszerváltást. A beszélgetés alapját az a helyszínen nyomtatott anyag adja, amely a Szent Korona Értékrend néhány-százmillió elemes adatbázisából a településre vonatkozik, kijelölve azok természetes kapcsolatait. Megbeszéljük, hogy a település földrajzi adottságai milyen lehetőségeket adnak a településen élők igényeinek kielégítésére a Szent Korona Értékrend iránymutatása és irányelvei szerint. Kialakul a település jövőbeli működésének irányvonala, vagyis egy Települési Törvény kerete, amely tartalmazza az egyes életfeltétel-csoportok igény – lehetőség viszonyát. Ez lesz az önellátás település- járás-, és megye- szintű összehangolásának alapja. A Települési Törvénykeret alapján lehet elkezdeni a településeken az egyes szakterületek (ember jellemzői, hivatás és szakma) részfeladatainak kidolgozását,”

(forrás: https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=489161551516589&id=100012682446748)

Konkrétan össze van kötve a megszemélyesített korona, a gazdasági élettel és az emberek életével. Igazi keresztény szemmel ez nyílt bálványimádás, amikor egy tárgy meg van személyesítve.  De nem csak vallási szempontból aggályos ez az egész törénet, hanem a társadalmi szinten is, hiszen a korona mondja meg, hogy adott településen egy-egy személy, vagy család milyen szakmákat űzhet, vagy milyen munkát kell végeznie, ha boldogulni szeretne! Ezzel vége lehet az egyén szabadságának! Mert ha valaki nem engedelmeskedik ennek a kiírásnak, akkor ellenáll a koronának, és ezzel rögtön abban a helyzetben találja magát, hogy nem része a „történeti alkotmánynak”, mivel nem fogadja el a korona által diktált parancsokat.

Amikor egy tárgyat megszemélyesítenek, akkor az a tárgy azokat a tulajdonságokat hordozza, amelyeket egy adott személy, vagy egy adott embercsoport ruház rá. A koronával sincs ez másképp. Azt „tudja”, amit rámondanak és neki tulajdonítanak! Ha éppen egy bögrének adunk ilyen megszemélyesítést, akkor az a bögre fogja megmondani, hogy mit kell az embereknek cselekednie, de csak annyi „hatalma” és „bölcsessége” lesz, amennyit az emberek neki tulajdonítanak. A korona sincs másképp. A bálványokhoz szellemi erők kapcsolódnak, pontosan a megszemélyesítés miatt. Viszont ezek a szellemek, mindig a bálványhoz kapcsolódó embereken (a bálványok papjain) keresztül szólnak. Vagyis a tárgy maga sohasem képes életjeleket adni, hiszen nem is teheti. Ez a nagy különbség a bálványok és az Igaz Isten – a Biblia Istene, a Teremtő Isten között. A Biblia Istene maga mondja el, hogy neki milyen tulajdonságai és milyen hatalma van. Nem az ember mondta meg, hogy Ő milyen hatalmas!

Hogy a korona meg van személyesítve, azt ma már számtalan forrásból megismerhetjük. Halász József, aki Öcsényben a Települési Törvényeket kiosztotta, írja egyik írásában:

„Az első feladatot azok a történészek, alkotmányjogászok, Szent Korona kutatók végezték el, akik – felvállalva azt is, hogy őket „pogánynak” nevezzék – szembeszálltak a dogmatizmussal és feltárták a Szent Korona valódi értékét, azt az Isteni eredetű Értékrendet, amely Szakrális Személlyé teszi azt a tárgyat, ami Őt jelképezi.”

                (forrás: Halász József - Új világtörténelmi korszak paradigmája a Szent Korona, 2.old.)

Kásler Miklósnak, az EMMI miniszterének kijelentése:

"A Szent  Korona-tan a világ legkáprázatosabb jog– és hagyomány­rendszere, a világi és a transzcendentális  viszonylatok szintézise, s a demokrácia alapképlete a maga megosztott hatalmi rendszerével."

Vagy Kásler Árpádtól, aki aktív harcosa a devizásoknak, és a Haza pártjának alapítója, ezt írta a Hágai Nemzetközi bíróságnak:

„4./ A Szent Korona 1978-as hazaszállítása felveti a magyar történelmi közjog újraértékelésének, a nyugat-európai jogi formákkal és értékekkel együttes, méltó kezelésének nemcsak lehetőségét de kötelességét is! Elemi igényű követelmény azt, hogy Magyarország Szent Koronája - a főhatalom teljességét jelentő és jelképező, a társadalmi béke és egyensúly létrehozására és megtartására alkalmas különleges államszemélyiségként - megkapja soha meg nem szűnt jogalanyiságának elismerését!”

(forrás: http://ahazapartja.hu/baesz/)

Kijelenthetjük, hogy mindenki, aki a koronatant elfogadja, az elfogadja azt is, hogy a korona egy személy, más szóval bálvány. Ettől fogva pedig nem lehet Magyarországon keresztény államot építeni, mert ellentmondásban van a kettő egymással! Ha valaki a „történelmi alkotmányt” elfogadja, az már nem lehet keresztény.

Aki kapcsolatba akar kerülni a Tudatos társadalom mozgalommal, annak fel kell készülnie, hogy először szellemi befolyás alá kell magát helyeznie:

„Szeretettel kérem mindazokat a magyarságismeretet közvetítő szervezeteket, iskolákat, hogy egymással és a Szent Korona Értékrend Akadémiával együttműködve szervezzenek kétszer két hétvégi Szereket a Szent Korona Első Fokozata ismereteinek elsajátítására, és ez alapján vegyenek részt a települési munka megkezdéséhez szükséges Általános Második Fokozat-Szer, illetve ezt követően a tényleges alulról építkezést megvalósító Szakmánkénti Második Fokozat Szerek szervezésében.”

(forrás: http://szkszhu.szksz.com/111112.html)

A „szer” szó a pogány istentiszteletet jelenti. Innen származik a szertartás szavunk is. Amikor az ember a természetfelettivel akar kapcsolatba lépni, akkor szert-kell-tartani. Ha a település szeretne a számára kidolgozott szakmai és emberi ajánlásokhoz hozzáférni, akkor részt kell vennie a szer-en, ahol először megkapja a szükséges szellemi ráhatást. Ez a manipuláció és a varázslás egyértelmű példája!! A szer befolyása után pedig nem csoda, ha valaki elfogadó lesz a rendszerrel és a koronatannal kapcsolatban, és nem látja meg ennek a bálványimádásnak a legnyilvánvalóbb jeleit!

De ha tovább kutatunk, a koronával kapcsolatban, akkor ezt találjuk:

„A "szent" jelző a Sumír-magyar Bibliában egyedül és kizárólag a Koronára vonatkozik: [...]

Így jutunk el Krisztusig, aki a gesztákkal és apokriffokkal kiegészített Újszövetség alapján megállapíthatóan nyilvánvalóan a Szent Koronában megjelenülő Ősi Szövetséget tekintette evidenciának és a tudatlanságot váltotta fel a Tudás Fényének erejével, aminek élethelyzet-bizonyságokon keresztül történő átadásával kegyelmezett meg bennünket. (Ezt akarta XXIII. János a II. Vatikáni zsinat összehívásakor: új bibliát alkotni, a Sumír Bibliát tekintve Ős Szövetségnek.)

Itt az összefüggés a Szent Korona és Jézus között. Ahogyan Jézus Igazság-Tanítását meghamisította az ósdi judaizmus, úgy hamisította meg a Szent Korona szakrális jelképét, az ősiségre visszautaló elemek kicserélésével, azok ellentéteit sugalló zománcokra.”

(forrás: http://www.magtudin.org/Halasz%203.htm )

Ennek a „magyar-bibliának” az állítása szerint, egyedül a korona szent, és nem Isten! Mekkora istenkáromlás!! Itt ősiségről, tudásról, a tudás fényéről van szó! Ha megnézzük az öcsényi rendezvény programját, akkor ott is kitűnik, hogy a Tudatos Társadalom mennyire spirituális. Hiszen szó van Nimródról, Szabadkőművességről, égi jelzésekről, közös teremtésről, szakrális életről, felemelkedésről, az aranykorról, ősök üzenetéről, stb. Itt mindenki végignézheti a programok listáját: https://ocseny.tudatostarsadalom.hu/ebredj-magyar-eljott-az-ido/

De a Tudatos Társadalom honlapján ott van Varga Éva Lélekhonfoglalás című írása is, amely egyértelműen ezoterikus.

De hogyan kapcsolódik az Alaptörvény a Tudatos Társadalomhoz és a koronához?

Ha jól megnézzük, akkor a kereszténységet, mint vallást, vagy hitrendszert, az Alaptörvény nem védi! A keresztény kultúra van megemlítve, de a kereszténység hitelvei nincsenek! De ahogyan a kereszténységnek, úgy más vallásnak sincs helye ebben a rendszerben! Ezzel szemben, a „történelmi alkotmány” védelme minden állami szerv kötelessége!!! A törvények betartatása pedig igen szubjektív lehet. Volt már rá példa, hogy a törvényeket nem egyenlően kérték számon a népen, ahogyan manapság a devizaadósokat kezelik ilyen törvényi megkülönböztetéssel.

A történelmi alkotmány pedig megegyezik a koronatannal, amely a megszemélyesített koronán alapul. Ez a megszemélyesített korona pedig a bálványimádás minden elemét tartalmazza. Ezt a bálványimádást húzzák most rá a nemzetünkre, a tudatos társadalom álcája alatt. Látszólag gazdasági fejlesztésről van szó, de ahogyan láttuk, a részvételt meg kell előznie egy vallási beavatásnak, amikor a résztvevők megkapják az általuk kívánt szellemi erők befolyását.

Nincs új a nap alatt!! Minden az emberi lelkekről szól! Ezzel a kormányunk nyíltan kifejezte, hogy a bálványimádásba tereli a népet, ha az akarja, ha nem. Aki nem hisz Istenben, még annak is a szájába adják, hogy „tiszteli a koronát”. A tisztelet szót ne becsüljük le, mert ebből származik az istentisztelet szó is, amely az Isten imádására szolgáló összejövetelt jelenti. Nem kell ennek kifejezetten a meghajlást jelentenie – bár véleményem szerint már attól az időtől sem vagyunk messze, amikor ezt törvény fogja előírni. De az is „rendszerellenes” lehet, aki nem lesz hajlandó a „korona által” meghatározott munkát végezni azon a településen, amit a korona határoz meg. Ahhoz már nem kell Alaptörvény módosítás, hogy a koronát ábrázoló képek előtt esetleg meg kell majd hajolni, vagy más formában kell kifejezni a tiszteletet. Mert az állami szerveknek már előírták, hogy kötelesek lesznek védelmezni az önazonosságot. Azt az önazonosságot, amit ŐK a koronához kötnek.

Ha már a törvény erejével ennyire nyiltan távolodunk a zsidó-keresztény hagyományoktól, akkor egyre közelebb kerülünk ahhoz az időhöz, amikor eljöhet azoknak a keresztényeknek és zsidóknak az üldözése, akik nem hajolnak meg a koronának.

Az ősmagyar vallás hírdetői antiszemita eszméket hordoznak, és nyiltan Biblia ellenesek. Erről írtam már érintőlegesen a Kell-e nekünk az Ószövetség című bejegyzésben.

https://varadikarolibiblia.blogspot.com/2016/10/kell-e-nekunk-az-oszovetseg.html

A világvallás Bibliái - videó

A korábbi blog bejegyzésből most videó készült.

Tudjuk, hogy nem csak fordítási különbségek vannak a Bibliák között?
Amikor kézbe veszünk egy Bibliát, akkor tudjuk, hogy annak mi a háttere?
Tudjuk, hogy ma már ugyan úgy nincs különbség a katolikus és a protestáns Bibliák között, mint a reformáció előtt?

Tudatosan választjuk ki, hogy melyik Bibliát olvassuk?

A készülő világvallás előkészítői nem bízzák a véletlenre, hogy mi legyen benne, és mi ne legyen benne a Bibliában, Isten Igéjében.


A videó szövege itt olvasható:
https://varadikarolibiblia.blogspot.hu/2017/12/normal-0-21-false-false-false-hu-x-none.html

A fenevad és a nagy parázna

A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs; és a mélységből jön fel és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta) látva a fenevadat, amely volt és nincs, noha van. (Jel 17,8)

És szellemben elvitt engem egy pusztába és láttam egy asszonyt ülni egy veres fenevadon, amely teljes volt káromlásnak neveivel, amelynek hét feje és tíz szarva volt. Öltözött pedig az asszony bíborba és skarlátba, és megékesíttetett arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár volt, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával, És az ő homlokára egy név volt írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld utálatosságainak anyja. (Jel 17,3-5)

Már több korábbi írásomban (Noé napjai napjainkban, 96.zsoltár) foglalkoztam azzal a témával, hogy ma sincs másképp, mint régen. Ahogyan a Prédikátor mondja, semmi új nincs a nap alatt (Préd.1,9). A fenevad, egyidős az emberi történelemmel, de ma nagyon sokan azt vallják, hogy nem is létezik, sőt ördög sincs, csak így fogalmazza meg az ember a gonoszt. Ez a Sátán egyik legnagyobb hazugsága, hogy elhiteti az emberrel, hogy ő nem is létezik. Őt lovagolja meg, a nagy parázna. Ha a szellemi hátterére gondolunk, akkor „a hazugság atyját” (Jn.8,44) lovagolja meg az, és szellemi paráználkodik mindenkivel, hogy magát tegye minden népek bálványává. Ezért is az a neve, hogy titok, amelyet más szóval okkultnak is mondhatunk. Ezzel az okkult szóval, mint a titkos tudományok összefoglaló nevével, már rögtön tisztábban beazonosíthatjuk a nagy paráznát. Titokban tevékenykedik, de folyamatosan ugyanazt a motívumot „dobja be” korszakról-korszakra. Hazugság mögé rejti magát.

Van egy istennő, aki végigkíséri az egész emberi kultúrtörténetet, csak mindig más a neve. Mindig más néven követeli meg az emberektől, hogy imádják. Ő a Suméroknál – Innin, vagy Inanna; Babilonban – Istár, Semiramis; Egyiptomban – Isis; görögöknél – Aphrodité; rómaiaknál – Vénusz; ma nyugaton – Mária; (Nagyon sok forrásban meg lehet találni ezeket az összefüggéseket, itt most nem részletezem őket, csak egyre hívom fel a figyelmet: Mitológiai ABC, Gondolat kiadó, 1970)

Sok mai keleti vallásnak is mind megvan az istennője, aki mind nagyon hasonló, ha nem ugyanazokat a tulajdonságokat ötvözi magában. A tulajdonságai elárulják, hogy ugyanarról a személyről van szó. Egy család van jelen az emberiség történetében, aki folyamatosan változtatja a nevét, elrejtve ezzel a későbbi korok embere számára a kilétét. Itt a nyugati civilizációban a reneszánsz korában kezdett el egyre népszerűbb lenni, és újra teret hódítani magának.

Nézzük meg jobban Michelangelo teremtés képét. A Bibliában másképp van leírva az ember teremtése, de ezt még romantikus, vagy esztétikai változtatásnak el lehetne ismerni. Van azonban egy nagyon zavaró eleme a képnek. Az Atya, meztelen nő karjaiban van. Ha van ismeretünk a Bibliából, hogy hogyan is néz ki az Atya jelenléte és trónja (Dán.7.fej.; Jel.4.fej.), akkor ott semmi ehhez hasonlót nem látunk. 

 

Ez rögtön elárulja nekünk, hogy ez a kép nem a mi hitünkből táplálkozik. Ez a kép Nimródot, Semiramist és Tammúzt ábrázolja. Vagy Osirist, Isist és Hórust. De semmiképpen sem a bibliai alapokon nyugvó emberi teremtést. Ahogyan a Noé napjai napjainkban című bejegyzésben említettem, a bukottak megkötözésének ideje kb. akkor járt le, amikor indult a reneszánsz. Akkor terjedt el a sok meztelenség a művészetekben, és akkor kezdődött a technika is nagyobb ütemben fejlődni. „Aki volt, és nincs, noha van”, az megint elhitette az embert.

A keresztény hitben nincs női szereplő, akinek az Istenség jelző kijárna! Még utalás sincs rá. Van egy internetes oldal, ahol ennek az összemosásnak (mármint az ősi babiloni és mai keresztény hitvilágnak az összemosásával találkozunk). A cikk alapja egy előadás, Mária Magdolnáról, amely előadásról megjelent egy DVD, aminek a borítóján pedig Isis áll. http://www.szellemvilag.hu/hirek/szent-maria-magdolna-napja-julius-22. A cikk leírja, hogy Mária, az Inanna. Eggyé teszi a kettőt.

De miért is őt emelem ki, amikor Sananda és „Asthar parancsnok” is itt vannak (http://sirius-plejad.blogspot.hu/2013/11/lord-sananda-mi-is-pontosan-az-esemeny.html)? Mert Mária nevében tud a legmélyebben belemenni a nagy parázna a kereszténységbe. Egy egyszerű kijelentéssel, hogy ő Isten, vagyis Jézus anyja. Ezzel már logikailag meg is fogott sok embert. Ezért lett megint Istár megkoronázva, mint az ég királynője.

Ezért roppant veszélyes ma a New Age, mert összemossa ezeket a korábban volt dolgokat, és még űrhajóra is ülteti őket, hogy aki nem hisz a régi „mesékben”, és legendákban, annak is meg legyen a kapaszkodója. UFÓknak nevezi őket, akik más bolygókról érkeztek ide, és ősi fejlett civilizációnak állítja be őket. Csak egy bökkenő van, hogy ezek az idegenek Jézus nevétől félnek! Ajánlom mindenkinek a Negyedik tipusú megtévesztések – A földönkívüliek leleplezése filmet (https://www.youtube.com/watch?v=GGkSu3CEqt0 – sajnos csak feliratos) Ezért lenne fontos tudnunk, hogy hol is élnünk. Mert ha nincs világűr, és nincsenek lakható bolygók, akkor csak mi vagyunk, és minden igaz, ami a Bibliában van. Van egy másik film, amely még nem megy el ilyen messzire, de űrkísérletek eredményeit hozza elő, amelyek azt bizonyítják, hogy minden űrben lévő sugárzásnak, a világegyetem bármely pontján mérve, a föld a központja. (a film címe: The principle) Ezért kellett egy új elmélet is, amely ezt az új tényt hivatott más irányba terelni. Ezért kimondták, hogy nem egy univerzum van, hanem multiverzum, azaz több univerzum egymás mellett. A mi univerzumunk közepén pedig a föld van, a másik univerzumnak pedig más van a közepén. Érdekes, hogy fel sem tűnik nekik, hogy akkor megdőlnek a lakható bolygókról is az elméletek, mert ha ez a kis bolygó a központja ennek az univerzumnak, és nem a galaxis központjában van, akkor logikusan nem lehet máshol élet, mert akkor miért épp mi vagyunk a központ?

Ha kimegyünk a vallásos körből, akkor is lépten-nyomon ezzel a családdal találkozunk a mai világban. Tele vagyunk bagoly ábrázolással, amely Inanna szimbólumához tartozik, és átvette a szabadkőművesség is. A fáklyát tartó alak, mint a fényhozó (Lucifer) jelképe. A legismertebb ezek közül az amerikai szabadságszobor, amely hatalmas szabadkőműves emlékmű. De itt van az egy szem is, Hórus egy szeme. Ez leginkább a médiában látható. A legújabb magyar állami TV szignálok is mind az egy szemet szimbolizálják.

 

Vagy az ördögvilla?

Nem hinném, hogy az iráni miniszterelnök rocker lenne.

Ha valaki végignézi, Az emberi faj titkolt történelme című filmet, akkor abból is értesülhet, hogy az özönvíz előtt volt egy globális kígyóimádó kultúra.(https://www.youtube.com/watch?v=y47sh_iXpik) Ez a globális kiterjedés kezd újra egyre láthatóbban előtűnni. De erről árulkodnak a népek eredet történetei, mint például a maja „tollas-kígyó”. Lucifer, mint az emberek jótevője akar előttünk megjelenni. De mi tudjuk, hogy ő kicsoda valójában. Ma sem akar másként feltűnni, hanem úgy, hogy elhiteti az embereket arról, hogy ő értünk hoz áldozatot.

Véleményem szerint, ez fogja elhozni a hittől való szakadást is (2Thessz. 2,3). Lelepleződik a nagy parázna, azzal, hogy más krisztushoz vitte a népeket. Ezzel a maradék hívők és a világiak is csalódni fognak az egyházban, leomlik Babilon, és megtagadják az Urat is. Egészen addig a törvényszegés titkos bűne alatt mennek a dolgok.

Ezért nagy parázna, a nagy parázna. Neki mindegy, hogy milyen néven és milyen tisztelettel, de azt akarja, hogy őt imádják. Ezért váltott nevet is többször, mert nem az számít, hogy hogyan hívják, mert ő áll mindezek mögött. Azzal pedig, hogy meglovagolja a fenevadat, vagyis a világrendszert, a világ fejedelmének rendszerét, a korszellemet, része a világnak, és mindennek ami a világból jön. Ezt addig teheti meg, amíg a fenevad magának akarja majd az imádatot, az antikrisztusban, és akkor eljön az ő ítélete is.

Nagy távol állva az ő kínjától való félelem miatt, mondva: Jaj! jaj! te nagy város, Babilon, te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted! (Jel 18,10)

A hit, hívőség és vallás fogalmak tartalmának változása

A hitéletben is, mint életünk több területén, használunk olyan szavakat, amelyek jelentésével nem vagyunk igazán tisztában, illetve jelentésük módosult és sekélyesebb lett, mint az eredeti tartalmuk.

A jelenlegi világkorszak a vége felé közeledik, ez kétségtelen. Van egy olyan globális mozgató ereje a jelenkori emberi civilizációnak, amely nem az ember érdekeit szolgálja. Ennek a tervnek része, hogy az emberek már ne is tudják, hogy mit beszélnek, s a szavak is már csak üresen csengjenek. Hogy mire is gondolok? Ahogyan régebben az adott szónak nagy ereje volt, a becsületszónak élet-halál kérdés volt a megtartása, ma már az írott szavaknak sincs becsülete.

A hit témaköre ezen belül egy igen kényes része az életnek, hiszen ha én az életem egy olyan világképre alapozom, ami már nem is azt jelenti amit jelentenie kellene, akkor tévútra visz engem, és ahelyett, hogy megmentene, a halálba visz.

Isten az ígéjét adta nekünk, ami kimondott szavakból áll. Ha ezeket a szavakat megváltoztatjuk, vagy más jelentést rakunk melléjük, akkor nem tudják betölteni az eredeti szerepüket, amiért is mindenekelőtt Isten nekünk adta őket. Ha egy szövegről, vagy beszédről van szó, (hogy ki mit írt, vagy mondott) akkor a szavaknak elsöprő jelentősége van, hiszen a szavak hordozzák az átadni kívánt gondolatok tartalmát. Egy képnél, a színek, formák, alakok, a jelenet, stb. hordozzák a mondanivalót. Amikor szövegről van szó, akkor a használt szavak adják meg ugyanezt a többszintű kifejezést. Ezért kulcskérdés, hogy milyen szavakkal mondom el és írom le a mondandóm. (megjegyzés: természetesen nem a személyes beszédről van szó, mert ott a jeletés lényegi részét maga a beszélő hordozza, hogy milyen hangsúllyal, milyen komolysággal, milyen hangerővel, milyen testbeszéddel, stb. adja át az üzenetet.)

Ha megvizsgáljuk a hitvilághoz tartozó néhány alapszavunk jelentésbeli változását, akkor tetten érhetjük azt a változást, amely a mai kereszténységben is sok probléma gyökerét jelenti, hiszen mást hiszünk arról, amit valójában teszünk.

A tömörség érdekében most csak a hit, hívő, vallás szavak jelentésbeli változását szeretném átnézni, mert ebből megtudhatjuk, hogy valóban hiszünk-e, és valóban hívők vagyunk-e.

Kezdjük a vallás szóval. Az eredeti jelentése egészen más, mint a ma használatos. Sokan ma már késznek vesszük a szavakat, és nem is gondolkodunk el az eredetükön, pedig a magyar nyelv kifejezetten leíró nyelv. Szóval a vallás szó jelentése: Nyilatkozat, amely által állítjuk, bizonyítjuk, hogy valami így vagy úgy van, vagy ellenkezőleg, tagadjuk. Ez az elsődleges jelentése. A másodlagos jelentése pedig ennek folyománya: Szóbeli és tettleges kijelentés, hogy bizonyos hitágazatokat hiszünk és követünk. Figyeljük meg, hogy szó szerint megvalljuk azt amiben hiszünk, és szavainkkal és cselekedeteinkkel bizonyítjuk, hogy abban hiszünk. Aszerint élünk, amit vallunk. A belső meggyőződésünket valljuk meg a vallásunkkal, és e mellé tesszük az életünk beszédét és cselekedeteit. Innen indul ki a hitéletünk külső megnyilvánulása. Eredetileg, ez a szó csak alanyra vonatkozóan volt értelmezhető, tehát valaki vall valamit.

A mai korra ez a jelentés leszűkült az isteni hittel kapcsolatos megnyilvánulások, szertartások, tanítások egységes rendszerére. Eltávolodott az alanytól, és attól, hogy megvallom az életemmel a hitemet. Más szavakkal, külső bizonyságát adom a belső hitemnek. A mai jelentés már csak egy hitrendszer tanait jelöli, hogy én elfogadom az adott hitrendszer tanait, de az én érintettségemről semmit nem árul el.

A vallás, jobban mondva a megvallás következő lépése, a hívség (maibb formájában a hűség), mely szerint és híven (hűen) követem azt, amit vallok. A régi jelentése megint többet árul el, mint a mai. Állandóság, melynél fogva bizonyos véleményben maradunk, határozatunkat ingadatlanul követjük. Azzal, hogy hűséges maradok a megvallásomhoz, irányba állítom az életem a belső meggyőződésemnek megfelelően. A hűség jelentése is megfakult mára, és annyi maradt belőle, hogy valamihez vagy valakihez állhatatos maradok. Elveszett belőle a korábbi döntésnek megfelelő határozottság, illetve a korábbi véleményemben való megmaradás. Eredetileg a hűség össze van kötve a vallásommal, vagyis az én hitvilágommal, még ha csak erkölcsi szinten is. Mára ez lekopott annyira, hogy csak valami vagy valaki mellett maradok.

Az eredeti jelentések vonalán a következő lépés az, hogy ha én megmaradok a vallásom mellett hűséggel, akkor leszek hívő, vagyis olyan, aki hisz és bízik valakiben. Tehát a vallásom következő lépése az, hogy azért maradok hűséges a megvallásomhoz, mert bízom az Istenben, hogy amiben hiszek, az úgy van. A bizalmam Belé helyezem. Ez a hívő szó, mára lefogyott annyira, hogy „vallásos ember”. Tehát megáll azon a szinten, hogy én elfogadok egy hitrendszert, elhiszem azt. Ez ma a keresztény világban egy óriási probléma, hiszen – egy kedves pásztor szavaival élve – így lesz az ember elméleti hívő. Az elmémmel elfogadom a hitrendszert, de az életem nem teszem mellé. Ez azonban a bibliai hitben nem elég az üdvösséghez. De ha valaki a mai értelemben vett szavak jelentését nézi, akkor teljesen elegendőnek látszik ez a mentális elfogadás.

Még egy lépéssel tovább menve, ha megvallom azt amiben hiszek és amihez hűséges vagyok, vagyis a bizalmam abba helyezem, akkor mondhatom el, hogy hiszek vagyis valamit bizonyosnak, igaznak tartok, vallok, mint olyanról meg vagyok győződve , különösen valamit alapos tekintély, igaz tanúk után megismerek és tudok. Ez az eredeti jelentése a hisz igének. Egy mély meggyőződés és hiteles forrás illetve tanúk által bizonyított állítás igazságként való elfogadása, melyet vallok és hűen követek a beszédemmel és cselekedeteimmel. Mai értelmezésében a hisz az valamit igaznak tekint, igaznak fogad el. És itt megáll. A mély meggyőződés kimarad már.

Itt zárul be a kör. Eredetileg tehát ha én elhiszem, hogy Isten létezik és él, ebbe helyezem a bizalmam és ez lesz a meggyőződésem, amit vallok hűséggel a beszédeimben és cselekedeteimben. Ezzel szemben a mai jelentések vonalán, elhiszem egy hitrendszerről amit állít, és ez lesz a vallásom. Érezzük a különbséget? A kereszténység keretein belül maradva, a mai jelentés alapján már nem jutok el feltétlenül az üdvösségre. Hiszen még egy nagy csapda áll a szavak mögött. Ma már sokan azt mondják, hogy ezt és ezt elhiszem, de azt és azt nem tudom elfogadni. Amit itt és itt írnak, az nem lehetséges. Isten olyat nem akarhat, vagy az másképp van, mint a Bibliában. Ezzel igazán az ember kimondja, hogy nem abban az Istenben hisz, amelyet Isten Igéjében találunk, hanem önmagának hisz, hiszen felülbírálja az igazságot. Mert ugye aki az egyiket mondta, az mondta a másikat is. De ha én felülbírálom, akkor már nem hiszek az írásoknak, hanem magamnak és a magam tudásának hiszek, és egy saját, szubjektív igazságot állítok fel. „Mert én jobban tudom.” Ezzel esek el végleg az üdvösségtől. Mert ha hiszem, hogy aki az írásokban van létezik, és olyan amilyennek bemutatják, akkor ha én azt felülbírálom azt amit róla állítanak, akkor már nem azt fogadom el valóságnak  amely a hit alapja, ugye – hanem én kreálok egy saját valóságot, amelyben már nincsenek benne a nekem nem tetsző részek.

Felhasznált irodalom:

A magyar nyelv szótára – Czuczor Gergely-fogarasi János, 1862

Értelmező Kéziszótár – MTA, 1972-2012 változatlan kiadás

Anyanyelvi könyvespolc (14000 szavas értelmező szótár) – Scriptum kiadó 2005

VALLÁS (vall-ás) fn. tt. vallás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Nyilatkozás, mely által állítjuk, bizonyítjuk, hogy valami így vagy úgy van, vagy ellenkezőleg: tagadjuk. V. ö. BEVALLÁS. Különösen, tanuságtétel, máskép: vallomás. 2) Szóbeli, és tettleges kijelentés, hogy bizonyos hitágazatokat hiszünk és követünk. Hitvallás (Fidei confessio). Külső vallás. Belső vallás. 3) A lelki üdvösségre vonatkozó hitágazatok öszvege, mennyiben azoknak hivői, és követői vagyunk. (Religio). Zsidó v. izraelita vallás, keresztény vallás, római katolikus v. katolika vallás, protestans vallás, óhitűek vallása. Muhamedánok vallása. Minthogy nyelvünk természete szerént ,vallás' csak az alanyra vonatkozólag érthető, t. i. midőn vall valaki: innen amennyiben a vallás (religio) fogalmát az alanytól elvonva is képzeljük, erre némelyek az ,egély' szót használják. 4) Némely öszvetételekben jelent bizonyos állapotot, melybe jutottunk, jót vagy roszat mely ért bennünket. Kárvallás, becsületvallás, gyalázatvallás, kinvallás, kudarcvallás. V. ö. VALL, áth.

HI gyökelem magas hangú i-vel, hisz, hit, és hív szókban. Sőt hisz ige ragozásában több helyütt törzs is. Azonos ih vagy ah gyökkel, s általános jelentése: ohaj, ohajtás (arabul: heva). Sínai nyelven is hi am. suspirare. lásd H betű.

HÍV, (1), HÍV, (hi-ö, hi-ü, hi-v, magas hangú t-vel) mn. tt. hiv-et. Egy gyökről szakadt a hisz, hit szókkal. 1) Olyanról mondjuk, kiben v. miben bízni lehet, nem csaló, szavát tartó; hozzánk ragaszkodó , nem pártos , nem áruló. Hív barát, bajtárs. Hív polgárok,hazafiak. Hiv feleség, férj. Hív tiszt. Hív szolga,cseléd. Hiv eb. Közelítő ragu neveket vonz. Légy hozzám hív. Hazájához, királyához hív magyar. Másképp : hű, (mint szív szű, nyív nyű). 2) Mint főnév jelent személyt, ki valamely testület, társulat érdekeihez erősen ragaszkodik , azt el nem hagyja, annak javát előmozdítani iparkodik. Hazádnak rendületlenül légy híve o magyar. (Vörösm.). Különösen egyházi ért. a keresztény vallás követője; bizonyos egyházhoz, plébániához tartozó lélek. Keresztény hívek. Kedveshíveim. Öszveírni a hívek számát. A pap iparkodjék megnyerni híveinek bizodalmát. Imádkozzunk a megholt hívek lelkeiért.

HlVŐ, (hi-v-ő) mn. tt. hivő-t. Aki hisz vagy valakiben bízik. Boszorkányokat hivő népek. mindent elhivő bamba ember. Krisztusban hivő keresztény atyámfiai. Vétetik főnévül iá, a am. hív, fn. A hívők száma naponként szaporodott.

HIVSÉG, (hi-v-ség, magas i-vel) fn. tt. hivségét, harm. szr. —e. 1) ígéret, s fogadás megtartásában való lelkiesmereteseég. Hátas fa (fi hivség. Vallásához hivséggel ragaszkodni. 2) Állandóság, melynél fogva bizonyos véleményben maradunk, határozatunkat ingadatlanul követjük. 3) Jobbágyi eskühöz, alattvalói kötelességekhez pontos ragaszkodás. Jobbágyi, szolgai, polgári hivség. Mondjuk állatokról is , különösen az ebekről, mennyiben uraikhoz ragaszkodnak,

s azokat némileg védik. Máskép : hűség. 4) Régiesen : bit, hiedelem. „Az ki hívségét elveszti, azonkívül semmit el nem veszthet." Bölcsek jeles mondási. Toldy kiadása.

HISZ, (1), v. HISZEN, (hi-sz, magas hangú i-vel) áth. és önh. Eredetileg hi, az sz csupán segéd v. pótlékbetű lévén, mint több más, pl. visz, tesz, lész, továbbá észik, iszik, alszik, fekszik, nyugszik stb. igékben, melyekből ha miveltetőt vagy tehetőt képezünk, az sz kimarad : hi-tet, hi-het; vi-tet, vi-het; té-tet, té-het; lé-tet v. lé-tel, lé-het; nyug-tat, nyughat-ik, al-tat, al-hat-ik ; é-tet, é-het-ik ; i-tat, i-hat-ik stb. Így több időben és függő múltban is nem annyira sz helyett, mint közbeszuratul v segédbetűt vesz fel : hi-vék (hi-ék helyett), hi-v-él, hi-ve ; hi-vénk, hi-v-éíek, hi-v-ének v. hínek. Régente épen úgy, mint lőn, lőnek, tőn, tőnek, volt hőn v. hűn, sőt hín is stb. „ö nekiek meghűn (= meghívó) az egész sokaság." Batiri András. „De uronk Krisitusban csak kevesen hőnek" (= hivének). Farkas András. (Mindkettő a XVI. századból). „Hűn az ember a beszédnek, melyet

mondott vala Jézus." Tatrosi cod. (Erdősynél is': hűn, Pesti Gábornál: hín). Másik múlt sz nélkül:

hi-tt. Jövő szintén : hi-endek, hi-endesz stb. Foglaló és parancsoló : hi-gy-j-ek (,hisz j-ek' helyett), hi-gy-j, hi-gy-j-en. T. i. mivel köz szokás szerént a kimondásban kettőztetík a gy, ennél fogva a parancsoló mód j képzőjét is ki lehet tenni, s így írni: higyjek, hígyj, higyjen, mely esetben a gy, sz helyett áll (hisz-j). Parancsoló 2-ik személye a tárgyi ragozásban: higyjed, v. öszvehúzva : hidd (== higy-d), pl. hidd el nekem. Htn. hinni (= hi-sz-ni). Igenév : hi-v-ő, hi-v-e, hi-end-ö. 1) Mint átható am. valamit bizonyosnak, igaznak tart, vall, mint olyanról meg van győződve , különösen valamit alapos tekintély, igaz tanuk után megismer és tud. Ez értelemben rokon a görög tfftjftt v. í a a f t i , latin acio, német wissen igékkel. Megvan a görög-latin história főnévben (íarmo = ismerő, tudó szótól, ez ismét EIJÍl törzstől), mely nem egyéb, mint a történt dolgoknak hiteles tanuk után szerzett tudomása. Erősen hittem, hogy az igaz ügy győzni fog. Hiszem a testnek feltámadását, és az örök életet. Mindent hiszek, mit Kriustus urunk tanított. Hiszem és vallom, hogy egy az Isten lényegében, és három szemelyében. Elhiszem, amit mondasz. Eb hiszi.

Higye, aki akarja, de én nem. Hiszed-e, hogy semmim sincsen? „Csendességben , békeségben ha akarsz élni , Minden szépnek , igaz képnek nem kell ám hinni.* Népven. (Erdélyi J. gyűjt).

2) Gondol , vél , gyanít , tart Azt hittem , el sem jössz hozzám. Kinek hiszesz te engemet? Ki hitte volna, hogy még ez st megtörténhessék? Nem bánom,akár mit hisztek felőlem, „Az emberi nemzet általában hisz fajának halhatlan létében." Lonovics József érsek. 8) Mint önható am. bízik , bizodalmat helyez valakiben v. valamiben, s rokon a görög pistis, latin fides szókkal Istenben hinni. Hiszek tebenned édet Istenem, „ő Szent Fiában gyönyörködjetek, Nagy szeretettel benne higyjetek." Panaszló ének. Tálya 1549. (Thali Kálmán gyújt). Hiszek benned , hogy meg nem csalszt. Innét : elhiszi magát , am. túlságosan bizik magában , rátartós , kevély, nagyralátó. Hidd el magad , ha szégyent akarsz vallani. (Km.). „Az élő Istennek olvastam könyvéből, Hogy ha ki elhinné magát , haragjából , Nyakra-főre jőne le az uraságból. u 1606-diki versezet (Thaly K. gyűjt). Meghinni valakinek, am. bízni benne. Meghitt emter, biztos, kire valamit bíztunk vagy bátran bízhatunk. Nem kell hinni minden nép szónak. Kötve kell hinni a komának. (Km.). Jól megnézd , kinek higyj. (Km.). Valamint a visz , tesz , lesz , megy, úgy a hisz is felveszi az en toldalékot, vagyis inkább a harmadik személynévmás vagy személyragot, hiszen = hisz-ön.

Aki hiszen és megkeresztelkedik , üdvözül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik. (Márk 16. 16. Káldi. Karolyinál : hijénd).

HISZ, (2), v. HISZEN v. HISZEM, indulatszó, mely által azt jelentjük, hogy bizonyos dologról nem kétkedünk, vagy úgy is tudjuk, hisszük. Hiszen hallotta ön is, mit mondottak. Hiszen itt maradnak. Hiszem már megmondottam.

HIT, (1), (hi-t, magashangu t-vel); fn. tt. hit-ét v. —ét, harm. szr. —e. 1) Lelki állapot, midőn a

mistói elbeszélt dolgot igaznak tartjuk. Szorosb ért. midőn az isteni kinyilatkoztatást, vallási tanokat, mint igazakat elfogadjuk. Legszorosb ért. az egyház nyelvén am. a három isteni jóságok vagy erények elsője, vagyis Istentől belénk öntetett malaszt, melynél fogva Isten igéjéről meggyőződünk, s a szerént élünk. Eleven hit, mely cselekedetek által nyilatkozik. A hit cselekedetek nélkül meg van halva. (Sz.Pál). Istenben való hit.„Boldog az , kinek szivében

Lángol, mint naptűz, a hit; Annak istenkéz vezérli Élte minden útjait" Király Károly.

2) Belső meggyőződés oly dolgokban, melyekről világos tudományunk nem lehet, csak belső sejtésünk, pl. mások erényében, őszinteségében, becsületében, jó szándékában való hit. „Nemzetünk ingadozhatlanul bízzék , s higyjen saját jobb, szebb, dicsőbb jövőjében — higyjen azon erős hittel, mely a vallás terén hegyeket képes egy helyről a másikra áttenni." Lonovics

József érsek. 3) Öszves foglalata azon tanoknak és igazságoknak, melyek az Isten és emberek

közti viszonyt illetik, s akkor egy értelmű e szóval : vallás, religio, újabb alkatú szóval : egély. Tárgylagos hit, mennyire ezen igazságok és kötelességek foglalata magában véve értetik. Alanyi hit, mennyire ezen igazságokat az ember meggyőződése szerént magáéinak vallja, s a kötelességeket e szerént teljesíti. Hitből él az igaz. (Biblia). 4) Hitvallás, vagyis külön vallási felekezet. Keresztény hit, zsidó hit, török hit. Szorosb ért keresztény vallási felekezet. Római katholika hit, ágostai hit, helvétziai reformált hit. Magyar hit, azaz helvétziai vallás, német hit,

azaz ágostai hitvallás, (így nevezték el hajdan egymás vallását Magyarországban a protestáns felekezetek , mivel a helvet vallástételüek leginkább magyarok, az ágostai vallásnak pedig eleinte jobbára németek valának). Ó hit, azaz görög hitvallás, mivel a magyarok közt, kivált Erdélyben, a görög vallás elébb kezdett terjedni a rómainál. Hitet vallani. Hitet változtatni. Más hitre térni. Hitét megtagadni, elhagyni. Hitétől elszakadni. Hite hagyott. Hittől szakadt. 5) Biztosító Ígéret. Hitre megjelenni, (fide publica venire). Hitlevél, (salvus conductus). Megadták hitre a várost. (Illésházy lev. 1600. évből), azaz oly ígéretre, mely szerént az ellenség sértetlenül hagyja őket. 6) Eskü, melyet Istenre vagy hitünkre, hitvallásunkra hivatkozva teszünk. Hitét valamire letenni.

Hitével játszani, azaz hitét semmibe venni, azzal nem gondolni. Hitét szegni. Hitemre, igaz hitemre mondom. Hittel fogadni, ígérni, erősíteni, bizonyítani valamit. „Aznak az árát igaz becsület (== megbecsülés , becsü) szerént, és annak az embernek hiti szerént megértvén."

Sajó-Szentpéteriek végezése 1403-ból.

HIT (Scriptum értelmező szótár)

1. Meggyőződés vkinek, vminek a létezéséről; a benne való bizalom. (Vallás) ~ Istenben, a szentekben, a feltámadásban. Ezt csak a jövőbe vetett ~tel (= bizalommal) lehet elviselni. Megingott a beléje vetett ~em.

2. (Vallás) Vallási tételek keretrendszere. Keresztény, mohamedán, zsidó ~. Egy ~en vannak. a)ugyanazt a vallást követik; b) (átv.) hasonló a véleményük. Áttér mohamedán ~re., ezután azt követi. Kitér a ~éből. a) elhagyja vallását; b) szakít elveivel; c) (tréf.) megbotránkozik.

3. Esküvés, eksü. ~et tesz vmi mellett: a) megesküszik rá; b) ünnepélyesen kijelenti, ill. bebizonyítja, hogy hisz benne. (rég.) ~emre (=becsületszavamra) fogadom.

A magyar nyelv szótára

HIT (hi-t, magashangu i-vel); fn. tt. hit-et v. ~et, harm. szr. ~e. 1) Lelki állapot, midőn a mástól elbeszélt dolgot igaznak tartjuk. Szorosb ért. midőn az isteni kinyilatkoztatást, vallási tanokat, mint igazakat elfogadjak. Legszorosb ért. az egyház nyelvén am. a három isteni jóságok vagy erények elsője, vagyis Istentől belénk öntetett malaszt, melynél fogva Isten igéjéről meggyőződünk, s a szerént élünk. Eleven hit, mely cselekedetek által nyilatkozik. A hit cselekedetek nélkül meg van halva. (Sz. Pál). Istenben való hit. "Boldog az, kinek szivében Lángol, mint naptűz, a hit; Annak istenkéz vezérli Élte minden útjait." Király Károly. 2) Belső meggyőződés oly dolgokban, melyekről világos tudományunk nem lehet, csak belső sejtésünk, pl. mások erényében, öszinteségében, becsületében, jó szándékában való hit. "Nemzetünk ingadozhatlanul bízzék, s higyjen saját jobb, szebb, dicsőbb jövőjében - higyjen azon erős hittel, mely a vallás terén hegyeket képes egy helyről a másikra áttenni." Lonovics József érsek. 3) Öszves foglalata azon tanoknak és igazságoknak, melyek az Isten és emberek közti viszonyt illetik, s akkor egy értelmü e szóval vallás, religio, újabb alkatu szóval: egély. Tárgylagos hit, mennyire ezen igazságok és kötelességek foglalata magában véve értetik. Alanyi hit, mennyire ezen igazságokat az ember meggyőződése szerént magáéinak vallja, s a kötelességeket e szerént teljesíti. Hitből él az igaz. (Biblia). 4) Hitvallás, vagyis külön vallási felekezet. Keresztény hit, zsidó hit, török kit. Szorosb ért. keresztény vallási felekezet. Római katholika hit, ágostai hit, helvétziai reformált hit. Magyar hit, azaz helvetziai vallás, német hit, azaz ágostai hitvallás, (így nevezték el hajdan egymás vallását Magyarországban a protestans felekezetek, mivel a helvet vallástételüek leginkább magyarok, az ágostai vallásuak pedig eleinte jobbára németek valának). Ó hit, azaz görög hitvallás, mivel a magyarok közt, kivált Erdélyben, a görög vallás elébb kezdett terjedni a rómainál. Hitet vallani. Hitet változtatni. Más hitre térni. Hitét megtagadni, elhagyni. Hitétől elszakadni. Hite hagyott. Hittől szakadt. 5) Biztosító igéret. Hitre megjelenni, (fide publica venire). Hitlevél, (salvus conductus). Megadták hitre a várost. (Illésházy lev. 1600. évből), azaz oly igéretre, mely szerént az ellenség sértetlenül hagyja őket. 6) Eskü, melyet Istenre vagy hitünkre, hitvallásunkra hivatkozva teszünk. Hitét valamire letenni. Hitével játszani, azaz hitét semmibe venni, azzal nem gondolni. Hitét szegni. Hitemre, igaz hitemre mondom. Hittel fogadni, igérni, erősíteni, bizonyítani valamit. "Aznak az árát igaz becsület (= megbecsülés, becsü) szerént, és annak az embernek hiti szerént megértvén." Sajó-Szentpéteriek végezése 1403-ból.

HISZ v. HISZEN, (hi-sz, magas hangu i-vel) áth. és önh. Eredetileg hi, az sz csupán segéd v. pótlékbetü levén, mint több más, pl. visz, tesz, lesz, továbbá eszik, iszik, alszik, fekszik, nyugszik stb. igékben, melyekből ha miveltetőt vagy tehetőt képezünk, az sz kimarad: hi-tet, hi-het; vi-tet, vi-het; te-tet, te-het; le-tet v. lé-tet, le-het; nyug-tat, nyug-hat-ik, al-tat, al-hat-ik; e-tet, e-het-ik; i-tat, i-hat-ik stb. Így több időben és függő multban is nem annyira sz helyett, mint közbeszuratul v segédbetüt vesz fel: hi-v-ék (hi-ék helyett), hi-v-él, hi-v-e, hi-v-énk, hi-v-étek, hi-v-ének v. hínek. Régente épen úgy, mint lőn, lőnek, tőn, tőnek, volt hőn v. hűn, sőt hín is stb. "Ő nekiek meghün (= meghive) az egész sokaság." Batizi András. "De uronk Krisztusban csak kevesen hőnek" (= hivének). Farkas András. (Mindkettő a XVI. századból). "Hűn az ember a beszédnek, melyet mondott vala Jézus." Tatrosi cod. (Erdősynél is hűn, Pesti Gábornál: hín). Másik mult sz nélkül hi-tt. Jövő szintén: hi-endek, hi-endesz stb. Foglaló és parancsoló: hi-gy-j-ek (,hisz-j-ek' helyett), hi-gy-j, hi-gy-j-en. T. i. mivel köz szokás szerént a kimondásban kettőztetik a gy, ennél fogva a parancsoló mód j képzőjét is ki lehet tenni, s így írni: higyjek, higyj, higyjen, mely esetben a gy, sz helyett áll (hisz-j). Parancsoló 2-ik személye a tárgyi ragozásban higyjed, v. öszvehúzva: hidd (= higy-d), pl. hidd el nekem. Htn. hinni (= hi-sz-ni). Igenév: hi-v-ő, hi-v-e, hi-end-ő. 1) Mint átható am. valamit bizonyosnak, igaznak tart, vall, mint olyanról meg van győződve, különösen valamit alapos tekintély,igaz tanuk után megismer és tud. Ez értelemben rokon a görög ishmi, v. isami, latin scio, német wissen igékkel. Megvan a görög-latin historia főnévben (istwr = ismerő, tudó szótól, ez ismét EIDW törzstől), mely nem egyéb, mint a történt dolgoknak hiteles tanuk után szerzett tudomása. Erősen hiszem, hogy az igaz ügy győzni fog. Hiszem a testnek feltámadását, és az örök életet. Mindent hiszek, mit Krisztus urunk tanitott. Hiszem és vallom, hogy egy az Isten lényegében, és három személyében. Elhiszem, amit mondasz. Eb hiszi. Higye, aki akarja, de én nem. Hiszed-e, hogy semmim sincsen? " Csendességben, békeségben ha akarsz élni, Minden szépnek, igaz képnek nem kell ám hinni." Népvers. (Erdélyi J. gyüjt.). 2) Gondol, vél, gyanít, tart. Azt hittem, el sem jősz hozzám. Kinek hiszesz te engemet? Ki hitte volna, hogy még ez is megtörténhessék? Nem bánom, akár mit hisztek felőlem. "Az emberi nemzet általában hisz fajának halhatlan létében." Lonovics József érsek. 3) Mint önható am. bízik, bizodalmat helyez valakiben v. valamiben, s rokon a görög pistis, latin fides szókkal. Istenben hinni. Hiszek tebenned édes Istenem. "Ő Szent Fiában gyönyörködjetek, Nagy szeretettel benne higyjetek." Panaszló ének. Tálya 1549. (Thali Kálmán gyüjt.). Hiszek benned, hogy meg nem csalsz. Innét: elhiszi magát, am. tulságosan bizik magában, rátartós, kevély, nagyralátó. Hidd el magad, ha szégyent akarsz vallani. (Km.). "Az élő Istennek olvastam könyvéből, Hogy ha ki elhinné magát, haragjából, Nyakra-főre jőve le az uraságból." 1606-diki versezet. (Thaly K. gyüjt.). Meghinni valakinek, am. bizni benne. Meghitt ember, biztos, kire valamit biztunk vagy bátran bízhatunk. Nem kell hinni minden szép szónak. Kötve kell hinni a komának. (Km.). Jól megnézd, kinek higyj. (Km.). Valamint a visz, tesz, lesz, megy, úgy a hisz is felveszi az en toldalékot, vagyis inkább a harmadik személynévmás vagy személyragot, hiszen = hisz-ön. Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik. (Márk 16. 16. Káldi. Károlyinál: hijénd).

HISZ(2) v. HISZEN v. HISZEM, indulatszó, mely által azt jelentjük, hogy bizonyos dologról nem kétkedünk, vagy úgy is tudjuk, hiszszük. Hiszen hallotta ön is, mit mondottak. Hiszen itt maradnak. Hiszem már megmondottam. "Várad! nagy kárt téssz mind ez országnak Hogy véget nem vetsz a sok vakságnak! Csak zabot pállaszsz az nagy érclónak: Hiszem az Isted állítod (talán: alítod?) vaknak." Panaszló ének. Tálya 1549. (Thaly K. gyüjt. Az érclóban célzás van Szent Lászlónak akkor fennállott érclovag szobrára). Néha neheztelést fejezünk ki általa, kivált midőn valaminek ismétlésére kedvünk ellen sürgettetünk. Ugyan ne rimánkodjál, hiszen már megmondottam, hogy nem bántlak. Néha cáfolatul használják. Miért nem fogadod el, hiszen elébb magad kérted. Van nagymondó és fenyegető értelme is, s ekkor de v. no szócskával tétetik öszve. Dehiszen v. öszvébbhuzva dejszen nincs oly legény a faluban, mint ő. Dejszen csak jőjön, majd adok én neki. No hiszen v. nohiszen, v. nojszen lesz az élet. Nojszen majd kapsz. Népnyelven h nélkül is isz, iszen.

HIT (Magyar Értelmező Kéziszótár – 1972 – változatlan kiadás 2002)

1. Olyasvalamiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni. Megrendül a ~e vmiben. Meggyőződés vmely természetfölötti lény létezéséről. Istenben való ~. Bizalom vkinek a jellemében, képességeiben. A barátjába vetett ~e. Meggyőződés arról, hogy vmi bekövetkezik. A jövőbe vetett ~.

2. (vallás)Vmely vallás tételeinek rendszere. Mohamedán ~; egy ~en van vkivel. a)egy vallású vele; b) hasonló nézet(ek)et vall; kitér a ~éből: a) régi vallását elhagyja; b) szakít az elveivel; c) (tréf.) nagyon megbotránkozik.

3. (vál.) Eskü(vés). ~et teszvmi mellett: a) esküvéssel erősíti, hogy igaz; b) ünnepélyesen kijelenti v. magatartásával bizonyítja, hogy hisz benne, ill. magáénak vallja. régiesen Becsület(szó). ~ére fogad vmit. táj Szavahihetőség, hitel.

VALLÁS (A magyar nyelv szótára)

(vall-ás) fn. tt. vallás-t, tb. ~ok, harm. szr. ~a. 1) Nyilatkozás, mely által állítjuk, bizonyítjuk, hogy valami így vagy úgy van, vagy ellenkezőleg: tagadjuk. V. ö. BEVALLÁS. Különösen, tanuságtétel, máskép: vallomás. 2) Szóbeli, és tettleges kijelentés, hogy bizonyos hitágazatokat hiszünk és követünk. Hitvallás (Fidei confessio). Külső vallás. Belső vallás. 3) A lelki üdvösségre vonatkozó hitágazatok öszvege, mennyiben azoknak hivői, és követői vagyunk. (Religio). Zsidó v. izraelita vallás, keresztény vallás, római katolikus v. katolika vallás, protestans vallás, óhitűek vallása. Muhamedánok vallása. Minthogy nyelvünk természete szerént ,vallás' csak az alanyra vonatkozólag érthető, t. i. midőn vall valaki: innen amennyiben a vallás (religio) fogalmát az alanytól elvonva is képzeljük, erre némelyek az ,egély' szót használják. 4) Némely öszvetételekben jelent bizonyos állapotot, melybe jutottunk, jót vagy roszat mely ért bennünket. Kárvallás, becsületvallás, gyalázatvallás, kinvallás, kudarcvallás. V. ö. VALL, áth.

VALL (A magyar nyelv szótára)

(van-l, v. van-al, v. van-ol, l. alább); áth. m. vallott, htn. ~ani. Jelent 1) bizonyitást, állitást, azaz valamiről azon nyilvánitást, hogy bizonyos tekintetben van, létezik. Igazat vallani = azt mondani, ami igaz (quod verum est). Bűnét megvallani, megmondani hogy bűne van. Tanúságot vallani, valamiről állitólag mondani hogy így vagy úgy van. Számtalan régibb magyar oklevél kezdetén eléfordúl: "Valljuk (azaz bizonyítjuk ez levél rendiben." Szélesb ért. véli, hiszi, s meggyőződéssel nyilvánitja, hogy valami ez vagy amaz, v. ilyen vagy olyan. Jónak, rosznak vallani, vélni valamit. Hiszem és vallom hogy Isten van. Különösen hitet vallani. Mi más-más hitet vallunk. Innen hitvallás egyszerűen: vallás. Így a régieknél is: "Más bizon vallja vala" (alius quidam affirmabat. Münch. cod. Lukács. XXII.). "Vall vala úrnak" (confitebatur Domino. Lyukács. II.). "Tanuságot vallék" (testimonium perhibui. János. I.) "Nem vallom hogy ménd e világ foglalná azokat" (nec ipsum arbitror mundam capere posse eos. János. XXI.). "Szent nevedet holtig vallom. És soha meg nem tagadom." Katalin Verses Leg. 2) Jelent birtoklást; mely értelemben régente divatosabb vala, ma csak néhány esetben fordúl elé pl. kárt, kudarcot vallani. Búját vallod (a székelyeknél). l. VAL (2) alatt. - Hogy a van-l v. van-al elemzés helyes, (mint szégyell = szégyen-el, reméll = remény-l, hall = han-l v. hang-l) mutatja a Müncheni codexben valósággal is eléjövő vanal ,habet' értelemben. "Betegekre vetik kezeket és megvanalnak (bene habebunt, Márk. XVI). Eléjön helyette a régieknél ez is vadlani (mint hadlani = hallani, vádolni = vállalni. Budenz J. az első jelentésben némely esküt jelentő szókkal egyezteti, milyenek a finn vala, lapp vale, finnlapp valle, mordvin val (szó, hír); s megjegyzi hogy az árja szvar ige szintén am. esküdni, németül: schwören, Schwur; de általában mondani, szólni, mint ezekben: erew, sermo, svéd svara (felelni). Megemlítjük még, hogy véleményünkkel az ~all, ~ell képző, mely számos névből átható igéket alkot, nem egyéb mint ezen ,vall' ige, pl. rosz-all (am. rosz[nak] vall), jav all (am. jó-nak vall), drág-áll (azaz drága-all am. drágának vall), ural v. urall (mint a Carthausi Névtelen és Simai is írja am. úrnak vall), kevesell (am. kevésnek vall), rest-ell (piget), helyesell (helyesnek vall) stb. a régieknél is eléjön hamisall (am. hamisnak vall, hamissággal vádol (Szalay Á. 400 m. 1. 342. 1.), kár-oll v. kár-l (= kárnak v. károsnak vall; ugyanott 3.1.), nehez-ell (graviter fert = Simay. Régi Magyar Passio 22. 1.) stb.

VALL (Scriptum)

1. konzervatív elveket ~, - meggyőződéssel hisz, hangoztat.

2. Ártatlannak ~ja magát, vallomásában azt állítja, hogy ártatlan. A tanú a vádlott ellen ~ott, vallomásával a vádlott bűnösségét bizonyította.

3. (kifejezésekben) Szerelmet ’: bevall, feltár. Nem akar színt ~ani, határozottan állást foglalni.

4. Ez a cselekedet rád ~, jellemző rád.

VALLÁS (Scriptum)

1. A ~ alapja az Isten létezésében való hit.

2. Az ilyen hittel kapcs. megnyilvánulások, szertartások, tanítások egységes rendszere. Keresztény, mohamedán, buddhista, ~.

3. Vallásfelekezet(hez való tartozás). ~a: római katolikus.

4. (ritkábban) Régimódi elvek ~a, hangoztatása, képviselete jellemezte.