Krisztus ábrázatára elváltozunk - fényemberek

Váradi-Károl Biblia:

Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélve, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Szellemétől. (2Kor 3,18)

Csia Lajos Új Szövetség:

Mi pedig mindannyian felfedett arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, és így ugyanarra a képre egyik dicsőségből a másik dicsőségbe alakulunk át, ahogy az az Úrtól, a Szellemtől jön. (2Kor 3,18)

Az ember Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. A kép a külsőre vonatkozik, a hasonlatosság pedig a belsőre. Most csak a külsővel fogunk foglalkozni. Az Úr szelleme, miután belénk költözik, akkor elkezd bennünk egy olyan munkát, amely során átváltozunk.

Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van. (1Ján 3,2)

Most egy romlandó testben élünk, amelynek nincs akkora dicsősége, mint a romlatlan testnek, amely a szellemi lényeknek is van. Többek között ezért is nem nevezi a Biblia a szellemi lények testét „hústestnek”, hanem az mindig megmarad testnek. Ez eredeti nyelven inkább alakot, formát jelent, mint testet.

De kezdjük az elején. Amikor az ember megszületik, akkor nincs semmi különbség az egyes egyedek között. Most tekintsünk el a születés előtt kapott démonoktól, és vegyük az embert magát. Ez még Jézussal is így volt. Ő sem volt más, mint bármelyik ember. Látjuk, hogy a születésének körülményei felkeltették a Sátán érdeklődését, de utána a szüleivel el tudott menekülni (Mt.2,13). Heródes mindent elkövetett, hogy megölesse, még a gyermekgyilkosságtól sem riadt vissza (Mt.2,16). Később Jézus, a családjával hétköznapi életet élt, bár erről az evangéliumok nem szólnak. (Itt nem szeretnék foglalkozni az apokrif evangéliumokkal, azokat szeretném teljesen figyelmen kívül hagyni több okból.) Ezek szerint a gonosztól rejtve tudott Jézus felnőni, amíg elérkezünk a vízkeresztség időpontjáig.

Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen ő általa. János azonban visszatartotta őt, mondva: nekem kell általad megkeresztelkednem, és te jössz én hozzám? Jézus pedig felelve, mondta neki: Engedj most, mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engedett neki. És Jézus megkeresztelkedve, azonnal kijött a vízből; és íme az egek megnyilatkoztak neki, és ő látta az Istennek Szellemét alájönni mintegy galambot és ő rá szállni. És íme egy égi hang ezt mondta: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm. (Mt 3,13-17)

A vízkeresztségnél látjuk, hogy természetfölötti események zajlottak, és rögtön megkapta a Szent Szellem keresztséget is. Ezzel a szellemvilág számára is nyilvánvalóvá vált, hogy kicsoda Jézus. Valaminek történnie kell az emberrel, amikor elpecsételi az Úr, az Ő Szent Szellemével.

Aki el is pecsételt minket, és a Szellemnek zálogát adta a mi szíveinkbe. (2Kor 1,22)

Azt tudhatjuk, hogy a testünkbe belelátnak a szellemi lények. Nem tudunk előttük titkolózni. Ezért balgaság bármi olyan gondolattal játszani, hogy valamit titokban teszek, mert semmi nem marad észrevétlen a szellemvilág számára. Hogy ezt honnan tudom?

Mikor pedig a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresve, és nem talál: Akkor ezt mondja: Visszatérek az én házamba, ahonnan kijöttem. És odamenve, üresen, kisöpörve és fölékesítve találja azt. (Mt 12,43-44)

Egy szellemi lény, egyértelműen látja, hogy mi van a testemben. Egyedül vagyok-e, vagy vannak más démonok, vagy esetleg ott van már az Úr Szelleme. Ezért amikor elkövetünk valami bűnt, akkor az ahhoz kapcsolódó gonosz szellemnek megadjuk a jogosultságot, hogy lakozást vehessen bennünk. De térjünk vissza Jézusra. A szellemvilágban valaminek rá kellett kerülnie Jézusra, amely a földi szemek előtt ugyan rejtve volt, de a szellemvilág lényei számára egyértelmű volt. A víz és Szent Szellem keresztség után kiment a pusztába, és ott a Sátán már mint Isten fiát tudta megkísérteni.

És mondta neki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábad a kőbe. (Mt 4,6) [saját kiemelés]

A kísértések is Jézus szellemi pozíciójának megfelelőek voltak, méltóak Isten fiához. Nem kis dolgokat ajánlott fel a Sátán, csak hogy őt imádja. De mivel Jézus valóban Isten fia volt, ezért megállt ezekben a kísértésekben. De maradjunk annál a jelnél, amelyet a szellemvilág felé viselt.

Volt pedig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan szellem volt, és felkiáltott, És mondta: Ah! mi dolgunk van nekünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-e, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje. (Mrk 1,23-24)

A tisztátalan szellem felismerte Jézust! Olyan jel volt rajta, amelyet tisztán látott. Ennek a jelnek pedig a vízkeresztségnél kellett Jézusra felkerülnie, mert mint gyermek is, ott volt egyedül Jeruzsálemben, és nem esett semmi bántódása. Még mondja valaki, hogy a víz és Szellem keresztség egy üres szertartás! Ezen a nyomon továbbmenve, láthatjuk, hogy a gonosz szellemek már hírből ismerték Pált is, ahogyan Jézust is.

Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, akikben gonosz szellemek voltak, mondva: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál. Voltak pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, akik ezt művelték. Felelve pedig a gonosz szellem, mondta: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok? (ApCsel 19,13-15)

Egyértelmű, hogy Skévának fiain nem volt meg az a szellemi hatalmi jelzés, amely alapján megtehették volna amit akartak, mégpedig hogy kiűzzék a démont. Ezt nem lehet önkényesen felvenni, ezt csak kapni lehet. Ezen gondolkodva megállapíthatjuk, hogy minden ilyen jel felelősséggel jár. Jézus példájából kiindulva, amint megkapta ezeket a szellemi hatalmi jeleket, azoknak rögtön következményei voltak. Utána már nem tudott elbújni Jézus a szellemvilág elől. Ezen az allegórián továbbmenve, azt mondhatjuk, hogy az Atya, amikor valakinek megad egy szellemi jogosultságot, akkor azt kizárólag akkor teszi, ha az a valaki már el tudja annak a felelősségét hordozni. Természetesen ezeket el is lehet veszteni, ha valaki visszafordul ezen az úton.

De miért foglalkoztunk ezzel a láthatatlan jelzéssel? Mert ez bár most még számunkra rejtett, de egyszer külsőre is olyanok leszünk, mint az Isten fiai.

Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlóak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. (Róm 8,29)

Most menjünk el egy picit a jelenlegi anyagi valónktól, és nézzük meg, hogy mit látunk Jézusnál. Olyan leírásokkal találkozunk, amelyek már nem ennek a földi testnek a megfelelői, hanem egy számunkra most még elképzelhetetlen testi megfelelőt mutatnak.

És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az ő feje pedig és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng; És a lábai hasonlók voltak az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. (Jel 1,13-15)

„Szemei olyanok, mint a tűzláng”. Erről eszünkbe kell jutnia egy másik igeszakasznak, ahol Jézus azt mondja, hogy...

A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét. (Lk 11,34)

Jézus teste annyira tiszta, hogy a szeme világít mint egy tűzláng! Annyira tiszta az isteni lét, hogy már vakító fényességgel tör elő a szemeiből is.

Volt pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jött ki; és az ő orcája, mint a nap amikor fénylik az ő erejében. (Jel 1,16) [saját kiemelés]

Kezdjük látni, hogy milyen is Jézus ábrázata, vagy mai szóval képe? Ezt tartogatja azoknak, akik az ővéi. Ennek az útnak az elején el kell kezdenünk felöltözni az új embert, amelynek megújulása van az Úr szerint.

És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázata szerint való ismeretre, aki teremtette azt: (Kol 3,10)

És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben. (Ef 4,24)

Az új ember, a belső ember, folyamatosan megújul (2Kor.4,16), ha rendszeresen tápláljuk. Ahogyan a fizikai testünket, úgy a szellemünket, és vele a belső emberünket is naponta táplálnunk kell. Szellemi táplálékkal, és akkor az naponta megújul és egyre erősebb lesz.

Jézus képe a láthatatlan Istennek (Kol.1,15). Mindenek ő rá nézve, és őbenne teremtettek. Ezért Neki másnak kell lennie, mint az összes többi szellemi lénynek (Kol.1,16). Ádámtól megkaptuk a földi testet. Amikor Jézus a földön járt, akkor Ő is ugyanezt a földi testet kapta, ezért nem is láttak a szellemi lények különbséget addig, amíg a szellemi jeleket is meg nem kapta. Amikor azonban feltámadt, akkor egy új, romolhatatlan testet kapott, amely már más tulajdonságokkal rendelkezik, mint a mi anyagi testünk. Ha csak arra gondolunk, hogy zárt ajtón keresztül ment be a tanítványokhoz (Jn.20,19). De bizonyos vagyok afelől, hogy az új földön, akik az Új Jeruzsálem lakói lesznek, és az Úrral élnek, azokról mindenki látni fogja a külsejükről, hogy kicsodák, hogy Isten lakik bennük.

Amilyen ama földi, olyanok a földiek is; és amilyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amiképpen hordtuk a földinek ábrázatát, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatát is. 

(1Kor 15,48-49)

Ha Jézus ilyen fényesség, akkor ők is (jobban mondva: mi is) ilyen fényesek leszünk.

Sajnos ezt is, mint szinte mindent, a gonosz elvette, és elferdítette a maga céljaira. Ezért léteznek ma a New Age és ezoterikus körökben a fényemberek. Ahogyan a Sátán elvette a Szent Szellem pecsétjét, és a fenevad bélyegével akarja azt szimulálni, úgy ezt a fényes létezést is elvette és asztrál testeknek, fényembereknek nevezi a szerintük elkövetkező aranykorban.

Ne fényemberek akarjunk lenni, hanem Krisztushoz akarjunk hasonlítani!

Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjuknak országában. Akinek van füle a hallásra, hallja. (Mt 13,43)