Bepillantás a Váradi-Károli Bibliába

A magyar nyelvű teljes Biblia kiadások története Magyarországon a Károli Biblia megjelenésével indult útjára. Azt megelőzően is készültek már nyelvünkön fordítások, de azok csak egy-egy részt tartalmaztak. Ezért volt és van ma is nagy jeletősége a Károli Bibliának, hiszen ez volt az első teljes magyar Biblia. Ezt követte a Hanau Biblia, amelyet Szenczi Molnár Albert neve fémjelez. Ennek a Bibliának sajátossága, hogy már javításokat tartalmaz a Károli kiadáshoz képest, és már megjelentek benne a kereszthivatkozások is. A sorban a harmadik jelentős kiadás a Váradi Biblia, amely még tovább megy, és Köleséri Sámuel által írott magyarázatokkal látta el az igét. Szerettük volna a Váradi Biblia szellemiségét tovább vinni, és bár egyenlőre a versek melletti magyarázatokat nem állt módunkban beszerkeszteni, azért több szempontból is a Váradi Biblia örökösének tekintjük ezt a kiadást. A Váradi Biblia magyarázatait pótolandó beírtuk a fejezetek és a könyvek előtti összefoglalókat, amelyek sok esteben segítenek a megértésben. Emellett több magyarázó függeléket csatoltunk, és az 1908-as Károli verzióhoz képest több kereszthivatkozást (20.000+) szerkesztettünk a szövegbe.

A szövegszerkesztés szempontjai

Követni szerettük volna a Váradi Biblia kiadóinak szellemiségét, ezért használtuk az 1908-as Károli Biblia szövegét, mint alapot, ahogyan a Váradi Biblia is a korábbi Károli fordítást használta alapul és javította ahol szükségét érezte. Valamint megtartottuk a Váradi Biblia könyvek és fejezetek előtti magyarázatait, és a Váradi Biblia végén megjelent nevek magyarázatait.

 A mai magyar nyelv azonban sok nyelvtani megoldást (például a több múlt idő formát) már nem használ és a beszélt nyelvben eltűntek.

A szöveg átdolgozásánál a legfontosabb szempont az volt, hogy a lehető legkisebb változtatással, a szöveg a lehető legközelebb kerüljön az 1908-as revízió előtti szöveghez, az Új Szövetség esetében tisztán a Fogadott szövegen (Textus Receptus) alapuló, többszörösen ellenőrzött és elfogadott Károli fordítású Bibliák szövegéhez.

Ezért talán azoknak, akik a régi változat verseit tanulták meg, nem lesz nehéz úgy megtalálni a régi „ízeket”, ahogyan azt ők ma mondanák, a mai beszélt nyelven. Legtöbbet a lőn, tőn, vőn igék formája fordul elő a régies múlt idő mellett. Ezeket az igéket a lett, tett, vett alakra írtuk át. Sok vers az 1908-as verzióban úgy kezdődik, hogy „lőn pedig”. Ez kicsit furcsán hangzik most a „lett pedig” alakban, de nem szerettünk volna a szórenden változtatni, és átírni még kevésbé, hiszen nem új fordításról van szó.

Változtatások a szövegben

Több olyan dolgot kellett érintenünk, amelyekről az idők folyamán már bebizonyosodott, hogy „lehetne másképpen” is.

Lélek - Szellem

Egyik ilyen sarkalatos pont, a szellem és lélek szó helyes alkalmazása. Ez ma Magyarországon vízválasztó a keresztyén társadalomban. Bár a téma nem új keletű. Az 1466-ban megjelent müncheni kódexben található négy evangélium, helyesen fordította a görög pneuma és psyche szavakat, azok akkori magyar megfelelőjével. Ez akkor nagy vihart kavart, és a hivatalos egyház a következő álláspontra helyezkedett- Szalkay Balázs krónikája szerint:

„Akkoron két deák ember ugyanazon Kamenec városából, tudniillik Tamás és Bálint némely eszelős emberekkel és asszonyállatokkal összebeszélvén, éjnek idején megszöktek és Moldvába mentek, hol amaz két pap a mondott eretnekséget tovább terjesztvén mind a két szövetség írásait magyar nyelvre fordították. Mennyi és mekkora eretnekség vagyon ebben, amit én is olvastam, ezt világi ember sem számlálhatja... mivelhogy ezt a szólást is Spiritus Sanctus, így fordították: Szent Szellet”

(A müncheni kódex négy evangéliuma 1466, 8.old. – Európa Könyvkiadó 1985)

Hála a nyelvújítók munkájának, ma már van a szellet helyett egy teljesen szalonképes szavunk, a szellem, melyet nyugodtan lehetne használni. Ezt mégis kerülik a mai fordítások is. Egy európai nyelv sem keveri ezt a két szót. Sok félreértésre és félremagyarázásra ad okot, ha nem vagyunk tisztában e két szó eltérő jelentésével. De például az 1908-as Károli verzió is az 1Kor.15,45-ben „felvállalja” a szellem szót bár csak ezen az egy helyen: „Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.”

Enélkül a szétválasztás nélkül például könnyen összezavarhat minket a világi pszichológia (lélektan) és a bibliai lélek fogalma, hiszen akkor mi különbözteti meg őket egymástól? Hol kezdődik az egyik és hol a másik? Van-e különbség, és ha van, akkor mi az? Szükségét éreztük, hogy ez a két fogalom el legyen egymástól választva, ha már az eredetiben is két külön fogalmat jelöl.

Csia Lajos mondta a következőket:

„Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”  

(Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

Ebben a témában, mivel ma már nincs ellenérzés a szellem szó tiszteletlensége miatt, ahol az eredeti nyelvben a megfelelője szerepel (héb. rúah, gör. pneuma), ott mi is ezt alkalmaztuk.

Test - Hústest

A másik hasonló szó, amit nem különböztetnek meg a magyar bibliafordítások, a test szó.

Csia Lajos írja:

„A kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá a görög soma-t és sarx-ot.”

(Bibliai lélektan. 35.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

Mivel ez is két különböző jelentésű szó, két külön szóval jeleztük a szövegben. Hogy megmaradjon a testre utalás, ezért a hústest kifejezést alkalmaztuk a héber bászár és a görög sarx szó helyett.

Megváltoztatott versek

Több olyan versre bukkantunk, amelyek az 1908-as kiadásban már eltérnek az eredeti Károli szövegtől, és megváltozásuk befolyással van a keresztény hit tanaira is. Ahol olyan eltérést találtunk, amely hatással van a keresztény életre és nem csak a fordító szabadsága, hogy ezt vagy azt a kifejezést alkalmazza, az ott azt javítottuk. (a változtatásokat a függelékben listázzuk) Van, ahol bár volt eltérés, de azt nem javítottuk.

A vátoztatásokat összevetettük az 1590-es Károli kiadással, az 1661-es Váradi Bibliával, az 1685-ös Aranyos Bibliával, egy 1852-es Károli kiadással, a német nyelvű Schlachter és az angol King James verzióval, valamint a Vida Sándor és Csia Lajos fordításokkal is. Igyekeztünk olyan Bibliákat kiválasztani az összehasonlításhoz, amelyek a 19.században megjelent kisebbségi szöveg helyett még a Textus Receptust használták, illetve a Vida és Csia Biblia esetében értékeltük, hogy ők a szó szerinti fordításra törekedtek.

A Biblia könyvei – a kánon

A Biblia nem az anyagi világ leírására törekszik, hanem a teremtésnek a szellemi világhoz tartozó részéről közöl több információt. Ha az anyagi szinten akarjuk megragadni a lényegét, akkor nem fogjuk tudni Istent sem megragadni, hiszen „Isten szellem” (Jn.4,24), és velünk is szellemét közli (Róm.8,9). A szellemvilág uralkodik az anyagi világ felett. Bizonyítékként elég csak a bibliai csodákat végignéznünk.

Ezért sok olyan írás küzd az elismerésért, amelyek túlnyomórészt a szellemvilág leírásával foglalkoznak, hiszen azt a természeti ember szemével fel nem lehet fogni.  „Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg.” (1Kor.2,14)

Ezért a Jelenések könyve is sok vihart kavart a korai egyházban, mivel sok szellemi kijelentést tár elénk. És ezeket csak szellemben lehet megérteni. Ezért elég későn került bele a kánonba, csak Kr.u. 419-ben. Még maga Luther is kétségbe vonta a Zsidókhoz írt levél, a Jakab levél, Júdás könyve és a Jelenések könyvének isteni eredetét és taglalta, hogy nem kellene benne lennie a Bibliában.

A Biblia végig hivatkozik olyan könyvekre, amelyek ma nem részei a kánonnak, de úgy tűnik, hogy a kortárs szerzők utaltak rájuk. Jézus idejében, illetve az apostolok szolgálatának idejében nem volt meg a mai értelemben vett kánon. Sokkal szélesebb körben ismerték és olvasták ezeket az írásokat. Amikből idéztek vagy hivatkoztak rájuk, például:  4Móz.21,14 – Úr hadainak könyve; Józs.10,13, 2Sám.1,18 – Jásár könyve; 1Kr.29,29 – Gád próféta könyve; 2Kr.9,29 – Nátán próféta könyve; 2Kr.12,15 – Semája próféta könyve; 2Kr.20,34 – Jéhu könyve; Mt.27,9 – Jeremiás apokrif; ApCsel.7,38 – Jubileumok könyve; 1Kor.2,9 – Origen szerint Illés apokalipszise; Ef.5,14-Illés apokalipszise; 2Tim.3,8 – Jásár könyve; Jn.7,38-; Lk.11,49 – Jásár, Sirák könyve; Júd.1,14-16, Jel.9,14 – Énok könyve (a felsorolt igehelyek hivatkozásai – amelyek nem találhatóak meg közvetlenül a Bibliában –  Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited című írásából valók)

Ószövetség

Az Ószövetség írásainak kanonizációs folyamata három fő szakaszra tehető. Először a törvények, vagyis Mózes öt könyve lett kanonizálva, kb. kr.e. 400-ban. A második rész, a próféták, kb. kr.e. 200 körül, majd az írások kb. kr.u.90 körül. A jamninai zsinatig (Kr.u. 90-100) a mai Ószövetség írásai közül a Prédikátor, Énekek éneke, Eszter könyve nem számított egyértelműen isteni eredetűnek (megj.: ezt sokan még mindig vitatják, hogy egyáltalán zsinatnak lehet-e nevezni, vagy sem. Az általam megtalált források egy része szerint ennek a „zsinatnak” a végén nem adtak ki formális listát a kanonizált kőnyvekről. Más források pedig erre a zsinatra hivatkoznak, hogy innentől „végleges” a zsidó kánon.) Ezek a könyvek alkotják a maszoréta szövegeket, amelyek ma is az Ószövetség könyveit képezik.

A kanonizáció folyamatáról keveset tudunk, mivel igen kevés információ áll rendelkezésre ezekből az időkből. Talán az első konkrét példa a törvények ilyen jellegű meglétére Ezsdrás könyvében található, amikor Artaxerxes elbocsátja Ezsdrást Jeruzsálembe (Ezsd.7,7-16), valamint amikor felolvasták a törvényt a nép előtt (Neh.8.-10.fejezet).

A reformkor Bibliái a Második Rabbinikus Bibliát használták, a „Mikraot Gedolot” verziót, Ben Hayyim szerkesztésében. Ez volt a standard héber Biblia egészen a modern korig. Az első kiadást Felix Pratensis, egy kereszténnyé konvertált zsidó ember készítette. A Második Rabbinikus Biblia kiadója Daniel Bomberg, aki szintén a júdaizmusból tért át a keresztény hitre, és kért a pápától nyomtatási engedélyt 1518-ban, amelyet megújított és ismét megkapott 1525-ben. Éppen ezért kritizálták a zsidó kritikusok, mert nem teljesen zsidó munka volt, hanem kereszténységre áttértek is részt vettek az elkészítésében. Daniel Bomberg volt az első, aki a versek és fejezetek számozását megkezdte a héber Bibliában.

Ben Hayyim Második Rabbinikus Bibliája széles körben elfogadott volt, mert egy kiváló és szövegében helyes szerkezetű Héber Biblia, vagyis Ószövetség. A legjobb kéziratokból készült, amik elérhetőek voltak Ben Hayyim számára, és nagy gondot fordítottak a nyomtatáshoz szükséges betűk elkészítésére is. Kiállta az idők próbáját, és alapjául szolgált minden fordításnak, egészen a modern korig, mióta is a leningrádi kódex az általánosan használt.

1906-ban, és 1913-ban Rudolph Kittel elkészítette a Biblia Hebraica kiadást, amely a Ben Hayyim szöveghez képest 20.000 változtatást tartalmaz. A Második Rabbinikus Bibliát hozzáigazították a Leningrádi Kódexhez.

A Leningrádi kódex a legrégebbi teljes héber nyelvű Héber Biblia kézirat, amely a maszoréta szöveget tartalmazza. Kr.u.1008-1009-ben keletkezett, és a záradéka szerint Kairóban másolták.

Ezt a kódexet használták a Biblia Hebraica Stuttgartensia harmadik kiadásához 1937-ben, és 1977-ben is, és ez a Biblia Hebraica Quinta (BHQ – 5.kiadás) alapja.

A Septuaginta (LXX), melynek fordítása Aristeas levelének bizonysága szerint Kr.e. 3.században készült. Sir Lancelot C.L. Brenton állítása szerint, aki angolra fordította a Septuagintát, jelentős minőségi különbségek vannak az egyes könyvek görög szövegeiben. Úgy tűnik, hogy a legjobb minőségben Mózes öt könyvét fordították. Alexandriai Philón lehetett az, akinek anyagi forrása és érdeke is fűződhetett a mózesi törvények görögre fordításához, de más könyveket nem fordíttatott le. Történet szerint az ószövetség görög fordítása elterjedt volt a szétszórt zsidóság körében, mégsem találkozunk számos kézirat maradvánnyal. Ez éppen ellentmond az általános nézetnek, hogy Jézus idejében a görög fordítást olvasták volna szerte a világban.

Melito, Szárdisz püspöke, Kr.u.170-ben, a következő könyveket sorolja fel egy levelében, mellyel megadja a legrégebbi ószövetségi kánont: Mózes öt könyve, Józsué, Bírák, Ruth, a Királyság négy könyve, Krónikák két könyve, Zsoltárok, Salamon példabeszédei és bölcsességei, Prédikátor, Énekek éneke, Jób, a próféták ­– Ézsaiás, Jeremiás, „a tizenkettő egy könyvben”, Dániel, Ezékiel, Ezsdrás (-Nehémiás). Eszter és Jeremiás siralmai hiányoznak. (forrás: Albert C. Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited) Flavius Josephus Apión ellen című könyvében 22 könyvet nevez meg, mint az írások részei. Ezek pontosan megegyeznek a mai protestáns Ószövetség kanonizált könyveivel.

„Mindössze 22 kötet az, amely az eddig eltelt idő eseményeit jegyzi fel, s amelyeket joggal tekintünk hitelesnek. A szent könyvek közül ötnek a szerzője Mózes; ezek foglalják magukba a törvényeket és a történeti hagyományokat, az emberi nem keletkezésétől egészen az ő haláláig. Ez az idő csaknem 3000 évet foglal magába. Mózes halálától Artaxerxésznek, Xerxész utódának, a perzsák idejéig Mózes utódai, a próféták jegyezték fel a korunkban történt eseményeket 13 könyvben. A további négy könyv Istenhez szóló himnuszokat s az emberek életmódjára vonatkozó intelmeket tartalmaz. Artaxerxész óta egészen a mi időnkig ugyancsak mindent feljegyeztek – ezeket az írásokat mégsem tartjuk az előbbiekkel azonos hitelességűeknek, mivelhogy megszakadt a próféták pontosan nyilvántartott láncolata.” (Flavius Josephus Apión ellen 5.oldal)

A Károli biblia első kiadása, mivel követte a latin Vulgata szerkezetét, tartalmaz sok olyan könyvet, amelyek az apokrif iratok közé tartoznak, úgymint Ezsdrás 3.-4., Tóbiás (Tobit), Judit, Bölcsességek, Sirák, Báruk, Makkabeusok 1.-3. könyvét, Manasse imáját, valamint Dániel könyvének 13.-14. fejezetét, melyek részei a Septuagintának, de nem részei a héber kánonnak. Ezek közül maga Károli is több könyv mellé jegyzetben odaírja az aggályait, hogy sok olyan ellentmondást tartalmaznak, amelyeket a kanonizált könyvek nem. Szenci Molnár Albert, a Hanau Biblia (1608) szerkezetében már külön szedte az apokrif írásokat, és a következő megjegyzést fűzte hozzájuk az intő beszédben:

„Ez apokríphus könyvek minden időben el voltanak választván azoktól a könyvektől, az mellyek minden ellentmondás nélkül Szent Írásnak tartatnak. [...] Ez könyvek között és az Szentlélektől származott Szentírás között oly külömbség vagyon, mint az nyilván való közönséges tanubizonyságlevél között, amelyet bizonyos, választott és esküdt nótárius szerzett és megpecsétlett, és az oly cédula és levél között, az melyet valamely köz és esmeretlen ember szerzett. [...] De igaz és méltó dolog az, hogy az mi az Istennek lelkétől adatott, feljebb és nagyobbra becsültessék, hogy nem az mi emberektől szereztetik.”

Egy olyan írást azonban kiemelnék, amelyet nem tartalmaz egyik kánon sem. Énok első könyve nem szerepel sem a protestáns, sem a katolikus kánonban. De sok olyan dolgot elmagyaráz, amellyel ma tisztában kellene lennünk. (Még a 3Móz.16,8 és 10. is feltételez olyan ismeretet, amely csak Énok könyvében található meg.) Hiszen ha nem tudjuk, hogy hol, milyen világban, milyen világegyetemben élünk, akkor csak rossz következtetéseket vonhatunk le. Erre a könyvre hivatkozik sok Újszövetségi igehely is. De ahogyan a Szent Szellem általi ószövetségi idézetekből tudjuk, hogy mely könyvek mellett tett bizonyságot, - ahogyan a Váradi Biblia Jób könyvének 1. fejezetéhez írt bevezetőjében mondja: „Ez a történet igaz, bizonyítja az Isten Szelleme. Ezék.14., Jak. 5.” – így tesz bizonyságot Énok első könyvéről is. Ezzel nem azt mondom, hogy a kánon részének kellene lennie, csak annyit, hogy az ismerete sok, a keresztények számára ma megválaszolatlan kérdést megválaszolna.

Jézus maga figyelmeztet bennünket, hogy az ő napja úgy lesz „miként a Noé napjaiban” (Lk.17,26-30). Noé napjai sok egyedi vonást hordoznak.

Újszövetség

A reformkor Bibliái mind az ún. Textus Receptus görög szövegén alapultak. Konstantinápoly 1453-as eleste előtt sok bizánci tudós menekült át Európába, magával hozva a saját bibliai írásait. A nyugati világ akkor szinte kizárólag a katolikus latin Bibliát használhatta, még egyházi berkeken belül is. Ezért volt nagy horderejű olyan kéziratok olvasása, amelyek mást mondtak, mint a korabeli latin „hivatalos” Biblia. Ez lett azért az alapja Luther fordításának, a King James verziónak, vagy a Károli Bibliának is. Károli maga is említést tesz a latin Ige másságáról az 1590-es kiadás előszavában. Jóval később elterjedt, a 19. század második felétől az ún. Kritikus Szöveg, amely más forrásokra támaszkodik (más néven először a Westcott-Hort verzió 1881-ből, majd a Nestlé-Aland verzió 1898-tól). Sokan ma ezt használják, mint alapot az Újszövetség fordításához. A Textus Receptus és a Nestle-Aland verziók közötti eltérésekről bővebben a függelékben foglalkozunk.

Mi szerettük volna megtartani a Károli fordítás alapjául szolgáló Textus Receptus vers-szerkezetét, ezért nem hagytunk ki verseket a Nestlé-Aland verziónak megfelelően. Az Újszövetség mai fordításaival már sokszor nem is csak az a gond, hogy melyik görög szöveget használják, hanem a szavak fordítása tér el a régitől, hivatkozva arra, hogy egyes szavak ma mást jelentenek. Vagy ami még rosszabb, új teológiai eredményekre hivatkozva változtatnak a szövegen. De ezzel elvész sok olyan jelentés, amire a mai korszakban talán még nagyobb szükségünk van, mint korábban.

Komoly hitetés jön a világra. Olyan, hogy ha lehet még Isten választottait is elhitesse (Mt.24,24). Ezen a hitetésen sokan dolgoznak, és fel kell ismernünk, hogy ezen a hitetésen, embereken kívül mások, szellemi lények, is dolgoznak. Ezért fel kell vérteznünk magunkat mind Isten ismeretével (Jn.17,3), mind ismerettel (Hós.4,6), mind Isten Igéjének kijelentéseivel, hogy megfeleljünk Jézus figyelmeztetésének: „Amiket nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mk.13,37)

Károli eredeti munkája vitathatatlan érdemeket szerzett, lévén az első teljes Biblia amit magyarul lehetett olvasni. Azonban a készítés körülményei illetve más kűlső indokok miatt, nem lett teljesen olyan, mint amilyen lehetett volna.  Ezért lett kicsit más a Hanau Biblia és a Váradi Biblia is vagy az 1908-as kiadás, és ezért más ez is kicsit. Reményeink szerint a Váradi Biblia méltó utódra lel ebben a kiadásban.

Az Úr mindent megadott ahhoz, hogy jól sikerüljön ez a munka, ezért övé minden dicsőség. Ami fogyatékosság van benne, az tőlünk van.„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak az Atyja”.