Elköltöztünk

 

Elérkezett a pillanat, hogy a Váradi-Károli Biblia saját otthont kapjon.

A blog az összes eddigi bejegyzésével elköltözött, és itt már nem lesz frissítés.

 

Az itteni tartalmat idővel törölni fogjuk, és később már csak az új helyén lesz elérhető. 

A költözéssel együtt a kapcsolattartás is megváltozik, amelyet az új helyen már közzétettünk.

Minden kedves olvasónknak köszönjük a támogatását!

Az új cím:

varadikaroli.hu

A költözés óta ott megjelent írások:

2021.11.12 - Pál apostol Rómába írt levele letöltés

2021.11.15 - Boáz vagy Boóz - Mt.1,5

2022.01.24 - Egy új világ hajnalán – egy új normális 

2022.01.31 - A keresztény világ két útja a végidőkig

2022.02.22 - Megjelent hivatalosan is a végleges Váradi-Károli Biblia Új Szövetség elekrtonikus változata

2022.03.29 - Megjelent hivatalosan a végleges Váradi-Károli Biblia Ó Szövetség elektronikus változata

2022.03.30 - Húsvét apropóján - Jézus születése és halála 

Ettől fogva ez a blog nem frissül. Kérünk mindenkit, hogy látogasson el az új oldalra, és ezentúl ott keresse az újabb írásokat.

Köszönjük!

Új Világrend, Great Reset, Build Back Better, Agenda 2030, Agenda 21

 

avagy a Nagy Újraindítás – Jobban Építjük Vissza, az ENSZ 2030 és ENSZ 21 programja

A tíz szarv pedig amit láttál, tíz király, olyanok, akik még nem kaptak birodalmat, de hatalmat kapnak mint királyok egy órában a fenevaddal. Ezeknek egy a szándékuk: erejüket és hatalmukat is a fenevadnak adják. Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány legyőzi őket, mert Ő uraknak Ura és királyoknak Királya; és a vele lévő hivatalosak és választottak és hívek. (Jel 17,12- 14)

A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: Így ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van: az ajtó előtt. (Mt 24,32-33)

Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok! (Mk 13,37)

Jézus többször is figyelmeztetett minket, hogy figyeljük a körülöttünk lévő világot, és a Tőle kapott bölcsességgel ítéljük meg a világ helyzetét. Ne csak passzívan éljünk a világban, hanem az Istentől kapott világosság és bölcsesség szerint ítéljük meg azt, ami körbevesz minket.

Nem véletlen adott Isten annyi kijelentést az Igében. Azért kaptunk ennyi kijelentést az időkre nézve, hogy egyrészről tudjuk, hogy kicsoda Isten, mert más nem adhat biztos kijelentést a jövőről (pl. Ésa 41,22-23; Ésa 46,10); másrészről pedig tudjuk, hogy mi vár ránk, és ne legyünk bizonytalanságban. A mai világ ismét olyan jeleket mutat, amelyek itt vannak az orrunk előtt, de a Sátán jól bevált taktikája szerint, ezeket új és új nevekkel ruházza fel, hogy ne ismerje fel az ember, hogy éppen miről beszélnek körülötte.

Egyre nyomasztóbb látni, hogy a világ rohamos léptekkel halad a bibliai próféciák beteljesedése felé. Már valóban nem generációkat kell várni a változásokra, kb. 30 évet számítva egy-egy generáció eltelésére, hanem pár év alatt olyan változások állnak be, amelyeket előre nem lehetett látni. Egyre inkább felgyorsulnak az események, és azt látni, hogy rég lefektetett tervek hogyan valósulnak meg a szemünk láttára. Istennek legyen hála, hogy még nem engedte kiteljesedni a gonoszt, és még van idő arra, hogy a keresztény társadalom is felébredhessen a megtérésre (Jel.3,1; 1Pét 4,17), hogy a világ megláthassa Krisztus Testét, amely valós választási lehetőséget ad az embereknek a kimenekedésre abból a gonosz világból, amely egyre szorongatóbban körbevesz minket.

Ma sokszor sajnos hiába bizonygatjuk, hogy hívőként más az életünk, mint a világi embereknek, mert egy mozdulattal lesöprik minden érvünket azzal, hogy ők is (mármint a világiak) vannak olyan jó emberek mint a keresztények. Ezért nem látják szükségét, hogy megtérjenek az élő Istenhez. Ahogy azonban növekedik a sötétség, úgy fog meglátszani a valódi Istenhívő emberek életének világítása. Egy keresztény ufókutató mondta, hogy meglátszik, hogy ki az a hívő, aki valóban megéli a hitét, és ki az, aki csak beszél róla, ugyanis az ufók elmenekülnek azoktól, akik megélik a hitüket, de azok tehetetlenek ellenük, akik csak szájjal hisznek. (Erről szól a korábbi bejegyzés, amelyben az ufókkal foglalkoztunk: Egy új világ hajnalán – ufókkal és hibridekkel) A valódi Istenben vetett hit és a szentség ereje egyre inkább meg fog látszani a névleges kereszténységgel szemben.

Eljön az idő, amikor mindenki meg fogja látni, hogy különbség van aközött, aki szolgál az Istennek, és aki nem.

Akkor megtérve meglátjátok, hogy különbség van az igaz és az istentelen között, aközött aki szolgál Istennek és aki nem szolgál neki. (Mal 3,18)

 

Most egyre több globális program kezd egymáshoz konvergálni. Egyre nyomasztóbb látni, hogy az egyén szabadsága milyen tempóban fogy, és a globális kontroll mennyire rátelepszik az egyének életére.

Attól volt hangos a média, hogy kapcsolat lekövetéssel kell figyelni, hogy hogyan terjed a fertőzés. Egyre több helyen akarják bevezetni az ún. védettségi igazolványt, egyre több cenzúra van azok ellen a hangok ellen, akik más véleményen vannak mint a hivatalos álláspont. A szabad véleménynyilvánítás másodrendű lett a hivatalos közlemények elfogadtatása mellett. Ehhez pedig maguk mellé állítottak olyan globális cégeket, mint a Google és a Facebook, akik minden szó nélkül letörlik azokat a bejegyzéseket, amelyek véleményük szerint ellentétesek a „közösségi együttélés szabályaival”. Ebben is azt kell látnunk, hogy mennyire fogy a szabadságunk, mert csak azt mondhatom el nyilvánosan, amit engedélyeznek. Ha nem egyezik a véleményem a hivatalosan elfogadott hírekkel, akkor azt csak otthon mondhatom el, de a nyilvánosság előtt már nem. Sőt, van olyan ország, ahol már otthon sem. Skóciában már az is büntethető, ha otthon mondja el valaki ezeket a gondolatait, és egyik családtagja feljelenti.

Jézus szavainak kell eszünkbe jutnia, amikor a családon belüli ellenségeskedésről beszélt:

Gondoljátok-e, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem; mondom nektek: sőt inkább meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az apa a fiú ellen, és a fiú az apa ellen; és az anya a lány ellen, és a lány az anya ellen; anyós a menye ellen, és a meny az anyósa ellen. (Lk 12,51-53)

Ausztráliában, a rendőrség házról-házra jár, és kérdezi, hogy van-e otthon olyan, aki megszegte a „lockdown” (lezárás szabályait) Video (angol). Ott egyébként is elszálltak a valóságtól az intézkedések azzal, hogy emberek millióit zárták be egy pár megbetegedés miatt . Valóban csak egy pár megbetegedés miatt, mert a haláálos áldozatok száma 2 volt, amikor mindent lezártak.

De hogyan jön össze az Új Világrend, és a címben szereplő többi megnevezés a bibliai próféciák tükrében?

Még az 1960-as évek végén, a Római klubnak nevezett tudós társaság, akik a világ minden pontjáról jöttek össze, egy tervet készítettek, amelynek az egyik első kiadványa, a „The limits to growth”, amely leírja a ma körülöttünk lévő világban zajló események egyik mozgatórugóját. Nem kell hiú ábrándokat dédelgetnünk, hogy semlegesek azok a tudósok, akik részt vetek ebben a munkában. De mondandónk tekintetében ez nem is érdekes, hiszen a Biblia már több ezer éve erről beszél, hogy ez fog történni, és akkor ezt valaki, vagy valakik végre fogják hajtani.

Szóval 10 ellátási és közigazgatási körzetre osztották a világot, az alábbi kép szerint:

 Ez az a 10 király, akiknek hatalma van a földön, de birodalmat nem fognak kapni, mert mindannyian csak felelősei lesznek az adott területnek, de egy világkormány vezetése alatt fogják ezt megtenni. Kevesen tudják, hogy már 2013 óta működik a World Government Summit, amely azon dolgozik, hogy „összehozza” a világ kormányait, ezzel is előkészítve az utat a közös világkormányra. Talán még emlékezünk Manuel Barroso kijelentéseire, akik többször is hangot adott annak az elégedetlenségének, hogy az EU-ban lassan megy az integráció. Egyre inkább azokat a trendeket fogjuk látni, amelyekben erősítik a nemzetek közötti összefogást.

Erre van ma már egy új szó is: „equity”. Vagyis méltányosság, jogosság, igazságosság, de egy új tartalommal. Ezzel azt mondják ki, hogy a gazdag államok lakosainak is ugyanannyi terhet kell vállalniuk a világ terheiből, mint a szegény országokban. Vagyis lejjebb kell adniuk a gazdagságukból, hogy a javak igazságosabb elosztása révén növeljük az egyenlőséget a világban. Erre példa a WHO indítványa is, hogy a gazdag országok adjanak oltóanyagot a szegényebb országoknak, hogy azok is beolthassák a lakosaikat. És itt jön be a képbe az ENSZ programja, jobban mondva, az ENSZ programjai.

Az ENSZ Agenda 21 és Agenda 2030 programjai

Az ENSZ összefogja azokat a programokat, amelyek végrehajtását egy-egy gazdasági és politikai irányból már láthatjuk. Ahogyan az előbb említettem, az „equity” elindításával, a mai világunkat egy olyan világ felé szeretnék megváltoztatni, ahol mindenki és minden egyenlő. Nem ismerős? Nekünk, akik még a szocializmusban nőttünk fel, ez volt az eszménykép, amit elénk tártak. Egy olyan világ, ahol mindenki egyenlő. Aki nem abban nőtt fel, annak ajánlom Orwell: Állatfarm regényét, amely tökéletesen leírja azt a világot, amelyben éltünk 1989 előtt. Szóval a kommunizmus felé fordítják a világot. De ez most sokkal félelmetesebb, mint a régi szocializmus, mert ezt most már egyrészről minden áron be akarják vezetni, másrészről pedig globálisan akarják bevezetni. Ez van az ENSZ programokba beleírva.

Ezt lehet szépíteni, de amikor központilag mondják meg, hogy egy adott kistérségben mit termeljenek és hogyan éljenek, akkor azt akárhogyan is nézem, az egy központi irányítás és tervgazdaság. Pont, mint a szocializmusban. Mielőtt belemegyünk a részletekbe, emlékezzünk meg róla, hogy a kommunizmusnak mindenhol, ahol eddig megpróbálták, volt két olyan jellemzője, amit eddig még sehogyan sem sikerült kiküszöbölni: 1. erőszak; 2. sohasem sikerült megvalósítani az egyenlőséget. Soha, sehol nem csinálták még jól, és mindenütt kudarcba fulladt. De úgy tűnik, hogy a Sátánnak, a világ fejedelmének ez a fő programja, és ezt fogja az idők legvégén ráerőltetni a világ népességére.

Szóval részlet az Agenda 21 helyi programjáról szóló tanulmányból:

„A Local Agenda 21 fontos nemzetközi kezdeményezés, amely mint egy jól algoritmizált
folyamat, a helyi sajátosságokra alkalmazva úgy szolgálhatja a lokális érdekek feltárását, programba foglalását és megvalósítását, hogy az kapcsolódni tud a nemzetközi szinthez is. A
Local Agenda 21 mint rendszer és mint fenntarthatósági filozófia működőképes lehet
Magyarországon is.” (Forrás: Szlávik János - A helyi-kisregionális szint szerepe a fenntarthatóságban)

Központilag lenne meghatározva, hogy kinek mi legyen a munkája, milyen szakmát tanuljon, stb. Láttam egy előadást, itt, amelyben a Amerikában élő román professzor asszony elmondja, hogy az ENSZ program hatására az USA-ban a barátnője már hiába vett nagy földet magának, hogy megművelje, a hatóságok nem engedik azt tenni amit akar, hanem csak olyan tevékenységet végezhet, amely összhangban van az Agenda 21 programmal.

De ez a program hatással van a népességre is, hiszen a fogamzásgátlást, és az abortuszt kell értenünk az alatt, amikor azt mondják, hogy:

3.7 2030-ig a szexuális és reprodukciós egészségügyi szolgáltatásokhoz történő egyetemes hozzáférés biztosítása, beleértve a családtervezést, a tájékoztatást és az oktatást, valamint a reprodukciós egészség ügyének a nemzeti stratégiákba és programokba történő integrálását

A „reprodukciós szolgáltatások” és a „családtervezés” azok, amelyek más szóval a fogamzásgátlást, a születés szabályozását rejtik maguk mögött. Ma már a szexuális szolgáltatások alatt érthetjük a gyerekek nemi átoperálását is. Ha ezt nemzeti programokba integrálják, akkor jön a központi népességszabályozás, amelyben megmondják, hogy kinek lehet, és kinek nem gyereke, illetve milyen kötelezettségeket kell tenned ahhoz, hogy gyereked lehessen. Nem is beszélve azoknak az eseteknek a központi szabályozásáról, amikor elveszik a gyerekeket a szüleiktől. Született az idén egy olyan bírósági határozat, amikor elvették egy szülőtől a gyerekét, mert nem oltatta be magát. Az ilyen szabályozások csak a „beetetés” időszakában tűnnek jónak, de a végüket előre lehet tudni.

Az Agenda 2030 program sem kisebb léptékű. Az egyén életének minden részét behálózza, előre megmondva, hogy ki, hol, mikor, mit csinálhat a fenntartható fejlődés fenntartása érdekében. Egy új világot épít körénk. Részlet a bevezetőből, amelyet a katolikus egyház adott ki:

„E „rendszerváltó” program jelentőségét, a cselekvésre való felhívás súlyát nem lehet túlbecsülni. „Áldás vagy átok vár e válaszért: határozz, és kimondtad sorsodat!” Valóban: „a kisdedeknek néma szája kér1” bennünket hogy az elmúlt öt emberöltő alatt az összeomlás szélére juttatott, rogyadozó társadalmi-természeti rendszereket világszerte szilárdítsuk meg, gyógyítsuk meg, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség jegyében szép és harmonikus világot hagyjunk a jövő generációkra. Ezt a munkát, ezt a „rendszerszintű változást” sürgeti egyre jobban az utóbbi évtizedek keresztény társadalmi tanítása is, legutóbb Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikájában.

Tisztelettel ajánljuk kötetünket a program végrehajtásáért felelős állami vezetőink, és a végrehajtásához hozzájárulni jogosult intézmények, tisztségviselők, közösségek, állampolgárok – túlzás és nagyzolás nélkül az egész társadalom, minden jóindulatú ember figyelmébe.” (Forrás: VILÁGUNK ÁTALAKÍTÁSA: FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉSI KERETRENDSZER 2030)

Itt elérhető az Agenda 2030 teljes programja. A katolikus egyház jelenlegi vezetője nyíltan támogatja az ENSZ programokat. Erről korábban már szóltunk: Megtörtént a hittől való szakadás. A pápa is kommunista értékeket vall, és egyik fiatalkori lelkésztársa nyíltan olyan erős kommunista nézeteket vallott, hogy ezzel befolyása volt egy titkos katolikus szerződés megkötésére is, amelyet a II Vatikáni zsinat ideje alatt kötöttek Rómában a katakombákban. Ez a szerződés kimondja, hogy az egyházat a szegények egyházává kell tenni, és erősíteni kell az egyenlőséget. Ennek a szerződésnek a részeit valósítja meg most Ferenc pápa, amely szerződés egyébként teljesen egybevág a mai ENSZ programokkal is, és a világelit céljaival is.

Emlékszünk még arra, amikor Magyarországon meghirdették, hogy majd a korona meg fogja mondani, hogy hol, mit kell csinálni, hogy felemelkedjen a nép? (Ezzel foglakozott Az Alaptörvény, a Szentkoronatan és a társadalom központi átformálása című cikk itt a blogon.) A hasonló esetek mutatják, hogy a világ fejedelme áll minden ilyen kezdeményezés mögött. Hogyan lehetne másként az, hogy például a szuverén magyar korona, aki a magyarok „felemelkedését” akarja, pontosan az Agenda 21 és az Agenda 2030 programját akarja megvalósítani, csak éppen hagyományos népi és vallási alapokon.

Akkor ez a korona, István koronája, valóban nem lehet más, mint egy olyan bálvány, amelyet a világ fejedelmének a szelleme vezet, és ki van zárva, hogy jót tegyen a magyar néppel! Egyedül Jézus Krisztus evangéliuma, és a benne való hit az, amely minden embernek jót ad népre és nemzetre való tekintet nélkül.

Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. (Gal 3,28)

Mindannyiunkat megtérésre kell biztatni, mert semmi más nem menthet meg minket ebben a világban, csak az Úr Jézus Krisztusban való hit. Az egész világ a végzete felé megy, amelyben az egyetlen megmenekülést a Krisztusban való hit adhatja meg. Nagyon nagyot téved az, aki ezekben a globális programokban a megmenekülést látja.

A klímakrízist a Római klub már úgy fogalmazta meg, hogy olyan eszköz lehet a kormányok kezében, amely összekovácsolhatja és hajlandóvá teheti az emberiséget arra, hogy egy nagyobb jó érdekében lemondjon a szabadságáról. Akkor nem egy globális program végrehajtását látjuk? Ez mind-mind mesterségesen van gerjesztve, hogy egy irányba fordítsa az emberek gondolkodását, hogy elfogadjanak egy olyan társadalmat, amely valójában ellenükre van. De menjünk tovább a globális programokkal, mert van még, ami ugyanennek a programnak a megvalósítását tűzte ki céljául.

Itt van a Nagy Újraindítás, eredeti nevén a Great Reset. Ez már begyűrűzött hozzánk is:

 De nézzük meg, hogy ez miről is szól. Azt hangoztatják, hogy el kell felejtenünk a régi normákat, és mostantól fogva egyfajta új normális lesz. Erről beszél nekünk magyar szinkronnal Klaus Schwab, a World Economics Forum alapítója:

Itt láthatók a részletei ennek a programnak, amelynek már mindannyian alanyai vagyunk:

 Mindenkit figyelmeztetek, hogy ez már nem összeesküvés elmélet! Itt lehet ezt részletesen tanulmányozni.

Ez a program felöleli az élet minden területét. Csak azt nehéz megérteni, hogy mi köze van a világ fenntarthatóságához a vallásnak, amelyet szintén újra kell indítani. Ezzel a nagy újraindítással lehet minket, az egyszerű polgárokat rávenni arra, hogy mégiscsak azt tegyük amit az elit akar ránk erőltetni. De ez mind-mind az ENSZ program megvalósítása felé tereli a világot, amely nem más, mint egy új globális kommunizmus. „EQUITY”

Mivel egy politikus sem meri vállalni, hogy olyan népszerűtlen intézkedések tömegét hozza meg, amely kiváltja az emberek haragját, ezért olyan helyzetekre van szükség, mint a mostani járvány, amikor „rá lehet fogni” a vírusra, hogy miért kell elvenni a szabadságunkat, miért kell tönkretenni kisvállalkozásokat, miért kell újra elosztani a tőkét és a vagyont, miért kell központilag irányítani az életet, stb.

Ajánlom mindenkinek Schiffer András írását: Amikor a jogállamot kivakcinázzák Európából címmel.

A világ egyre több országában ébrednek fel az emberek, hogy milyen irányban is haladnak körülöttünk a dolgok. Nálunk minden zokszó nélkül be lett vezetve az igazolvány, ami rögtön két részre osztotta a társadalmat. Kíváncsi vagyok, hogy mi magyarok mikor fogunk felébredni ebből az alvásból, amikor azt tehetnek velünk, amit akarnak, és senki sem mozdul meg. A világ egyre hangosabb az ellenállásoktól, mert az embereknek elegük van abból, amit a saját kormányaik indokolatlanul tesznek velük. Ne értsen félre senki, nem fegyveres felkelésre buzdítok, sem erőszakos ellenállásra. Van más módja is annak, hogy a tömegek kifejezzék nemtetszésüket. De ha már nincs más lehetőség, akkor az emberek kimennek az utcára, ahogyan Olaszországban, Franciaországban, Ausztráliában, stb. Ahol a rendőrség a békés tüntetőket kisgyerekkel együtt elragadják, és letartóztatják.

Klaus Schwab, aki könyvet írt a negyedik ipari forradalomról, azt vetíti előre, hogy erőszakkal fogják ezt a digitális ipari forradalmat átvezetni a társadalmakon. Egyre nagyobb lesz azok között az emberek között a szakadék, akik elfogadják és „vele mennek”, valamint azok között, akik „kimaradnak” belőle. És ebben az átmenetben a fundamentalista vallási csoportokat látja az első számú akadálynak. Nem is csoda, hiszen ez minden keresztényi értékkel szembe megy.

Ezzel elérkeztünk a nagy Újraindítás következő szakaszához, ami nem más, mint az Új Világrend egy új szóval megnevezve: Build Back Better (Jobban Építjük Vissza). A járvány utáni világot „jobban” akarják visszaépíteni. Már úgy jobban, hogy az közelebb legyen az ENSZ célokhoz, amelyek megvalósításáért küzd az Újraindítás csoportja is, vagyis a World Economics Forum.

Build Back Better összeállítás.

Ebben benne van a vezető államok szinte minden miniszterelnöke, vagy államfője: Anglia, USA, Kanada, Új Zéland, stb. Harry herceg, és még sorolhatnám.

Egy új világot akarnak építeni a régi romjain. Már egyre több irányból hallatszanak ellátási problémák, amelyek tovább fognak súlyosbodni. Nem szabad elhinnünk, hogy nem tehetünk semmit. Az a legrosszabb, ha a gonosznak sikerül minket elhitetni arról, hogy úgysem tehetünk semmit. Igenis van mit tenni, és Istennel nincs semmi lehetetlen. Valóban ne azt várjuk, hogy minden világi kényelmet mindvégig meg fogunk tartani, bár Isten kegyelmes lehet arra, hogy az övéi ezt csak mérsékelten érezzék meg. Azért is írtam fel fentebb a Mal.3,18 verset. El fog következni az az idő, amikor Krisztus teste összefog, és ezt meg fogják látni a világiak is.

A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt; és senki semmi vagyonát nem mondta magáénak, hanem nekik mindenük közös volt. És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Mert szűkölködő sem volt közöttük senki, mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladva azokat, elhozták az eladottak árát, És letették az apostolok lábainál: azután elosztották az egyesek közt, ahogy kinek-kinek szüksége volt. (ApCsel 4,32-35)

Biztosan lesznek áldozatok, ahogyan már most is volt Ausztráliában egy politikai fogoly, Ausztráliában az egyetlen, aki ráadásul keresztény volt. Az igazság mellett állt ki, de bebörtönözték, és végül a bíróság nem mert ellene dönteni, mert féltek a népharagtól. Egy kis fiatal családanyáról van szó, aki egyedül ki mert állni a rendszer, vagy más szóval a fenevad ellen, és Isten kegyelméből győzött.

Arra buzdítom magunkat, hogy járjunk az Úrral, keressük Őt és az Ő akaratát. Egyedül Ő tud megtartani minket abban a világban, ami jön. A változások tempója iszonyú gyors, és mi magunk nem készülhetünk fel egyedül arra, hogy mindebben megtaláljuk a boldogulásunkat. Egy olyan világban, ahol átrendeződnek körülöttünk a tulajdonviszonyok, a piaci viszonyok, az oktatás, a munkaerő piac, stb. Erre egyedül senki sem tud felkészülni. És még nem is beszéltünk a testünkbe beadott anyagok hosszú távú hatásáról, amely körül egyre több az aggodalomra okot adó körülmény. A cenzúra miatt erről itt többet nem szeretnék beszélni, mert szeretném, ha ez a cikk kinn maradhatna a blogon.

Egyedül Jézus Krisztus tud minket megtartani abban a világban, amelyben vagyunk, amely előttünk áll.

És nincs senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, amely által nekünk meg kellene tartatnunk. (ApCsel 4,12)

Aki esetleg úgy olvasta ezt a cikket, hogy még nem ismeri Jézus Krisztust, mint megváltóját, azt csak bátorítani tudom, hogy mielőbb ismerje meg Őt, az evangéliumot, és döntsön az életéről, helyesebben mondva az örök életéről.

Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az életét énértem, az megtartja azt. (Lk 9,24)

Aki vallásosként olvassa, azoknak pedig még inkább azt tudom ajánlani, hogy térjenek meg, és járjanak az Úrral, mert semmi más nem tarthat meg minket az elkövetkező haragtól, csak az Úr Jézus kegyelme. Mert azt mondja az Ige, hogy

Akinek a szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, ezt mondva: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. Az a „még egyszer” pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak, mint teremtményeknek elvetését, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. Azért a mozdíthatatlan országot felvéve, tartsuk meg a kegyelmet, amely által szolgáljunk az Istennek tetsző módon, tisztelettel és félelemmel, Mert a mi Istenünk megemésztő tűz. (Zsid 12,26-29)

Nehogy az legyen a nevünk, hogy élünk, de halottak vagyunk, ahogyan a szárdiszbeli gyülekezetnek. Valóban éljünk Krisztusban, mert egyedül Őbenne van meg az élet.

Mondta neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz bennem, ha meghal is, él; (Jn 11,25)

És aki csak él és hisz bennem, soha meg nem hal. Hiszed ezt? (Jn 11,26)

Ismét a Septuagintáról

A blog írásának kezdetén magam is lelkesedtem a Biblia Septuaginta kiadásáért. Nagy jelentőséget tulajdonítottam neki, a szó pozitív értelmében. (A cikk végén ott a link az előző íráshoz.) Magasztaltam a fordítás jelentőségét, és elfogadtam azt a nézőpontot, amelyet akkor ismer meg az ember, amikor még nem kutat utána egy adott témának. Nagyon örültem, hogy van egy olyan fordítása is a Septuagintának, mint az Apostolic Bible Polyglot (https://www.apostolicbible.com/), amelyben a fordítás mellett ott látszik a görög szöveg is, és még a Strong számok is ott vannak a szavak mellett. Ahogy a neve is elárulja, ennek a kiadásnak a fordítója is meg van győződve róla, hogy mint Ószövetséget, a Septuagintát használták az apostolok idejében.

Azóta sajnos ki kellett ábrándulnom a Septuaginta iránt érzett lelkesedésemből. De ez ugyanígy történt az 1908-as Károli Bibliával kapcsolatban is, amelyről kezdetben azt hittem, hogy egy szöveghű fordítás, és egy jó revíziója volt a Károli Bibliának. De miután utánanéztem, hogy kik és milyen körülmények között készítették, és milyen lett a revízió előtti kiadáshoz képest, csalódott lettem. Bár még mindig le kell szögeznem, hogy a ma rendszeres nyomtatásban lévő Károli Bibliák közül még mindig ez a legjobb. De reméljük, hogy nem sokára megjelenhet már a Váradi-Károli kiadás is.

Visszatérve a Septuagintához, tudományos körökben még mindig igen nagy jelentőséget tulajdonítanak neki, sőt, egy izraeli egyetemi professzor, Emanuel Tov, odáig is elmerészkedik, hogy a Septuagintához kellene igazítani a héber Ószövetséget, a kumráni tekercsek között talált bizonyítékok alapján. Később még meglátjuk, hogy ez hová is vezethet.

Ahogyan sok más keresztény is, én is beleestem abba a hibába, hogy Flavius Josephus leírásának hitelt adtam. Sajnos azonban úgy tűnik, hogy ő is meg lett tévesztve az ún. Ariszteász levelével, amely alapján leírja, hogy hogyan keletkezett a Septuaginta Tóra része, vagyis Mózes öt könyvének a görög fordítása. Én is nagy súllyal kezeltem Josephust, mint forrást ebben a vonatkozásban, de bizalmam elhamarkodott volt. Mára többen is bebizonyították, hogy sok probléma van Ariszteász levelével.

Ariszteász levele

Ma már általánosan elfogadott tény, hogy ezt a levelet nem annak a személynek tulajdonítják aki aláírta, vagyis nem Ariszteásznak magának. Ezért is ma már inkább „pszeudo-Ariszteász” levelének mondják. Azért fontos ez az írás, mert ebből ered az összes mai Septuaginta hagyomány.

Ez a levél arról tudósít minket, hogy a tudós rabbik egymástól függetlenül olyan csodálatosan fordították le a Tóra szövegét, hogy az egyes rabbik által elszigetelten elkészített szöveg az szóról-szóra megegyezett. Bár itt hangsúlyoznom kell, hogy a fordítást nem az eredeti szöveggel vetették egybe, hanem a külön-külön elkészített fordításokat egymással.

A levéllel kapcsolatos problémák sora ott kezdődik, hogy már az alexandriai könyvtáros sincs helyesen megnevezve. Démétriosz valóban létezett, de ő nem könyvtáros volt Alexandriában, és nem II.Ptolemaios idejében, hanem I.Ptolemaios idejében élt, és a királynak volt tanácsadója. Menedémos is korábban élt, mint amikor a levél cselekménye zajlik. Szóval Ariszteász nem lehetett tanúja ezeknek az eseményeknek.

A levél arról is megpróbál minket meggyőzni, hogy a görög szöveg jobb mint a héber eredeti, mert a héber szöveget pontatlanul másolták.

„Ezeket héber betűkkel, héber nyelven olvassák, s hanyagul és nem kellő pontossággal vannak lemásolva, miként a hozzáértők állítják” (fordítás 30.szakasz)

A zsidó források, amelyek megemlítik a Tóra görög fordítását, ők csak 5 fordítóról beszélnek, és nem 72-ről. Ha igazán szigorúan nézzük, akkor a levélből semmit sem tekinthetünk igaznak. Az egyetlen dolog, amit helyesen megállapít, hogy készült egy görög fordítás a Tóra 5 könyvéről.

A levél fordítása itt elérhető:

https://www.academia.edu/33516938/Aristeas_levele_Philokrat%C3%A9shez

Azt azonban meg kell vizsgálnunk, hogy kinek állt az érdekében, hogy akár egy ilyen fabrikált levél elkészítése árán is bizonygassa, hogy már régóta létezett a héber Tórának egy görög fordítása. Nagyon valószínű, hogy a Tóra görög fordítása Alexandriában készült.

Alexandriai Philónnak volt indoka is és a forrása is arra, hogy a héber törvényeket lefordíttassa görögre. Ő előszeretettel alkalmazta a görög filozófiát, és számos vitairatot is írt. El szerette volna mondani, hogy a mózesi törvények is vannak olyan szinten bölcseletben, mint a görög filozófia, és ehhez a munkájához szüksége volt a Tóra görög fordítására. Egyébként érvelt is a fordítás isteni sugallatáról. Talán fordítása igazolására készült a levél, hogy a fordítás isteni sugallatát és „régiségét” is igazolja. Ezzel a nevétől is megfelelő távolságra került a fordítás, hogy ne hozzák személyével kapcsolatba. Philón kb. Kr.e. 13-ban született, és Kr.u. 45/50-ben halt meg.

Részleteiben létezett ugyan görög fordítás Mózes könyveiből időszámításunk kezdete előttről, de egészében nincs régészetileg feltárt nyoma a Krisztus előtti korból. A kumráni tekercsek között is találtak görög fordítás töredékeket, amelyek Kr.e. 200 körülre datálhatók, de Philón volt az akinek érdekében állt és lehetősége is volt arra, hogy elkészíttesse a törvények görög fordítását.

A Septuaginta szövege

Az általános mai nézet szerint, Krisztus korában a Septuaginta volt a diaszpórában élő zsidóság Bibliája. Azonban több érv is ellene szól ennek a kijelentésnek. A zsinagógákban nem használtak fordításokat az ige felolvasásánál, hanem mindig eredeti héber nyelven olvasták fel azokat, ugyanis nem fogadták el a zsidók, hogy helyesen lehetne idézni az írásokat egy fordításból.

Többen azt mondják, hogy a kereszténnyé lett zsidók kezdeményezték a görög fordítást, és ők állnak mögötte a Krisztus utáni első és második században. Azonban a kumráni tekercsek között talált fordítások miatt azt állítják (többek között Vanyó László is), hogy a ma ismert Maszoréta szöveget megelőző héber szövegváltozat alapján készült, emiatt nem egyszerű fordításnak, hanem szövegtanúnak kell tekinteni a Septuagintát. Ezért azt hangoztatják, hogy nem lehet a Septuagintára azt mondani, hogy elvesz, hozzáad, változtat a szövegen, hanem azt kell látnunk, hogy más szöveg alapján készült ez a fordítás.

Pontosan erre hivatkozva jelenti ki a fentebb hivatkozott Emanuel Tov professor is, hogy az Ószövetség szövegét a Septuagintához kellene közelíteni. A szövegek történetében azonban van egy elég nagy szakadás, és a ma legrégebbinek tartott Septuaginta változat a Vatikáni kódex és a Sínai kódex, melyek keletkezését a Kr.u. 4. századra teszik. Ezzel a két kódex-szel itt részletesen nem foglalkozom, mivel történetükről már bővebben szóltam A világvallás Bibliája – avagy mi a probléma a mai Bibliákkal? című írásban, illetve videóban. Tény azonban, hogy keletkezésük idejéről csak a szemlélődés alapján (ránézésre) megállapított kormeghatározással jelentették ki, hogy a 4. 5. század. Semmilyen kémiai, vagy más fizikai kormeghatározásnak nem vetették alá egyik kódexet sem.

A reformáció korának egyik elismert teológusa, William Whitaker (1548–1595) egyik könyvében, az Egy vita a Szentírásokról címűben (A disputation on Holy scriptures, 1588), részletesebben taglalja a Septuaginta szövegének problémáit. Ő is ismeri Ariszteasz levelét, de már akkor megállapítja, hogy Ludovicus Vives is kitalációnak tartja a történetet, de mindemellett elismeri, hogy létezett ókori fordítása az Ószövetségnek.

Megemlíti, hogy Epiphanius és Ágoston is arról beszél, hogy ez a Krisztus előtt készült fordítást egyenesen isteni eredetűnek tartják, és az egész egyházban igen nagy tiszteletnek örvendett. Jeromos azonban már mesének titulálja a fordítás körülményeit.

Whitaker azt mondja, hogy bármekkora tekintélye is legyen ennek a fordításnak, az nem lehet nagyobb, mint a mi héber Ószövetségünknek. Azt mondja, hogy ha létezett is egy olyan változata a görög fordításnak, amelyet a hetven tudós készített, akkor mára, vagyis már az ő korára teljesen elveszett, és ami maradt, az egy vegyes és szánalmasan megromlott szöveg.

Amennyiben Ariszteász állítása igaz is lenne, és a fordítás megegyezett a héber szöveggel, és azt elfogadták a legtekintélyesebb héber írástudók is, sőt, az egész zsidó közösség is, akkor is ez a mára ránk maradt változat elképesztően eltér a héber másolatoktól. A reformáció korában még katolikus körökben sem állították, hogy a görög fordítás jobb lenne mint a héber, ugyanis a Vulgata is közelebb állt a héber szöveghez, mint a Septuagintához.

A görög fordítás hibái akkorák, hogy arra nincs mentség. A legszembetűnőbb példa erre, hogy míg a héber Ószövetség szerint, Ádámtól a vízözönig 1656 és telik el, addig a Septuaginta szerint 2242 év, vagyis 586 évvel több. De a görög fordítás szerint Matuzsálem 14 évvel túléli a vízözönt is. Ő hol bújt el a vízözön idején, vagy hogyan menekült meg? Bizonyára nem volt Noéval a bárkában, mert maga az ige tesz bizonyságot, hogy csak nyolcan voltak benne.

Jeromos is többször megemlíti a kommentárjaiban, hogy a nála lévő görög fordítás mennyire hibás és romlott.

Az evangélium terjedésével kezdtek el terjedni az Ószövetség fordításai is. A gyülekezeti korban már több fordítással találkozunk. Aquila, Szümmakhosz, Theodotion készítettek fordításokat, de mindegyikük ellensége volt az igaz keresztény hitnek, és nem becsületesen fordították le az Igét. Az ő fordításaikból csak részletek maradtak fenn.

Ekkor érkezünk el Origenészhez. Ő nehéz munkával összeállította az akkori fordításokat az ún. Tetraplá-ba. Ez egy négy hasábos szöveg, amelyben ott volt Aquila, Szümmakhosz, Theodotion és a Hetvenes fordítás egymás mellett. Később ezt bővítette ki a héber szöveggel, és annak görög betűs átiratával, amelyet ma Hexaplá-nak, vagyis hathasábosnak ismerünk. Egyik változat sem maradt fenn egészében.

Origenész személye megkerülhetetlen a mai Septuaginta történetében. Személye és filozófiája rányomta a bélyegét az általa készített munkákra is. A hexaplá-ban lévő általa Hetvenes fordításnak nevezett oszlop valószínűleg az ő saját fordítása. Mosheim Origenészről azt mondja, hogy „a kereszténység megrontója volt, akitől a Biblia sokat szenvedett”. Nem hitt az Ige ihletettségében és tévedhetetlenségében. Pogány nézetei miatt száműzték az egyházból, és így Alexandriába menekült. Munkássága főként arról szólt, hogy a kereszténységet a pogány filozófiával összhangba hozza. Szimbolikusan kezelte a Biblia szövegét, és azt tanította, hogy a szavak mögötti szimbolikus jelentést kell megtalálni, amit csak megvilágosodottak tudnak elérni. Ezzel a gnosztikus filozófiával akarta magyarázni az Igét is.

Többször korrigálta az Újszövetség szövegét is, a Septuaginta olvasásából feltételezett iránymutatásból. Néhány nehéz szövegrészt, amelyet nem tudott feloldani, a szöveg hitelességére hivatkozva megváltoztatott, akár el is hagyott. Cézáreában, a bibliaiskolában olyan tisztelettel övezték a munkáját, hogy a változtatásait kérdés nélkül elfogadták, ezért a szöveg romlása elkerülhetetlen lett. Valószínűleg sok mai tudós pedig az éppen általa megváltoztatott szöveget tekintik az eredeti szövegnek, de ha az igazság kiderülne, akkor éppen ő lenne a szöveg eredeti megrontója.

Mindezek a bizonyítékok azt mutatják, hogy Kr.u. a 3. században készült el a ma ismert Septuaginta, amelynek „összeszerkesztője” és korrektora Origenész volt. Bár vannak papírusz leletek, amelyek megelőzik őt, de azok mind töredékesek. A Vatikáni és a Sínai kódexen kívül még az Alexandriai kódex őrzi a görög Ószövetséget. Nyomtatásban először a Complutensian poliglot Bibliában jelent meg.

Összegzésül azt tudom mondani a Bibliai Tudomány Keresztény kézikönyvével egyetértésben, hogy Origenész felbukkanásáig nem létezett a Septuaginta, hanem Origenész és három társa, Aquila, Szümmakosz és Theodotion írták. A magát kereszténynek valló Zondervan kiadó szerint is, a ma megjelenő Septuaginta kiadások mind rámutatnak, hogy a Septuaginta Krisztus előtti elkészülésére és létezésére utaló történetek mind csak mesék.

A Septuaginta, Jézus és az apostolok

Mivel nem rendelkezünk semmilyen bizonyossággal, hogy milyen minőségű és milyen kiterjedésű volt az Ószövetség héber fordítása Jézus idejében, de bizton állíthatjuk, hogy a Septuagintából nem idéztek, és nem használták. Amennyiben volt is az alexandriai zsidóság birtokában egy jó fordítás, Júdeában egyáltalán nem használták. Ott továbbra is a héber Ószövetséget és írásokat használták, nem a görög fordítást.

Amennyiben létezett is Mózes 5 könyvének jó fordítása Jézus idejében, akkor az nem a Kr.e. 3. században készült, hanem Jézus kortársa, Alexandriai Philón közreműködése révén jött létre. Emiatt tehát bizonyos, hogy Jézus és az apostolok nem idéztek a Septuagintából.

Az már azonban látszik, hogy mivel a görög fordítások a Kr.u. 3. századból származnak, a helyzet fordítottja az igaz. Az Újszövetségben lévő idézeteket tették bele a Septuaginta szövegébe. Amikor az apostolok nem pontosan idéztek a héber Ószövetségből, akkor a Septuaginta fordítói az Újszövetségből azt változatlanul átemelték a Septuagintába, mintha pontosan idéztek volna. Jézus és az apostolok pedig nem görögül beszéltek egymás közt, hanem héberül és arámi nyelven. Csak később, amikor már az evangéliumok és más újszövetségi írások terjedni kezdtek, akkor terjedt el az a görög szöveg, amit ma is mint Újszövetséget ismerünk.

Mivel a ma ránk maradt Septuaginta ilyen minőségű, ezért nem is csoda, hogy a reformáció korában a héber eredeti szövegekhez nyúltak vissza. Bár Károli és más fordítók is megemlítik, hogy bele-bele néztek az Ószövetség görög fordításába, de munkájuk alapja mégis a héber Ószövetség volt.

A Septuaginta jövője

Emanuel Tov, és a hozzá hasonló nézeteket valló teológus tudósok szerint, a héber Ószövetséget kell a Septuagintához igazítani, mert az egy régebbi szövegtanú, mint a maszoréta szövegek.

Sokat cikkeznek ma arról, hogy a Holt-tengeri tekercsek között mennyi szövegvariáció van, és ezek közül mennyi eltérés van a ma ismert maszoréta szövegekhez képest. Arról azonban nem cikkeznek, hogy olyan tekercseket is találtak, amelyek megegyeznek a mai maszoréta szövegekkel. A különbségeken van a hangsúly, és ezeknek a különbségeknek az igazolását a Septuagintában találják meg.

A ma létező Septuaginta verziók közül a Vatikáni kódex az esélyes arra, hogy módosítások alapjául szolgáljon, mivel a Sínai kódex csak hiányosan tartalmazza az Ószövetséget. Ezzel azonban a Vatikáni kódex egy olyan pozícióba kerül, amire korábban még nem volt példa, hogy egyetlen kézirat adja a világban a Bibliák alapját mind az Ószövetség, mind az Újszövetség tekintetében.

A Vatikáni kódex eredete a mai napig tisztázatlan, annyi bizonyos, hogy 1475-ban bukkant fel először a vatikáni könyvtárban. Hogy milyen szövegek alapján, és kik készítették, az a mai napig ismeretlen. Egy bizonyos, hogy az egyházban nem használták sohasem. Klasszikus görög nyelven íródott, és nem az Újszövetség által is használt koine görög nyelven, amely a hétköznapi görög nyelv volt. A kódex anyaga is arról tanúskodik, hogy nem egyházi használatra szánták, ugyanis igen drága bőrből készült. Vagyis amikor a kódex szövege bekerül az Ószövetség helyére, akkor ugyanazt fogjuk tapasztalni, mint az Újszövetség esetében is. Egy olyan szövegváltozat kerül a ma használatos szöveg helyére, amelyet korábban soha nem használt senki. Nem ezt olvasták, olvassák a zsinagógákban.

Ez lenne az Úr által megőrzött Ige? Nem hiszem. Nem hiszem, hogy Isten elrejtette volna a beszédét az ember elől, amikor azt mondja, hogy azt állandóan forgassuk és gondolkodjunk róla éjjel-nappal. Ráadásul nem olyan emberek fordításában, akiknek a hite is megkérdőjelezhető. Azt pedig tudjuk, hogy Isten nem jelenti ki magát azoknak, akik nem szeretik őt. Akkor pedig a fordításuk sem lehet helyes. A fordítás alapjául szolgáló szövegről is csak feltételezések vannak, semmi bizonyosat nem tudunk, azon kívül, hogy nem volt használatban. Ez pedig sajnos ma tipikus az ún. tudományos világra, hogy olyan állítások mentén mennek előre, amelyek inkább feltételezéseken alapulnak, mint tényeken. Ez pedig a tudományizmus, amikor hitből kell elfogadnunk azt, amit állítanak.

Kutatásaim a Septuagintáról oda vezettek, hogy a korábbi álláspontommal egyáltalán nem tudok egyet érteni, és elutasítom a Septuaginta jelentőségét. Korábban egyszerűen elfogadtam, amit a tudomány állított, de meg kellett látnom, hogy az igazság nem ott van.

Az előző írásom ebben a témában (még Septuaginta rajongóként):

https://varadikarolibiblia.blogspot.com/2016/08/a-septuaginta-jelentosege-bibliak.html

néhány forrás a kutatáshoz:

Vanyó László: Az egyházatyáák bibliája és az ókeresztény exegézis módszere, története

Tarjányi Béla: A Vatikáni kódex

Dr Szalai András: Septuaginta, Deuterokanonikus iratok

Ariszteász levele

William Whitaker: A disputation on Holy Scripture, against the papists, especially Bellarmine and Stapleton

Les Garrett: Which Bible can we trust?

Encyclopedia Britannica – Septuagint; The Version of Aquila; The revision of Theodotion; The translation of Symmachus; Origen Hexapla;

Gail Riplinger: New Age Bible Version

Sidney Collett: The Scipture of Truth

Christian Handbook of Biblical Scholarship

Gleason Archer: Survey of the Old Testament

Kyle Dunham: When and where was the Septuagint written?

Tim Miller: Letter of Aristeas part 1 and 2

Egy új világ hajnalán – ufókkal és hibridekkel

Hogy pedig vasat keveredve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. (Dán 2,43)

 

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azok várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. (Lk 21,26)

A világ már jó ideje készül arra, hogy hivatalosan is elismerik, hogy vannak ufók. Amíg ez kormányszinten nem történik meg, addig ezt a jelenséget mindenki oda teszi, ahová gondolja. Van aki szerint ez igaz, van aki tudomást sem vesz róla, és van aki azt mondja, hogy csak összeesküvés elmélet ez is. Itt a blogon ugyan nem jelent meg, de a youtube csatornámon 2017-ben már megjelentettem egy 4 részes sorozatot a vallásokkal és az ufó hitetéssel kapcsolatban (linkek a cikk végén), mert hiszem, hogy az ufók lesznek az elkövetkező nagy hitetés főszereplői. Nincs még egy másik olyan dolog, ami akkora változást tudna hozni a társadalmakba, mint az, hogy megjelennek a földönkívüliek.

Amikor megtörténik, hogy hivatalos források szerint is beismerik végre, hogy ezek a jelenségek valóban megtörténnek, és valóban vannak olyan lények, akik nem részei az általunk földi életként ismert bioszférának, akkor a világ végérvényesen meg fog változni körülöttünk.

 És ez mindenkinek a hite szerint fog „lecsapódni” az életébe. Aki a New Age-ben van, az valószínűleg örül a megmentőknek, ahogyan a scientológusok is. Az ezoterikusok a nagy mindent átjáró isteni élet képviselőinek látják majd. A világ nagy vallásai is gyökeresen meg fognak változni. Az Antikrisztus színrelépésével mindenkinek át kell értékelnie, hogy a látottak és hallottak alapján minek hisz inkább: A Szentírásnak, vagy a szemének.

fölé emeli magát mindannak amit Istennek, vagy Istenként imádottnak mondanak, annyira hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Istenként mutogatva magát. (2Th 2,4)

Mivel az Antikrisztus minden „isten” fölé helyezi magát, ezért arra kell számítanunk, hogy nem lesz többé Allah, Buddha, Krishna, és a Biblia Istenét is maga alá helyezi. Mindezt olyan hamis jelekkel és csodákkal, amely képes arra, hogy ha lehetne, akkor még a választottakat is elhitesse. Ezek valódi csodák lesznek, valódi szellemi jelenségek, amelyeket csak és kizárólag a Szent Szellem fog tudni leleplezni. Úgyhogy akit nem a Szent Szellem vezet, azok ebbe könnyen belebukhatnak.

A nagy vallások, mint kereszténység, iszlám, júdaizmus, ősi kultúrák vallásai, de még az okkult és a New Age is vár egy égből jövő megváltót. (Ezt foglalom össze A nagy hitetés sorozatban – link lenn).

Ez a természetfeletti képességekkel is rendelkező Antikrisztus – mert ugye tudjuk, hogy ez a név azt is jelenti, hogy „krisztus helyett” – mint megváltó, mint segítő jelenik meg, és lenyűgöző lesz azoknak, akik nem hittek az igazságnak, vagyis a Jézus Krisztus evangéliumának. Mi sem lenne kézenfekvőbb, mintha egy bizonyítottan ufó, vagy más világi képességekkel rendelkező, vagy a velük szoros kapcsolatban lévő személy adna új kinyilatkoztatásokat, hogy ki az Isten. Erre készül a vatikán is, hogy majd az idegenek kiteljesítik az istenképet.

 

Nekünk keresztényeknek kellene a legjobban tudnunk, hogy mik ezek az ufók, honnan jönnek és mi a céljuk. De nagyon sok keresztény körben kerülik a témát, pedig már sok ufókutató is olyan húrokat penget, hogy ez a jelenség nagyon hasonlít a középkorban feljegyzett démonikus jelenségrekre.

 

Ezek a lények nem barátságosak, hanem egy igen aljas szándékkal közelednek az emberek felé. Ha jószándékúak lennének, akkor nem rabolnának el kisgyermekeket a szüleik és a saját akaratuk ellenére. Akkor nem bénítanák meg az embereket, amikor elrabolják, hanem megkérnék őket az együttműködésre. Akkor nem végeznének olyan kísérleteket rajtuk, amibe nem egyeztek bele.

Ha ők jók, akkor miért csak és kizárólag okkult módszerekkel tartják a kapcsolatot az emberekkel? Például csatornázás, automatikus írás. Akkor miért van az, hogy azoknak az embereknek van többnyire ilyen élménye, akik benne vannak a New Age-ben és az okkultizmusban? És miért lehetséges az, hogy akik igaz hívők Jézus Krisztusban, azokat elkerülik? Sőt, azok megállíthatják ezeket az elrablásokat is!

 

Ha pedig Jézus nevére elmennek, akkor az két fontos dolgot jelent:

1. Valóban Jézusé minden hatalom mennyen és földön (Mt.28,18)

2. A Biblia igaz, és akkor Ő, Jézus Krisztus a megváltó, és akikkel találkozunk, azok felett is hatalma van.

 

Ha pedig ez így van, (és ez így van!) akkor pedig nyilvánvaló, hogy mit is kellene minden embernek cselekednie, és nyilvánvaló, hogy ki az igaz Isten!

 

Talán többen ismerik Aleister Crowley nevét, aki magát a fenevadnak kiáltotta ki. Ő is csatornázott egy „segítőt”, aki 1904-ben azt mondta neki, hogy most még úgy hívtok minket, hogy angyalok és démonok, de eljön majd az idő, amikor másképp fogtok minket nevezni.

Akit csatornázott, azt le is rajzolta. Nagyon hasonlít egy mai ufóra, egy szürkére.

De ha ők „csak” itt lennének, már az is sok lenne, hiszen szellemi, természetfeletti lényekkel van dolgunk, és nem egy távoli világból jött hozzánk hasonló fizikájú és biológiájú lényekkel. Emiatt tudnak az ufó „űrhajók” is, és a lények maguk is olyan dolgokat megtenni, amit mi nem. Átmennek a falon, úgy változtatnak irányt, ahogyan az számunkra lehetetlen, alakot váltanak, feltűnnek, eltűnnek, stb.

Szóval ez sem kevés, de az igazi probléma az, hogy hibrideken dolgoznak. Az emberi faj keresztezésén a démonokkal. A Biblia szól erről már a Noé előtti időkből:

2 Látták az Isten fiai az emberek lányait, hogy szépek azok, és vettek maguknak feleségeket mindazok közül, akiket megkedveltek. 3 Ezért azt mondta az ÚR: Soha többé nem küzd az én szellemem az emberrel, merthogy ő hústest; és az ő napjai százhúsz esztendő lesz. 4 Óriások voltak a földön abban az időben, még azután is mikor az Isten fiai egyesültek az emberek lányaival, és azok szültek nekik. Ezek azok a hatalmasok, akik régen híres-neves emberek voltak. (1Móz 6,2-4)

Ebből lettek az óriások, a nefilimek. De ez az ige elmond egy másik fontos dolgot is. Mégpedig azt, hogy az özönvíz után is voltak ilyen lények. Most itt arra nem térek ki, hogy ez hogyan lehetséges, de a Biblia egyértelműen azt mondja, hogy az özönvíz után is visszatértek. Őket kellett Izrael népének Kánaán földjén kiírtani. Hogy az újbóli megjelentésük az özönvíz után mennyire megtörtént, arra álljon itt egy bizonyíték a sok közül 1874-ből. Akkor találtak egy női múmiát, amelyben benne volt még a magzat, és ezt lerajzolták (mivel akkor még nem volt fényképezés)

 

 Ahogyan látjuk, ennek a magzatnak teljes fogsora van, és más a koponyája is. Egy ember sem születik fogakkal! Ez egyértelműen nem emberi magzat! Szóval az özönvíz után is voltak már olyan keresztezések, amelyek meg akarták rontani az emberi fajt. Ezt viszik most tovább az úgynevezett ufók is, de most úgy, hogy egy olyan hibrid fajt hozzanak létre, amely összetéveszthető az emberrel.

 

2019-ben itt a blogon már foglalkoztam a témával:

Az ufó elrablások és a következő nagy hitetés

Most azonban, ahogyan 2016-2017-ben is, újra annak közelébe kerültünk, hogy kormányszinten is elismerhetik az ufók létezését. 2021 június 25.-ére terveznek egy Pentagon jelentést ezekről a tényekről. Ma még nem tudni, hogy ez pontosan mit fog tartalmazni, de egyre több olyan felvételt és hírt tesznek közzé, amely felkészíti a lakosságot a bejelentésre. A magyar sajtóban is jelentek meg hasonló hírek.

Tud erről az egyház? Beszélnek erről a gyülekezetekben? Felkészültünk arra, hogy ez milyen változást fog hozni az életünkben?

Valóban egy olyan világ küszöbén vagyunk, amilyen még nem volt a mai időkben! Felkészültünk erre?

 

Most azokhoz szólnék, akiket már elraboltak ufók, vagy akiket gyötörnek:

Egy módon lehet véget vetni ezeknek a zaklatásoknak. Teljes szívből meg kell térni Jézushoz. A vallásosság nem elég. Nem elég a templomba járás! Valódi élő kapcsolat kell Jézussal!

Ne engedjétek tovább, hogy gyötörjenek titeket! Ezek nem azok, amiknek mondják magukat!

Nem a Plejádokról jöttek, nem az univerzum egy más pontjáról, hanem innen, a földről valók, csak éppen nem hús-vér lények, mint mi. A Biblia őket mondja bukott angyaloknak és démonoknak, vagyis tisztátalan szellemeknek.

Hála az Úrnak, egyre többen kezdenek el beszélni róla, hogy Jézusnak hatalma van ezek felett.

 

Egy ilyen forrást dolgoztam fel, és készítettem egy összeállítást belőle. Ez a film elmond több bizonyságot, és röviden elmondja, hogy mi a helyzet. Mindenki vegye komolyan azt, ami most a világban történik. Isten írgalmazzon az embernek.

Egy új világ hajnalán

 

A filmben bemutatott hüllőszemű orosz nőről készült video:

 

Heavenly View youtube csatonáján van még egy idevágó film:

Negyedik tipusú megtévesztések

 

A nagy hitetés sorozat (2017)

A nagy hitetés 1.rész

A nagy hitetés 2. rész

A nagy hitetés 3.rész

A nagy hitetés 4.rész

És a négy rész egyben:

A nagy hitetés – a film

 

Vulgata és a mai protestáns fordítások, avagy: Ma tényleg mindenki a régi katolikus Bibliát olvassa?

 

Róma 11,6

Ha pedig kegyelemből, már nem a cselekedetekből: mert külömben a kegyelem nem lészen kegyelem  (Káldi György Vulgata fordítása 1626)

S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében, különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Szent István Társulat - SZIT)

De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében; különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Káldi Neovulgata - KNB)

ha pedig kegyelemből van, akkor már nem cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. (Revideált Új Fordítás - RÚF)

Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek tettei alapján különben a kegyelem nem lenne kegyelem., (Egyszerű Fordítás - EFO)

Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből, különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. (Új Revideált Károli , Protestáns Média Alapítvány- ÚRK)

 

Ellenpélda:

Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet. (Károli Biblia 1908)

 

Egy igen megdöbbentő tényre szeretném felhívni a protestáns olvasók figyelmét. Ha ma valaki egy mai protestáns Bibliát vesz a kezébe, akkor igazán már egy katolikus Bibliát forgat. Emlékszünk, hogy amikor a reformáció elindult, vagyis a protestálás, akkor nagy visszhangja volt annak, hogy az akkori katolikus Biblia mennyire eltér az eredeti nyelveken készült kéziratoktól, és emiatt kezdtek el új fordításokat készíteni. Mára ez a különbség egyre inkább eltűnik, és egyre közelebb kerülünk ahhoz a Bibliához, amelyet a katolikus egyház preferál, és mindig is preferált.

Nagy súlya van annak, amit mondtam. Nem is szeretném ezt csak úgy a levegőben hagyni, mindenféle magyarázat nélkül. Nézzük meg a bevezető igét, a Róma 11,6-ot. Első helyen van a Káldi György fordítása, aki az 1600-as évek elején, a latin nyelvű Vulgata-ból fordította magyar nyelvre a Bibliát. Ezt követi két 20.századi katolikus fordítás, a Szent István Társulat és a Szent Jeromos Társaság fordítása. Ezek megegyeznek Káldi György fordításával. Majd ezt követi néhány protestáns fordítás, amelyek a kritikai, vagyis a Nestle-Aland féle szöveg alapján készültek. Ezek is megegyeznek a katolikus fordítással. Végül mint bizonyság, ott áll az 1908-as protestáns fordítás, amelyben ez a vers sokkal hosszabb, és rávilágít arra, hogy a cselekedetek nem érnek semmit sem a megigazulás szempontjából, ha egyszer kegyelemből kapjuk a megigazulást. A tridenti zsinat 9. kánonja, amelyet sohasem vontak vissza, ezt mondja:

 „Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnös egyedül a hit által igazul meg, s ezt úgy érti, hogy semmi mással sem kell hozzájárulnia a megigazulás kegyelmének az elnyeréséhez, és hogy az embernek egyáltalán nem kötelessége, hogy akarati tevékenységgel előkészüljön és felkészüljön a megigazulásra: legyen kiközösítve”

Illetve a 14. kánon szerint:

„Ha valaki azt állítaná, az ember feloldozást nyer bűneitől és megigazul pusztán azáltal, hogy biztosan hisz abban, hogy feloldozást nyer és megigazul; vagy hogy senki sem igazult meg igazán, csak az, aki magát megigazultnak is hiszi, és egyedül e hit által nyeri el a feloldozást és a megigazulást: legyen kiközösítve.”

Látjuk, hogy a rövidebb változat mennyire támogatja a katolikus tanokat, ahol kellenek a cselekedetek is ahhoz, hogy valaki igaz legyen mikor a mennybe megy?

Hogyan lehetséges, hogy 500 év alatt a protestáns egyházak sora jutott el oda, hogy a reformáció korának felismerését elhagyva, minden gond nélkül a katolikus Bibliát forgatják? Ennek probálunk a végére járni.

(Szeretném mindezt közérthetően elmondani, de helyenként kénytelen leszek neveket említeni, hogy bárki utánanézhessen a mondandómnak. Bár zárójelben megjegyzem, hogy elég ha valaki előveszi a régi Káldi György féle fordítást, mellétesz egy mai protestáns Bibliát, és elkezdi a verseket összehasonlítani. Akkor rögtön látni fogja, hogy mekkora egyezésről is van szó.)

A reformáció korára annyira romlott volt már a Vulgata szövege, hogy a katolikus egyházon belül is már egyre nagyobb volt a nyomás, hogy készüljön egy javított változat. Ennek folyománya volt többek között az, hogy a katolikus Erasmus 1516-ban a görög nyelvű kéziratok alapján elkészítette saját latin fordítását. Ez akkor mindenki előtt leplezte a Vulgata állapotát, és megmutatta, hogy mennyire eltér a szövege a görög kéziratoktól. Ezek után már nem volt nehéz, hogy a reformáció hittudósai elforduljanak a hivatalos katolikus egyházi Bibliától, és a görög és héber nyelvű kéziratok alapján készítsenek új nemzeti nyelvű fordításokat.

 

De hogyan is jutott ide a Vulgata?

A Vulgata története elég „viharos”. Gyökerei a régi latin fordításokon alapulnak, amelyek még az apostolok korában keletkezhettek. Azt katolikus körökben is elismerik, hogy ezek a korai latin fordítások inkább szószerintiek voltak, mint a későbbi Vulgata (Vanyó László: Az egyházatyák bibliája és az ökeresztény exegézis módszere, története, 2002). A későbbi latin fordításokat folyamatosan befolyásolta a liturgiával való megegyezés kényszere, ezért kezdett több változat is terjedni. A katolikus egyházon belül is volt igény arra, hogy egy megbízható fordítás készüljön, ezért is kapott pápai megbízást Jeromos, hogy készítsen egy új revíziót. Annyi bizonyos, hogy az evangéliumokat revideálta, és a San Gallen-i töredékek alapján 772 helyen megváltoztatta, de a valós változtatás ettől jelentősebb lehetett. Jeromos elvetette a nyugati megromlott szövegek olvasási módját, de nem minden javítása tükrözi a Vatikáni Kódex szövegét. Vanyó László szerint is, a latin fordítások mindig egy kettősséget hordoztak, mely szerint összevetették a görög szövegekkel, de meg kellett felelniük a liturgiának is. Az újat igazították a régiekhez. Jeromos is problémának említi, hogy a Biblián belüli idézetek harmonizálása miatt sok helyen eltér a szöveg a görög nyelvű kéziratoktól, de úgy kellett hagynia. Kr.u.801-re, megjelent az Amiatinus Kódex, amely már mentes volt a régi latin olvasatoktól. A XII.századra pedig a Vulgata revízók sora eljutott oda, hogy alig lehetett két egyforma kéziratot találni. A szövegromlásnak három fő oka volt: betoldások, változtatások és elhagyások.

A Vulgata számos revízión ment keresztül, de a katolikus egyház véleménye folyamatosan kitűnik ezekből a revíziókból. Ez a nézet pedig az, hogy nem csak az ige hordozza az isteni kijelentést, hanem az egyház is. Három alapja van a hitnek, és az ige csak az egyik, a hagyomány és az egyház kijelentései mellett. Nincs olyan tekintélye az igének, mint a reformáció korában is megfogalmazott „Sola Scriptura”, mely szerint egyedül az ige ad eligazítást a hitünkre nézve. Ehhez még a katolikus egyházban jelen van a pápai tévedhetetlenség tana is.

1546-ban a Tridenti zsinat megjelölte a Vulgata-t, mint az egyház hiteles és hivatalos bibliafordítását. Nem igazán azért mondták ezt ki, mert hűséges volt a görög és héber szövegekhez, hanem azért, mert több mint ezer éve már az egyház használatában volt, és ez garantálja a hitelességét.

Emiatt fordulhatott elő, hogy V.Sixtusz pápa elrendelte a Vulgata revízióját, melyet 1588-ban mutattak be neki. Mivel azonban nem volt elégedett a revíziós bizottság munkájával, ő maga számos változtatást eszközölt a Biblián. Halála után kevéssel jelent meg a Bibliája (1590-ben?), amely nagy felháborodást keltett. Ezeket a változtatásokat az egyház is elutasította, majd betiltotta ezt a változatot, és komoly erőfeszítések árán megpróbálta visszavásárolni ezeket a példányokat és elégetni. VIII.Kelemen pápa ezek után 1592-ben, egy több mint 3000 helyen megváltoztatott Vulgata-t adott ki, amely az egyház hivatalos Bibliája lett egészen a legújabb korig.

 

A Vatikáni kódex

És itt kerül a látókörünkbe a Vatikáni kódex, mert azt tartják ma a tudományos körökben az egyik legrégebbi és legjobb minőségű bibliai szövegtanúnak. Nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt-e nagyobb hatással a Vatikáni kódexre, vagy a Vatikáni kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra. Az azonban bizonyos, hogy a szövegük közel áll egymáshoz. Tarjányi Béla, katolikus egyetemi professzor, a Vatikáni kódex című írásában megemlíti, hogy az Ószövetség 1586-1587-es római kiadásának előkészítésében döntő szerepet játszott a Vatikáni kódex. Ugyanő megemlíti a Sixtina 1582-es előkészítésénél is a Vatikáni kódex jelentős használatát. Így már érthető a Vulgata hasonlatossága a Vatikáni kódexhez.

A Vatikáni kódex eredete a mai napig tisztázatlan.  A kódex először 1475-ben van megemlítve a Vatikáni könyvtár leltárában, de keletkezése körülményeiről nincs semmilyen adat. Az látszik a kódexen, hogy az eredeti szöveget felülírták, és később látták el iniciálékkal. A kódex keletkezését Alexandriára teszi a mai kutatók többsége. A korai egyház, mivel szegény és üldözött volt, ezért nem használt bőrt az írások másolásához, a Vatikáni kódex pedig bőrre van írva, ami azt jelenti, hogy nem egyházi használatra készült, és nem is a korai egyház készítette. A korai egyház szinte kizárólag papíruszra másolt, és nem csupa nagybetűkkel írt, ahogyan az a kódexben szerepel, hanem csupa kisbetűvel.

A Vatikáni kódex szövegét, mióta az egyetemi körök foglalkoznak vele, „semleges” szövegnek tartják. Ezt az a tény cáfolja, hogy szövege az előkerülő egyiptomi papírusz leletekhez hasonlít leginkább, és nem egy általános szöveget tartalmaz. Erre a tudós világ azt mondja, hogy ez azért van, mert azok egy régebbi változatot őriznek. Az bizonyos, hogy régebbi változatot őriz a kódex, egy olyan változatot, amelyet a kiterjedt egyház nem használt az évszázadok alatt. A Vulgata közelítése a Vatikáni kódexhez azért figyelemreméltó, mert a Vatikáni kódex is, és a Vulgata is Origenész szövegeihez nyúlik vissza. Ő pedig sok helyen saját értelmezése szerint módosította a szöveget. Origenész munkásságáról, és a mai napig tartó befolyásáról itt most nem ejtünk több szót, mert igen terjedelmessé tenné a cikket.

De hangsúlyozom, hogy mivel a Vatikáni kódex keletkezésének helye és ideje a mai napig tisztázatlan, ezért igen nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt nagyobb hatással a kódexre, vagy a kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra, de a szövegük igen hasonló egymáshoz.

Ma mind a katolikus, mind a protestáns Bibliákban kiemelkedő szerepe van a Vatikáni kódexnek, és mindjárt meg is látjuk, hogy miért.

Miután a katolikus egyház elfogadta hitelesnek a tudományosan összeállított görög és héber nyelveken elkészült szövegeket, azóta mind a katolikus, mind a protestáns bibliafordításoknak ugyanaz az alapszövege. 1943 Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spiritu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel, melyben olyan új fordítások készítésére hív fel, amelyek Jeromos latin Vulgatája helyett az eredeti nyelvekről készültek. Ennek alapján készült el újonnan az Új Szövetség, mely az 1969-es stuttgarti és oxfordi Vulgata-n alapul. De ezek a latin szövegek már összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi szövegekkel – vagyis a protestáns tudósok által készített szövegváltozattal. 1979-ben pedig II. János Pál Scripturarum Thesaurus apostoli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új Nova-Vulgata-t.

Hogyan került a protestáns egyházakban ilyen előkelő helyre a Vatikáni kódex?

A reformáció idején Erasmus is ismerte már a Vatikáni kódexet, és a Vatikán könyvtárosával levelezve, megkapta azokat az információkat, amelyekre a szövegek összehasonlításánál szüksége volt. Szövege összeállításánál azonban egyszer sem alkalmazta a Vatikáni kódex szövegét. A Vatikáni kódex egészen a 19.századig nem került a protestáns egyházak látókörébe, csak amikor megjelent a Westcott-Hort féle Újszövetség. Ahhoz, hogy megértsük milyen út vezetett ide, meg kell néznünk, hogy mi történt ebben az időben Angliában, az Anglikán egyházban.

 

Az Oxford mozgalom

1833-ban elindult egy mozgalom, az Oxford mozgalom, amelyet anglikán egyházi személyek indítottak azért, hogy megújítsák a katolikus tanítást és gyakorlatot. Éllovasa John Henry Newman anglikán lelkész volt, akit 1847-ben katolikus pappá szenteltek, és később bíboros lett. Ez a mozgalom akkoriban sokakat visszatérített a katolikus hitre, és elindult Anglia újra katolicizálása. A szűkebb értelemben vett mozgalom maga 1845 környékén megmerevedett, de hatása megmaradt.

Ebben a közegben élt Westcott és Hort, akik maguk is vonzódtak a katolicizmus felé. Ők maguk protestáns professzorok voltak, és meg is maradtak anglikánnak, de ránk maradt leveleikben több utalás is van a katolikus tanokkal kapcsolatos gondolkodásukról.

 

Westcott és Hort

Ismét az ő személyük az, ahová a szálak vezetnek. Ők az 1840-es években ketten elkezdtek titokban az Újszövetségnek egy új görög szövegén dolgozni. Már 20 éve ezen dolgoztak, amikor megkapták az egyház felkérését, hogy a King James Bibliát nézzék át, keresve a szükséges fordítási korrekciókat. Másszóval nem arra kaptak felhatalmazást, hogy egy új görög Újszövetséget készítsenek, hanem a meglévő angol fordítás esetleges korrekciójára. 1853-tól egy bizottság dolgozott a szövegen egészen 1881-ig, amikor kiadták az új görög szöveget, és az új angol fordítást is.

A bizottság tagjainak titoktartási kötelezettség mellett elküldték az ő szövegváltozatukat, és ezt tették a munka alapjául. A bizottság tagjai ezt nem mutathatták meg senkinek. Westcott és Hort kikiáltotta, hogy a két legmegbízhatóbb forrás az eredeti nyelvű szövegekhez, a Vatikáni és a Sínai kódex.

A Vatikáni kódexről így nyilatkoznak Bibliájuk előszavában:

„Ez a legfőbb hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez” 

(Előszó - xxvi.oldal)

Munkásságukról bővebben már szóltunk a blogon a Mi a probléma a modern Bibliákkal, és a Miért kell egy új Biblia (2016) írásokban, ezért arra itt most nem térek ki.

A revíziós bizottság ülései a leírások alapján úgy festettek, hogy Hort előtárt egy változtatási javaslatot, amelyet vitára bocsátottak, és aki ellene mondott, az elmondhatta a véleményét, majd meg kellett küzdenie Hort-tal, aki vitában megerősítette az állítását. Minden ilyen szóharcból ő került ki győztesen. Többen el is hagyták a bizottságot, és sokszor nem teljes létszámmal folyt le a bizottság ülése, viszont a változtatásokat átvezették.

Hort-ék kardoskodtak a Vatikáni kódex szövegének „semleges” voltáért, amelyet más kutatók, akiket nem hívtak meg a bizottságba, többszörösen megcáfoltak. A legismertebb közülük talán John William Burgon, aki kutatásait a Revízió revíziójában írta meg (Burgon: The revision revised). Az ő tanítványa volt H.C. Hoskier, aki folytatta a szövegkritikai munkákat, és alaposan kielemezte a Vatikáni kódexet.

„A következő oldalakon óriási mennyiségben mutatok be helyeket, ahol meghamisított szövege van [a vatikáni kódexnek], tisztán, kétségtelenül meghamisított. Hortnak és nekem nem lehet egyaránt igaza abban, hogy mennyire „semleges” ez a szöveg. Csupán azt állítom, hogy nem semleges, és nem szabad követni, hacsak nem áll együtt egy erős független [kézirat] csoporttal, elválasztva a többi szokásos „egyiptomi” [kézirat] bizonyságtól.” (Hoskier: Codex B and its allies, előszó VI.oldal)

 

„Úgy tűnik, hogy itt az ideje felhívni a figyelmet arra, hogy Hort elméletének hiányzik az alapja, mert kutatók és szerzők még mindig beszélnek a „semleges szövegről” (amely benne van a szövegükben, vagy amely az olvasatba gyakorlatilag mindig beleértett), miközben jelen sorok írója nem ismer egyetlen ilyet sem.

Bőséges területe van azonban ennek a nézetnek ellenkezőjére, hogy azt [a szöveget]már befolyásolja a Szír és a Latin verzió, a szövegek látható sajátosságai mellett, melyek közül sok a nyelvtani, és néhány az egyiptomi környezet miatti. 

Mindeddig nem ismerjük a görög egyiptomiak szövegkritikájának a történelmét, de minden fontos dokumentum, ideértve az új W [kódexet], amely összecseng ezzel a csoporttal, jobban és jobban odakötözi ezt a tényt az egyiptomi földhöz, és leegyszerüsíti a problémát.

Félretéve Westcott-Hort kijelentéseit az előszavukban, az elvek amelyre a szöveget alapozzák, Hort kezében maradnak örökre, és számunkra el lettek temetve egy sztereotípiában; és ezek az elvek egy szabályra lettek leszűkítve: azt a kéziratot [Vatikáni kódexet]kell követni, amelynek bármilyen támogatottsága van, még ha csak egyetlen egy kézirat is.” (Hoskier: Codex B and its allies, 1.oldal)

Hogy hogyan és mint jutott ilyen erős meggyőződésre Westcott és Hort, hogy a Vatikáni kódexet ilyen erősen képviselje más bizonyítékokkal szemben, az a cikk írójának (egyenlőre) ismeretlen. A munkájuk végeredménye azonban jól látható. Olyan Újszövetséget tártak a protestáns egyházak elé, amely már a katolikus Vatikáni kódex szövegéhez áll a legközelebb.

Tarjányi Béla Vatikáni kódexről szóló írása bepillantást enged a katolikus célok megismerésébe:

„A szent könyvek kánonjáról és a Vulgatáról, mint legfőbb tekintélyről folytatott viták közepette a tridenti atyák 1546 március 17-én kifejezték azon óhajukat, hogy a pápa járuljon hozzá ahhoz, hogy a lehető legpontosabb kiadásban tegyék közzé a Vulgátát, valamint a görög és a héber Szentírást. A kihirdetett szövegek nem tesznek említést erről, de az atyák kívánsága nem merült feledésbe. Amint az a legátus-bíborosoknak Farnese bíboroshoz intézett április 26-i leveléből kiderül, a levél írói azt az óhajukat fejezték ki a pápának, hogy vállalkozzon a következőre: „Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is”. (Tarjányi Béla: Vatikáni kódex - fordítás a saját közlésében: „di far corregger prima la nostra editione latina e poi anco la greca et la hebrea", CT X, 471.o. 13-14. sor.)

Hadd álljon itt egy fontos mondat újra:

"Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is"

Először a Vulgata-t hozták összhangba a Vatikáni kódex-szel, majd céljuk a görög és héber szövegek összhangba hozása volt. Westcott-nak és Hort-nak a vatikáni kódexre építő munkája korántsem merült feledésbe. A Nestle-Aland szövegkritikai bizottság, amely átvette a szerepüket, már az ökumenizmus jegyében tagjai között tudta Carlo Maria Martini jezsuita szerzetest is.

 

Nestle-Aland és a United Bible Society

 

 1981-ben, Bruce Metzger azt írta egyik könyvében, hogy

 „A nemzetközi bizottság, amely a United Bible Society [Nemzetközi Bibla Társaság] görög Új Szövetségét megalkotta, nem csak magáévá tette a Westcott és Hort kiadást mint alapszövegét, hanem az ő módszereiket is követték, a belső és külső körülmények figyelembe vételénél.”

 

Kurt Aland így fogalmaz a Novum Testamentum Greace 24. kiadásának 62.oldalán:

„Ezért a szöveg, amely a 19.század munkáján alapul, egészében változatlan maradt, különösen azért, mert a legutóbbi évek kutatása nem vezetett az Új Szövetségnek egy általánosan elfogadott szövegéhez.”

(Erwin Nestle and Kurt Aland, Novum Testamentum Graece, 24th edition, 1960, p. 62)

Az összes mai új fordítás a Nestle-Aland féle kritikai görög szövegeken alapul, amelynek ahogyan látjuk, a Vatikáni kódex az alapja.

 

 

A protestáns Bibliák katolikussá válása

Idézet Tarjányi Béla: Vatikáni kódex című írásából:

„A legújabb bibliafordításokban – az Újszövetség görög szövegének kritikai kiadását (Nestle-Aland) követve – több helyen is azt látjuk, hogy a szövegben csak a versszám szerepel, a hozzá tartozó szöveg hiányzik. Az alábbiakban felsoroljuk ezeket a helyeket, és jelezzük, hogy a kihagyott szövegek megtalálhatók-e a Vatikáni ill. a Sínai kódexben:

Szöveg                                                                                                                                 Vatikáni    Sínai

Mt 17,21 Ez a fajta pedig nem megy ki másképp, mint imádság és böjtölés által.               nem        igen (2. kéz)

18,11 Mert az Emberfia üdvözíteni jött azt, ami elveszett.                                                   nem        nem

23,14 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Mert megeszitek az

özvegyek házait, hosszú imádságokat mondván, ezért súlyosabb ítélet

alá estek.                                                                                                                                nem        nem

 Mk 9,44 Ahol a férgük ki nem hal, és a tüzük el nem alszik.                                              nem        nem

 9,46 Ahol a férgük ki nem hal, és a tüzük el nem alszik.                                                     nem        nem

 11,26 Hogyha ti meg nem bocsátotok, a ti Atyátok, aki a mennyekben van, ő

sem bocsájtja meg nektek vétkeiteket.                                                                                  nem        nem

 15,28 És beteljesedett az Írás, amely azt mondja: És a gonoszok közé számíttatott.           nem        nem

 Lk 23,17 Az ünnepnapon ugyanis szabadon kellett nekik bocsájtani egyet                         nem        igen

 Jn 5,4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a tóba és felkavarta a vizet. Aki a

viz felzavarása után először ment a tóba, meggyógyult, akármilyen

betegségben sínylődött is.                                                                                                       nem        nem

 Csel 8,37 Fülöp erre azt mondta: Ha hiszel teljes szivedből, akkor szabad. Az

így felelt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.                                                             nem        nem

 Csel 15,34 Szilás azonban jónak látta, hogy ott maradjon, ezért Júdás egyedül

meng el Jeruzsálembe.                                                                                                            nem        nem

 24,7 Ítélkezni akartunk felette a magunk törvénye szerint. 7.v. Liziás ezredes

azonban közbelépett, s nagy karhatalommal kiragadta őt a kezünkből.

Egyben megparancsolta, hogy hozzád jöjjenek, akik vádat

emelnek ellene.                                                                                                                        nem        nem

 28,29 Ezeket mondta, mire a zsidók imentek tőle, s közben sokat vitatkoztak

egymás között.                                                                                                                         nem        nem

 A fenti példákból látható, hogy milyen messzemenően támaszkodik a mai bibliai szövegkritika a Vatikáni kódexre, és hogy a legtöbb esetben ennek a szövegét tekinti a Biblia eredeti szövegének. Ez is világosan mutatja a kódex egyedülálló értékét.”

Összegzésül

Az ökumené mozgalma a tudomány segítségével eljuttatta oda a protestáns egyházakat, és velük együtt a protestáns hívőket is, hogy azt a régi katolikus Bibliát olvassák, amelyet a reformáció kora megvetett és elhagyott. Azok a katolikus változtatások a Bibliában, amelyek ellen felszólaltak a reformátorok, a 19.században a tudomány álcáját felhasználva ismét belekerültek a protestáns Bibliákba. Minél frisebb protestáns fordítást olvasunk, annál inkább a régi, megváltoztatott katolikus Bibliát olvassuk, amely a katolikus tanokhoz lett igazítva.

Fel kellene tűnnie a protestáns tudósoknak, hogy az a katolikus egyház, amely nem változtatott a tanain, és kezdetben égette és üldözte a protestáns fordításokat, egyszerre ilyen elfogadó lett a Bibliával kapcsolatban. Egyre több országban jelennek meg az ökumenikus fordítások, amelyek már megfelelnek a katolikus elvárásoknak. De még ezekben az esetekben is a katolikus egyház diktálja a feltételeket! Akkor ne legyünk olyan naívak, hogy elfogadnának bármit, ha az nem pontosan olyan lenne, amilyennek ők akarják!

Ahogyan láttuk, először a latin Biblia szövegét akarták „rendbe tenni”, majd annak kapcsán a görög és héber szövegeket. Ezt meg is tették, mert találtak olyan „protestáns” professzorokat, mint Westcott és Hort, akik felvállalták a harcot azért, hogy a Vatikáni kódexet tegyék az új görög szövegek alapjává. Az ő munkájukat folyatta a Nestle-Aland bizottság, de már kiegészülve a katolikus, még pontosabban a jezsuita jelenléttel.

Nem lehet elégszer ismételni, hogy olyan szövegkritikai alapokat használnak a szövegek kialakításánál, amelyek nem tükrözik a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A kéziratok önkényes szelektálásával egy olyan szöveget kapunk, amelyből már hiányzik minden olyan szakasz, amely zavarhatná egyrészről a katolikus egyházat, másrészről az ökumenizmust.

Nem állítom, hogy ezt a protestáns professzorok szándékosan csinálják, de akkor eddig az orrunknál fogva vezettek minket protestánsokat, hogy visszatérjünk oda, ahonnan elindultunk. Ebben mindenképpen látni kell a szellemi erők vezetését! Nyilvánvalóan tudománytalan elveket tudományosnak kijelentve mennek a professzorok ezen az úton. Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a szövegeknek milyen az eredete, és kik állították először össze ezeket az alexandriainak nevezett kéziratokat, amelyeket a világegyház egyáltalán nem használt, csak most adják oda a kezünkbe, mint a „legjobb” szövegeket.

Át kellene tudni látni a szemfényvesztéseken, és afelé a világosság felé fordulni, amit a reformáció korának hittudósai is megkaptak. Nem lett volna szabad elengedni a vívmányaikat, és legfőképpen nem lett volna szabad elengednünk a tiszta Igét.

A protestánsok még megtérhetnek ebből, és elhagyhatnák a katolikus Bibliát. Kevés protestáns érzi jól magát egy katolikus misén, és kevés protestáns jár katolikus misékre. A katolikus Bibliát viszont elfogadja, amely tele van katolikus változtatásokkal. Ezzel azonban a tanítások is összemosódnak, és  végül azokat a katolikus tanokat hirdetik a protestáns egyházakban is, amelyektől éppen el akartak szakadni.

A mai kor papjai igazán a tudósok, mert ha egy tudós azt mondja, hogy „ez tudományos alapon a legjobb”, akkor azt az emberek tömege vakon elhiszi. Hiába nincs mögötte semmilyen tudományos értékrend, a tömegek ellenőrizetlenül elfogadják az állításaikat. Westcott és Hort tudománytalan szempontok szerint emelte ki a Vatikáni kódexet a többi kézirat tanúságai közül. Sajnos voltak akik továbbvitték a nézeteiket, és ma ennek a következményeit látjuk. Ezért amíg a szövegkritika alapelvei nem változnak, addig a Vatikáni kódex marad az alapja a protestáns Újszövetségeknek!

Hitünk alapjáról van szó! Ne engedjük ki a kezünk közül mindazt, amit reformátor őseink egyszer már megszereztek!

 

„A trend nyilvánvaló: akárhogyan is bizonyítani, hogy az apostoli atyák nem a mi Új Szövetségünket használták.” (Hoskier: Codex B and its allies, 89.oldal)

 

 

- - - -

UI: Ha valaki szeretne megbizonyosodni a Bibliák hasonlóságáról, illetve különbözőségéről, de egy kis segítségre van szüksége a versek összehasonlításához, akkor ez a cikk segítheti az elindulásban.

Illetve ízelítőnek itt van néhány igehely:

Mt.6,1; Mt.6,13; Mk.2,17; Lk.2,33; Lk.11,2; Jn.7,8; Jn.12,47; 1Kor.12,3; 1Kor.15,47; Fil.4,13; Jel.2,15;