Róma 11,6
Ha pedig kegyelemből, már nem a cselekedetekből: mert
külömben a kegyelem nem lészen kegyelem (Káldi György Vulgata
fordítása 1626)
S ha kegyelem alapján, akkor nem tettek fejében,
különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Szent István Társulat - SZIT)
De ha kegyelemből, akkor már nem tettek fejében;
különben a kegyelem már nem volna kegyelem. (Káldi Neovulgata - KNB)
ha pedig kegyelemből van, akkor már nem
cselekedetekért, mivel a kegyelem akkor már nem volna kegyelem. (Revideált Új Fordítás
- RÚF)
Ha pedig kegyelemből tette, akkor nem az emberek
tettei alapján különben a kegyelem nem lenne kegyelem., (Egyszerű Fordítás -
EFO)
Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből,
különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. (Új Revideált Károli ,
Protestáns Média Alapítvány- ÚRK)
Ellenpélda:
Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből:
különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a
cselekedet nem volna többé cselekedet. (Károli Biblia 1908)
Egy igen megdöbbentő tényre szeretném felhívni a protestáns
olvasók figyelmét. Ha ma valaki egy mai protestáns Bibliát vesz a kezébe, akkor
igazán már egy katolikus Bibliát forgat. Emlékszünk, hogy amikor a reformáció
elindult, vagyis a protestálás, akkor nagy visszhangja volt annak, hogy az
akkori katolikus Biblia mennyire eltér az eredeti nyelveken készült
kéziratoktól, és emiatt kezdtek el új fordításokat készíteni. Mára ez a
különbség egyre inkább eltűnik, és egyre közelebb kerülünk ahhoz a Bibliához,
amelyet a katolikus egyház preferál, és mindig is preferált.
Nagy súlya van annak, amit mondtam. Nem is szeretném ezt
csak úgy a levegőben hagyni, mindenféle magyarázat nélkül. Nézzük meg a
bevezető igét, a Róma 11,6-ot. Első helyen van a Káldi György fordítása, aki az
1600-as évek elején, a latin nyelvű Vulgata-ból fordította magyar nyelvre a
Bibliát. Ezt követi két 20.századi katolikus fordítás, a Szent István Társulat
és a Szent Jeromos Társaság fordítása. Ezek megegyeznek Káldi György
fordításával. Majd ezt követi néhány protestáns fordítás, amelyek a kritikai,
vagyis a Nestle-Aland féle szöveg alapján készültek. Ezek is megegyeznek a
katolikus fordítással. Végül mint bizonyság, ott áll az 1908-as protestáns
fordítás, amelyben ez a vers sokkal hosszabb, és rávilágít arra, hogy a
cselekedetek nem érnek semmit sem a megigazulás szempontjából, ha egyszer
kegyelemből kapjuk a megigazulást. A tridenti zsinat 9. kánonja, amelyet sohasem vontak vissza, ezt mondja:
„Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnös egyedül a hit által igazul meg, s
ezt úgy érti, hogy semmi mással sem kell hozzájárulnia a megigazulás kegyelmének
az elnyeréséhez, és hogy az embernek egyáltalán nem kötelessége, hogy akarati
tevékenységgel előkészüljön és felkészüljön a megigazulásra: legyen kiközösítve”
Illetve a 14. kánon szerint:
„Ha valaki azt állítaná, az ember feloldozást nyer bűneitől és
megigazul pusztán azáltal, hogy biztosan hisz abban, hogy feloldozást nyer és
megigazul; vagy hogy senki sem igazult meg igazán, csak az, aki magát
megigazultnak is hiszi, és egyedül e hit által nyeri el a feloldozást és a
megigazulást: legyen kiközösítve.”
Látjuk, hogy a rövidebb változat mennyire
támogatja a katolikus tanokat, ahol kellenek a cselekedetek is ahhoz, hogy
valaki igaz legyen mikor a mennybe megy?
Hogyan lehetséges, hogy 500 év alatt a protestáns egyházak
sora jutott el oda, hogy a reformáció korának felismerését elhagyva, minden
gond nélkül a katolikus Bibliát forgatják? Ennek probálunk a végére járni.
(Szeretném mindezt közérthetően elmondani, de helyenként kénytelen
leszek neveket említeni, hogy bárki utánanézhessen a mondandómnak. Bár
zárójelben megjegyzem, hogy elég ha valaki előveszi a régi Káldi György féle
fordítást, mellétesz egy mai protestáns Bibliát, és elkezdi a verseket
összehasonlítani. Akkor rögtön látni fogja, hogy mekkora egyezésről is van szó.)
A reformáció korára annyira romlott volt már a Vulgata
szövege, hogy a katolikus egyházon belül is már egyre nagyobb volt a nyomás,
hogy készüljön egy javított változat. Ennek folyománya volt többek között az,
hogy a katolikus Erasmus 1516-ban a görög nyelvű kéziratok alapján elkészítette
saját latin fordítását. Ez akkor mindenki előtt leplezte a Vulgata állapotát,
és megmutatta, hogy mennyire eltér a szövege a görög kéziratoktól. Ezek után
már nem volt nehéz, hogy a reformáció hittudósai elforduljanak a hivatalos katolikus
egyházi Bibliától, és a görög és héber nyelvű kéziratok alapján készítsenek új
nemzeti nyelvű fordításokat.
De hogyan is jutott
ide a Vulgata?
A Vulgata története elég „viharos”. Gyökerei a régi latin
fordításokon alapulnak, amelyek még az apostolok korában keletkezhettek. Azt
katolikus körökben is elismerik, hogy ezek a korai latin fordítások inkább
szószerintiek voltak, mint a későbbi Vulgata (Vanyó László:
Az egyházatyák bibliája és az ökeresztény exegézis módszere, története, 2002).
A későbbi latin fordításokat folyamatosan befolyásolta a liturgiával való
megegyezés kényszere, ezért kezdett több változat is terjedni. A katolikus
egyházon belül is volt igény arra, hogy egy megbízható fordítás készüljön,
ezért is kapott pápai megbízást Jeromos, hogy készítsen egy új revíziót. Annyi
bizonyos, hogy az evangéliumokat revideálta, és a San Gallen-i töredékek alapján
772 helyen megváltoztatta, de a valós változtatás ettől jelentősebb lehetett.
Jeromos elvetette a nyugati megromlott szövegek olvasási módját, de nem minden
javítása tükrözi a Vatikáni Kódex szövegét. Vanyó László szerint is, a latin
fordítások mindig egy kettősséget hordoztak, mely szerint összevetették a görög
szövegekkel, de meg kellett felelniük a liturgiának is. Az újat igazították a
régiekhez. Jeromos is problémának említi, hogy a Biblián belüli idézetek
harmonizálása miatt sok helyen eltér a szöveg a görög nyelvű kéziratoktól, de
úgy kellett hagynia. Kr.u.801-re, megjelent az Amiatinus Kódex, amely már
mentes volt a régi latin olvasatoktól. A XII.századra pedig a Vulgata revízók
sora eljutott oda, hogy alig lehetett két egyforma kéziratot találni. A
szövegromlásnak három fő oka volt: betoldások, változtatások és elhagyások.
A Vulgata számos revízión ment keresztül, de a katolikus
egyház véleménye folyamatosan kitűnik ezekből a revíziókból. Ez a nézet pedig
az, hogy nem csak az ige hordozza az isteni kijelentést, hanem az egyház is.
Három alapja van a hitnek, és az ige csak az egyik, a hagyomány és az egyház
kijelentései mellett. Nincs olyan tekintélye az igének, mint a reformáció
korában is megfogalmazott „Sola Scriptura”, mely szerint egyedül az ige ad
eligazítást a hitünkre nézve. Ehhez még a katolikus egyházban jelen van a pápai
tévedhetetlenség tana is.
1546-ban a Tridenti zsinat megjelölte a Vulgata-t, mint az
egyház hiteles és hivatalos bibliafordítását. Nem igazán azért mondták ezt ki,
mert hűséges volt a görög és héber szövegekhez, hanem azért, mert több mint
ezer éve már az egyház használatában volt, és ez garantálja a hitelességét.
Emiatt fordulhatott elő, hogy V.Sixtusz pápa elrendelte a
Vulgata revízióját, melyet 1588-ban mutattak be neki. Mivel azonban nem volt
elégedett a revíziós bizottság munkájával, ő maga számos változtatást eszközölt
a Biblián. Halála után kevéssel jelent meg a Bibliája (1590-ben?), amely nagy
felháborodást keltett. Ezeket a változtatásokat az egyház is elutasította, majd
betiltotta ezt a változatot, és komoly erőfeszítések árán megpróbálta
visszavásárolni ezeket a példányokat és elégetni. VIII.Kelemen pápa ezek után
1592-ben, egy több mint 3000 helyen megváltoztatott Vulgata-t adott ki, amely
az egyház hivatalos Bibliája lett egészen a legújabb korig.
A Vatikáni kódex
És itt kerül a látókörünkbe a Vatikáni kódex, mert azt
tartják ma a tudományos körökben az egyik legrégebbi és legjobb minőségű bibliai
szövegtanúnak. Nehéz megmondani, hogy a Vulgata volt-e nagyobb hatással a
Vatikáni kódexre, vagy a Vatikáni kódex volt nagyobb hatással a Vulgata-ra. Az
azonban bizonyos, hogy a szövegük közel áll egymáshoz. Tarjányi Béla, katolikus
egyetemi professzor, a Vatikáni kódex című írásában megemlíti, hogy az Ószövetség
1586-1587-es római kiadásának előkészítésében döntő szerepet játszott a
Vatikáni kódex. Ugyanő megemlíti a Sixtina 1582-es előkészítésénél is a
Vatikáni kódex jelentős használatát. Így már érthető a Vulgata hasonlatossága a
Vatikáni kódexhez.
A Vatikáni kódex eredete a mai napig tisztázatlan. A kódex először 1475-ben van megemlítve a
Vatikáni könyvtár leltárában, de keletkezése körülményeiről nincs semmilyen
adat. Az látszik a kódexen, hogy az eredeti szöveget felülírták, és később
látták el iniciálékkal. A kódex keletkezését Alexandriára teszi a mai kutatók
többsége. A korai egyház, mivel szegény és üldözött volt, ezért nem használt bőrt
az írások másolásához, a Vatikáni kódex pedig bőrre van írva, ami azt jelenti,
hogy nem egyházi használatra készült, és nem is a korai egyház készítette. A
korai egyház szinte kizárólag papíruszra másolt, és nem csupa nagybetűkkel írt,
ahogyan az a kódexben szerepel, hanem csupa kisbetűvel.
A Vatikáni kódex szövegét, mióta az egyetemi körök
foglalkoznak vele, „semleges” szövegnek tartják. Ezt az a tény cáfolja, hogy szövege
az előkerülő egyiptomi papírusz leletekhez hasonlít leginkább, és nem egy
általános szöveget tartalmaz. Erre a tudós világ azt mondja, hogy ez azért van,
mert azok egy régebbi változatot őriznek. Az bizonyos, hogy régebbi változatot
őriz a kódex, egy olyan változatot, amelyet a kiterjedt egyház nem használt az
évszázadok alatt. A Vulgata közelítése a Vatikáni kódexhez azért
figyelemreméltó, mert a Vatikáni kódex is, és a Vulgata is Origenész
szövegeihez nyúlik vissza. Ő pedig sok helyen saját értelmezése szerint
módosította a szöveget. Origenész munkásságáról, és a mai napig tartó
befolyásáról itt most nem ejtünk több szót, mert igen terjedelmessé tenné a
cikket.
De hangsúlyozom, hogy mivel a Vatikáni kódex keletkezésének
helye és ideje a mai napig tisztázatlan, ezért igen nehéz megmondani, hogy a
Vulgata volt nagyobb hatással a kódexre, vagy a kódex volt nagyobb hatással a
Vulgata-ra, de a szövegük igen hasonló egymáshoz.
Ma mind a katolikus, mind a protestáns Bibliákban kiemelkedő
szerepe van a Vatikáni kódexnek, és mindjárt meg is látjuk, hogy miért.
Miután a katolikus egyház elfogadta hitelesnek a tudományosan
összeállított görög és héber nyelveken elkészült szövegeket, azóta mind a
katolikus, mind a protestáns bibliafordításoknak ugyanaz az alapszövege. 1943
Szeptember 30.-án kelt XII. Pius pápa pápai enciklikája, a „Divino afflante Spiritu”, vagyis a „Szent Szellem által inspirálva” címmel,
melyben olyan új fordítások készítésére hív fel, amelyek Jeromos latin Vulgatája
helyett az eredeti nyelvekről készültek. Ennek alapján készült el újonnan az Új
Szövetség, mely az 1969-es stuttgarti és oxfordi Vulgata-n alapul. De ezek a latin
szövegek már összhangba lettek hozva a modern kritikai görög, héber és arámi
szövegekkel – vagyis a protestáns tudósok által készített szövegváltozattal. 1979-ben
pedig II. János Pál Scripturarum
Thesaurus apostoli alkotmányában hivatasossá tette az egyházban az új
Nova-Vulgata-t.
Hogyan került a protestáns egyházakban ilyen előkelő helyre a Vatikáni
kódex?
A reformáció idején Erasmus is ismerte már a Vatikáni
kódexet, és a Vatikán könyvtárosával levelezve, megkapta azokat az
információkat, amelyekre a szövegek összehasonlításánál szüksége volt. Szövege
összeállításánál azonban egyszer sem alkalmazta a Vatikáni kódex szövegét. A
Vatikáni kódex egészen a 19.századig nem került a protestáns egyházak
látókörébe, csak amikor megjelent a Westcott-Hort féle Újszövetség. Ahhoz, hogy
megértsük milyen út vezetett ide, meg kell néznünk, hogy mi történt ebben az
időben Angliában, az Anglikán egyházban.
Az Oxford mozgalom
1833-ban elindult egy mozgalom, az Oxford mozgalom, amelyet
anglikán egyházi személyek indítottak azért, hogy megújítsák a katolikus
tanítást és gyakorlatot. Éllovasa John Henry Newman anglikán lelkész volt, akit
1847-ben katolikus pappá szenteltek, és később bíboros lett. Ez a mozgalom
akkoriban sokakat visszatérített a katolikus hitre, és elindult Anglia újra
katolicizálása. A szűkebb értelemben vett mozgalom maga 1845 környékén megmerevedett,
de hatása megmaradt.
Ebben a közegben élt Westcott és Hort, akik maguk is
vonzódtak a katolicizmus felé. Ők maguk protestáns professzorok voltak, és meg
is maradtak anglikánnak, de ránk maradt leveleikben több utalás is van a
katolikus tanokkal kapcsolatos gondolkodásukról.
Westcott és Hort
Ismét az ő személyük az, ahová a szálak vezetnek. Ők az
1840-es években ketten elkezdtek titokban az Újszövetségnek egy új görög
szövegén dolgozni. Már 20 éve ezen dolgoztak, amikor megkapták az egyház
felkérését, hogy a King James Bibliát nézzék át, keresve a szükséges fordítási
korrekciókat. Másszóval nem arra kaptak felhatalmazást, hogy egy új görög
Újszövetséget készítsenek, hanem a meglévő angol fordítás esetleges
korrekciójára. 1853-tól egy bizottság dolgozott a szövegen egészen 1881-ig,
amikor kiadták az új görög szöveget, és az új angol fordítást is.
A bizottság tagjainak titoktartási kötelezettség mellett
elküldték az ő szövegváltozatukat, és ezt tették a munka alapjául. A bizottság
tagjai ezt nem mutathatták meg senkinek. Westcott és Hort kikiáltotta, hogy a
két legmegbízhatóbb forrás az eredeti nyelvű szövegekhez, a Vatikáni és a Sínai
kódex.
A Vatikáni kódexről így nyilatkoznak Bibliájuk előszavában:
„Ez a legfőbb
hatalmasság a kéziratok között, a Westcott és Hort Görög Új Szövetséghez”
(Előszó - xxvi.oldal)
Munkásságukról bővebben már szóltunk a blogon a Mi a
probléma a modern Bibliákkal, és a Miért
kell egy új Biblia (2016) írásokban, ezért arra itt most nem térek
ki.
A revíziós bizottság ülései a leírások alapján úgy
festettek, hogy Hort előtárt egy változtatási javaslatot, amelyet vitára
bocsátottak, és aki ellene mondott, az elmondhatta a véleményét, majd meg
kellett küzdenie Hort-tal, aki vitában megerősítette az állítását. Minden ilyen
szóharcból ő került ki győztesen. Többen el is hagyták a bizottságot, és sokszor
nem teljes létszámmal folyt le a bizottság ülése, viszont a változtatásokat
átvezették.
Hort-ék kardoskodtak a Vatikáni kódex szövegének „semleges”
voltáért, amelyet más kutatók, akiket nem hívtak meg a bizottságba,
többszörösen megcáfoltak. A legismertebb közülük talán John William Burgon, aki
kutatásait a Revízió revíziójában írta meg (Burgon: The revision revised). Az ő
tanítványa volt H.C. Hoskier, aki folytatta a szövegkritikai munkákat, és
alaposan kielemezte a Vatikáni kódexet.
„A következő oldalakon óriási mennyiségben mutatok be helyeket, ahol
meghamisított szövege van [a vatikáni kódexnek], tisztán, kétségtelenül
meghamisított. Hortnak és nekem nem lehet egyaránt igaza abban, hogy mennyire
„semleges” ez a szöveg. Csupán azt állítom, hogy nem semleges, és nem szabad
követni, hacsak nem áll együtt egy erős független [kézirat] csoporttal,
elválasztva a többi szokásos „egyiptomi” [kézirat] bizonyságtól.” (Hoskier: Codex B and its allies, előszó VI.oldal)
„Úgy tűnik, hogy itt az ideje felhívni a figyelmet arra, hogy Hort
elméletének hiányzik az alapja, mert kutatók és szerzők még mindig beszélnek a
„semleges szövegről” (amely benne van a szövegükben, vagy amely az olvasatba
gyakorlatilag mindig beleértett), miközben jelen sorok írója nem ismer egyetlen
ilyet sem.
Bőséges területe van azonban ennek a nézetnek ellenkezőjére, hogy azt [a
szöveget]már befolyásolja a Szír és a Latin verzió, a szövegek látható
sajátosságai mellett, melyek közül sok a nyelvtani, és néhány az egyiptomi
környezet miatti.
Mindeddig nem ismerjük a görög egyiptomiak szövegkritikájának a
történelmét, de minden fontos dokumentum, ideértve az új W [kódexet], amely
összecseng ezzel a csoporttal, jobban és jobban odakötözi ezt a tényt az
egyiptomi földhöz, és leegyszerüsíti a problémát.
Félretéve Westcott-Hort kijelentéseit az előszavukban, az elvek amelyre
a szöveget alapozzák, Hort kezében maradnak örökre, és számunkra el lettek
temetve egy sztereotípiában; és ezek az elvek egy szabályra lettek leszűkítve:
azt a kéziratot [Vatikáni kódexet]kell követni, amelynek bármilyen
támogatottsága van, még ha csak egyetlen egy kézirat is.” (Hoskier: Codex B and its allies, 1.oldal)
Hogy hogyan és mint jutott ilyen erős meggyőződésre Westcott
és Hort, hogy a Vatikáni kódexet ilyen erősen képviselje más bizonyítékokkal
szemben, az a cikk írójának (egyenlőre) ismeretlen. A munkájuk végeredménye
azonban jól látható. Olyan Újszövetséget tártak a protestáns egyházak elé,
amely már a katolikus Vatikáni kódex szövegéhez áll a legközelebb.
Tarjányi Béla Vatikáni
kódexről szóló írása bepillantást enged a katolikus célok megismerésébe:
„A szent könyvek
kánonjáról és a Vulgatáról, mint legfőbb
tekintélyről folytatott viták
közepette a tridenti atyák 1546 március 17-én kifejezték azon óhajukat, hogy a
pápa járuljon hozzá ahhoz, hogy a lehető legpontosabb
kiadásban tegyék közzé a Vulgátát, valamint a görög és a héber Szentírást. A kihirdetett
szövegek nem tesznek említést erről, de az atyák kívánsága
nem merült feledésbe. Amint az a legátus-bíborosoknak Farnese bíboroshoz
intézett április 26-i leveléből kiderül, a levél írói
azt az óhajukat fejezték ki a pápának, hogy vállalkozzon a következőre:
„Először javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is”. (Tarjányi Béla: Vatikáni kódex
- fordítás a saját közlésében: „di far corregger prima la nostra editione
latina e poi anco la greca et la hebrea", CT X, 471.o. 13-14. sor.)
Hadd álljon
itt egy fontos mondat újra:
"Először
javíttassa ki a mi latin kiadásunkat, azután a görögöt és hébert is"
Először a Vulgata-t hozták összhangba a Vatikáni kódex-szel,
majd céljuk a görög és héber szövegek összhangba hozása volt. Westcott-nak és
Hort-nak a vatikáni kódexre építő munkája korántsem merült feledésbe. A
Nestle-Aland szövegkritikai bizottság, amely átvette a szerepüket, már az
ökumenizmus jegyében tagjai között tudta Carlo Maria Martini jezsuita
szerzetest is.
Nestle-Aland és a United Bible Society
1981-ben, Bruce Metzger azt írta egyik könyvében, hogy
„A nemzetközi bizottság, amely a United Bible Society [Nemzetközi Bibla
Társaság] görög Új Szövetségét megalkotta, nem
csak magáévá tette a Westcott és Hort kiadást mint alapszövegét, hanem az ő
módszereiket is követték, a belső és külső körülmények figyelembe vételénél.”
Kurt Aland így fogalmaz a Novum Testamentum Greace 24.
kiadásának 62.oldalán:
„Ezért a szöveg, amely a
19.század munkáján alapul, egészében változatlan maradt, különösen azért,
mert a legutóbbi évek kutatása nem vezetett az Új Szövetségnek egy általánosan
elfogadott szövegéhez.”
(Erwin Nestle and Kurt Aland, Novum Testamentum
Graece, 24th edition, 1960, p. 62)
Az összes mai új fordítás a Nestle-Aland féle kritikai görög
szövegeken alapul, amelynek ahogyan látjuk, a Vatikáni kódex az alapja.
A protestáns Bibliák
katolikussá válása
Idézet Tarjányi Béla: Vatikáni kódex című írásából:
„A legújabb bibliafordításokban – az Újszövetség görög szövegének kritikai kiadását
(Nestle-Aland) követve – több helyen is azt látjuk, hogy a szövegben csak a
versszám szerepel, a hozzá tartozó szöveg hiányzik. Az alábbiakban felsoroljuk ezeket
a helyeket, és jelezzük, hogy a kihagyott szövegek megtalálhatók-e a Vatikáni
ill. a Sínai kódexben:
Szöveg Vatikáni Sínai
Mt 17,21 Ez a fajta pedig nem megy ki
másképp, mint imádság és böjtölés által. nem
igen (2. kéz)
18,11 Mert az Emberfia üdvözíteni jött
azt, ami elveszett. nem nem
23,14 Jaj nektek, képmutató írástudók és
farizeusok! Mert megeszitek az
özvegyek házait, hosszú imádságokat
mondván, ezért súlyosabb ítélet
alá estek. nem
nem
Mk 9,44 Ahol a férgük ki nem hal, és a
tüzük el nem alszik. nem nem
9,46 Ahol a férgük ki nem hal, és a tüzük
el nem alszik. nem nem
11,26 Hogyha ti meg nem bocsátotok, a ti
Atyátok, aki a mennyekben van, ő
sem bocsájtja meg nektek vétkeiteket. nem
nem
15,28 És beteljesedett az Írás, amely azt
mondja: És a gonoszok közé számíttatott. nem
nem
Lk 23,17 Az ünnepnapon ugyanis szabadon
kellett nekik bocsájtani egyet nem
igen
Jn 5,4 Mert az Úr angyala időnként
leszállt a tóba és felkavarta a vizet. Aki a
viz felzavarása után először
ment a tóba, meggyógyult, akármilyen
betegségben sínylődött
is. nem
nem
Csel 8,37 Fülöp erre azt mondta: Ha
hiszel teljes szivedből, akkor szabad. Az
így felelt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus
az Isten Fia. nem
nem
Csel 15,34 Szilás azonban jónak látta,
hogy ott maradjon, ezért Júdás egyedül
meng el Jeruzsálembe. nem
nem
24,7 Ítélkezni akartunk felette a magunk
törvénye szerint. 7.v. Liziás ezredes
azonban közbelépett, s nagy karhatalommal
kiragadta őt a kezünkből.
Egyben megparancsolta, hogy hozzád
jöjjenek, akik vádat
emelnek ellene. nem
nem
28,29 Ezeket mondta, mire a zsidók
imentek tőle, s közben sokat vitatkoztak
egymás között. nem
nem
A fenti példákból
látható, hogy milyen messzemenően támaszkodik a mai bibliai szövegkritika a
Vatikáni kódexre, és hogy a legtöbb esetben ennek a szövegét tekinti a Biblia
eredeti szövegének. Ez is világosan mutatja a kódex egyedülálló értékét.”
Összegzésül
Az ökumené mozgalma a tudomány segítségével eljuttatta oda a
protestáns egyházakat, és velük együtt a protestáns hívőket is, hogy azt a régi
katolikus Bibliát olvassák, amelyet a reformáció kora megvetett és elhagyott.
Azok a katolikus változtatások a Bibliában, amelyek ellen felszólaltak a
reformátorok, a 19.században a tudomány álcáját felhasználva ismét belekerültek
a protestáns Bibliákba. Minél frisebb protestáns fordítást olvasunk, annál
inkább a régi, megváltoztatott katolikus Bibliát olvassuk, amely a katolikus
tanokhoz lett igazítva.
Fel kellene tűnnie a protestáns tudósoknak, hogy az a
katolikus egyház, amely nem változtatott a tanain, és kezdetben égette és
üldözte a protestáns fordításokat, egyszerre ilyen elfogadó lett a Bibliával
kapcsolatban. Egyre több országban jelennek meg az ökumenikus fordítások,
amelyek már megfelelnek a katolikus elvárásoknak. De még ezekben az esetekben
is a katolikus egyház diktálja a feltételeket! Akkor ne legyünk olyan naívak,
hogy elfogadnának bármit, ha az nem pontosan olyan lenne, amilyennek ők akarják!
Ahogyan láttuk, először a latin Biblia szövegét akarták „rendbe
tenni”, majd annak kapcsán a görög és héber szövegeket. Ezt meg is tették, mert
találtak olyan „protestáns” professzorokat, mint Westcott és Hort, akik
felvállalták a harcot azért, hogy a Vatikáni kódexet tegyék az új görög
szövegek alapjává. Az ő munkájukat folyatta a Nestle-Aland bizottság, de már
kiegészülve a katolikus, még pontosabban a jezsuita jelenléttel.
Nem lehet elégszer ismételni, hogy olyan szövegkritikai
alapokat használnak a szövegek kialakításánál, amelyek nem tükrözik a rendelkezésre
álló bizonyítékokat. A kéziratok önkényes szelektálásával egy olyan szöveget
kapunk, amelyből már hiányzik minden olyan szakasz, amely zavarhatná egyrészről
a katolikus egyházat, másrészről az ökumenizmust.
Nem állítom, hogy ezt a protestáns professzorok szándékosan
csinálják, de akkor eddig az orrunknál fogva vezettek minket protestánsokat,
hogy visszatérjünk oda, ahonnan elindultunk. Ebben mindenképpen látni kell a
szellemi erők vezetését! Nyilvánvalóan tudománytalan elveket tudományosnak
kijelentve mennek a professzorok ezen az úton. Arról nem is beszélve, hogy
ezeknek a szövegeknek milyen az eredete, és kik állították először össze ezeket
az alexandriainak nevezett kéziratokat, amelyeket a világegyház egyáltalán nem
használt, csak most adják oda a kezünkbe, mint a „legjobb” szövegeket.
Át kellene tudni látni a szemfényvesztéseken, és afelé a
világosság felé fordulni, amit a reformáció korának hittudósai is megkaptak.
Nem lett volna szabad elengedni a vívmányaikat, és legfőképpen nem lett volna
szabad elengednünk a tiszta Igét.
A protestánsok még megtérhetnek ebből, és elhagyhatnák a
katolikus Bibliát. Kevés protestáns érzi jól magát egy katolikus misén, és
kevés protestáns jár katolikus misékre. A katolikus Bibliát viszont elfogadja,
amely tele van katolikus változtatásokkal. Ezzel azonban a tanítások is
összemosódnak, és végül azokat a katolikus tanokat hirdetik a protestáns
egyházakban is, amelyektől éppen el akartak szakadni.
A mai kor papjai igazán a tudósok, mert ha egy tudós azt
mondja, hogy „ez tudományos alapon a legjobb”, akkor azt az emberek tömege
vakon elhiszi. Hiába nincs mögötte semmilyen tudományos értékrend, a tömegek ellenőrizetlenül
elfogadják az állításaikat. Westcott és Hort tudománytalan szempontok szerint
emelte ki a Vatikáni kódexet a többi kézirat tanúságai közül. Sajnos voltak akik
továbbvitték a nézeteiket, és ma ennek a következményeit látjuk. Ezért amíg a
szövegkritika alapelvei nem változnak, addig a Vatikáni kódex marad az alapja a
protestáns Újszövetségeknek!
Hitünk alapjáról van szó! Ne engedjük ki a kezünk közül
mindazt, amit reformátor őseink egyszer már megszereztek!
„A trend nyilvánvaló: akárhogyan is bizonyítani, hogy az apostoli atyák
nem a mi Új Szövetségünket használták.” (Hoskier: Codex B and its allies, 89.oldal)
- - - -
UI: Ha valaki szeretne megbizonyosodni a Bibliák
hasonlóságáról, illetve különbözőségéről, de egy kis segítségre van szüksége a
versek összehasonlításához, akkor ez a cikk
segítheti az elindulásban.
Illetve ízelítőnek itt van néhány igehely:
Mt.6,1; Mt.6,13; Mk.2,17; Lk.2,33; Lk.11,2; Jn.7,8; Jn.12,47;
1Kor.12,3; 1Kor.15,47; Fil.4,13; Jel.2,15;