A menyasszony és a vőlegény

(A mostani íráshoz minden szó suta. Olyan mély érzelmi és gondolkodásbeli dolgokat kellene kívülről leírni, amihez a szavak kevesek. A szív legmélyebb dolgait kellene külső megfigyelésből és az írásokból leírni, ami lehetetlen. Maga az ember is olyan sokféle érzelmi hangulatra képes, és olyan árnyaltan, amit nagyon nehéz szavakba önteni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Isten mennyivel gazdagabb, akkor ez a feladat lehetetlenné válik. Ennek a kapcsolatnak a mélységeit csak az Úr tudja megmutatni mindenkinek. Úgyhogy itt most csak igazán útmutatásra lehet vállalkozni, de többre nem.)

Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek, mondva: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat; (Ézs 46,10)

És mondta Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlóságunkra; és uralkodjon a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. (1Móz 1,26)

Egyedül Isten az, aki mindent tud, és egyedül Ő képes a kezdeteknél megjelenteni a véget. Senki más. Amikor a Teremtés könyvéhez (1Mózes) fordulunk, akkor sok esetben azt kell látnunk, hogy ami ott le van írva, az újra megjelenik a Jelenések könyvében. Sok dolognak a „magja” ott van Mózes első könyvében, amelyekről a Jelenések könyvében kapunk újra leírást, de immár végleges és beteljesedett állapotában.

Isten az embert a maga képére és hasonlatosságára formálta. A kép a külsőt jelenti, a hasonlatosság a belsőre utal. Ez azt jelenti, hogy az Úr Jézus már akkor létezett, és olyan formában, mint az ember! Hiszen Ő a képe a láthatatlan Istennek, és minden teremtmény előtt született (Kol.1,15). Erre még egy bizonyságot látunk azelőtt, mielőtt megjelent volna húsban, vagyis emberi testben. Dániel látásban látja a mennyei trónt, és az ember Fiát (Dán.7,13-14). De hogy egészen bizonyosak legyünk felőle, álljon itt még egy vers:

Mondta nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. (Jn 8,58)

Jézus maga mondja, hogy mielőtt Ábrahám lett, Ő már „van”. Az írásokból viszont az derül ki, hogy az angyalok kinézetre is mások, mint az emberek. Ember „formában” Ádám, vagyis az ember megteremtése előtt Jézus egyedül volt. És ahogyan látta az egész teremtést, Ő ugyanúgy elmondhatta, mint Ádám, hogy egyedül van, mert hozzá hasonló senki sem volt. Ezért ez a mondat nem csak Ádámra illik, hanem Jézusra is:

És mondta az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt. (1Móz 2,18)

Így lett az ember, Ádám, Isten képére és hasonlatosságára megalkotva. Arra most itt nem térek ki, hogy milyen mélységig hasonló az ember az Úrhoz, hanem menjünk az emberi vontakozáson tovább.

21 Bocsátott tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaludt. Akkor kivett egyet annak oldalbordái közül, és hússal töltötte be annak helyét. 22 És alkotta az Úr Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá, és vitte az emberhez. 23 És mondta az ember: Ez már csontomból való csont, és hústestemből való hústest: ez asszonyembernek neveztessen, mert emberből vétetett. 24 Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy hústestté. (1Móz 2,21-24)

Fontos eleme ennek a résznek, hogy az ember testéből vett ki az Úr, hogy egy másik embert megalkosson. Nagyon fontos mondata Ádámnak, hogy ez már csontomból való csont, és húsomból való hús. Más nem illett az emberhez, csak az, ami „belőle” származott. A férj és a feleség pedig lesznek egy hússá (hústestté). Két ember a házasságban eggyé lesz. A szövetség köti össze őket, és ezért nem esnek a paráznaság bűnébe, mert egynek számítanak az Úr előtt.

Mindjárt meglátjuk, hogy ennek miért van jelentősége. Tehát a férfi és a nő válnak ketten egy hússá, és úgy kell tekinteniük a másikban egymásra mint a saját testükre.

29 Mert soha senki az ő tulajdon hústestét nem gyűlölte; hanem táplálgatja és ápolgatja azt, miképpen az Úr is az egyházat; 30 Mert az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő hústestéből és az Ő csontjaiból valók. 31 Annak okáért elhagyja az ember atyját és anyját, és ragaszkodik az ő feleségéhez; és lesznek ketten egy hústestté. 32 Felette nagy titok ez: de én a Krisztusról és az egyházról szólok. (Ef 5,29-32)

Egy hatalmas kijelentést kapunk Istentől, hogy Ő hogyan látja Krisztus testét. Egyébként sem véletlen a megfogalmazás, hogy Krisztus teste, hiszen ahogyan ez az igevers mondja, „az Ő testének tagjai vagyunk, az Ő húsából és csontjaiból valók”. Teljesen egybecseng ez a mondat Ádám szavával, aki majdnem ugyanezt mondta ki Éváról. Ugyanakkor le is szűkíti azt a kört, hogy ki lehet Krisztus testének a tagja. Az, aki az Ő húsából és csontjából való. A Zsidókhoz írt levélben ugyanez szebben van megfolgamazva:

És ismét: Én ő benne bízom; és ismét: Itt vagyok én és a gyermekek, akiket az Isten nekem adott. Mivel tehát a gyermekek hústestből és vérből valók, ő is hasonlóképpen részese lett azoknak, [...] (Zsid 2,13-14)

Azok az övéi, akik az Ő húsából és véréből valók. Ez rögtön rámutat az Úrvacsorára. Akik eszik az Úr testét és isszák az ő vérét, azok vannak belőle.

53 Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának hústestét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. 54 Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. 55 Mert az én hústestem valódi étel és az én vérem valódi ital. 56 Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. 57 Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. 58 Ez az a kenyér, aki a mennyből szállt alá; nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát és meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. (Jn 6,53-58)

Ez két dolgot árul el. Egyrészről csak abban van élet, aki eszi az Úr „húsát” és issza az ő vérét. Ez túlmutat az víztől és Szellemtől való újjászületésen. Az újjászületés elengedhetetlen az üdvösséghez, de a Krisztussal való eggyé váláshoz azonban – többek között – az úrvacsorára is szükség van. Ez a következő lépés ahhoz, hogy valaki az Úrral tudjon egyesülni. Ő a mindennapi kenyér azok számára, akik vele akarnak élni. Ahogyan naponta vesszük az Ő testét és vérét, úgy növekedhet bennünk az Ő élete. Ahogyan a testünknek is szüksége van naponta táplálékra, úgy a szellemünknek is szüksége van táplálékra. Újra és újra fel kell keresnünk az élet forrását, hogy ne szomjazzunk meg, és élő víznek folyamai ömölhessenek belőlünk (Jn.7,38).

Másrészről az úrvacsora által válhatunk egyre inkább Krisztus „húsából” való hússá és véréből való vérré, vagyis lehetünk a testvérei. Csak azok lesznek a Krisztus menyasszonya, akik Belőle vannak! Csak a menyasszony tudja elmondani majd, hogy vele eggyé vált a vőlegény. Ezt a mély közösséget csak házastársak között ismeri el a Biblia. Senki másnak nincs ilyen mély közössége, mint a férjnek és a feleségnek, hogy ketten lesznek egy hústestté. Ezt a hatalmas titkot mondja el az Efézusbeliekhez írt levél! Sokan fognak üdvözülni, de Krisztus menyasszonyának kiváltságos helye van. Nem mindenki fog eggyé válni az Úrral, aki üdvözül, csak a menyasszony.

15 És mondta nekik Jézus: Vajon szomorkodhat-e a násznép amíg velük van a vőlegény? de eljönnek a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak. (Mt 9,15)

Jézus itt több dolgot is megerősít. Ő az ember Fia, és Ő a vőlegény is, és a tanítványai a násznép. Ez mennyire összecseng most már Ádám szavaival? Valóban Krisztusnak lettünk teremtetve! Ezen felül a tanítványainak egy igen erős igéretet is tett. Mégpedig azt, hogy amikor Ő beül a dicsőségének királyi székébe itt a földön, akkor ők is itélni fogják Izrael tizenkét törzsét (Mt.19,28). Keresztelő János is bizonyságot tesz arról, hogy Jézus a vőlegény:

29 Akinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. (Jn 3,29)

Magát a vőlegény barátjának mondja, aki örvendezik a vőlegény szavának. Milyen sok oldalról megerősíti az Úr, hogy az övéi közül kerül ki a menyasszony.

2 Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szüzet állítsalak a Krisztus elé. (2Kor 11,2)

Az egész gyülekezetnek áll a meghívás a menyasszonyságra, de sajnos nem mindenki készül el (Mt.25,1-12). Ahogyan fentebb írtam, az úrvacsora is egy lépcső ezen az úton. Ahogyan a férjnek kötelessége életét adnia a feleségéért (Ef.5,25), úgy adta oda Krisztus is a maga életét a menyasszonyáért, vagyis a feleségéért. Elhagyta mindazt, aki a mennyben volt, és még emberként is letett mindent és szolga lett, a legvégén pedig még a maga lelkét is letette miértünk (Fil.2,6-8). Semmi olyat nem kíván az Úr az embertől, amit Ő maga meg ne tett volna, és példát ne hagyott volna nekünk. Mivel Krisztus letette már az ő életét a feleségéért, ezért a feleségnek engedelmeskednie kell, és hűségesnek kell maradnia Hozzá. A szeretetből való teljes engedelmesség pedig csak úgy lehetséges, ha az ember leteszi a saját életét.

A tízparancsolatot sokan negatívan értelmezik, mert sok benne a tiltás. Volt azonban olyan, aki azt mondta, hogy ezt meg lehet látni igen pozitívan is. Ha abból a szempontból nézzük, hogy mit várna el egy vőlegény, vagy férj, a menyasszonytól, vagy a feleségétől. Ne legyen más Isten előttem – ne szeress mást jobban, mint engem. Ne csinálj képet rólam, és ne imádd azokat – ne nézegesd másnak a képét, és mást ne szeress úgy, mint engem. Ne vedd a nevem hiába a szádra – ne emlegess engem mással együtt, hanem legyen az én nevem különleges számodra. Emlékezz a szombatról – légy velem. Ugye mi is ezt várnánk attól, akivel össze akarjuk kötni az életünket. A mi Urunk egy féltőn szerető Isten (2Móz.34,14), de ez így is van rendjén, hiszen olyan dicsőséget tartogat a menyasszonya számára, ami földi mértékkel felfoghatatlan. Isten eggyé akar válni az emberrel, ahogyan a férj és a feleség is eggyé válik.

A menyasszonyság felé vezető úton azonban még mindig van mit tenni.

26 Ha valaki én hozzám jön, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. (Lk 14,26)

Aki menyasszony szeretne lenni, annak nem szabad, hogy az Úron kívül bármi és bárki más legyen a szívében. El kell minden földi dologtól és személytől szakadnia, még a maga lelkét is meg kell gyűlölnie. Az üdvösséghez ezt nem kell megtenni. Ahhoz elég, ha hisz valaki, és engedelmeskedik az Úrnak. A menyasszony karakteréhez segítséget nyújt, ha összeállítjuk a győztesek karakterét a Jelenések könyvében a gyülekezeteknek írt levelekből. Csak egy példát említve, az Efézusban lévő gyülekezetben azok, akik megtartják az első szeretetet és cselekszik azokat, amelyeket az Úr helyesnek mond, azok győztesek lesznek.

7 Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget neki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát, 8 És adatott annak, hogy felöltözzön tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek megigazulása. 9 És mondta nekem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És mondta nekem: Az Istennek ezek a beszédei igazak. (Jel 19,7-9)

Boldogok azok, akik ma hallják az Úr hívó szavát, hogy legyenek menyasszonyok! Az emberi történelem során mindig voltak olyanok, akiknek Isten többet jelentett minden más földi dolognál. Az Ige szerint ők a legboldogabbak, mert olyan örökségük van, amely a teremtésben senki másnak nincs, s nem is lehet, hiszen csak az ember teremtetett Isten képére és hasonlatosságára. A menyasszonyságban minden másnál több van. Ember nagyobb tisztességet nem kaphat. Gondoljunk bele, hogy a Szellem ajándékai, azok mind Istentől, az Atyától és a Fiútól vannak, de nem Benne.

Azokat mind úgy kapjuk, ahogyan mi is tudunk ajándékokat adni másoknak. Ezek mind rajtunk kívül álló dolgok. A menyasszonynak azonban azt mondja, hogy többet nem tudok adni, mint hogy magamba zárlak, eggyé válsz velem! Ezt jelenti az élet az Új Jeruzsálemben is, egy állandó közösséget Istennel. Önmagánál többet nem adhat nekünk! Valósággal olyan dicsőséget készített el az Úr a menyasszonynak, amilyet el sem tudunk képzelni! Emellett minden eltörpül!

10 Királyok lányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban. 11 Halld csak lány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el néped és az atyád házát. 12 Szépséged a király kívánja; hiszen urad ő, hódolj hát neki! 13 Tyrus lánya is és a nép gazdagjai, ajándékkal hízelegnek neked. 14 Csupa ékesség a király lánya belül, vont aranyból van a ruhája. 15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szüzek vonulnak utána, az ő társnői; neked hozzák őket. 16 Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába. 17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. (Zsolt 45,10-17)