24 És
mivel Énókh Istennel járt; eltűnt, mert Isten magához vette. (1Móz 5,24)
14 Ezekről is prófétált pedig Énokh, aki Ádámtól
fogva a hetedik volt, mondva: íme eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, (Júd 1,14)
8 És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik
sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért. 9 És áldozza meg Áron azt a bakot, amelyre
az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. 10
Azt a bakot pedig, amelyre az Azázelért való sors
esett, állítsa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába. (3Móz 16,8-10)
A Noé napjairól szóló írásom kapcsán egyre többen róják fel nekem, hogy miért használtam Énok
könyvét referenciaként, amikor az nem része a Bibliának, sőt mi több, állításuk szerint nem is
hiteles. Ahogyan a Váradi-Károli Biblia előszavában is írom:
„Egy olyan írást azonban kiemelnék, amelyet nem tartalmaz egyik kánon
sem. Énok első könyve nem szerepel sem a protestáns, sem a katolikus kánonban.
De sok olyan dolgot elmagyaráz, amellyel ma tisztában kellene lennünk. (Még a
3Móz.16,8 és 10. is feltételez olyan ismeretet, amely csak Énok könyvében
található meg.) Hiszen ha nem tudjuk, hogy hol, milyen világban, milyen
világegyetemben élünk, akkor csak rossz következtetéseket vonhatunk le. Erre a
könyvre hivatkozik sok Újszövetségi igehely is. De ahogyan a Szent Szellem
általi ószövetségi idézetekből tudjuk, hogy mely könyvek mellett tett
bizonyságot, - ahogyan az 1660-as Váradi Biblia Jób könyvének 1. fejezetéhez
írt bevezetőjében mondja: „Ez
a történet igaz, bizonyítja az Isten Szelleme. Ezék.14., Jak. 5.” – így tesz bizonyságot Énok első könyvéről
is (Júd.14.). Ezzel nem azt mondom, hogy a kánon részének kellene lennie, csak
annyit, hogy az ismerete sok, a keresztények számára ma megválaszolatlan
kérdést megválaszolna.”
Tehát nem állítom, hogy egyenértékű a kanonizált könyvekkel,
hanem azt állítom, hogy tartalmának ismerete hasznos a mai keresztény hívők
számára. Nincs erősebb bizonyíték az ihletettségére, mint Jób könyvének, vagyis
idézi a Szent Szellem.
Szeretném kifejteni, hogy ezt a témát én hogyan látom. Itt a
blogon már több írás foglalkozott azzal, hogy milyen földet ír le a Biblia. (A
föld ahol élünk; Kiterjesztett erősség; Mikor megnyílik az ég) Ezeknek
megfelelően, a Biblia elejétől fogva más világképet tár elénk az „univerzumról”,
mint amit ma az iskolában tanítanak. De akkor miért is hiszi el a keresztények
túlnyomó többsége az iskolai, és az ún. tudományos világképet, ha az nem
egyezik meg a bibliai világképpel? Vagy Biblián kívüli forrásokat használnak
erre? A világ leírására elfogadható Biblián kívüli könyveket használni, a
történetekre nem?
De itt van Dániel könyvében a következő prófécia:
1 Én is a méd Dárius első esztendejében
mellette álltam, hogy őt támogassam és segítségére legyek. 2 És
most igazságot jelentek neked: Íme, még három király támad Perzsiában, és a
negyedik meggazdagszik nagy gazdagsággal mindenki felett, és mikor hatalomhoz
jut az ő gazdagsága által, mindent megmozdít Görögország ellen. 3 És támad
egy erős király és uralkodik nagy hatalommal és tetszése szerint cselekszik. 4 De
alighogy támadt, megrontatik az ő országa és elosztatik az égnek négy tája
szerint, de nem száll az ő
maradékaira, és nem az ő hatalma szerint, amellyel ő uralkodott, mert szétszaggattatik
az ő birodalma, és másoknak adatik
ezeken kívül. (Dán 11,1-4)
Honnan tudjuk, hogy ez igaz vagy sem, amikor Dániel idejében
ennek még semmi nyoma nem volt, és a Biblia sem ír többet erről a próféciáról? Onnan,
hogy a történelemkönyvek elmondják, hogy ez a Görög uralkodó Nagy Sándor volt,
és amilyen fiatalon és gyorsan nagy hatalomra tett szert, olyan gyorsan bukott
el, és a birodalma négy vezére között lett szétosztva. Ismét egy Biblián kívüli
forrásból tudunk meg egy bibliai eseményről többet. Vagy inkább állnunk kellene
bután, és azt mondani, hogy nem tudjuk, mert nincs benne a Bibliában?
Ezért most visszakérdezek mindazoktól, akik nem értenek
egyet Énok könyvének a használatával. Ők is elutasítják a világi csillagászati
könyveket és iskolai tananyagot a világképükkel kapcsolatban? Ők is elvetik a
történelemkönyveket, amelyek leírják Nagy Sándor történetét, amely igazolja a
Bibliát? Vagy nem vetik el?
Énok könyve pedig ha valaki szemében nem több ennél, akkor
tekintheti úgy, mint egy történelmi leírást azokból az időkből. Se többnek, se
kevesebbnek nem kell tartani. Egyébként pedig azt lehet vele tenni, amit minden
Biblián kívüli könyvvel. Vagy elfogadom, vagy nem. Vagy olvasok egy könyvet,
vagy nem. Így lehet kezelni a Biblián kívüli próféciákat is – vagy elfogadom,
vagy nem. Azok nem szentírás. Bár lehet, hogy Istentől vannak, ahogyan lehet,
hogy az Énok könyve is az, aminek mondja magát. Erről mindenkinek magának kell
meggyőződnie, mint a próféciákról.
21 Mindent
megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok! (1Th 5,21)
Hiszem, hogy jobb, ha az Úrnak többször kell szólnia, hogy
valami Tőle van, mintha mindenre ráugrunk, és azonnal elfogadjuk. Különösen a
mai időben, még a legtisztább tanítók tanításaiban is lehetnek tévedések, ezért
különösen fontos, hogy mindent megpróbáljunk.
Visszatérve Énok könyvére. Sok látomást ír le, amiknek az
elképzelésével mindenki megküzd, aki nem élte át azokat a látomásokat, vagy
legalább hasonló kijelentést nem kapott. Ezek a szellemi leírások mindig is sok
kételyt támasztottak a többségben. A Jelenések könyve is sok vihart kavart a
korai egyházban, mivel sok szellemi kijelentést tár elénk, melyeket csak
szellemben lehet megérteni. Ezért elég későn került bele a kánonba, csak Kr.u. 419-ben.
Még maga Luther is kétségbe vonta a Zsidókhoz írt levél, a Jakab levél, Júdás
könyve és a Jelenések könyvének isteni eredetét és taglalta, hogy nem kellene
benne lennie a Bibliában. A Biblia végig hivatkozik olyan könyvekre, amelyek ma
nem részei a kánonnak, de úgy tűnik, hogy a kortárs szerzők utaltak rájuk.
Jézus idejében, illetve az apostolok szolgálatának idejében nem volt meg a mai
értelemben vett kánon, és sokkal szélesebb körben ismerték és olvasták ezeket az
írásokat, amikből idéztek vagy hivatkoztak rájuk, például: 4Móz.21,14 – Úr
hadainak könyve; Józs.10,13, 2Sám.1,18 – Jásár könyve; 1Kr.29,29 – Gád próféta
könyve; 2Kr.9,29 – Nátán próféta könyve; 2Kr.12,15 – Semája próféta könyve; 2Kr.20,34
– Jéhu könyve; Mt.27,9 – Jeremiás apokrif; ApCsel.7,38 – Jubileumok könyve;
1Kor.2,9 – Origen szerint Illés apokalipszise; Ef.5,14-Illés apokalipszise;
2Tim.3,8 – Jásár könyve; Jn.7,38-; Lk.11,49 – Jásár, Sirák könyve; Júd.1,14-16,
Jel.9,14 – Énok könyve (a
felsorolt igehelyek hivatkozásai – amelyek nem találhatóak meg közvetlenül a Bibliában –
Albert C.
Sundberg – „The old Testament and the early church” revisited című írásából
valók)
A jamninai zsinatig (Kr.u. 90-100) a mai Ószövetség írásai
közül a Prédikátor, Énekek éneke, Eszter könyve nem számított egyértelműen
isteni eredetűnek (megj.:
ezt sokan még mindig vitatják, hogy egyáltalán zsinatnak lehet-e nevezni, vagy
sem. Az általam megtalált források egy része szerint ennek a „zsinatnak” a
végén nem adtak ki formális listát a kanonizált kőnyvekről. Más források pedig
erre a zsinatra hivatkoznak, hogy innentől „végleges” a zsidó kánon.)
Már Jézus idejében is volt olyan zsidó közösség, a
szadduceusok, akik tagadták az angyalokat és a szellemet is (Ap.Csel.23,8).
Tehát ha csak a hivatalos körökre hagyatkozunk (1Tessz.5,21), akkor itt
maradhatunk minden olyan kijelentés nélkül, amely a szellemvilágra vonatkozik.
De az Úr nem akarta, hogy ezekről ne legyen tudomásunk. Két egyház például ma is
a kánonja részének tekinti Énok első könyvét, és mindig is annak tekintette. Az
Újszövetség írásának idején pedig nem volt olyan szigorúan összeállított
ószövetségi kánon, mint ma. Szabadabban olvasták ezeket az írásokat, hiszen még
sokszor az írányzatokon belül sem volt egység. (forrás: Michael Barber, Loose Canons: The development
of the old testament -2006; Frölich Ida, Dobos Károly Dániel: Henok könyvei
-15.old.)
Az Újszövetség is tartalmaz több olyan hivatkozást, amelyek
ma apokrifnak számító írásokból származnak. Pl. Mt.27,9; Csel.7,38; 1Kor.2,9;
Ef.5,14; 2Tim.3,8. De vannak olyanok is, amelyek ismeretlen forrásra mutatnak.
Pl. Jn.7,38; Lk.11,49; Júd.1,9. (a
felsorolt igehelyek hivatkozásai részben Albert C. Sundberg – „The old
Testament and the early church” revisited című írásából valók)
A Holt-tengeri tekercsek között a Zsoltárok (39 másolat), és
az 5.Mózes (33 másolat) után a harmadik
leggyakrabban megtalált tekercs az Énok könyve (25 másolat).
Ezek mellet sok olyan írást is találtak, amelyek ma apokrifnak számítanak, mint
például Sirák, Tóbiás (Tobit), Jubileumok. Az sem tisztázott, hogy a
Zsoltárokban mely zsoltárok szerepeltek. De például Sirák könyve mint isteni
ihletésű van idézve a Talmudban. Melito, Szárdisz püspöke, Kr.u.170-ben, a
következő könyveket sorolja fel egy levelében, mellyel megadja a legrégebbi
ószövetségi kánont: Mózes öt könyve, Józsué, Bírák, Ruth, a Királyság négy
könyve, Krónikák két könyve, Zsoltárok, Salamon példabeszédei és bölcsességei,
Prédikátor, Énekek éneke, Jób, a próféták – Ézsaiás, Jeremiás, „a tizenkettő egy
könyvben”, Dániel, Ezékiel, Ezsdrás (–Nehémiás).
Eszter és Jeremiás siralmai hiányoznak. (forrás: Albert C. Sundberg – „The old Testament and
the early church” revisited)
Krisztus után a zsidóság hozzáállása megváltozott Énok
könyvéhez, mert egyértelműen beszél az ember Fiáról, vagyis Jézusról. A
Krisztus utáni második századtól kezdték mellőzni Énok könyvét. Egyébként akkor
erősödött fel a júdaizmusban az egy istenhit hangsúlyozása is, de ez egy más
téma. Krisztus megjelenése felforgatta az akkori zsidóságot, és akik nem
fogadták el Őt, mint Messiást, azok igyekeztek eltüntetni minden közvetett vagy
közvetlen utalást arra, hogy Jézus lehetett a Messiás. Ez történt Énok
könyvével is. Hasonló a helyzet István bizonysága kapcsán is:
38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai
hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vett, hogy nekünk
adja; (ApCsel 7,38)
Ha elolvassuk Mózes második könyvéből az ide vonatkozó
részt, akkor azt látjuk, hogy végig Istennel beszélget Mózes, és nincs ott egy
angyal sem. Akkor István miről beszélhetett?
István ismerte a Jubileumok könyvét, és azt a tanúbizonysága
alapján igaznak hitte. A Jubileumok könyvét is Mózes írta. Abban azt találjuk,
hogy a negyven nap alatt, amíg fenn volt a Sínai hegyen, a Jelenlét angyala
elmondta neki dátumra pontosan, hogy mikor mi történt. Ezért a zsidók a
Jubileumok könyvét kis Genesis-nek mondják. De gondolkodjunk el István
bizonyságán. A hallgatóságból mindenki úgy ismerte ezt a történetet, ahogyan
István. Mindenki ismerte a Jubileumok könyvét. Ha pedig – kijelentés nélkül –
tovább gondolkodunk, akkor megérthetjük, hogy miért ilyen szűkszavú az 1Mózes.
Hiszen mindenki elolvashatta a részletes leírást a Jubileumok könyvéből, ezért
elég volt utalni azokra az eseményekre. De akkor még itt a Jásár könyve is,
amelyik szintén más szemszögből mondja el ugyanazokat a történeteket. Szóval a
történelmet meg lehet ismerni ezekből a Biblián kívüli könyvekből, amelyekre
ráadásul még a Biblia is hivatkozik, mint Énok, és Jásár, ha azokat nem is
olvasom el, ami a Bibliában nincs megemlítve. Például a Jásár könyvében le van
írva, hogy hogyan lett az első fáraó, és hogy Osiris élő személy volt. Innentől
az összes olyan bálványimádás lelepleződik, amelyik Osirist istenként imádja –
beleértve a szabadkőműves hitvallást is. Nem érdekes? Az egész Orion, Apolló,
Osiris, kultusztól hangos ma a világ, elég megnéznünk a naposzlopokat, és az
űrporgramokban használt neveket. Ugyanígy lepleződik le Nimród is, akit
különösen itthon figyelni kell. Róla is írtam már „az EGY” című írásomban. De
az ő történetét igazán a Jásár könyvéből ismerhetjük meg. Onnan kiderül, hogy
milyen birodalma is volt igazán. De kell, hogy ezek a könyvek a Bibliával
egyenértékűek legyenek? Nem, viszont az
ismeretük sok dolgot leleplez, ami ma fontos lehet.
Már többször foglalkoztam az óriások témával is, mert ma
igenis látszik egy tendencia a világban, ami az óriásokat „jó fejeknek” akarja
beállítani. De aki ismeri ezeket az írásokat, az tudja, hogy (1) a
visszatérésük veszélye fennáll, (2) az emberek semmi jót ne várjanak tőlük. Az
óriások szellemei, vagyis a démonok vissza akarnak jönni testben. Erről szól az
egész világűrrel, az értelmes civilizációkkal, és a nem humanoid lényekkel
kapcsolatos összes világi téma. Azért, hogy az emberek nyitottak legyenek arra,
hogy más testben eljövő lények, azok a földön kívülről érkeznek. Viszont ha
valaki erősen gyökerezik a bibliai világképben, akkor azt nem lehet elhitetni.
A kiterjesztett erősség alatt, egy zárt világban nincs végtelen univerzum,
hanem csak az, amit Isten beletett. Ezt könnyebb megérteni az Énok, Jubileumok
és Jásár könyvének ismeretében. Jézus korában, ahogyan István történetéből is
láttuk, ezeket az írásokat széles körben szabadon olvasták. A kereszténység
eljövetelével azonban a Sátán el akarta tüntetni a „nyomokat”, hogy az emberek
ne is tudjanak ezekről a dolgokról. Énok könyve leleplezi a nagy UFÓ hitetést
is.
Itt a blogon sokat foglalkoztam a Biblia változtatásaival.
Ha a gonosz képes belenyúlni az Igébe olyan szinten, hogy az már teljesen más
evangéliumot hirdessen, akkor miért gondolnánk, hogy nem tünteti el azokat a
nyomokat is, amelyek leleplezik őt. Ahogyan „beletesz az igébe”, ugyanúgy el is
tüntet más írásokat.
6 Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül
való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom
ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényéről, elfeledkezem én is a
te fiaidról. (Hós 4,6)
A tudatlanság mellett az emberiség legnagyobb ellensége a
nem Istentől származó tudás.
8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki
bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése
szerint, e világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: (Kol 2,8)
A világi ismeretek nem az Úrtól vannak. A tudományról is
egyre több területen derül ki, hogy olyan szinten van, mint egy vallás, vagyis
bizonyítékok nélküli állítások halmaza. Ez különösen igaz a fizika, azon belül
a csillagászat, és a lélektan területére. Ha elfogadjuk ezeket a Biblián kívüli
forrásokat a történelemre, a fizikára, biológiára, stb., akkor miért nem tudjuk
elfogadni az Írásokkal kapcsolatos „háttérinformációt”? Ehhez senkinek sem kell
elfogadnia a Biblián kívüli írásokat, mint isteni ihletettségű, ahogyan a
próféciákat, vagy más tanításokat sem, csak „adalékok” lehetnek az ige jobb
megértéséhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.