„A királyságról adott kiejelentés mellett, az Úr adott Watchmann
Nee-nek kijelentést az elragadtatással kapcsolatban is. Az aktuális
fundamentalista teológia szerint, a keresztényeknek azt mondják, hogy amíg meg
vannak mentve [üdvösségük van], az Úr visszajövetelekor ők is mindannyian
részesei lesznek egy általános elragadtatásnak az egész egyházzal együtt,
a nyomorúság előtt. De Watchmann Nee
meglátta, hogy nem egy időben lesz elragadtatva minden hívő. Néhány hívő érett
győztes lesz a nyomorúság előtt; ezért elsőként lesznek elragadtatva. A hívők
többsége viszont később válik éretté, ezért később lesz elragadtatva. A
királyság az egy jutalom, de az elragadtatás érettség kérdése. Az elragadtatást
az aratáshoz hasonlíthatjuk. A termést nem aratják le és takarítják be, amíg
még éretlen. Először meg kell érnie. Minden kereszténynek érettnek kell lennie az
életben. Amikor mind érettek, akkor az Úr learatja őket és beviszi a mennyei
csűrbe. Ennek a két pontnak tisztának kell lennie az elménkben: 1.) A királyság
az egy jutalom a győztes hívőknek, és 2.) az elragadtatás megkívánja a
győztesek érettségét.”
(Witness Lee
– Watchmann Nee-ről)
Szokatlan, hogy egy idézettel kezdem az írásom, és nem egy
igével. Az elragadtatás kérdése sokakat foglalkoztat a hívő körökben, és az
álláspontok kezdenek „megmerevedni”. Mint tudjuk, az elragadtatás idejének több
„elmélete” létezik. Van, aki azt mondja, hogy a nyomorúság előtt ragadtatik el
az egyház; van aki azt mondja, hogy az utolsó hét év közepén, vagyis a nyomorúság
és a nagy nyomorúság „határán”; és vannak akik azt mondják, hogy a nagy
nyomorúság végén, közvetlen az Úr visszajövetele előtt. Mindezek a
megállapítások kiolvashatók a Bibliából, ezért most nem is ezzel fogunk
foglalkozni, hogy melyik a helyes, hanem a részleges elragadtatással fogunk
foglalkozni.
Hogyan is kerülhet szóba a részleges elragadtatás? Az Ige
azt mutatja, hogy csak a nagy nyomorúság végén lesz teljes elragadtatás. A
többi esetben mindig lesz „maradék” a földön.
39 És nem vettek észre semmit, mígnem eljött
az özönvíz és mindnyájukat elragadta: akképpen lesz az ember Fiának eljövetele
is. 40 Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik
felvétetik, a másik ott hagyatik. 41 Két asszony őröl a malomban; az egyik
felvétetik, a másik ott hagyatik. 42 Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok,
mely órában jön el a ti Uratok. (Mt 24,39-42)
5 És szült fiú-magzatot, aki vasvesszővel
legeltet minden nemzetet; és ragadtatott annak fia Istenhez és az ő királyi
székéhez. 6 Az asszony pedig elfutott a pusztába, hol
Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. (Jel 12,5-6)
Az elragadtatásról írt korábbi írásomban már foglalkoztam
azzal, hogy ki a fiú és ki az asszony, úgyhogy erre most nem térek ki külön.
Máténál látjuk, hogy nem mindenki vétetik fel, hanem csak „egyesek”. A
Jel.12-ben látható asszony is megszül egy fiú magzatot, és csak a fiú
ragadtatik fel Isten királyi székéhez, de az asszony – vagyis az egyház nagyobb
része – itt marad. Ma sok nézet van az egyházakban, hogy ki számít bele
Krisztus testébe, vagyis kik alkotják az egyházat. Azokban az egyházakban, ahol
nem hírdetik az újjászületést, ott azok, akik elhiszik, hogy Jézus Krisztus az
Isten Fia. Ott nincs más megkötés. Azután vannak azok az egyházak, akik a Jn.3.fejezete
alapján, ezt már az újjászületéshez kötik. De a valóság az még egy ennél is
szűkebb kör. Ezt maga Jézus mondja el:
35 Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az
az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.
(Mk 3,35)
21 Nem minden, aki ezt mondja nekem: Uram!
Uram! megy be a mennyeknek országába; hanem aki cselekszi az én mennyben lévő
Atyám akaratát. 22 Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram!
Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-e, és nem a te nevedben űztünk-e
démonokat, és nem cselekedtünk-e sok hatalmas dolgot a te nevedben? (Mt 7,21-22)
Ennek megfelelően, van a hívőknek egy külön csoportja,
akiket nevezhetünk a menyasszonynak, vagy a győzteseknek. Nekik nagyobb
igéretük van az Úrtól, mint a hívők nagyobb csoportjának. A teljes egyháznak,
ahogyan Pál is írja, egy reménysége van (Ef.4,4), ez pedig az örök élet. Ez van
megígérve azoknak, akik hisznek az Úr megváltásában (Mk.16,16). Viszont
azoknak, akik győznek az életükben, azoknak egy jutalom van megígérve.
7 Akinek van füle, hallja, mit mond a
Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az
Isten paradicsomának közepette van.
(Jel 2,7)
11 Akinek van füle, hallja, mit mond a
Szellem a gyülekezeteknek. Aki győz, annak nem árt a második halál.
(Jel 2,11)
17 Akinek van füle hallja, mit mond a
Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és
adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem
tud, csak aki azt elveszi. (Jel 2,17)
26 És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az
én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon; 27
És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas
edényei széttöretnek; amiképpen én is vettem az én Atyámtól: 28
És adom annak a hajnalcsillagot. (Jel 2,26-28)
5 Aki győz, az fehér ruhákba öltöztetik; és
nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, hanem vallást teszek annak nevéről
az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.
(Jel 3,5)
10 Mivel megtartottad az én béketűrésre intő beszédemet, ezért én is megszabadítalak
téged a megpróbáltatás idejéből, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja
e föld lakosait. 11 Íme eljövök hamar: tartsd meg azt ami
nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat. 12
Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek
templomában, és többé onnan ki nem jön; és felírom ő rá az én Istenemnek nevét,
és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely a mennyből száll
alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.
(Jel 3,10-12)
21 Aki győz, megadom annak, hogy az én
királyi székembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő
királyi székében. (Jel 3,21)
A győztes kifejezés mindig egyéneket jelöl, és ha így
gondolkodunk tovább, akkor megállapíthatjuk, hogy Filadelfia azért lehet
győztes, mert győztesekből áll. Ahogyan látjuk, az egyes hívőkön kívül csak egyetlen
győztes egyháznak van megígérve, hogy nem lesz része a „megpróbáltatás
idejéből”, ami az egész világra eljön. Ez a megpróbáltatás egyértelműen a
végidők nyomorúságára vonatkozik, mert a történelem során az összes eddigi
nyomorúság – az özönvizet kivéve – nem súlytotta az egész földet. Ez a jutalom
volt a reménysége már néhány ószövetségi szentnek is:
35 Asszonyok feltámadás útján visszanyerték
halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítva a szabadulást, hogy
becsesebb feltámadásban részesüljenek.
(Zsid 11,35)
a szabadulás (Strong - G629) szó jelentése
– megváltás, kiváltás, felszabadulás
26 Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak
tartva Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.
(Zsid 11,26)
Az ige szerint van egy ”becsesebb feltámadás” is. Dániel
könyvének végén olvassuk még a feltámadást konkrétan, de ott nem látható, hogy
lenne különbség a feltámadások között. Bár 1Korinthus levél 15. fejezete sem ír
különbséget a feltámadások között, de van különbség a feltámadások között. Mózes
is a megjutalmazásra tekintett, és nem egyszerűen a feltámadásra. Az ő személye
azért érdekes még, mert ő a törvények és a próféták előtt élt, ezért kellett
lennie valami ismeretnek benne, amiért egy megjutalmazásra tudott tekinteni.
Ezek az igék is azt mutatják, hogy a szentek feltámadása eltér az ítéletre való
feltámadástól (Dán.7,10; Jel.20,12). A győzteseknek más a jutalma, mint a nem
győzteseknek. De az igazat megvallva, az Úrhoz csak győztesek kerülhetnek, mert
ha valaki nem győz az életében, akkor az azt jelenti, hogy elbukott a hit
harcában. Ahogyan Derek Prince is tanítja, hogy nincs igéret azoknak, akik nem
győznek.
14 Ha valakinek a munkája, amelyet
ráépített, megmarad, jutalmát veszi.
(1Kor 3,14)
17 Mert ha akaratom szerint művelem ezt,
jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg. (1Kor 9,17)
18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató
ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára. (1Tim 5,18)
8 Vigyázzatok magatokra, hogy el ne
veszítsük amit munkáltunk, hanem teljes jutalmat nyerjünk. (2Jn 1,8)
24 Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán
futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy
elvegyétek. 25 Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik,
mindenben önmegtartóztató; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi
pedig romolhatatlant. 26 Én azért úgy futok, mint nem
bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; 27
Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem;
hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek. (1Kor 9,24-27)
Azoké a jutalom, akik önként munkálkodnak, ahogyan Pál is
írja az 1Kor.9,17-ben. Akik az akaratukat odaállítják az Úr akarata mellé,
leteszik a saját akaratukat és azt cselekszik, amit az Úr akar az életükben. Akik
megsanyargatják magukat, hogy elnyerjék az Urat.
A győzteseknek adott ígéret még kiegészül Jézusnak azzal a végidők
próféciájának elmondása után tett kijelentésével, amikor arra buzdít, hogy
kérjük a mennyei Atyánkat, hogy tegyen méltóvá arra, hogy elkerüljük mindazt,
ami erre a földre következik.
36 Vigyázzatok azért minden időben, kérve,
hogy méltókká tettessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik
bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt! (Lk 21,36)
Ez azt jelenti, hogy lesznek, akik méltókká lesznek arra,
hogy elkerüljék a nyomorúságot, és lesznek, akik nem. Lesznek olyanok, akik már
nem lesznek itt a földön, amikor bekövetkezik a nyomorúság, és lesznek olyanok,
akik átmennek a nyomorúságon. És az igéből valóban ki lehet olvasni mindezeket
az eseteket, ahogyan már a bevezetőben is írtam, hogy megtalálható mind a
nyomorúság előtti, alatti és végén lévő elragadtatás. Ezért is okozott ez
zavart az egyházban. A nyomorúság előtt elragadtatott hívők az a fiúmagzat,
akit megszül a asszony. Péter leveléből tudhatjuk, hogy az asszony gyengébb,
mint a férfi (1Pt.3,7). Tehát a fiú magzat erősebb, mint az asszony, aki
megszüli, és ez a magzat valami olyat tud tenni, amit az asszony nem tud
megtenni.
11 És ők legyőzték azt a Bárány vére által,
és az ő bizonyságtételük beszéde által; és az ő életüket nem kímélték
mindhalálig. (Jel 12,11)
Ez a fiú nem kímélte az életét mindhalálig. Ez a különbség.
Ők már legyőzték a fenevadat, amikor az asszony még nem. Ez azt jelenti, hogy
ők már elkészültek a földi életük során, azzal, hogy nem kímélték az életüket
mindhalálig. Teljesen odaadták magukat az Úrnak. Erről a szülésről ír Pál is:
19 Gyermekeim! kiket ismét fájdalommal
szülök, míg kiábrázolódik bennetek Krisztus.
(Gal 4,19)
Olyanoknak kell megszületnie az egyházban, akikben
kiábrázolódik a Krisztus. Ők, és csak ők fognak elragadtatni a nyomorúság elől,
vagyis az utolsó hét év elől, amikor az Antikrisztus uralma alatt lesz a föld. Őket
példázza a tíz szűz példázatában is (Mt.25,1-13) az okos szűzek csoportja. Öt
szűz okos volt, és ők készen álltak a vőlegény megérkezésekor, és bemehettek
vele a menyegzőre. A másik öt azonban kívül maradt. A menyegzőről lemaradtak,
de attól még szűzek voltak és később elkészültek, mert az olajuk is meglett.
Ők az a csoport, akik a nyomorúság alatt készülnek el. A
Jelenések könyvének hetedik fejezete ír róluk.
9 Azután láttam, és íme egy nagy sokaság,
amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből
és nyelvből; és a királyi szék előtt és a Bárány előtt álltak, fehér ruhákba
öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak; (Jel 7,9)
14 És mondtam neki: Uram, te tudod. És
mondta nekem: Ezek azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az ő
ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében. (Jel 7,14)
Ennek a leírásnak a helye nagyon fontos. Már szintén
korábban foglalkoztam a pecsétek időrendjével Jézus elmondása alapján (Mt.24.;
Lk.21; Mk.13). A pecsétek sorrendjében a hetedik pecsét eseményei megelőzik a
hatodik pecsét eseményeit (A hét pecsét időrendje Jézus elmondásában). Ez a jelenet pedig az ötödik pecsét után, és a
hetedik pecsét előtt történik. Ez azt jelenti, hogy azok, akik addig
elkészülnek, elragadtatnak az Úrhoz, és nem érik meg a földön a nagy nyomorúság
idejét, amely a haragpoharak kitöltésének ideje. Az utolsó elragadtatás pedig
Jézus közvetlen visszajövetele előtt lesz, amikor magához vesz mindenkit, aki
az övé (Jel.16,15). Ez közvetlen az armageddoni csata előtt lesz.
Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem
alszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az
utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak
romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
(1Kor 15,51-52)
Mert ezt mondjuk nektek az Úr szavával, hogy mi, akik
élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik
elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal
szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik
meghaltak a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk,
elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elé a levegőbe; és ekképpen
mindenkor az Úrral leszünk.
(1Thessz 4,15-17)
Pál kijelentését Jézus maga is megerősíti, amikor az Úrvacsoráról
tanít:
Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet,
örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. (Jn 6,54)
Most már tudjuk, hogy az utolsó nap, az a hatodik pecsét
ideje, mert akkor ér véget a ma ismert világrend. A hetedik trombitaszóra
támadnak fel az asszony magvából valók közül azok, akik az Úrban haltak meg, és
azok, akik még itt a földön élnek és az eddigi elragadtatásokban nem
részelülhettek.
Most nézzük meg, hogy mindez hogyan kapcsolódik az
ünnepekhez, és az aratásokhoz, a Bibliában. A bevezető idézet is ír az
aratásról. Sokat elmond nekünk a három fő ünnep, amelyet az Úr a zsidó népnek
adott.
14 Háromszor szentelj nekem ünnepet
esztendőnként. 15 A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg;
hét nap egyél kovásztalan kenyeret, amint megparancsoltam neked, az Abib hónap
ideje alatt; mert akkor jöttél ki Egyiptomból: és üres kézzel senki se
jelenjen meg színem előtt. 16 És az aratás ünnepét, munkád zsengéjét,
amelyet elvetettél a mezőn; és a takarodás ünnepét az esztendő végén, amikor
termésedet betakarítod a mezőről. (2Móz 23,14-16)
A három ünnep, és a hozzájuk tartozó aratás (betakarítás):
Páska (Húsvét)
3Móz.23,5-8
március/április
kovásztalan kenyerek ünnepe
árpa
Hetek ünnepe, az első zsenge ünnepe
és Pünkösd
3Móz.23,9-14; 15-22;
augusztus/szeptember
búza
kovászos kenyér
Engesztelés és Sátoros ünnep
3Móz.23,27-32; 34-44
szeptember/október
szőlő szüret ideje
A világ vége is az aratáshoz van hasonlítva:
38 A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a
gonosznak fiai. 39 Az ellenség pedig, aki a konkolyt vetette, az ördög; az aratás pedig a
világ vége; az aratók pedig az angyalok. 40 Amiképpen azért összegyűjtik a konkolyt
és megégetik: akképpen lesz a világnak végén. (Mt
13,38-40)
A páska ünnepén volt a tavaszi árpa aratása. Az első zsenge
ünnepe, a pünkösd, az ószövetség idején nem akkor volt mint ma, hanem amikor
elkezdődtek az aratások, főként a búza aratása. A sátoros ünnep pedig ezután, a
szőlő érésének idején volt.
Az árpát nem szabad erősen csépelni. Fa eszközökkel
hántolják, és finoman bánnak vele. Ez az első ünnep példázza azokat a
győzteseket, akik önként odaadják az életüket az Úrnak, és nem kell
kényszeríteni őket az Úrnak arra, hogy a tanítványai legyenek.
24 Ekkor mondta Jézus az ő tanítványainak:
Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét,
és kövessen engem. (Mt 16,24)
Őket nem kell az Úrnak erősen megszorítania, hogy Vele
járjanak. Ők azok, akikben nincs kovász. Igyekeznek megszentelni az életüket,
azt cselekedni, ami kedves az Úrnak. Ők az Urat keresik és Őt akarják, nincs
más vágy a szívükben, ezért „kovásztalanok”. Belőlük lesz a menyasszony –
ahogyan Pál is azt írja, hogy megsanyargatta a testét (1Kor.9,27). Ők az első
elragadtatás részesei, más néven ők a győztesek, akik együtt fognak uralkodni
az Úrral.
A hetek ünnepe a fő betakarításra a búza aratásának idejére
esik. A búzát már keményebben kell kezelni, mint az árpát. Azt nagy hengerekkel
csépelték, és hajtották rajta az állatokat. Ezek azok, akik keményebbek, és
ezért nehezebben adják fel magukat az Úrért. Ők is szeretik az Urat, de nekik
nagyobb nyomás kell, hogy le tudják tenni az életüket. Ennek az ünnepnek a
végén pedig a pap kovászos kenyeret vitt az Úr elé. Ez azt jelenti, hogy ők már
nem tudtak teljesen tiszták lenni, de a kegyelmük megmarad, és ők is ugyanúgy
az Úréi. Mivel ez a fő aratás ideje, ebbe a csoportba fognak a legtöbben
tartozni, itt ragadtatnak el a legtöbben majd.
A harmadik ünnep ideje a szőlő betakarításának idejére esik.
Ez a két aratás közel esik egymáshoz. A szőlőt kezelik a legkeményebben. Azt darálják,
majd préselik. Akinek még nagyobb nyomás kell, hogy oda tudják adni magukat az
Úrnak, azok a földön maradnak egészen a legvégső időkig.
(megjegyzés: az Igében azok
az események, amikor az Úr begyűjti az övéit, mind az aratás szóval vannak
jelölve, és az igazakkal kapcsolatban egyszer sem említi a szüretet. A leírás a
Jel.14,15-ben azt mondja „eljött a te órád, hogy arass, mert a földnek aratni
valója megszáradt”, és a Mt.13,39-ben is „az aratás pedig a világ vége; az
aratók pedig az angyalok”. Csak a gonoszokkal kapcsolatban említi a
Jel.14,18-ban a szüretet. A szőlőérés csak azt példázza, hogy az Úr gyermekei
közül lesznek, akiknek nagy nyomás kell, hogy odaadják magukat az Úrnak „darálás”,
„préselés”, ezért át kell menniük a nagy nyomorúságon.)
Erre az időre esik az
engesztelés és a sátoros ünnep. Ne feledjük el, hogy az Úr mindent azért tesz,
hogy az ember üdvösségre jusson. Ő nem gyönyörködik a mi szenvedéseinkben. De
ha valakinek szenvedés kell, hogy feladja az életét, és az Úrnak tudja adni
magát, akkor az Úr ezt fogja tenni az életében. Csak megmeneküljön a haláltól
és az örök szenvedéstől.
Ahogyan látjuk, a fő ünnepek és az aratások is
egybecsengenek az elragadtatásokkal, és azok szellemi jelentésével. Az Úr napja
úgy jön el, mint tolvaj (1Th.5,2; 2Pt.3,10; Jel.3,3 Jel.16,15). Ez a jellemző
köti össze az elragadtatásokat, és ezért lehet azt több helyen kiolvasni. A Jelenések
könyvében is, a mennyben felűnő sokaság, vagyis a megváltottak, nem úgy vannak
leírva, hogy folyamatosan érkeznek a mennybe, hanem egyszer csak sokan vannak. A
Jel.7,9-ben, a hetedik pecsét ideje előtt látjuk a nagy sokaságot. Ebből
látszik, hogy a „második” elragadtatás lesz a legnépesebb. Az első
elragadtatáshoz kapcsolódóan, a Jel.12-ben szereplő fiúmagzat születéséről pedig
csak hárman tudnak: Az Úr, az asszony, és a sárkány; ez a világ előtt rejtve
marad. De mivel az asszony, vagyis a keresztény közösség erről tudni fog,
hiszen a vajúdás már elkezdődött (más néven a rostálás), ezért az első
elragadtatás után nagyon sokan meg fognak térni. Ahogyan a tíz szűz példájából
látjuk, az öt bolond szűz is aktív lesz, és keresi az olajat, hogy méltó
lehessen a menyegzőre.
Még tisztáznunk kell, hogy az elragadtatás kapcsán nem külön
kiváltságról van szó. Az Úr minden egyes ilyen alkalommal elviszi mindazokat,
akik készen állnak az Ő érkezésének idején. Ezt csak úgy tudjuk megérteni, ha
nem szervezett egyházakban és azok tagságában gondolkodunk, hanem a szenteket
egyen-egyenként tekintjük az Úr gyermekeinek, ahogyan ezt látjuk a győztesek
ismérveinek felsorolásánál is. Ott is több egyházból csak azok az „egyének”
lesznek győztesek, akik engedelmeskednek az Úr figyelmeztetésének, és aszerint
élik az életüket. Még azokban az egyházakban sem automatikusan mindenki az Úré,
ahol az újjászületést prédikálják, mert ezekről az egyházakról Jézus maga
mondja: „az a neved, hogy élsz, mégis
halott vagy” (Jel.3,1). Tehát az egész egyházra nem igaz az, hogy
mindannyian élnének. Be kell látnunk, hogy igazán csak az Úr tudja, hogy
kik az övéi, és ők szét vannak szórva az egyházakban, gyülekezetekben,
otthonokban.
Ismét azt kell meglátnunk, hogy amit mi a mai korban
„felfedezünk”, vagyis jobban mondva az Úrnak újra ki kell jelentenie, az a
19.században már az egyházban megvolt. A „részleges elragadtatás” a testvér
gyülekezetekben jelent meg, akiknek sok és mély kijelentésük volt az Úrtól.
Sajnos Darby miatt a nevük ma már nem cseng olyan jól, de az tkevesen tudják,
hogy őt kizárták maguk közül, mert annyira eltávolodott attól, aminek a
kezdetében jelentős szerepe volt. A részleges elragadtatásokat képviselte
többek között: Robert Govett (1813-1901); Gordon Lindsay (1903-1973); Watchmann
Nee (1903-1972); Witness Lee (1905-1997). Közülük Magyarországon talán
Watchmann Nee neve ismertebb szélesebb körben, és őt senki sem tartja
tévtanítónak. A Sátán „agyonhallgatta” ezt a kijelentést, ahogyan több más
kijelentést is, ami nem egyezik az ő programjával. Ennek az lett a vége, hogy a
mai keresztény közösség, már emiatt tévtanítóknak nevez sokakat, akik az igéből
ezt meglátják. Természetesen az egyház fogalmának és a tanítványság folgamának
az elferdítése is kellett ahhoz, hogy ezek az elragadtatás körüli tanok
megosszák a kereszténységet. Csak remélni tudom, hogy ez az írásom legalább a
téma kutatására buzdítja az olvasót.
A részleges elragadtatás témája egy könyvet igényelne, nem
egy ilyen kis cikket. De buzdítok mindenkit, hogy kutasson utána.
12 És íme hamar eljövök; és az én jutalmam
velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő
cselekedete lesz. 13 Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet
és a vég, az első és utolsó. 14 Boldogok, akik megtartják az ő
parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon
a városba. (Jel 22,12-14)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.