1 Nabukodonozor király csináltatott egy
arany állóképet, magassága hatvan sing, szélessége
hat sing; felállíttatta azt a Dura mezején, Babilon tartományában. 2 És
Nabukodonozor király egybegyűjtette a fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat,
bírákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevőket és a tartományok minden
igazgatóját, hogy jöjjenek az állóképnek
felavatására, amelyet Nabukodonozor király állíttatott. 3 Akkor
egybegyűltek a fejedelmek, helytartók, kormányzók, bírák, kincstartók,
tanácsosok, törvénytevők és a tartományok minden igazgatója az állókép felavatására, amelyet Nabukodonozor
király állíttatott, és megálltak az állókép előtt, amelyet Nabukodonozor
állíttatott. 4 És a hírnök hangosan kiáltott:
Meghagyatik nektek, oh népek, nemzetek és nyelvek! 5 Mihelyt
halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és
mindenféle hangszernek szavát: boruljatok le, és imádjátok az arany állóképet, amelyet Nabukodonozor király
állíttatott. 6 Akárki pedig, aki nem borul le és nem
imádja, tüstént bevettetik az égő, tüzes kemencébe.
(Dán 3,1-6)
Ebben az írásban a teljesség igénye nélkül összegezni
szeretném mindazt, amit az „alternatív”, vagyis a hivatalos magyar történelem
mellett nemzetközileg is egyre inkább elfogadott „igazi” magyar történelemből
megtudhatunk népnük eredetéről. Itt szeretnék köszönetet mondani életem
párjának, aki több éves kutatómunkájával nélkülözhetetlen segítséget adott.
Sajnos a forrásanyagok sokasága miatt itt nem áll módomban minden egyes
információt a hiteles forrással együtt bemutatni, mert akkor elvinné a
figyelmet a mondanivalótól. Aki azonban szeretne maga is utána járni, azt csak
bátorítani tudom, hogy tegye meg, és nézen utána annak, amit mondok. Csak
néhány nevet említek itt – Tóth Gyula, Baráth Tibor, Borbola János, Varga Géza,
Bíró József, Bobula Ida, Dr Aradi Éva, Varga Csaba, akiknek a munkáiból
merítettem.
A nyelv
A történetet ott kezdem, hogy nyelvünk igen régi gyökerekre
nyúlik vissza. A finnugor történet egyre nehezebben tartható, különösen úgy,
hogy tudjuk, hogy a Habsburg család nyomására kezdték el tanítani. Ennek
következményeként terjedt el minden európai tananyagban a magyarok barbár
népként való bemutatása, amely igen távol áll a valóságtól. Bár az MTA kitart
mellette, de aki komolyan foglalkozik a témával, az mindenki elveti ezt az
eredetet. Nemzetközi szinten is bizonyított, hogy a magyarok tudják olvasni az
egyiptomi hieroglifákat, és a sumér ékírásos agyagtáblákat is. Ezt csak egy
olyan nyelvű nép teheti meg, akinek a nyelvtanában még ma is ugyanazok a logikai
elemek vannak, mint az írások készítőinek. Nagy valószínűséggel a magyar nyelv
volt az, amelyet a bábeli „zűrzavar” előtt minden ember beszélt (1Móz.11,1).
Nyelvünk sokat vesztett az eredeti teljességéből, de még így is megőrzött
annyit, amennyivel fel lehet ismerni az ősi nyelvhez való hasonlóságát.
Érdekességképpen itt még meg lehet említeni a Peru és Equador határán lévő
Tayos barlangokat, amelyekkel Móricz János foglalkozott. Amikor ő odaért erre a
területre, akkor csak azért vitték el az elzárt barlangba, mert a bensszülött
indiánok azt mondták, hogy ő azoknak az isteneknek a nyelvén beszél, akik a
barlangban laknak.
El kell mondanom, hogy a Mezopotámiában élt nép sohasem
nevezte magát sumérnak, hanem ezt a mai tudományos társadalom ragasztotta rá
erre a népcsoportra 1869 óta. Ők maguk su, subar (magyarosan kiejtve: szabir)
neveket használtak magukra az írásaikban. (megjegyzés: akik nem
járatosak ebben a témában, azoknak elmondom, hogy a mássalhangzó írás volt a
jellemző még a magyar nyelvre is, és ezért a „behelyettesített” magánhangzók
egy-egy szónál változhattak, de a szó mindenütt, az egész nyelvterületen
ugyanazt jelentette. Egy egyszerű példával: művel – mível)
Mai népünk ősi neve a szabír-magyar név, amely később mint
káld, saka (ezt a görög történetírók scytha néven írták le). Bár sok tudós
számára egyértelmű a szabírok mezopotámiai ősiségének folytonossága, tudomásom
szerint tárgyi bizonyítékokkal még nem tudták a folytonos a kapcsolatot tételesen
bizonyítani. De a nyelv, illetve más
népművészeti elemek elárulják ezt a folytonosságot.
Az őrségben sok olyan tárgy van, amelyek őrzik az ősi
motívumokat, amelyek jelentése mára már megkopott, de egyértelmű kapcsolatot
állítanak fel az ősi mezopotámiai, illetve későbbi babiloni vallással és
világnézettel.
„A veleméri Sindümúzeum egyik büszkesége a
székely írás tprus (tapar us "szabír ős") jelének népi megfelelőjével”
(Varga
Géza: Az őrségi szójelek – sindű = mintás tetőcserép)
„A 90-es években az Írástörténeti Kutatóintézet által
szervezett kutatóexpedíciók során került elő a fent látható változata ennek a
székely jelnek. Nem véletlen egyezésről van szó, mert a veleméri rajzos
sindükön és az őrségi cserépedényeken a székely írással rokonítható jelek sora
bukkant elő. Bizonyítva azt, hogy a székely írás a magyar ősvallás jelképeiből
alakult ki s hogy a magyar népművészet napjainkig használja ezeket az ősvallási
eredetű jeleket. A népi jelek több esetben el is olvashatók, azonban csak
szójelekként. Azaz ezek a népi jelek egy magyar hieroglifikus írás jelei, amely
a székely írás előképe volt valamikor.”
(Varga
Géza: Az őrségi szójelek)
Ezekkel a jelképekkel foglalkoztam már Az EGY című
bejegyzésben (https://varadikarolibiblia.blogspot.com/2017/12/az-egy.html).
A világon a ma is megtalálható népművészet szintjén szinte egyedülállóan a csak
Magyarországon nyúlik vissza ezeknek a jeleknek az eredete az ősi babiloni
„kultúrkörbe”.
A történelem
Valódi történelmünk felkutatására az elmúlt évszázadokban
sokan vállalkoztak. Több ázsiai és keleti állomáson keresztül érkeztek a Kárpát-medencébe
azok a népcsoportok, akikkel a ma itt élő magyar nép is rokon. Mára az látszik
kirajzolódni, hogy Attila azért érkezett ide, hogy a római megszállás alól felszabadítsa az itt
élő rokon népeket. Olyan harcmodort és harci erőt képviseltek, amellyel még
Nagy Sándor sem tudott mit kezdeni, ezért hódításaiból kimaradt őseink
kaukázusi földje, és ezért fordult el India felé. Ez a nép indult el Attila
vezetésével, hogy a rómaiakat elkergesse a rabságba vetett testvérekről.
Annyira nem talált ellenfélre, hogy hadjáratával végigsöpört egész Európán, és
csapatait több részre osztva a mai Spanyolország területén áthaladva a
Gibraltári-szororoson átkelve még Észak-Afrikát is, és a Brit szigeteket is
meghódították. (Erról Tóth Gyula ír kimerítően a blogján.) Róma nem heverte ki
ezt a szégyent, és a pápai állam ezért újraírta az európai történelmet, hogy
eltörölje csúfos vereségének emlékét. Attila halála után a birodalma
felbomlott, és a terület visszafoglalásra érkezett ide Árpád. Attila személye
azért érdekes, mert vele érkezett meg Európába a babiloni vallás és kultúra.
Ahogyan szokták mondani, hogy egy ősi mag van itt Magyarországon. Annyira ősi,
hogy ez a nimródi, ősi babiloni mag. Ezért van szervesen jelen kultúránkban
Nimród is, bár aki bibliai nemzetségtáblája szerint nem tartozott a
mezopotámiai (sémita) népekhez, de az első világbirodalom vezetőjeként Attila
is kapcsolódni akart hozzá. Ezt a történelmi eredetet bizonyítja a már tárgyalt
népművészet, amely tele van babiloni és nimródi vonatkozású elemekkel.
A vallás
Nagyboldogasszony még a 19. században is elevenen élt a
magyar hitéletben. Korábban Szűz Mária volt a kisboldogasszony, mert a nép
megkülönböztette Nagyboldogasszonytól. Ez a nagyboldogasszony nem más, mint
Istár, vagy Inana, vagy Baba – a legrégibb nevén. Ő egyértelműen a babiloni
területen volt a fő istennő. Közismert, hogy Mária és boldogasszony összemosása
Gellért püspök „öltele” volt, hogy a katolicizmust könnyebben elfogadhatóvá
tegye a népben. Nem meglepő, hogy a katolikusoknak nem volt gondja egy pogány
istenség katolicizálásával, hiszen ezt a gyakorlatot folytatták az egész
világon. Számtalan pogány ünnepség és istenség lett keresztény köntösbe
öltöztetve, csak azért, hogy hívőket szerezzenek. Így jöhetett létre nálunk még
Babba Mária is, a két „istennő” összemosásával.
Kevesen tudják, hogy a Duna neve még egészen a 12.századig
Istár volt. Akkor kezdték el átnevezni II. András francia felesége miatt Dona
vagy Dana névre, amely szinte ugyanazt jelenti. Ezért is tudta felajánlani I.
István az országot Máriának, mert az ő fejében Mária már a boldogasszonnyal
volt egy. A fentebb említett „Az EGY” c. írásomban az „egy” vallási hátterével
is foglalkozom, mely szerint ez az „egy” Nimród. Nimród lett később Osiris-szel
összemosva, bár Osiris az első egyiptomi fáraóként létező személy volt. A
Gonosz azonban istenséget akart belőle csinálni, és ez viszi magával a mai
napig a szabadkőműves hálózatokat is ebbe a bálványimádásba. A világon talán
egy nép sincs, aki ennyire ragaszkodik Nimródhoz, mint őséhez, és várja annak
feltámadását – ahogyan ezt Dobogókő hegyünk neve is mutatja. Ezzel vallási
szinten egyenesen kapcsolódunk az okkult világhoz, Orionnal, mint Nimróddal. A
baliloni asztológusok hagyományait hozzuk magunkkal, amikor a csillagösvénnyel,
vagyis a tejúttal összekötve magyarázzák nemzetünk múltját és jövőjét. A 19. században
nemzetközileg is volt egy olyan vélekedés, hogy az asztrológiát a tudományok
közé emeljék, aminek még ma is akadnak szószólói, de a Biblia egyértelműen az
okkult praktikák és varázslások körébe sorolja (lásd Dániel könyvét a 19.
előtti Károli fordításokban, és immár helyreállítva a Váradi-Károli Bibliában).
Akik ma népszerű előadásokat tartanak nemzetünk
történetéről, és Nimródról, sok esetben belekeverik az asztrológiát, mint olyan
tényt, hogy a nemzet sorsa „meg van írva a csillagokban”. Sajnos a horoszkópok
népszerűsége miatt sokan elfogadják ezeket a magyarázatokat, amelyek az országot
még mélyebbre lökik az istentelen vallások mélységeibe.
Az ősi magyar népet sokszor kereszténynek is beállítják, ami
maximum annyit jelenthet, hogy ismert volt a gnosztikus Manikeizmus, amelynek
atyja Mani babiloni püspök volt. Népünk azonban nem volt keresztény, hanem
napimádó, tűzimádó, ősöket tisztelő, sámánista, totemizmusban hívő. Népmeséink
is a babiloni vallás elemeit hozzák magukkal, az életfával, a világfával, stb.
A lényeg
Ősi vallásunk, nyelvünk, történelmünk és kultúránk mind azt
bizonyítják, hogy a magyarsággal babilon költözött fel ide Európába. A Magyar
Királyság erősen állt itt egészen a középkor második feléig, megőrizve mind
nyelvét, mind kultúráját. Vallása a katolicizmus színfalai mögött élt tovább a
babonákban, népszokásokban, népművészetben.
A Bibliában olvashatjuk, hogy Isten Ábrahámot Úr városából
hívta ki, és később Ábrahám is, a szolgáját Mezopotámiába küldi, hogy onnan
hozzon feleséget Izsáknak. Ennek akkor azt kell jelentenie, hogy a magyarral
rokon, vagy éppen a szabír-magyar népből vett feleséget – ahonnan maga is
származott. Ábrahám Sém leszármazottja, és akkor a magyar nép is Sém
leszármazottai közül került ki, mivel az a terület eredetileg Sém nemzetségéé
volt. Ha pedig ez így van, akkor a magyar nép rokon a sémita népekkel. Amikor
az asszírok kitelepítették Izrael 10 törzsét, akkor pont a kaukázusnak arra a
tájékára telepítették, ahol őseink éltek, ezért együtt jöhettek később velünk
fel ide Európába.
A babiloni vallás elemeit akarja most a kormány a nemzeti
hitvallásban megemlített „történelmi alkotmányunk”-ra való hivatkozással
feleleveníteni. Ahogyan előző bejegyzésemben írtam, az alaptörvény nem
tartalmazza a keresztény hitélet értékeinek megőrzését, hanem a történelmi
önazonosságot akarja az állami szervekkel immár az törvény erejével
támogattatni.
A legújabb Népmesepontok hálózat is azt a célt szolgálja,
hogy a babiloni hitvilágon alapuló magyar népmeséket terjessze a gyermekeknek.
Kultúrálisan tagadhatatlan, hogy jobb a népmesét adni a gyerekenek, mint a mai
rajzfilmeket és ifjúsági filmeket. De látnunk kell, hogy ezek a mesék hová
nyúlnak vissza. Ha pedig valaki úgy nő fel, hogy erősen kötődik az ősi magyar
kultúrához, akkor könnyebben befogadja az erre a kultúrára épülő ősi magyar
vallást és értékrendet, nem is beszélve a korona imádatáról. Könnyen kialakul a
nemzeti büszkeségen túlnyúló felsőbbrendűségi gondolkodás, amely a magyar népet
különbnek tarthatja olyan más népeknél, akik nem tudnak ilyen ősi kultúrát
felmutatni.
Itt meg kell említenem, hogy az ősmagyar kultúrát és vallást
támogatók és hívek között sokkal elterjedtebben találkoztunk
antiszemitizmussal, mint más csoportoknál. Még a Bibliával szemben is van
egyfajta elutasítás, mivel azt egy népcsoporthoz kötik, és a világuralmi rend
képviselőihez. Ebben témában azonban a legnépszerűbb előadók (pl. Pap Gábor,
Szántai Lajos) is többszörösen ellentmondásban vannak a saját állításaikkal.
Csak egy példa: Azt hírdetik, hogy Jézus nem lehetett zsidó,
mert nem József az apja, hanem a Termető Isten. Ezért ők azt mondják, hogy
pártus volt, mert azok éltek Galilea vidékén. Viszont ha a testi származás
miatt nem lehetett zsidó, akkor ugyanez okból nem lehetett pártus sem, mert nem
pártus volt az apja. Mária pedig, mivel rokon volt Erzsébettel, Keresztelő
János anyjával, zsidó származású volt. De ugyanígy, ha Jézus maga mondja
magáról, hogy zsidó (Jn.4,22), akkor már neki sem hisznek.
Ha maga Jézus tesz bizonyságot a mózesi törvényekről és az
ószövetségről, akkor azt hogyan utasíthatjuk el? Ezzel foglalkoztam a „Kell-e
nekünk az ószövetség” c. írásban (https://varadikarolibiblia.blogspot.com/2016/10/kell-e-nekunk-az-oszovetseg.html).
Összegezve azt mondhatjuk el, hogy a mai kormánytörekvés az
ősi babiloni hitvilágot és kultúrát akarja most már állami eszközökkel
feléleszteni. Erre volt kezdő kísérlet az Öcsényben megrendezett tudatos
társadalom rendezvény, és ezért jelentek meg már idén (2018) augusztus 20.-án
szokatlan zászlók az ünnepségeken. Az alaptörvény első kiadásában még nem volt
ilyen erősen támogatott a „történelmi alkotmány”, de az alaptörvény 7.
módosításával ez már nyilvánvaló lett. Az előttünk álló időszakban várható,
hogy még nyiltabban és még erősebben fogják ezt a babiloni irányvonalat
képviselni. Ez elmehet akár a korona képe előtti kötelező állampolgári
tiszteletadásokig is, ahogyan Dániel próféta könyvében leírt történet szerint
is le kellett borulni az állókép előtt (lásd az idézetet fenn). Érdemes lesz
figyelni, hogy a kereszténység milyen tempóban és mennyire lesz háttérbe
szorítva. Ma még a retorikában ott van a kereszténység, de ismerve a Sátánnak
azt a módszerét, hogy fokozatosan csempészi be az emberek életébe az ő valódi
akaratát, akkor ez inkább előbb fog bekövetkezni, mint utóbb.
Ez az alaptörvény sérti a szabad vallásgyakorlást, és más
alapvető emberi jogokat is. Gond, hogy nincs definiálva, hogy pontosan mit
jelent, és meddig terjed az állam kötelessége az ősi alkotmányunkban gyökerező
önazonosság védelmezésében. Eddig kevesen emelték az Alaptörvény ellen a szavukat,
de ilyen nyilvánvaló keresztényellenesség láttán most már legalább a keresztényeknek, és a keresztény egyházaknak meg kellene
mozdulniuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.