Harcosok, papok, harcos papok - a végidők szolgálata

És minden pap naponként szolgálatban áll (Zsid 10,11)

Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1Pét 2,9)

Az ószövetségi papság nem tűnt el Krisztusban, hanem átalakult. Ahogyan a főpap személye is megváltozott, és örökkévaló főpapunk lett (Zsid.7,21-24). A testi rendszabályokat felváltották a szellemi értelemben vett istentiszteleti cselekedetek. Ahogyan ezt több helyen olvashatjuk:

Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel szellemi házzá, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokkal áldozzatok, amelyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. (1Pét 2,5) [saját kiemelés]

Annak okáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét. (Zsid 13,15) [saját kiemelés]

De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók szellemben és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten szellem: és akik őt imádják, szükség, hogy szellemben és igazságban imádják. (Jn 4,23-24) [saját kiemelés]

Ennek megfelelően egyértelműen megfeleltethető az ószövetségi papság tennivalóinak a leírása, a mai tanítványok papi szolgálatával. Hangsúlyoznunk kell, hogy tanítványokat keres az Úr és nem csak hívőket. Nem az a parancsolatunk, hogy tegyünk hívőkké másokat, hanem tanítványokká (Mt.28,19). A tanítványság már magában feltételezi, hogy aki tanítvány, az aktívan tanulni akar, és el akarja sajátítani a mestere ismeretét, hogy utána önállóan is tudja ugyanazt cselekedni.

A szent sátor körül tevékenykedő papi szolgálat részletesen le van írva. A főpap személye számunkra állandó, ezért az ő kötelességét nem nekünk kell beteljesíteni. Jézusnak kell lennie mindannyiunk életében a főpapnak, hiszen ő mutatta be mindannyiunkért az áldozatot azáltal, hogy önmagát megáldozta.

Akinek nincs szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról-napra előbb a saját bűneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozva. (Zsid 7,27)

Ezért mindaz a szolgálat, amelyet a szentek szentjében kell elvégeznie a főpapnak, azt Ő megtette. Ennek megfelelően mi papságra vagyunk elhívva. De miért is kell ezt hangsúlyoznunk? Azért, mert mindannyiunk hívő élete zátonyra fut, ha nem úgy tekintünk magunkra, mint akiknek papokká kell válnunk. (Itt szeretnék utalni Soós Péter kiváló tanítására, Növekedés krisztusi érettségre - http://soospeter.blogspot.hu/2013/11/novekedes-krisztusi-erettsegre.html) Mert törekednünk kell a fejlődésre az Úrban. Az Atya és Jézus mindenét odaadta értünk, hogy mi beteljesedhessünk Isten ismeretével, és örökül kaphassuk a teljes ígéretet. Ehhez fel kell ismernünk, hogy meg kell harcolnunk a hit harcát és el kell végeznünk a hit munkáját, valamint le kell tennünk az életünket, hiszen Jézus megvásárolta azt – ezért nem lehetünk tovább a magunk urai. Egyébként is hogyan nevezhetjük Úrnak, ha nem engedelmeskedünk neki.

De visszatérve a papságra, nézzük meg a papi szolgálaton keresztül, hogy azt a szolgálatot ma hogyan töltjük be. A bevezető igében az áll, hogy „minden pap naponként szolgálatban áll”, ami egy folyamatos, mindennapi tevékenységet jelent. Ez egy nagyon komoly mondat. Ez azt jelenti, hogy amint megismertük az Urat, attól fogva naponként szolgálnunk, keresnünk kell őt. De hogyan is néz ez ki a gyakorlatban?

Ószövetség:

És csinálj rézmedencét, lábát is rézből, mosakodásra; és tedd azt a gyülekezet sátra közé és az oltár közé, és tölts bele vizet; Hogy Áron és az ő fiai abból mossák meg kezeiket és lábaikat. Amikor a gyülekezet sátrába mennek, mosakodjanak meg vízben, hogy meg ne haljanak; vagy mikor az oltárhoz járulnak, hogy szolgáljanak és tűzáldozatot füstölögtessenek az Úrnak. Kezeiket is, lábaikat is mossák meg, hogy meg ne haljanak. És örökkévaló rendtartásuk lesz ez nekik, neki és az ő magvának nemzetségről nemzetségre. (2Móz 30,18-21)

Új szövetség:

Mondta neki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felelt neki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs én hozzám. (Jn 13,8)

A réz, a szent sátor elemei között az ítéletet szimbolizálja. Meg kell ítélnem a cselekedeteim az Úr előtt, és meg kell térnem a bűneimből. Meg kell aláznom magam előtte, és igaz megbánással és alázattal bocsánatot kell kérnem tőle. Ahogyan az Ószövetségben látjuk, enélkül meghalt volna a pap, ha be akart volna menni a szentélybe. Ma a kegyelem időszaka van még, ezért ha ezt nem is tesszük meg, és úgy is mehetünk az Úr elé, csak akkor ne csodálkozzunk, ha nem hallgatja meg az imáinkat.  Örüljünk, hogy nem halunk meg azonnal. Csak tisztán, Jézus kereszt áldozatával azonosulva lehet bemenni a szentélybe. János evangéliumában látjuk, hogy Jézus maga mosta meg a tanítványok lábát, mielőtt megosztotta velük az úrvacsorát, és hangsúlyozta, hogy ők már egyébként tiszták, a beszédek által, amiket ő mondott nekik. Ezzel betöltötte az ószövetségi követelményt, hogy mosakodjanak meg, mielőtt a közösségbe belépnek. Azt is meg kell látnunk, hogy egyedül ő jogosult erre a „megmosdatásra”, ő tud feloldozni a bűneink terhe alól.

Ha már itt tartunk, hiszem, hogy azoknak nagyon kicsi az esélyük az Úrral való közösségre, akik nem keresztelkedtek meg saját akaratukból (másképp mondva- felnőttként), hiszen az az első lépcsője annak, hogy közösségbe kerüljünk Jézus halálával és feltámadásával (Róm.6,3). Utána viszont elég „megmosakodnunk”, mert egyébként már tiszták vagyunk (Jn.13,10).

Ezek után léphetünk be Isten közelségébe. A szentély berendezése megmutatja a mai papi szolgálat területeit. Három dolog volt a szentélyben. Az füstölő oltár, a kenyerek asztala és a mécses. A mai papi szolgálatnak is ez a három területe van.

Ószövetség:

És a rudakat csináld sittim-fából, és borítsd be azokat arannyal. És tedd azt a függöny elé, amely a bizonyság ládája mellett, a bizonyság fedele előtt van, ahol megjelenek neked. Áron pedig füstölögtessen rajta minden reggel jó illatú füstölő szert; mikor a mécseket rendbe szedi, akkor füstölögtesse azt. És amikor Áron este felrakja a mécseket, füstölögtesse azt. Szüntelen való illattétel legyen ez az Úr előtt nemzetségről nemzetségre. Ne áldozzatok azon idegen füstölőszerekkel, se égőáldozattal, se ételáldozattal; italáldozatot se öntsetek rá. 

(2Móz 30,5-9)

Új szövetség:

És mikor elvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy Vén leborult a Bárány előtt, mindegyiknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai. (Jel 5,8) [saját kiemelés]

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, (1Tim 2,1)

Minden reggel jó illattal kellett a papnak füstölögtetni a szentélyben lévő oltáron. De vigyáznia kellett, hogy azon se idegen fülstölő, se más fajta áldozat ne legyen. Ma ez az illat az imaéletünk. Ezért kell „kinn” letennünk a bűneinket, és Kristusba „belépnünk”, hogy az Úr előtt már csak a Szent Szellemtől átitatott könyörgésünk legyen. Igazán itt már minden cselekedetnek a Szent Szellemtől átitatottnak kell lennie, mert ha nem az, akkor „idegen áldozattal” vagy „idegen tűzzel” megyünk az Úr elé, ami útálatos előtte. Ahogyan látjuk, reggelente kellett a füstölő oltáron a papnak füstölögtetni, amely arra utal, hogy minden zsenge az Úré (2Móz.23,16; 2Móz.23,19), ezért a napunk „zsengéje” is az Úré legyen.

Ószövetség:

Parancsold meg Izrael fiainak, hogy hozzanak neked tiszta faolajat, amelyet a világításhoz sajtoltak, hogy szünet nélkül égő lámpákat gyújthassanak. A bizonyság függönyén kívül, a gyülekezet sátrában úgy helyeztesse el azokat Áron, hogy estétől fogva reggelig az Úr előtt legyenek. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél. A tiszta arany gyertyatartóra rakja fel a mécseket; az Úr előtt legyenek szüntelen. (3Móz 24,2-4)

Új szövetség:

Amíg oda megyek, legyen gondod az olvasásra, az intésre és a tanításra. (1Tim 4,13) [saját kiemelés]

Hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással. (2Tim 4,2) [saját kiemelés]

Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindegyikőtöknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek. (1Kor 14,26) [saját kiemelés]

A mécses, mint akár a Szent Szellem képe is, példázza az Ige világosságát (Jn.1,1-5). Mélyedjünk el Isten igéjében, hogy megvilágosítsa az életünket és az elménket. A Zsoltárokban benne van, hogy tanulmányozzuk és elmélkedjünk az igén, mert akkor lesz jó dolgunk (Zsolt.1,2-3). Az Úr az igéjén keresztül tanít minket, és az igéje tartalmazza mindazt a bölcsességet, amelyre az élethez szükségünk van. Mert nem csak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével (5Móz.8,3; Mt.4,4; Lk.4,4),  az Ő igéje szellem és élet (Jn.6,63). Isten igéjéből tud épülni a belsőnk. Ez segít, hogy megismerjük az Atyánkat, ez segít abban, hogy az elménk megújuljon teljesen. Más szóval, megváltozzon az értékítéletünk, és isteni természet részeseivé legyünk (2Pét.1,4). De ez ad eligazítást arra vonatkozóan is, hogy Isten előtt mi a bűn és mi kedves neki (Róm.7,7).

Ószövetség:

És vegyél lisztlángot, és süss abból tizenkét lepényt; két tized efából legyen egy lepény. És helyeztesd el azokat két rendben; hatot egy rendbe, a tiszta arany asztalra az Úr elé. És tégy mindegyik rendhez tiszta tömjént, és legyen emlékeztetőül a kenyér mellett, tűzáldozatul az Úrnak. Szombat napról szombat napra rakja fel azt a pap az Úr elé szüntelen; örök szövetség ez Izrael fiaival. Azután legyen az Ároné és az ő fiaié, akik egyék meg azokat szent helyen, mert mint igen szentséges, az övé az, az Úrnak tűzáldozataiból, örök rendelés szerint. (3Móz 24,5-9)

Új szövetség:

Mondta azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának hústestét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én hústestem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,53-57)

Ma az úrvacsorán keresztül tudunk az Úrral eggyé válni. Ahogyan látjuk, a papok is megették a szent kenyereket, ahogyan mi ma megesszük a kenyeret, amely Jézus testét szimbolizálja. Ezzel a cselekedettel tudunk Jézusban maradni. Ha valaki tanulmányozza Isten igéjét, akkor fel kell ismernie egy mintát arra vonatkozóan, hogy Isten dolgai egyszerűek. Azért egyszerűek, mert ő valósággal minden ember számára elérhető szeretne lenni. Nem kell nagy szertartásokat elképzelnünk, nem kell bizonyos nehezen teljeseíthető körülményeket kialakítanunk, ahhoz, hogy vele lehessünk. Egyszerűen vennünk kell a kenyeret és a bort, mint Jézus testét és vérét, ha közösségben akarunk vele lenni. Nem a külső körülmények számítanak, hanem a szív állapota. Ezért bárhol, bárki veheti az úrvacsorát, ha nincs közössége, akkor még egyedül is, mert nem kell hozzá se végzettség, se külön procedúra.

Erra a papi közössgére nekünk kell készen állnunk! Ha megbánjuk a bűneinket, és elé járulunk, hogy könyörögjünk, és vesszük az úrvacsorát, hogy benne lehessünk, akkor máris közösségben lehetünk Vele: A MINDENSÉG URÁVAL.

Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Ő benne, Meggyökerezve és tovább épülve Ő benne, és megerősödve a hitben, amiképpen arra taníttattatok, bővölködve abban hálaadással. (Kol 2,6-7)

Csak ezen keresztül, a rendszeres, napi papi szolgálaton keresztül tudunk meggyökerezni Krisztusban, hogy utána megállhassunk Őbenne! Mert a vihar és a megpróbáltatás eljön minden ember életében (Mt.7,24-27), de nem mindenki áll meg a viharral szemben. Csak az tud megállni, aki meggyökerezett az Úrban!

Az Újszövetség pontosan bemutatja az újszövetségi papi szolgálatot a kezdeti gyülekezetekben. Sajnos ez mára kiveszett az istentiszteletekről, és egyébként is az apostoli idők keresztény életéthez kellene visszatérnünk, hogy amikor összejövünk, akkor mindenki a maga ajándékát „be tudja hozni a közösbe”. Ne az legyen, mint az átlagos istentiszteleteken, hogy van egy pár szolgáló, a többiek pedig „fogyasztók”, mintha nekik nem adott volna az Úr semmit. A pásztorok és egyéb szolgálók szolgálnak, a „test” többi tagja pedig rájuk néz, hogy kapjon valamit. Nem kellene ennek így lennie. Az Úr ezért hívja ismét az övéit, hogy házi gyülekezetekben legyenek együtt, Őt keresve. Mert akkor tud beteljesedni a test mindegyik tagja a maga Istentől kapott ajándékaival a test épülésére. Ezt tették az aopstolok idejében a gyülekezetek. Az összejövetelek a 3 papi szolgálati részből álltak. Imádkoztak, tanítással foglalkoztak és megtörték a kenyeret. Ez a mi mai MINDENNAPI papi szolgálatunk.

És foglalatosak voltak az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. (ApCsel 2,42) [saját kiemelés]

Most azonban szólnunk kell még egy fontos területről. Ez a harcos karaktere, az Úr harcosa. Általános probléma, különösen azok között, akik pünkösdi gyülekezetben kezdik a hívő életüket, hogy sokszor már közvetlen a megtérés után elkezdenek „szellemi harcolni”. Ez azonban sok problémát vet fel. Ahhoz, hogy valaki igazán szellemi harcot tudjon vívni, annak felhatalmazást kell kapnia az Úrtól.

Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tetsszen annak, aki őt harcossá avatta. (2Tim 2,4)

Ezért ha én a magam akaratából, és önös céljaim érdekében kezdek el szellemi harcot vívni, akkor pont azt teszem, amit Pál említ Timótheusnak. Olyan harcot kezdek, ami nem az Úrtól van, ezért nem is várhatom el, hogy Ő támogasson ebben a harcban. Csak az Úrnak odaszánt élethez adhat az Úr szellemi jogosultságot és hatalmat. Csak amikor bizonyos felőle, hogy nem használják ezt a hatalmat rosszul, nem élnek vissza vele. Ehhez azonban az emberben Krisztus jellemének kell lennie. Ezt pedig csak a napi papi szolgálattal tudjuk magunkban megerősíteni. Jézus a fej, ő a seregei vezére, és neki kell megmondania, hogy ki mikor és hogyan harcoljon, legfőképpen neki kell megmutatnia az ellenséget. Ezért ki merem jelenteni, hogy először pappá kell(ene) válnunk, és amikor már erősen meggyökereztünk az Úrban, akkor lehetük a harcosai.

Észrevehették sokan, hogy itt a blogon az írások egy nagy része arról szól, hogy a végidőkben milyen szörnyűségek várnak erre a földre. Ezen a blogon, a G+ és Youtube csatornán is sok olyan témát hozott fel az Úr, ami sokakat megzavarhat, hogy milyen rémisztő dolgokat festettem le. Ebből készült a kis sorozat is, A nagy hitetés címmel:

A nagy hitetés 1.rész

https://youtu.be/8U1fab6q-oY

A nagy hitetés 2.rész

https://youtu.be/nBYbSyjhba8

A nagy hitetés 3.rész

https://youtu.be/koBkyhHLag0

A nagy hitetés 4.rész

https://youtu.be/f4pqK3kpiZk

Valóban félelmetes idők előtt állnuk. Egyikünk sem tudja az elragadtatás idejét, és nem tudjuk, hogy abból, ami már ma körvonalazódik, mennyit kell itt a földön még azoknak is megélni, akiket az Úr el fog ragadni. Egy dolog azonban biztos. Abban, ami következik, csak azok fognak tudni megállni és harcolni ellene, akik az Úr papjai, és meggyökereztek Őbenne. Valóban olyan idők jönnek, amilyenek a világ teremtése óta nem voltak.

Az Úr azért figyelmeztet mindenkit az elkövetkező dolgokra, hogy az övéi közül ez ne érjen senkit felkészületlenül. Igen, hitetnek minket a világképpel, az idegenekkel, a tévtanításokkal, és még az óriások is és a démonok is jönni fognak. Minezek mellett olyan technológiai fejlődés előtt állunk, ami lehetővé teszi az utolsó fenevadnak a teljes kontrollt az életünkön. Csak egy módon állhatunk meg ezekben az időkben, ha erősen az Úrban vagyunk. Napi közösséggel, odaszánt élettel. Különben a legjobb, ami történhet velünk, hogy a nyomorúság elején „learatnak” minket, és mártírhalált halunk, mert harcolni nem fogunk tudni. Mert ha én magam nem engedelmeskedek Isten parancsainak, és nem aszerint élek, akkor hogyan is várhatnám el, hogy a gonosz nekem engedelmeskedjen. Nem lesz a szavamnak súlya, mert csak egy képmutató élet van mögötte, amelyet még az Úr sem tud támogatni.

Csak arra tudok mindenkit buzdítani, hogy keresse az Urat amennyire csak tőle telik. Ez egyébként nem egy új felhívása az Úrnak (Ézs.55,6; Ámós 5,4, Ámós 5,14; Sof.2,3; Mt.6,33; Kol.3,1). A győztesek nyernek örökségül mindent (Jel.21,7). Az Úron nem fog múlni semmi, csak rajtunk.

Ezen a blogon lehet, hogy kevesebb szó esik a krisztusi karakterhez vezető útról, és inkább az elkövetkező idők részleteit tárta fel nekem az Úr. De a végidőkben még nagyobb szükség van a krisztusi karakterre, és nem lesz elég a langyos kereszténység. Ezért ajánlom Soós Péternek az összes tanítását, amely ezt az utat teljesen, és nagyszerűen bemutatja:

http://soospeter.blogspot.hu/

http://hitvedelem.blogspot.hu/

Rajta keresztül az Úr hatalmasan szól a mai kereszténységhez. Magam is bizonyságot teszek a hitelességéről. És arról is bizonyságot tudok tenni, hogy ami a tanításaiban van, azokat isteni kijelentésként több más olyan forrásból is visszahallottam, akik nem ismerik őt, és ő sem ismeri azokat. Nincs egyedül a világban azzal az üzenettel, amellyel felkente az Úr! Ezért ki merem mondani, hogy ő Krisztus igaz tanítója a mai időkre és az előttünk álló időszakra.

Aki komolyan gondolja, hogy nem ezen a világon akar boldogulni, hanem az Úrhoz készül, annak nincs több vesztegeti való ideje. Keresse a Úrral való közösséget, mert semmi más nem tart meg!

Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen! (Jn 5,39-40)

Nimród, a fenevad, és a fenevad bélyege

Khús nemzette Nimródot is; ez kezdett óriássá lenni a földön. Ez óriás vadász volt az Úr előtt, azért mondják: Óriás vadász az Úr előtt, mint Nimród. (1Móz 10,8-9)

Khús nemzette Nimródot is; ez kezdett óriássá lenni a földön. (1Krón 1,10)

Most azt nézzük végig, hogy Nimród milyen szerepet játszik az előttünk álló „végidőkben”. Nimród két fontos dolgot tett, amiért ma foglalkoznunk kell a személyével. Ő volt az első világbirodalom feje, és ő alapította meg azt a vallási rendszert, amely teljesen Isten ellenes volt és később az igében, mint Babilon vonul végig (1Móz.10,10-12; 1Móz.11,1-9). A bibliakutatók megegyeznek abban, hogy ahogyan Egyiptom a világot szimbolizálja a Bibliában, úgy Babilon a bálványimádó vallási rendszert.

Ahhoz, hogy teljesen megértsük annak a kifejezésnek a hátterét, hogy „kezdett óriássá lenni a földön”, ahhoz meg kell néznünk, hogy mi a tartalma annak, hogy valaki óriás. Az óriások sok szempontból fontos szereplői a Bibliának. A származásukat, történetüket és jövőjüket megértve sok kérdésre választ kaphatunk. Az óriások az angyalok és emberek kereszteződéséből jöttek létre.

Az óriások voltak a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bementek az emberek lányaihoz, és azok gyermekeket szültek nekik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. (1Móz 6,4)

Az emberek lányai szülték őket az angyali apjuknak. A történetüket főleg Énokh könyvében találjuk, és ebből a történetből számunkra most egy momentum fontos, mégpedig az, hogy keresztezték a fajokat. Mai nyelven a géntechnológiát olyan szintre vitték, hogy megrontottak minden embert és állatot.

A föld pedig romlott volt Isten előtt és megtelt a föld erőszakoskodással. Tekintett azért Isten a földre, és íme meg volt romolva, mert minden hústest megrontotta az ő útját a földön. Mondta azért Isten Noénak: Minden hústestnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általuk: és íme elvesztem őket a földdel együtt. (1Móz 6,11-13)

Már nem az eredeti isteni rendet képviselték, hanem olyanná váltak, amelyek nem szerepeltek eredetileg Isten teremtésében. Minden állat és növény, még az ember is a „maga neme” szerint lett megalkotva, és arra mind azt mondta az Úr, hogy jó. Itt pedig azt látjuk, hogy minden megromlott, és ezt nem csak erkölcsileg kell értenünk. Amikor azt mondja az ige, hogy Noé tökéletes volt, akkor azt a szót használja ennek kifejezésére, amelyet az áladozati állatokra is használ a Biblia (héberül tamim) – hiba nélkül való, ép. Az özönvíz előtt meghalt mindenki aki az Urat követte, és már csak megromlott emberek maradtak a földön az óriásokkal együtt. Az özönvíz azonban véget vetett ennek a romlott genetikai állománynak. Ennek igen fontos jelentősége van, hogy megértsük Istennek a kánaáni népekkel szembeni eljárását, de erről majd később.

Az özönvíz után először Nimród kapcsán kerül elő az óriás kifejezés – és ez is igazán a Septuaginta fordítás szerint, mert a héber szöveget használó fordítások hatalmasként, adják vissza ezt a szót. De ha nem volt már óriás, akkor hogyan lehetett Nimród óriássá? Itt nem csak a termetét kell figyelembe vennünk. Az óriások fő jellemzője nem az, hogy hatalmasak, hanem az, hogy angyal és ember keveredéséből jöttek létre, és ezért valószínű, hogy emberfeletti képességeik is voltak. Nem véletlen, hogy a mai korban a kormányerők erősen dolgoznak a szuper-katonák létrehozásán, akikbe ilyen óriásgéneket oltanak, hogy a nyilvánvaló előnyök mellett, mint magasság, erő, más képességeket is kamatoztassanak. Az a szó, amit az 1Móz.10,8-ban kezdett szóval fordítanak, bír több másik igen érdekes jelentéssel. Ez a héber szó a „khalal”.

Strong szótár (H2490)

- Original: חלל

- Transliteration: Chalal

- Phonetic: khaw-lal'

- Definition:

1. szentségtelen, szennyezett, fertőzött, megszentségtelenített, kezdet

a. (Niphal)

1. megszentségteleníteni magát, beszenyezni magát, megfertőzni magát

b. rituálisan

c. szexuálisan

1. szennyezett, fertőzött

d. (Piel)

1. közönségessé, hétköznapivá tenni, megrontani, beszennyezni

2. megbecsteleníteni, becsületet sérteni

3. megszegni (szövetséget)

4. közönségesként kezelni

e. (Pual) megszentségteleníteni (Isten nevét)

f. (Hiphil)

1. engedni a megszentségtelenítést

2. kezdeni

g. (Hophal) elkezdődni

2. megsebesülni (halálosan), átfúrt, felszúrt,

a. (Qal) felszúrni

b. (Pual) leölve lenni

c. (Poel) megsebezni, átszúrni

d. (Poal) sebesült

3. (Piel) furulyán vagy sípon játszani

Nincs egyértelműen leírva a Bibliában, hogy mi történt Nimróddal, de úgy tűnik, hogy történt vele valami, ami miatt megromlott, beszennyeződött, megfertőződött, és olyanná kezdett válni, mint az óriások. Ismét mondom, hogy nem elsősorban termetre, hanem mai szóval genetikailag. Ezért is történhetett meg, hogy ő szembeszállt az Atyával, és fel akart menni a mennybe, hogy megölje Istent. Úgy tekintett önmagára, mint egy istenre.

Bábel tornya után, az Úr összezavarta a népek nyelveit, viszont a hitük ugyanaz maradt. Ezért tudott ugyanaz a hitvilág elterjedni szerte a világon. Ha valaki végigolvassa mondjuk a Mitológiai ABC című könyvet, akkor egyértelművé válik, hogy a népek mind ugyanabban hittek, csak más néven nevezték a szereplőket. Ha közelebbre, Európára nézünk, akkor ott is felfedezhetjük, hogy a görögök, a főníciai vagyis babiloni pantheont vették át, tőlük pedig a rómaiak, a szokásos átnevezésekkel. De miért érdekes ez ma nekünk? Azért, mert valójában mindenki Nimród visszatérését várja, csak más név alatt. Ő Osiris is. Jásár könyvéből láthatjuk, hogy Osiris valós személy volt, aki az első királya volt Egyiptomnak. De meghalt, mint minden más halandó, de mégis fel lett ruházva ugyanazokkal az isteni jellemzőkkel, amellyel Nimród a babiloni vallásban, vagy Gilgames a suméroknál. Baráth Tibornak, a Népek őstörténete című írása régészeti alapokon is megerősíti, ezt a gondolatmenetet, nem is beszélve arról, hogy 2015-ben megtalálták Osiris sírját. A szabadkőműves mozgalomnak is Osiris az istene, aki nem más, mint Nimród, de ebből látjuk, hogy ők is be vannak csapva, és elhiszik ezt a legendát. Ők ma azok, akik tudatosan dolgoznak azon, hogy Nimród visszajöhessen és újra testet alkothasson.

„A világ élenjáró hatóságai szerint – beleértve Robert hieronimust, az USA hivatalos feljegyzéseit, és még a Szabadkőműves kutatókat is – Washington DC úgy lett tervezve, mint a Rózsakeresztes álom szimbóluma, amelyet a város építői is vallottak: hogy Amerika legyen az Új Atlantisz és végül vezesse bele a világot Osiris helyreállított Aranykorába.”

       forrás: Newswithviews.com, 2010.01.12, Thomas Horn

Nem szeretnék további spekulációba bocsátkozni, ezért nem állítok fel elméletet, hogy hogyan jutott bele ez az óriás gén a kánaánita népekbe, de azt már a Biblia egyértelművé teszi, hogy köztük voltak az óriások. Sokan nem értik, hogy a bevonuló zsidóknak miért kellett ilyen kegyetlenséggel kírtani az ottani népeket.

De e népek városaiban, amelyeket örökségül ad neked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is; Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, amint megparancsolta neked az Úr, a te Istened; (5Móz 20,16-17)

Minden lelket ki kellett írtaniuk, de csak ezek között a népek között. Az ő bálványimádásuk, ahogyan láttuk, hatással volt az egész emberiségre. Bár más népek is bálványimádók voltak, az Úr mégsem engedte meg a népének, hogy azokat teljesen kiírtsák. Ezért bizonyosan lennie kellett egy olyan elemnek ezekben a népekben, amelyek még megkülönböztették őket a többitől. Ez az elem pedig az óriásság volt. Mert a többi bálványimádó néppel szembeni hadviselésről ezt a szabályt adja az Úr:

Mikor valamely város alá mész, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt. És ha békességgel felel neked, és kaput nyit, akkor az egész nép, amely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon neked. Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harcra kel veled, akkor zárd azt körül; És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: vágj le abban minden fiúneműt fegyver élével; De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, ami lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáld; és fogyaszd el a te ellenségeidtől való zsákmányt, akiket kezedbe ad neked az Úr, a te Istened. Így cselekedj mindazokkal a városokkal, amelyek igen messze esnek tőled, amelyek nem e nemzetek városai közül valók. (5Móz 20,10-15)

Amennyiben Nimród óriássá lett, akkor osztja az óriások sorsát is, tehát együtt bolyong azokkal, akik ma a világunk démonai. Valóban nem az emberekkel együtt került le a Seolba, és ezáltal képes arra, hogy mint egy démon megszálljon egy embert. Ennek nagy jelentősége van, mert nem feltétlen kell neki magának testben megszületnie erre a világra, hanem ha valaki átadja magát neki, akkor azon a „gazdatesten” keresztül ő ki tudja élni a maga személyiségét.

Innen egy nagy ugrást kell tennünk a Jelenések könyvébe, ahol a fenevad megjelenését látjuk, aki a tengerből jön fel.

És láttam egy fenevadat feljönni a tengerből, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és az ő szarvain tíz korona, és az ő fejein a káromlásnak neve. És e fenevad, amelyet láttam, hasonló volt a párduchoz, és az ő lábai, mint a medvéé, és az ő szája, mint az oroszlán szája; és a sárkány adta az ő erejét annak, és az ő királyi székét, és nagy hatalmat. És láttam, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttatott; és csodálva, az egész föld követte a fenevadat. És imádták a sárkányt, aki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádták a fenevadat, ezt mondva: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhat ő vele? 

(Jel 13,1-4)

A fenevad egyik feje kap egy halálos sebet, amely csodálatos módon meg fog gyógyulni, és mint isteni hatalmú, vagy isteni eredetű személyt fogja imádni az egész föld. Feltűnik a hasonlóság Nimróddal?  Mivel a fenevad bélygéről nem tudunk semmi konkrétat, ezért a bibliakutatók, és mindenki más, csak találgat, hogy mi is lesz majd a fenevad bélyege. Ezért innentől fogva csak egy gondolatmenetet tudok leírni, abban a hitben, hogy az Úrtól kapott világosság vezet.

A fenevad halálos sebének a gyógyítása során, kaphat az óriás génekből, amely csodálatos módon meg fogja gyógyítani. Ma már kitűzött dátuma van az ember halhatatlanságának a transzhumanizmus zászlaján. Ez a dátum 2045. Két irányból haladnak a fejlesztések, az egyik a technológia, a másik a génsebészet. Azt bizonyosan merem állítani, hogy a mai hírekben olvasott sikerek és eredmények, csak a jéghegy csúcsa ebben a témában. Az igazi eredmények a haditechnikában vannak, teljes titokban. Még a témában dolgozó tudósok sem tudják, hogy pontosan hol tartanak, csak a világot irányító körök tudják. Amint azonban sikeres lesz a fenevad gyógyítása ezzel az óriás technológiával, ezért ezt felajánlják mindazoknak, akik hajlandóak elhagyni a hitüket és őt imádni fogják. Ehhez kapcsolódik pontosan egy prófécia.

Soós Péternek a Hitélet blogján olvasható egy prófécia, Izsák-Bács Jeremiás próféciája, amely teljesen beleillik az eddigi gondolatmenetbe. Idézet a próféciából:

„A hegyről láttuk meg elsőre a Nagy Babilon városát, a Világ Fővarosát. Ott  fog uralkodni az Antikrisztus, a Fenevad, az Utálatos! Beléptünk a Világ Parlamentjébe, ahol az Utálatos trónolt. A bejáratnál, az ajtó fölött az volt felírva,  hogy  "The God House",  mivel az Új Világrend   THEOKRATIKUSNAK  nevezi magát. Még azt is le lehetett olvasni a feliratból, hogy - 666 - az Uralkodó Ház számjele. Bent a nagy teremben, amelynek hexagonális formája volt, vagyis 6 szögletű, ott voltak bíbor ruhába felöltözve a világ vallási vezetői, mindannyian egyforma ruhában és mindannyian hódoltak az Utálatosnak.”

„A Fenevad úgy Rómában, mint Jeruzsálemben uralkodott, és az építendő templomot is az ő nevéről nevezték el.

A világ polgárai Istenként imádták, és a kezükön meg a homlokukon viselték a Fenevad bélyegét. Ők voltak a világpolgárok.

Voltak másodrendű polgárok is, akiknek csak a kezükön volt a bélyeg, és akik jogosultak voltak ugyan a vásárlásra, és arra, hogy dolgozzanak, de estére a városon kívül, úgymond Gettóban laktak.  Ezeket a másodrendű polgárokat még a ruhájuk is megkülönböztette a világpolgároktól, mivel a hátukon egy furcsa jel, betű volt felírva. A Világpolgároknak az öltözete egyetemes volt, úgy a nőké, mint a férfiaké, mint a gyerekeké. Úgy viselkedtek mint akik meg vannak igézve, robotokként, semmilyen emberi vonás, vagy személyiség nem látszott rajtuk.

A másodrendű polgárok várólistán volta azért, hogy megkaphassák a homlokukra a bélyeget, hogy ezáltal ők is világpolgárok lehessenek.

Volt egy harmadik embercsoport, akik kevesen voltak ugyan, de nem voltak megbélyegezve. Ezeknek az embereknek megmaradtak az emberi vonásaik, és személyiségük. Ők  az erdőkben, elhagyott helyeken, városokon kívül laktak.”

http://soospeter.blogspot.hu/2012/04/surgos-felkeszules-jezus-jovetelere.html

Mostani témánkat illetően ebben a próféciában van egy igen fontos mondat: (a világpolgárok) „úgy viselkedtek, mint akik meg vannak igézve, robotokként, semmilyen emberi vonás, vagy személyiség nem látszott rajtuk.” Akik kijelentik, hogy imádják a fenevadat, csak azért, hogy megkapják a bélyeget, azok elveszítik emberi mívoltukat. Ez a bélyeg ezért nem csak egy fizikai külső jel lesz, hanem valami olyan technológia – akár biológiai akár ipari – amely az embert átváltoztatja valami nem emberivé, legkézenfekvőbben óriássá (ismételten hangsúlyozom, hogy nem a külső a lényeg). Ha pedig olyanná válik, akkor az óriások sorsára jut, akiknek nincs megváltás. Ezért hangsúlyoz az ige két fontos szempontot a megváltással és a bélyeggel kapcsolatban. A megváltás az embernek szól, és akin a fenevad bélyege rajta van, annak nincs megváltás!

Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel. Annak okáért mindenestől fogva hasonlónak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hű főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. (Zsid 2,16-17)

És minden versengés nélkül nagy az istenfélelem eme titka: Isten megjelent hústestben, megigazíttatott Szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségbe. (1Tim 3,16)

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, (1Tim 2,5)

És harmadik angyal is követte azokat, mondva nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, Az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; És az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön-örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi. (Jel 14,9-11)

Ezért életbevágóan fontos tudnunk azt, hogy Isten húsban és vérben jelent meg, mint ember! Jézus megváltása az embernek szól, és nem angyaloknak, sem semmi olyan lénynek, aki nem szerepelt eredetileg Isten teremtésében. A másik fontos dolog, tudnunk azt, hogy a bélyeg az embert visszafordíthatatlanul megváltoztatja, és elveszti minden esélyét a megváltásra.

Itt kell tennünk egy kis kitérőt. Korábbi írásokban már foglalkoztam a zsidó nép megmaradásával az Úr napjának eseményeit taglalva. Van egy érdekes mondat az ószövetségben:

De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségről nemzetségre. És kitisztítom vérüket, amelyből még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye! (Jóel 3,20-21)

Mivel a zsidók csak a történelem végén fognak megtérni, ezért az újjászületés számukra nem úgy jön el, mint ma azoknak, akik újjászületnek a Krisztus Jézusban. Ha nem veszik fel a bélyeget, akkor őket is meg tudja menteni az Úr, de érdekes, hogy azt mondja róluk, hogy „kitisztítom vérüket”. Mindenki maga döntse el, hogy ha ezt szó szerint vesszük, akkor mit is jelenthet az előbbi gondolatmenet ismeretében. Egy azonban bizonyos. Ahogyan haladunk előre az időben, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy az igét úgy kell értenünk, ahogyan le van írva, és nem kell elméleteket gyártanunk a megértéséhez. Ez is jelzi, hogy mennyire fontos, hogy milyen Bibliát olvasunk.

A fenevad bélyege nagyon csábító lesz, és sok embert lépre csal egy ősi ígérettel, amely az emberiség történetét végigkíséri:

olyanok lesztek mint az Isten: (1Móz 3,5)

Ezzel csap be minket a Sátán a mai napig, hogy keressük a tudást és az örök életet. A halhatatlanság ígéretével, amely ebben a bukott állapotban akarja az embert konzerválni. De Isten maga jött el értünk, az örök élet ígéretével, ráadásul úgy, hogy megtisztít minket minden bűntől, minden romlottságtól, és megajándékoz minket egy romolhatatlan testtel is. Ne adjuk oda magunkat másra! Ha Isten ekkora áldozatot hozott értünk, akkor nekünk is számítson a saját életünk!

És láttam úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve; és azokat, akik diadalmasok a fenevadon és az ő képén, és bélyegén és az ő nevének számán, láttam állni az üvegtenger mellett, akiknek kezében voltak az Istennek hárfái. (Jel 15,2)

Az örök élet reménységére, melyet megígért a hazudni nem tudó Isten örök időknek előtte, (Tit 1,2)