Az
pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit
elküldtél, a Jézus Krisztust.
(Jn 17,3 - Váradi-Károli 2018)
Maradjatok
én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt
magától, csak ha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, csak ha én bennem
maradtok.
(Jn 15,4 - Váradi-Károli 2018)
Aki
eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is
abban.
(Jn 6,56 - Váradi-Károli 2018)
Már az úrvacsora kapcsán felmerült,
hogy aki veszi az Úr testét és vérét, az benne lakozik, és ő is abban. De
valóban kizárólag az úrvacsorán keresztül lehetne lehetséges az Úrban lakozni?
Ahhoz, hogy ezt meglássuk, el kell indulnunk az újjászületéstől.
Bár a hitre jutás, az ige szerint a
megtéréstől indul, nem az újjászületéstől, de a megtérés lépéseire most nem
térek ki külön. Nagyon röviden, talán annyit mondhatunk róla, hogy amikor az
ember felismeri, hogy bűnös, és az eddig élt élete a halálba és az örök kárhozatba
viszi, és hallja az evangéliumot, akkor dönt arról, hogy mindenek ítélőbírája
előtt leborul, és kegyelemért könyörög. Az igaz evangélium hirdetésének
elengedhetetlen része a bűnök bocsánatának, a közelgő ítéletnek, és Jézus
személyének, mint megváltónak a hirdetése (Lk.24,47; ApCsel.17,30-31). Nem az
áll a központban, akinek hirdetik, hanem Jézus Krisztusnak kell a középpontban
állnia. Az igében nem látunk sehol sem olyat, hogy befogadták volna a szívükbe
Jézust. Erre még utalást sem találunk. A felhívás mindig a megtérésre
vonatkozik, amit más szóval úgy tudnánk kifejezni, hogy „irányváltás”. Nem élem
tovább azt az életet, amelyet a megtérés előtt éltem. Irányt vált az életem. De
minderre most részletesen nem térek ki, mivel témánk nem erről szól. Tehát az
ember, mikor megtér, akkor eldönti, hogy nem akarja tovább élni a korábbi bűnös
életét, ezért újjá akar születni. Az újjászületés két lépcsőből áll. A
vízkeresztségből, és a Szent Szellem keresztségből. Azt mondja az ige, hogy
keresztelkedjünk meg víz által (Mt.28,19; ApCsel.22,16), és meg leszünk
keresztelve Szent Szellemmel. Nagyon fontos a különbség, hogy mi magunk döntünk
a vízkeresztségről, de Szent Szellemmel az Úr keresztel meg minket. Keresztelő
János mondja Jézusról, hogy ő az, aki Szent Szellemmel és tűzzel keresztel
(Mt.3,11; Jn.1,33). Tehát mi magunk nem tudjuk elvenni a Szent Szellem
keresztséget, hanem Jézus az, aki ezt megadja nekünk.
Ez azt jelenti, hogy az újjászületés
két fél közös akaratából jön létre. Amennyiben mi akarjuk az újjászületést,
akkor mi ezt azzal fejezzük ki, hogy bemerítkezünk a vízsírba (Róm.6,3-4).
Amennyiben az Úr hitelesnek tartja a megtérésünket és a szándékunkat, és
elfogadja a vízkeresztséget, akkor ő „elpecsételi” a vízkeresztségünket a Szent
Szellemmel (2Kor.1,22; 2Kor.5,5). Ezzel kijelenti számunkra, hogy megtörtént az
újjászületés Krisztusban. Amíg Istentől meg nem történik a Szent Szellem
keresztség, addig nem lehetünk biztosak a teljes újjászületésünkben. Azokra az
egyedi esetekre most nem térek ki, amikor a Szent Szellem keresztség megelőzi a
vízkeresztséget, mint Kornélius esetében (ApCsel.10.fej.), de tudjunk róla,
hogy ilyen is van.
Ezért mondhatja az ige azt, hogy
akiben nincs meg a Krisztus szelleme, az nem az övé (Róm.8,9). Azt, hogy meg
lettünk keresztelve Szent Szellemmel, azt a Szent Szellem ajándékainak
meglétéből (1Kor.12,8-10), illetve a Szellem gyümölcseiből (Gal.5,22)
láthatjuk. Ezzel ért egyet Jézus beszéde Nikodémushoz (Jn.3.fej.), hogy aki nem
születik újjá víztől és Szellemtől, az nem láthatja Isten országát.
Nyilvánvaló, hogy a mi részünkről, ha hiányzik a vízkeresztség, akkor mi ezzel
azt fejezzük ki, hogy nekünk nem volt fontos az újjászületés, és nekünk jó volt
a hústesti lét ebben a világban. Ha pedig Isten nem pecsételt el minket a Szent
Szellemmel, akkor az válik nyilvánvalóvá, hogy hiába keresztelkedtünk meg
víztől, Ő a mi megtérésünket nem fogadta el, és nem nyilvánított minket a
sajátjának (Ef.1,14).
Tehát hitbeli életünk első szakaszán
újjászületünk, de hangsúlyozom, hogy ezzel még csak a lehetőségét kapjuk meg
annak, hogy Isten fiaivá váljunk. Ezzel az újjászületéssel kapjuk meg a
lehetőséget, hogy Istennel járjunk. Elkerülhetetlen a Szellemben való járáshoz,
hogy halljuk magunkban a Szent Szellem hangját, ismerjük a vezetését, és azt minden
mástól jól el tudjuk különíteni. Csia Lajos írja a Bibliai lélektan könyvében,
hogy a szellem olyan, mint egy sötét szoba. Ezért ami a szellem felől érkezik
hozzánk, azt mind meg kell vizsgálnunk, hogy milyen szellemtől kaptuk. Ezért
fordulhat elő olyan, hogy valaki az Urat keresi, de mégis egy hitető szellem
tanítására hallgat (1Tim.4,1). Mindent, ami a szellemvilág felől érkezik, meg
kell vizsgálni, hogy kiderüljön, hogy milyen forrásból származik (1Th.5,21;
1Jn.4,1). Így tudjuk azt az életet élni, amelyre a Róma levél is hivatkozik, a 8.
fejezetben.
13 Mert, ha hústest szerint éltek,
meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldökölitek, éltek. 14 Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. (Róm
8,13-14 - Váradi-Károli 2018)
Ezek szerint, ha az újjászületés
után továbbra is az óember kívánságai szerint élünk, akkor meghalunk. Ezért
elengedhetetlenül fontos, hogy a Szent Szellem hangját felismerjük, és
megismerjük, hogy engedelmeskedni tudjunk neki. Akiben nincs meg a Szent
Szellem hangja, vagy nem tudja megkülönböztetni a saját, vagy a démonok
hangjától a Szent Szellem hangját, nem is tud Szellem szerint járni. De ennek
mi köze ahhoz, hogy az Atyában és a Fiúban lakozzunk?
Az, hogy az Úrban lakozás, illetve
az Úr bennünk lakozása, a hitből indul ki. Azt mondja az írás, hogy aki vallja,
hogy Jézus az Isten Fia, abban az Isten lakozik (1Jn.4,15). Máshol ezt úgy
mondja az Biblia, hogy csak a Szent Szellem által mondhatja valaki Úrnak Jézust
(1Kor.12,3), illetve a Szent Szellem vallja, hogy Jézus a Krisztus. Fentebb azt
írtam, hogy a Szent Szellem ajándékairól vagy gyümölcseiről ismerhetjük meg,
hogy megkaptuk-e a Szent Szellem keresztséget. Erre főleg pünkösdi körökben a
leggyakoribb példa a nyelveken szólás ajándéka, de természetesen lehet más
ajándék is. És itt nagyon figyelnünk kell, hogy Isten az ajándékait nem vonja
vissza (Róm.11,29). Ezért ha valaki el is megy az Úrtól, attól még az ajándékok
működhetnek az életében. Ahogyan erről Jézus maga mond példázatot, amikor az
ítélet idején azt mondják neki, hogy nem az ő nevében űztek-e démonokat, és nem
az ő nevében cselekedtek-e hatalmas dolgokat (Mt.7,22). Ennek ellenére azt
mondja nekik az Úr, hogy nem ismeri őket (Mt.7,23). A példázat a gyümölcsökről
szól. Ezért is említettem korábban azt, hogy a Szent Szellem gyümölcseiről
lehet megismerni, hogy milyen életet él valaki az Úrban (Mt.7,17-21). És itt
kapcsolódunk vissza az Úrban lakozáshoz. János evangéliumában azt mondja Jézus,
hogy az az örök élet, hogy megismerjék az Atyát és akit elküldött, a Jézus
Krisztust (Jn.17,3). Akkor ismertük meg az Atyát, amikor az ő parancsolatait
megtartjuk:
3 És arról tudjuk meg, hogy ismerjük őt,
ha az ő parancsolatait megtartjuk. 4 Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő
parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs abban az igazság.
(1Jn 2,3-4 - Váradi-Károli 2018)
Amikor Filep megkérdezi Jézust, hogy mutassa
meg az Atyát, Jézus azt mondja, hogy aki őt megismerte, az megismerte az Atyát
is (Jn.14,7-8). Jézus személye annyira egy az Atyáéval, hogy aki Jézust
megismeri, az megismeri az Atyát is. Ezek szerint, aki megismeri Jézust, az
megismeri az Atyát is. A fenti versek azt mondják, hogy ha már ismerjük Jézust,
akkor megtartjuk a parancsolatait. Isten megismerésében az első és egyik legfontosabb tényező az Ő Igéje. A Bibliából
ismerjük meg a cselekedeteit, az ítéleteit, a beszédét, a beszédstílusát, hogy
mi a fontos számára, és mindezt úgy, hogy ráadásul Jézus szavai is rögzítve
vannak. Isten megismerésében kulcsfontosságú az ige ismerete! Isten
megismerésének második alappillére az, hogy ahogyan az évek során együtt járunk
vele, megtapasztaljuk, hogy velünk hogyan bánik, és személyes ismeretségbe
kerülünk vele.
Ha figyelmesebben megvizsgáljuk az
igét, akkor azt találjuk, hogy a szeretet és az engedelmesség sok esetben össze
van kapcsolva. Aki szereti az Urat, az engedelmes neki, vagyis megtartja a
parancsolatait. Azt mondja Jézus, hogy ahogyan az Atya szereti Jézust, ő is úgy
szeret bennünket (Jn.15,9). Jézus azért maradt meg az Atya szeretetében, mert
megtartotta az Atya parancsolatait (Jn.15,10). És mi is úgy tudunk megmaradni
az ő szeretetében, ha megtartjuk a parancsolatait (Jn.14,20). És aki szereti az
Úr Jézust, akkor azt szereti az Atya is (Jn.14,21), és akkor ahhoz elmegy Jézus
is és az Atya is, és annál lakoznak (Jn.14,23; 1Jn.3,24)
Ez a mostani üzenet kulcsa: Ha
szeretem Istent, ha szeretem Jézust, akkor engedelmes vagyok neki, és akkor én
őbenne lakozom, és bennem lakozik mind az Atya, mind a Fiú!
És mindezt abból ismerem meg, hogy a
Szent Szellem bennem van, és kijelenti nekem! Emiatt olyan fontos a Szent
Szellem keresztség! Viszont már itt a földön benne vagyunk az Atyában, és a
Fiúban a Szent Szellem által! Jézus a főpapi imájában, a János evangélium 17.
fejezetében kimondja, hogy már itt a földön annyira egyek lehetünk az Atyával
és Vele, mint amennyire Jézus egy az Atyával.
Hogy
mindnyájan egyek legyenek; amint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők
is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhiggye e világ, hogy te küldtél engem. (Jn 17,21 -
Váradi-Károli 2018)
Ebből a versből láthatjuk meg, hogy
már itt a földön egyek lehetünk az Atyával és a Fiúval, mert azt mondja, hogy
azért legyünk Vele egyek, hogy a világ higgye el, hogy Jézus az Atyától
küldetett. Ha ez nem a földre vonatkozna, hanem a mennyre, vagy bármely más helyre,
akkor a világnak ez nem lenne bizonyság. Mi csak itt a földön, ebben a világban
lehetünk bizonyságok Jézusról. A mennyben és a pokolban már nem kell bizonyság,
hogy Jézus az Isten Fia. Itt bízta Isten emberekre a Jézus Krisztusról szóló
bizonyságot (Mt.28,19-20).
Jézus azt mondja, hogy akik
cselekszik az Atya akaratát, azok az ő testvérei (Mt.12,50). Ezzel egyértelművé
teszi, hogy ha bárki is hivatkozik az Úr nevére, de nem engedelmes neki, akkor
akármennyire is szeretheti az Urat, olyan, mintha nem szeretné, mert nem
engedelmeskedik Neki. Az engedetlenekről azt mondja az ige, hogy azokra eljön
Isten haragja (Kol.3,6). Többször fel van sorolva, hogy kik nem mennek be Isten
országába (1Kor.6,9-10; Ef.5,5; Gal.5,21; Jel.21,8; Jel.22,15), azokon kívül, akik
nem születtek újjá.
A rómabeliekhez írt levél
egyértelművé teszi, hogy úgy tudunk engedelmeskedni Istennek, ha Szellem
szerint járunk, és nem visszük végbe a hústest kívánságait.
18 Mert tudom, hogy nem lakik én bennem,
azaz a hústestemben jó; mert az akarás megvan bennem a jóra, de a jó
véghezvitelét nem találom. 19 Mert nem a jót cselekszem, melyet
akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. 20 Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én művelem már
azt, hanem a bennem lakó bűn. 21 Megtalálom azért magamban, ki a jót
akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn hozzám van ragadva. 22 Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; (Róm 7,18-22 -
Váradi-Károli 2018)
Az újjá nem született ember csak
engedetlen lehet Isten szemében. Mivel az óemberünkkel együtt beleszületünk a
bűnös természetbe, ezért az óember szerint lehetetlen Istennek tetszeni, mert
abban benne lakik a bűn. Ezért is mondhatja az ige, hogy mindenki(!!!)
elhajolt, és nincs egy igaz sem (Róm.3,10; Róm.3,12). Ezért ha az óember,
vagyis az újjá nem született énünk kívánságait cselekedjük, akkor ellenségesek
vagyunk Istennel szemben, és ezért nem lehetünk kedvesek neki.
6 Mert a hústestnek gondolata halál; a
Szellem gondolata pedig élet és békesség. 7 Mert a hústest gondolata
ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik,
mert nem is teheti. 8 Akik pedig hústestben vannak, nem
lehetnek kedvesek Isten előtt. (Róm 8,6-8 - Váradi-Károli 2018)
Az óember jól érzi magát ebben a
bűnös világban, és nem akarja Istent, sem a szentséget. Az újjászületéssel
kapunk lehetőséget arra, hogy a bűnnek hústeste megerőtlenüljön (Róm.6,6-8), és
az újjászületett szellem által „leuraljuk” a hústest, vagyis az óember bűnös
kívánságait. Így kapunk lehetőséget arra, hogy a Szellem vezetésében
járhassunk.
2 Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése
szerint, a Szellem megszentelésére, engedelmességre és Jézus Krisztus
vérével való meghintésre: kegyelem és békesség adasson nektek bőségesen.
(1Pt 1,2 -
Váradi-Károli 2018 – kiemelés tőlem)
Engedelmességre vagyunk kiválasztva.
De most már látjuk is, hogy ez miért annyira fontos. Azt mondja Jézus, hogy az
az örök élet, hogy megismerjük az Atyát (Jn.17,3).
7 Ha megismertetek volna engem, megismertétek
volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. (Jn 14,7 -
Váradi-Károli 2018)
9 Most azonban, hogy megismertétek az
Istent, sőt inkább mivelhogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza
ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni
akartok?
(Gal 4,9 - Váradi-Károli 2018)
Azt mondja az írás, hogy akik
megismerték Jézust, azok megismerték az Istent, vagyis az Atyát is. És itt
kapcsolódik össze az összes szál, amiről eddig szó volt. Ha felismertjük, hogy
kicsoda Jézus, és erről vallást teszünk, akkor Isten bennünk lakozik
(1Jn.4,15). Ha tovább megyünk a megvallásunk útján, mert ugye ha ez csak egy
szájjal történő megvallás, és nincs mögötte cselekedet, akkor halott hit marad
(Jak.2,20; Jak.2,26), sőt, hogy ne mondjam hamis megvallássá válik, mert nem
úgy cselekszem, ahogyan a számmal megvallom. Ezt teszik a démonok is
(Jak.2,19), akik elismerik, hogy Isten az Úr, de nem engedelmesek neki. A
pozitív vonalon maradva, tehát hitre jutunk, és akkor a hitünket és
szeretetünket azzal fejezzük ki Isten és Jézus felé, hogy engedelmesek vagyunk
neki. Ha pedig engedelmesek vagyunk neki, akkor Ő jön, és bennünk lakozik, mi
pedig őbenne. Nagyon sok ige erősíti meg ezt a kijelentést számunkra:
17 És e világ elmúlik, és annak kívánsága
is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.
(1Jn 2,17 - Váradi-Károli 2018)
24 És aki az ő parancsolatait megtartja,
az Ő benne lakozik és Ő is abban; és abból ismerjük meg, hogy bennünk lakozik,
abból a Szellemből, amelyet nekünk adott. (1Jn 3,24 - Váradi-Károli 2018)
13 Erről ismerjük meg, hogy benne
lakozunk és ő mibennünk; mert a maga Szelleméből adott minekünk.
(1Jn 4,13 -
Váradi-Károli 2018)
15 Aki vallja, hogy Jézus az Istennek
Fia, az Isten lakozik abban, és ő is az Istenben.
(1Jn 4,15 - Váradi-Károli 2018)
16 És mi megismertük és elhittük az
Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben
marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. (1Jn 4,16 -
Váradi-Károli 2018)
2 Abból ismerjük meg, hogy szeretjük az
Isten gyermekeit, hogyha az Istent szeretjük, és az ő parancsolatait megtartjuk. (1Jn 5,2 -
Váradi-Károli 2018)
20 De mi tudjuk, hogy az Isten Fia
eljött, és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük azt aki igaz, és hogy mi az igazban, az ő Fiában, a Jézus
Krisztusban vagyunk. Ez az igaz Isten és az örök élet.
(1Jn 5,20 - Váradi-Károli 2018)
Mindezek bizonyságot tesznek arról,
hogy már itt a földi életünkben Istenben lakozunk, és ő bennünk lakozik. Ezért
mondja az írás, hogy a mi testünk a Szent Szellem temploma (1Kor.3,16;
1Kor.6,19), mert Isten valósággal bennünk lakozik. De mi lesz, amikor
elköltözünk innen? Akkor is Istenben fogunk lakozni?
A Jelenések könyve ad választ erre a
kérdésre. A 21. és 22. fejezet részletesen elmondja, hogy az új égen és új
földön az Isten együtt fog lakozni az emberrel. Pontosan úgy, ahogyan már az
Éden kertjében is alkonyatkor együtt sétált az emberrel (1Móz.3,8), ugyanúgy az
új földön is.
3 És hallottam nagy szózatot a mennyből,
ezt mondva: íme az Isten sátra az emberekkel van, és velük lakozik, és ők az ő
népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. (Jel 21,3 -
Váradi-Károli 2018)
Az Új Jeruzsálem lesz az otthona
azoknak, akik itt a földön hűségesen kitartanak a hitükben, és Istent
választják mindenek előtt. Ahogyan Filadelfia gyülekezetének mondja az Úr, hogy
oszloppá teszi Isten templomában, és onnan többé ki nem jön (Jel.3,12). Ahogyan
a látomásokban látták Jézust, hogy mennyire dicsőségesen ragyogó (Jel.1,14-15),
úgy fognak fényleni azok, akik Hozzá kerülnek (Mt.13,43). Az Új Jeruzsálem lesz
a lakása a győzteseknek, akiket megnevez az Úr az egyes gyülekezeti levelek
végén. Ez az Új Jeruzsálem pedig az új földön lesz. Az örökkévalóságban az
Atyában lakozás nem máshol, mint az Új Jeruzsálemben lesz. Isten annyira jó
hozzánk, hogy ezt már itt a földön megtapasztalhatjuk. Ott pedig nyilvánvalóan
ott lesz az Atya is és a Fiú is örökké:
3 És semmi elátkozott nem lesz többé;
hanem az Istennek és a Báránynak királyi széke benne lesz; és az ő szolgái
szolgálnak neki; 4 És látják az ő orcáját; és az ő neve
homlokukon lesz. 5 És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségük szövétnekre és
napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és uralkodnak örökkön-örökké.
(Jel 22,3-5
- Váradi-Károli 2018)
Ahogyan most a mennyben van az Atya trónja,
és az Ő trónjának jobbján van Jézus (ApCsel.7,55), úgy az új földön is a
trónszéken lesz mind az Atya, mind a Fiú, de ez a trónszék immár a földön lesz,
az Új Jeruzsálemben, mert itt fog együtt lakozni az emberrel. De már ma együtt lakozunk vele fenn a
mennyben:
5 Minket, kik meg voltunk halva
a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, kinek kegyelméből
tartattatok meg! 6 És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: 7 Hogy megmutassa a következő
időkben az Ő kegyelmének nagy gazdagságát, az Ő hozzánk való kegyelmességéből a
Krisztus Jézusban. (Ef 2,5-7 - Váradi-Károli 2018)