Ezt mondja az Úr: A pogányok útját el ne
tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! (Jer 10,2)
Elsőre lehet, hogy úgy tűnik,
hogy ennek a témának nem sok köze van egy bibliai bloghoz. Ami indokolja, hogy
mégis foglalkozom ezzel a témával az az, hogy egyfajta tévedést vélek
felfedezni abban, hogy a világból próbáljuk megmagyarázni a Bibliát, és nem
fordítva. Isten igéje számtalanszor mondja, hogy Benne és az Ő igéjében
bízzunk, és azon keresztül ítéljük meg a világot, nem fordítva.
A mai keresztény társadalom igen
felbuzdult egy égi jel kapcsán, amit már továbbvittek, és még több égi jelet magyaráznak
bele a Bibliába. Isten igéje másra tanít bennünket. Valóság lett, hogy csak úgy
maradhat meg Isten népe, ha ragaszkodik Isten igéjéhez, a Bibliához. Sokáig azt
hihettük, hogy ami meg van írva, az már idejét múlt, vagy a tudomány megcáfolt
bizonyos dolgokat, és ezért nem kell mindent szó szerint venni. De újabban az
élet egyre több területéről kiderül, hogy a Szentírást bizony szó szerint kell
venni, és ami ott meg van írva, az úgy van.
2017. szeptember 23.-áról
mostanában sajnos sok olyan tanítás került a nyilvánosságra, amelyek szembemennek
a Biblia tanításaival, és jobb esetben a világ elemi tanításait követik,
rosszabb esetben pedig az okkultizmust. Isten szemében mindkettő útálatos.
Az 1908-as Károli kiadás előtt
megjelent Károli Bibliákban szerepelnek az asztrológusok, mint
„ég-forgás-nézők”. De a Revideált Új Fordításban is szerepelnek, mint
„csillagászok”, az 1935-ös Kecskeméthy Bibliában is szerepelnek mint
„csillagnézők”, és ezért került vissza a Váradi-Károli kiadásba is. Az
asztrológiát a 19.században kezdték kiemelni az okkultizmus köréből, mint egy
tudományt, és ezért kerülhetett ki a Biblia szövegéből, mint egy terület, ami
nem a varázsláshoz tartozik. De igazán csak a Bibliából láthatjuk, hogy együtt
szerepelnek a varázslókkal, jövendőmondókkal.
Felelt Dániel a király előtt, és mondta:
A titkot, amelyről a király tudakozódott, a bölcsek, asztrológusok, varázslók,
írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak; (Dán 2,27)
De van Isten a mennyben, aki a titkokat
megjelenti; (Dán 2,28)
Isten a népét arra szólítja fel,
hogy Őt keresse és tőle tudakozódjon, ne a tisztátalan szellemvilágtól és ne az
anyagi világ jeleitől. Ő jelenti ki a titkokat. Az égi jelek kutatása pontosan
ezt az asztrológiát jelenti. Amikor jelnek vesszük az égitestek mozgásának
valamilyen különlegességét (például: együttállások, egymáshoz való helyzet,
stb.), akkor az asztrológia. Ha a Szűz és a Jupiter együttállását jelnek
vesszük, akkor az asztrológia, akármilyen bibliai verset is ragasztunk mellé.
Se szemeidet fel ne emeld az égre, hogy
meglásd a napot, a holdat és a csillagokat, az égnek minden seregét, hogy meg
ne tántorodj, és le ne borulj azok előtt, és ne tiszteld azokat, amelyeket az
Úr, a te Istened minden néppel közölt, az egész ég alatt. (5Móz 4,19)
Az Úr egyértelműen felszólít,
hogy ne emeljük fel a szemeinket az égre, hogy meg ne tántorodjunk. A vers
második részét hadd magyarázzam meg egy kicsit - „amelyeket az Úr, a te Istened minden néppel közölt, az egész ég alatt”
- A föld egész lakossága tudhatja az időket, ha megfigyeli a nap és hold
járását. Ezért tudtak vetni és aratni azok a népek is, akik nem az Úrral jártak
együtt. A csillagképek pedig segítik a tájékozódást. De többet nem
tulajdonított nekik az Úr. Amikor megalkotta az égitesteket, akkor megtudjuk,
hogy miért alkotta meg őket: „hogy elválasszák a nappalt az éjszakától,
és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.” (1Móz.1,14)
Egyértelművé teszi, hogy az időt mutassák, tehát az évszakokat, a hónapokat, az
éveket, és nem eseményeket jelölnek. Ezt erősíti meg más helyen is az ige:
Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a
napot, amely lenyugvását tudja. (Zsolt 104,19)
Most bárki mondhatja, hogy Jézus
születését is kiolvasták a csillagokból a keleti bölcsek (Mt.2,1-2; 9-10).
Heródes azonban a csillagról mit sem tudott, sem az egész zsidó nép, hiszen ők
nem vizsgálták az égitesteket. De mit tett az Úr a népének, hogy megtudja, hogy
megszületett a megváltó?
Voltak pedig pásztorok azon a vidéken,
akik kinn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszaka az ő nyájuk mellett. (Lk 2,8) És íme az Úrnak angyala hozzájuk jött, és
az Úrnak dicsősége körülvette őket: és nagy félelemmel megrettentek. (Lk 2,9) És mondta az angyal nekik: Ne féljetek,
mert íme hirdetek nektek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lesz: (Lk 2,10) Mert
született nektek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. (Lk 2,11) Ez pedig nektek a jele: találtok egy kis
gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
(Lk 2,12) És hirtelenséggel megjelent az angyallal mennyei
seregek sokasága, akik az Istent dicsérik és ezt mondták: (Lk 2,13) Dicsőség
a magasságos mennyekben
az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat! (Lk 2,14) És
lett, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlük a mennybe, mondták a
pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot,
amelyet az Úr megjelentett nekünk. (Lk 2,15)
Angyalt küldött, hogy megjelentse
a pásztoroknak, hogy megszületett az Úr Krisztus. Nem kellett vizsgálniuk az
eget és értelmezniük a csillagokat. Így jelentette ki Simeonnak is a megváltót
(Lk.2,25-35), de Istentől kapott kijelentést Erzsébet és Zakariás is, Keresztelő János és mindenki más. Isten
gondoskodik a népéről, különösen akkor, ha az a neki való engedelmességből nem
vizsgálja a csillagokat.
Ne találtasson te közötted, aki az ő fiát
vagy lányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se
varázsló; (5Móz 18,10)
Ne legyen köztünk jegymagyarázó,
vagyis ne értelmezzük az Úr nélkül a jeleket! Nem lehet a földön olyan esemény,
amelyről az Úr ne tudna (Mt.10,29), ezért ne máshol kutassuk a jeleket. Amikor
olyan égi jelekről beszél, amelyeket látnunk kell, akkor azok nem fogják senki
figyelmét elkerülni:
És csodajeleket mutatok az égen és a
földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
(Jóel 2,30)
A nap sötétséggé válik, a hold pedig
vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és rettenetes napja. (Jóel 2,31)
A nap és hold elsötétednek; a csillagok
bevonják fényüket;
(Jóel 3,15)
Elporhad az ég minden serege, és az ég
mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szőlő levele
és a fügefáról a hervadó lomb. (Ézs 34,4)
Mert amiképpen a villámlás napkeletről
támad és ellátszik egész napnyugatig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is. (Mt 24,27) Mert ahol a dög, oda gyűlnek a keselyűk. (Mt 24,28) Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai
után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről
lehullanak, és az egeknek hatalmasságai megrendülnek. (Mt 24,29) És akkor feltetszik az ember Fiának jele
az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát
eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. (Mt 24,30)
Más összefüggésben nem beszél égi
jelekről, amiket figyelnünk kellene. Azt a jelet, amelyet az Úr az égben meg
akar mutatni, azt mindenki látni fogja, minden kétséget kizáróan. A nap
elsötétedik, a hold vérré válik, az ég eltűnik, és az összes csillag leesik a
földre. Ez csak a bibliai világmodellel lehetséges, amelyet már korábban is
taglaltam, a Föld ahol élünk című írásban.
Ha igaz lenne a ma tanított
világkép, akkor a csillagok nem tudnának leesni a földre, mert a mai hitetlen világkép
szerint a legkisebb csillag is sokszor nagyobb, mint a föld. De ha igaz lenne a
heliocentrikus világkép, akkor az ellentmondana a Szentírásnak, és nem lehetne
helyes a következő esemény leírása:
És megállt a nap, és vesztegelt a hold
is, amíg bosszút állt a nép az ő ellenségein. Avagy nincs-e ez megírva a Jásár
könyvében? És megállt a nap az égnek közepén és nem sietett lenyugodni majdnem
teljes egy napig. (Józs 10,13)
Azt mondja, hogy megállt a nap,
és nem a föld állt meg. Ha elkezdi az ember ezeket az igéket felülbírálni,
akkor alapjaiban rendíti meg Isten igéjének a hitelességét, aminek Istenkáromlás
a vége, mert akkor hazugnak állítom be az Urat (2Tim.3,16, 2Pét.1,20). Hiszen
akkor mi nem igaz még, ha ez sem igaz? Miért igazak más csodák, és éppen ez nem
igaz?
Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki
bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése
szerint, a világ elemi tanításai szerint,
és nem a Krisztus szerint való: (Kol 2,8) [saját kiemelés]
Kinek hiszünk, a tankönyveknek,
vagy Istennek, aki mindeneket megalkotott? Ha ebben a tankönyveknek hiszünk,
akkor hogyan hihetjük el, hogy mindent Isten teremtett? Csak éppen nem tudta
elmondani amit szeretett volna, hogy megértse az, aki leírta!? De álljon itt
még egy igehely, ami az égitestekkel és az éggel foglalkozik:
Az egek beszélik Isten dicsőségét, és
kezeinek munkáját hirdeti a
kiterjesztett erősség. Nap napnak mond beszédet; éj az éjt
tanítja bölcsességre. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható: Szózatuk
kihat az egész földre, és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennük sátort. Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ő
ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hős, hogy futhatja a pályát. Kijövetele az ég egyik szélétől s forgása a másik széléig; és
nincs semmi, ami elrejtőzhetne hevétől.
(Zsolt 19,2-7) [saját kiemelés]
Ezek szerint a nap az égen belül
van, és az ég szélein belül mozog, vagyis minden olyan magyarázat, amely
univerzumot feltételez, az rossz alapokon nyugszik. Ezért ha az asztrológusok
univerzumban gondolkodnak, akkor nem bibliai alapokon. Ha ez az egész nem
bibliai alapokon nyugszik, akkor miért akarják a keresztények ezeket mégis
bibliaivá tenni? Nem érezzük az ellentmondást?
De nézzük meg, hogy miről is beszélünk,
amikor a 2017.szeptember 23.-i égi jelről beszélünk. A Biblia asszonyról beszél,
és nem szűzről. Van amikor szűzről beszél, mint Jézus születésénél (Ézs.7,14;
Mt.1,23), de itt asszony áll. Egyébként pedig a fiú, miután megszületik,
ragadtatik a királyi székhez. Ezt hogyan lehet megmagyarázni ebből a
csillagmozgásból? Akkor a Jupiter el fog tűnni? Hová tűnik el? És az ige azt is
mondja, hogy az asszony elfut a pusztába. Elmozdul a szűz csillagkép? Hol a
puszta az égen? Mit jelent, hogy a sárkány vízet bocsát az asszony után? Köd
lesz az égen? Akik ezt Isten jelének akarják bemutatni, nem érzik ezeket a
problémás kérdéseket?
Általában szólva is, nem vesszük
észre, hogy az egész űrkutatás és csillagászat tele van bálványistenekkel? Már
ennek a puszta ténynek is figyelmeztetőnek kellene lennie.
A Szűz
csillagkép nevének eredete:
A Szűz eredete bizonytalan. A babiloni időkben a termékenységet szimbolizálta,
kalászként értelmezték, legfényesebb csillagának, a Spicának
a neve annyit tesz: búzaszem. Istárral is kapcsolatba hozható, hiszen ő volt a
termékenység istennője
a mezopotámiai mitológiában. (forrás: wikipedia)
Tehát ez az égi jel azt mondja,
hogy Istár megszüli Jupitert, az ég istenét, ami ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy Isis
megszüli Osirist. Ezt nekem nagyon nehéz úgy
felfognom, mint egy isteni jelet, és nem úgy látnom, mint az okkult egy fontos
jelét. Teljesen úgy néz ki, mintha az ég ura jönne el, akinek a fia Apollo. A
nagy hitetés sorozat épp ezzel a szibilla jóslattal foglalkozik, hogy a nagy Jupiter
fia, Apollo megszületik a földre. Ezt várja az okkult világ. Tudjuk, hogy
Apollo hol szerepel a Bibliában?
Királyukul pedig a mélység angyala volt
felettük; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve.
(Jel 9,11)
Ez a szó, hogy „apollion” azt
jelenti, hogy pusztító, ahogyan a veszedelem fia is az „apoleia” fia, vagyis a
pusztító fia.
Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen.
Mert nem jön az el addig, mígnem
bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a
veszedelemnek fia, (2Thessz 2,3)
Nem zavarja azokat, akik ezzel
keresztényként foglalkoznak, hogy a „Planet X” bolygót vörös sárkánynak nevezték
el? Nem zavarja őket, hogy a Vatikán a LUCIFER távcsővel nézi ezeket? Nem
akadunk fenn ilyeneken? Hanem ezt még keresztény köntösbe is öltöztetjük? A
Vatikán is azért fürkészi az eget, mert a szibilla jóslatokban hisznek még
mindig. Az ókor óta az égből várják az isteni megváltót, aki nem a Biblia
Istene. Még a középkori Esztergomban is csillagvizsgáló volt, és a csillagokból
jósoltak. Az ókorban minden uralkodónak isteni származás kellett, ezért kell az
égi kapcsolat. Minden a levegőég uráról szól ekörül, és belekeverjük Isten
szent igéjébe? A Nibiru bolygó nevének jelentése sem zavar? Hogy már nem csak
Jupiter, hanem Marduk is jön?
A Nibiru sumer
eredetű szó, Marduk főisten égi otthonát jelöli. Marduk
főisten, miután megölte az Anunnakikat (a legenda
szerint ők az égből érkezett megszállók voltak), felköltözött égi otthonába, a
Nibirura.(forrás: Wikipedia)
Miért nem várjuk meg, amíg az Úr
kijelenti nekünk a Jelenések könyvének 12. fejezetében lévő jelnek az igaz
jelentését? Nem a Szent Szellemet kellene megkérdeznünk erről? A világi
tudományokhoz fordulunk, és azt fogadjuk el igaznak, Isten igéje helyett? Ha
már mást nem is nézünk, csak a világegyetem képét, már az is ellentmond a
Bibliának!
Csak kérni tudok mindenkit, aki
eddig ezzel az égi jellel komolyan foglalkozott, hogy imádkozzon az Úrhoz, és
kérjen tőle világosságot, ne lehessen igaz egyikünkre sem ez az ige:
Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no
álljanak elő és tartsanak meg az égnek vizsgálói, akik a csillagokat nézik,
akik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jön rád. (Ézs 47,13)