"Aki azt visszatartja..."

Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. (2Thessz 2,7)

Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: (Jak 5,17)

Krisztus testének, vagy mondhatjuk úgy is, hogy Isten népének, fontos szerepe van az emberiség történetében. Amikor Jézus itt járt, akkor bizonyságot tett arról, hogy eljött az Isten országa (Mt.9,35; Mt.12,28). Nem csak beszéddel, hanem bemutatva az Isten országának erejét és hatalmát.

Bár az írások nem sokat árulnak el a mindennapi keresztény élet gyakorlatáról, hanem inkább az útmutatásról, hogy hogyan éljük meg a hitünket, az Új Szövetség írásai mégis kifejezetten erős támaszt adhatnak nekünk, hogy hogyan éljük meg a hitünket. Nem szó szerint idézve, Gerhard Eberling írta, hogy a keresztény egyház története virtuálisan szinomímája a Biblia értelmezés történetének. Ez azt jelenti, hogy a korszakok egyházi élete tükrözte a Biblia értelmezésének állapotát. Ez a megállapítás teljesen helytálló. Ma, amellett, hogy már sokan nem tartják tévedhetetlennek Isten igéjét, már abban sem biztosak, hogy van-e abszolút igazság. Ha nem tudjuk elfogadni, hogy az igazmondó Isten ihlette a Bibliában lévő írásokat, és az mind igaz, ami meg van írva, akkor sohasem fogjuk tudni az életünk „horgonyát” Istenbe vetni. Nem lesz szilárd alapja az életünknek. Mit is mond Jézus,

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. (Mrk 13,31)

Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonló lesz a bolond emberhez, aki a fövenyre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. (Mt 7,24-27)

Azt mondja, hogy még ha a körülöttünk lévő világ elmúlik is, amit mond, az örökké megáll. Azért alapozhatjuk rá az életünk, mert az Isten semmilyen körülmények között nem vonja vissza a szavát. Ahogyan Jézus mondja, hogy az a bölcs ember, aki nem csak hallgatja, hanem meg is tartja az Ő beszédeit. De mit is jelent ez? Azt, hogy aszerint él. Alkalmazza az életében. Az vezeti az élete döntéseit. Az Isten igéjébe vetett hit alapján áll az élete, és elenged minden mást maga körül.

Ne ijedjünk meg, nem azt mondom, hogy egyik napról a másikra mindent megváltoztat az életében. Nem erről van szó. Erre nincs konkrét szabály, csak egy. Az a szabály, hogy az Úr vezetését kell követnünk ebben is. Ha valakit hív, és többet akar neki adni, akkor a legbölcsebb dolog, hogy megyünk vele, és az Ő kijelentéseire alapozzuk az életünket.

Ezután a kis kitérő után, térjünk vissza az egyházhoz. Már sokan nem is tudják, hogy az egyház, azt jelenti eredetileg, hogy a „kihívottak”, vagyis a világból kihívottak. Ennek sok oldala, területe van. Például, hogy ne a világ normái szerint éljen a gyülekezet, vagy ne a világ erkölcsei szerint éljen, vagy gyűlölje a gonoszt, stb. Emberként Jézusnak is meg kellett tanulnia gyűlölni a gonoszt (Ézs.7,15).

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; (Péld 8,13)

Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! (Zsolt 97,10)

Ha megnézzük, hogy a szolgálata idején Jézus milyen példát adott a tanítványainak, és milyen utasításokkal küldte ki őket, akkor megláthatjuk, hogy a tanítványoknak mi a dolga.

Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, démonokat űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. (Mt 10,8)

Elmenve azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! (Mt 28,19-20)

Nem olyan példát ad elénk, amelyben csak tétlenül nézzük, hogy mi zajlik a világban. A gonosz tevékenységét kell egyértelműen visszaszorítani, azzal, hogy kiszabadítsuk az embereket a gonosz hatalma és befolyása alól. És ami talán még fontosabb, arra szólítja fel a tanítványokat, hogy megtartsák mindazt, amit parancsolt nekik. Itt persze most könnyen mondhatja valaki, hogy ezt teszi, hogy hírdeti az evangéliumot, és arra nincs hatása, hogy valaki azt elfogadja vagy sem. A probléma ezzel azonban az, hogy legtöbb esetben nem tanítványokká tesszük az újakat, hanem csak hívőkké. Elhitetjük őket, hitetők vagyunk (1Thessz.2,3-4). Hiszen ha valaki maga nem gyakorolja a halottak feltámasztását, a betegek gyógyítását, és a démonok kiűzését, akkor az nem tudja erre megtanítani a másikat. Ahogyan egy mesterember is csak arra tudja megtanítani a tanítványát, amit maga is tud és csinál. Ha nincs tapasztalatom a szellemi világban, akkor nem tudok arra másokat megtanítani. Ha nem ismerem az Urat, akkor nem tudok másokat az Úr ismeretére megtanítani.

valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lesz. (Mt 5,19)

Az Úr azt értékeli, ha valaki nem csak hallgatója az igének és a parancsolatoknak (Jak.1,23), hanem cselekvője is. Ezért nagy a felelőssége a tanítóknak (Jak.3,1). Csak beszél Isten országáról, vagy jó példát mutat (1Pét.5,3). Ha konkrétabban akarunk a nyitó igéről beszélni, akkor azt kell észrevennünk, hogy Krisztus teste az, aki vissza tudja tartani a gonoszságot a földön. Krisztus menyasszonya az, akin keresztül az Úr uralkodik a gonosz fölött. Ezzel át is térhetünk arra, hogy mit mond az írás a hívő harcáról.

Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. (Ef 6,10-12)

Mert noha hústestben élünk, de nem hústest szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem hústestiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontva okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, (2Kor 10,3-5)

Mert még vérig nem álltatok ellent, tusakodva a bűn ellen. (Zsid 12,4)

A Szent Szellem ajándékai között ott szerepel a szellemek megítélése. Ez nagyobb kincs, mint ahogyan elsőre gondolnánk. Az Efézus levélből a fenti idézet azt mondja, hogy nem hús és vér ellen küzdünk, hanem szellemi hatalmasságok ellen. Ezért nagyon fontos, mondhatnám elengedhetetlen, hogy egy adott helyzetben felismerjük, hogy milyen szellemi erők állnak velünk szemben. Ismét Jézus példájával élve, amikor Péter kijelenti az Atyától, hogy Jézus az Isten fia, akkor azt a Szent Szellemtől kapja (Mt.16,17), de pár perccel később, amikor Péter szól, akkor a Sátánt dorgálja meg Péterben (Mt.16,23). Ilyen gyorsan változhat egy emberben a szellem, aki szól rajta keresztül. Ez még akár egy mondaton belül is megtörténhet. Ha ennyire gyorsan változik a szellemvilág, akkor nem teheti meg egyikünk sem, hogy kivonja magát a szellemi harcból, mert azzal rögtön áldozattá teszi magát. Ezért nem lehet feltenni a szemellenzőt, és azt mondani, hogy én szeretem az Urat, békében élem a magam kis életét, és nem veszek tudomást a világ szörnyűségeiről, illetve nem akarok tudni a szellemi dolgokról.

Ha nem akarom meglátni, hogy a világban milyen erők, mit tesznek, akkor ezzel szabad utat adok a gonosz terjedésének.  Az Úrral erősebbek vagyunk a gonosz erőknél. Ezért lett a második ige a cikk elején Illés példája, aki imádkozott, és nem esett eső három és fél évig. Igenis egy ember imája is jelentős erőt képvisel Isten országában.

És közületek öten százat elűznek, és közületek százan elűznek tízezret, és elhullanak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által. (3Móz 26,8)

Az Apostolok cselekedeteinek leírásában is észre kell vennünk, hogy egész tájegységeket, egész régiókat tudott egy ember szellemileg befolyásolni. De az evangélium hírdetésének egyenes következménye, hogy a hitre jutással, az ember már tudatosan is belép ebbe a szellemi harcba, és szükséges, hogy Isten országának erejét megtapasztalja, hogy megszabadulhasson a gonosz erők befolyása alól.

Hát ezt, az Ábrahám lányát, kit a Sátán megkötözött íme tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani e kötélből szombat napon? (Lk 13,16)

Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanem ha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát? (Mt 12,29)

És felocsúdnának az ördög tőréből, akitől fogva tartatnak az ő akaratának cselekvésére. (2Tim 2,26)

És Filep lemenve Samária városába, prédikálta nekik a Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmezett azokra, amiket Filep mondott, hallva és látva a jeleket, melyeket cselekedett. Mert sokakból, kikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimentek; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult. (ApCsel 8,5-7)

A magvető példája is remekül bemutatja ezt a szellemi harcot (Mk.4,14-20). Két fő területe van ennek a harcnak. Magunkban, a bukott önmagunk ellen, önmagunkért, illetve kifelé, másokért és a teremtett világért. A belső harc egyfajta befelé fordulással, az Úr Szellemének vezetése alatt zajlik, ahol először meg kell tanulnunk megismerni a különböző szellemi hangokat. Különbséget kell tudnunk tenni a saját, a démonok vagy gonosz erők, és az Úr hangja között. Ha ez megvan, akkor lehet utána már harcról beszélni. Amíg ez nincs meg, addig az ember nem tudja, hogy miért is gondolt vagy tett bizonyos dolgokat. De a Szent Szellem egyik ajándéka, a szellemek megítélése (1Kor.12,10), amely segít ennek elsajátításában és kezelésében.

Mert a hústest a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. (Gal 5,17)

Akik pedig Krisztuséi, a hústestet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. (Gal 5,24)

Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. (Lk 9,23)

Az óember (Ef.4,22; Kol.3,9) mindig a Szent Szellem munkája ellen törekszik, ezért küzdenünk kell ellene, hogy ne tudja a cselekedeteit véghezvinni. Ez egy belső harc, a hívő életének végéig. A külső harcok kicsit mások. Ott kijelentés nélkül egy tapodtat sem tehetünk, mert különben nem tudjuk, hogy kivel állunk szemben. Szeretném leszögezni, hogy itt nem a közbenjáró imákról van szó. Annak természetesen van helye, még akkor is, ha az Úr nem adott külön kijelentést a másik személyről (1Jn.5,16; Jak.5,13-15).

A másik személyén túlmenően, lehet bizonyos helyekért vagy területekért is imádkozni. Helyért imádkozva gondolhatunk itt Salamonra, amikor a templomszentelési imát mondja a Királyok Első könyvének 8. fejezetében. Azt a 82.-es és a 96-os zsoltárokból tudjuk, hogy Isten a népeket szellemi lényekre bízta. De a világ ura, a Sátán maga is szellemi lény. Ahogyan korábban olvashattuk az efézusbeliekhez írt levélből „nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen”. Ennek megfelelően a világ eseményeit is csak kétféle erő irányíthatja. Vagy az Úr áll a dolgok mögött, vagy a gonosz. Ahogyan Jézus is mondja, hogy nem lehet két úrnak szolgálni (Lk.16,13). Nincs több, csak kettő. Minden olyan esetben, amikor nem az Úrnak szolgálunk, akkor közvetve, vagy közvetlenül a gonoszt szolgáljuk. Ha befolyással szeretnénk lenni a körülöttünk lévő világ eseményeire, akkor imádkoznunk kell.

És igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érte az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek. (Jer 29,7)

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban lévőkért, hogy csendes és nyugalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. (1Tim 2,1-2)

Az imáinkkal tudunk befolyást gyakorolni a világ történelmére. Az imáinkat, könyörgéseinket még nyomatékosabbá tehetjük böjtöléssel. Akár egy démon kiűzése érdekében (Mt.17,21), vagy bármely más könyörgésünk megerősítéséért az Atya felé, ahogyan a niniveiek is könyörögtek a bűnbocsánatért (Jón.3,5). Igenis lassíthatjuk a gonosz terjedését, de még az Úr által elvégzett dolgok bekövetkezésének idejét is befolyásolhatjuk, mint például itt:

Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallottad az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr. Íme én téged a te atyáid közé takarítalak, és tetetsz a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, amelyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak. (2Krón 34,27-28)

Egy egész nép életére, hogy ne mondjam egy egész generáció életére hatással volt a király cselekedete, mert nem az ő életében jött el a veszedelem, hanem csak utána. Ugyanígy, amikor a világ gonoszságának erői ellen imádkozunk és könyörgünk, akkor a világ sorsára vagyunk hatással. Ne higgyük, hogy ha nem veszünk tudomást a gonosz erők munkájáról, akkor elkerülnek minket a gonosz tevékenységének hatásai. De akkor könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nem is értjük miért történhet meg velünk a rossz. Akkor nem irányítóivá, hanem elszenvedőivé válunk a környezetünknek. A bevető ige, a 2Thessz.2,7-ben szereplő erő, aki visszatartja a veszedelem fiát, az nem más, mint Krisztus teste, aki igenis imában és böjtben ellene megy a világi erőknek, és ezzel késlelteti a gonosz kiteljesedését. Ha a menyasszony, vagy más néven a győztesek, ahogyan a Jelenések könyve nevezi őket, elragadtatnak a földről, akkor már nem lesz itt az az erő, amely visszatartja a gonosz kiteljesedését, és el tud jönni a veszedelem (máshol: a kárhozat) embere.

Ha valaki hívőként mégis felteszi ezt a szemellenzőt, és nem hajlandó harcba bocsátkozni a világban lévő gonoszság ellen, akkor azzal kiszolgáltatja nemcsak a saját, hanem mások életét is a gonosznak. Ne várja senki, hogy ha nem harcol, akkor őt sem éri támadás. Ha a Sátán a Bibliát is támadja, akkor az élő embereket méginkább. Már csak abból is észre kellen vennünk, hogy harc van, hogy a gonosz támadásai nem állnak le. Sőt, ha valaki felveszi a harcot, akkor még nyilvánvalóbbá válnak ezek a támadások. Lássuk meg, hogy Pál mi mindent kapott egy-egy városban, azért, mert a gonosz szellemi erők felindították a lakosságot, hogy megakadályozza az evangélium hírdetését. Az Úr nem jólétet ígér a földi életre, és nem a világ szerinti békességet ígéri.

Jézus pedig felelve, mondta: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit én értem és az evangéliumért, Aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet. (Mrk 10,29-30)

Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjon a ti szívetek, se ne féljen! (Jn 14,27)

Meg kell döbbennünk, hogy amint a menyasszony elragadtatik a földről, eltűnik az az erő, amely képes a gonosz kiteljesedését megakadályozni, pedig maradnak még itt vallásos emberek, hívő keresztények.

Hogy mennyire nem szereti a Sátán, ha a végidőkre való felkészülést prédikálják, álljon itt példának id.Zimányi József prédikációjának egy részlete (12 perc). Amikor a fenevad bélyegének felvételénél arról tanít, hogy a hívők milyen szívvel adják oda az életüket. Lélekben igenis fel kell készülnünk arra, hogy az Úrért oda merjük adni az életünket! De ez a Sátánnak sohasem fog tetszeni, mert azt akarja, hogy felkészületlenül érjen minket az az idő.

https://drive.google.com/open?id=0B6DmKQsRQhfJODF3ZWl4a0JSa2c

"ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg"

Én parancsoltam felszentelt vitézeimnek, és elhívtam erőseimet haragomnak véghezvitelére, akik én bennem büszkén örvendenek. (Ézs 13,3)

I order and I lead them; giants come to fill my rage, rejoicing together and insulting. (Ézs 13,3 – Septuaginta, Apostolic Bible Polyglot)

Én parancsoltam és vezetem őket; óriások jönnek haragomnak véghezvitelére, akik együtt örvendenek és sértenek. (Ézs 13,3 – Septuaginta, Apostolic Bible Polyglot fordítása)

Már töbször taglaltuk, hogy a Septuaginta fordítás miért jelentős a Bibliák történetében. Először azért, mert zsidó rabbik fordították a héber szöveget görögre. Másodszor azért, mert Krisztus előtt tették mindezt, és végül mert ez a változat volt akkoriban a pogányok körében „az ószövetség”. Itt meg kell említenem, hogy a keleti ortodox egyházban, sokáig, ha nem mind a mai napig (erről sajnos nincs információm) ez az ószövetség. Sok újszövetségi szakasz ebből idéz, és nem a héber szövegből. Sok eltérés van a kettő között, amelyekre most már nem térnék ki részletesen. A tárgyalt téma vonatkozásában azonban fontos, hogy a héber szöveg fordításaiból a mai ember számára nem jön elő az a jelentéstartalom, amely Jézus kortársainak még egyértelmű volt.

Az a szó, amelyet a Septuagintában óriásként fordítottak, az a héber gibbor.

- Original: גּבּר גּבּור- Transliteration: Gibbowr - Phonetic: ghib-bore' - Definition: adj

1. erős, hatalmas

2. erős ember, bátor ember, hatalmas ember

- Strong's: Intenzív ugyanabból a szóból, mint a H1397; erőteljes; hallgatólagosan harcos, hős: - bajnok főnök óriás hatalmas (ember) erős (ember) bátor ember.

Mivel ennyire árnyalt a jelentése, azért egy nem hébernek nehéz eldönteni, hogy mikor melyik jelentést kell alkalmazni. A Septuaginta ezért nagy segítség nekünk ebben az esetben, mert az írásokat ismerő héberek mondták meg, hogy melyik helyen melyik jelentéssel találkozunk. Ennek megfelelően, az alábbi helyeken jelent meg az óriás szó:

1Móz 6:4; 1Móz 10:8; 1Móz 10:9; 1Móz 14:5; 4Móz 13:33; 5Móz 1:28; Józs 12:4; Józs 13:12; 2Sám 21:18; 2Sám 21:22; 1Krón 1:10; 1Krón 11:15; 1Krón14:9; 1Krón 20:4; 1Krón 20:6; 1Krón 20:8; Jób 26:5; Zsolt 19:5; Zsolt 33:16; Péld 21:16; Ézs 3:2; Ézs 13:3; Ézs 14:9; Ézs 49:24; Ézs 49:25; Ezék 32:12; Ezék 32:21; Ezék 32:27; Ezék 39:18; Ezék 39:20;

Így már másképp vélekedhetünk Nimródról is, „aki kezdett óriássá lenni”(1Krón.1,10; 1Móz.10,8) Gilgamesről, aki Nimród is, azt mondják, hogy 1/3 ember volt, és 2/3 isteni. Ezzel mindjárt érthető lesz, hogy miért kezdett el fizikailag is nőni, óriássá válni. Ezért érdekes, hogy amikor az amerikai hadsereg bevonult irakba, akkor rögtön „lecsaptak” Gilgames sírjára, valószínűleg a DNS minták megszerzéséért. A Noé napjai napjainkban című sorozatban már foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy mi is az eredete az óriásoknak, és mi a története, amelyet megérthetünk az írásokból. Érdemes felidéznünk, hogy nem véglegesen lettek elpusztítva.

15.11 És az óriások szellemei gonoszul cselekszenek, romlottak, támadnak, harcolnak a Földön, és bánatot okoznak. És ők nem esznek ételt, nem szomjaznak meg, és nem lesznek láthatóak.

15.12 És ezek a szellemek felemelkednek az emberek fiai ellen, és a nők ellen, mert belőlük jöttek ki a mészárlás és a pusztulás napjaiban.

16.1 És az óriások halála, amikor a szellemük elhagyja testüket, a hústest elpusztul, az ítélet végrehajtása előtt. Ezért így lesznek amíg a végrehajtás nagy napja el nem jön, a Nagy Korra, a Vigyázókra és az istentelenekre. (1Énokh 15,11-16,1)

Énokh könyve szerint az elpusztult óriások lettek a démonok, akiknek a szelleme a mai napig „él”. És innen kezd érdekes fordulatot venni a visszatérésük gondolata. Két oldalról közelítsük meg a témát. A világi médiában, különösen a szórakoztató iparban, egyre több az óriásokkal foglalkozó film, stb. Ezekben gyakran pozitív szereplő az óriás. Legjobb esetben is ledegradálják őket mesefigurává vagy legendává, hogy ne vegyük őket komolyan.

Az írásokban egyértelműen gonoszok, akik egymást is és az embereket is írtották. Észre kell vennünk a tendenciát, hogy ezzel is kondicionálnak bennünket, hogy fogadjuk el őket, mint a földönkívülieket. A másik oldala a megközelítésnek a Biblia illetve a Septuaginta oldaláról. Egyértelműen kiolvashatjuk, hogy vissza fognak térni az óriások.

A világ mostani korszakának végét az Úr visszajövetele zárja le. Az ezt megelőző korszakot két fontos jellemző írja le a Bibliában. Az egyik, hogy akkora hitetés jön erre a világra, amilyen még nem volt.

Ő pedig mondta: Meglássátok, hogy el ne hitessenek benneteket: mert sokan jönnek el az én nevemben, kik ezt mondják: Én vagyok; és: Az idő elközelgett; ne menjetek azért utánuk. (Lk 21,8) (saját kiemelés)

Akinek eljövetele a Sátán ereje által van, minden hatalommal, és jelekkel és hazug csodákkal, És a hamisságnak minden álnokságával azokon, akik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő üdvösségükre. És azért bocsátja rájuk Isten a tévelygés erejét, hogy higgyenek a hazugságnak; (2Thessz 2,9-11)

Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehetne, a választottakat is. (Mt 24,24)

Ezt a hitetést az Atya engedi meg azokra, akik nem gyönyörködtek az igazságban, hanem inkább szerették az Isten és az isteni törvények nélküli életet. A másik jellemzője ennek a korszaknak, hogy olyan lesz, mint Noé napjaiban. És itt kell megvizsgálnunk az óriások visszajövetelét. Ézsaiás könyvének 13. fejezete ír Babilon pusztulásáról, amely az első 8 versben, kifejezetten Babilonról szól, és a 9. verstől kezdve pedig az Úr napját írja le. Ez egybevág a Jelenések könyvével, ahol Babilon pusztulását a 16.-18. fejezetig taglalja. A hetedik haragpohár kiöntetése után említtetik meg Babilon az Isten előtt:

És a nagy város három részre szakadt, és a pogányok városai elestek; és a nagy Babilon megemlíttetett az Isten előtt, hogy adjon annak inni az ő búsult haragja borának poharából. (Jel 16,19)

Babilon pusztulása közvetlen az Úr visszajövetele előtt lesz. És ezért érdekes, amit a Septuaginta szerint olvashatunk Ézsaiásnál.

Én parancsolok és én vezetem őket; óriások jönnek haragomnak véghezvitelére, egyszerre örvendeznek és sértegetnek. (Ézs 13,3 - Septuaginta) (saját kiemelés)

Tehát az Úr napja előtt megjelennek az óriások, mint az Úr haragjának eszközei. Ezt erősíti meg, szintén a Septuaginta szerint, Ezékielnél az ige:

És te, embernek fia, így szól az Isten, mondd a madaraknak, minden szárnyas állatnak és minden mezei vadnak: Gyűljetek egybe és jöjjetek el, seregeljetek egybe mindenfelől az én áldozatomra, mert én nagy áldozatot szerzek nektek Izrael hegyein, és egyetek húst és igyatok vért! Óriások húsát egyétek, s a föld fejedelmeinek vérét igyátok, kosok, bárányok és bakok, bikák, Básánban hízottak mindnyájan; S egyetek kövérséget jóllakásig, és igyatok vért megrészegedésig az én áldozatomból, amelyet szerzek nektek; És lakjatok jól az én asztalomnál lovakból és paripákból, óriásokból és minden hadakozó férfiakból, ezt mondja az Úr Isten. (Ezék 39,17-20) (saját kiemelés)

És láttam egy angyalt állni a napban, és kiáltott nagy szóval, mondva minden madaraknak, amelyek repdestek az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; (Jel 19,17)

Ahogyan látjuk, az Ezék. 39,17-20 egybevág a Jelenések könyvének azzal a szakaszával, ahol az armageddoni csatátánál az angyal felszólítja a madarakat a húsevésre.

A Septuaginta szerint egyértelműen látszik, hogy újra meg fognak jelenni az utolsó időkben az óriások.  A hegyek mélyéről fognak előjönni, hústestben. Az armageddoni csata a Jelenések 9. fejezete után következik időben, ahol azt látjuk, hogy a pokol kapui is megnyílnak. Jézus maga is említést tesz a pokol kapuiról.

De én is mondom neked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalt. (Mt 16,18)

És az Élő; pedig halott voltam, és íme élek örökkön-örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai. (Jel 1,18)

Egyértelmű, hogy az Úr fogja elengedni a pokol lakóit a földre, amikor eljön annak az ideje. Ma, ha valaki egy kicsit tájékozódik mondjuk CERN ügyben, hogy valójában dimenziók közötti átjárót próbálnak nyitni, vagy megnézi, hogy hogyan működnek a kvantum számítógépek, vagy elolvas régi pokoljárásról szóló könyveket (mint például a Magyar Ritkaságok sorozatból – Tar Lőrinc pokoljárása), akkor nem csak a Bibliából, hanem más forrásból is megbizonyosodhat arról, hogy a föld mélye rejti a halottak birodalmát.

Mert tűz lobban fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait. (5Móz 32,22)

És megnyitotta a föld az ő száját, és elnyelte őket és az ő háznépeiket: és minden embert, akik Kórééi voltak, és minden jószágukat. És alászálltak azok és mindaz, ami az övék, elevenen a pokolra: és befedezte őket a föld, és elvesztek a közösség közül. Az Izraeliták pedig, akik körülöttük voltak, mind elfutottak azoknak kiáltására; mert azt mondták: netalán elnyel minket a föld! (4Móz 16,32-34)

Sok nép mondája ismer olyan helyeket, amelyeket ma átjárónak hívnánk. Ezek adott földrajzi helyek a seol, az alvilág felé. De a bibliai történetnél maradva, amikor Jézus mondja, hogy az egyházán a pokol kapui sem vesznek erőt, akkor azt a Hermon hegynél mondja, amely a zsidó hagyományok szerint a pokol kapuja volt. Történet szerint ott szálltak le a bukott angyalok a 1Móz.6.fejezetben, amikor eljöttek az emberek lányai miatt.

A Septuaginta szerint van még egy érdekesség az Ézsaiás könyvének 13. fejezetében:

Mert az ég csillagai, és Orion, és az ég minden seregei nem ragyogtatják fényüket, sötét lesz a nap támadásakor, és a hold fényét nem tündökölteti. (Ézs 13,10 - Septuaginta) (saját kiemelés)

Nimród, (más néven Orion, Osiris, Apolló, Gilgames, Jupiter) eljövetelének is köze lehet ehhez a korszakhoz. Sok okkult forrás őt nevezi meg, mint akit visszavárnak, hogy elhozza az „aranykort” az emberiségnek. Mivel ő is óriás volt, ezért érdemes felfigyelni arra, hogy A Septuaginta szerinti fordításban külön megemlékeznek az Orion csillagképről. Most, 2017. szeptember 23.-án lesz az égen egy olyan jelenség, amely állítólag még nem volt, és a föld történetében nem is lesz (legalábbis bibliai időszámítás szerint). Meg fog születni a Jupiter, a Szűz csillagképből. Jupiter nem más, mint Apolló, római változatban. Ha megfigyeljük, akkor a csillagászatban nagyon sok a pogány istenség. Nem véletlenül. Az okkult asztrológiával is foglalkozó spiritualista körökben, ez a csillagászati esemény, az „ahogyan fenn, úgy lenn” alapelvéből kiindulva jelentőségteljes. Nem állítom, hogy ez a dátum fix Nimród megszületésére, mert az időket csak az Atya tudja. Az érdekesség csak az, hogy ez az együttállás Nimród, vagyis Apolló megszületését mondja el, aki valószínűleg, már a nevéből ítélve is, hatalommal fog rendelkezni a démoni seregek felett.

Királyukul pedig a mélység angyala volt felettük; annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve. (Jel 9,11)

Apollo, vagyis Nimród, vagy Osiris a vezetője a démoni seregeknek. A Jelenések könyve nem zárja ki, hogy ez az Apolló ne lehetne ugyanaz, mint a „veszedelem embere” (2Thessz.2,3), aki a hittől való szakadás után fog lelepleződni. Ez azt jelenti, hogy a személye már korábban ismert lehet, és a hittől való szakadás után fog lelepleződni, hogy kicsoda is ő valójában. Ez a személy is Armageddonnál fog meghalni, az Úr szájának lehelletétől (2Thessz.2,8). És itt vág az ő személye egybe az óriásokkal. Hiszen ha ő egy közülük, akkor érthető, hogy miért tudja az óriásokat is elvinni Armageddon mezejére, hogy az Úr ellen harcoljanak.

A Septuaginta többet mond el nekünk az óriásokról, mint a héber szövegekből készült fordítások. Az, hogy ott megjelentek az óriások, és végigvonulnak Isten kijelentésén, alátámasztja Énokh könyvének a leírását a történetükről, amely történet, mint minden más gonosznak a története ezen a földön, Armageddonnál ér véget. Az Úr visszajövetele után már csak a Sátán marad egyedül megkötözve, a többiek nem cselekedhetnek semmit az Úr uralkodása alatt.

Visszatérve a médiából felénk sugárzott programozásra, hogy „barátkozzunk meg” az óriások gondolatával, ez már nem csak onnan jön felénk, hanem az utcáról is. Ha elfogadjuk, hogy ezeknek, mint a földön mindennek szellemi háttere van, akkor azt vehetjük észre, hogy az óriások készülnek a visszatérésre. Különben a szobrokat sem úgy neveznék el, mint „Ébredés”.

Mivel az óriások testben éltek ezen a földön, de egy olyan fajt képviseltek, akik nem szerepelnek Isten tervében. Úgy tűnik, hogy az ítéletükkel vár az Úr egészen Armageddonig. (lásd fenn – Énokh 16,1-verset) Az Úr napját követően már ők sem és a démonok sincsenek megemlítve.

Nem tudom, hogy mennyi időnk van addig, amíg az óriások megjelennek. Ha figyeljük a dátumokat, amikkel manapság globális szinten találkozunk, akkor két fontos dátum van. Az ENSZ új programja 2030-ig akar befejeződni. A transzhumanizmus pedig 2045-re mondja, hogy halhatatlan lesz az ember. A Szent Szellem is azt sugallja, hogy nincs sok idő hátra. Valóban olyan idők előtt állunk, amelyek még nem voltak a földön. (javaslom ezeknek az igéknek a folyamatos egybeolvasását)

És lett az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodtak a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodott és az ő angyalai; De nem vehettek diadalt, és az ő helyük sem találtatott többé a mennyben. És vettetett a nagy sárkány, ama régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vettetett a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetnek. (Jel 12,7-9)

Ezért megerőtlenednek minden kezek, és elolvad minden embernek szíve; (Ézs 13,7)

Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállt az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van. (Jel 12,12)

Mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek: mert az egek erősségei megrendülnek. (Lk 21,26)

És az ember, aki megmarad, ritkább lesz a színaranynál, és a férfi ritkább lesz Ofir kincsaranyánál. (Ézs 13,12 - Septuaginta)

És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen hústest sem menekülne meg; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat. (Mrk 13,20)

Szörnyű képet fest elénk az Úr! Ha egybeolvassuk a fenti igéket, akkor igencsak meg kell döbbennünk, hogy le van írva az igében, hogy milyen idők lesznek itt a földön. Gondoljunk bele, hogy a levegőég minden gonosz fejedelme, hatalmassága, vilgábírója, gonosz szelleme, a pokol démonai, és még az óriások is itt lesznek, hogy pusztítsák az emberiséget. Ma még nem is tudjuk, hogy mindezek milyen formában, testben fognak megjelenni (manifesztálódni), de akit ez váratlanul ér, az a félelemtől teljesen le fog bénulni.

Ebben a helyzetben csak az Úr tud bárkit is megtartani. Komolyan kell vennünk az Úrral való együttjárást, és kérnünk kell a kegyelmét arra, hogy elkerülhessük ezt az időt.

(Rugby világkupa megnyitó 2012 - a hivatalos kommentár szerint óriások jönnek fel a földből)