A törvényszegés titkos bűne

Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. (2Thessz 2,7)

Ahogyan ma a világ működik, egyre több területen észrevehető a kettősség. Van egy nyilvános üzenet, amely igyekszik pozitív lenni, de ezek mögött az esetek nagy többségében van egy rejtett szándék is. Van egy pozitív „fedő” történet, de mögötte van egy alattomos második cél is. Ennek kapcsán a világi dolgokkal most nem fogok foglalkozni, mert azt szerintem mindenki megtapasztalta már a saját bőrén, hogy hitt egy reklámnak, és nem azt kapta, amit a reklám hirdetett, és csak utólag vette észre, hogy a hirdetés és a valóság eltér egymástól. Én most a keszeténységben működő titkos törvényszegéssel fogok foglalkozni, hiszen az ige is erre vonatkozik.

Jézus az volt, akinek mondta magát. Az Atya maga tett róla bizonyságot számtalan alkalommal. Szólt a mennyből; rá szállt a Szent Szellem, mint egy galamb; a megdicsőülés hegyén is kijelentette; Jézus cselekedetein keresztül is bizonyította, majd végül...

A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megöltetek. (ApCsel 5,30)

Ebből, és nem másból tudhatjuk, hogy kiben és miért hiszünk. Ezért mások a többi vallásnak az alapítói vagy tanítói, mert ők nem jöttek vissza testben a haláluk után. De miért is ezzel kezdem a törvényszegésről a mondandóm? Azért, mert a gonosz ezt a bizonyságot támadja leginkább, hogy ne tudjunk átmenni a halálból az életre.

Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja hogy a Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan. (1Ján 2,22-23)

Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. (Jn 8,44)

Az írások szerint, a Sátán embergyűlölő volt kezdettől fogva. Ma sem más, és ma is csak az ember pusztulását akarja, mint korábban mindig, hiszen mi Isten képére vagyunk teremtve, és a puszta jelenlétünk is mindig az élő Istenre emlékezteti, aki ellen fellázadt. Ezért gyűlöli az embert, ezért nem akarja, hogy Jézus megváltásán keresztül eljussunk valamiképpen az örök életre. Ez az egyik célja az emberrel. A másik, hogy imádja őt, mint istent. Mindegy neki, hogy színből, vagy szívből (Dán.3.fej.), de egyik célját sem érné el nyíltan.

Amikor a Sátán eléri, hogy egységes világuralom jöjjön létre, akkor imádtatni fogja magát az emberrel, és aki ezt nem teszi meg, azoknak meg kell halniuk (Jel.13,15). Ide kívánkozik az első világi példa a titkos törvényszegésről. Ma a világ a golbalizáció felé halad rohamléptekkel, és a mesterségesen előidézett pénzügyi és egyéb válságokkal egyre jobban sürgetik a világkormány és az egységes pénzügyi világgazdaság megalakítását. Ez azért titkos, mert ma mindenki azt hiszi, hogy ezt a nagytőkések akarják így. Talán még ők is így gondolják, hogy ők akarják így, de ők is csak eszközei a világ fejedelmének, aki a háttérből mozgatja ezt titkosan, és a saját imádatát és birodalmát készíti ezzel elő.

Egy korábbi írásomban már említettem, hogy az egyes ember életében, az egyéni önzésnél erősebb a hit. Ezért kell a hitéletet is befolyásolni, hogy az emberek hitét egy mederbe tereljék, hogy végül egységesen mindenkit fel lehessen szólítani a fenevad imádatára. Ezért látjuk az ökumenizmus felerősődését (pl. az új felház mozgalom). Az ökumenizmussal, egy igen mély emberi, de merem állítani természeti igényt akarnak betölteni, mégpedig a békét. Minden élőlény törekszik a békességre, a nyugalomra maga körül. Nem lehet sokáig folyamatos stresszhelyzetben élni. Ezért az embernek is természetes vágya a béke a többi emberrel. Nem is beszélve a „hittársainkkal”. Azért tettem idézőjelbe, mert az ökumenizmuson belül nem feltétlen a hittársaimmal kerülök közösségbe. (Lásd: Kik az én testvéreim c. bejegyzést) Így a felszínen pozitív üzenetével, a megbékéléssel, az ökumenizmus jónak mutatja magát, de a felszín alatt, már körvonalazódik az egységbe terelés, egy új istenség imádatának előkészítésére.

Az emberek cselekedetei mögött mindig van egy adott szellemiség. Erről szól a Szellem egyik fő jellemzője írásom. Adott szellemek tevékenységei befolyásolják az életünket. A szellemek tevékenységéből látható, hogy minden emberi cselekedet mögött ott van annak az indulatnak a szellemisége, amelyből megcselekszem azt. Ha szeretetből teszem, akkor az, ha önzésből, akkor az, ha nyereségvágyból, akkor az, stb. Ezek a szellemiségek, amikor a gonosztól jönnek, akkor álcát használnak. Ahogyan a magyar mondás is mondja, hogy „a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve”. Kevés ember tenne nyilvánvalóan gonosz dolgot egy másikkal.

Ebben a gondolatmenetben megmaradva, nézzük meg, hogy a Biblia szövegeinek a változtatása merre vitte el Isten igéjét. Ezzel foglalkozik a blog több írása is, mint például a „Miért éreztük szükségét egy új Biblia kiadásának”, vagy az „Új Szövetség görög szövegeinek variánsai” című írások. De miért mondjuk, hogy ez a törvényszegés titkos bűne? Megint megfigyelhető a kétszintű üzenet, amelyre felhívtam a figyelmet. A hivatalos üzenet az, hogy kritikus vizsgálatnak vetették alá a szövegeket, és a lehető legjobbnak ítélt szöveget tarthatjuk ma a kezünkben. De olvassuk el a következő idézetet Dr Kurt Alandtól, aki a mai Új Szövetség görög szövegét elbíráló bizottság elnöke volt sokáig:

„Csak meg kell figyelnünk az egyháztörténelem menetét a legutóbbi századokban, és tisztán látni fogjuk a pusztító következményeit az elégtelen [kiválasztási] feltételek használatának. [105.oldal]

Az elégtelen feltételrendszer az orthodoxia idején kezdődött, majd megismételte magát a 19. században, és folytatódik napjainkban: az állítások „eredetisége”— az Új Szövetség tekintélye — feltételezte a tényt, hogy apostolok és szemtanúk szóltak. [105.oldal, saját kiemelés]

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott...Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyret az egyház valódiként mutatott be...[saját kiemelés]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi...Akkor ezt figyelhetjük meg—feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak—akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal...[106.oldal, saját kiemelés]”

(Dr Kurt Aland: A History of Christianity)

Egy olyan keserű ember adja ide nekünk az Új Szövetséget, aki elgondolkodik, hogy vajon valóban élt-e Jézus. Hogyan tudjuk akkor ezt mi, hívők, akik hisszük az Ő istenségét, úgy olvasni, mint a kijelentett igét? De, ha jó indulattal vagyunk felé, és azt mondjuk, hogy ő megtévesztve, és jó szándékkal tette is, amit tett, akkor is, az eredményből mást lehet kiolvasni. Elég, ha csak azokat a változtatásokat nézzük meg, amelyeket én is kigyűjtöttem (a lista az Új Szövetség görög szövegeinek variánsai írás végén látható). Az egyház rombolásán dolgozó szellemek egyidősek az egyházzal.

Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. (2Thessz 2,2)

Pál apostol idejében is működött már a hamisítás. Már az ő idejében is írtak hamis leveleket a nevében. De ő aláírta a leveleit, hogy bizonyság legyen, hogy tőle származnak. (Ezért nem tud a leveleibe belekötni Kurt Aland sem.) Ezért kell minden gondolatot is megfogni az Úrban, mert Pál is hivatkozik arra, hogy szellemre se hallgassunk. Lehet, hogy valaki azt gondolja, hogy kapott az Úrtól egy új látást, egy olyat, amit még senki más nem kapott meg az igéből. De ha azt az ige maga nem támasztja alá, akkor el kell vetni.

Ezt tudva, fontos figyelnünk, hogy a Bibliát érintő változtatások milyen irányba mennek. A „tudomány” legutolsó eredményeit figyelembe vett változtatások nem feltétlenül Istentől vannak. És ha a tendencia azt mutatja, hogy a világvallás útjából veszik ki az akadályokat, akkor veszélyben van minden jóhiszemű hívő, aki kézbe vesz egy mai Bibliát, mert a mi Krisztusunkat észrevétlenül lecserélik egy másik krisztusra. És ez még csak a Bibliát érintő „titkos” törvényszegés.

A tanítások szintje a második nagy tárgykör, ahol titkosan megy a törvényszegés. Ez is egyidős a gyülekezetekkel.

Tudniillik a belopózott hamis atyafiakért, akik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek: 

(Gal 2,4)

Belopóznak a hamis atyafiak. Megint csak nem elsődleges a szándékos rosszidnulat, hanem a megtévesztettség, és az Úrnak át nem adott élet. Ahogyan fenn említettem, szellemek dolgoznak a háttérben, és nekik hisznek. Ez ellen csak egy gyógyszer van, mégpedig az Úr Szellemével és igéjével való teljes betöltekezés, mert akkor Ő fogja megmondani, hogy amit látunk és hallunk, az tiszta vagy sem.

Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is nektek valamit azon kívül, amit nektek hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondtuk, most is ismét mondom: Ha valaki nektek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen. Mert most embereknek engedek-e, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-e tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekeznék tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék. (Gal 1,6-10)

A más evangéliumoknak igen nagy a veszélye. (Erről Soós Péter tanított igen kiválóan, az” Igaz és Hami evangélium” c. tanításában.) De az angyali kijelentések sem kevésbé veszélyesek, mert az iszlám is ebből keletkezett és a mormon egyház is ilyen alapon, angyali kijelentésből indult ki. Gábriel, aki azt mondja magáról, hogy ott áll Isten trónja mellett (Lk.1,19), ő hoz hírt a Megváltónk megszületéséről. Majd pár száz évvel később, Mohamednek is ő szól, és az új üzenetével „felülbírálja” azt a korábbi kijelentését, amit Jézusról, mint a Megváltóról szólt. Amennyiben valóban ő lett volna mindkét esetben, és ő még mindig az, akinek mondta magát, akkor az Atya gondolta volna meg magát, és Jézus helyett másra mutatna? Ez lehetetlen (Zsid.6,18). Akkor itt nem Gábriel szól, hanem valaki kiadja magát Gábrielnek.

Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. (2Kor 11,14)

Ha a Sátán is át tudja magát változtatni a világosság angyalává, akkor a szolgái, a bukott angyalok is meg tudják ezt tenni. De a tanításoknál maradva, nagyobb országokban, ahol a lakosság nagy számú, ott létrejöttek úgynevezett mega-gyülekezetek. Ez elsősorban az USA-ban jellemző, de már egy világmozgalommá kezdi magát kinőni. Az egyik ma élő éllovasa, Rick Warren, aki könyvben is kiadta tanítását, Purpose driven life (kb. céltudatos élet) címmel. Ízelítőnek álljon itt egy rövid szakasz:

„Amikor ezt olvasod, akkor hívlak, hogy hajtsd le a fejed és csendben suttogd el ezt az imát, amely meg fogja változtatni az örökkévalóságod: ’Jézus, hiszek benned és befogadlak.’ Menj tovább. Ha komolyan gondoltad ezt az imát, akkor gratulálok! Üdvözöllek Isten családjában!”

(Rick Warren, The purpose driven life, 2002. 58-59.old.)

Látjuk, hogy mennyire könnyűvé teszi a bejutást a mennybe? Teljesen lealacsonyítja a megváltást, és igen olcsóvá teszi. Aki így lesz hívővé (megj. de aki olvassa rendszeresen a blogot, az tudja, hogy ez a hívő szó ma már mást jelent, mint jelentenie kellene) az sajnos még nagyon távol áll attól, hogy üdvössége legyen. De erről ő, aki ezt az „imát” elmondta, sajnos mit sem tud. Hiszen friss megtérőként az embernek még nincs igei ismerete, ezért könnyen lépre megy. Észrevesszük a sátáni kettősséget? Egy pozitív üzenet, egy új hívő „lehalászása”, de az isteni megváltáshoz semmi köze, és tévtanítást hírdet, amely nem az Úrhoz visz. Így alakultak, és alakulnak ma is a nagy gyülekezetek, ahol könnyűvé teszik a „bejutást”, de igazából meghagyják világinak az embereket a maguk bűneiben. Ezért lehetnek ott sokan. Elveszik azokat a botrányköveket, amelyek távol tartják az embereket. A törvényszegés titkos bűne, mivel nem igei amivel „toboroznak”, sem ahogyan „tanítvánnyá” teszik az embereket, de ezt eltakarják.

Mindezek a cselekedetek titokban fognak maradni, egészen addig, amíg „aki ezt visszatartja” eltolatik az útból, és akkor lesz nyilvánvaló. Akkor azonban már nem csak ez lesz nyilvánvaló, hanem a hittől való szakadás is.

Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. És akkor fog lelepleződni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével; (2Thessz 2,7-8)

Amikor nyilvánvaló lesz a törvénytaposás, akkor már nagyon közel lesz az Úr napja. De addig minden mögé be kell néznünk, hogy mi van mögötte, és kérnünk kell az Urat, hogy leplezze le számunkra a hamisságokat. Csak Ő képes megtartani minket!

Kiszabadultunk a világból

Kegyelem nektek és békesség az Atya Istentől, és a mi Urunk Jézus Krisztustól, (Gal 1,3)

Aki adta önmagát a mi bűneinkért hogy kiszabadítson minket e jelenvaló gonosz világból, az Istennek és a mi Atyánknak akarata szerint. (Gal 1,4)

Jézusban nem csak az örök élet ígérete van meg, hanem az Ő halála az emberi élet sok más területére is hatással van. Isten igéje többször felhívja a figyelmet arra, hogy jöjjünk ki a világból. A világ egy különleges helyen van az életünkben, mert benne élünk. A saját személyünk után ez az, amivel naponta találkozunk. A Világ pedig megy a maga útján, a saját szabályai szerint, amely bár teljesen Isten hatalma alatt van, de nem Isten szerint van megszerveződve.

Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; (Ef 2,2)

A legevőég hatalmassága szerint működik, ahogyan láthatjuk abból is, hogy még Jézusnak is fel tudta ajánlani a világ minden kicsét, ha neki szolgál (Mt.4,9). Amikor megszületünk, akkor Isten tudat nélkül születünk meg, a bűnös természetünkkel. Istenről fogalmunk sincs. Ezért mondja az ige, hogy...

Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és átvitt az Ő szerelmes Fiának országába; (Kol 1,13)

A sötétség egyik fő ismérve, hogy aki benne van, az nem tudja, hogy hol van. Nem lát maga körül semmit. Amíg az Úr meg nem mutatja magát valakinek, addig az sötétségben van. Ne essünk tévedésbe, ez nem azt jelenti, hogy van, akit nem hív. Mindenkit hív, de erre a hívásra nem mindenki felel. (pl. Mt.20,16 – sokan vannak a hivatalosok; Róm.1,18-25; Ezék.18,32) Mivel a világ nem Isten szerint működik, ezért hívja ki abból sajátjait. De a kezdő igénkből láthatjuk, hogy nem csak kihív, hanem meg is szabadít a világból. Saját erőnkből ez nem sikerülhetne. Az egész világ gonoszságban vesztegel (1Jn.5,19), és aki része annak, a világban lévő bűnnek a szolgája. Ezt Jézus szavaiból érthetjük meg, amikor azt mondja, hogy nem lehet két úrnak szolgálni:

Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és e világi gazdagságnak. (Mt 6,24)

Ha pedig szolgálom a világi gazdagságot, akkor szolgálom azt, aki megszabja annak feltételeit, hogy hogyan szerezhetem meg. Érdekes belegondolni, hogy Jézus, a maga idejében nem más, istenként tisztelt bálványt nevezett meg, hanem e világ gazdagságát. Nem Baált, nem Molokot, nem az ég királynőjét, stb. hanem a gazdagságot. Mára azokban az országokban, ahol régóta a kereszténység a fő vallás, a megszemélyesített bálványok el is tűntek, de a gazdagság szeretete és a pénz szeretete törtelenül megmaradt. Ebből érhetjük meg, hogy aki a világi dolgokért lelkesedik, az szolgálni köteles a világ fejedelmét, hogy hozzájusson ezekhez a javakhoz. Ezért nem lehet Istennek egy embere sem igaz az Úr előtt, ha a világ dolgai után vágyakozik.

Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. (Jak 4,4)

Ha egy kicsit is a világ örömei, kincsei, javai, szórakozása felé kacsintok, akkor már alá kell vetnem magam a világ fejedelmének. Ezért kellett minket Jézusnak abból a szolgaságból kiszabadítania. Ebből a szabadságból pedig a Sátán szeretne minket minden áron visszacsábítani a saját uralma alá, hogy újra neki szolgáljunk.

Tudniillik a belopózott hamis atyafiakért, akik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek: (Gal 2,4)

Ez az újjászületéssel kezdődő szabadság, azonban még nem elérhető addig, amíg valaki kiskorú az Úrban.

Mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek; Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig. Azonképpen mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként: (Gal 4,1-3)

Amíg az Úr nem kősziklaként van jelen az életemben, és amíg le nem rontom az életemben a világi kívánságokat, amíg nem tanulok meg az Úrral élni, amíg nem tudom forgatni az Úrtól kapott tálentumokat, amíg nem ismerem a magam helyét Krisztus testében, amíg nem csak az odafelvalókat keresem, addig kiskorú maradok, és szolgálnom kell a világ elemeit, hogy életben tudjon tartani az Úr. Hiszen Ő tudja, hogy a testünknek mire van szüksége. De amíg nem tudjuk elengedni a világot, mert az jár a fejünkben, hogy mit kell tennem, hogy életben maradhassak, addig nem vehet ki engem az Úr a világ rendszeréből, mert nincs annyi hitem, hogy Rá tudjak támaszkodni. Az újjászületés pillanatában, amikor megtérek, és megkeresztelkedem vízzel és Szent Szellemmel, akkor Isten Szent Szelleme belénk költözik, és elkezd munkálni. Ezért már a fiúság magja igazán bennünk van,...

Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Szellemét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által. Ámde akkor, mikor még nem ismertétek az Istent, azoknak szolgáltatok, amik természet szerint nem istenek; Most azonban, hogy megismertétek az Istent, sőt hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok?  (Gal 4,6-9)

Az Úr, a szabad akaratunkat halálunkig tiszteletben tartja. Ezért ha mi lassan megyünk felé — más szóval — lassan növünk fel, akkor lassabban fog tudni kiszabadítani a világból. Bár a szabadítás ténye valóság az újjászületés első pillanatától fogva, csak annyit tudunk magunknak elvenni, amennyit elhiszünk ebből. Az újjászületéskor egy új teremtés jön létre bennem, amely a Bibliában mint új ember is meg van nevezve (2Kor.5,17; Kol.3,10). Ez az új teremtés az, amely eggyé válik Isten Szent Szellemével, és készen áll az Úrral való járásra. Meg van bennünk a „régi” is, de van egy új is.

Ami hústesttől született, hústest az; és ami Szellemtől született, szellem az. (Jn 3,6)

Az élet, amellyel a világra jöttünk, az a hústesti élet, amikor pedig az Úrban újjászületek, akkor az a szellemtől született élet. A hústesti a szolgaságra született, két okból is. Az egyik, hogy a bűnt szolgálja, ahogyan ezt Pál Rómabeliekhez írt levele fejti ki részletesen. A másik, hogy a világot kell szolgálnia a test életben maradásáért. A Szellemtől újjászületett pedig szabad mindkettőtől.

Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól. De a szolgálótól való hústest szerint született; a szabadostól való pedig az ígéret által. Ezek mást példáznak: mert azok az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sinai hegyről való, szolgaságra szülő, ez Hágár, Mert Hágár a Sinai hegy Arábiában, hasonló pedig a mostani Jeruzsálemhez, nevezetesen fiaival együtt szolgál. De a magasságos Jeruzsálem szabad, ez mindnyájunknak anyja, (Gal 4,22-26)

A szolgaságra született, az nem tehet mást, mint szolgál. A szabadságra született, pedig megteheti, hogy nem szolgál. A bennünk lévő új ember nem vettetett a világ szolgasága alá! Szabadon választhatja az Istennel való járást, anélkül, hogy ezért a világot kelljen szolgálnia.

Ti se kérdezzétek, mit egyetek vagy mit igyatok; és ne kételkedjetek. Mert mind ezeket a világi pogányok kérdezik; a ti Atyátok pedig tudja, hogy nektek szükségetek van ezekre. Csak keressétek az Isten országát, és ezek mind megadatnak nektek. (Lk 12,29-31)

Ígéretünk van Jézustól, hogy ha az Isten országát keressük, akkor a világi szükségleteket Ő betölti, mert Ő tudja, hogy nem lehet két úrnak szolgálni. Jézus buzdít arra, hogy ne szolgáljuk a világ urát. Tehát a bennünk lévő hústest, aki a világ szerint él(ne), állandóan a szolgálatának a helyét keresi, hogy hogyan tudná a világot szolgálni, azért hogy az ő „tudása” szerint kielégítse a testi szükségleteket. Ezzel azonban folyamatosan Isten Szellemének vezetése ellen törekszik.

Mondom pedig, Szellem szerint járjatok, és a hústestnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a hústest a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. (Gal 5,16-17)

De valamint akkor a hústest szerint született üldözte a Szellem szerint valót, úgy most is. De mit mond az Írás? Űzd ki a szolgálót és az ő fiát; mert a szolgáló fia nem örököl a szabad nő fiával. Annak okáért, atyámfiai, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadoséi. (Gal 4,29-31)

Ehhez kell az „örökösnek” felnőnie. Ki kell tudni űzni a szolgálótól születettet, vagyis a hústestet (Gal.5,24; Lk.9,23). Ezért kell megtanulnuk, hogy a Szellem vezetése szerint éljünk. Ezért meghatározó tudnunk, hogy Jézus halálával és feltámadásával való közösségünk mi mindent tartalmaz, és mi mindenre jogosít fel minket, Őbenne. Ezért kell engedelmeskednünk Jézusnak, és maradnunk Őbenne (Jn.15.fej.). Mindez csak Őbenne és általa (rajta keresztül) lehet számunkra elérhető és valóságos. Ezért kell Őt felöltöznünk és maradnunk a Szellem vezetésében, mert bármi más irány a szolgaság felé vezet és megoltja a Szellemet.

Annak okáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötözzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával. (Gal 5,1)

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. (Gal 3,26-27)

Ha pedig Vele járunk, akkor az azt jelenti, hogy a szolgálni vágyó hústestünket megfeszítettük, és a kívánságait és vágyait nem éljük ki. De ahogyan Jézus felszólít, hogy aki tanítvány akar lenni, az naponta tegye ezt meg, úgy ez a cselekedet a halálunkig elkísér minket. Ha ezt sikerül megélni, akkor hatalmas ígéretünk van:

Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a Szellemnek, a Szellemből arat örök életet. (Gal 6,8)

A szellemben való járás pedig felszabadít az emberi, vagy hústesti cselekedetektől. Ezért inti meg Jézus Pétert, amikor a szenvedéseiről beszél (Mrk.8,32-33; Mt.16,22-23), mert Péter csak az emberi dolgokkal foglalkozik. Jézus életének számtalan pontja ellenkezett a „józan” emberi gondolkodással,  még a testvérei is buzdították, hogy mutassa meg magát a világ szerint (Jn.7,3-4), hogy tudjanak róla. De ugyanígy ellentmond az emberi gondolkodásnak az, hogy nem beszélt Heródeshez, aki várta, hogy valami csodát tegyen (Lk.23.fej.). Ott bebizonyíthatta volna, hogy kicsoda Ő, de megint csak nem e világ normái szerint cselekedett, hanem az Atya akarata szerint. És ezzel a különbséggel, hogy szellem szerint járt, tudta beteljesíteni mindazt, amelyért eljött a földre.

Ezért mondom magamnak és mindannyiunknak:

Akik pedig Krisztuséi, a hústestet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Szellem szerint élünk, Szellem szerint is járjunk. (Gal 5,24-25)

Nekem pedig ne legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nekem megfeszíttetett a világ, és én is a világnak. (Gal 6,14)