Milyen evangélium? – Az evangélium emberi bölcsesség nélkül

De a jeruzsálemi prófétákban is rútságot láttam: paráználkodnak és hazugságban járnak; sőt pártját fogják a gonoszoknak, annyira, hogy senki sem tér meg az ő gonoszságából; olyanok előttem mindnyájan, mint Szodoma, és a benne lakók, mint Gomorra. (Jer 23,14)

Jézus megbízta a tanítványait, hogy hírdessék szerte a világban az evangéliumot minden teremtésnek (Mk.16,15). Hírdessék a hit általi üdvösséget Jézus nevében, valamint kereszteljenek, az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében (Mt.28,19). Ma, mindannnyian akik hiszünk Jézus nevében, azért tehetjük meg, mert az első apostolok óta mindig voltak Istennek olyan emberei, akik hírdették ezt az evangéliumot, a Krisztus evangéliumát. Sokat panaszkodunk az egyház állapotáról, de az bizonyos, hogy ez a lánc még sohasem szakadt meg – mi vagyunk rá a bizonyíték. Mi arra is bizonyíték vagyunk, hogy Isten nem hagyta magára az embert, hanem a Szent Szellem ma is ugyanúgy kijelenti nekünk Jézus Krisztust, mint korábban. Az idők folyamán azonban sokszor és sokféleképpen megpróbálta a Sátán elnémítani vagy kiforgatni ezt az evangéliumot. Ez mindig is így volt, ne higgyük, hogy korábban nem voltak tévtanítások és „más evangéliumok”.

Csodálkozom, hogy Attól, aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. (Gal 1,6-7)

A ma elterjedt „hamis kegyelem” evangéliuma sem új, már a 19. században kezdődött, csak mostanra teljesedett ki. Ezeknek a más evangéliumoknak, mint a Sátán oly sok megtévesztésének, mindig van egy pozitív gondolata, amivel az embereket rá tudja venni arra, hogy befogadják és hírdessék. De mivel a mi Urunk nem változik (Jak.1,17), ezért az Ő evangéliuma sem változik.

Mikor valaki megtér az Úrhoz, akkor egy természetes vágy lesz a szívében arra, hogy azt a jót, amit ő már megtapasztalt, tovább adja másoknak. Ezért kezd el beszélni Jézusról, és önkéntelenül is hírdetni kezdi az evangéliumot. Ez teljesen rendben is van. A probléma ott kezdődik, amikor akár egyéni, akár egyházi szinten, a sok elutasítás után azt gondolja az ember, hogy benne van a hiba, és elkezd saját bölcsességéből gondolkodni, hogy hogyan is kellene „tálalni” az evangéliumot, hogy mások meghallják. Ezzel megszületik a jó értelemben vett más evangélium, hogy megnyerjen másokat az Úrnak. De milyen is a tiszta evangélium?

Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem nektek, melyet be is vettetek, melyben álltok is, Amely által üdvözültök is, ha megtartjátok, aminémű beszéddel hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. Mert azt adtam előtökbe főképpen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadt a harmadik napon az írások szerint; 

(1Kor 15,1-4)

Ennyire egyszerű. Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az írások szerint, eltemettetett és feltámadt a harmadik napon az írsok szerint. Ez a tiszta evangélium. Vagy ahogyan az apostolok először hírdették Jeruzsálemben (ApCsel.2,22-40). Péter szinte csak az írásokból idéz, és röviden elmondja, hogy miért Jézus az, akiben hinni kell, mint megváltóban. De az írásokhoz nem tesz hozzá semmit. Csak annyit, hogy érthető legyen a kapcsolat Jézus és a megígért megváltó között. Nem tett hozzá semmilyen emberi gondolatot, hogy észérvekkel támassza alá az evangéliumot.

Abban az időben szólva Jézus, mondta: Hálákat adok neked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. (Mt 11,25)

Ezért én is csodásan cselekszem ismét e néppel, nagyon csodálatosan, és bölcseinek bölcsessége elvész, és értelmeseinek értelme eltűnik. (Ézs 29,14)

Isten egyik alapelve, hogy mindent egyszerűen szeretne elmondani az embereknek, hogy mindenki megértse. Ezért az evangélium is teljesen egyszerű és közérthető. Ahogyan a fenti idézetben is olvassuk, a pogányok bölcsességet kerestek, de Istennek nincs szüksége az emberi bölcsességre, hogy elérje a szíveket. Egyszerű hittel kell az evangélium felé fordulni, nem kell belegondolni vagy belemagyarázni semmit. Megáll önmagában, nem kell „javítani” rajta a mi okoskodásunkkal.

Megdöbbentő látni a mai világban is, hogy mennyire a tudás fájának hatása alatt vagyunk. Ez a hatás pedig egyre romlani fog, ahogyan közeledünk Krisztus visszajövetele felé. Még Dániel kapta meg azt a kijelentést, hogy „nagyobbá lesz a tudás”(Dán.12,4). A tudás ma az egyik bálvány. De mivel ez jobb esetben emberi, rosszabb esetben a bukott angyaloktól való, ezért az Úr elutasítja.

Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minek után az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. (1Kor 1,18-25)

Amint valaki nem a tiszta, egyszerű evangéliumot hírdeti, akkor már szigorúan véve emberi hitetést ad tovább. Ahogyan korábban említettem, ennek a pozitív háttere az, hogy szeretnénk átadni mindazt a jót amit az Úrtól kaptunk, de ez könnyen „más evangéliumba” vagy hitetésbe csap át. Ha valakit így elhitetnek, és nem azt kapja, amit ígértek neki, akkor el fog fordulni az Úrtól is, mert csalódott lesz. Ezért veszélyes a hamis kegyelem evangéliuma, mert annak az eredménye már csak a halál után fog kiderülni. Ezzel hoznak be sok hitetlen embert különösen a nagy egyházakba, még a modernekbe is, hogy az úgynevezett „botrányköveket” kivették az útból. Csak higgy, és ezek vagy azok a dolgok nem számítanak. Nem követelmény a hívő életére, hogy elhagyja a világot, a régi életét, a bűneit, megszentelődjön, hanem érezze jól magát, mert Isten szereti. De ha nem hírdetik neki a megtérést, a bűnök elhagyását, a megszentelődést, akkor nem is fog tudni róla.

És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédeiben állt, hanem szellemnek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjon. Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ elvesző fejedelmeinek bölcsességét; Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát: (1Kor 2,4-8)

Pál is bátran kijelenti, hogy nem elhitetni akart, hanem Isten erejét megmutatva beszélt. Biztosan sokan gondolkodtunk már azon, hogy mégis miért nem történnek meg ugyanazok a jelek és csodák, amik akkoriban kísérték az evangélium hírdetését. Véleményem szerint az egyik ok éppen az, hogy nem tiszta evangéliumot hírdetünk. Már megtapasztaltam, hogy mekkora a kísértés, hogy formáljam az evangéliumot, amikor az „süket fülekre” talál. Nagy a késztetés, hogy addig okoskodjak, amíg a másik elhiszi amit mondok. De ennek ellent kell állnunk. Pál azt írja, hogy kifelé, az egyházon kívülre megmutatta a Szellemet és az erőt, ami az Úrban van. A bölcsességet pedig benn, az egyházban hírdette – a „tökéletesek között”. Mert Isten kijelentéseit csak a Szent Szellem tudja megértetni, és akiben nincs benne az Úrnak Szelleme, az nem értheti meg.

Ezeket prédikáljuk is, nem olyan beszédekkel, melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít; szellemiekhez szellemieket szabva. Lelki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait: mert bolondságok neki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg. A szellemi ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van. (1Kor 2,13-16)

Az Úr a bölcsességének, titkainak és kijelentéseinek „gyöngyeit” nem dobja oda azoknak, akik megtapossák (Mt.7,6). Isten mélységeit Isten Szelleme vizsgálja és jelenti ki, ahogyan az emberét is a saját szelleme (1Kor.2,11). Ezért ezek a kijelentések Szellemből szellembe történnek. Akik hallgatják az evangéiumot, azokat az Atya vonja magához, de az újjászületés előtt még nincs bennük a Szent Szellem pecsétje. A hit magját azonban már elvetheti az Úr, ahogyan a magvető példájából is olvashatjuk (Mt.13,18-23).

Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. (Róm 1,16-17)

Az evangéliumra adott igenlő válasszal fejezi ki mindenki, hogy hisz Istennek, mert feltámasztotta Jézust a halálból. Ehhez semmi mást nem tehetünk hozzá, mert akkor könnyen a hitetés kategóriájába esünk, hiszen nincs hatalmunk és kijelentésünk a másik ember életéről. Nem tudhatjuk, hogy a másiknak milyen úton kell végigmennie, hogy ott lehessen végül az Úrnál. Ezért nem ígérgethetünk. Ebben még egy másik probléma is benne van. Mégpedig az, hogy a másik ember lesz az evangélium középpontjában, nem pedig az Úr. Sok esetben azzal próbálkoznak, hogy ha hiszel, akkor ez és ez megoldódik az életedben, meggyógyulsz, stb. Ezt úgy is nevezik, mint a bővölködés evangéliuma. Más szavakkal, ha hiszel, akkor meggyógyulsz, eltűnnek az anyagi gondjaid, rendbejön az életed, stb. Ami lehet, hogy bekövetkezik, de erre mi semmilyen garanciát nem adhatunk, mert nincs hatalmunkban ezt beteljesíteni.

Van egy érdekes rész Pál levelei között, amikor ő örül, hogy nem szívből hírdetik az evangéliumot.

És többen az Úrban való atyafiak közül bízva az én fogságomban, nagyobb bátorsággal merik szólni az igét. Némelyek ugyan irigységből és versengésből is, de mások jóakaratból is hirdetik a Krisztust.  Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt híve, hogy fogságom nyomorúságait így megnövelik; De mások szeretetből, tudva, hogy én az evangéliumnak oltalmazására rendeltettem. Mert mit mondjak? csakhogy minden módon, akár színből, akár szívből, a Krisztus prédikáltatik: és én ennek örülök, sőt örülni is fogok. (Fil 1,14-18)

Hogyan lehetséges, hogy ő örül annak, hogy még akár színből is hírdetik az evangéliumot. Erre csak egy magyarázat lehetséges. Csak úgy lehet, hogy az igaz evangéliumot hírdették. Amíg az igazságot hírdeti valaki, addig az Úr is örül, hogy az igazság egyre több emberhez eljut. Akkor ahogyan a magvető példájából látjuk, ha tiszta magot vet valaki, abból tiszta „gyümölcs” terem.

Ezért mondja több tanító is, hogy mi, keresztények nem filozófiában, nem elméletekben hiszünk, hanem egy történelmi tényben. Mégpedig abban, hogy Jézus meghalt a mi bűneink váltságáért, eltemettetett és harmadnapon feltámadt (1Kor.15,3-4). Ezek tények, ebben nincs semmi elmélet.

Szeretnék visszautalni a bevezető igékre. Fontos, hogy Jézus a tanítványoknak mondta, hogy menjenek el és tegyenek tanítvánnyá másokat. Ezt egyre jobban elfelejtjük, de fontos, hogy ki tesz bizonyságot. Sajnos a saját tapasztalatomból tudom, hogy milyen az, amikor én magam akarok bizonyságot tenni, vagy hírdetni az evangéliumot, de az Úr nincs velem. Ezekben az esetekben, mintha egy falba ütköztem volna, volt olyan, hogy meg sem hallották, hogy mit mondok, mintha nem is szóltam volna. Egy emberi erőlködés lett az egész. Az evangéliumot is a Szellem vezetésében kell megtenni, mert csak Isten Szent Szelleme tudja, hogy kinek, mikor, hogyan és mit kell mondani, hogy elérje a szívét. Ahogyan Pál is mondja, hogy ő mindeneknek (1Kor.9,22) mindenné lett, csak megtarson mindenkit. Ezt a Szellem vezetése alatt tudjuk megtenni. Viszont az életünknek is mellette kell lennie, hogy az Úr is bizonyságot tehessen a személyünk mellett. Ahogyan fentebb idéztem Pált, hogy (1Kor.2,4) nem emberi bölcsességben, hanem isteni erőből szóljon az evangélium. Ha valaki csak beszél, és nincs mellette az életének a bizonysága, akkor azok csak emberi szavak maradnak.

Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben. (1Kor 4,20)

Nem feltétlen csodákra kell gondolnunk, hanem azokra a bizonyságokra, amelyek az életünkből megmutatják a bennünk végbement változásokból Krisztus keresztjének, az új életnek az erejét. Még fiatal hívőként próbáltam, hogy az Úr nélkül tegyek bizonyságot az életem változásairól. Ezért úgy jártam, hogy megtaposták a bizonyságaim, értéktelenné tették, és szinte megszégyenítettek, hogy az mind semmi. Sok olyan kereszténnyel találkoztam, akik hasonló élményeken mentek át. De élhetünk úgy, hogy már a puszta cselekedeteink is evangelizálnak, és akkor akár „ige nélkül is megnyeressenek” (1Pét.1,3).

Ha Jézus nem támadt volna fel, akkor nagy bajban lennénk, de nem csak mi, hanem az egész emberiség. De feltámadt, és azóta sokaknak megjelent. Ő az, aki harcol értünk napról-napra. Ne vegyük el a dicsőségét!

Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadt fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, kik elaludtak. (1Kor 15,16-20)

Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. (Zsid 13,8)

Kapcsolódó anyag:

Mindenkinek tiszta szívből ajánlom Soós Péter tanítását az igaz és a hamis evangélium közötti különbségről.

http://soospeter.blogspot.hu/2013/08/igaz-es-hamis-evangelium.html