A törvények betartása keresztényként (szombat és húsevés)

Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. (Mt 5,17)

Jézus valóban nem azért jött, hogy Isten törvényeit eltörölje. Azok mind a mai napig érvényesek. Mindenkire egyformán vonatkoznak. Sőt, a Krisztus eljövetele előtti időkhöz képest, a pogány népek új reménységet kaptak, mert Krisztus megjelenéséig nem is tudhatták, hogy mik Isten törvényei, és ezért nem is tarthatták be, hacsak nem olyan helyen éltek, ahol prozelitává lehettek.

Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izrael társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távol valók, reménységetek nem volt, és Isten nélkül valók voltatok e világon; (Ef 2,12)

Krisztus óta azonban az új szövetségben élünk (már aki benne él). Az Atya szemszögéből nézve, két csoportja van az embereknek. Az egyik csoport az, aki nem Krisztusban van – rájuk vonatkoznak a törvények; és akik Krisztusban vannak – rájuk nem vonatkoznak az ószövetségi törvények, mert kegyelem alatt vannak. Vigyázat, nem azt mondom, hogy törvénytelenül élhetnek! Csak nem az ószövetségben lefektetett törvényi eljárások szerint kell élniük (1Kor.9,21). De erre a cikk során magyarázatot fogunk kapni. Hogyan lehet Krisztusban lenni? És miért fontos, hogy Krisztusban legyünk?

Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanem ha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanem ha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nélkülem semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. (Jn 15,4-6)

Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én hústestem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én hústestemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. Amiként elküldött engem az az élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. (Jn 6,54-57)

Itt figyelnünk kell arra, hogy nem a keresztséget említi Jézus, hogy akik megkeresztelkedtek, azok vannak őbenne, hanem akik eszik az ő testét és isszák az ő vérét. Az egyház, az újjászületettek, Krisztus teste, akik Krisztusban vannak, ezek mind mind más és más embercsoportokra igazak, de van átfedés a csoportok között. De egy bizonyos, aki meggyőződéssel rendszeresen úrvacsorázik, az betölti a János 6-ból idézett szakaszt, mely szerint az az Úrban van. Nem a szertartás a fontos, hanem mint minden Istennel kapcsolatos dolognál, itt is a szív állapota számít. Hittel, és meggyőződéssel kell vennie az Úrvacsorát, mint aki valóban egyesülni akar Krisztussal. Ahhoz, hogy Őbenne lehessünk, követnünk kell az utat, amelyet már az apostolok is hírdettek:

Péter pedig mondta nekik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Szellem ajándékát. (ApCsel 2,38)

Először a megtérés, majd a keresztségek. A keresztségeknél fontos kiemelnünk, hogy mindenki szabad akaratból tette meg. Vagyis személyes döntést hozott. Ezt nem helyettesítheti a gyermek keresztség, mert az ige sorrendet állít fel:

Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. (Mrk 16,16)

És kifejezetten azt mondja, hogy aki hisz, nem aki helyett hisznek – a keresztszülei – és megkeresztelik, hanem megkeresztelkedik – a saját akaratából. És a keresztséggel egy nagyon fontos dolgot végzünk el. Mégpedig belekeresztelkedünk Jézus halálába.

Avagy nem tudjátok-e, hogy akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? (Róm 6,3)

Azért atyámfiai, ti is meghaltatok a törvénynek a Krisztus teste által, hogy legyetek máséi, azéi, aki a halálból feltámasztatott, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. (Róm 7,4)

A keresztségben az egyik elvégzett dolog, hogy meghalunk a törvénynek. Ahogyan a bevezető igében mondja Jézus, hogy Ő nem törölte el a törvényt, de azokat, akik belekeresztelkedtek az Ő halálába, azokat „kimenti” a törvény hatálya alól azzal, hogy meghalnak Vele együtt. Ha tehát már elszenvedtem a halálos ítéletet azért, mert nem tudtam a törvényt megtartani, akkor már mégegyszer nem tudok meghalni. Más szavakkal - mivel nem tudok áldozatot vinni, nem tudok nem ölni, nem tudok nem hazudni, ezért meg kellett halnom. És meg is haltam a kereszten Jézussal. Ha pedig meghaltam a törvény kívánalmainak megfelelően, akkor a törvény már nem követelhet rajtam semmit (Róm.7,4). Hogy ma is áthágtam egyet, szinte majdnem biztos, de már halott vagyok. Végre lett hajtva rajtam, vagyis az óemberemen az ítélet. A keresztség után elkövetett bűneimet folyamatosan meg kell bánnom az Úr előtt, bocsánatot és kegyelmet kell kérve értük, különben újra ítéletet vonok magamra.

Így lesz a szívembe írva a törvény az újjászületés után. Az újjászületett lelkiismeretem fog ítéletet tenni a cselekedeteim felett, és annak megfelelően kell eljárnom (Zsid.9,9-15).

Jézus megváltása után következő korban már nem a törvény betartása számít, hanem a törvény betöltése.

A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig voltak: az időtől fogva az Istennek országa hirdettetik, és mindenki erőszakkal tör abba. (Lk 16,16)

Erről pedig vallást teszek neked, hogy én aszerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint aki hiszek mindazokban, amik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva. (ApCsel 24,14)

Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták; (Róm 3,21)

Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte. Mert ez: Ne paráználkodj, ne ölj, ne orozz, hamis tanúbizonyságot ne szólj, ne kívánj, és ha valamely más parancsolat van, ebben az igében foglaltatik egybe: Szeresd felebarátodat mint magadat. A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet. (Róm 13,8-10)

Ebből a négy igehelyből szépen látszik az átmenet az újszövetségi korba. Pál maga is mondta, hogy hisz a törvényben és a prófétákban. De Krisztus Jézusban megjelent az Isten igazsága, ezért a törvény betöltése a szeretet. Jézus maga is azt mondta, hogy új parancsolatot ad:

Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. (Jn 13,34)

Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. (Jn 15,12)

És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék neked, hanem, amelyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást! (2Ján 1,5)

Tehát mindazoknak, akik Őbenne vannak, egy új parancsolatuk van Jézustól. Mégpedig az, hogy szeressék egymást. Az eddig taglalt igehelyekből láthatjuk, hogy akik Krisztusban vannak, azoknak más törvényt adott Jézus, a szeretet betöltésének törvényét. Jézus a hegyi beszédben (Mt.5,21-48) áthelyezi a bűn elkövetésének helyét a cselekedetekről a szívbe. Már nem az számít, hogy valóban megöltem-e valakit, vagy valóban elkövettem-e a paráznaságot, hanem az, hogy ha már a szívemben „készen álltam” rá, akkor már elkövettem a bűnt. Ezért az ószövetségi törvények „gyengébbek”, mint amiket Jézus adott, mert a cselekedetekre koncentrálnak, és a szívnek indulatát nem vizsgálják.

Mindezek ellenére, még ma is sokan úgy gondolják, hogy néhány ószövetségi törvényt meg kell tartani. De rögtön önmagunknak mondunk ellent, mert mindegyikünkre igaz, hogy úgy jutottunk hitre, hogy nem a törvények szerint éltünk.

Annak okáért, aki a Szellemet szolgáltatja nektek, és hatalmas dolgokat művel bennetek, a törvény cselekedeteiből, vagy a hit hallásából cselekszi-e? (Gal 3,5)

Mivel mi nem zsidókból lettünk keresztényekké, ezért egyikünk sem tudja elmondani, hogy kora gyermekkorától megtartotta a törvényeket, és így tiszta lelkiismerettel vette és kapta a Szent Szellemet és a kegyelmet. Nekünk először az Úr megmutatta a bűneinket, majd felismertük, hogy szükségünk van az Úr megváltására, és utána ebből a hitből keresztelkedtünk meg, és kaptuk a Szent Szellem ajándékát. Bátran merem állítani, hogy hitre jutásunk előtt még a Bibliát is kevesen vettük kézbe, nem hogy Isten törvényei szerint éltünk volna. És lám, a hitünkre válaszolt az Úr, és pecsételt el minket az Ő Szent Szellemével.

Most akkor melyik törvénnyel kell nekem foglalkoznom? Melyiket kell megtartanom? Manapság két törvény kezd „divatossá válni” keresztény körökben. Az egyik az eledelektől való tartózkodás (1Tim.4,3), a másik pedig a szombat megtartása. Mindkettőre számtalan indokot hoznak fel, hogy ezek miért kivételek a többi törvény alól. De a Biblia többször is elmondja, hogy a törvények egységet képeznek, és ha az egyiket megszegem, akkor olyan, mintha mind megszegtem volna (Jak.2,10; 5Móz.27,26; Mt.5,19; Gal.3,10). Egyszóval nem lehet válogatni közöttük.

De mégis mi van a tisztátalan állatokkal? Ha megnézzük, hogy amikor adta az Úr az embernek az állatok evését, akkor hogyan adta:

Minden mozgó állat, amely él legyen nektek eledelül; amint a zöld füvet, nektek adtam mindazokat.  Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. (1Móz 9,3-4)

Ezek szerint, amikor az egész emberiséghez szólt az Úr, akkor minden mozgó állatot eledelül adott. Egy kikötése volt, hogy a vérrel együtt ne együk. Ahogyan a cikk elején is említettem, a pogány népeknek nem volt ismerete arról, hogy melyik állat tiszta és melyik tisztátalan. Ezért nem is engedelmeskedhettek a zsidó népnek majdnem 800 évvel később adott törvénynek. De sokan kihagynak egy másik igehelyet is ezzel kapcsolatban:

Mindent, amit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódva a lelkiismeret miatt. (1Kor 10,25)

Pál felszólítja a pogány tanítványokat, hogy ne aggódjanak a lelkiismeret miatt, hanem egyenek meg mindenféle húst. Ez teljesen egybecseng a Noénak adott isteni parancsolattal, illetve azzal, amit Jézus mond a Lk.16,16-ban (fentebb). De ha ez még nem volna elég bizonyság arra, hogy megehetjük például a sertéshúst, akkor álljon itt még egy igehely:

Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; Mert megszenteltetik Istennek igéje és könyörgés által. (1Tim 4,4-5)

És most nézzük meg a szombatot. A szombat is visszanyúlik a mózesi törvények kora elé. Sokan emiatt tartják indokoltnak a megtartását. Nézzük meg az első helyet, ahol a szombat feltűnik:

Mikor pedig elvégezte Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott, megszűnt a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott. És megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt; mivelhogy azon szűnt meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett Isten. (1Móz 2,2-3)

Nem említ semmit azzal kapcsolatban, hogy mi emberek mit kezdjünk a szombattal. Ha tovább olvassuk ezt a fejezetet (1Móz.2,16-24), akkor több dolog történik az Isten és az ember kapcsolatában, de szó sem esik arról, hogy az Úrnak bármilyen szándéka is lett volna, hogy az ember tegyen valamit a szombattal. Amikor Noéval új kezdete volt az embernek, akkor szintén nem említi a szombatot, sőt, még az áldozást sem. Ábrahámnak sem említ semmit a szombatról. A szombat ismét a zsidóknak adott törvényekben bukkan fel újra, és mit mond?

Legyen közöttem és az Izrael fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszűnt és megnyugodott. (2Móz 31,17)

Az Úr és Izrael fiai között legyen ez örök jel. A pogányokról nincs szó. De ha ez kevés lenne, akkor álljon itt az újszövetségi gyülekezetek egy hivatalos álláspontja, melyet a jeruzsálemi gyülekezet adott ki a pogányokból lett tanítványoknak:

Akkor tetszett az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel együtt, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek voltak. Megírva azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének és az atyafiak, az Antiókhiában, Szíriában és Ciliciában lévő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket! Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenve, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondva, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk: Tetszett nekünk, miután egy értelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal, Olyan emberekkel, kik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. Küldtük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket. Mert tetszett a Szent Szellemnek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessen ti rátok ezeken a szükséges dolgokon kívül, Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva-holt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben! (ApCsel 15,22-29)

Az akkori hitélet nagyjai mind emellett a levél mellett álltak, és még azt is leírják, hogy „tetszett a Szent Szellemnek” ez a határozat. De miért is fontos ez? Mert ök nem említenek semmit a szombatról és a húsevésről. Ha ök ott mind a Szent Szellem vezetése alatt ezt a négy dolgot adták nekünk, pogányokból lett tanítványoknak, akkor mi miért akarunk más törvényeket magunkra venni? Ha az Úrnak elegendő ez a négy külső dolog, akkor nekünk miért nem? A szív a fontos, ahogyan ezt fentebb említettem (Mt.5,21-48). De egyébként pedig azt mondja az írás, hogy meg van a szombatja az Isten népének:

Annak okáért megvan a szombatja az Isten népének. Mert aki bement az ő nyugodalmába, az maga is megnyugodott cselekedeteitől, amiképpen Isten is a magáéitól, Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essen. (Zsid 4,9-11)

Ha megnyugszunk a magunk cselekedeteiből, akkor benne vagyunk az Isten nyugodalmában. És attól fogva már csak Krisztusban cselekedhetünk (Jn.15.fej.). Bármely törvény kiemelése, és a törekvés, hogy azok szerint éljünk, rögtön kivisz minket a kegyelemből, és a törvény átka alá helyez bennünket, mert abban a pillanatban az összes törvényt be kellene tartanunk:

Íme, én Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus nektek semmit sem használ. Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek. Mert mi a Szellem által, hitből várjuk az igazság reménységét. Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit. Jól futottatok; kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? Ez a hitetés nem attól van, aki titeket hív. (Gal 5,2-8)

Ráadásul a törvény megtartására való buzdítást még hitetésnek is nevezi Pál. És a törvények betartásának a legkisebb része is úgy működik az életünkben, mint a kovász, elkezd a hitéletben terjedni, és megrontja azt.

Az a véleményem, hogy ahogyan a kegyelem hamis értelmezésével épp egy másik irányba téríti el a Sátán az Úr népét, úgy ezekkel a helyesnek látszó törvényekkel pedig átok alá akar terelni. Észre kell vennünk, hogy az emberiségben egyedül azok képesek a Sátán ellen valósággal az Úr oldalán harcolni, akik igei (és teljes igei) hitéletet élnek Krisztusban. Az Úr is csak a győzteseknek tud ígéretet tenni. Igen, bizonyosan sokunknak meg van az üdvössége, de kevesek azok, akik győzni tudnak az életükben. A törvények betartásával kapcsolatban a jeruzsálemi gyülekezet levele döntő kellene, hogy legyen, hiszen törvénytudó, Krisztusban újjászületett, Szent Szellemtől vezetett tanítványok egész gyülekezete írta egyetértésben a pogányokból lett tanítványoknak. Mert Jézus maga is új törvényt adott mindannyiunknak:

Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok. (Jn 13,34-35)

Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták. (Mt 7,12)

Erről a szeretetről ismerjenek meg minket, ne a szombatról és a hús nem evésről.

"Aki azt visszatartja..."

Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: csakhogy annak, aki azt még most visszatartja, félre kell az útból tolatnia. (2Thessz 2,7)

Illés ember volt, hozzánk hasonló természetű; és imádsággal kérte, hogy ne legyen eső, és nem volt eső a földön három esztendeig és hat hónapig: (Jak 5,17)

Krisztus testének, vagy mondhatjuk úgy is, hogy Isten népének, fontos szerepe van az emberiség történetében. Amikor Jézus itt járt, akkor bizonyságot tett arról, hogy eljött az Isten országa (Mt.9,35; Mt.12,28). Nem csak beszéddel, hanem bemutatva az Isten országának erejét és hatalmát.

Bár az írások nem sokat árulnak el a mindennapi keresztény élet gyakorlatáról, hanem inkább az útmutatásról, hogy hogyan éljük meg a hitünket, az Új Szövetség írásai mégis kifejezetten erős támaszt adhatnak nekünk, hogy hogyan éljük meg a hitünket. Nem szó szerint idézve, Gerhard Eberling írta, hogy a keresztény egyház története virtuálisan szinomímája a Biblia értelmezés történetének. Ez azt jelenti, hogy a korszakok egyházi élete tükrözte a Biblia értelmezésének állapotát. Ez a megállapítás teljesen helytálló. Ma, amellett, hogy már sokan nem tartják tévedhetetlennek Isten igéjét, már abban sem biztosak, hogy van-e abszolút igazság. Ha nem tudjuk elfogadni, hogy az igazmondó Isten ihlette a Bibliában lévő írásokat, és az mind igaz, ami meg van írva, akkor sohasem fogjuk tudni az életünk „horgonyát” Istenbe vetni. Nem lesz szilárd alapja az életünknek. Mit is mond Jézus,

Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. (Mrk 13,31)

Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonló lesz a bolond emberhez, aki a fövenyre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. (Mt 7,24-27)

Azt mondja, hogy még ha a körülöttünk lévő világ elmúlik is, amit mond, az örökké megáll. Azért alapozhatjuk rá az életünk, mert az Isten semmilyen körülmények között nem vonja vissza a szavát. Ahogyan Jézus mondja, hogy az a bölcs ember, aki nem csak hallgatja, hanem meg is tartja az Ő beszédeit. De mit is jelent ez? Azt, hogy aszerint él. Alkalmazza az életében. Az vezeti az élete döntéseit. Az Isten igéjébe vetett hit alapján áll az élete, és elenged minden mást maga körül.

Ne ijedjünk meg, nem azt mondom, hogy egyik napról a másikra mindent megváltoztat az életében. Nem erről van szó. Erre nincs konkrét szabály, csak egy. Az a szabály, hogy az Úr vezetését kell követnünk ebben is. Ha valakit hív, és többet akar neki adni, akkor a legbölcsebb dolog, hogy megyünk vele, és az Ő kijelentéseire alapozzuk az életünket.

Ezután a kis kitérő után, térjünk vissza az egyházhoz. Már sokan nem is tudják, hogy az egyház, azt jelenti eredetileg, hogy a „kihívottak”, vagyis a világból kihívottak. Ennek sok oldala, területe van. Például, hogy ne a világ normái szerint éljen a gyülekezet, vagy ne a világ erkölcsei szerint éljen, vagy gyűlölje a gonoszt, stb. Emberként Jézusnak is meg kellett tanulnia gyűlölni a gonoszt (Ézs.7,15).

Az Úrnak félelme a gonosznak gyűlölése; (Péld 8,13)

Akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszt! (Zsolt 97,10)

Ha megnézzük, hogy a szolgálata idején Jézus milyen példát adott a tanítványainak, és milyen utasításokkal küldte ki őket, akkor megláthatjuk, hogy a tanítványoknak mi a dolga.

Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, démonokat űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. (Mt 10,8)

Elmenve azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek: és íme én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen! (Mt 28,19-20)

Nem olyan példát ad elénk, amelyben csak tétlenül nézzük, hogy mi zajlik a világban. A gonosz tevékenységét kell egyértelműen visszaszorítani, azzal, hogy kiszabadítsuk az embereket a gonosz hatalma és befolyása alól. És ami talán még fontosabb, arra szólítja fel a tanítványokat, hogy megtartsák mindazt, amit parancsolt nekik. Itt persze most könnyen mondhatja valaki, hogy ezt teszi, hogy hírdeti az evangéliumot, és arra nincs hatása, hogy valaki azt elfogadja vagy sem. A probléma ezzel azonban az, hogy legtöbb esetben nem tanítványokká tesszük az újakat, hanem csak hívőkké. Elhitetjük őket, hitetők vagyunk (1Thessz.2,3-4). Hiszen ha valaki maga nem gyakorolja a halottak feltámasztását, a betegek gyógyítását, és a démonok kiűzését, akkor az nem tudja erre megtanítani a másikat. Ahogyan egy mesterember is csak arra tudja megtanítani a tanítványát, amit maga is tud és csinál. Ha nincs tapasztalatom a szellemi világban, akkor nem tudok arra másokat megtanítani. Ha nem ismerem az Urat, akkor nem tudok másokat az Úr ismeretére megtanítani.

valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lesz. (Mt 5,19)

Az Úr azt értékeli, ha valaki nem csak hallgatója az igének és a parancsolatoknak (Jak.1,23), hanem cselekvője is. Ezért nagy a felelőssége a tanítóknak (Jak.3,1). Csak beszél Isten országáról, vagy jó példát mutat (1Pét.5,3). Ha konkrétabban akarunk a nyitó igéről beszélni, akkor azt kell észrevennünk, hogy Krisztus teste az, aki vissza tudja tartani a gonoszságot a földön. Krisztus menyasszonya az, akin keresztül az Úr uralkodik a gonosz fölött. Ezzel át is térhetünk arra, hogy mit mond az írás a hívő harcáról.

Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. (Ef 6,10-12)

Mert noha hústestben élünk, de nem hústest szerint vitézkedünk. Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem hústestiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására; Lerontva okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, (2Kor 10,3-5)

Mert még vérig nem álltatok ellent, tusakodva a bűn ellen. (Zsid 12,4)

A Szent Szellem ajándékai között ott szerepel a szellemek megítélése. Ez nagyobb kincs, mint ahogyan elsőre gondolnánk. Az Efézus levélből a fenti idézet azt mondja, hogy nem hús és vér ellen küzdünk, hanem szellemi hatalmasságok ellen. Ezért nagyon fontos, mondhatnám elengedhetetlen, hogy egy adott helyzetben felismerjük, hogy milyen szellemi erők állnak velünk szemben. Ismét Jézus példájával élve, amikor Péter kijelenti az Atyától, hogy Jézus az Isten fia, akkor azt a Szent Szellemtől kapja (Mt.16,17), de pár perccel később, amikor Péter szól, akkor a Sátánt dorgálja meg Péterben (Mt.16,23). Ilyen gyorsan változhat egy emberben a szellem, aki szól rajta keresztül. Ez még akár egy mondaton belül is megtörténhet. Ha ennyire gyorsan változik a szellemvilág, akkor nem teheti meg egyikünk sem, hogy kivonja magát a szellemi harcból, mert azzal rögtön áldozattá teszi magát. Ezért nem lehet feltenni a szemellenzőt, és azt mondani, hogy én szeretem az Urat, békében élem a magam kis életét, és nem veszek tudomást a világ szörnyűségeiről, illetve nem akarok tudni a szellemi dolgokról.

Ha nem akarom meglátni, hogy a világban milyen erők, mit tesznek, akkor ezzel szabad utat adok a gonosz terjedésének.  Az Úrral erősebbek vagyunk a gonosz erőknél. Ezért lett a második ige a cikk elején Illés példája, aki imádkozott, és nem esett eső három és fél évig. Igenis egy ember imája is jelentős erőt képvisel Isten országában.

És közületek öten százat elűznek, és közületek százan elűznek tízezret, és elhullanak előttetek a ti ellenségeitek fegyver által. (3Móz 26,8)

Az Apostolok cselekedeteinek leírásában is észre kell vennünk, hogy egész tájegységeket, egész régiókat tudott egy ember szellemileg befolyásolni. De az evangélium hírdetésének egyenes következménye, hogy a hitre jutással, az ember már tudatosan is belép ebbe a szellemi harcba, és szükséges, hogy Isten országának erejét megtapasztalja, hogy megszabadulhasson a gonosz erők befolyása alól.

Hát ezt, az Ábrahám lányát, kit a Sátán megkötözött íme tizennyolc esztendeje, nem kellett-e feloldani e kötélből szombat napon? (Lk 13,16)

Avagy mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába és rabolhatja el annak kincseit, hanem ha megkötözi előbb a hatalmast és akkor rabolja ki annak házát? (Mt 12,29)

És felocsúdnának az ördög tőréből, akitől fogva tartatnak az ő akaratának cselekvésére. (2Tim 2,26)

És Filep lemenve Samária városába, prédikálta nekik a Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmezett azokra, amiket Filep mondott, hallva és látva a jeleket, melyeket cselekedett. Mert sokakból, kikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimentek; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult. (ApCsel 8,5-7)

A magvető példája is remekül bemutatja ezt a szellemi harcot (Mk.4,14-20). Két fő területe van ennek a harcnak. Magunkban, a bukott önmagunk ellen, önmagunkért, illetve kifelé, másokért és a teremtett világért. A belső harc egyfajta befelé fordulással, az Úr Szellemének vezetése alatt zajlik, ahol először meg kell tanulnunk megismerni a különböző szellemi hangokat. Különbséget kell tudnunk tenni a saját, a démonok vagy gonosz erők, és az Úr hangja között. Ha ez megvan, akkor lehet utána már harcról beszélni. Amíg ez nincs meg, addig az ember nem tudja, hogy miért is gondolt vagy tett bizonyos dolgokat. De a Szent Szellem egyik ajándéka, a szellemek megítélése (1Kor.12,10), amely segít ennek elsajátításában és kezelésében.

Mert a hústest a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a hústest ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. (Gal 5,17)

Akik pedig Krisztuséi, a hústestet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. (Gal 5,24)

Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét minden nap, és kövessen engem. (Lk 9,23)

Az óember (Ef.4,22; Kol.3,9) mindig a Szent Szellem munkája ellen törekszik, ezért küzdenünk kell ellene, hogy ne tudja a cselekedeteit véghezvinni. Ez egy belső harc, a hívő életének végéig. A külső harcok kicsit mások. Ott kijelentés nélkül egy tapodtat sem tehetünk, mert különben nem tudjuk, hogy kivel állunk szemben. Szeretném leszögezni, hogy itt nem a közbenjáró imákról van szó. Annak természetesen van helye, még akkor is, ha az Úr nem adott külön kijelentést a másik személyről (1Jn.5,16; Jak.5,13-15).

A másik személyén túlmenően, lehet bizonyos helyekért vagy területekért is imádkozni. Helyért imádkozva gondolhatunk itt Salamonra, amikor a templomszentelési imát mondja a Királyok Első könyvének 8. fejezetében. Azt a 82.-es és a 96-os zsoltárokból tudjuk, hogy Isten a népeket szellemi lényekre bízta. De a világ ura, a Sátán maga is szellemi lény. Ahogyan korábban olvashattuk az efézusbeliekhez írt levélből „nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen”. Ennek megfelelően a világ eseményeit is csak kétféle erő irányíthatja. Vagy az Úr áll a dolgok mögött, vagy a gonosz. Ahogyan Jézus is mondja, hogy nem lehet két úrnak szolgálni (Lk.16,13). Nincs több, csak kettő. Minden olyan esetben, amikor nem az Úrnak szolgálunk, akkor közvetve, vagy közvetlenül a gonoszt szolgáljuk. Ha befolyással szeretnénk lenni a körülöttünk lévő világ eseményeire, akkor imádkoznunk kell.

És igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érte az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek. (Jer 29,7)

Intelek azért mindenek előtt, hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések, hálaadások minden emberekért, Királyokért és minden méltóságban lévőkért, hogy csendes és nyugalmas életet éljünk, teljes istenfélelemmel és tisztességgel. (1Tim 2,1-2)

Az imáinkkal tudunk befolyást gyakorolni a világ történelmére. Az imáinkat, könyörgéseinket még nyomatékosabbá tehetjük böjtöléssel. Akár egy démon kiűzése érdekében (Mt.17,21), vagy bármely más könyörgésünk megerősítéséért az Atya felé, ahogyan a niniveiek is könyörögtek a bűnbocsánatért (Jón.3,5). Igenis lassíthatjuk a gonosz terjedését, de még az Úr által elvégzett dolgok bekövetkezésének idejét is befolyásolhatjuk, mint például itt:

Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallottad az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr. Íme én téged a te atyáid közé takarítalak, és tetetsz a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, amelyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak. (2Krón 34,27-28)

Egy egész nép életére, hogy ne mondjam egy egész generáció életére hatással volt a király cselekedete, mert nem az ő életében jött el a veszedelem, hanem csak utána. Ugyanígy, amikor a világ gonoszságának erői ellen imádkozunk és könyörgünk, akkor a világ sorsára vagyunk hatással. Ne higgyük, hogy ha nem veszünk tudomást a gonosz erők munkájáról, akkor elkerülnek minket a gonosz tevékenységének hatásai. De akkor könnyen kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy nem is értjük miért történhet meg velünk a rossz. Akkor nem irányítóivá, hanem elszenvedőivé válunk a környezetünknek. A bevető ige, a 2Thessz.2,7-ben szereplő erő, aki visszatartja a veszedelem fiát, az nem más, mint Krisztus teste, aki igenis imában és böjtben ellene megy a világi erőknek, és ezzel késlelteti a gonosz kiteljesedését. Ha a menyasszony, vagy más néven a győztesek, ahogyan a Jelenések könyve nevezi őket, elragadtatnak a földről, akkor már nem lesz itt az az erő, amely visszatartja a gonosz kiteljesedését, és el tud jönni a veszedelem (máshol: a kárhozat) embere.

Ha valaki hívőként mégis felteszi ezt a szemellenzőt, és nem hajlandó harcba bocsátkozni a világban lévő gonoszság ellen, akkor azzal kiszolgáltatja nemcsak a saját, hanem mások életét is a gonosznak. Ne várja senki, hogy ha nem harcol, akkor őt sem éri támadás. Ha a Sátán a Bibliát is támadja, akkor az élő embereket méginkább. Már csak abból is észre kellen vennünk, hogy harc van, hogy a gonosz támadásai nem állnak le. Sőt, ha valaki felveszi a harcot, akkor még nyilvánvalóbbá válnak ezek a támadások. Lássuk meg, hogy Pál mi mindent kapott egy-egy városban, azért, mert a gonosz szellemi erők felindították a lakosságot, hogy megakadályozza az evangélium hírdetését. Az Úr nem jólétet ígér a földi életre, és nem a világ szerinti békességet ígéri.

Jézus pedig felelve, mondta: Bizony mondom nektek, senki sincs, aki elhagyta házát, vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjeit én értem és az evangéliumért, Aki százannyit ne kapna most ebben az időben, házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket, üldözésekkel együtt; a jövendő világon pedig örök életet. (Mrk 10,29-30)

Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek: nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjon a ti szívetek, se ne féljen! (Jn 14,27)

Meg kell döbbennünk, hogy amint a menyasszony elragadtatik a földről, eltűnik az az erő, amely képes a gonosz kiteljesedését megakadályozni, pedig maradnak még itt vallásos emberek, hívő keresztények.

Hogy mennyire nem szereti a Sátán, ha a végidőkre való felkészülést prédikálják, álljon itt példának id.Zimányi József prédikációjának egy részlete (12 perc). Amikor a fenevad bélyegének felvételénél arról tanít, hogy a hívők milyen szívvel adják oda az életüket. Lélekben igenis fel kell készülnünk arra, hogy az Úrért oda merjük adni az életünket! De ez a Sátánnak sohasem fog tetszeni, mert azt akarja, hogy felkészületlenül érjen minket az az idő.

https://drive.google.com/open?id=0B6DmKQsRQhfJODF3ZWl4a0JSa2c