25 És sokat szól a Felséges ellen és a
magasságos szentjeit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és
törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig. (Dán 7,25)
5 És adatott neki nagy dolgoknak és káromlásoknak
szóló szája; és adatott neki hatalom, hogy cselekedjen negyvenkét hónapig. (Jel 13,5)
26 Mert különben sokszor kellett volna
szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az
időknek végén, hogy önmaga megáldozásával eltörölje a bűnt. (Zsid 9,26)
20 Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ
megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti értetek, (1Pt 1,20)
4 Mondta neki Jézus: Mi közöm nekem te
hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. (Jn 2,4)
6 Mondta azért nekik Jézus: Az én időm
még nincs itt; a ti időtök pedig mindig készen van. (Jn 7,6)
1 A húsvét ünnepe előtt pedig, tudva
Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához,
mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. (Jn 13,1)
29 És íme kiáltottak mondva: Mi közünk te
veled Jézus, Istennek fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj
minket? (Mt 8,29)
Az idők ismerete nagyon fontos. Ma már egyértelmű, hogy az
igazi időszámítást csak a Bibliából lehet megállapítani, mint az egyetlen igaz
forrásból. Sajnos a mai ember elhiszi, hogy a Biblia pontatlan az időszámítást
illetően, mivel a holdhoz kötötték a hónapok számítását. De ez nincs így. A
nap, a hold és a csillagok ma is úgy járnak, mint a teremtéskor. Az ő mozgásuk
valóban arra szolgál, hogy az ember is tudja az időket. Ezért a naptárakat
összekötve a csillagászati megfigyelésekkel, pontosan tudhatjuk, hogy melyik
esemény mikor történt. Ezt már 1878-ban is bebizonyították, amikor készült egy
könyv (J.B. Dimbleby: All past time, 1894), amely a napfogyatkozásokból és a
hold mozgásából kiszámította a teremtéstől fogva az összes dátumot. Ezeknek az
égitesteknek a mozgása teljesen hiteles számításhoz vezet, mivel a
napfogyatkozásokra, holdfogyatkozásokra, a nap pályájára és a hold pályájára a
Teremtő Istenen kívül senki másnak nincs befolyása. Sajnos ez az említett köny
Nehémiás után átvált a világi történelem bejegyzéseire, és ezért veszít
pontosságából. Számításaimhoz igyekeztem a bibliai kronológiánál maradni, és
figyelmen kívül hagyni a világi forrásokat, melyek egyértelműen a levegőég
urának befolyása alatt készülnek, aki nem akarja, hogy pontosan tudjuk az
időket. Ha elhiteti a világot, hogy ő nem is létezik, elhiteti a világot a
bibliaitól teljesen eltérő kozmológiájával, akkor naivság azt gondolni, hogy az
időszámítást nem fogja megváltoztatni.
Rögtön a lényegre térek. Két fontos dologra szeretnék
rámutatni. Az egyik, hogy a dánieli 70 évhétről szóló prófécia utolsó,
hetvenedik évhete már nincs előttünk, ahogyan ezt eddig tanították nekünk. A
másik pedig, hogy a Biblia alapján a jelenlegi időszámítás szerint a
termetéstől számítva 5994-et írunk (plusz-minusz 10 év eltéréssel), ezért az Úr
várva-várt visszatérése és ezer éves uralkodásának kezdete a kapuban van. Mert
a teremtésnek 6000 év van kiszabva, és a termetés „szombatja” az lesz, amikor
az Úr uralkodik 1000 évig a földön. Ezt fejtem ki részletesebben a
továbbiakban.
Dániel könyvének próféciái szoros kapcsolatban vannak a
végidőkkel. Dániel könyvében ötször találunk próféciát az utolsó időkre.
Négyszer Dániel kapja ezeket közvetlenül, és egyszer Nabukodonozor álmában, amely
az állóképről szól. Ezért ha igazán meg akarjuk érteni a végidők
„időbeosztását”, akkor tanulmányoznunk kell Dániel könyvét. Először azt
vizsgáljuk meg, hogy a Dániel könyvének 9. fejezetében lévő hetven évhét honnan
kezdődik, és mikor lett vége.
A zsidó nép, és az emberiség legfontosabb szakaszának a
pontos idejéről van szó! Mégpedig arról, hogy mikor fog eljönni a Felkent, a Messiás,
a Krisztus, az Isten Fia, a Megmentő! Ettől fontosabb az emberiség
szempontjából a megteremtésén kívül nincs!
Ahhoz, hogy az Ószövetségben keresve Jézus megjelenésének
ideje egyértelmű legyen, pontosan tudnunk kell, hogy mit mond a prófécia Dániel
könyvében. Az uralkodók neveinek hasonlósága miatt könnyű eltévedni, de van
néhány kulcs, amely segít az eligazodásban.
(megjegyzés: Mindenek
előtt le kell szögeznem, hogy a hivatalos történelemben azuralkodók elnevezései
nem egyeznek meg a bibliai nevekkel, ezért nehéz a Méd és Perzsa uralkodók beazonosítása.
Különösen azért, mert sokszor az uralkodó a gyermekét vagy gyermekeit
társuralkodónak nevezte ki egy-egy adott tartományban, ezért ők bár uralkodók
voltak, de nem önállóan uralkodtak az egész birodalmon, de a krónikák úgy
emlékeznek meg róluk, mintha önállóak lettek volna. A görög történetírók pedig
saját neveket adtak nakik, és van olyan is, hogy „kitatlált” uralkodót neveztek
meg, akinek nem találni a nyomát a történelemben.
Az általam felsorolt évszámok
nem egyeznek a hivatalos évszámokkal, mert azok nem követik a bibliai
kronológiát az előbb elmondott okokból. A
Bibliában a termetéstől számított éveket alapulvéve, a teremtéstől eltelt évek
évszámait írom, mert ez tartalmazza a legkisebb hibaszázalékot. Ennek a
hivatalos jelölése a.m. – vagyis Anno Mundi)
II.Nabukodonozor a.m. 3406-ban foglalja el először Jeruzsálemet,
majd a.m. 3409-ben, és akkor kerül Dániel is Jójákinnal és Ezékiellel együtt fogságba
(Dán.1.1-4,22). Ezt követően a.m. 3419-ben pusztítja el teljesen Jeruzsálemet,
és viszi rabságba a maradék népet, akik még ott voltak. A Dán.1,22 vers
félrevezető lehet, ha csak magában vizsgáljuk. Igazán úgy kell érteni, hogy
Dániel a babiloni udvarban volt Czírus (Kürosz) első évéig, mert akkor átkerült
Czírus uralkodása alá, mert Czírus a.m. 3480-ban elfoglalta Babilont és későbbi
apósa, a méd Dárius uralma alá hajtotta. Ettől fogva Dániel is a Perzsa-méd
birodalomban szolgált. Ennek bizonyítékáról később még szólni fogok.
Dániel könyvének 9.fejezetében lévő próféciával
kapcsolatosan két dolgot élesen ketté kell választanunk. Mégpedig a templom
újjáépítését, és Jeruzsálem újjáépítését.
1 Czírus perzsa király első esztendejében,
hogy beteljesedne az Úrnak Jeremiás szája által mondott beszéde, felindította az Úr Czírus
perzsa király szellemét, és ő kihirdettette az ő egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondva: 2 Így
szól Czírus, a perzsa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országait
nekem adta, és Ő parancsolta meg nekem, hogy építsek neki házat Jeruzsálemben,
mely Júdában van; 3 Valaki azért ti köztetek az ő népe közül
való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és
építse az Úrnak, Izrael Istenének házát, ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik. (Ezsd 1,1-3)
14 És a zsidók vénei építettek és jó
szerencsések voltak Aggeus próféta és Zakariás, Iddó fia prófétálása folytán,
és megépíttetett és elvégezték Izrael Istenének akaratából, és Czírus, Dárius
és Artaxerxes, perzsiai királyok parancsolatából. 15
Bevégeztetett pedig e ház az Adár hó harmadik
napjáig, mely Dárius király országlásának hatodik esztendejében volt. (Ezsd 6,14-15)
Czírus a templom építésére ad parancsot, amelyet a parancs
kihírdetése után el is kezdenek. Az Ezsdrás 6. fejezet tanúsága szerint három
király uralkodás alatt lett meg a templom. Czírus, Dárius és Artaxerxes
uralkodása alatt. A templom alapját a Jeruzsálembe való visszaérkezést követő
második évben tették le (Ezsd.3,8), és Jn. 2,20 bizonysága alapján látjuk, hogy
negyvenhat évig épült a templom.
6 És Ahasvérus uralkodásakor, uralkodásának
kezdetén, vádlást írtak Júda és Jeruzsálem lakói ellen. 7 Artaxerxes
napjaiban pedig Bislám, Mithredathes és Tábeél s ennek többi társai írtak
Artaxerxeshez a perzsiai királyhoz, s e levelet arám betűkkel írták, mely
azután arám nyelvre fordíttatott át.
(Ezsd 4,6-7)
24 Akkor megszűnt az Úr házának építése,
mely Jeruzsálemben van, és szünetelt Dárius, Perzsia királya uralkodásának
második esztendejéig. (Ezsd 4,24)
15 Bevégeztetett pedig e ház az Adár hó
harmadik napjáig, mely Dárius király országlásának hatodik esztendejében volt. (Ezsd 6,15)
Az építés 10 évig fel volt függesztve. Czírusz halálától
fogva egészen Dárius uralkodásának második évéig (Ezsd.4,24). Czírusz fia
Cambyses volt, és őt követte Dárius a trónon. Mindkét királynak írtak a zsidók
ellenségei, hogy függessze fel az építést. Dárius azonban utánanézett Czírusz
parancsának (Ezsd.5,7-17), és uralkodásának második évében parancsot adott,
hogy folytassák az építést (Ezsd.6.7,12). Az írások két különböző Dáriusról
beszélnek, ami megnehezíti a beazonosítást. Van a méd Dárius (Dán.5,31 és
Dán.9,1), és van a perzsa Dárius (Ezsd.4,5) – aki két különböző Dárius, ahogyan
több uralkodót neveztek Artaxerxesnek is.
Itt nézzük meg, hogy mit mond a prófécia Dániel könyvének 9.
fejezetében
(ez a szakasz jelentősen eltér az 1908-as Károli verziótól, és
egyértelműbben látszik, hogy a 9.24-27 versek végig a Messiásról szólnak és nem
szerepel bennük a „pusztító”. Ennek a Jelenések könyve kapcsán lesz jelentősége):
24 Hetven hét szabatott a te népedre és
szent városodra, hogy vége szakadjon a gonoszságnak és bepecsételtessen a bűn,
és hogy eltöröltessen a hamisság és elhozasson az örök igazság, és
bepecsételtessen a látomás és a próféták, és felkenettessen a Szentek szentje. (Dán 9,24)
Isten 70 évhetet szabott ki a zsidó népnek, hogy vége legyen
a próféták idejének, és végérvényesen elhozasson az örök igazság. Ezt a 70
hetet azonban két, azaz kettő (!) részre osztja. Nagyon fontos a mostani mondanivalónk
szempontjából, hogy két részre osztja, és nem három részre, ahogyan a
hagyományos egyházi magyarázatok! A három részre osztás csak látszólagos, mert
a Messiás megjelenése és „munkásssága” része a hetvenedik évhétnek, amely a
zsidó népre volt kiszabva.
25 Tudd meg azért és vedd eszedbe: A visszatérésről és Jeruzsálem
újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét
és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utcák és a kerítések, még pedig
viszontagságos időkben. (Dán 9,25)
Ebben a versben három dolog válik külön. A Jeruzsálem
újjáépíttetése felől való szózat ideje (Ezsd.1,1-3), melynek Czírusz király
parancsának kell lennie, mert különben nem jön ki semmilyen időszámítás. A Messiás
megjelenése, és a város megépítése. Bár Czírusz parancsa a templom építéséről és
a visszatérésről szól, a hét hét a templom megépítésének ideje, és nem pedig
Jeruzsálem megépítésének ideje. Az említett események és uralkodók uralkodási
idejét figyelembe véve, a számítás csak úgy jön ki összhangban az írásokkal, ha
a hét hét, vagyis a 49 év számításából kihagyjuk azokat az éveket, amikor
szünetelt a templom építése. János 2,20 azt mondja, hogy 46 évig épült, ami
akkor helyes, ha az építés szünetelése előtti 3 évet annak tudjuk be, hogy akkor
az alapot rakták le (Ezsd.3,8), és a szünetelés utáni éveket számítjuk az
építés éveinek, amelyek 46 évet tesznek ki. Mindösszesen 49 év, vagyis hétszer
hét év, de ahogyan látjuk, ez nem egy folyamatos 49 éves időtartam. Ráadásul ez
a 49 év nem egyenlő azzal az idővel, amíg Jeruzsálem teljesen megépül, vagyis
Nehémiás könyvének idejéig.
26 A hatvankét hét után pedig kiirtatik a
Messiás és neki semmi nem árt. És
a várost és a szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége lesz mintegy vízözön által, és a háború végéig
elhatároztatott a pusztulás.
(Dán 9,26)
A hatvankét hetet Jeruzsálem elkészülte utántól kell
kezdeni számítani. Meg kell látnunk, hogy ez azért fontos, mert itt a prófécia folyamatosan
a városról, Jeruzsálem újjáépüléséről szól, nem pedig a templom újjáépüléséről!
A város újjáépítésének pontos dátumát nem lehet az írásokból kikövetkeztetni,
csak megközelítőleg. Az utolsó konkrét hivatkozás, Neh.13,6-ban található.
Ekkor Nehémiás Artaxerxes uralkodásának 32.évében visszamegy Jeruzsálemből a
perzsa udvarba, hogy még szabadságot kérjen. Ezután, amikor onnan visszatér,
akkor már nem ír építésről, ezért ezt a dátumot vettem Jeruzsálem elkészültének
idejéül. Ettől az évtől kezdődik a 62 hét számítása a Messiás megjelenéséig. A
templom a.m. 3546-ban készül el. Nehémiás könyvéből számolva, még kb. harminc
évnek kell eltelnie, hogy a város maga megépüljön. Viszont ha a Lk.3,1-ből
számolunk vissza, akkor Jeruzsálem elkészülte, vagyis a hatvankét hét kezdete a
mai időszámításból számítva más időpontra jön ki. Még egy támpontot adhat a
város újjáépítésének időtartamáról az a tény, hogy Neh.12.fejezetében le van
írva a Léviták nemzetségtáblája attól kezdve, ahogy először eljöttek Babilonból
Zorobábellel és Jósua főpappal, Czírusz első évében, és kik vannak felsorolva a
város felszentelésénél. A 8. verstől felsorolja a Léviták nemzetségét, ami 6
generáció, vagyis legalább 100-120 év időtartama. Ez hosszabb, mint ha csak
simán a templom építésénél látott hétszer hét évet is számíthatnánk. Ennek megfelelően,
az építés szüneteit figyelembe véve, a 62 hét a teremtéstől számított a.m.4006.
évben járt le. Ez bizonyosan nem teljesen pontos adat, mert a királyok
„váltásánál” nem lehet pontosan tudni, hogy az előző uralkodó utolsó éve, és a
következő uralkodó első éve ugyanaz az év, vagy már a következő év. De az
bizonyos, hogy ezzel elérkezünk a mai időszámítás elejéhez. Ha nem számítjuk
bele az első 49 évbe azokat az éveket, amikor szünetelt a templom építése, és a
templom elkészültétől számítjuk tovább a 62 évhetet, akkor a.m. 3976-ra esik a
62 évhét vége. Ez illeszkedne Jézus születésére, de nem illeszkedik a
próféciára, mert az azt mondja, hogy a Messiás rögtön a megjelenése után
megkezdi a szolgálatát a hetvenedik évhétben. Ezt pedig a gyermek Jézus nem
tette meg, hanem mintegy harminc évesen kezdett szolgálni (Lk 3,23). Fontos még
azt is figyelnünk, hogy a 62 hét után írtatik ki a Messiás, vagyis a 62 hét
letelte után, azaz a hetvenedik évhétben. Ez összeköti a 69. és 70. évhetet, és
folytonossá teszi a próféciát.
27 És egy héten át sokakkal megerősíti a
szövetséget, és a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ajándéknak, és
az utálatosságok elterjedése miatt elhatároztatott a teljes pusztulás az
elveszőkre. (Dán 9,27)
A Messiás a „hatvankét hét után” jelenik meg és írtatik ki,
de a hetvenedik hétben még sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét felén
véget vet a véres áldozatnak és az ajándékoknak (vagyis hálaáldozatoknak). János
evangéliumából látjuk, hogy szolgálata alatt három húsvét volt (Jn.2,23;
Jn.6,4; Jn.11,55), tehát a három és fél éves szolgálata betöltötte a próféciát.
De arra nagyon kell figyelnünk, hogy Jézus szolgálata, ekkor nem fejeződött be.
Ha nagyon szigorúan nézzük is, akkor a feltámadása után bele leheli a Szent
Szellemet a tanítványokba (Jn.20.22), megnyitotta az értelmüket, hogy értsék az
Igét (Lk.24,45), megjelent sokaknak (1Kor.5,18), majd felment a mennybe és
elküldte a Szent Szellemet pünkösdkor. A hetvenedik évhét felénél betöltötte a
24. és 27. verseket, de a szolgálata nem ért véget! A zsidó nép ideje viszont
eszerint a prófécia szerint letelt, mivel elutasították a Messiást.
A régi, 1908-as Károliban a vers második szakasza már nem a
Messiásról szól, viszont az 1908-as revízió előtt, 1873-ban még más ez a vers,
ami megegyezik a King James verzióval, és nagyon hasonló az 1685-ös Aranyos
Bibliához és az 1660-as Váradi Bibliához, és Kecskeméthy fordítása is inkább
ehhez áll közelebb:
27. És megerősíti azoknak a szövetséget
egy heten, és fél heten véget vet a véres áldozatnak és az ajándéknak, és az
utálatosságoknak elterjedések miatt lészen pusztulás, és mindenestől
fogva való és eltökéllett pusztulás száll a népre.
Ez a vers nagyon fontos az üdvtörténet szempontjából. Hogy
lássuk, hogy az 1590-es fordításánál Károli mennyire körültekintő volt, ő maga
idéz a margón ehhez a szakaszhoz más fordítókat:
Jeromos: És lesz a
templomban pusztulásnak utálatossága, és míg nem megemlékeztetnek, és mindvégig lesz pusztítás.
Pagninus: Az utálatosságoknak elterjedéséért pusztulás
lesz, míg nem mindenfelől elvégzett megemésztés következik a megkeményedett
népre.
Calvin: És az
utálatosságoknak elterjedésén elálmélkodik (az ember) és mindvégig és a végzet veszedelemig száll a
megkeményedettre (a pusztulás).
Oecolampadius: És a
szárnyon pusztulásoknak utálatosságai, és mind az emésztésig és teljes veszedelemig száll (a
pusztaság) az elvesző népre.
Munsterus: És az
utálatosságoknak elterjedéséért lesz pusztulás, és mind a megemésztésig ez elvégzett pusztulás száll
a népre, mely méltó a pusztulásra.
Károli verzióját tartotta meg az újrafordítás után is a
Váradi (1660) és az Aranyos (1685) Biblia is. Ami azért nagyon fontos, mert
mindkettő újrafordítás volt, és mégis az akkori héber szövegek szerint megtartották
Károli szavait. Ez azt mutatja, hogy a reformáció korától 1514-től fogva, még
1685-ben sem azzal az értelmezéssel nem találkozunk, hogy a hetvenedik évhetet
külön kell választani, sem azzal, hogy a vers második szakasza az
antikrisztusról szólna. (Ennek a négy
versnek a magyarázatát a Vizsolyi illetve Váradi Bibliából a Váradi-Károli
Bibliába is beletettük Dániel könyve elé.)
Ehhez képest az 1908-as verzióban a 27. vers így szerepel:
27 És egy héten át sokakkal megerősíti a
szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és
útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a
pusztítóra szakad. (Dán 9,27)
Ebben a formában arra lehet gondolni, hogy ez a prófécia két
külön időszakról, és két külön személyről beszél. Valójában a Messiás
szolgálata a 70 évhétben történik, és a hét felén önmaga feláldozásával vet véget
a véres áldozatnak. Ezekben a versekben nincs szó az antikrisztusról, vagy a
„pusztító utálatosságról”! De azt elmondja, hogy az utálatosságok folyatódása
miatt elhatároztatott a pusztulás, melynek pontos idejét nem mondja meg. Flavious
Josephustól tudjuk, hogy Jeruzsálem 70-es elpusztítása idején, a zsidók már
egymást ölték a Szentek Szentjében. Titus nem akarta lerombolni Jeruzsálemet,
de a zelóták miatt nem volt más választása. Egészen eddig tartott az
utálatosságok terjedése, ami végül pusztulást hozott a zsidó népre, ahogyan a
Dán.9,27-ben meg van írva.
Kálvin János, Dániel könyvéhez írt magyarázata szerint ez
azért került bele a próféciába, hogy akik megölik a messiást, azok ne
lehessenek nyugodtan, hanem tudják, hogy a Messiás megölése Isten előtt
utálatos, ezért a meg nem tért gyilkosokra el fog következni a vég.
Emiatt fontos ennek a szakasznak a kapcsolata a Jelenések könyvével!
Ezért kellett az időket is ennyire megvizsgálni, hogy pontosan miről szól ez a
prófécia. A zsidó népre kiszabott 70 évhét, István mártírhalála idején, Jézus halála után 3 és fél
évvel lejárt! Nem kell várni egy utolsó 7 éves periódust! Sőt, azt mondom, hogy nem
szabad várni egy utolsó hét éves periódust ez alapján a prófécia alapján. Biztosan
sokaknak feltűnt, hogy miért mondja a Szent Szellem több apostoli levélben is,
hogy az „idők végén” jelent meg Jézus.
26 Mert különben sokszor kellett volna
szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az
időknek végén, hogy önmaga megáldozásával eltörölje a bűnt. (Zsid 9,26)
20 Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ
megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti értetek, (1Pt 1,20)
15 És mondva: Betelt az idő, és közel van az
Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. (Mk 1,15)
4 Mikor pedig eljött az időnek teljessége,
kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, 5 Hogy
a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. (Gal 4,4-5)
Az idők végén jelent meg Jézus, de azóta eltelt kétezer év.
Ezért ezeken a helyeken az ige mindig a dánieli 70 évhétről beszél. Ezt tudták
az apostolok is, hogy az ott megprófétált idők beteltek. Azért gondolták, hogy
már az ő idejükben itt az idők vége. A Dán.9,24 versben azt mondja, hogy
bepecsételtetnek a látomások és a próféták, ami alatt az ószövetségi prófétákat
és kijelentéseket kell értenünk. Vagyis joggal gondolták azt, hogy valóban az
idők végén vannak. Viszont ez az idő, csak a zsidó népnek szólt! Jézus többször
mondja, hogy a zsidó néphez küldetett (Mt.15,24), és először a tanítványokat is
csak a zsidó városokba küldi ki. A zsidó nép kapta azt a kiváltságot, hogy akik
eddig őrizték Isten igéjét, azok kapják először a megváltást (ApCsel.3,26).
Mivel azonban elutasították, és Isten ezt előre tudta, „lejárt” az idejük, és
Isten odafordult immár minden nép felé. És az idejük nem is „indul újra”, amíg
el nem fogadják Jézust Messiásnak, és meg nem térnek (Zak.12,10). DE ez már
csak a mostani világ legvégén lesz, közvetlen azelőtt, hogy Jézus lejön a
földre.
Fontos megjegyeznem, hogy ezzel nem azt mondom, hogy Isten
elvetette a zsidó népet! Nem, mert több próféta is szól arról, hogy Jézus
második eljövetelénél mi fog történni a zsidó néppel. A maradék meg fog térni,
és elismeri Jézust, mint Messiást (Róm.11,25). Megkérdezhetnénk, hogy „De mégis
mi a kapcsolata ennek a próféciának akkor a Jelenések könyvével?”
Azért fontos,hogy ez a prófécia beteljesedett-e vagy sem,
mert ha igen, akkor az itt megemlített 70 évhét már mögöttünk van, és nem kell
várnunk még egy 7 éves periódust. Nem kell várnunk azt, hogy Isten még a
jeruzsálemi templommal valamit szeretne kezdeni. Ahogyan itt is látjuk, nem a
templom újjáépítéséről szól a prófécia, hanem Jeruzsálem megépítéséről!
Istennek a város a fontos most már, és nem a templom. A fizikai templomnak már
nincs szerepe Isten tervében! Ha pedig Nála nincs szerepe, akkor a templomra
valóban csak az antikrisztusnak van szüksége. (Ezzel többet foglalkozom a youtube csatornámon „A nagy hitetés” 1.-4.
részben. Abban részletesen ki van
fejtve, hogy a gonosznak van valami fogalma az időkről, és azt szeretné elérni,
hogy az emberek ne tudják az időket. https://www.youtube.com/watch?v=8U1fab6q-oY
) Ahogyan az írás elején lévő legelső idézet is mondja, hogy a gonosz „véli, hogy megváltoztatja az időket és a
törvényt”. A gonosz tudja, hogy mennyi ideje van. Ez egyértelmű a
Gadarénusban lévő démonok beszédéből, hogy van valami fogalmuk az időkről – „Azért jöttél ide, hogy idő előtt meggyötörj
minket ?”(Mt.8,29)
De nekünk már nem kell azt várni, hogy három és fél évig
áldozni fognak mielőtt valaki beül a templomba magát istennek kikiáltva
(2Th.2,3)! Itt szeretném megemlíteni a Dán.8,14 verset, a kétezer háromszáz
estével és reggellel. Az angyal kérdése arról szól, hogy „Meddig tart a látomás
a mindennapi áldozatról?” – más szavakkal, „Mennyi napi áldozat lesz?” – Az
angyal az áldozatokra kérdez rá, és ez fele annyi napot jelent, vagyis 1150
napot, mert ez valósággal annyi. 2300 áldozatról szól, ami egy napon, egy esti
és egy reggeli áldozást jelent, ami 1150 nap (3 év és 55 nap). Erre az időre az
angyal külön is azt mondja, hogy igaz (Dán.8,26). Ez már egyszer beteljesedett
(Antiochus Epiphanes idején), de
mégegyszer be fog teljesedni (2Th.2,4). 2018 decemberében már felszentelték a
következő templom oltárát, és már most olyan polgármestert akarnak választani,
aki egy éven belül felépíti a templomot.
Miért kell ennyit foglalkoznunk az időkkel?
26 És miként a Noé napjaiban lett, úgy lesz
az ember Fiának napjaiban is. 27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek
mind ama napig, amelyen Noé a bárkába bement, és eljött az özönvíz, és
mindeneket elvesztett. (Lk 17,26-27)
Mert ha nem tudjuk, hogy időben hol járunk az Úr
„dolgaiban”, akkor könnyen elaltat minket az a gondolat, hogy még van időnk!
Akkor könnyen megkövéredhet a szívünk, hogy ráérünk még megváltozni, ráérünk
még az Urat keresni, ráérünk még....
De már nem kell várnunk az utolsó 7 éves periódust! Több
próféciából, és a Jelenések könyvéből is kiolvashatunk 1260 napra vonatkozó
időtartamokat. Hogy úgy mondjam, ezek egyszercsak „elkezdődnek”. Nem lesz
előtte 7 éves békeszerződés, nem lesz meg már feltétlenül egy világbirodalom,
amiben élünk, még a bélyeg felvétele előtt, hanem egyszercsak azt vesszük
észre, hogy lelepleződött a „bűn embere” (2Th.2,3), és már nyakig benne vagyunk
a legrosszabb korban.
Akkor ez azt is jelenti, hogy azok az időtartamok, amelyek a
Jelenések könyvében szerepelnek, azok mind „magukban állnak”, és nem az
úgynevezett utolsó 7 évben lesznek elosztva, hanem az utolsó 3 és fél évben! A
Jel.12. fejezete is 1260 napról szól. Egyre inkább úgy tűnik ki az igéből, hogy
ennek a világkorszaknak a vége nagyon hirtelen fog eljönni, és valósággal úgy,
mint Noé napjaiban. Egyik évben még semmi sem látszik, utána azonban
tak-tak-tak, sorra bekövetkeznek az események. A hittől való szakadás is már nyilvánvaló,
csak még éppen nincs nyiltan kimondva az egyházakban. Nyilvános talán már csak
akkor lesz, amikor az antikrisztust kezdik el imádtatni az igaz Isten helyett. Ezért
már a hittől való szakadást sem kell várni, mert már beteljesedett.
Milyen közel járhatunk, ha belegondolunk például abba, hogy
Benedek pápát „lemondatták”, hogy most már végre jezsuita pápa lehessen, aki
„bevégzi” az idők végén szükséges tennivalókat, hogy végül átadhassa a trónját
az antikrisztusnak. Ezt még maga Ferenc pápa is elismerte, hogy nem lesz sokáig
pápa, és úgy érzi, hogy át kell adnia a helyét másnak – erről is szó van a nagy
hitetés filmben.
Vagy nézzük azt, hogy az Egységes Kereskedelmi Kódexben (UCC
– Uniform Commercial Code) is benne van, hogy senkinek nincs hatalma egy másik
emberen, csak a teremtőjének van hatalma fölötte.
Ez 2012 óta benne van abban a kereskedelmi törvényben, amit
minden ország használ a nemzetközi kereskedelemben. Egyébként az USA
törvényeinek része, de oda mint cég, minden ország be van jegyezve –
Magyarország is, és ezért minden országra vonatkozik ez a törvény! Kézeljük el,
hogy megjelenik valaki, akit a kormányok istennek kiáltanak ki. Akkor az a
személy azonnal és közvetlenül teljes jogot formál a földkerekség minden
lakosára, az egyén szintjén! Akkor ennek a személynek tartozom odaadni az
életem, a vagyonom, mindenem! Az antikrisztusnak már elő van készítve a jogi
környezet is!
De visszatérve Dániel könyvének próféciáihoz. Vitán felül
áll, hogy ezek a próféciák több időszakra vonatkoznak. Legalább részben egyszer
már mind beteljesedett, de még várjuk, hogy több ezekből újra beteljesedjen.
Ehhez azonban az kell, hogy az Úr megnyissa előttünk, hogy hogyan kell a
verseket „forgatnunk”.
23 És ezek országai után, mikor
elfogyasztatnak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, sötét beszédekhez értő
király. 24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga
ereje által, és csodálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és
cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét. 25
És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő
kezében, és szívében felfuvalkodik és a békességben elveszt sokakat; sőt a
fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. (Dán 8,23-25)
3 Mert amikor ezt mondják: Békesség és
biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a
terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekülnek. (1Th 5,3)
A Dán.8,23 egyértelművé teszi, hogy a görög és perzsa
birodalmakról szóló prófécia itt átvált egy olyan országra, amely nincs velük
kapcsolatban, hanem jóval utánuk lesz. Egy prófécián belül „átvált” az ige egy
végidőkre szóló próféciára. És ahogyan látjuk, hogy a „békességben elveszt
sokakat”, összhangban van a Thesszalonika levéllel, ahol azt mondja az ige,
hogy amikor azt hiszik, hogy béke és biztonság van, akkor tör rájuk a nagy
veszedelem.
14 Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, ami a
te népedre az utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól. (Dán 10,14)
27 De ennek a két királynak szíve is gonoszt
forral, és egy asztalnál hazugságot szólnak egymásnak; de siker nélkül, mert a vég még bizonyos
időre elmarad. 28 Azért visszatér az ő földjére nagy
gazdagsággal; de az ő szíve a szent szövetség ellen van, és ellene tesz, és újra visszatér az ő földjére. 29
Bizonyos időben megjön, és délre megy: de nem úgy
lesz mint először, vagy mint legutóbb. 30 Mert kitteus hajók jönnek ellene és
megijed, és visszatér és dühöng a szent szövetség ellen és cselekszik ellene; visszatérve egyetért azokkal, akik
elhagyják a szent szövetséget. 31 És seregek állnak fel az ő részéről, és
megfertőztetik az erős Isten szenthelyét, és megszüntetik a mindennapi
áldozatot, és felteszik a pusztító utálatosságot.
(Dán 11,27-31)
Azt látni, hogy valóban lesz egy békeszerződés, amely igen
törékeny lesz. A zsidók szövetségese (vagy szövetségesei – ha államszövetséggel
kötik a békét) mindvégig azon lesz, hogy ellenük forduljon. Ezt idővel meg is
teszi, és elfoglalja Jeruzsálemet, és felteszi a „pusztító utálatosságot”.
Összemosódik Dániel könyvének több próféciája a végidőkről, ezért most újra meg
kell néznünk figyelmesebben, hogy mit mond erről az időszakról a 8. fejezet.
9 És azok közül egyből egy kis szarv
támadt, és nagyon megnőtt délre, napkeletre és a kívánatos föld felé. 10 És megnőtt mind az ég seregéig; és a
földre vetett némelyeket ama
seregből és a csillagokból, és azokat megtapodta. 11
És a seregnek fejedelméig növekedett, és elvette tőle
a mindennapi áldozatot, és elhányattatott az ő szent hajlékának helye. 12
És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a
vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van. 13
És hallottam egy szentet szólni; és mondta egyik
szent annak, aki szólt: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a
pusztító vétek felől? s a
szenthely és a sereg meddig
tapostatik? 14 És mondta nekem: Kétezer és háromszáz
estig és reggelig, azután megtisztíttatik a szenthely. (Dán 8,9-14)
Aki békét köt Izraellel, azok közül támad egy „király”, aki
megnövekedik, egészen az ég seregéig, vagyis isteni magasságba emeli magát. Viszont
ahogyan a Dán.8,12-ben olvassuk, ez a sereg a vétek miatt adatik. Mi ez a
vétek? Az a vétek, hogy Jézus után, az igaz Messiás után, már nem lehet a
mózesi törvények szerint tisztán áldozni Isten előtt. Minden ilyen dolog
utálatos Isten előtt, mert elutasítja Jézus személyét, aki a maga vérét mutatta
be igazi áldozatként (Zsid.9,11-14.). Tehát amikor újra elkezdik Jeruzsálemben
az áldozást, akkor ezt az Isten el fogja törölni. Fentebb írtam, hogy a 2300
este és reggel szerintem feleannyi napot jelent. Egyre inkább úgy tűnik, hogy
bárhonnan közelítünk efelé a régi egyházi hagyomány felé, hogy még a hetvenedik
évhét hátra van a zsidók történetéből, ezt nem tudjuk megtalálni az igéből. Ezek
szerint az áldozás megkezdésétől addig, amíg az Antikrisztus beül a templomba,
nincs 3 és fél év sem.
36 És a király a maga tetszése szerint
cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az
istenek Istene ellen is csodásan szól, és szerencsés lesz, mígnem betelik a
harag; mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. 37
Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az
asszonyok kívánságával, és egy istennel sem; hanem mindenek fölé magasztalja
magát. 38 De ahelyett tiszteli a Maozim istent
annak helyén; és azt az istent, akit nem ismertek az ő atyái, tiszteli
arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal. 39 És az erődített városokban így tesz az
idegen istenek nevében: aki hódol, annak dicsőségét megsokasítja és sokak
felett ad nekik hatalmat; a földet elosztja jutalom gyanánt. (Dán 11,36-39)
43 És ura lesz Egyiptom arany- és
ezüstkincseinek és minden drágalátos javainak; libiabeliek és szerecsenek is
lesznek az ő kíséretében. 44 De megriasztják őt napkeletről és
északról való hírek, és kivonul nagy haraggal, hogy elveszítsen és megöljön
sokakat. 45 És felvonja az ő sátor-palotáját a
tengerek és a dicső szent hegy között; és megy annak tetejére, és senki sem
segít rajta. (Dán 11,43-45)
23 És ezek országai után, mikor
elfogyasztatnak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, sötét beszédekhez értő
király. 24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga
ereje által, és csodálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és
cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét. 25
És a maga eszén jár, és szerencsés lesz az álnokság az ő
kezében, és szívében felfuvalkodik és a békességben elveszt sokakat; sőt a
fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. (Dán 8,23-25)
Ezek az igék azt támasztják alá, hogy aki Izraellel békét
köt, az több népet egyesít a saját hatalma alatt. Ezért is jelenik meg a
fenevad a Jelenések könyvében úgy, hogy van benne párduc, oroszlán és medve is
(Jel.13,2, Dán.7,4-8). Ez államszövetséget szimbolizál, csak az nem egyértelmű,
hogy már egy meglévő világállam alatt, vagy a különálló államok közös
szövetségének keretében. De az már egyértelmű, hogy itt olyan uralkodóról, vagy
vezetőről szól az Ige, aki nem a saját erejéből cselekszik, hanem a gonosz
szellemi erők segítségével (Dán.8,23; Jel.13,4), illetve a sárkány erejével.
1 És abban az időben felkel Mihály, a nagy
fejedelem, aki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, amilyen nem
volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindez ideig. És abban az időben
megszabadul a te néped; aki csak beírva találtatik a könyvben. (Dán 12,1)
7 [...] amikor megjelenik az Úr Jézus az égből az
ő hatalmának angyalaival. 8 Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon,
akik nem ismerik az Istent, [...] (2Th 1,7-8)
Akárhogyan is, de az áldozások megkezdése után nyomorúságos
idők jönnek a zsidó népre. És úgy tisztíttatik meg a Szenthely, hogy Jézus
visszajön az ő angyalaival, és megsemmisít minden ellenséges sereget, akik
Armageddonnál összegyűltek.
Hirtelen fognak elkezdődni a végidők eseményei. Valóban úgy
jön el az az idő, mint a tolvaj éjjel. A hitetlenek ebből semmit sem fognak
észrevenni egészen addig, amíg már benne lesznek – „az istentelenek közül senki sem érti; de
az értelmesek értik” (Dán 12,10).
Visszatérve az időszámítása. Jelenleg kétfajta zsidó
időszámítás létezik. Van egy nyilvános, amely szerint most 5779 van, és van egy
belső, amely a korrekt teremtéstől számított éveket számolja – ez nem
nyilvános. Ez azért van, mert történt egy „átszámítás”, hogy a dánieli 70 évhét
ne jöjjön ki Jézusra. Ahogyan fentebb már írtam, ha a Bibliában az utolsó történelem
szerinti hivatkozást vesszük Jeruzsálem elkészültének (Neh.13,6), és onnan
számítjuk a 62 évhetet, akkor Jézus szolgálatának kezdete (a dánieli 70. évhét
eleje) a teremtéstől számított 4006-ra esik. És ehhez viszonyítva az
időszámításunkat, akkor most a.m. 5994-et írunk (Meg kell jegyeznem, hogy plusz/minusz 10 éven belüli eltérés lehetséges
– de ezt mindenki leellenőrizheti a Bibliából, ha utánaszámol az én
számításaimnak). Vagyis Krisztus születésétől számított 1995. évben vagyunk
és nem 2019-ben. A mai hivatalos időszámításra átszámolva, a teremtéstől eltelt
hatezredik év k.b. 2026 és 2034 között fog letelni. Emellett pedig nem szabad
várnunk egy pontosan definiált „utolsó hét éves periódust”, mert olyan nincs,
csak 1260 nap, amikor a hatalom az antikrisztusnak adatik minden nemzet fölött,
amíg az Úr az Ő megjelenésével eltörli őt minden hívével együtt, és véget vet
ennek a világnak és megkezdi ezer éves uralkodását az Ő szentjeivel.
Az Úr ítéletének eljövetelét még az 1660-as Váradi Biblia
magyarázatai szerint is ki lehet számítani az Igéből, ezért írják az
1Móz.11,26-hoz a következő magyarázatot.
„Tévelyegnek azért
akik azt mondják, hogy az [...] esztendőt Isten eltitkolta, hogy az ítélet
napjáról semmi bizonyost ne tudnánk.”
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
J E G Y Z E T
J E G Y Z E T
Rövid magyarázat az időszámításhoz
Jelenleg a naphoz kötjük az évek számítását, és a hold fázisait
csak követjük, de az időszámításban nincs szerepük. minden négy évben be van
iktatva egy szökőnap, vagyis ahogyan a köznyelvben mondjuk, négyévente szökőév
van, ezért minden huszonnyolcadik évben, a dátumoknak a hétnek ugyanarra a napjára
kell esnie. Például. Május 1. hétfő, akkor ez huszonnyolc év múlva esik újra
hétfőre. 4*7 évenként, vagyis 28 évenként. Ez egy napciklus. Ezért ha a dátumot
a 28 év többszöröseivel változtatjuk meg, 28 – 56 – 84 évekkel, akkor a
naptárból „nem vesszük észre”, hogy el van csúsztatva az időszámítás.
Az írásban kifejtett gondolatok miatt, ha a jelenlegi
időszámítást nézzük, hogy Jézus születésével indult, és Jézust kb.26-ban
feszítették meg, akkor az könnyen lehetne 28 is. De már több forrás is azt
mondja, hogy nem jól számolták ki Jézus születését, és az kb. i.e.2 és 4 körül
volt. Ez könnyen kiadhatja a 28 évet. Ahogyan azonban az Igéből számoltam, a
teremtéstől számítva a.m. 4006-ra jött ki Jézus megfeszítése, és akkor innen
kellene számolnunk a kétezer évet, hogy leteljen a teremtés6000 éve, mielőtt
eljön az Úr 1000 éves uralkodása. Ez az
idő közelebb van, mint gondolnánk. Hogy most éppen 2019-et írunk, ez azt
sejtetné, hogy Jézus „késik” a visszajövetelével. Erről az Ige úgy ír, hogy ezt
a csúfolódók mondják (2Pét.3,4). Jézus viszont azt mondja, hogy
megrövidíttetnek a napok a választottakért (Mt.24,22). Ezek szerint Jézus
inkább előbb fog visszajönni, mint később. De ha jézus megfeszítése esett
a.m.4000-re, akkor még éppen az idők végén vagyunk, és Jézus „nincs késésben”.
Ahogyan a cikkben is írtam, a mai időszámítás szerint, kb. 2026 és 2034 közé
eshet a 6000 év eltelése.
Figyelnünk kellene, hogy a Sátán milyen írásokat akar velünk
olvastatni, és melyik írásokat nem. Akarja, hogy olvassuk Tóbit könyvét, Judit
könyvét, Hermász pásztorát, Barnabás levelét, és mindazokat, amik a katolikus
Bibliában benne vannak, és egyértelműen nem ihletett könyvek. De például nem
akarja, hogy olvassuk Énok könyvét, vagy Jásár könyvét, vagy a Jubileumok
könyvét, melyekről az ihletett könyvek is bizonyságot tesznek. Például István,
aki vitathatatlanul telve volt Szent Szellemmel, többször is mondja, hogy Mózes
angyaltól vette a törvényt (ApCsel.7,38; 7,53), amit a 2Mózes könyvből nem
látunk, csak a Jubileumok könyévből. De ugyanígy, ihletett apostolok, Júdás és
Péter is hivatkozik olyan információra (Júd.1,6; 2Pt.2,4), ami Énok első
könyvében benne van. Ha ők a Szent Szellemtől közvetlenül kapták is a
kijelentést, akkor is ezzel bizonyságot tesznek arról, hogy ami ott van, az
igaz. Egyébként pedig Énok könyvében pontosan le van írva, hogy hogyan kell az
időt számítani, hogyan néz ki a napév, és hogyan néz ki egy holdév. Én még
mindig nem mondom, hogy ihletett könyvnek kellene vennünk Énok könyvét, de meg
kell látnunk, hogy mennyi bibliai igazság van benne. A kozmológiai könyv
például nem lehet okkult, mert nem az égitestek imádatára szólít fel, hanem a
pontos időszámítást írja le. Nem is beszélve arról, hogy elmondja, hogy a hold
nem a nap fényét veri vissza, hanem saját fénye van, ahogyan 1Móz.1,14-18
versekben le van írva. Ez sokat segít annak eldöntésében, hogy a bibliai
időszámítást mennyire vegyük komolyan a mai „tudományos” mellett, és Isten
Igéje mennyire megbízható és igaz!
