Miért kell egy új Biblia?

A 2016-os Váradi-Károli Biblia[1] egy hosszú út végállomása az életünkben. Szeretném ezt az utat bemutatni, hogy hogyan is hozott ezen az úton végig minket az Úr, és miért.

Az egész ott kezdődött, amikor az Úr kezdte feltárni előttünk a világ rejtett dolgait, különös tekintettel a keresztény hitvilágunk és egyházi életünk elemeinek eredetére és mai állapotára. Ezek sok embernek nem új dolgok, hiszen mindezek a tények nyiltak és jól lekövethetőek, de ahogyan mások is kevesen járnak utána dolgoknak, mi sem tettük korábban ilyen alapossággal. Megláttuk a valóságát a „törvényszegés titkos bűnének”[2] és szomorúan láttuk, hogy áldozatul estünk a világ elemi tanításainak[3], mert amiket már kiskorunk óta mondanak és tanítanak nekünk szüleink és tanáraink, valamint hozzáragasztják a „tudományosan bizonyított” vagy a „mindenki így tanítja és tudja ezt már régóta” kifejezéseket, akkor az ember hajlamos arra, hogy azt egyszerűen elfogadja.

Nincs ez másképp a keresztény életben sem. Ha valaki egy új bibliafordítást készít, akkor az mindig jobb, mint a korábbiak, és mindig több „tudományos tényen” alapul mint az előzőek, több tudós dolgozott rajta, stb., ezért „higgyük el” (mást nem tehetünk), hogy ez mindenképpen jobb, mint a korábbiak. Sajnos ez nincs így, de ez nem csak a hitvilággal kapcsolatos területeken nincs így, hanem az élet majd’ minden területére igaz. Valami megváltozott az emberi történelemben az ipari forradalmak korától kezdve, amely kapott még egy „lökést” a 19.században. Sok technikai újdonság született, és az úgynevezett felvilágosodással elindult az értelem (jobban mondva az Istentől elszakadt emberi bölcsesség) diadala. Ha csak abba gondolunk bele, hogy egészen a 20.század elejéig a ló volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, és az 1950-es évekre megjelentek a rakéták, akkor látszik ez a rohamos fejlődés, amelynek a kiterjedését és végének határait ma már nem lehet látni. A Biblia környékén is egy korábban viszonylag lassú folyamat a 19.században kezdett felgyorsulni, mintegy folyományaként a társadalmi és technikai változásoknak.

Véleményem szerint Istenhit nélkül nem érdemes a Bibliával, annak tanításaival, annak jelentőségével foglalkozni, mert akkor legjobb esetben is csak egy nép (a zsidó nép) történeti írásai, amelyhez hasonlóval más népek is büszkélkednek[4], valamint történetek egy Jézus nevű emberről, és az ő tanításainak a továbbmagyarázásai állhatnak benne, amely nem egyedülálló az egyetemes emberi történelemben. Tehát mostani értekezésem azon alapul, hogy Isten létezik, Jézus valósággal Isten és ember egyszerre, aki meghalt a kereszten a mi bűneink váltságáért, majd feltámadt testben a harmadik napon és ült az Atya jobbjára, valamint a Biblia Isten kinyilatkoztatása az ember felé[5]. Ebből a szempontból —és csak ebből a szempontból érdekes, hogy az emberek mit tesznek vele, és innen nézve érthető, hogy nem csak emberek foglalkoznak a Bibliával, hanem a gonosz erői is. Mert ha hisszük, hogy Isten létezik és a Biblia Isten kijelentése, akkor amit kijelent a szellemi hatalmasságokról és a láthatatlan világról, azt is el kell fogadnunk[6].

A mai Biblia két fő részből áll. Van az Ószövetség, amelyet a zsidó néppel őrzött meg Isten, ezért héber nyelven íródott, és van az Újszövetség, amely Jézus apostolainak írásait tartalmazza, ezek az írások pedig görögül íródtak, mivel akkor a Római birodalmon belül ez volt az általánosan beszélt nyelv. Ebben az írásban nem térek ki külön arra, hogy ezek a fő részek milyen további részekből állnak, és ezek a részek hogyan alakultak ki abba a formába, ahogyan ma használatosak, más szóval, a kanonizáció folyamatát most nem tekintem át. Tehát megszülettek az eredeti írások, amelyeket először Isten emberei őriztek[7], amíg nem beszélhetünk népről, majd később a zsidó nép kialakulásával, ez a nép gondozott. Az Újszövetség írásait pedig a gyülekezet kezdte el másolni nagy számban. Mivel a magyar nép egyik bibliai nyelvet sem anyanyelvén beszéli és szükséges a magyar nyelvre való átültetése, ezért érdekes számunkra, hogy más népek fordításai is hogyan alakultak.

Az Ószövetség első fordítása a Septuaginta (LXX – „Hetvenes”), mely kb. Kr.e. 350-325 körül, II. Ptolemaiosz megrendelésére Alexandriában készült. Mivel az akkori időben a görög volt az általánosan beszélt nyelv, és sok zsidó nem is héberül beszélt, hanem görögül, ezért gyorsan terjedt a szórvány zsidóság körében, és a prozelitusok (a zsidó hitre tért pogányok között) is. Valójában hetvenkét rabbi dolgozott a fordításon, és a fordítás — Flavius Josephus tanúsága szerint is[8]— jól sikerült, ezért ez lett a hellenista zsidóság elfogadott Ószövetsége, amelyet elterjedten használtak a zsinagógákban. Tehát a kor sajátosságai miatt, a görög nyelvnek volt kimelten fontos szerepe. De ahogyan az Apostolok Cselekedeteiből[9] is értesülünk, Antiókhiában volt egy igen erős bázisa  a gyülekezeteknek, amely a mai Szíria területe. Itt készülhetett el a legkorábbi bibliafordítás, a Peschitta[10], mely már a Kr.u. 2. században létezett. Ez tartalmazta mind az Ó, mind az Új Szövetség írásait, és héberből, illetve görögből lett szíriai nyelvre fordítva.[11] Ezzel megindult a Biblia sokszorosítása, és fordítása más nyelvekre. Kutatásunkban most ugrunk egy nagyot két fontos időszakhoz. Ez a két időszak pedig a reformáció kora és a felvilágosodás kora. Mivel a múltban talán a reformáció és a felvilágosodás hatott a Bibliák tartalmára olyan nagy erővel, amellyel csak a mai kor vetekedik, a maga szabadosságával és toleranciájával.

A reformáció Bibliára vonatkozó egyik megkerülhetetlen alakja Erasmus[12].  Erasmus 1516-ban jelentetett meg egy kiadványt, ahol a latin Újszövetség mellett ott volt párhuzamosan a görög eredeti szöveg is. Igazából a saját latin fordításának igazolására tette mellé a görög szöveget, de a kiadvány teljes siker lett. Ez volt az első teljes görög Újszövetség. Textus Receptus[13] néven terjedt el. A szövegek a bizánci egyházi ágból érkeztek hozzá. Hiszen a görög nyelvterületen működő egyház, a mai orthodox vagy bizánci egyház, az egyházi iratokat görögül sokszorosította tovább. A Textus Receptus több kiadást is megért, és ez lett a reformkori bibliafordítások alapja, így a magyar vizsolyi Bibliának is. A Textus Receptus vált ezáltal valamelyest úttörőjévé a bibliai szövegkritikának, amely meghatározó eleme a bibliafordítások és kiadások mai hullámának.

A felvilágosodás kora, a 18.-19. században meghatározó szellemi irányzatot hozott Európára[14]. Az élet minden területére hatással volt, így a vallási életre is. Az elme diadala megkérdőjelezett minden addigi értéket, és forradalmakat, forradalmi változásokat hozott. Ennek kapcsán új tudományok is létrejöttek. És itt érkezünk el a Biblia történetének egy újabb mérföldkövéhez, hiszen ekkorra már a Biblia szövege megállapodott a reformáció óta. Ezért lett a King James fordítás is „hivatalos verzió”[15] (Authorized Version) Angliában, az Anglikán egyházban. Ekkor még nálunk is a Károli fordítás tartja magát, hiszen a Káldi György féle katolikus kiadás nem igazán terjedt el a katolikus egyházon kívül[16].

Tehát 1881-ben megjelenik a Westcott-Hort féle Újszövetség görög nyelven[17]. Ez a gyökere a későbbi Nestle-Aland féle Novum Testamentum Graece[18]-nek, amely alig tér el a Westcott-Hort verziótól, és alapja szinte az összes modern kiadásnak. A Westcott-Hort munka súlyát mutatja, hogy akkor Angliában is még az 1611-es King James fordítás a standard, és szinte egyeduralkodó az angol nyelvterületen (természetesen többszöri helyesírási javítást követően[19]). Ezért ők is azzal hasonlítják össze munkájukat, és azt teszik revíziójuk tárgyává. Mielőtt betekintenénk ennek a revíziónak az elemeibe, ejtsünk pár szót Westcott és Hort[20] személyéről, mivel az ő karakterük meghatározta az irányvonalát az Újszövetségnek egészen a mai korig. Mindketten egyetemi professzorok voltak, és bírták a „professor of divinity” teológusi címet, emellett Westcott még egyházi személy is volt. Nézzük meg a saját véleményüket a hitélet adott területeiről:

Az írásokról:

„Túlnyomórészt elutasítom a Szent Írás szavainak tévedhetetlenségét.”[21]

„A Bibliánk, ahogyan a hitünk is, egy merő kompromisszum.”[22]

„Az evangéliumiak perverzeknek tűnnek számomra...Attól tartok, hogy több különbség van köztünk a tekintély kérdésében, különösen a Biblia tekintélyét illetően.”[23]

Ezek alapján a kijelentéseik alapján, nem hitték, hogy Isten kijelentése lenne a Biblia (— és úgy is kezelték), hanem látni vélték benne az emberi tényezőt, és azt helyezték túlsúlyba. Ez történt a Textus Receptus kiadásánál is, csak épp az ellenkező előjellel. Akkor mindenki szembesülhetett a latin Biblia hibáival, és olvashatta a megőrzött igét.

Krisztus Istenségéről:

„Ő sohasem beszél magáról közvetlenül, mint Isten, de kinyilatkoztatásainak célja az volt, hogy az embereket rávezesse arra, hogy Istent lássák Benne.”[24]

Úgy tűnik, hogy amikor Jézus mondja, hogy „én és az Atya egy vagyunk”(Jn 10,30), az nem számít kijelentésnek, hanem csak közvetett utalásnak. Ez a megállapítás vezethetett oda, hogy hangsúlyozták Jézus emberi mívoltát és elhomályosították Istenségét.

A megváltásról:

„Megvallom, hogy nem undorodom a Sátánnak fizetett váltság primitív doktrinájától. Nem látok más lehetséges formát, amelyben a váltság doktrinája tartható; bármi jobb, mint az atyának fizetett váltság doktrinája.”[25]

Tehát nem az Atyának mutatta be Jézus az áldozatát (Jn 20,17; Zsid 9,24[26]), és akkor ezzel nem is az Atyánál van szükségünk az engesztelésre, hanem véleményük szerint valami másról van itt szó.

A pokolról:

„Nincs biztos ismeretünk az elkövetkező büntetésről, és az ’örök’ kifejezésnek is van egy sokkal magasabb jelentése.”[27]

A katolikus egyházban lévő tisztítótűz fogalmát támasztják alá ezzel. Ha azonban lett volna, vagy lenne más mód a mi megváltásunkra, akkor Jézusnak nem kellett volna ezt a szörnyű ítéletet elhordoznia a mi vétkeinkért, hanem akkor egyszerűen egy bizonyos időszak után, ki-ki a bűne súlyának megfelelő idő után, levezekelve a bűneit mehetne az Atyához. De ezt az írásokban semmi nem támasztja alá (talán csak néhány újabb fordítás, amely ezeken a modern görög szövegeken alapul).

A teremtésről:

„De a könyv, amelyik leginkább lekötött, az Darwin. Bármit is gondoljanak róla, az egy olyan könyv, amire büszke vagyok, hogy kortársa lehetek...Erős az érzésem, hogy az elmélet megválaszolhatatlan.”[28]

„Feltételezem, hogy ma már senki sem tartja, például,Mózes első könyvének első három fejezetét szó szerinti történelemnek.”[29]

Teológia professzorok, akik közül az egyik ráadásul egyházi szolgálatot is ellát, nem hiszi el az Isten teremtéséről szóló leírást — bár ezt nem lehet csodálni azok után, hogy Isten Ígéjét sem veszi Istentől kapott kijelentésnek. Nem utasítja el Darwint, azzal a felkiáltással, hogy „Isten teremtette a földet és minden rajta lévő dolgot”, hanem lelkesedik Darwin elméletéért.

Amint látható, mint teológia professzorok, hitüket nem teljesen igei alapokra helyezték. Ebből kiindulva tették meg a módosításokat is az átdolgozott Újszövetségben. Fel kell ismernünk, hogy a fenti idézetek mögött álló világnézeti gondolatok határozták meg a változtatások irányát. A változtatásokat figyelve, fel lehet ismerni a mintákat, amelyeket következetesen végigvezettek az új Újszövetségen.  Három fő részt szeretnék kiemelni.

·         A megváltás egyszeri, a múltban lezajlott és bevégeztetett, teljes és tökéletes voltának áltültetése egy állandóan ismétlődő folyamattá

·         Krisztus személyének emberibbé tétele és Istenségének elhomályosítása

·         A lábjegyzet jelentősége

A további idézetek tőlük, az átdolgozást magyarázó könyvükből származnak.[30]

„Más helyeken a (Become) „valamivé válni” értelmezése (használata) őrzi meg az Isteni tanács hatalmas alapelvének a kifejezését. Egy „törvény” teljesedik be a dolgok folyamata során, amely homályos marad a Hivatalos Verzió túlságosan is speciális fordításában, az „azzá tette” (is made) kifejezésben. Az Úr kijelenti, hogy „ő eljött a világba”, hogy akik látnak azok vakká váljanak (nem vakká tétetnek) (Jn.9,39), azok által az erők által, amelyek már bennük munkálnak. És a hit központi tényének a kijelentésénél érezzük a jelenlétét annak a célnak, amely kimunkálódott Benne, amikor olvassuk, hogy az Ige testté lett (nem testté lett téve) (Jn.1,12); és újra, Az első ember Ádám élő lélekké lett: az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé lett (1Kor.15,45) A gondolat fontossága látszik egy másik kapcsolatban is, a 2Kor.5,21-ben, ahol „valamivé tett” és a „valamivé vált” lett kontrasztba állítva, bár a különbség a Hivatalos Verzióban elveszett: Őt, aki bűnt nem ismert bűnné vált értünk; hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne. A hívő átalakulása a Krisztusban az Istennel való élő egységéből következik.”[31]

Magyarban nehéz visszaadni az angol „egyszerű” vagy „befejezett” múlt idő, és az úgynevezett „perfect” múlt idő közötti eltérést. Jelen helyzetben talán „perfect” igeidőnek az a használata fontos, amikor egy múltbeli cselekedet még a jelenben is tart illetve annak eredménye ma is látszik.  Későbbi idézetekből látni fogjuk, hogy pontosan ebbe az irányba vitték el az egész üdvtörténetet. Jézus áldozata egyszeri, teljes és tökéletes volt a Golgota keresztjénél (Zsid 9,24-28; Jn 19,30[32]).

„Semmi sem lehet természetesebb, minthogy egy kritikus kárhoztatja a szellem leírását, amelyet Isten adott nekünk, és amely az „erőnek és szeretetnek és önfegyelemnek” (2Tim.1,7, Hivatalos Verzió szerint, és józanságnak), amíg felismeri, hogy az a sajátos szó, amit Pál használ, az nem egy eredményt ír le, hanem egy folyamatot.”[33]

Pontosan alátámasztják, amit korábban kifejtettem. A megigazulás nem egy egyszeri, hit általi esemény, amely a megtérés és újjászületés idején megtörténik, hanem egy folyamat, amely igényli az ember aktív cselekedeteit. Ezzel elveszi Jézustól, amit tett értünk. Ide mutat a józanság szó lecserélése is önfegyelemre, mivel ez egy emberi erőfeszítést fejez ki.

„Amikor olvassuk a Hivatalos Verzióban: a keresztről való beszéd...nekünk, kik megtartatunk...Istennek ereje(1Kor.1,18), szinte lehetetlen, hogy ne tekintsük a megváltást teljesnek; de az apostol fő célja az, hogy megértesse az olvasóival a gondolatát egy fejlődési munkának, amely az evangélium élő erejével van kimunkálva: A kereszt beszéde az elveszőknek bolondság; de nekünk, megmenekülőknek Istennek hatalma. És ismét, a 2Kor.2,15, Mert Krisztus jó illatja vagyunk Istennek, mind a megmenekülők, mind az elveszők között. Ugyanez az értelmezés az ApCsel.2,47-nél, Az Úr pedig minden napon adott a gyülekezethez megmenekülőket, nem kétséges, hogy ebből hiányzik a kecsesség, de elkerüli a Hivatalos Verzió hamis javaslatát, mint a megmentettekkel, és egy szokványos kifejezés értelmezését harmóniába hozza a többi hely értelmezésével.”[34]

Ezt az új gondolatot igyekeznek azután tovább magyarázni, és újabb változtatásokkal alátámasztani a saját magunk megváltását. Aki meg van mentve, az egy külső segítséggel éri el azt. Aki azonban megmenekül, az saját erőből is megteheti ugyanazt. Ezzel azt sugallják, mintha lenne esélyünk arra, hogy mi magunk is megmenthetnénk magunkat.

„Már foglalkoztunk a hívő életével „Krisztusban”, akivel rejtélyesen egyesült. Krisztus távoli  képének legfőbb embersége tisztázza az Ő ellenségének a személyét is. Mint hívők, mi „Krisztusban” vagyunk, tehát az egész világ a rossz személyében nyugszik (1Jn.5,19, Hivatalos verzió, gonoszságban). „A rosszban” – megj.: magyarul hangsúlyosabb: a rossz személyében – (1Jn.2,13-14; Mt.13,19,38; Hivatalos verzió „a gonoszban”) „e világ fejedelme” valóban legyőzetett, de Krisztus győzelmének gyümölcseit még mindig be kell gyűjteni. Ezért látjuk teljes erejében az Úr imájában a közbenjárást, amiben kérjük a szabadulást a „gonosztól” (Mt.6,13) Könyöröghetünk teljes bizalommal az Atya szeretetéhez (ne vígy minket a kísértésbe), de van egy ellenség, az Ő ellensége a mi ellenségünk is, akinek a csapdáitól Ő képes minket egyedül megvédeni. A mi konfliktusunk nem elvont dolgokra irányul, hanem személyes ellenfeleink vannak. (Ef.6,12)”[35]

Elveszi a gonoszság felelősségét az emberről, azzal, hogy nincs bennünk gonosz, hanem a világ vesztegel a gonosz személye alatt. Ismét az ember felelősségét és bűnösségét csökkenti. Szépíti az állapotát az embernek, mintha nem is lenne szüksége a megváltásra a gonosz mívoltából, hanem csak a világ befolyásától kellene magát távol tartania.

„A hangsúly, amit itt Jézus emberi nevére fektettünk, rögzíti a figyelmet az Úr emberi mívoltának tényére, magával vont sok más szakaszt is, ahol a másolók figyelmetlensége az egyszerű név megváltozásához vezetett. Például, az 1Jn 1,7: Jézusnak, az ő Fiának vére (Hivatalos Verzió: Jézus Krisztusnak,); 1Jn 4,3: minden szellem aki nem vallja meg Jézust (Hivatalos Verzió: Jézus Krisztust); Zsid 3,1: figyeljetek a mi vallásunk Apostolára és Főpapjára, Jézusra (Hivatalos Verzió: Krisztus Jézusra); Lk 23,42: És mondta, Jézus (Hivatalos Verzió: És mondta Jézusnak, Uram) emlékezz meg rólam, mikor eljössz a királyságodban. ApCsel 16,31: Higgy az Úr Jézusban (Hivatalos Verzió hozzáteszi Krisztusban). ApCsel.19,4: abban higgyenek, aki utána jön el, a Jézusban (Hivatalos Verzió: Krisztus Jézusban).”[36]

Jézusnak, mint megváltónknak és Isten egyszülött fiának lekicsinyítését érjük tetten. Az írásokban az sem mindegy, hogy Jézus Krisztus áll egy helyen, vagy Krisztus Jézus; de ők elhagyják a Krisztust, hogy emberibbé tegyék. Ezzel le lehetne húzni Jézus személyét a többi vallásalapító szintjére, akik valósággal csak emberek voltak, és így a kereszténység sem lehetne különb a többi vallástól. Egy nagy, mindenki számára elfogadható világvallás előhirnöke ez a változtatás.

„Timótheushoz szóló írásában Szt. Pál mondja: Ellentmondás nélküli az istenfélelem titka; Aki (Hivatalos Verzió: Isten) megjelent testben, megigazíttatott szellemben, megláttatott az angyaloktól, hirdették a nemzeteknek (Hivatalos Verzió: a pogányoknak), hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben (Hivatalos Verzió: dicsőségbe)(1Tim.3,16). Az olvasó könnyen elvétheti az igazi jellegét ennek a mély tanulságos változtatásnak. A szakasz most már az evangélium lényegi karakterének leíró részévé válik, és nem csak történelmi események egyszerű sorozatának megállapítása.”[37]

Az evangélium valóban csak történeti események leírása kell, hogy legyen, mert már minden „elvégeztetett”. És itt ismét elveszik Jézustól az isteniségét, valamint megkérdőjelezik azt a helyet, ahol most van (Róm 8,34; Kol 3,1; 1Pét 3,22), azzal, hogy nem hová? – dicsőségbe – ragadtatott el, hanem hogyan? – dicsőségben – ragadtatott el.

„De további megvilágítás meg fogja mutatni, hogy mekkorát nyerünk a kijelentés feljegyzésének tényéből, mert még a kijelentés maga is, egy emberi élet útján jön felénk, minden emberi erő kihasználásával, és az egész természet szolgálatának megszentelésével. A ténye, amikor szembesülünk vele, akkor a vallásos fegyelmünk részének látszik. És az Új Szövetség egy új verziójának, amely népszerű használatra és tanulmányozásra készül, kötelessége figyelembe venni az eredeti szöveg lehetséges olvasatbeli variációit, és azok ellentmondó értelmezéseit. Nem létezhet legitim hatalom, sem olyan előírást nem lehet használni, amely a kritika kérdéseit eldönthetné. Mikor Othman kalifa rögzítette a Korán szövegét és elpusztította az összes régi másolatot, amelyek különböztek az ő szabványától, ő gondoskodott az egységességről és a tolmácsolásáról a következő kéziratoknak, azok történelmi alapjának hiánya miatt. Egy klasszikus szöveg, amely végül csak egyetlen ős példányon nyugszik, a legnyitottabb a komoly gyanakvásra. Egy könyv, amely mentes a kétértelműségektől, nehezen tudja kezelni a emberi tapasztalat végső problémáit, vagy nehezen tud természetes magyarázatot adni az emberi érzésekre és benyomásokra. Mindkét vonatkozásban – a görög szövegnek és annak fordítása meghatározásában – a Revised Vesion (Javított Változat) hűséget mutat egy széles egyezségre, amely újra és újra ki volt próbálva egymást követő megbeszéléseken. Nem mutat túlsúlyt a személyes vélemény. Hogy úgy mondjuk, sok erő ütközésének az eredménye. Minden felülvizsgáló örömmel engedte a saját meggyőződését egy gyengébb vagy erősebb ellenállásnak. Mindegyik iskola, a felülvizsgálók között – már ha használhatjuk a kifejezést – győzött a saját fordulójában, ezért fel lett jegyezve az az álláspont, amely nem lett elfogadva. A margó (vagy lábjegyzet), ezért felkínál az olvasónak egy folyamatos olvasási és értelmezési alternatívát, amelyik forma az egyik legfontosabb tanulsága a Javításnak.”[38] [kiemelés hozáadva]

Állításuk szerint nincs semmi, ami a szövegkritika eredményeit megkérdőjelezhetné. Nem az Úr a legfőbb ítélője az Ő saját ígéjének, hanem a szövegkritikus a legfőbb hatalom. A kritikusok pedig ütköztették a véleményüket, de nem mindig tudták eldönteni, hogy mi a helyes, ezért a többi véleményt is leírták. Mi sem mutatja jobban, hogy nélkülözték az isteni vezetést. Más fordítások sem nélkülözték az értelmezésbeli vitákat, de ha ott van a Szent Szellem vezetése, akkor egy megoldás a jó megoldás, és nem a „mindenki döntse el maga” hozzáállás a követendő. Pontosan erről szól John William Burgon is a lentebb ídézett írásában.

„Az elhagyások, amelyeket felsorolunk, általában jól ismertek. Mt.1,25: elsőszülött; 5,22: ok nélkül; 6,13: tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen; Jn.5,3: várva a víznek megmozdulását; 5,4: betegségben szenvedett; 7,53: és mentek...; 8,11: ne vétkezz többé; 1Jn.5,7: hárnam vannak...és ez a három egy; együtt a 8. versben: és ... a földön; És néhány kevésbé ismert változtatás – Mrk.9,25: könnyhullatással; 9,29: és böjtöléssel (hasonlítsd össze ApCsel.10,30); Lk.9,55: és mondta nem tudjátok minémű.. van bennetek; Lk.11,2: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is.; ApCsel.8,37: És Fülöp mondta...Isten Fia.; Róm.16,24: kegyelme...Ámen; 1Kor.6,20: és szellemetekben, amelyek az Istenéi; Ef.5,30: az ő húsából és csontjából valók; Jel.21,24: akik megtartatnak;

Ezek az elhagyások különféle bizonyítékokkal vannak alátámasztva, de mindegyik döntő a maga esetében; És a változtatás „Isten”-ről, „Aki”-re az 1Tim.3,16-ban sem kevésbé bizonyos. Más kifejezések és szakaszok, amelyek mint kétségesek vannak megjelölve (Mrk.16,9-20; Lk.22,19-20; 22,43; 23,17; 23,34; 24,12; 24,36; 24,40; 24,51-52) talán töredékei az apostoli hagyományoknak, ezért nem részei az evangéliumi szövegnek.”[39]

Ahogyan a Krisztus szó elvétele, más elvéltelek a szövegből ugyanúgy csorbítják Isten kijelentésének a teljességét, és rontják a megérthetőséget, elvesznek a bizonyságokból.

„A kis változtatások összegződése hozza meg a teljes hatást. Pontok, ahol talán régimódinak látszott a változtatás egy helyen, ismétlődés által lenyűgöző lett.”[40]

Valóban, a sok kis változtatás, egy-egy szó vagy igeidő változtatása itt-ott, és már teljesen más evangéliumot olvasunk, és más következtetésekre juttatják az olvasót. Tetten érhető még annak a folyamatnak az elültetése (ha a teljes könyvüket elolvassuk), hogy tenni kell valamit azért, hogy megigazuljunk. Igazán nem mi és ez a világ vagyunk a rosszak, hanem a gonosz személye a rossz, és mi csak jót vagy rosszat teszünk.  A lábjegyzetek használatának is van két veszélye. Az egyik, hogy egy idő után, ahogyan erre van már példa is, a lábjegyzet eltűnik, és nem jelzi többé, hogy ott változtatva lett a szöveg. Másodsorban a lábjegyzetek intenzív használata pedig elülteti az olvasóban a gondolatot, hogy a szöveg maga megbízhatatlan, és „nem lehet tudni”, hogy mit is írtak eredetileg. Bizalmatlanságot szül. Példának okáért álljon itt egy idézet egy munkából, amely tételesen minden változtatást, és a változtatások mögött álltó elméletet is megcáfolta a Westcott-Hort féle átdolgozott Újszövetségből.

„A szemem megáll a „Bethesda” szón (a Jn. 5,2-ben); amelyhez ott áll a lábjegyzetben — „Néhány antik forrás Bethsaida-ként olvassa, mások Bethzatha-ként.” Akkor ezt úgy kell értelmeznem, hogy a felülvizsgálók megítélése szerint nem biztos, hogy a három közül melyik olvasat a helyes? ... Nem túl professzionális, akinél áthallani a moralizálást az eset jelenségét illetően ’egy nem túl ünnepélyes módon’. — „Bethsaida” Igen, a régi Latin és a Vulgata, egy kézirattal alátámasztva, ahol rossz az a betű, ezért „Bethzatha” áll ott! Igen, a hiba két kéziratban van, mindkettőben hibás ott a betű. Miért nem jön, és mondja el nekünk, hogy egy másik kéziratban „Belzetha” áll? – egy másikban (amelyet Eusebius és [egy helyen] Cyrill támogat), „Bezatha”? Nem, és miért nem mondja el nyiltan, hogy több mint harminc példányát lehet megtalálni ugyanennek a szónak; de hogy „Bethesda” – (az olvasata tizenhat ’unciális’ kéziratban és az összes ’curzív’ kéziratban[41], a Peschitta és Cureton szíriaiban, az Örmény, Grúz, Szláv verziókban, Didymusnál, Krisostomnál és Cyrillnél),- az egyetlen ésszerű módja az olvasatának?”[42]

Amikor John William Burgon átnézte tételesen az átdolgozott Új Szövetséget,[43] vette a fáradságot és betűről-betűre átnézte az akkor fellelhető kéziratokat (az Új Szövetség írásaiból, 1890-ben 3555 kézirat volt ismert és katalogizált[44]), és minden eltérést feljegyzett. Innen tudjuk az akkori pontos számokat is, hogy a szövegkritikusok által preferált Alexandriai szövegek (pl. kódex Sinaiticus és kódex Vaticanus) mennyi eltérést mutatnak egymáshoz képest is.[45] Ő akkor úgy gondolta, hogy megcáfolta az új kiadás minden pontját, és ennek az új verziónak éveken belül el kell tűnnie, de nem tűnt el, hanem a Bibliatársulat felhatalmazta a fordítókat, hogy használják az átdolgozott verziót ott ahol szükségét érzik, és úgy, ahogyan szükségét érzik.[46] Ezzel zöld utat kapott ez a kiadás, és ma tovább él a Nestle-Aland[47]  féle Új Szövetség verzióban. Ezt Eberhard Nestle adta ki először 1898-ban, és ő igazán csak összehasonlította a Westcott-Hort, Tischendorf és Weymouth verziókat, fia, Erwin Nestle folytata a munkáját, és a tizenharmadik kiadásban megfeleltette a szöveget a WH/Tischendorf/Weiss szöveggel. Kurt Aland, 1952-ben csatlakozott a munkához, a huszonegyedik kiadásnál. Ezt a szöveggyűjteményt nevezik ma Kritikus Szövegnek.

Nézzünk meg néhány idézetet Dr Kurt Alandtól magától is, hogy kicsit megismerjük, hogy ki gondozta  a mai Új Szövetség fordításainak alapjául szolgáltó görög szöveget, és vezette a bizottságot, amely döntött bizonyos írások isteni ihletettsége felől. Könyvei nem jelentek meg magyar nyelven, ezért nem is ismertek széles körben.

A xvii.oldalon, a UBS (United Bible Societies) szövegének előszavában a következőket találjuk:

 „Az alábbi minusculák[48], kritikus vizsgálat után lettek kiválasztva több mint ezer kézirat közül, lettek idézve rendszeresen, mert egy jelentős mértékű függetlenséget mutatnak a bizánci kézirat hagyományaitól.”[49]

Ezzel elismeri, hogy elutasítja a bizánci hagyományokból jövő írásokat és bizonyítékokat, azt a vonulatot, ahonnan a Textus Receptus is jön.

„Tagadhatatlan, hogy a külső normák, amelyeket a korai egyház alkalmazott az Új Szövetség írásainak kanonizálásakor, ha a modern tudományos ismeret szempontjából nézzük, akkor elégtelen és gyakran még hibás is. A szempontok, amelyeket a mai újszövetségi kritikusok elfogadnak az Új Szövetség írásainál szerzők és keletkezési idők tekintetében, sok esetben mások, mint amelyeket a korai egyház tartott....[14.oldal, kiemelés hozzáadva]

Tiszta, mint a déli nap, hogy még az egyháznak egy korábbi időszakában[a 3.század] is az egyház elégtelen kiválasztási  normákkal dolgozott. Ennek tekintetében, a kánon aktuális eredménye, csak újra és újra lenyűgözi a megfigyelőt. Megmagyarázhatatlan marad ha— az emberi tevékenység és a megkérdőjelezhető emberi normák mögött — valaki nem feltételezi a providentia Dei ellenőrzését, a Szent Szellem munkáját...[14.oldal, kiemelés hozzáadva]”[50]

Azt állítja, hogy emberi erőfeszítéssel, és nem megfelelő szempontok szerint lettek kiválasztva a kanonizáció során a korai egyházban a mai Új Szövetség írásai. De a végén mégis azt kell, hogy mondja, hogy tagadhatatlan az isteni felügyelet. Egyébként ő is amellett van, mint például Luther[51], hogy több könyvnek nem kellene benne lennie az Új Szövetségben, de mégis benne vannak. Szerencsére eddig még nem vették ki őket.

„Az bizonyos, hogy sok közösségben szintén használatban volt a négyből egy vagy több evangélium mellett,  több apokrif evangélium is, néha hét is a hivatalos használatban. Ezért a kiindulópont általában egy evangélium, amelyik AZ evangélium; néhány evangélium együttes használata (csak most lettek egymástól megkülönböztetve a szerzők nevei által, stb.) egy későbbi szakaszt reprezentál...[19.oldal, kiemelés hozzáadva]”[52]

Véleménye szerint az evangéliumokat sem azok írták, akiknek a nevén ma ismerjük őket, hanem volt EGY evangélium, amit jóval később kezdtek el rámondott szerzőknek tulajdonítani.

„Amikor az Újszövetség pseudonymus[53] irásai kizárólag a legismertebb apostolok szerzőségét állították, nem volt valami ügyes trükk az úgynevezett hamisítóktól —azért, hogy garantálják a legmagasabb lehetséges elismerést és a lehető legszélesebb olvasottságot a munkájuknak— de logikus végeredménye a feltételezésnek, hogy a Szellem maga volt a munkák szerzője. [8.oldal: - kiemelés hozzáadva]”[54]

Egy igen komoly vádat hoz fel Isten Szent Szelleme ellen. Mégpedig azt, hogy maga Isten sugallta a névtelen íróknak, hogy milyen nevet „hazudjanak” az írásaikra, hogy azokat máshol is elolvassák. Magának Istennek tulajdonítja a csalást.

„Sokkal nehezebb megválaszolni néhány más kérdést, amelyeket a pásztori és a 2Péter levelek illusztrálnak. Emlékezzünk a feltevésre, amelyet fenn mutattunk be: egy író, önmaga semmi, hanem csak egy eszköze a Szent Szellemnek, ezen az alapon állítja egy apostol szerzőségét a saját írásaira. Elképzelhető, hogy egy ilyen író annyira kiterjeszti a személyazonosságát, hogy még adatokat is szolgáltat egy adott helyzetről, ahogyan ezt tették a pásztori leveleknél, vagy mint a 2Péter írója, ő csak hivatkozik az 1Péter-re?...De az információ a munkatársak tartózkodási helyéről a 2Timótheus negyedik fejezetében, Pál első tárgyalásánál, a megcímzési utasításoknál, ugyanúgy mint a Titusz levél befejezésénél, bizonyíték egy ilyen mély ismeretre, micsoda gerjesztett nézőpont, és egy olyan rekonstrukciója Pál ügyeinek, hogy nem kerülhetjük ki a szándékos hamisítás feltételezését...[9.oldalon írja - kiemelés hozzáadva]”[55]

A „hamisítókat” azzal is megvádolja, hogy képzelt adatokat írtak bele az írásaikba, hogy azok hihetőbbek legyenek.

„Az ismeretlen emberek, akik szerezték ezeket a leveleket, nemcsak hogy azt hitték, hogy a Szent Szellem hatása alatt voltak, hanem ténylegesen ott voltak. [írása végén mondja - kiemelés hozzáadva]”[56]

És ismét, Isten Szellemének munkáját hozza fel, mint aki ezeket a csalásokat kezdeményezte.

„Csak meg kell figyelnünk az egyháztörténelem menetét a legutóbbi századokban, és tisztán látni fogjuk a pusztító következményeit az elégtelen [kiválasztási] feltételek használatának. [105.oldal]

Az elégtelen feltételrendszer az orthodoxia idején kezdődött, majd megismételte magát a 19. században, és folytatódik napjainkban: az állítások „eredetisége”— az Új Szövetség tekintélye — feltételezte a tényt, hogy apostolok és szemtanúk szóltak. [105.oldal, kiemelés hozzáadva]

Amint a kritikus kutatás bebizonyította, hogy ez vagy az az újszövetségi írás nem készülhetett egy apostol által, a szerző tekintélye az írásával együtt összeomlott; a szerző tekintélyével az Új Szövetség tekintélye is összeomlott; és az Új Szövetség írásainak tekintélyével az egyház tekintélye is összeomlott...Természetesen, a hit valódi alapját ez nem rendítette meg, csak a hamis alapot —mindazonáltal, egy hamis alapot, amelyret az egyház valódiként mutatott be...[kiemelés hozzáadva]

Ha az egyetemes leveleket valóban azok az apostolok írták, akiknek a nevét viselik és olyan emberek által, akik a legközelebb álltak Jézushoz (Jakab, Jézus testvére; Júdás, Jakab testvére; az apostolok vezetője, Péter; János, a Zebedeus fia; ha a János evangéliumát valóban Jézus szeretett tanítványa írta), akkor felmerül az igazi kérdés: Valóban volt egy Jézus? Tényleg élhetett Jézus, ha a hozzá legközelebb állók írásai ilyen kis valóságával vannak megtöltve? Ha az egyetemes levelek ilyen keveset tartalmaznak a történelmi Jézus valóságáról és erejéről, hogy Jakabnak elég, hogy Jézus nevét csak futtában említi...Akkor ezt figyelhetjük meg—feltételezve, hogy az írások, amelyekről most beszélünk valóban az állítólagos szerzőktől származnak—akkor ez majdnem úgy tűnik, mintha Jézus egy fantom lett volna és az igazi teológiai erő nem is nála lenne, hanem az apostolokkal és a korai egyházzal...[106.oldal, kiemelés hozzáadva]”[57]

Állítása szerint a módszere bebizonyította, hogy az Új Szövetség írásai nem azoktól a szerzőktől származnak, akiknek a neve alatt ma ismerjük, ezzel számára az egész Új Szövetség hitelét vesztette. De mégis ő az, aki nekünk ide adja a teljes szöveget, hogy olvassuk, mint hitünk alap iratát. Érezzük ennek a morbid fonákságát? Valaki, akinek ez hamisított iratok összessége, minden isteni tekintély nélkül, az adja oda nekünk, hogy olvassuk, mint Isten ígéjét! És a keresztény társadalom ezt teszi ma! Olvassa, mint a legjobb „tudományos” eredményekkel elért legjobb szöveggyűjteményt, olyan emberek kezétől, akik ezt egészen máshová rakják a saját világnézetükben. De mindezek mellett is ki kellett mondania, hogy a jelenlegi újszövetségi írások más szinvonalon vannak, mint bármely más keresztény írás.

„Minden elvtelenség és önkényesség ellenére, minden hiba ellenére — amit az egyház az Új Szövetségben kapott, az egy összehasonlíthatatlanul magasabb szinten áll, mint minden más a korai keresztény irodalomban— Az apostoli atyák egyetlen írása sem jöhet még távolról sem a közelébe azoknak, amelyek az Új Szövetségben vannak...[113.-114.odal, kiemelés hozzáadva]”[58]

Tehát a mai bibliafordítások, amelyek nem a Textus Receptus görög szövegét használják fel kiindulási alapként, hanem vagy a Westcott-Hort, vagy a Nestle-Aland szöveget, akkor ilyen emberek munkájának adnak hitelt, akik ilyen szellemiséggel készítették el azt. Mára sajnos csak egy-egy olyan kiadás maradt, amely a Textus Receptus szövegét tartalmazza. Még a Luther Biblia is, 1912 óta az úgynevezett kritikus szöveget[59] használja és nem a Textus Receptust.

Ezeken a műveken keresztül eljutottunk a mai korhoz, amikor Magyarországon is a Biblia már sok kiadást megért. A hazai kiadások is követik a nemzetközi trendeket, és a Nestle-Aland féle görög Új Szövetség kiadásra alapozzák munkájukat. Sajnos még azok a munkák is, mint például a Revideált Károli kiadás[60] is, amelyeknek erős hagyományra kellene építeniük. Azután van olyan fordítás is, amely nagyon jó, és mint fordítás a legjobbak között van (Csia Lajos, Vida Sándor fordításai), de önmagában már visszatükrözi a Nestle-Aland verzió eltérítéseit. Megjelent a Pathmos kiadó[61] gondozásában egy Károli kiadás, de az nem vállalta fel a komoly változtatást a szövegben, például a szellem szót sem említi, pedig a saját fordításukban így használják.

De ez a tény maga még nem is indolkolná egy új kiadás szükségességét. Az igazi meglepetés akkor éri az embert, amikor összehasonlítja az 1590-es vizsolyi Biblia szövegét az 1908-as átdolgozott[62] Károli Biblia szövegével. Ekkor látszik, hogy milyen mértékű volt ez az átdolgozás, és összehasonlítva a régebbi Károli kiadásokkal sokszor olyan benyomást kelt, mintha nem is magyar anyanyelvűek készítették volna az átdolgozást[63]. Az 1590-es kiadást már javította Szenci Molnár Albert, a Hanau Biblia (1608) kiadásában. Minőségét tovább emelte a Váradi Biblia (1661), mely még több új magyarázatot[64] tartalmazott a nehezebben érthető részekhez. Ezért is választottuk a Váradi Bibliát  kiadványunk „oltóanyagául”. Sajnos az 1908-as átdolgozás nem csak az Új Szövetséget, de az Ó Szövetséget is nagy mértékben megváltoztatta, és összehasonlítva nem csak a Váradi Bibliával, hanem más külföldi Bibliákkal is, azt tapasztaltuk, hogy nagyon sok és jelentős az eltérés. Ezek az eltérések nem igazán érintik a történeti könyveket (Királyok, Krónikák, Eszter, stb.), hanem inkább a prófétai könyveket. Ezért belefogtunk egy általános összevetésbe, amelynek az eredménye a 2016-os Váradi-Károli kiadás függelékében található lista a megváltoztatott versekről. Álljon itt néhány vers ízelítőül azok közül, amelyeket megváltoztattunk, hogy érezhető legyen a változtatások természete.

Jób 19,26

Károli 1908: És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

Váradi-Károli 2016: És miután ezt a bőrömet megrágják, hústestemben látom meg az Istent.

Préd.8,8

Károli 1908: Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él.

Váradi-Károli 2016: Egy ember sem uralkodhat a szellemén, hogy megtartsa a szellemét; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él.

Dán.3,25

Károli 1908:  Felele, és monda: Ímé, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennök, és a negyediknek ábrázata olyan, mint valami istenek-fiáé.

Váradi-Károli 2016: Felelt, és mondta: Íme, négy férfiút látok szabadon járni a tűz közepében, és semmi sérelem sincs bennük, és a negyediknek ábrázata olyan, mint az Isten fiáé.

1Kr.28,12

Károli 1908: És mindennek formáját, a melyeket szívében elgondolt vala, az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamarák felől.

Váradi-Károli 2016: És mindennek formáját, amelyeket a Szellem adott neki, az Úr házának pitvarai felől, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levő minden kamrák felől.

Filem.1,6

Károli 1908: Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levő jónak megismerése által.

Váradi-Károli 2016: Hogy a te vagyonodnak hitböl való közlése nyilvánvaló legyen, hogy ami jó Krisztus Jézus által ti bennetek van, megismertessen.

Jel.1,7

Károli 1908: Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Váradi-Károli 2016: Íme eljön a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még akik őt átszegezték is; és jajgatással sírnak ő előtte e földnek minden nemzetségei. Úgy van. Ámen.

Jn.6,33

Károli 1908: Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.

Váradi-Károli 2016: Mert az Istennek ama kenyere az, aki leszállt a mennyből, és életet ad e világnak.

Ha már azonban valaki hozzányúl a Biblia szövegéhez, akkor pár olyan dolgot még mérlegre kell tenni, mint a lélek és szellem[65], valamint a test és hús(test)[66] egy szóval való fordítása. A szellem szót többen is „felvállalták” a fordításaikban (pl. Kecskeméthy István 1935; Csia Lajos 1939; Vida Sándor 1971), de a test és hús(test) közötti különbségtételt Csia Lajoson és Vida Sándoron kívül más nem tette meg (de sajnos nekik csak Új Szövetség fordításuk létezik). Mivel ezek között a szavak között jelentésbeli eltérés van, és nem véletlen, hogy más nyelveken más-más szóval adják vissza, ezért szükségesnek éreztük, hogy végre magyarul is legyen különbség e szavak között.

Hisszük, hogy Isten ígéjének nagyon nagy szerepe van az utolsó időkben, hiszen az írásom elején idézett versben szereplő „törvényszegés titkos bűne” elmegy az igaz hittől való „szakadásig”[67], mielőtt eljön az Úr napja. De a hittől való szakadást csak akkor van módunkban felismerni, ha a „mérték” mindig igaz marad. Ha a mérték, a viszonyítási alap is elváltozik, akkor nem tudunk mihez viszonyítani. Egy másik alig kiküszöbölhető probléma még így is marad, mégpedig a szavak jelentésének változása (változtatása). Annyit és annyian intették erre a hívőket, hogy óvakodjanak  a korszellemtől[68], hogy én sem tehetek másképp, mint Jézus szavait idézem:

 „Amiket pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mrk 13:37)

Ezért, a hit védelmében, kellett egy új Biblia, amíg a régi források nem merülnek feledésbe.

„Csak hogy megtudd, hogy a Szent Lélek megvilágosító kegyelme nélkül homályos a Jézus Krisztus evangéliuma, azoknak tudniillik, akiket e világnak istene megvakított, s nem fényesedhet nekik az evangéliumnak dicsőséges ragyogó világa. Azért szüntelenül könyörögj a Dáviddal, hogy Isten nyissa fel a te lelki szemeidet, hogy láthassad az ő csodálatos dolgait. Zsolt.119,18; Ef.1,12.17.18.19.”

(Váradi Biblia előszó, 1660)

Medveczky László

Vonyarcvashegy, 2016. június

---

[1] Váradi-Károli Biblia kiadás, 2016. Ha másként nincs jelezve, akkor az írásban idézett bibliai versek ebből a kiadásból származnak.

[2] 2Thessz 2,7 Működik ugyan már a törvényszegés titkos bűne: ...

[3] Kol 2,8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való

[4] mint például a babiloni Gilgames eposz, vagy a maja Popol Wuh

[5] 2Pét 1,20-21 Tudva először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Szellemtől indíttatva szóltak az Istennek szent emberei.; 2Tim.3,16 A teljes írás Istentől ihletett...

[6] Ef 2,2 Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; Ef 6,12 Mert nem vér és hústest ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak.

[7] Jubileumok könyve 4,17 És ő volt a földön született emberek közül az első, aki megtanulta az írást, a tudományt és a bölcsességet és aki leírta az ég jeleit a hónapjaik rendje szerint egy könyvbe, hogy az emberek megismerhessék az évszakokat a hónapjaik rendje szerint.; 8,20 „És a huszonnyolcadik jubileumban Noé felírta a fiai fiainak a rendeléseket és parancsolatokat, és minden ítéletet, amit megismert...”; (forrás: Az idézett Jubileumok könyve a churchofgod.hu oldalról, a Könyvtár részből lett felhasználva.)

Énokh könyve 82,1 Most, fiam, Matuzsálem, mindezeket elbeszélem és felírom neked. Igen, mindent feltártam előtted, és könyveket adtam neked mindezekre vonatkozólag. Őrizd meg, fiam, Matuzsálem, az atyád kezéből származó könyveket, hogy átadhasd őket a világ (többi) nemzedékének (Frölich Ida, Dobos Károly Dániel: Henok könyvei – PPKE 2009.)

[8] „A gyülekezet megéljenezte a fordítókat és megdicsérte Demetriost is a fordítás ötletéért, mert ezen a réven sok jóban részesítette őket. Aztán megkérték, hogy adja át elmélyedésre elöljáróiknak is a könyvet, s valamennyien, a papok és a legöregebb fordítók, valamint a község elöljárói, kifejezték azt az óhajukat, hogy a fordítás, mivel ily pompásan sikerült, maradjon így és ne változtassanak rajta semmit. Ehhez az óhajhoz valamennyien hozzájárultak, és elhatározták, hogy ha valaki észrevenné, hogy valami fölösleges dolog becsúszott a törvénybe, vagy esetleg kimaradt valami, arról alapos vizsgálattal meg kell győződni és csak azután szabad kijavítani. Ezt pedig bölcsen tették, mert ha már a fordítást egyszer kifogástalannak minősítették, akkor helyes volt, hogy változatlan maradjon.” – Josephus Flavius: A zsidók története, Európa Kiadó 1980 - 121.old.

[9] ApCsel. 11. 13. 14. 15. fejezetek

[10] Peschitta jelentése kb. egyszerű

[11] Sebastian P. Brock: The Bible in the Syriac Tradition, St. Ephrem Ecumenical Research Institute, 1988. idézet 13.oldalról: "The Peshitta Old Testament was translated directly from the original Hebrew text, and most Biblical scolars believe that the Peshitta New Testament directly from the original Greek. The so-called "deuterocanonical" books, or "Apocrypha" were all translated from Greek, with ..."

[12] Rotterdami Erasmus (1466-1536)

[13] Textum ergo habes, nunc ab omnibus receptum: in quo nihil immutatum aut corruptum damus –kb. Azt a szöveget tartod, amelyet mindnyájan vettünk, amiben nincs romlottság.

[14] „Az istentagadás rendszerét már régen a „felvilágosodás” tudományának nevezik. Ezzel a tudománnyal a gyűlölet fog együttjárni mindazok ellen, akik azt magukévá nem teszik, szóval a gyakorlati és elméleti istentagadásnak nem hódolnak. Az istentagadó tudomány elmélete maga után fogja hívni a legborzalmasabb keresztyénüldözés gyakorlati istentagadását. Az istentagadók annyira gyűlölni fogják a keresztyén múltat, hogy annak minden nyomát eltüntetni igyekeznek majd;” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 114-115.old.)

„A humanizmus, az isteninek eltörlése és az emberi színvonallal való megelégedés történelmi tény; az emberi ész felmagasztosulásának korára gondolunk, melyben nem volt józan dolog magasabbra nézni, magasabbal számolni, mint az emberi, mint az, ami embertől telik ki. ...ez a felvilágosodásnak nevezett elsötétülés, mely az istenit kitagadta a világból s az Istennel együtt erkölcsi törvényt és lelkiismeretet is félredobott” (Csia Lajos: Dániel könyvének magyarázata – Új Barea kiadó 2007, 118.old.)

[15] A későbbi idézeteknél, ahol zárójelben hivatkozik a Hivatalos Verzióra, ott erre a King James Bibliára hivatkozik, amely akkor a hivatalos verzió, vagyis „Authorized Version” volt.

[16] Margit István: Magyar Bibliafordítások  - Biblia és gyülekezet 2008.Október XX.évfolyam 3.szám. A Biblia Szövetség folyóirata

[17] The new testament in the original greek – B.F.Westcott and F.J.A.Hort, 1881.

[18] Jelenleg (2016) a 28. kiadás az aktuális. Német bibliatársaság, Stuttgart.

[19] 1769-ben lett az Anglikán egyházban az Oxford kiadás a hivatalos Biblia (Authorized version)

[20] Brooke Foss Westcott (1825-1901) and Fenton John Anthony Hort (1828-1892)

[21] “I reject the word infallibility of Holy Scriptures overwhelmingly”. (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. I, 207.oldal)

[22] “Our Bible as well as our Faith is a mere compromise”. (Westcott, On the Canon of the New Testament, vii oldal)

[23] “Evangelicals seem to me perverted. . .There are, I fear, still more serious differences between us on the subject of authority, especially the authority of the Bible”. (Hort, The Life and Letters of Fenton John Anthony Hort, Vol. I,  400. oldal)

[24] “He never speaks of Himself directly as God, but the aim of His revelation was to lead men to see God in Him”. (Westcott, The Gospel According to St. John, 297. oldal)

[25] “I confess I have no repugnance to the primitive doctrine of a ransom paid to Satan. I can see no other possible form in which the doctrine of a ransom is at all tenable; anything is better than the doctrine of a ransom to the father”. (Hort, The First Epistle of St. Peter 1:1-2:17, 77. oldal).

[26] Jn 20:17 Mondta neki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.; Zsid 9:24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk.

[27] “We have no sure knowledge of future punishment, and the word eternal has a far higher meaning”. (Hort, Life and Letters, Vol. I, 149. oldal).

[28] “But the book which has most engaged me is Darwin. Whatever may be thought of it, it is a book that one is proud to be contemporary with..... My feeling is strong that the theory is unanswerable”.( Hort, Life and Letters, Vol. I, 416. oldal)

[29] “No one now, I suppose, holds that the first three chapters of Genesis, for example, give a literal history” (Westcott, The Life and Letters of Brook Foss Westcott, Vol. II, 69.oldal)

[30] Brooke Foss Westcott : Some lessons of the revised version of the new testament, 1897, London

[31] „In other passages the same form of rendering (' become ') guards the expression of the great principle of a Divine counsel, a ' law,' fulfilled in the course of things, which had been obscured by the too specific translation (' is made') of the Authorised Version. Thus the Lord declares that He 'came into the world' that they which see may become (not be made) blind (John ix. 39) by the action of forces already at work within them. And in the announcement of the central fact of the faith, we feel the presence of an eternal purpose wrought out in Him when we read the Word became flesh (for was made flesh) (John i. 12); and again, the first man Adam became a living soul: the last Adam became a life-giving spirit. (I Cor. XV. 45).i The importance of the thought thus indicated is seen in another connection in 2 Cor, V. 21, where ' being made' and ' becoming ' are set in contrast, though the difference was lost in the Authorised Version : Him who knew no sin He made to be sin on our behalf; that we might become (not be made) the righteousness of God in Him. The transformation of the believer follows from his vital union with God in Christ.” 99-100. oldal

[32] Zsid 9:24-28 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe előtt megjelenjen értünk. Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint ahogy a főpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel; Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az időknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És miképpen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet: Azonképpen Krisztus is egyszer megáldoztatva sokak bűneinek eltörlése végett, másodszor bűn nélkül jelenik meg azoknak, akik őt várják üdvösségükre.; Jn 19:30 Mikor azért elvette Jézus az ecetet, mondta: Elvégeztetett! És lehajtva fejét, kibocsátotta szellemét.

[33] „Nothing could be more natural than that a critic should condemn the change in the description of the spirit which God has given us as being 'of power and love and discipline ' (2 Tim. i. 7 ; Authorised Version, and of a sound mind), till he realised that the peculiar word used by St. Paul describes not a result, but a process” 141.oldal

[34] „When we read in the Authorised Version the preaching of the cross . . . (is) unto us which are saved . . . the power of God (i Cor. i. i8), it is almost impossible not to regard salvation as complete ; but the very aim of the Apostle is to press home upon his readers the thought of a progressive work wrought out under the living power of the gospel: The word of the cross is to them that are perishing foolishness; but unto us which are being saved it is the power of God. And so again in 2 Cor. ii. 15, We are a sweet savour of Christ unto God, in them that are being saved, and in them that are perishing. . . . The same rendering in Acts ii. 47, ' The Lord added to them day by day those that were being saved, ' no doubt lacks neatness, but it avoids the false suggestion of the Authorised Version, such as should be saved, and brings the rendering of an unusual phrase into harmony with the rendering in other places.” 162.oldal

[35] „We have already dwelt on the life of the believer  'in Christ,' with whom he is mystically united (ch. v. § 5). The distinct image of Christ's sovereign humanity gives clearness to the personality of His adversary. As believers are ' in Christ,' so the whole world lieth in the evil one (i John v. 19, Authorised Version, in wickedness). 'The evil one' (i John ii. 13, 14; Matt. xiii. 19, 38, Authorised Version, 'the wicked one'; iii. 12; v. 18, Authorised Version, that wicked one ; John xvii. 15, Authorised Version, the evil; Eph. vi. 16, Authorised Version, the wicked ; 2 Thess. ii. 3, Authorised Version, evil), 'the prince of this world ' has, indeed, been finally defeated, but the fruits of Christ's victory have still to be gathered. Hence we can see the full force of the petition in the Lord's Prayer in which we pray for deliverance from 'the evil one' (Matt. vi. 13, Authorised Version, evil). We can appeal with confidence to the Father's love (bring us not into temptation), but there is an enemy, His enemy and ours, from whose snares He alone can preserve us. Our conflict is not with abstractions but with personal foes (comp. Eph. vi. 12 ff).” 205-206.oldal

[36] „The emphasis which is here laid on the human name Jesus, which fixes attention on the fact of the true humanity of the Lord, is implied in many other passages where the inattention of scribes has led to the alteration of the simple name. For example, we read — I John i. 7 : the blood of Jesus (Authorised Version, Jesus Christ) his Son cleanseth us from all sin. I John iv. 3 : every spirit which confesseth not Jesus (Authorised Version, Jesus Christ ; comp. marg.). Heb. iii. i : consider the Apostle and High Priest of our confession, even Jesus (Authorised Version, Christ Jesus). Luke xxiii. 42 : he said, Jesus (Authorised Version, said unto Jesus, Lord) remember me when thou comest in thy kingdom. Acts xvi. 31 : believe on the Lord Jesus (Authorised Version adds Christ). Acts xix. 4 : that they should believe on him which should come after him, that is, on Jesus (Authorised Version, Christ Jesus).” 204-205. oldal

[37] „Writing to Timothy St. Paul says : Without controversy great is the mystery of godliness ; He who was (Authorised Version, God was) manifested in the fleshy justified in the spirit, seen of angels, preached among the nations (Authorised Version, unto the Gentiles), believed on in the world, received up in (Authorised Version, into) glory (i Tim. iii. 16). The reader may easily miss the real character of this deeply instructive change. The passage now becomes a description of the essential character of the gospel, and not simply a series of historical statements.” 198.oldal

[38] „But further reflection will show how greatly we gain by the fact that the record of revelation, even as the revelation itself, comes to us in the way of human life, exercising every power of man, and hallowing the service of his whole nature. The fact, when we face it, is seen to be a part of our religious discipline. And a version of the New Testament for popular use and study, ought to take account of the existence of variations in the reading of the original text, and of conflicting interpretations of it. There can be no legitimate authority, no prescription of use, to decide questions of criticism. When the Caliph Othman fixed a text of the Koran and destroyed all the old copies which differed from his standard, he provided for the uniformity and Rendering of subsequent manuscripts at the cost of their historical foundation. A classical text which rests finally on a single archetype is that which is open to the most serious suspicions. A book which is free from all ambiguities can hardly deal with the last problems of human experience, or give natural expression to human feelings and impressions. In both these respects—in the determination of the Greek text and in the translation of it —the Revised Version exhibits a loyal regard to wide general consent tested again and again by successive discussions. It exhibits no preponderance of private opinion. It is, so to speak, the resultant of many conflicting forces. Each Reviser gladly yielded his own conviction to more or less serious opposition. Each school, among the Revisers, if the term may be used, prevailed in its turn, yet so as to leave on record the opinion which failed to obtain acceptance. The margin, therefore, offers the reader continually alternative readings and renderings, which form one of the most important lessons of the Revision.” 8-10.old

[39] „The omissions to which reference has been made are generally well known. Matt. i. 25 : firstborn ; v. 22 : without a cause ; vi. 13: For thine is the kingdom and the power and the glory, for ever. Amen. John V. 3 : waitingfor the moving ofthe water ; verse 4: for . . . disease he had. John vii. 53 : and they went . . . ; viii. 11...sin no more. I John V. 7 : there are three . . . these  three are one ; with and . . . in earth in verse 8), and some others less familiar  — Mark ix. 25 : with tears. Mark ix. 29 : and fasting (comp. Acts x. 30). Luke ix. 55 : and said ye know . . . are of. Luke xi. 2 : Our, which art in heaven, Thy will be done, as in heaven, so in earth. Acts viii. 37 : And Philip said . . . Son of God. Rom. xvi. 24: The grace . . . Amen. I Cor. vi. 20 : and in your spirit which are Gods. Eph. V. 30 : of his flesh and of his bones. Apoc. xxi. 24 : of them which are saved. These omissions are justified by evidence different in kind, but absolutely decisive in each case ; and the change of God into He who, in I Tim. iii. 16, is not less certain. Other phrases and passages which are marked as doubtful (Mark xvi. 9-20 ; Luke xxii. 19, 20 ; 43/; xxiii. 17, 34; xxiv. 12, 36,40; 51, 52) are probably fragments of apostolic tradition, though not parts of the evangelic text.” 210-211. oldal

[40] „The accumulation of small details then produces its full effect. Points on which it might have seemed pedantic to insist in a single passage become impressive by repetition.” 184.odal

[41] Az unciális és a kurzív megjelőlések a kéziratoknak különféle csoportjait jelöli. Az unciális iratok, amelyek pergamenre vannak írva, a kurzív irások pedig a mai kézírásnak megfelelő írásmóddal írt könyvek, amelyek felváltották a korábbi unciális írásokat.

[42] „My eye happens to alight on "Bethesda" (in S. John v. 2) ; against which I find in the margin,-„ Some ancient authorities read Belhsaida, others Bethzatha." Am I then to understand that in the judgment of the Revisionists it is uncertain which of those three names is right ? ' . . Not so the expert, who is overheard to moralize concerning the phenomena of the case ' after a less ceremonious fashion :-' " Bethsaida " Yea, the old Latin and the Vulgate, countenanced by one manuscript of bad character, so reads. " Bethzatha " ! Yes, the blunder is found in two manuscripts, both of bad character. Why do ,you not go on to tell us that another manuscript exhibits " Belzetha " ?-another (supported by Eusebius and [in one place] by Cyril), " Bezatha " ? Nay, why not say plainly that there are found to exist upwards of thirty blundering representations of this same word; but that " Bethesda"-(the reading of sixteen uncials and the whole body of the cursives, besides the Peschito and Cureton's Syriac, the Armenian, Georgian and Slavonic Versions,-Didymus,Chrysostom, and Cyril),-is the only reasonable way of exhibiting it?” – John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London 5.oldal

[43] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[44] H.C. Hoskrich: A full account and collation of the greek cursive codex evangelium 604, London, 1890. xix.oldal.

[45] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xix.oldal

[46] John William Burgon: The Revision Revised, 1883, London xxxi.oldal

[47] Dr Kurt Aland (1915-1994), nevéhez fűződik a United Bible Societies Görög Új Testamentuma, melynek harmadik kiadása (1983) megegyezik a Nestle-Aland szöveg 26. kiadásával, mely görög verzió az alapja számtalan ma készült bibliafordításnak. (halála után felesége Barbara Aland vette át szerepét)

[48] kistbetűvel írt bibliai kéziratok és töredékek

[49] Idézve a megjelölt forrásban: The Doctrinal Views of DR KURT ALAND, Textual Critic — by A. Hembd, MACS - QUARTERLY RECORD - Issue Number 579 - April to June 2007- The Magazine of the Trinitarian Bible Society

[50] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new testament canon, 1962 - It cannot be gainsaid that the external standards which the early Church applied in canonizing the New Testament Scriptures are, when looked at from the viewpoint of modern scientific knowledge, insufficient and frequently even wrong. The views accepted by the present-day New Testament critics on matters of authorship or date of the New Testament Scriptures are, in many cases, different from those held in the early Church… [p. 14, emphasis added]

[I]t is clear as the noonday that even in the previous age of the Church [the third century] the Church was working with inade quate standards of discrimination. In view of this, the actual result of the Canon can only astonish the observer again and again. It remains inexplicable if, behind the human activity and the questionable standards of men, one does not presuppose the control of the providentia Dei, the working of the Holy Spirit… [p. 14,  emphasis added]

[51] Luther antilegomenája 1522-ből.

[52] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The problem of the new testamen canon, 1962 - It is certain that in many communities there were, besides one or more of the four Gospels, also apocryphal gospels in use, sometimes even in official use. The starting point must, however, generally have lain with one Gospel, which was the Gospel; the use of several Gospels together (only now are they distinguished from each other by the names of authors, etc.) represents a later stage…[p. 19, emphasis added]

[53] pseudonymus írás az, amelyen nem az igazi szerző neve áll, hanem egy olyen név, amely csak állítja, hogy ki a szerző, de a szerző valójában ismeretlen

[54] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 - He continues on page 8: When the pseudonymous writings of the New Testament claimed the authorship of the most prominent apostles only, this was not a skillful trick of the so-called fakers, in order to guarantee the highest possible reputation and the widest possible circulation for their work, but the logical conclusion of the  presupposition that the Spirit himself was the author of the work. [emphasis added]

[55] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 - So, he says on page 9: It is much more difficult to answer some other questions which may be illustrated by the Pastorals and 2 Peter. Let us remember the hypothesis we proposed above: viz. a writer, being nothing but the tool of the Holy Spirit, on this account claims the authorship of an apostle for his writings. Is it conceivable that such a writer extends the identification so far that he even furnishes data on the concrete situation as is done in the Pastorals, or that, like the writer of 2 Peter, he can casually use references from 1 Peter?… But the information about the sojourn of the various coworkers in the fourth chapter of 2 Timothy, the first trial of Paul, the instructions for the addresses, as well as the end of the epistle to Titus to evince such a thorough knowledge, such a stimulated perspective, and such a reconstruction of Paul’s affairs, that we cannot avoid assuming an intended forgery [sic]…[emphasis added]

[56] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: The Problem of Anonymity and Pseudonymity in Christian Literature of the First Two Centuries 1961 - he concludes the document by saying, We must not forget that all of these pseudonymous writings— except perhaps the second and third epistles of John—obviously do not bear the name of an apostle without reason. The unknown men by whom they were composed, not only believed themselves to be under the sign of the Holy Spirit; they really were. [emphasis added]

[57] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben - He says: We need only observe the course of church history during the last centuries where we will find with clarity the devastating consequences that result from using such inappropriate criteria. [p. 105] We see this in what follows in the next sentences, where he says: It [using inappropriate criteria] began in the time of Orthodoxy, repeated itself in a new way in the nineteenth century, and continues to our own day: the ‘genuineness’ of the statements—the authority of the New Testament—had as its presupposition the fact that her apostles and eyewitnesses were speaking. [p. 105, emphasis added]

Aland proceeds in the next sentences openly to sneer at such a suggestion: As soon as critical scholarship proved that this or that New Testament writing could not have been written by an apostle, the authority of its author collapsed along with it; and with the authority of the author, the authority of the New Testament writing collapsed along with it; and with the authority of the New Testament writing collapsed the authority of the Church… Of course, the genuine  foundation of faith was not disturbed, but only a false foundation— nevertheless, a false foundation which the Church had proposed as the genuine one… [emphasis added]

Aland goes on to assert what he sees as the folly of assuming the apostolic authorship of the New Testament writings by attempting to prove its absurdity from the Catholic Epistles. Says he: If the catholic epistles were really written by the apostles whose names they bear and by people who were closest to Jesus (by James, the brother of the Lord; by Jude, James’s brother; by the prince of the apostles, Peter; by John, the son of Zebedee; if the Gospel of John was really written by the beloved disciple of Jesus), then the real question arises: was there really a Jesus? Can Jesus really  have lived, if the writings of his closest companions are filled with so little of his reality?The catholic epistles, for example, have so little in them of the reality of the historical Jesus and his power, that it suffices for James, for example, to mention only Christ’s name in passing… When we observe this—assuming that the writings about which we are speaking really come from their alleged authors—it almost then appears as if Jesus were a mere phantom and that the real theological power lay not with him, but with the apostles and with the earthly church…’ [p. 106, emphasis added]

[58] idézve a 49.pontban hivatkozott írásban – Dr Kurt Aland: A History ofChristianity, megjelent németül 1980-ban és angolul 1985-ben - Despite all the lack of principles, despite all the arbitrariness, despite all the errors—what the church has received in the New Testament stands on an incomparably higher level than all the other early Christian literature. None of the writings of the Apostolic Fathers can even remotely compare with those of the New Testament…’ [pp. 113–114, emphasis added]

[59] A kritikus szöveg elsősorban az Alexandriai szövegekre épít, amelyet más néven kisebbségi szövegeknek is neveznek, mert a fennmaradt kéziratoknak csak kb. 20%-a származik innen. A többségi szövegek, a bizánci szövegek, amelyek ugyan későbbre datálódnak, de a kéziratok kb. 80%-a ebből a forrásból maradt fenn. A szövegkritika elutasítóbb a bizánci szövegekkel szemben, mert nem olyan régiek, mint az alexandriaiak, de ez érthető, ahogyan korábban az írásomban is említettem, a bizánci egyház ezeket folyamatosan használta, ezért gyorsabban elhasználódtak, ami indokolta a gyakoribb másolást.

[60] „Az Újszövetség revideálásánál a nemzetközileg elfogadott úgynevezett Nestle-féle görög szöveg legújabb kiadását vettük figyelembe.” – Revideált Károli Biblia utószó, 2011, Baranyi József – Protestáns Média Alapítvány

[61] „A Patmos Kiadó javított verziója csupán bizonyos, ma már értelmezhetetlen régies alakok kiküszöbölésére, könnyebb olvashatóságra, a helyesírási hibák korrigálására, nevek esetében egységes írásmódra törekszik. Jézus szavait pirossal szedik, a kötetet a Szentírás megértését segítő mellékletekkel – például térképekkel, idővonallal stb. – látják el. Tartalmi változtatást csak két helyen eszközölnek (a Mikeás 6:4-ben a félreértések elkerülése végett a Mária nevet Miriámra cserélik, valamint a Jób 19:26-ban a feltámadásról szólva a „testem nélkül” kifejezést az eredeti héber szöveghez hűen „testemből”-re módosítják – támogatva ezzel az eredeti szöveg test feltámadásának hitébe vetett reményét)”- Hetek, 2013.04.12. (XVII/15)

[62] A Magyar Bibliatársulat és az Angol (Brit) Bibliatársulat kiadványa 1908-ból, ahol az első kiadásokon még szerepel: „Az eredeti szöveggel egybevetett és átdolgozott kiadás” jelölés, mely a későbbi kiadásokról eltűnik.

[63] Példának okáért álljon itt egy igen nehezen érthető vers. Dán 11:6

1908-as kiadás: És esztendők mulva szövetkeznek, és a déli király leánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de a kar erejét meg nem tarthatja, és ő sem áll meg, sem az ő karja, hanem kiszolgáltatják őt és az ő kisérőit és az ő nemzőjét és azt, a ki őt egy ideig gyámolította.

Váradi Biblia 1661: És egynéhány esztendö múlva egybebarátkoznak, és a’ Déli Király leánya mégyen az Eszaki Királyhoz, hogy öket egybe-békéltesse, de nem lészen annak arra való karja ereje, sem pedig a’ Király meg nem marad az ö erejében, hanem kézbe adatik az aszszonyi-állat, mind azok a’kik azt elhozták vólt, mind az ö attya, és a’kik az idöben azt bátorították.

Váradi-Károli 2016: És esztendők múlva szövetkeznek, és a déli király lánya az északi királyhoz megy, hogy békéltessen, de nem lesz annak arra ereje, és a király sem áll meg az erejében, hanem kiszolgáltatják az asszonyt és mindazokat akik őt elhozták, és az ő atyját és azt, aki őt bátorította ezekben az időkben.

[64] Székely Tibor: A magyar bibliafordítások történetéből – 1500–1955, 22.oldal

[65] „Hogy az ember szelleme és lelke két külön valóság, azt semmiféle más nyelvű embernek nem kell bizonyítani, csak a magyarnak. S ez nem azért van, mert a magyar nyelvnek e két fogalomra nem volna régidő óta két szava; hanem mert érthetetlen okból a magyar bibliafordítók a két fogalomnak más nyelvekben két nevét egy magyar szóval, a lélekkel fordították le s ezzel helyre alig hozható zavart okoztak a magyar lélekben.”(Csia Lajos: Bibliai lélektan, 122.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[66]„A kézben forgó magyar bibliafordítás két-két héber és görög szót fordít ugyanazzal a magyar szóval, a „testtel”; a héber gövijjá-t s bászár-t; továbbá a görög soma-t és sarx-ot.”( Csia Lajos: Bibliai lélektan. 35.old. – Százszorszép Kiadó 1994)

[67] 2Thessz 2:2-3 Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se szellem által, se beszéd által, se nekünk tulajdonított levél által, mintha közel volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképpen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik előbb a hittől való szakadás, és lelepleződik a bűn embere, a veszedelemnek fia,

[68] Róm 12:2 Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. (Csia Lajos fordítása)